Szerk Racingline.hu

Címke: Juan Manuel Fangio

  • Már olimpián is nyert, de most Fangio és Reutemann nyomába kell erednie az új F1-es pilótának

    Már olimpián is nyert, de most Fangio és Reutemann nyomába kell erednie az új F1-es pilótának

    Franco Colapinto az Olasz Nagydíj előtti kedden pár óra leforgása alatt vált olyasvalakiből, akinek csak az elhivatott autósport-rajongók ismerték a nevét, a keresőmotorokba egyik leggyakrabban beütött autóversenyzővé. Bár eredményesség terén vannak nála meggyőzőbb fiatalok az F1 kapuja előtt, a fiatal argentin már elért olyasvalamit, ami korunk pilótái között igazi kuriózum.

    Colapinto ugyanis már részt vett olimpián, mi több, győzött is ott. Ráadásul technikai sportban, amiről tudjuk, hosszú ideje nem kvalifikál arra, hogy olimpiai sportként vegyék számításba. De akkor mégis hogyan vihette véghez ezt a tettet a most 21 éves pilóta? Kellett hozzá néhány apróbetűs megjegyzés…

    A történet ott kezdődött, hogy az elektromos gokartverseny bemutatóeseményként helyet kapott a 2018-as nyári ifjúsági olimpiai játékok programjában, amit Argentína fővárosa, Buenos Aires rendezett. Ezen az olimpiák szellemiségében zajló, szintén négyévente sorra kerülő eseményen 18 év a maximális részvételi életkor, a gokart pedig a NOB és az FIA szorosabbra fűzött viszonyának nyomán kerülhetett be a programba, hiszen az FIA akkor még Felipe Massa által vezetett gokartszakága célul tűzte ki, hogy a 2024-es párizsi nyári játékok programjába teljes jogú sportágként nyerjen felvételt – ez viszont végül nem történt meg.

    Egyszer már volt motorsport az olimpián, de elég csúnyán leszerepelt

     

    Hat éve az ifiolimpián is csak bemutatóesemény státuszában volt jelen a gokart, vagyis érmeket nem, csak a technikai sportokhoz hasonlóan serlegeket osztottak, s a résztvevők nemzetiségét illetően sem volt szempont a diverzitás. Hat páros indult a versenyen, amiket egy fiúnak és egy lánynak kellett alkotnia. Itt kapott lehetőséget az akkor még 15 éves Franco Colapinto, aki megszerezte a rajtelsőséget a versenyre, majd María García Puig váltótársával együtt a győzelmet is elvitték ezen a technikai sportok számára történelmi jelentőségű eseményen.

    Colapinto ugyan az esemény besorolása miatt nem mondhatja magát olimpiai bajnoknak, ráadásul nem is a felnőtt, hanem az ifjúsági játékokon vett részt, az viszont kétségtelen, hogy egy olimpia keretében megrendezett versenyen győzött.

    Összefoglaló az olimpia keretében rendezett élménygokartozásról, majd magáról a versenyről, a videó végén a dobogó tetején ott áll a 15 éves Colapinto is.

    F1-es futamon rajthoz álló, és egyúttal felnőtt olimpiát megjáró sportolóból sincs sok, csupán Bira herceg, Alfonso de Portago, Roberto Mieres, Ben Pon, Bob Said és Robin Widdows büszkélkedhetett ezen különlegességgel, na meg Alessandro Zanardi, aki paralimpiai bajnok lett.

    Eltűntek az argentinok az F1-ből

    Colapintóval egy nagy nemzet tér vissza a Forma-1-es rajtrácsra a hétvégi Olasz Nagydíjon. Argentína és az F1 kapcsolatáról elsőként alighanem a nagy többségnek a sportág legelső nagysága, Juan Manuel Fangio jut eszébe, aki az 50-es években megszerzett öt bajnoki címével máig előkerül viszonyítási pontként, amikor a történelem legjobb versenyzőit méregetjük egymáshoz. A nagy úttörő nyomában azonban nem sorjáztak a jobbnál jobb argentin tehetségek az európai autósportszcénában.

    Máig összesen 22 argentin versenyző állt rajthoz F1-es versenyen, közülük magasan kiemelkedik Fangio az öt vb-címével és 24 győzelmével. Szintén a világbajnokság születésének éveiben jutott el 2 győzelemig José-Froilan Gonzalez, majd 1972 és 1982 között Carlos Reutemann volt még az egyedüli nagy hatást gyakorló versenyzője az országnak. 146 rajtjával nemzetének legaktívabbja, négyszer is év végi dobogós helyen végzett, 1981-ben pedig egyetlen ponttal maradt el a világbajnok Nelson Piquet mögött. Az említett hármason kívül csak Onofre Marimon és Carlos Menditeguy jutottak el két, illetve egy F1-es dobogós helyig, de mindent elmond az ország aktivitásáról a királykategóriában, hogy a negyedik legtöbb nagydíjrészvétellel rendelkező pilótájuk 21-gyel az a Gastón Mazzacane, aki 2000-2001 során a Minardinál és a Prostnál nyújtott feledhető teljesítmény után kapta meg az elbocsátó üzenetet, s máig ő Argentína utolsó F1-es pilótája.

    Colapinto, Williams
    Franco Colapinto – Fotó: Williams

    A dolgok jelen állása szerint Colapinto is a néhány nagydíjrajtig jutó pilóták táborát erősítheti a dél-amerikai országból: megbízatása a Williamsnél csak az idei szezonból hátralévő kilenc futamra szól, jövőre pedig biztosan nem tarthatja meg az ülést, hiszen Carlos Sainz érkezik, ráadásul a spanyolnak legalább 2026-ig, Alexander Albonnak pedig 2027-ig érvényes szerződése van a csapattal.

    A mezőny legújabb újonca leginkább két dologban bízhat, ha nem akarja, hogy a jövő évtől légüres térben találja magát az autósport csúcsának peremén: vagy abban, hogy Albon vagy Sainz mégis idő előtt távozik, egy-két éven belül üresen hagyva a Williams egyik ülését, vagy pedig abban, hogy felkelti egy másik F1-es csapat érdeklődését. Mindkét esethez szüksége van viszont arra, hogy ezen a kilenc futamon, mély vízbe dobva is meggyőző teljesítményt nyújtson, a csapat által elvárt pontszerző helyeket is szállítva.

    Nem Schumacher, de nem is Lawson! – egészen váratlan pilótával versenyez a Williams Monzában

  • Példátlan árverés – ez lehet minden idők legdrágább F1-es autója

    Példátlan árverés – ez lehet minden idők legdrágább F1-es autója

    Új rekord születhet minden idők legdrágább Forma–1-es autójának terén, amennyiben az RM Sotheby’s árverésén az előre becsült összegért sikerül eladni a Mercedes egyik legendás versenygépét.

    Noha minden idők legdrágább autójának, a 2022-ben a Mercedes által 135 millió euróért értékesített Mercedes 300 SLR Uhlenhaut Coupé-nak ilyen szempontból a nyomába sem érhet, az RM Sotheby’s árverésén új rekord születhet minden idők legdrágább F1-es autójának terén. A jelenlegi, 2013-ban felállított csúcsot Juan Manuel Fangio 1954-es Merecdes W196R-je tartja 30 millió dollárral, amit az idén szintén egy W196-os dönthet meg.

    A több szempontból is példátlan árverésen az Indianapolis Motor Speedway Museum, azaz az indianapolisi pálya múzeumának tulajdonában levő összesen 11 autó kerül árverésre. Az RM Sotheby’s közülük a Fangio először egy 1954-es, vb-n kívüli futamon vezette azt Buenos Aires-ben, majd a kocsi megkapta az áramvonalas karosszériát és Moss kezei között vett részt az 1955-ös Olasz Nagydíjon, amelyen leggyorsabb kört ért el, de a kockás zászlót motorhiba miatt nem láthatta meg.

    Mercedes W196R
    Mercedes W196R / Fotó: RM Sotheby’s

    A 2023-ig a Ferrari legutóbbi Le Mans-i győztes autójának számító 250 LM-el Jochen Rindt és Masten Gregory vett részt az 1965-ös Le Mans-i 24 óráson és nyert. A kocsit az RM Sotheby’s nem árazta be, ami annak tükrében talán érhető, hogy egy másik példány tavaly Monterey-ben nem kelt el. Azt akkor 18-20 millió dollár közé taksálták.

    A gyűjtemény kiemelt darabja továbbá Craig Breedlove Spirit of America-Sonic I nevű, 1965-ös szárazföldi sebességrekord-döntésre használt autója. Ez volt az első kocsi, amely a világon áttörte a 600 mérföld/órás határt, és 5 éven át tartotta az abszolút rekordot. Breedlove utólag elmondta, ennél a sebességnél az első kerekek többnyire nem érintkeztek az úttal, úgyhogy gyakorlatilag repült az autó.

    Árverésre kerül még egy, Michael Schumacher által az első teljes F1-es szezonja, azaz 1992 elején használt Benetton B191-es; egy 1966-os Holman-Moody Ford GT MkIV, illetve egy 1957-ben Sebringben győzelmet arató Chevrolet Corvette SS Project XP64-es sportautó; valamint több, 20. század eleji Grand Prix-autó is, mint egy 1908 Mercedes Brookland-Semmering Rennwagen, egy 1907-es Itala, egy 1928-as Bugatti Type 35B Grand Prix, egy 1911 Laurin & Klement Racer, valamint egy 1911-es Mercedes 22/40 “Colonial Car” Touring is.

    Ferrari 250LM, 1965
    Ferrari 250 LM / Fotó: RM Sotheby’s

    „Ezen járművek némelyike a világ valaha volt legjelentősebb eladásra került autói lesznek. A Moss/Fangio W196-ostól kezdve a Le Mans-győztes 250 LM-ig, beleértve a szárazföldi sebességrekordot megdöntő autóig ezek nem csupán jelentős kocsik, hanem az autógyűjtés csúcsát jelentik – olvashatók Gord Duff, az RM Sotheby’s aukciók globális vezetőjének szavai a cég honlapján. – Szinte semmihez nem lehet őket hasonlítani, és nagyszerű érzés, hogy egy ilyen nemes ügyért kerülnek eladásra.”

    A nemes ügy az, hogy újra akarják gondolni az IMS múzeumát, mivel új struktúrákat és installációkat, interaktív tárlatokat és élményeket terveznek, valamint biztosítani szeretnék a múzeum hosszú távú pénzügyi stabilitását.

    Ennyiért adták el Kimi Räikkönen utolsó F1-es McLarenjét

  • A katari pokolnak hol a helye az F1 legkegyetlenebb futamai között?

    A katari pokolnak hol a helye az F1 legkegyetlenebb futamai között?

    Az F1 történetében a hőség sokszor megkínozta a mezőnyt, összegyűjtöttük a listát a leginkább embert próbáló versenyekről.

    A katari versenyen több tényező okozta, hogy a versenyzők szervezetét különösen megviselte a forróság, amire átmeneti gyógyírt sem találtak a sisakrostély kinyitásával, ezért szokatlan látványt nyújtott, hogy a leintés után mennyire kimerültek a pilóták, többen érezhetően az ájulás határán mozogtak. Logan Sargeant annyira legyengült, hogy idő előtt le is parkolt.

    Katarban nem pusztán a hőmérséklet volt a gond, a magas páratartalom fokozta a szenvedést. Az F1 hat évvel ezelőtti gyűjtésébe 38 °C feletti hőmérséklettel lehetett bekerülni a legforróbb versenyek közé, de az  Autosport korábbi cikkében az 1950-es évekből is megemlítettek két futamot, 40 fokot citálva.

    Érdekesség, hogy régebben Malajziában vagy épp a nyári Magyar Nagydíjon visszatérően nehezítő faktornak számított, számít a meleg, e két helyszín nem szerepel egyik felsorolásban sem.

    Ocon inkább a halált választaná, minthogy feladja a versenyt

    Furcsa, de visszatekintve az F1 Youtube-összeállításában megtalálható 2008-as Ausztrál és a 2007-es Brazil Nagydíjra, nekünk egyikről sem az ugrik be, hogy a meleg aprította a mezőnyt. Előbbi a sok balesetről maradt emlékezetes, utóbbi pedig nyilván Kimi Räikkönen vb-címéről és Lewis Hamilton (hőségtől független) kálváriájáról, ami bundagyanút is felvet.

    A két amerikai utcai pálya forrósága viszont sok képet égetett az emlékezetünkbe, elsősorban természetesen a kimerült Nigel Mansell összeesését, ahogy 1984-ben Dallasban kétségbeesetten megpróbálta áttolni a célvonalon a lerobbant Lotusát. „Nagyon mérges voltam, harcoltam tovább. Aztán kialudtak a fények és a kórházban ébredtem, egy jéggel töltött ágyban” – mondta.

    Az F1 történetének egyetlen dallasi versenyén 2 órán át küzdöttek az elemekkel a pilóták, de a legnagyobb bajt nem is a kánikula jelentette, hanem a botrányos aszfaltburkolat. Már az edzéseken látszott, hogy a közúti forgalomra tervezett borítás nem bírja a több mint ezer lóerős turbómotoros autók terhelését, több kanyarnál felrepedezett, és komolyan fennállt a veszély, hogy elmarad a futam.

    https://500miles.hu/f1/f1-prosti-dallas-ewing-csalad-szeme-lattara-egett-le-texasban

    Volt azért valaki, aki némi hűsítést élvezhetett: a győztes Keke Rosberg egy különleges, hűtővízzel feltöltött, 2500 dolláros sisakban vezetett, amit a NASCAR-ban már többen használtak, de a gyártóval kötött megállapodás értelmében ez csak a Williamsnél volt elérhető. A holland Huub Rothengatter viszont rosszabbul járt, mert forró üzemanyag folyt a feneke környékére, emiatt amint kiesett, kirohant a nézőtérre, hogy hideg vízzel hűsítse teste azon tájékát. (A különös versenyről megdöbbentő felvételeket az F1 hivatalos oldalán közzétett videókon lehet megtekinteni.)

    Az 1985-ös detroiti futam hőségében, valamelyest enyhébb mértékben szintén feltöredezett az aszfalt, és az egyik kanyarban ez több pilótán kifogott, Alain Prost, Ayrton Senna, Michele Alboreto, Nigel Mansell egyaránt a falnak ment.

    Az 1959-es Francia Nagydíjon szintén hasonló problémák jelentkeztek, és az aszfaltból kiolvadt egyik kődarab eltalálta Masten Gregory sisakját, aki ettől kisebb agyrázkódást szenvedett és feladta a futamot. Egy kavics Innes Ireland-nek a szemvédő eszközét, Dan Gurney autójának a hűtőjét rongálta meg, és a kavicsdarabok többeknek okoztak kisebb vágási sérüléseket.

    A Motorsport Magazine beszámolója szerint a rajt előtt sokan locsolták le magukat vízzel, és sok autóba helyeztek el törlőkendőt, illetve vizespalackot, továbbá menet közben is akadt pilóta, akinek ki kellett mennie a depóba egy hűsítő vizes locsolásért.

    Az 1955-ös Argentin Nagydíj 3 órás, 375 kilométeres távja szintén brutális volt. Árulkodó, hogy a verseny során összesen 16 pilótacsere volt, és Maurice Trintignant, Jean Behra, valamint Harry Schell három autót is vezetett. Mindössze ketten voltak, akik csere nélkül teljesítették a távot, az egyik Fangio, a másik pedig a szintén argentin, 5. helyen végző Roberto Mieres, de egyszer-egyszer nekik is ki kellett menniük a garázshoz ivószünetre.

     

    16 pilótacserét és az F1-legendának maradandó sérülést hozott minden idők egyik legbrutálisabb futama

    A győztes Fangio égési sérüléseket szenvedett a lábán, miután túlhevült a kipufogója, és ennek nyomát élete végéig viselte. „Minden égetett a pilótafülkében, még a kormánykerék is – mondta. – Bizonyos pillanatokban a hőmérséklet százhúsz fokra nőtt. A futam feléig alig kaptam levegőt.”

    A hőmérsékleti csúcstartó a 2005-ös Bahreini Nagydíj, azt a sivatagi viadalt még nem este, hanem délután rendezték, és 42 fokos hőmérsékletet regisztráltak. A versenyzők különösebb fennakadás nélkül teljesítették a távot, bár azt hozzá kell tenni, hogy 2005-ben speciális gumiszabály volt érvényben, a futamokon tilos volt kereket cserélni, ezért a pilóták nem vezethettek teljes erőbedobással, ellentétben az idei Katari Nagydíjjal, amikor a kötelező három kerékcsere tudatában nem kellett spórolni. Ráadásul az akkori autók tömege mintegy kétszáz kilóval könnyebb volt a mostaniaknál.

    Az F1 legheroikusabb győzelmei közül egyébként többnél nem is a hőség jelentett fizikai megpróbáltatást a pilótáknak, hanem egyéb akadályok: az 1984-es Kanadai Nagydíjon Nelson Piquet úgy nyert, hogy a lábára forró üzemanyag folyt és megsebesítette, vagy az 1991-es Brazil Nagydíjon váltóhibával aratott győzelmekor Ayrton Senna is csak hosszabb idő után, segítséggel tudott kimászni a kocsiból.

  • Az F1 legelső legnagyobb győzelmét ezen a napon aratták

    Az F1 legelső legnagyobb győzelmét ezen a napon aratták

    Juan Manuel Fangio olyasmit tett a Nürburgring félelmetes pályáján 1957-ben augusztus 4-én, amit előtte és utána soha.

    A Forma-1 1950-től íródó történelmében ez volt az első olyan teljesítmény, amiről ódákat zengtek egy csodálatos felzárkózás miatt. A Zöld Pokolnak is hívott, erdőben kanyargó Nürburgring 22 körös távval várta a Forma-1 mezőnyét, és a verseny Fangio legkáprázatosabb diadalaként vonult be a történelemkönyvekbe, illetve ő maga is ezt nevezte meg élete legjobb futamaként az Autosportnak, mivel úgy vélte, „az a jó verseny, ahol nem gondoljuk, hogy van esély nyerni.” 

    A rajt előtt négy vb-címnél járó legenda a pontverseny éllovasaként érkezett az 1957-es Német Nagydíjra, majd megszerezte az első rajtkockát a Maseratival. Csakhogy már előre látszódott, hogy a Ferrarikkal ellentétben kerékcserére szorul majd.

    „Az edzéseken nem ment jól a kocsi, túlságosan koptatta a gumit, ezért úgy döntöttünk, a futamon kerékcserét fogunk csinálni. A szerelők tudták, hogy probléma lehet, ezért sokat gyakoroltak. A legjobb idejük 30 másodperc volt, akkoriban ez nagyon jónak számított” – jelentette ki Fangio.

    Embed from Getty Images
    „A versenyen már 30 másodperc előnyöm volt a második helyezett előtt, amikor bejöttem a depóba. Nem tudom, mi történt ott, de a 30 másodpercen túl további 48-at vesztettem!”

    Mindez tehát a táv fele után nem sokkal történt, és közel 1 perces hátrányba hozta az argentint, aki ellenfeleit, Mike Hawthorn-t és Peter Collinst nagyon erősnek tartotta, ezért nem gondolta, hogy utolérheti őket.

    „Szinte elvesztettnek éreztem a versenyt, ezért kockáztatnom kellett. Korábban sohasem csináltam ilyet az életemben. Elkezdtem négyes helyett ötös fokozatban venni kanyarokat, jobban meghúzattam a motort. Úgy láttam, egyszer rendben van ez egy-egy kanyarnál, de hogy folyamatosan…– mondta Fangio. – Egyre többet kockáztattam, egyre kevésbé voltam biztonságban, de gyorsultam.”

    Fidel Castro emberei elrabolták az F1 legendáját, aki mégis szimpatizált fogvatartóival

    „Aztán az egyik lejtőn megláttam a két másik kocsit egymás mögött, és már csak két kör volt hátra. Akkor hittem el először, hogy elcsíphetem őket. Sosem számítottam látványos versenyzőnek, de ekkor olyan manővereket vállaltam be, mint korábban soha. Kihasználtam a pálya teljes szélességét, maximálisra pörgettem a fordulatszámot. Így kaptam el őket és nyertem 3 másodperccel.”

    „Életemben először kockáztattam.”

    Fangio hozzátette, hogy az ülése hátuljában eltört egy csavar az utolsó körben, és ahogy fészkelődött, hogy helyrehozza, megsérült a lába, a kormánykereket pedig nem tudta rendesen megmarkolni.

    Embed from Getty Images
    A nemrég elhunyt legendás brit kommentátor, Murray Walker a visszaemlékezésében azt mondta, a klasszis évtizedekkel később is fel tudta eleveníteni a versenyt. „Teljes mértékben emlékezett, melyik kanyarban milyen íven ment, milyen fordulatszámnál váltott, hol tudott közelebb kerülni Hawthorn-hoz és Collinshoz – mesélte a Motorsport Magazine-nak. – Azt mondta, két hétbe telt, mire helyrejött a stressz és az erőfeszítései után. Előtte és utána sem vezetett úgy, mint akkor.”

    Győzelmével az argentin ász két versennyel a szezon vége előtt bebiztosította ötödik világbajnoki címét, és ez volt az utolsó győzelme a Forma-1-ben. Fangio karrierjéből az 1955-ös Argentin Nagydíjon aratott győzelem is kiemelkedik, amelyen a forróságban maradandó égési sérüléseket szenvedett.

    Az 1957-es Német Nagydíj óta természetesen számos más nagy klasszis aratott hasonlóan szenzációs sikert.

  • Amikor elrabolták a Forma-1-es világbajnokot Kubában

    Amikor elrabolták a Forma-1-es világbajnokot Kubában

    1958 február 23-án az F1-es bajnok Juan Manuel Fangiót Fidel Castro forradalmárai rabolták el.

    A havannai verseny előtt – bizony, olyan is volt, bár nem volt az F1-es bajnokság része –, amelyet egy évvel korábban megnyert, fegyverrel fenyegetve rabolták el a szállodájából.

    Fangiót nem rázta meg az eset, és sértetlenül megúszta. Az emberrablás célja az volt, hogy nemzetközi szégyent hozzon Fulgencio Batista kubai elnökre, akinek kormányát Castro 1959. január 1-jén megdöntötte.

    A versenyző nem volt hajlandó megnevezni fogvatartóit, és szimpatizált az országban zajló kommunista mozgalommal (ma már ezt nem feltétlenül tehetné meg).

    Fangio így nem tudott részt venni a február 24-i Kubai Nagydíjon, a versenyt azonban beárnyékolta egy tragédia: Armando Garcia Cifuentes az utcai pálya olajjal borított részén elvesztette uralmát autója felett, és a nézők közé hajtott. Hét ember meghalt és több tucatnyian megsérültek.

    Az esetet követően felmerült a gyanú, hogy Castro hívei szabotálták a versenyt azzal, hogy olajat juttattak a pályára. Később azonban úgy vélték, hogy az argentin Roberto Mieres által vezetett autóban eltört az olajvezeték és az okozta a csúszós felületet.

     

  • Andretti szerint Verstappen most már csak jobb lehet

    Andretti szerint Verstappen most már csak jobb lehet

    Mario Andretti szerint a Forma-1 mezőnyének aggódnia kellene amiatt, hogy Verstappen versenyzőként egyre jobban teljesít.

    Verstappen nagy reményekkel tér vissza a következő szezonba, miután a 2022-es versenyek nagy részét dominálta. Ha idén is sikerül egy további bajnoki címet szereznie, akkor ő lehet majd a sportág történelmében az ötödik versenyző, akinek egymásután sikerült három bajnoki címet összegyűjtenie. Ezzel pedig beállva Juan Manuel Fangio, Michael Schumacher, Sebastian Vettel és Lewis Hamilton sorába.

    Ezenkívül még sikerült 15 győzelmet szerezni egy szezonon belül, ami szintén egy új rekordnak számít, Michael Schumacher és Sebastian Vettel 13 győzelme után, amit mind a két német versenyző birtokolt korábban.

    „Az elmúlt évek során világosan megmutatta, hogy mennyire jól vezet, ami véleményem szerint csak jobb lehet. Kellően fiatal ahhoz, hogy a legmagasabb szinten teljesítsen belátható időn belül.”

    „Ráadásul, ha te vagy a riválisa, akkor van okod aggódni miatta.”

    Amikor az 1978 világbajnokát arról kérdezték, hogy szerinte mennyire lehetnek másak az autók a 2022 nagy szabálymódosítás után, elmondta, hogy valamilyen szinten számított a különbségekre.

    „Azt hiszem egy kissé vegyes volt, ami várható volt; bármikor történik egy szabály változás, ami masszívan megváltoztatja a szabályokat, az mindenképpen az autók újra tervezését igényli.”

    „Szóval, a csapatok várhatóan máshogy kezelik a helyzetet, némelyiknek túl nagy a leszorítóereje, a másiknál ‘delfinezik’ az autó, és így tovább.”

    „De nincs ebben semmi szokatlan, amikor egy nagy változás történik. Szóval a szezon így is olyan érdekes volt, amilyennek az ember szeretné, mert a csapatok folyamatosan próbálták megoldani a problémákat.”

    Az idősebb Andretti szerint sosem látott parádé jöhet 2023-ban az F1-ben

  • Film „az Istenről”, ilyennek láttuk a Fangio-dokumentumfilmet

    Film „az Istenről”, ilyennek láttuk a Fangio-dokumentumfilmet

    Csendes estéimet gyakran filmezéssel töltöm, így volt ez legutóbb is, amikor a Netflixen, hosszadalmasan keresgéltem, hogy mit nézzek. Egy belső hang mindenképpen a dokumentumfilmek kategória felé vezetett, ahol megakadt a szemem egy néven, Juan Manuel Fangio. Akárhogy is kutakodtam az emlékeimben, sehogy sem rémlett, hogy ő róla is készült volna bármi is. Nem véletlenül, hiszen mondjuk a mai szemmel is ismert nagy bajnokok, Schumacher vagy Senna, de akárcsak a Hajsza a győzelemért című sorozatról rengetegen cikkeztek, az argentin zseniről szóló film kapcsán szinte semmiféle említés sem volt előzetesen. Márpedig egy komoly filmet sikerült összehozni, amiről most a kritikánkat olvashatjátok, törekedve a szpojlerek minimalizálásra.

    Nem meglepő módon ez is a Netflix saját terméke, az F1-es dokusorozat népszerűségét kihasználva felültek ugyanis erre a vonatra. Most egészen a kezdetekig, az igazi hősök korába repítettek el minket.

    A film Juan Manuel Fangio: Az autók megszelídítője címet viseli, és 2020-ban mutatták be a streaming platformon.

    A film címe pedig rögtön utal is a főszereplő többfokú hozzáértésére is. Köztudott tény, hogy a Forma-1 kezdetén egy pilóta nem „csak” egy pilóta volt. Olyan szinten értettek az autók technikai, mechanikai részéhez, hogy ha a helyzet úgy kívánta, akkor bizony önmaguk álltak oda és szedték szét, rakták össze a járgányokat. Fangio életében is volt példa arra, amikor a szerelői nem, de ő maga tudott megoldást egy problémára, ami aztán sikerre vezette. Nem véletlen, hiszen az autószerelési szakmát sajátította el, szándékosan nem a megtanulta szót használtam, mert akkoriban ezt még nem tanították. Mindent saját maga tapasztalt meg. Azt pedig már mondani sem kell, hogy a kormány mögött milyen érzéke is volt az autókhoz.

    Az egész film archív interjúkra épül, amelyet még maga Fangio adott élete utolsó szakaszában. Tehát a leghitelesebb forrás meséli el a karrierje kezdetét, a majdnem halálos balesetét még Dél-Amerikában és az F1-es karrierjét is.

    De nem csak Fangio szólal meg. A másik kulcs szereplője, az unokaöcse, a szintén autóversenyző Juan Manuel Fangio II, aki családi kapcsolatai alapján meséli el a vele kapcsolatos élményeket.

    Rajta kívül több F1-es világbajnok is megszólal Fangio kapcsán. A korban hozzá legközelebb álló Jackie Stewart, de Alain Prost, Fernando Alonso, Nico Rosberg, Mika Häkkinen is beszél az argentin zseniről. De a Mercedeses kapcsolat révén Toto Wolff is szerepet kapott.

    A cikk címében említett jelző is tőlük származik, szinte mindannyian ezzel jellemezték őt, kiemelve zsenialitását. De nem csak a jelenkor meghatározó alakjai, hanem Ayrton Senna is előkerül egy szívet melengető archív felvételen, ahol Fangiot nevezi a legnagyobb versenyzőnek.

    Volt viszont valaki, aki náluk is pontosabb képet tudott festeni Fangióról. Egy olyan valaki, aki versenyzett is vele, sőt csapattársa is volt és világbajnok címhez is segítette. Ez a valaki a német Hans Herrmmann. A most 94 éves Herrmann a Mercedesnél volt Fangio csapattársa, aki megerősítette azt, ami leginkább elterjedt róla. Hiába a bajnoki tét, a hírnév, a „céltábla”, hogy mindenki őt akarja legyőzni, sosem rivalizált senkivel, a mezőnyben rengeteg barátja volt és az egyik, ha nem a leginkább kedvelt tagja volt a mezőnynek. Amolyan korabeli Sebastian Vettel volt.

    Legnagyobb sikereit az Alfa Romeoval és a Maseratival érte el, utóbbi márkával szerzett egyedül két bajnoki címet. Négy különböző csapattal lett bajnok, ami máig megismételhetetlen tény, az említetteken túl a Mercedesszel és a Ferrarival is bajnok lett. Utóbbi esetben volt egyedül feszültség közte és a csapata között. Bátorságára, határozottságára jó példa, hogy ő volt szinte az egyetlen, aki nemet tudott mondani és feltételeket tudott szabni a legendás Enzo Ferrarinak is, de hogy mi volt az, az derüljön ki a filmből… 😉

    De nem csak a számok meg az elbeszélések nevezik őt a legnagyobbnak, hanem egy független tanulmány is. Ezt a Sheffieldi Egyetemen készített tanulmány is alátámasztotta. Ebben kizártak mindenféle olyan hatást, ami nem a versenyzőktől függ (csapatok hatása, korszakok közötti változás, időjárási körülmények stb.). Bizony nem találtak nála jobb F1-est a mai napig sem.

    A film keményen hat a nosztalgikus érzésekre is. Rengeteg fekete-fehér, de néhány digitálisan felszínezett felvétel, kép hozza vissza az 50-es évek, sokszor tragikus és embert próbáló korszakát, ahol már az életben maradást is egyfajta sikereként lehetett elkönyvelni.

    Herrmann mellett a készítők találtak még egy személyt, aki testközelből ismerhette Fangiot. Emmano Cozza, aki nagyon fiatalon dolgozott szerelőként a Maseratinál Fangio alatt. Ő is érdekes sztorikkal tudta fűszerezni a dokumentumfilmet.

    Összegzés

    Remekül sikerült megtalálni az egyensúlyt a korabeli, saját tapasztalatokból merített élmények és „csak hallásból” kialakított vélemények között.

    A másfél órás film 90%-a csak a versenyzői karrierjére koncentrál, így kritikaként felróható, hogy a korai, de leginkább a visszavonulása utáni élete szinte említésre sem került. Márpedig egy-egy legendánál ezek is majdnem olyan fontosak, mint az aktív karrier. Narráció hiányában nagyrészt spanyol nyelvű, de természetesen van hozzá magyar felirat, ami időnként nem szakmaian fogalmaz, de érthető így is. Ami még talán negatívumként említhető, hogy, a szubjektív megítélésem alapján, túl sok „én idő” jutott az interjú alanyoknak. Rosberg, Prost vagy éppen Stewart is sok időt szentelt annak, hogy elmondják, ők hogyan élték meg az aktuális pillanatot a saját kerrierjükben.

    Ajánlom ezt a filmet mindenkinek, akit egy kicsit is vonz a történelem. Viszonylag ritka, sőt talán eddig egyedülálló a mai napig, ahol egy ilyen hosszú, egybefüggő filmben ennyi régi felvételt kapunk. Azoknak is ajánlom, akik az embert szeretnék jobban megismerni, aki meg eddig nem, vagy csak alig hallott az ötszörös bajnokról, azoknak meg azért ajánlom. Remélem senkinek nem okoz gondot, ha egy-egy durvább és szomorú felvétel kerül elő (Pl. 1955-ös tragikus Le Mans-baleset) amely sajnos az akkori kor velejárói, így kihagyhatatlan részei egy-egy ilyen filmnek. Ez a film kellemes másfél órás elfoglaltságot jelent, minden Forma-1 vagy éppen autosport szerelmeseinek pedig kötelező darab, amely megtalálható a Netflix kínálatában.

  • Ecclestone rendesen belerúgott az ifjabb Schumacherbe

    Ecclestone rendesen belerúgott az ifjabb Schumacherbe

    Mick Schumacher is már kételkedik abban, hogy 2023-ban is megmarad a versenyülése a Haasnál.

    A német RTL műsorszolgáltató most azt találgatja, hogy a kis amerikai csapat csak a hétvégi Brazil Nagydíj után fogja nyilvánossá tenni a jövő évi felállását. A legtöbb szakértő azonban azzal számol, hogy a hírek a 35 éves Nico Hülkenberg teljes munkaidős visszatéréséről szólnak majd a Forma-1-be. A 92 éves Ecclestone azt mondja, nem lepődik meg azon, hogy a Haas a korosabbat választja a fiatal helyett:

    „Nem a kor számít, hanem a mentális állapot. Nézzük meg Juan-Manuel Fangiót – ő annyi idősen kezdte, amikor mindenki régen abbahagyta.”

    Ami a 23 éves Schumachert illeti, Ecclestone hozzátette:

    „Nem hiszem, hogy marad. Az emberek csalódottak voltak a teljesítménye okán. Nem tudjuk, hogy ez miatta vagy a csapat miatt volt-e így, de természetesen nehéz olyasvalakit találni, aki egy győztes csapatba rakná be. Mert ő jelenleg nem ilyennél van. Talán el kell felejtenie a Forma-1-et, és más motorsport-kategóriákra kell koncentrálnia. A neve a legnagyobb teher neki, de igyekszik megfelelni, amennyire csak tud. És ez az, amiből eredeztethetőek a gondjai. Ezért felejtse ezt el, és nyerjen valami másik kategóriában.”

    Egyesek szerint Schumachert túlságosan elkényeztette és védelmezte az őt körülvevő menedzser csapat, amelyet édesapja, Michael korábbi menedzsere, Sabine Kehm irányít. Mr. E. ezért így zárt:

    „Utazzanak vele, beszéljenek vele, amikor maga alatt van. Szerintem egy ilyen emberekre vágyik. Ugyanakkor van, akinek nincs rá szüksége. Amennyiben Verstappent bedobnád a tengerbe, akkor is túlélné, ha nem tudna úszni.”

    Ecclestone: A Red Bull súlyos büntetést kaphat majd

  • Vettel szerint nem Schumacher a valaha volt legjobb a Forma-1-ben, hanem…

    Vettel szerint nem Schumacher a valaha volt legjobb a Forma-1-ben, hanem…

    Sebastian Vettel sokakat meglepett azzal, hogy nem német honfitársát és gyerekkori hősét, Michael Schumachert választotta a Forma-1 történetének legjobb pilótájának.

    Sok versenyzőnek és rajongónak eltérő véleménye van arról, hogy ki a legjobb, aki valaha is az F1-ben versenyzett. Legyen szó Schumacherről, Ayrton Sennáról vagy Lewis Hamiltonról, ez a téma örökké sok vitát vált ki.

    Vettel persze mindig is Schumacher felé hajlott, tekintve, hogy ugyanabból az országból származnak, és szoros kapcsolatot ápoltak, amikor a hétszeres bajnok 2010-ben visszatért a királykategóriába. Egy rajongói videóból azonban kiderült a véleménye, amikor Vettelt az ötszörös világbajnok Juan Manuel Fangióról kérdezték. Fangio még az 1950-es években szerezte meg az összes Forma-1-es világbajnoki címét, 24 futamot nyert mindössze 54 indulással. A videóban Vettel így felelt, amikor Fangióról kérdezték:

    „Michael Schumacher rajongója vagyok, de Fangio egy kicsit jobb… a legjobb, a legnagyobb, a király”.

    Tavaly év végén Vettelt Abu Dhabiban, még a rajt előtt arról kérdezték, hogy Hamilton jh esetleg megdönti Schumacher hét bajnoki címmel felállított rekordját, akkor hogy áll ehhez a kérdéshez, így válaszolt:

    „Michael az én példaképem. Emiatt feltehetően nem akarom, hogy Lewis nyerjen, de az igazság az, hogy mindketten erős szezont futottak, az utolsó futamra úgy mennek, hogy lehetőségük van megnyerni a bajnokságot, amit mindketten megérdemelnek. Bizonyos szempontból örülnék, ha Michael rekordja még mindig állna, de még ha Lewis is nyerne, nekem még mindig Michael a legnagyobb. Lewis nyerhet még egy, két, három, öt bajnoki címet is, de ez semmit sem változtat, és jól kijövök vele.

    „Szóval a zsigereim azt súgják, hogy azt akarom, hogy Max nyerjen, csak hogy életben tartsa a rekordot, de az én fejem tiszta a „győzzön a jobbik” elvet követem.”

    Vettel ezzel a küldetéssel bízta meg Verstappent

  • Tost: Biztos voltam benne, hogy Vettel bajnok lesz

    Tost: Biztos voltam benne, hogy Vettel bajnok lesz

    Sebastian Vettel egykori csapatfőnöke, Franz Tost elárulta, már a sportágban töltött első napjaitól kezdve meg volt győződve arról, hogy a németből Forma-1-es világbajnok lehet. Vettel 2007-ben és 2008-ban a Toro Rossónál (ma AlphaTauri) versenyzett Tost felügyelete mellett, ahol a 2008-as esős Olasz Nagydíjat a pole pozícióból megnyerte. Ezt megelőzően Vettel a BMW Sauberrel debütált a 2007-es Amerikai Nagydíjon, ahol Robert Kubicát helyettesítette, aki egy futammal korábban, a Kanadai Nagydíjon szenvedett súlyos balesetet.

    Arra a kérdésre, hogy reagáljon a négyszeres bajnok pályafutására, miután a 2022-es Magyar Nagydíj előestéjén bejelentette visszavonulását, Tost így felelt:

    „Már a Formula BMW-ben is figyeltem őt, és nagyon sok futamon győzött. Utána párszor találkoztunk, és igen koncentrált volt. A kérdések, amiket feltett, kifejezetten jók voltak egy fiatal versenyzőhöz képest. Az egyik előnyös tulajdonsága az volt, hogy mindenekelőtt 100 százalékban elkötelezett volt a Forma-1, illetve általában a motorsport iránt akkoriban.

    Amikor hozzánk érkezett, friss vért, új ötleteket hozott. Nagy igényeket támasztott, és sok kérdést tett fel. Belement a részletekbe, ami kifejezetten fontos, és mindig jó hangulatban volt, pedig az elején voltak problémáink az autóval. De ő vitte előre a csapatot, és ennek eredményeképp a Scuderia Toro Rossóval együtt megnyerte a monzai futamot. Ez volt az első megnyert versenye, ez volt a Scuderia Toro Rosso első futamgyőzelme. A munkamódszere alapján egyértelmű volt, hogy igazi nagy versenyző lesz belőle. Meg voltam győződve arról, hogy képes világbajnokká válni a Forma-1-ben, ha megfelelő időben a megfelelő csapatnál van, és ez a Red Bull Racing esetében így is volt.

    „Aztán a Ferrarinál pedig igen sikeres volt. Sok futamot nyert a Scuderia Ferrarinál is. Hiányozni fog nekünk. Legalábbis nekem biztosan. Ő egy fantasztikus figura, mindig nyitott, és egyszerűen nagyon-nagyon sikeres volt. Mindig is emlékezni fogunk rá, mert négy világbajnoki címével ott van a lista elején, Michael Schumacher és Lewis Hamilton mögött. Juan Manuel Fangiónak öt van, aztán jön ő és Alain Prost, ezért van helye a történelemben.

    A Scuderia AlphaTaurinál van egy lépcsőház, a Vettel, amit róla neveztünk el. Ezért mindig emlékezni fogunk rá fantasztikus képekkel, az overalljával a monzai győzelmére. Minden jót kívánok neki és a családjának a jövőjük tekintetében.”