Szerk Racingline.hu

Címke: Jules Bianchi

  • A Leclerc-előzés, amit látva Bianchi megemelte a kalapját odafenn

    A Leclerc-előzés, amit látva Bianchi megemelte a kalapját odafenn

    Graeme Lowdon volt a Marussia elnöke, amikor a 2014-es Japán Nagydíjon Jules Bianchi tragikus kimenetelű balesetet szenvedett. A pilóta halálának 10. évfordulóján egykori főnöke felidézte azokat a pillanatokat, amelyek örökre élénken berögzültek az emlékezetébe: a Bernie Ecclestone-nal való telefonbeszélgetést a baleset után, a Bianchival való utolsó találkozást és egy bizonyos manővert, amivel Charles Leclerc megidézte őt.

    Bianchi karrierjéről és a szuzukai baleset körülményeiről itt írtunk bővebben az évforduló apropóján.

    Lowdon volt a 2010-től F1-es nevezési jogot kapott Manor Racing egyik vezetője, aki a különböző nevek alatt futó istállónak 2015 októberéig volt tagja, s éppen most, tíz év távollét után készül visszatérni a királykategóriába, hiszen a jövő évtől egy újabb frissen érkező istálló, a Cadillac csapatvezetője lesz.

    A sereghajtó Manor F1-es ténykedések legígéretesebb pilótája volt Bianchi, aki kilenc hónappal a baleset után, 2015. július 17-én, a nizzai kórházban hunyt el. Lowdon most a planetf1-nek mesélt hosszan a francia kiválósággal kapcsolatos emlékeiről, és természetesen a baleset napja az, ami a legélénkebben él benne.

    „Sohasem néztem vissza a tévéfelvételt, soha. És furcsa, hogy milyen dolgokra emlékszek arról a napról. Emlékszem, hogy a valóságban már sokkal jobban besötétedett, mint az a közvetítés alapján tűnt. Sokkal rosszabbak voltak a körülmények, mint amilyennek látszottak. Aztán emlékszem, ahogy a kórház felé autózunk. Közben kaptam egy telefonhívást Bernie-től, aki nem volt jelen ezen a hétvégén, de nagyon gyorsan és egyértelműen a tudomásomra akarta adni, hogy bármire is van szükségünk, azt megkapjuk” – mondta az F1 akkori vezetőjéről, Bernie Ecclestone-ról.

    „Ez nagy segítség volt. Akkoriban egyébként is sokat beszélgettünk Bernie-vel, mert új befektetéseket kerestünk a csapatnak, mivel láttuk, hogy gondok lehetnek az Oroszországból érkező támogatással. Ebben az esetben azonban teljesen más volt a beszélgetésünk a megszokotthoz képest, hiszen azt kérdezte, hogy mire van szükségünk.”

    Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

    „Korábban olvastam róla, hogy amikor Bernie csapatfőnök volt, nagyon megérintették őt egyes balesetek, amelyek a csapatában történtek. Eszembe jutott, hogy most olyasvalakivel beszélgetek, aki már átélt hasonló dolgokat a múltban, és pontosan tudja, ilyenkor mi az, ami fontos, és mi az, ami nem.”

    „Abból is sok mindenre emlékszem, hogy mi történt a kórházban. Nehéz pillanatok voltak, és mindeközben még egy F1-es csapatot is működtetnünk kellett. A következő hétvégén már Szocsiban kellett versenyeznünk egy orosz tulajdonú csapatként, így több irányból is nyomás nehezedett ránk.”

    Az utolsó találkozás

    Bianchit 2014 novemberének végén szállították át Japánból szülővárosába, Nizzába, így nemcsak a családja, de csapata is könnyebben látogathatta. Lowdon elmondása szerint maga is gyakran megfordult a kórházban, s bár Bianchi nem volt tudatánál, mindig beavatta őt abba, mi történik éppen az F1-ben és a Manor háza táján.

    „Az egyik látogatásért nagyon hálás vagyok. Mindig EasyJettel repültem hozzá, és egy nap alatt nem lehetett megjárni az utat, szóval ott töltöttem egy éjszakát. Ezúttal találkoztam Jules apjával a kórházban, és hosszan elbeszélgettünk” – mondta.

    „Az állapotáról nem akarok beszélni, mert ez csak a családra tartozik, de mindig odaültem mellé és meséltem neki arról, mi történik a csapatban. Abban a reményben, hogy egy kicsit hátha ez is segít. Ilyen esetekben ezt nem lehet tudni. 2015-ben jártunk, elmeséltem neki, hogy mi történt a legutóbbi versenyünkön.”

    „Aztán hazamentem. Elég sokáig tartott, mire visszaértem Northumberlandbe [Észak-Angliában], és még csak éppen megérkeztem, amikor John [Booth, a Marussia csapatvezetője] felhívott azzal, hogy Jules elment.”

    „Hálás voltam, hogy megejtettem még azt a találkozót, mert legalább ott ülhettem mellette és elmondhattam neki, mi a helyzet a csapatnál. Kialakult közöttünk egy kötelék. Voltak a csapatban mások, akik sokkal közelebb álltak Jules-höz, mint én, mert egy csapat irányítójaként különböző okokból nem alakítunk ki túl közeli kapcsolatot a versenyzőkkel. De az évek során akadtak versenyzőim, akik megsérültek, akikkel törődtem, és ezek hatása nem múlik el. Még ma is, ha körbenézünk a paddockban, láthatunk embereket, akik azt a karkötőt viselik, amit 2015-ben osztottunk ki mindenkinek.”

    A karkötőt, amiről Lowdon beszél, még maga is hordja, és a „Monaco, 2014, P8, JB17” felirat áll rajta – emléket állítva a csapat egyetlen pontszerzésének, s a korábbi elnök szerint az az eredmény létfontosságú volt ahhoz, hogy a csapatnak a következő szezonra is meglegyen a működéshez szükséges költségvetése.

    Amikor Leclerc lemásolta Bianchit

    Az a bizonyos 2014-es monacói futam egy másik szempontból is különleges maradt Lowdon számára, aki – és ezzel aligha van egyedül – a pár évvel Bianchi halálát követően szintén az F1-ben debütáló Charles Leclerc-ben kicsit a francia pilóta újjászületését látja. Köztudott, hogy a Bianchi és a Leclerc család rokoni szálakkal is kötődik egymáshoz, és egy alkalommal közösen jelent meg a Manornál a két pilóta.

    „Egyszer egy versenyre elhozta Charles Leclerc-t, aki akkor még nagyon fiatal volt. Bemutatta őt nekem és John Boothnak: »ez itt Charlie, egy napon nagyon jó lesz, még nálam is sokkal jobb.« Szép volt látni, amikor Charles a Ferrari versenyzője lett, mert úgy tekintettem rá, mintha Jules megtestesülése lenne” – elmélkedett Lowdon.

    „Emlékszem, Jules-nek a 2014-es monacói versenyen volt egy nagyon szép manővere a Rascasse-ban. Fotó is készült róla felülnézetből, amit a verseny után mindenkinek aláírt a csapatban. Később aztán egyik évben Charles is megpróbált két hasonló előzést ugyanott a Ferrarival. Nem is hittem a szememnek! Igazi libabőröztető pillanat volt. Az első előzése sikerült, a második azonban nem. Ekkor elképzeltem, ahogy Jules figyeli ezt onnan fentről, és az első manőver előtt megemeli a kalapját, a másodikért viszont morog rá.”

    Az a bizonyos Rascasse-manőver során Bianchi 2014-ben Kamui Kobayashi Caterhamjét előzte meg, Leclerc pedig 2019-ben mutatott be egy ahhoz kísértetiesen hasonlót Romain Grosjean ellen – a két pillanatot összevágva mutatja be az alábbi videó.

    https://twitter.com/AndreaInApnea/status/1660276056211718145

  • Mérföldkövet jelenthetett volna a Ferrarinál, de már tíz éve nincs köztünk Jules Bianchi

    Mérföldkövet jelenthetett volna a Ferrarinál, de már tíz éve nincs köztünk Jules Bianchi

    Napra pontosan tíz évvel ezelőtt hunyt el Jules Bianchi, kilenc és fél hónappal a Szuzukában elszenvedett súlyos balesete után. A történtek miatt kifejlesztett glória már jó néhány életet megmentett, többek között alighanem keresztfiáét, Charles Leclerc-ét is, aki végül befejezte a francia versenyző által megkezdett utat.

    Ayrton Senna 1994-es imolai tragédiája után több mint két évtizeden át nem volt pilótaáldozata a Forma–1-nek. A „pilótaáldozat” szót fontos kihangsúlyozni, hiszen a tragédiákat így sem úszta meg a sportág: a 2000-es Olasz, a 2001-es Ausztrál, valamint a 2013-as Kanadai Nagydíjon is elhunyt egy-egy pálya széli sportbíró vagy beavatkozó.

    Szívbemarkoló történetet osztott meg a Szuzukában 8 éve halálos balesetet szenvedett Bianchiról volt főnöke

    Napra pontosan tíz évvel ezelőtt viszont ismét egy versenyzőt gyászolt a sportág – na jó, ha pontosak akarunk lenni, akkor valójában egy nap híján tíz évvel ezelőtt, hiszen a világ csak másnap tudta meg a hírt, hogy 2015. július 17-én, egy nizzai kórházban elhunyt Jules Bianchi, miután kilenc és fél hónappal korábban súlyos balesetet szenvedett.

    Ő volt a Ferrari első akadémistája

    Biamchi 1989. augusztus 3-án született. Miután gokartban jó néhány bajnoki címet szerzett, 17 évesen versenyzett először együléses autóban. Tehetségére a Ferrari is felfigyelt, olyannyira, hogy egy sikeres teszt után le is szerződtették. Ezzel ő lett az akkoriban útjára induló Ferrari Versenyzői Akadémia első növendéke, a hosszú távú cél pedig a Scuderia F1-es csapata volt.

    Bianchi pedig jó úton haladt afelé, hogy ezt előbb-utóbb megvalósítsa. 2010-ben és 2011-ben egyaránt harmadik lett a Forma–2 elődjének számító GP2-ben. 2012-ben rendszeresen lehetőséget kapott a Force Indiánál, hiszen a húsz hétvégéből kilenc alkalommal beültették őt egy-egy szabadedzésre, hogy tapasztalatot szerezzen.

    Állandó üléshez mégis meglehetősen furcsa körülmények között jutott. A Marussia eredetileg a nála néhány hónappal idősebb Luiz Raziát igazolta le a 2013-as idényre, ám a brazil versenyző nem tudta teljesíteni a szerződés pénzügyi feltételeit, így azt az előszezonban felbontották. Az orosz istálló pedig csak ezután adott esélyt Bianchinak.

    Ezzel az eséllyel pedig még úgy is élt, hogy az autó adottságai miatt általában az utolsó helyek egyikén haladt. Ebben az esztendőben, illetve a követező évben összesen huszonöt alkalommal fordult elő, hogy ő és csapattársa, Max Chilton is célba ért. Ebből huszonkétszer a francia versenyző végzett előrébb, ami 88 százalékos arányt jelent.

    Szívszorító szavak az F1-es pilóta haláláról, volt csapattársa felidézte utolsó emlékeit Bianchiról

    Külön ki kell emelni a 2014-es Monacói Nagydíjat, amelyen a nyolcadik helyen ért célba. Végül egy 5 másodperces büntetés miatt kilencedikként rangsorolták, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy megszerezte csapata történetének első pontjait. Később kiderült, hogy ez kulcsfontosságú volt abból a szempontból, hogy az istálló 2015-ben is versenyezni tudjon. Ő maga azonban ekkor már semmiképpen nem ott szerepelt volna, hiszen a tervek szerint a Sauber lett volna a következő állomás, hogy aztán 2016 vonatkozásában akár már a Ferrari is szóba kerüljön.

    Elkerülhető baleset volt, de legalább nem hiábavaló

    Mindebből azonban semmi nem lett, ugyanis a 2014-es Japán Nagydíjon Bianchi súlyos balesetet szenvedett. Egy olyan balesetet, amely több ponton is elkerülhető lett volna. Kezdve azzal a ténnyel, hogy már napokkal korábban sejteni lehetett, hogy a tájfun a verseny tervezett időpontjában csap le, és bár felmerült, végül nem hozták előrébb a rajtot.

    A közvetlenül a tragédiához vezető láncreakciót Adrian Sutil hibája indította el: a német versenyző a Dunlop-kanyarban felúszott a vízen, kipördült, és nekicsapódott a falnak. Ennek következtében beküldtek egy munkagépet a pályára, az érintett területen pedig dupla sárga zászló volt érvényben. Azonban, mint kiderült, ez kevés volt.

    Bianchi ugyanis nem lassított eléggé, és igen, ezen a ponton muszáj az ő felelősségét is taglalni. A francia versenyző szintén kisodródott a pályáról, és akár valamelyik beavatkozót is elgázolhatta volna, de ha csak simán belevágódik a falba, vélhetően akkor sem teszi zsebre, amit a sportfelügyelőktől, illetve a közvéleménytől kap. Balszerencséjére azonban egyenesen a munkagépnek ment.

    Mielőtt rátérnénk Bianchi sérülésére és az azt követő időszakra, érdemes arra is kitérni, hogy a baleset milyen következményekkel járt a biztonság szempontjából. Egyfelől manapság munkagépek addig nem mehetnek be a pálya területére, ameddig bárki is versenytempóban közlekedik, másrészt ezzel összefüggésben bevezették a virtuális biztonsági autó intézményét.

    „Szerencsénk van, hogy a tragédiáját bemutatta a világ” – 10 éve történt a Jules Bianchi életét követelő baleset

    Ami viszont talán a legfontosabb újítás volt, az a 2018 óta az autókon lévő glória, amely megvédi a versenyzők fejét a külső elemek által okozott ütésektől, Ez azóta már több pilóta életét is megmentette: a legemlékezetesebb incidens Romain Grosjean 2020-as bahreini esete volt, de szinte biztos, hogy Guanyu Zhou vagy éppen az akkoriban az F2-ben szereplő Roy Nissany sem élne, ha nincs a bukókeret, ahogyan talán Lewis Hamilton sem. A sors iróniája, hogy Bianchit jó eséllyel ez sem óvta volna meg.

    Mintha csak meghallotta volna édesapját

    A francia versenyző ugyanis – csodával határos módon – nem szenvedett külső sérülést, ám a brutális lassulás miatt jelentős agykárosodás lépett fel. Miután mentőautóval kórházba szállították, megműtötték, majd mesterséges kómába helyezték. Bianchinál diffúz axonális sérülést diagnosztizáltak, amely az egész agyra kiható károsodást jelent.

    A közvélemény, illetve annak egy része akkor még próbált bízni a javulásban, és novemberben meg is szüntették a mesterséges kómát, Bianchi pedig önállóan tudott lélegezni. Mindez lehetővé tette, hogy Japánból átszállítsák egy nizzai kórházba, de ez volt az utolsó jó hír, amelyet a nyilvánosság vele kapcsolatban kapott.

    2015. július 13-án édesapja, Philippe Bianchi a France Info nevű rádiónak meglehetősen pesszimistán nyilatkozott. Elmondta, hogy a helyzet még annál is borzasztóbb, mint ha fia meghalt volna, hiszen nem tudnak neki segíteni, ami az őrületbe kergeti a családot. Hozzátette, néhány hónappal korábban még jóval optimistább volt. „Nehéz úgy felkelni reggel, hogy közben az ember azt mondja magának, hogy nem biztos a fia életben maradásában, és minden nap ilyen” – fogalmazott.

    Az idősebbik Bianchi Michael Schumacher 2013-as síbalesetét is felhozta. Bár orvosi szempontból a két versenyző nagyon más jellegű agysérülést szenvedett, az a párhuzam nyilvánvalóan megállja a helyét, hogy a baleset mindkettőjüket olyan helyzetbe sodorta, amelyben jelentős segítségre szorulnak. Jules Bianchi pedig nem akart ilyen állapotba kerülni.

    Szívszorító szavak Bianchi apjától – fiuk azután ment el, hogy többé nem kérték, hogy harcoljon

    „Ha súlyos fogyatékosságai lennének, meggyőződésünk, hogy Jules biztosan nem ezt szeretné – jelentette ki apja. – Erről beszéltünk. Azt mondta nekünk, hogy ha egy nap olyan balesetet szenvedne, mint Michael Schumacher, még ha az egyetlen fogyatékossága az is lenne, hogy nem tud vezetni, akkor is nagyon nehezen tudna együtt élni ezzel. Ez volt ugyanis az élete.”

    Négy nappal később, mintha csak meghallotta volna ezeket a szavakat, Jules Bianchi távozott az élők sorából. Temetésére számos akkoriban aktív Forma–1-es versenyző elment, a soron következő Magyar Nagydíj előtt pedig szívszorító megemlékezést tartottak a tiszteletére. Szintén sorsszerű, hogy Sebastian Vettel révén a Ferrari nyerte a futamot, a négyszeres világbajnok szájából pedig túlzás nélkül az egyik legszebb rádióüzenet hangzott el, amikor előbb franciául Bianchinak ajánlotta a győzelmét, majd angolul hozzátette, előbb-utóbb néhai kollégája is a maranellóiaknál kötött volna ki. A Forma–1 pedig azzal tisztelgett előtte, hogy az általa használt 17-es rajtszámot örökre visszavonultatta.

    Bő két és fél évvel később, 2018 márciusában aztán Bianchi keresztfia, Charles Leclerc bemutatkozott a Forma–1-ben. A monacói pilóta sokszor beszél róla, hogy mennyit jelentett neki a nála bő nyolc esztendővel idősebb francia versenyző, akinek az útját, mondhatni, ő teljesítette be, hiszen ő lett a Ferrari első akadémistája, aki eljutott a nagycsapatig. Emellett meg kell említeni, hogy a 2018-as Belga Nagydíjon talán az ő életét is a glória mentette meg, hiszen ez biztosította, hogy Fernando Alonso McLarenjének kereke ne a fejének csapódjon neki a rajtbalesetben.

    Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből

  • Szívszorító szavak Bianchi apjától – fiuk azután ment el, hogy többé nem kérték, hogy harcoljon

    Szívszorító szavak Bianchi apjától – fiuk azután ment el, hogy többé nem kérték, hogy harcoljon

    Philippe Bianchi a fia elvesztését eredményező szuzukai baleset 10. évfordulójára interjút adott a legnagyobb olasz sportnapilapnak, és szívszorító szavakkal emlékezett a tragédiára.

    Néhány nappal ezelőtt volt a 10. évfordulója Jules Bianchi 2014-es halálos balesetének, a szomorú évforduló apropóján pedig a Gazzetta dello Sport interjút készített a Marussia Szuzukában, a 2014-es Japán Nagydíjon darunak csapódó, majd sérüléseibe 2015. július 17-én belehaló versenyző édesapjával, Philippe Bianchival. A fia versenyzői karrierjét a kezdetektől támogató, Charles Leclerc szintén elhunyt édesapjával szoros barátságot ápoló férfi beszélt fia elvesztéséről és arról is, miről álmodoztak a 2017-ben meghalt Hervé Leclerc-rel.

    Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből

    Philippe Bianchi felidézte, hogy a szuzukai verseny előtt arról beszélt a fiával, hogy Jules szerint az időjárási körülmények miatt valószínűleg nem fogják megtartani a futamot, ám otthon, Franciaországban vasárnap reggel az apa mégis arra ébredt, hogy elrajtolt a Japán Nagydíj. A balesetet is élőben, a tévé képernyőjén nézte, de mivel a közvetítésben nem mutatták a fiát, nem tudta, hogy mennyire súlyos a helyzet. Amikor viszont a daru felemelte a roncs egy részét, akkor már tudta, hogy „valami tragikus történt”.

    „Próbáltam telefonálni, de nem értem el senkit, majd fél óra múlva hívott Nicolas Todt, Jules menedzsere, és azt mondta, hogy azonnal induljak. »Jönnöd kell, mert lehet, hogy nem éli túl«, mondta, úgyhogy az édesanyja és én azonnal elindultunk Szuzukába” – elevenítette fel a szörnyű perceket Philippe Bianchi.

    Embed from Getty Images

    Az orvosok már a helyszínen is mindent megtettek, de Bianchin nem lehetett segíteni 

    Ő és felesége, Christine Bianchi ekkor még reménykedett a csodában, mert mint a férfi az interjúban elmondta, fiuk „jól nézett ki, nem látszottak az arcán sérülésnyomok, és olyan volt, mintha csak aludna”, illetve „mindig is erős srác volt, aki nem adja fel.” Idővel a 25 esztendős versenyzőt hazaszállították Franciaországba és Nizzában ápolták tovább, ahol szülei igyekeztek benne tartani a lelket, ám amikor rá kellett ébredniük, hogy fiuknak milyen élete lenne, ha valaha felébredne, elengedték őt.

    „Minden egyes nap mondtuk neki, hogy küzdjön, maradjon velünk, harcoljon a felépüléséért. Aztán egy ponton megértettük, hogy még ha fel is ébredne, utána nagyon nem lenne könnyű. Az orvosok azt mondták, hogy valószínűleg nem tudna járni, elveszítené a látását, meg ilyenek. Úgyhogy egy idő után már nem kértük többé, hogy harcoljon, és elengedtük őt. »Rendben, Jules, menj nyugodtan, ne aggódj, majd később találkozunk«. Nem sokkal később el is ment.”

    Jules Bianchi egy napon alighanem a Ferrari pilótája lett volna / Fotó: Scuderia Ferrari Press Office

    Philippe Bianchinak és az egész családnak a tragédia után az adott erőt, hogy több jelentős biztonsági fejlesztést is bevezettek a Forma–1-ben Jules halála miatt, mint például a virtuális biztonsági autó és a glória, amely azóta több alkalommal is életet mentett. Emellett a család létrehozott egy szervezetet, amely adományokat gyűjt a nizzai kórház számára. „Próbáljuk a pénzt hasznos dolgokra költeni, eszközöket és gépeket veszünk a kórháznak, és ha teheti, Charles [Leclerc] is eljön néhány rendezvényünkre és segít a gyűjtésben is” – mondta az apa.

    Az idei Japán Nagydíjon Bianchi sisakdizájnjával versenyző Ferrari-pilóta rengeteget köszönhet a Bianchi családnak és Jules-nek, aki nem mellesleg a keresztapja volt, és rengeteg dolgot tanított neki. Mivel Philippe Bianchinak Leclerc 2017-ben elhunyt apja, Hervé volt a legjobb barátja, adott volt az ismeretség a fiúknak, Charles-t pedig Philippe ültette először gokartba, majd ő intézte el neki és az apjának a találkozót Nicholas Todt-al.

    Philippe Bianchi szerint sok a hasonlóság fia és Charles Leclerc között, akit csak közelebb vitt hozzá, hogy két évvel Jules halála után elveszítette az édesapját. „Néha, amikor őt nézem, a fiam jut eszembe” – mondta Philippe, aki szerint mindkét fiatal megszállottan szerette, illetve szereti a versenyzést, végtelenül elhivatott, és mindkettejük szemében ugyanaz a csibészség jelenik meg, amikor sisakot húznak.

    Mivel Jules-t felkarolta a Ferrari, és már az első F1-es tesztjén nagyon jó benyomást tett a maranellóiakra, sokan biztosak benne, hogy előbb-utóbb a Scuderia pilótája lett volna. A sors azonban közbeszólt, ám Charles Leclerc azért eljutott a vörös autó versenyzői üléséig. „Mindig arról beszéltünk [Hervé Leclerc-rel], hogy van egy álmunk a fiaink számára. Az, hogy lássuk őket egymás ellen versenyezni a Forma-1-ben. Talán éppen a Ferrari színeiben.”

    Ez az álom nem valósulhatott meg, ám alighanem Jules Bianchi évek óta büszkén figyeli fentről, hogy a keresztfia hogyan versenyez a Scuderiával.

    Hátbaszúrás, inkompetencia és dicstelen kirúgás – kitálalt a volt csapatfőnök

  • „Szerencsénk van, hogy a tragédiáját bemutatta a világ” – 10 éve történt a Jules Bianchi életét követelő baleset

    „Szerencsénk van, hogy a tragédiáját bemutatta a világ” – 10 éve történt a Jules Bianchi életét követelő baleset

    Napra pontosan tíz éve annak, hogy Jules Bianchi a tájfun által sújtott Japán Nagydíjon elszenvedte súlyos fejsérülését, amelybe kilenc hónappal később belehalt. Ő a Forma-1 máig utolsó halálos versenyzői áldozata, akinek hagyatékaként fontos biztonsági intézkedéseket foganatosított meg a sport.

    Miután egy tragédia megtörténik, mindig könnyű okosnak lenni, és mai fejjel már szinte érthetetlennek tűnik, hogyan tudott egészen 2014-ig elevickélni a Forma-1 úgy, hogy olykor csupán dupla sárga zászlók lengetésével lezavarta a kavicságyban ragadt autók mentését, személyzettel és munkagépekkel a pályán. Ilyenkor a biztonsági autó beküldésével ellentétben a versenyzés továbbra is folyik, a különbségek nem nullázódnak a pilóták között, az a rövid veszélyzóna kivételével sehol nem kell lassítaniuk a versenyzőknek, így semmiféle érdekükben nem áll, hogy egy hajszállal is jobban elvegyék a gázt annál, mint ami kielégíti a felügyelők igényeit.

    Tulajdonképpen ez okozta Bianchi vesztét azon a viharos napon Szuzukában, amikor a rendkívül vizes pályán, sötétedéshez közeledve, a mezőnyben legrosszabb leszorítóerővel rendelkező autóval, a Marussiával a 17. helyen haladt, s a sárga jelzés mellett is túl bevállalósan érkezett meg a Dunlop kanyarba, ahol az egy körrel korábban kicsúszó Adrian Sutil Sauberjének mentésén dolgoztak.

    Bianchi a kavicságyban álló munkagéppel ütközött, s a bármiféle energiaelnyelés nélküli lassulás okozta súlyos agykárosodását. Apja, Philippe az életmentő műtét után is lesújtó képet adott fia esélyeiről, akit bár novemberben felébresztettek a mesterséges kómából és átszállítottak egy nizzai kórházba, ám továbbra sem volt eszméleténél.

    Jules Bianchi 2015. július 17-én elhunyt, ezzel véget ért a Forma-1 két évtizeden át tartó szerencsesorozata, Ayrton Sennát követően újabb halálos áldozatot követelt a sport. A soron következő futamot, a Magyar Nagydíjat a gyász járta át, a modernkori F1 legszívszorítóbb pillanata lett, ahogyan a mezőny tagjai a rajtrácson a földre helyezett sisakjaik körül kört alkotnak a Himnusz szomorú dallamaira.

    Embed from Getty Images

    Elemi változás az autók külsejében

    Bianchi tragédiájára két fontos biztonsági intézkedéssel reagált a sport az elkövetkező években.

    Egyrészt bevezették a virtuális biztonsági autó intézményét, ami hasonlóképpen semlegesíti a versenyt és lassú tempó betartására kötelezi a versenyzőket, ám tényleges biztonsági autó alkalmazása nélkül, és az autók között meglévő időkülönbségek megtartásával, így veszély esetén gyorsabb reakciót tesz lehetővé a versenyirányítás számára.

    Ugyanakkor néhányszor azóta is előfordult már, hogy szervezési vagy kommunikációs hiba miatt a versenyautókkal együtt tartózkodott a pályán egy traktor, a 2014-es történések óta pedig ez már hallatlanul nagy indulatokat vált ki a versenyzőkből – legutóbb 2022-ben, éppen Szuzukában történt ilyen, amikor szintén nagy esőben piros zászló mellett a bokszutca felé halad a mezőny.

    A másik az autók pilótafülkéje köré szerelt fejvédőelem, a halo 2018-as megjelenése, aminek jelenléte ugyan nem védte volna meg a balesetkor a fején ütést nem kapó Bianchit, de a történtek így is kihangsúlyozták a versenyzők fejének védtelenségét a formaautókban. Az elem használatát azóta az FIA széles körben kötelezővé tette együléses sorozatai számára, ami kétségtelenül védett már meg sérüléstől versenyzőket a bevezetése óta. Bár megjelenése óta a közvélemény hajlamos túlértékelni a halo szerepét, amikor a kiálló részt karcolás éri, Romain Grosjean valószínűleg indokoltan adott hálát az újításnak a 2020-as bahreini tűzesete után.

    Embed from Getty Images

    Jules tovább él

    Bianchi szülei a családot ért szörnyűség ellenére nem vonultak ki teljesen a nyilvánosságból, Philippe szeretné jó célokra használni fia ismertségét, ezzel őrizve emlékét, és viszonozva a nehéz időkben számukra nyújtott támogatást. A család egy alapítványt létrehozva támogatja az agyi sérülésekkel kapcsolatos kutatásokat, valamint a fiatal gokartosokat is.

    „Ez az egyetlen módja annak, hogy Jules még ma is létezzen. Amikor hazatért Japánból, továbbra is kómában, a nizzai L’Archet kórházban kapott ellátást. Mindenki csodálatosan bánt vele az agyi sérültek osztályán. Aztán amikor Jules elhunyt, úgy éreztük, sok mindent tehetnénk még ezért a kórházért” – idézi Philippe Bianchit a Feeder Series.

    „Jules híres, szeretett, jóképű volt. A szerencse a szerencsétlenségünkben, hogy bemutatta őt a világ. Túl sok a gyerekét gyászoló emberrel találkoztam, akiknek nem adatott meg ez a szerencse.”

    „Mindig meg kell látnunk a pozitív oldalt, noha ebben az esetben ez már szinte paradoxon. De számunkra a pozitív rész az, hogy az egyesületben elvégzett munkánk által Jules tovább él. Jules még mindig aktív. Ez a varázslat az egészben.”

    Charles Leclerc, aki keresztfia a Bianchi családnak, szintén gyakran feleleveníti emlékeit barátjáról, akivel egykoron azt az álmot dédelgették, hogy közösen hódítják majd meg a Forma-1-et. A francia is a Ferrari akadémiájának tagja volt, a nevelőcsapattól kapott versenyzői szerződésig azonban már nem juthatott el, így Leclerc kicsit őt is képviseli – idei monacói győzelme után egy szép gesztussal tisztelgett előtte:

    Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből

  • Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből

    Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből

    Charles Leclerc számára a Monacói Nagydíjon aratott első győzelme nem csak kellemes emlékeket élesztett fel – a Ferrari pilótája elhunyt rokonai, köztük a korábban szintén F1-es pilóta Jules Bianchi előtt is tisztelgett.

    Leclerc még vasárnap, a futam leintését követően érzelmes nyilatkozatot adott arról, milyen sokszor gondolt már a verseny közben is apjára, a 2017-ben elhunyt Hervére, akivel közös álmuk és céljuk volt a Forma-1 elérése és a hazai pályán aratott győzelem.

    Leclerc már a verseny közben elsírta magát, amikor az apjára gondolt

    De nem apja az egyetlen a Leclerc életében fontos szerepet játszók közül, aki már nem lehetett szemtanúja a Forma-1-es sikereinek: mint köztudott, a monacói pilóta kereszttestvére volt Bianchinak, mivel kettőjük családja szoros viszonyt ápolt egymással. A francia versenyző szintén a Ferrari akadémiájának tagjaként érkezett meg az F1-be 2013-ban, karrierjét és életét azonban tragikusan rövidre szabta a 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett súlyos sérülése, amibe 2015 nyarán belehalt.

    Éppen a napokban, a monacói szombaton volt a 10. évfordulója Bianchi egyetlen F1-es pontszerzésének, amikor is a sereghajtó Marussia pilótájaként a Monacói Nagydíjon 9. helyet szerzett.

    Leclerc első hazai győzelmét így még érzelmesebbé tette, hogy azzal apjára és Bianchira is emlékezett, a futam másnapján pedig a néhai pilóta apja, Philippe megosztott egy képet saját Instagram-oldalán, amelyen Leclerc sisakjával pózol, a Ferrari versenyzője ugyanis a családnak ajándékozta a futamon használt bukóját.

     

     

    A bejegyzés megtekintése az Instagramon

     

    Philippe Bianchi (@philippe_bianchi17) által megosztott bejegyzés

  • „Örökké a szívemben lesz” – Leclerc megható módon emlékezik meg elhunyt barátjáról

    „Örökké a szívemben lesz” – Leclerc megható módon emlékezik meg elhunyt barátjáról

    Charles Leclerc egy nem mindennapi cselekedettel tiszteleg Jules Bianchi előtt a Japán Nagydíjon. A monacói pilóta a balesetben életét vesztő francia pilóta sisakfestésében versenyez Szuzukában.

    A szomorú eset még 2014-ben történt, amikor a Japán Nagydíjon Bianchi autója felúszott a Dunlop kanyarban a verseny 45. körében, ami miatt kicsúszott a pályáról, majd sajnálatos módon telibetalálta a bukótérben álló traktort, ami éppen Adrian Sutil összetört Sauberje mellett helyezkedett el.

    A baleset következtében Bianchi kómába esett, és a műtétje után kiderült, hogy súlyos agykárosodást szenvedett. A francia pilóta sajnálatos módon nem tudott felgyógyulni a sérüléséből, és 2015. július 17-én örök nyugalomra lelt szerető családja körében egy nizzai kórházban.

    Leclerc már gyerekkora óta jóbarátja volt Biachinak, aki a keresztapja is volt a Ferrari-pilótának. A francia versenyző rengeteget segített Leclerc-nek karrierje kezdeti szakaszában során, amikor még a különböző gokartsorozatokban próbált sikereket elérni. Az ötszörös futamgyőztes a mostani Japán Nagydíjon Bianchi egykori sisajdizájnját fogja használni.

    „Ez egy különleges hely ebből a szempontból, és amikor megérkezem ide, mindig eszembe jut Jules – ismerte el Leclerc a Japán Nagydíj csütörtöki sajtónapján. – Nagyon gyakran gondolok rá, mert nagyon sokat segített nekem a Forma-1-be vezető utam során.”

    „Már 2010-ben felvette a kapcsolatot a leendő menedzseremmel, Nicolas-val [Todt], annak érdekében, hogy eljuthassak az F1-be. Már ezen esemény előtt is elképesztően szoros volt a kapcsolatunk, a két család mind a mai napig jóban van egymással.”

    „Miatta fogom hordani ezt a sisakot, és Jules mindig a szívemben lesz. Nagyon különleges helyszínen tehetem meg ezt, és most mindennél fontosabb, hogy jól szerepeljek ezen a versenyen.”

    Ugyan a baleset 2014. októberében történt, és most 2024. április elején méri majd össze a tudását a királykategória mezőnye Szuzukában, idén lesz a 10. évfordulója Bianchi balesetének.

    A különleges sisakon a francia pilóta festése mellett a 17-es rajtszámmal is találkozhatunk, amit Bianchi is használt a tragikus idényben. A halálát követően a sportág vezetői az iránta kifejezett tiszteletük jeléül visszavonultatták a szóban forgó rajtszámot 2015-ben.

  • Leclerc édesapja elvesztéséről: Ő volt az első számú szurkolóm

    Leclerc édesapja elvesztéséről: Ő volt az első számú szurkolóm

    Charles Leclerc rendkívül sok sikert ért már el pályafutása során, azonban a bajnoki címet és a jó eredményeit számos szerettének a halála árnyékolta be. Nem elég, hogy a monacói pilóta már két jóbarátját, Anthoine Hubert-t és Jules Bianchit is elveszítette, az édesapja, Hervé már lassan 6 éve nincs köztünk.

    Az ifjú Leclerc még a Formula 2-es bajnoki címe felé robogott, amikor megtörtént a tragédia. Hervé – aki rengeteget segített a fiának a karrierje beindításában – már nem élhette meg a fia Bakuba aratott sikerét 2017-ben, amit Charles neki is ajánlott. A monacói fiatal pár hónapra rá lett bajnok és kapott lehetőséget az F1-ben, amit az édesapja sajnos már nem láthatott.

    „Egy ilyen dologra soha nem állsz igazán készen” – olvashatók a Ferrari pilótájának szavai a Rémi Boudal által írt „Le Prodige” (Az őstehetség” című könyvében. – Jules halála után 2 évvel édesapámat is elveszítettem és ezzel a ténnyel rendkívül nehéz volt együtt élnem. Ebben a nehéz időszakban sokkal érettebbé tudtam válni. Mindenkit teljesen megváltoztat a szülei elveszítése.”

    „Ő volt az első számú szurkolóm, mindig ott volt mellettem. Mindig azt szerette volna, hogy nyerjek és biztos vagyok benne, hogy tovább támogatott volna a céljaim elérésében.”

    Leclerc-hez hasonlóan Bianchi is a Ferrari akadémiáján nevelkedett és az F1-ben elért eredményei alapján jó úton haladt a ferraris ülés felé. Azonban a 2014-es Japán Nagydíjon való hibája a Dunlop kanyarban mindent megváltoztatott. Leclerc szerint „Bianchi is sikeres lett volna a Ferrarinál”, de erre a kérdésre sajnálatos módon már soha nem fogunk választ kapni.

    Leclerc cáfolta, hogy köze lenne Vasseur ferrarais szerződtetéséhez

  • A néhai Jules Bianchi rajtszáma újra versenybe száll

    A néhai Jules Bianchi rajtszáma újra versenybe száll

    Norman Nato a 17-es rajtszámmal fog versenyezni a Formula E következő szezonjában, ezzel is kifejezve tiszteletét francia versenyzőtársa, a néhai Jules Bianchi előtt.

    Bianchi 2015 júliusában halt meg, az előző évben Suzukában történt balesetének következtében. Esős körülmények között elvesztette uralmát autója felett, kicsúszott a pályáról és nekiütközött egy traktorral, amely a bukótérben volt, hogy Adrian Sutil korábban összetört autóját eltávolítsa a helyszínről.

    Ayrton Senna 1994-es halála óta ez volt az első – és remélhetőleg utolsó – eset, hogy egy baleset következtében vesztette életét egy Forma-1-es versenyző.

    Bár Bianchi 17-es rajtszámát a Forma-1-ben visszavonultatták, más szériákban szabadon használható. Így Nato ezt meg is fogja tenni a 2023-as Formula E szezonban.

     

    A bejegyzés megtekintése az Instagramon

     

    Norman Nato (@norman_nato) által megosztott bejegyzés

    A francia az Instagramon posztolva azt mondta, hogy ez az a szám, amelyet eredetileg a gokartosként használt annak idején, és az, hogy Bianchi is ezzel a számmal versenyzett, „még különlegesebbé” teszi számára ezt a számot.

    „Boldog és büszke vagyok, hogy a 17-es rajtszám alatt versenyezhetek a Formula E-ben” – írta Nato. „Ez a szám sokat jelent nekem. A gokartozásban kezdtem, és bajnokságokat nyertem a 17-essel.”

    „Jules is ezzel a számmal versenyzett az F1-ben, ami még különlegesebbé teszi számomra.”

    Úgy tűnik, Nato a Bianchi család áldását is megkapta, hiszen Jules édesapja, Philippe három szív emojit kommentált Nato posztja alá.

    Bianchi halálának hatása azonban az egész sportágban érezhető volt, hiszen Bianchi ígéretes karrier előtt állt. Továbbá jelenlegi Forma-1-es versenyzővel jó barátságot ápolt. Ezen kívül az FIA megsürgette a versenyző fejvédelmének fokozását, és bevezették a halo elemet, ami azóta már életet is mentett.

    Női szempár tűnt fel a Formula E Gen 3-as autójában

  • Döbbenet! Gasly lenne a hibás a traktoros eset miatt?

    Döbbenet! Gasly lenne a hibás a traktoros eset miatt?

    Pierre Gasly-t is hibáztatják a múlt heti Japán Nagydíj alatt történt rendkívül veszélyes szituációért.

    A francia, és több Forma-1-es pilótatársa is dühös volt az FIA-ra, miután egy nehéz jármű behajtott a suzukai pályára, hogy elszállítsa Carlos Sainz összetört Ferrariját, holott az autók még mindig köröztek a japán aszfaltcsíkon. Gasly is idegesen nyilatkozott:

    „Ha két méterrel balra kerülök, ma már halott lennék.”

    Egyesek ugyanakkor azonnal magára az AlphaTauri pilótájára mutogattak, mint például a Blick veterán tudósítója, Roger Benoit is:

    „Mit csinált Gasly? 250 km/órás sebességgel hajtott piros zászló hatálya alatt.”

    Később, még az F1 irányító testülete is megbüntette Gaslyt, aki a suzukai stewardok szerint „elismerte, hogy túl gyors volt”. A korábbi Forma-1-es pilóta, Ralf Schumacher, megérti azt a dühöt amit az váltott ki, hogy a pályán egy mentést végző jármű is még jelen volt:

    „Érthető számomra a versenyzők kritikája. Ugyanakkor ez nem indokolja, hogy Gasly akkor 250 km/h-val vegye üldözőbe a mezőnyt. Ez minden volt, csak nem okos húzás. Szerintem mindkét oldalnak meg kell kérdőjeleznie a döntéseit.”

    A néhai Jules Bianchi édesapja, Philippe azonban ostorozta az FIA-t, amiért az azt sugallta, hogy Gasly túl gyorsan hajtott a mentést végző jármű mellett. Az RMC-nek Philippe, akinek a fia 2014-ben Suzukában egy hasonló járművel való ütközés után halt meg, ennyit mondott:

    „Ez röhejes, ezt mondták volna Jules-nak is. Fel is tettem magamnak a kérdést: Hol van a tisztelet Jules iránt?. A versenyzők nem ágyútöltelékek. Semmi nem indokolja, hogy ilyesmire utasítsák őket.”

    Sajtó: Gasly degeszre keresi majd magát az Alpine-nál

  • Megrendítő düh: Bianchi édesapja szerint nem tisztelik a versenyzők életét

    Megrendítő düh: Bianchi édesapja szerint nem tisztelik a versenyzők életét

    Jules Bianchi édesapja az F1-es Japán Nagydíjon Pierre Gaslyval történt incidens miatt az FIA biztonsági intézkedései ellen emelt kifogást.

    „Nincs tisztelet a versenyző élete iránt” – dühöngött Phillipe Bianchi. „Semmi tisztelet Jules emléke előtt – hihetetlen.”

    Jules Bianchi 2015-ben hunyt el, kilenc hónappal a Japán Nagydíjon, Suzukában történt baleset után, annak következményeként.

    Vasárnap Suzukában vizes körülmények között, a második körben Carlos Sainz kiesése miatt piros zászlóval megszakították a futamot, de még épp a megszakítás előtt, a biztonsági autómögött haladva, rossz látási viszonyok között egy műszaki mentést végző traktor sejlett fel a pálya szélén.

    Gasly nagyon kiakadt, amiért erről nem kaptak tájékoztatást a versenyzők és úgy fogalmazott, hogy akár meg is halhatott volna.

    De kiakadt Lando Norris is.

    „Mi a f…! Hogy történhetett ez meg!?” – írta a McLaren versenyzője Twitteren.

    „Évekkel ezelőtt egy életet vesztettük el ilyen helyzetben” – utalt Bianchi esetére.

    „Kockáztatjuk az életünket, különösen ilyen körülmények között. Versenyezni akarunk. De ez… elfogadhatatlan.”