Josef Leberer az év végén befejezi az edzői munkát, de nagykövetként marad az Alfa Romeo csapatánál. 1988 óta dolgozott az F1-ben, korábban ő edzette Ayrton Sennát is.
Annak idején Senna emelte új szintre a versenyzők erőnléti felkészülését, felismerve, hogy milyen fontos a kiemelkedő fizikai állapot. Ebben volt társa a svájci szakember, akit Ron Dennis szerződtetett a McLarenhez, és rögtön az első versenyhétvégéjén bizonyította, mekkora szükség van rá.
Alain Prost ugyanis balesetet szenvedett az egyik edzésen és fejfájás gyötörte. „Kicsit izgultam, hogy az első versenyem egyben az utolsó is lesz – nyilatkozta Leberer az Autosportnak egy interjúban. – A legjobbat próbáltam nyújtani, és minden jól alakult.”
„Volt tapasztalatom, de ez elég nagy ugrás volt számomra, mert nem tudtam, mire számít a csapat. Próbáltam az ösztöneimre hagyatkozni. [Az elődöm, Willi] Dungl doktor úr azt mondta, erre nem lehet felkészülni, egyszerűen csak csinálni kell, én pedig jó vagyok a kezelésben és jól is kommunikálok.”
„Vasárnap este Senna felhívott. Kipurcantam a héttől, aludni akartam, és azt hittem, kezelést vagy masszázst akar, de helyette vacsorázni hívott. Mindenki vele akart vacsorázni, a polgármester, az elnök, de ő engem hívott! Később egy barátom elárulta, azért keresett meg, mert látta, mit értem el Prosttal, és felismerte, hogy nem vagyok ostoba fickó, jó lesz, ha az oldalán állok.”
Leberer fizioterapeutaként nem csak az edzésprogramot felügyelte, étkezési, regenerációs tanácsokkal is bőven ellátta a brazil klasszist, akivel barátok lettek. A Sauberhez (a mai Alfa Romeóhoz) 1997-ben igazolt le, itt mások mellett Kimi Räikkönennel és Sergio Pérezzel is együtt dolgozott.
„Sok élményt éltünk meg a csapattal, de várom az életem és a kapcsolatunk új fejezetét” – mondta Leberer, aki a következő évtől az istálló nagykövete lesz.
Mark Bundell egyik élménye Ayrton Sennával kapcsolatban az, amikor 1992-ben „elhappolta” előle a reptéri taxiját, de azt is elmondta, hogy a brazil nagyon is tanulmányozta az akkori sajtót: magáról.
Sennáról sokat írtak az elmúlt években. A nagy szívéről a szegény emberek iránt Brazíliában, sőt egyesek szerint ma ő lehetne hazájában az államelnök. A háromszoros világbajnoknak, aki 1994-ben Imolában végzetes balesetet szenvedett a versenypályán azonban volt egy teljesen másik arca. A brazil zseni elképesztő volt, így emlékszik rá az egykori McLaren versenyző Mark Blundell is a „Beyond the Grid” podcastban, de némileg árnyalta is a képet:
„Ugyanakkor hihetetlenül egoista is volt. Mindig elérte, hogy megkapja azt, ami ahhoz kellett, hogy sikeres legyen.”
Blundell 1992-ben tesztpilóta volt a McLarennél annak sztárpilótái, Senna és Gerhard Berger mellett. Ez még az az időszak volt, amikor a Williams előállt a vezetőket segítő elektronikai megoldásaival, hogy ezzel érjenek fel a csúcsra. Főleg az aktív felfüggesztés volt döntő ezen harcban, és a brit pilóta dolga volt ennek a mclarenes verzióján dolgozni:
„Emlékszem egy tesztre Imolában. Abban az autóban ültem, amelyikben már volt aktív felfüggesztés. Az én köridőm picivel jobb volt, mint Senna ideje a passzív autóval. Senna ezt nem akarta elhinni, hogy egy tesztpilóta gyorsabb lehet, mint ő, nem fért bele a világképébe. Beleásta magát az adatokba, és kielemezte, hogy mi a helyzet. Mennem kellett volna a repülőtérre, és az volt a terv, hogy a csapat fizioterapeutája, Josef Leberer kivisz.
Ott ültünk tehát a teszt utáni értekezleten, és mondtam: „Oké srácok, mennem kell Bolognába, a reptérre. Josef, el tudsz vinni? Erre Senna csak felemelte a fejét, és annyit bökött oda: „Nem. Itt marad.” Minden lehetséges szóra jöhető ember itt ült a versenyzői eligazításon, még Dave Ryan is. Senki nem szólt egy szót sem. Dörmögtem tovább, hogy miképp jutok ki a repülőtérre?! Joseffel ez le volt beszélve! Senna megint felnézett, és megismételte: „Nem. Itt marad.” Ez egy pszichológiai játék volt a részéről. Majd a tudomásomra hozta: „Húzzál vissza a boxodba! Ma a pályán azt tettél, amit, de te itt csak egy tesztpilóta vagy, a tartalékos, akinek gondoskodnia kell magáról. Biztos, hogy senkit sem viszel el az embereim közül.”
Blundell így folytatta a történetét:
„Így dolgozott, később ezt megértettem. Mindig sikerült neki a maximumot kihoznia az őt körbevevő emberekből. Megvolt ez a képessége, hogy beszélt valamiről, és nyomás alatt tudott tartani egy egész rendszert, anélkül, hogy az emberek észrevették volna, hogy valójában mekkora nyomás alá is helyezte őket.”
A ma 54 éves volt F1-es pilóta arra is emlékszik még, hogy amikor Senna már a repülőgépen ült, az asszisztense Beatrice átadott neki egy mappát, amelyben a nyomtatott sajtó hírei voltak. A lényeges részek pedig ki voltak emelve kis nyilakkal. Blundell elcsodálkozott, Senna pedig ezt is elmagyarázta neki:
„Ezek a rólam szóló negatív megjegyzések. Meg akarom érteni, hogy ki mond ilyeneket.”
Ekkor értette meg a McLaren tesztpilóta, hogy Senna a versenyen kívül is képes odafigyelni mindenre, amire ő képtelen lenne. Nyers tempó tekintetében szerinte Mika Häkkinen volt az egyik leggyorsabb valaha volt csapattársa. Mindent figyelembe véve azonban Senna páratlan volt:
„Nem értettem meg, hogy mennyire kell egoistának lennem ahhoz, hogy megkapjam azt, amire szükségem van, hogy tovább fejlődhessek. Nem voltam egyszerűen ennyire kemény.”
Helmut Marko mellett most egy másik osztrák veterán is megszólalt koronavírus ügyben, mégpedig Josef Leberer, aki 30 éve fizioterapeuta a Forma-1-ben. Előbbi elég meglepő nyilatkozatokat tett a COVID-19 kapcsán, némileg elbagatellizálva azt. Ayrton Senna egykori barátja és gyógytornásza egy dologban egyetért honfitársával, valamint elmondja véleményét arról is, hogy szerinte Ausztria hogy reagált a vírusra. A speedweek.com-nak nyilatkozott:
„Szerintem Ausztria nagyon jól reagált erre a krízisre. Egyike voltunk azon államoknak, ahol nagyon szigorú intézkedéseket hoztak, hogy ne terjedjen tovább a vírus. Láttuk már, hogy mi történik, vagy mi következik be Kínában és Olaszországban. Azt is tudjuk, hogy folyamatosan lesz emiatt tennivaló. Azt hiszem azonban, hogy Ausztria, más lassabban reflektáló országokhoz képest nagyon jól teljesít.”
Amennyiben Helmut Markón múlna, folytatódna idény nyáron is az Osztrák Nagydíj sorozata. Ehhez azonban sok jelenleg is érvényben lévő rendelkezést kellene felülbírálni, majd visszavonni. A jelenleg az Alfa Romeónál dolgozó Leberer szerint ehhez idő kell, és nagyon át kell gondolni ezen intézkedések enyhítését:
„Amikor a fertőzési görbe már laposodik, meg kell gondolnunk azt, hogy miképp csökkentsük a limitációk gazdaságra gyakorolt káros hatásait. Tisztázni kell azt is, hogy nehéz az embereket karanténban tartani addig is, amíg meglesz a vakcina. Elkerülhetetlenül még több ember fog megfertőződni, de legalább ellenőrzött körülmények között.”
Nem először csináltunk már interjút a Forma-1 egyik legismertebb háttéremberével, akit Joseph Leberer néven ismerünk. Az osztrák személyi edző, fizioterapeuta még 1988-ban került be a McLaren csapatához, és azóta is a Forma-1-ben dolgozik. Szinte mindent látott már, és a legjelentősebb versenyzőkkel dolgozott együtt.
A Német Nagydíjon egy saját készítésű képpel is megleptük, aminek igazán örült, és ezen beszélgetés alatt is árult el olyan dolgokat, amiket eddig máshol nem.
– Jo, már a 80-as évek vége óta fizioterapeutaként dolgozol a Forma-1-ben. Willi Dungl rehabilitációs központjában dolgoztál Ausztriában, ő volt a mentorod. Volt már kapcsolatod a motorsporttal mielőtt hívott a McLaren?
– Nem igazán. A motorsport népszerű sportág volt Ausztriában már Jochen Rindt és Niki Lauda óta, de nem voltam a dolog rajongója. Érkeztek Willi Dungl egészségügyi centerébe mindenféle arcok az autósportból, hogy segítsünk a sérüléseik miatt, így ismertem párat, természetesen leginkább Niki Laudát. Amikor ezen versenyzőkkel dolgoztam, természetesen megnőtt az érdeklődésem a dolog iránt.
– Az első munkád egy csapatnál aztán Senna és Prost idejében a McLarennél lett.
– Így igaz, akkoriban a McLaren volt a legjobb csapat, így egyből az élmezőnyben találtam magamat a rajtrácson.
– Ha összehasonlítjuk a két sportolót, mennyire voltak edzettek?
– Különösen Alain volt fitt. Ő egy okos srác volt, aki tudta, hogy nem csak a versenyzésre kell koncentrálnia, hanem a fizikai erejére is. Ő akkor és mai napig is nagyon elhivatott a kerékpársport iránt. Senna pedig folyamatosan fejlődött, de már mindketten jó szinten álltak.
Jo Leberer a fiát is Ayrtonról nevezte el. Fotó: Tajthi Andrea
– Az edzéseik melyik részét felügyelted? Csak a versenypályán dolgoztál velük, vagy otthon is?
– A munkám nagy része a versenypályákon zajlott, de az otthonaikban is meglátogattam őket. Ha szükséges volt, olykor ott is speciális tréningeket tartottam hetekig, hogy még edzettebbé váljanak. Ayrton például a téli szünetben sosem tesztelte az autókat. Hazament Brazíliába, és élvezte a szabadidőt, és csak tavasszal került elő, amikor kezdődött az új szezon. Mégis volt kidolgozott programja amely alapján otthon edzett. Ezen időszak alatt együttműködtem az ottani edzőivel.
– Amikor Senna elhagyta a McLarent, utánamentél a Williams csapatához is…
– Így igaz, és a balesete után a szezont is a Williamsnél fejeztem már be. 1995-re és 1996-ra azonban visszamentem a McLarenhez. Úgy éreztem, hogy újra a családomhoz tartozom.
– 1995-ben aztán megéltél egy újabb súlyos balesetet, amikor Adelaideben Mika Häkkinen ütközött.
– Igen, a balesetet követően egyből mellette voltam, és ezt követően végig együtt dolgoztunk a rehabilitációján. Nehéz időszak volt, hiszen addig nem voltak balesetek a „versenyzőimmel”, aztán két szerencsétlen baleset is érte őket két év alatt. Az 1996-os szezont követően a Sauberhez igazoltam, és most már több mint 20 éve ennél a csapatnál dolgozom.
– Elmondanád, hogy mi változott ezen időszak alatt abban, másképp dolgozol a versenyzőkkel?
– Először is: minden sokkal nagyobb lett. Ma már mi vagyunk az Alfa Romeo, sokan dolgoznak a csapatért, és nem csak a versenyzőink edzettségi állapotáért felelek, hanem a teljes csapat egészségéért és hogy jól érezzék magukat. Ahogy a világban is zajlik: minden intenzívebb lett, gyorsabb, sokkal elemzőbb és technikaibb. Mindkét versenyző rendelkezik személyi trénerrel is, én velük dolgozom még együtt, nagyon harmonikusan.
– Räikkönennel és Giovinazzival a fedélzeten van egy nagyon fiatal és egy nagyon tapasztalt versenyzőtök a csapatban. Van különbség közöttük amikor az edzettségüket méritek, vagy dolgozol velük?
– Közvetlenül már nem felelek a versenyzők személyes tréningjeiért. Ez a személyi edzőik dolga. Azt mondhatom csak, hogy a fiatal olasz és a meglehetősen öreg finn tökéletesen kiegészítik egymást.
– Hogy néz ki a pilóták versenynapja?
– Ez nagyon változó lehet, attól is függ, hogy épp hogyan érzik magukat. A versenyzőknek megvan a saját fellépésük, és edzőjükként olyan érzést kell kialakítanod bennük, hogy jól érezzék magukat. Lehet, hogy el kell terelni valamiről a figyelmét, vagy pont hogy ösztökélni kell az összpontosításra, fel kell pörgetni vagy pont hogy le kell hűteni a pilótát.
– Mennyire fontos a versenyzők táplálkozása figyelembe véve az edzéseiket is?
– Az étkezés nagyon fontos. Kezdetben magam főztem a versenyzőkre. Én készítettem el a reggelijüket és az ebédet is, meg a köztest. Manapság már sokkal jobb a catering, én már csak felügyelem, hogy mit esznek.
– Igaz az, hogy régen sokkal megterhelőbb volt fizikailag a versenyzés?
– Igen és nem… kézi váltó volt, nem volt szervó, így igen, megterhelőbb volt fizikailag. Manapság már sokkal komplikáltabb ez a sportág, hiszen jönnek az utasítások a mérnököktől, a stratégáktól, a versenyzőknek pedig engedelmeskedniük kell. Emiatt mentálisan felkészültebbnek kell lenned, de az csak akkor megy, ha fizikálisan is fitt vagy.
– Van olyan versenyződ, akire mondhatjuk, hogy ő a „tanárbácsi kedvence”? Egy olyan pilóta, aki rendre követte és betartotta a javaslataidat?
– Nem tudok megnevezni csak egy pilótát. Nagyon szerencsés vagyok, amiért jó lett a kapcsolatom az összes versenyzőmmel. Prostnak és Sennának a barátja lettem, a finnek Häkkinen és Räikkönen, Kubica, Coulthard, de még Michael Andretti is, aki csak egy szezont volt a McLarennél még mindig közeli barátaim. Ott van aztán Johnny Herbert is, akinek volt az a borzalmas balesete az F3000-ben Brands Hatchben, és a lába több helyen is eltört. Ő is borzasztóan rossz állapotban érkezett meg annak idején a Dungl központba. Elképesztő, hogy mennyire keményen dolgozott azért, hogy újra megtanuljon járni, és hihetetlenül fitt lett, ez egy csoda! Szoros kötelékben leszel az emberekkel amikor ilyen nehéz időszakban vagy mellettük.
– Örülünk neki, hogy még mindig ennyire boldogan végzed a munkádat, és a mai napig is ilyen elhivatott vagy. Köszönjük, hogy szakítottál ránk időt!
Jo-Jo, avagy a szerző és a legismertebb Forma-1-es fizioterapeuta. Fotó: Jo Klausmann
Niki Lauda temetésére miatt rengeteg ismert ember utazott ma Bécsbe. A Szent István-székesegyházban vettek végső búcsút a háromszoros Forma-1-es világbajnoktól. Lauda élete sokakat megérintett. Az autósport rajongók a sportolói teljesítményét, és az emberfeletti harci szellemét csodálják. Május 20-án azonban magához szólította az Úr, a teste pedig feladta a küzdelmet. Niki Lauda Zürichben, családi környezetben hajtotta végső álomra a fejét, miután az egyik veséjével gondok akadtak.
Május 29-én pedig az eső ellenére ezrek vettek végső búcsút a huszonötszörös futamgyőztestől. Rengetegen sírtak, gyászoltak, 13:00-kor pedig kezdetét vette a gyászmise. Maga a szertartás nyitott volt, de a Lauda család lemondott minden film- vagy hangfelvételt. Egy órán át tartott a mise, majd a sírt kivitték a dómból, ezt követően már csak a legszűkebb család tartott vele. Niki Lauda végső nyughelye a Neustifter temetőben lesz, ott ahol édesanyja is nyugszik.
Ismert emberek vettek tőle végső búcsút, és voltak ott a gyászmisén, olyanok mint:
– a Forma-1-es világbajnok Lewis Hamilton
– a Mercedes csapatfőnök Toto Wolff
– az egykori Forma-1-es pilóta David Coulthard
– a Red Bull tanácsadója Dr. Helmut Marko
– a Forma-1-es világbajnok Alain Prost
– Jo Leberer, gyógytornász és személyi edző
– Jean Todt, a FIA elnöke
– a Forma-1 igazgatója, Chase Carey
– a Forma-1 sportigazgatója Ross Brawn
– Karl Schranz, sílegenda
– a Forma-1-es világbajnok Nelson Piquet
– Walter Wolf, egykori Forma-1-es csapattulajdonos
– az egykori Forma-1-es pilóta Jean Alesi
– Sebastian Kurz, a napokban lemondatott kancellár
– a Red Bull Racing csapatfőnöke, Christian Horner
– Arturo Merzario, aki 1976-ban a társaival kihúzta Niki Laudát a tűzből
– Arnold Schwarzenegger filmszínész és korábbi kormányzó
– a Forma-1-es világbajnok Jackie Stewart
– a többszörös nagydíjgyőztes Gerhard Berger
– Alexander Van der Bellen szövetségi elnök
– Franz Klammer és Hermann Maier sílegendák
– az egykori Forma-1-es pilóta Alexander Wurz
– a Forma-1-es világbajnok Nico Rosberg
– a Forma-1-es világbajnok Nigel Mansell
– a korábbi Ferrari elnök és csapatfőnök Luca di Montezemolo
– Daniel Brühl, aki a Hajsza című filmben alakította Niki Laudát remekül
– Andreas Gabalier énekes
– Valtteri Bottas Mercedes pilóta
– a Ferrari csapatfőnöke Mattia Binotto
– a Toro Rosso csapatfőnöke Franz Tost
– Flavio Briatore egykori csapatfőnök
– Stefano Domenicali egykori Ferrari csapatfőnök
– Otmar Szafnauer, a Racing Point csapatfőnöke
– Mark Webber korábbi Forma-1-es pilóta és sportkocsi világbajnok
– Claire Williams csapatfőnök
– George Russell, a Williams pilótája
– Günther Steiner, a Haas F1 csapatfőnöke
– Boris Becker, teniszlegenda
A templom előtt egy koszorú is látható, amelyet a német rekorder Michael Schumacher családja küldött. Ez áll rajta: „Egyszer még újra látjuk majd egymást. A Schumijaid.”
Anton Faber a katedrális papja így nyitotta a beszédét németül, de a külföldiek fejhallgatón keresztül szinkrontolmácsolásban hallhatták a szavait:
„A halál nem csak veszteséget jelent. Nekünk keresztényeknek a halál azt is jelenti, hogy meg- és hazatérünk. Ezen órákban azért imádkozunk, hogy Niki megérkezzen.”
Ezt követően Lauda korábbi McLarenes csapattársa Alain Prost angolul felolvasott az Ótestamentumból, majd újra Anton Faberé lett a szó.Ismertette a Niki Laudát ért sorsszerű csapásokat, amelyeknél Isten különösen ügyelt rá. Említésre került az 1976-os tüzes balesete Nürburgringen, illetve amikor 1991-ben lezuhant a Lauda Air repülőgépe. Ahogy azonban Faber megjegyezte: „Niki Lauda mindig felülkerekedett, és visszaküzdötte magát.”
A könyörgés különösen szívszorító volt, mert azt Lauda tíz éves ikrei adták elő, Max és Mia. Ezt követően elhangoztak Niki kedvenc dalai, amelyet özvegye Birgit állított össze. Hallható volt így az amerikai énekes Tracy Chapman „Fast Cars” slágere, de a „Hero” is a Family of The Yeartől.
Faber tovább méltatta:
„Egyenes jelleme, bátorsága és tettvágya sokaknak mércéjévé vált. Sokat tett a családjáért is.”
Külön megszólította Anton Faber Lewis Hamiltont is:
„Lewis Hamilton, Ön ötszörös világbajnokként itt van közöttünk, és a legutóbbi győzelmét neki ajánlotta. Egy egy erős jel, hogy nem a Halálé az utolsó szó.”
Ezt követően beszédet mondott Arnold Schwarzenegger, Gerhard Berger és Alexander Van der Bellen. A szövetségi elnök így szólt:
„Lauda megmutatta, hogy mennyi mindent el lehet érni, és miképp tanulhatunk a hibáinkból. A bajnoki címei Ausztriát is magabiztossá és büszkévé tették.”
Az ex-kancellár Sebastian Kurz is nyilatkozott:
„Mindenkinek erőt adott ahhoz, hogy baleseteket vagy sorscsapásokat túléljenek. Mindig volt ereje ahhoz, hogy felálljon.”
Gerhard Berger ennyit mondott:
„Megemelem előtte a képzeletbeli sapkámat. Remélem, hogy találkozunk még barátom!”
A világsztár Arnold Schwarzeneggert is megérintette:
„Nikinek nem voltak határai, sem sebességben, sem amikor a győzelmeit ünnepelte. Ahogy élt, üzletelt és szerette a családját, példaértékű. Amikor még csak gondolkodtam azon, hogy Kalifornia kormányzója legyek, ennyit mondott: „Nem dumálni, csinálni!”
A gyászmise végén kivitték a koporsóját a székesegyházból a bécsi temetkezési vállalat dolgozói, őket követte a Lauda család, majd a versenyzők: Marko, Alesi, Piquet, Hamilton, Rosberg, Bottas, Prost és Berger. Megható volt, amikor Lewis Hamilton átölelte Niki Lauda Lukas nevű fiát. Ezt követően az út már rendőrmotoros kísérettel a temetőbe vezetett.
Niki Laudát a versenyzői overáljában és a legendás piros sisakjában temették el, a legszűkebb családi körben.
Kimi Räikkonen 2001-ben debütált a Forma-1-ben, a Sauberrel. Első versenyén meg is szerezte első F1-es pontját, ami nagy szenzáció volt. Bár nem sokon múlt, hogy rajthoz se álljon.
A finn versenyző mostanra a mezőny rangidőse, és 292 versenyen van túl. Legelső F1-es futama előtt azonban mindössze 23 versenyt teljesített formula autóval, korábban csak gokartozott. Peter Sauber azonban bizalmat szavazott neki, és aligha bánta meg.
Közismert a sztori arról, hogy Räikkönen versenye előtt úgy elaludt, hogy majdnem lemaradt debütáló versenyéről. Az esetről, hogy 30 perccel a rajt előtt még sehol nem találták a finnt, most a Sauber fizioterapeutája, Jo Leberer mesélt, aki anno Räikkönennel is dolgozott.
„Aludt.” – emlékezett vissza Lebebrer. „Azt mondtam neki, ‘Kimi, pár perc múlva teljesítened kell az első versenyedet!’, ő pedig azt mondta, ‘ó Josef, hadd aludjak még öt percet!’. Nem láttam ilyet korábban, és azóta sem.”
„Ez extrém higgadtság. Ez nem megjátszás, hanem természetes. Hagytam neki, hogy aludjon még öt percet. A pihenés fontos.”
Tehát Räikkönen nem izgulta túl első versenyét, kipihentsége pedig kifizetődött a versenyen.
Azért az idei első sauberes versenye előtt talán nem alszik majd el.
Ezúttal a legendás Josef Leberer az, aki bemutatja nekünk az „edzéstervét”, miután kiszórakoztuk magunkat az elmúlt napokban Lewis Hamiltonnal, vagy Max Verstappennel. Ayrton Senna egykori fizioterapeutája még ma is aktív, és most már egyben az Alfa Romeo Sauber csapat edzője is, olyan értelemben, hogy mindenkinek aki számít az istállónál, annak az edzettségi állapotáról az osztrák szakember gondoskodik. Így nem maradhatnak ki a téli szünet a szerelők sem, hiszen lehet hogy a holtszezonban inkább a mérnökök dolgoznak az új autón, de ők sem lazsálhatnak, és készülnie kell az utazós csapatnak a szezonra.
Ezúttal a helyszín Viareggio, Olaszország, ahol a Formula Medicine központja is található. Itt a résztvevőknek különféle teszteket kell elvégezniük, de Josef elárulta, hogy olykor a versenyhelyszíneken is izzasztja még tovább a srácokat, a felkészülés jegyében. A végletekig, és még tovább is hajtják őket, és mulatságos látni azt, hogy pár súllyal miképp szimulálják például egy versenyautónak a kerékcseréjét. Reto Camenzind ugyanakkor elmondja, hogy itt nem csak fizikális, hanem mentális felkészülés is zajlik. Utóbbi szerinte egy komolyan fejleszthető terület, de a pitstop csapat azt is megtanulja, hogy hogyan relaxáljon, hogy csak a munkájukra tudjanak figyelni, és minden mást kizárjanak. Egy csapatként kell dolgozniuk, és inkább vidáman, szellemileg és fizikailag is frissen, állítja Leberer.
