Szerk Racingline.hu

Címke: Jonathan Palmer

  • Karácsony előtt hunyt el Streiff, aki még egy Ligierben is dobogóra állt

    Karácsony előtt hunyt el Streiff, aki még egy Ligierben is dobogóra állt

    67 éves korában elhunyt Philippe Streiff, aki hatodik próbálkozására állhatott fel a Forma-1-es dobogóra, de végül egy komoly sérülés miatt félbeszakadt a pályafutása.

    A francia versenyző sportkocsikkal versenyzett, és ígéretesnek bizonyult a Formula 3-as Európa-bajnokságban, mielőtt feljutott a Formula 2-be. Az Automobiles Gonfaronnaises Sportives – ismertebb nevén AGS – színeiben 1984-ben szerezte meg az áttörést jelentő sikert az F2-ben. A Renault még ugyanazon évben beválasztotta az F1-be, és bemutatkozhatott. Streiff 1984-ben a Portugál Nagydíjon egy harmadik Renault-t terelgethetett.

    A következő évben a szezon közepén szerződtette Guy Ligier, aki a sorozatos balesetei után elvesztette a türelmét állandó pilótájával, Andrea de Cesarisszal szemben.

    A szezon végén öt futam alatt Streiff négyszer ért célba a Renault-motoros autójával, és megragadta a lehetőséget, hogy a szezonzárón a pályafutása legjobb eredményét érje el. Ezt azután tette meg, hogy összeakadt csapattársával, Jacques Laffite-tal, annak ellenére, hogy a boxfalról utasították a párost, hogy kerüljék el egymást, miközben az utolsó körökben a dobogós helyekért köröztek. Streiff a JS25-ös versenyautóját a célvonalig terelgette, az első kerekei az ütközésük következtében elferdültek.

    Mivel Rene Arnoux 1986-ra csatlakozott a csapathoz, Streiffnek nem maradt versenyülése itt. A Tyrrellnél talált végül helyet, amely szintén Renault-motorokat használt. Miután az első versenyén ígéretes hetedik helyezést ért el az istállóval, két hellyel lemaradva csapattársa, Martin Brundle mögött, Streiff az idény alatt két pontszerző helyezést ért el. Első teljes Forma-1-es szezonját a 13. helyen zárta, ugyancsak két hellyel Brundle mögött.

    1987-re a csapat a Cosworth DFV erőforrására cserélte a Renault turbókat, de a pontok még ritkábbak lettek. Ő és csapattársa, Jonathan Palmer azonban erős jelöltek voltak az új Jim Clark Kupára. Ez egy egyszeri trófea volt, amelyet a normális szívómotoros autók legjobb pilótájának ítéltek oda. A páros rendszeresen az első két nem turbós versenyző között ért be, de Palmer szűken ezen versenyben is fölényben volt, így elhozta a trófeát. Streiffnek jutott az a megtiszteltetés, hogy a Hockenheimringen elért negyedik helyével a csapat legjobb eredményét érte el abban az idényben.

    1988-ban visszatért az AGS-hez, amely két évvel korábban beszállt az F1-be, de a JH22-es alvázzal katasztrofálisan versenyképtelen volt az 1987-ben. Streiffet szerződtették, hogy 1988-ban az utódját vezesse, de a szezonjuk nemigen volt jobb. Az autó ritkán ért célba, de ha mégis elérte a kockás zászlót, akkor általában több körrel a győztes mögött lemaradva.

    Streiff továbbra is a csapatnál maradt. A felkészülésük azonban katasztrofális fordulatot vett a szezon előtti teszteken a brazíliai Jacarepagua pályáján 1989 elején. Súlyos balesetet szenvedett, és annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy élete hátralévő részére lebénult.

    Felépülése után Streiff megalapította a Forma-1-es pilóták számára szervezett gokartversenyt, amelyet több éven át Párizsban rendeztek, és olyanokat is vonzott, mint Ayrton Senna és Alain Prost. Emellett a francia televízióban szakkommentátorkodott. Brundle úgy emlékezett vissza Streiffre, mint egy kedves srácra, aki nagyon elegáns volt az autóban és azon kívül is. A Forma-1 vezérigazgatója, Stefano Domenicali azt mondta, hogy szomorúan értesült a halálhíréről:

    „Egész életében elképesztő bátorságról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Inspiráló volt, ahogyan a balesetét feldolgozta és újjáépítette az életét. Mindannyian részvétünket fejezzük ki a családjának ezekben a nehéz időkben.”

    Elhunyt a Ferrari sztártervezője

     

  • Brands Hatch részleges felújítás alatt áll

    Brands Hatch részleges felújítás alatt áll

    A nagy múlttal rendelkező pálya, Brands Hatch vonalvezetése nem változik, csupán biztonsági korszerűsítésről van szó.

    Anglia második legtöbb F1-es nagydíjat látott pályája jelenleg építési terület, ugyanis a pálya utolsó szakaszán (Clearways egyenes és a Clark kanyar) átalakítások folynak.

    Brands Hatch az elmúlt években túraautó (BTCC), Formula 3-as és DTM futamnak otthont, de 12-szer Forma-1-es versenyt láthatott itt a nagyérdemű.

    A pálya tulajdonosa nem más, mint Jonathan Palmer, korábbi F1-et is megjárt pilóta, kinek fia Jolyon, szintén eljutott a királykategóriába. A pálya jelenleg az FIA 2-es besorolásával bír, ezen kívánnak javítani a munkálatokkal.

    A kerítés hátrébb kerül majd, amivel a kavicságy mélysége is megnő, így hatékonyabb lesz az egyenes végén kisodródó járművek megállításában. Ezenkívül lelátókat is megemelik, hogy a pálya így messzebbre kerülő részeit is be lehessen látni.

    “Ez egy nagyon pozitív lépés, sokat javít majd az itt versenyzők biztonságán.” – nyilatkozta Mike Groves, a pálya menedzsere.

    A munkálatok rendben haladnak, tehát még Brand Hatch első versenye előtt befejeződik a felújítás.

  • Danner nem fért bele a Ligierbe, avagy élet a Forma-1 kiscsapatainál

    Danner nem fért bele a Ligierbe, avagy élet a Forma-1 kiscsapatainál

    Christian Danner az interjúnk tegnapi részében beszélt az autósport problémáiról Németországban, miközben Magyarországot nagyon megdicsérte a versenyszervezés miatt. Ma megismerhetjük egy kicsit jobban az ő személyes  karrierjét, illetve azt is megtudhatjuk, mi volt a nagy újítása már tévés szakkommentátorként idén, ami a Liberty Media támogatását is elnyerte.

    – Beszéljünk a Forma-1-es karrieredről. Már éppen jó úton haladtál afelé,  hogy te legyél az első európai F-3000 bajnok, amikor jött a Forma-1-es lehetőség…

    – Igen, ez 1985 végén adódott, amikor Jonathan Palmernek volt egy balesete a Porsche 956-tal, és nem tudott indulni a Zakspeednél Spában és Brands Hatchben. Nekem egyértelmű volt, hogy az F-3000 után csakis a Forma-1 jöhet szóra, így örömmel fogadtam el az ajánlatot. 1986-ban nem volt szabad ülés a Zakspeednél, de maradni akartam a királykategóriában, így aláírtam az Osellához. A szezon közepén Marc Surernek volt egy rali balesete, így váltani tudtam az Arrowshoz ami egy jobb autó volt, jobb BMW turbós jobb motorral. 1987-ben aztán vissza tudtam térni a Zakspeedhez.

    – A Zakspeed túl kiscsapat volt a Forma-1-nek, vagy szerinted miért nem tudtak eredményesek lenni ott?

    – Nem volt kicsi a csapat, és képzett emberekből állt. A probléma az autó megbízhatósága volt. Több erőfeszítéssel és befektetéssel az autót is megbízhatóbbá tudták volna tenni. Minden versenyen ahol a top tízben végeztem, fantasztikus volt. Ugyanakkor túl sok kiesésünk volt a motor és egyéb komponensek hibái miatt. A megbízhatóság akkor egy komoly probléma volt, nem csak a Zakspeednél, hanem az összes csapatnál.

    – 1988-ban hogyhogy komaradtál a Forma-1-ből?

    – Volt szerződésem 1988-ra a Ligierrel, de amikor elvégeztük az üléspróbát az új autóban, kiderült, hogy túl magas vagyok, és nem lehetett már módosítani az autó legmagasabb pontját sem, hogy megfeleljen a szabályzásnak! Ez egy fura autó volt, ahol a benzintartály a motor és a sebességváltó között volt. Stefan Johansson vezethette így végül, és nem én. Remek volt a kapcsolatom Guy Ligierrel, pedig felesleges volt, utólag látható volt, hogy az autó pocséknak bizonyult, és egy pontot se szereztek vele. Mivel kapcsolatban maradtam a Zakspeeddel, ezért tesztelhettem velük a szezon folyamán, így nem estem ki teljesen az F1-es vérkeringésből.

    – 1989-ben aztán mégis a Rial alakulatával tértél vissza…

    – Igen, 1988-ban sikeres évük volt de Cesarisszal, így ígéretes lehetőség voltak ők akkor. A Kanadai Nagydíjig jól is ment az év, ahol viszont esett az eső először a szezon folyamán. A probléma ezúttal a szánszálas monocoque volt, amit egy német cég csinált. Lágy volt a laminálás, és átitatódott vízzel, ettől meglágyult. Esélytelen volt kvalifikálni vele a versenyre, így kiléptem a csapattól a Portugál Nagydíjon.

    – Volt olyan verseny, amelyiken úgy tudtál a rajtrácsra állni, ahol azt gondoltad, hogy „ez lehet az én napom!”?

    – Igen, abszolút, – mindegyik Nagydíjam ilyen volt! Minden egyes versenyen biztos voltam benne, hogy jó eredményt tudok elérni. Ezen optimizmus nélkül nincs értelme autóversenyzőnek lenned.

    – Hogyan alakult a karriered a Forma-1 után?

    – A Bridgestone megbízásából 43 napot teszteltem Japánban a Forma-1-es gumijaikat 1990-ben, egy Reynard kasznis, Mugen-Honda motoros autóval. Aztán belevágtam a DTM-be egy privát csapattal, de újra formaautózni akartam inkább. Egy szerelő, akit ismertem még a Zakspeedből átment az IndyCarba, és megkérdezte, hogy az érdekelne-e engem. Remek időszakot töltöttem el Amerikában, nagyon rendesen bánt velem a csapat és a rajongók is. Jó eredményeink voltak annak ellenére, hogy egy kis csapat voltunk, alacsony költségvetéssel.

    – Ma már a német televízió szakkommentátora vagy. Azonban nem csak a stúdióban ülsz, hanem a helyszínen is a pálya mellől is adsz információkat, vagy készítesz interjúkat!

    – Sokat teszek hozzá ehhez a munkához, és ez volt anno az ötletem, ami csak az én kezdeményezésem miatt jött létre. Az, hogy mehessünk a pályára kamerával Bernie idejében nem volt lehetséges amikor ő volt a főnök. Odament tehát Christian Danner a Libertyhez, és kifejtettem nekik, mégis mit szeretnék, meglepően támogatóak voltak! Büszke vagyok arra, amit náluk elértem. Nézzük meg például most Hockenheimet. A Sachskurve kanyarba fogok menni az operatőrömmel a szabadedzésen és a különféle versenyíveket fogom elemezni, ami ott kivitelezhető.

    Végül Danner még vállalkozott arra, hogy megjósolja a Német Nagydíj 2018-as nyertesét, Sebastian Vettelre tett rendes lokálpatriótaként, de tévedhet ő is… Danner-wetter!

  • Pontozzák az előzések számát a brit F3-ban

    Pontozzák az előzések számát a brit F3-ban

    A BRDC brit F3-as bajnoksága merész ötlettel állt elő az idei szezonra: a hétvégenkénti három futamból a másodikra teljes fordított rajtrácsot vezettek be, a futam végeztével pedig pluszpontokat osztanak ki annak függvényében, ki mennyit jött előre.

    A második futamon eddig a juniorszériákban megszokottak szerint az első verseny első nyolc helyezettjét érintette a fordított rajtrács, mostantól azonban minden célbaért autó átesik ezen a procedúrán (feltéve, ha a versenyben futott egyéni leggyorsabb köre nem volt lassabb, mint az abszolút leggyorsabb kör 103%-a), míg az első verseny kiesettjei a célbaértek mögött sorakoznak majd fel. Ezután a verseny leintését követően extra pontokat osztanak ki annak fényében, ki mennyi riválisát előzte meg rajtpozíciójához képest. A változtatások a szériát üzemeltető MotorSport Vision és annak tulajdonosa, Jonathan Palmer ötlete volt.

    „Az MSV híres innovatív hozzáállásáról, amellyel a motorsportok vonzóerejét igyekszik maximálisan kiaknázni” – nyilatkozta Palmer. „A teljes fordított rajtrácsnak és a nagy műgonddal kialakított pontrendszernek köszönhetően a BRDC brit F3-as bajnokság lebilincselő futamokkal fogja szórakoztatni a pilótákat, csapatokat és rajongókat egyaránt, miközben iskolaként is szolgál a versenyzőknek, akiknek több lehetőségük lesz előzni, ezen törekvéseiket pedig megfelelő mértékben jutalmazni fogjuk.”

    Ami a harmadik futam rajtrácsát illeti, itt nem történik változás, továbbra is az első vagy a második futamon elért leggyorsabb körök alapján kerülnek majd kiosztásra a rajthelyek. A valóban innovatív megoldás mellett a brit F3-at Billy Monger miatt is érdemes lehet figyelemmel követni, aki tavaly áprilisi szörnyű balesete után már nagyon közel áll ahhoz, hogy visszatérjen az együléses versenyzéshez.

  • Sok pénzt ajánlott Palmernek a Renault, mégsem lép le

    Sok pénzt ajánlott Palmernek a Renault, mégsem lép le

    Jolyon Palmer elutasította a Renault ajánlatát, akik igen gálánsak lennének vele, ha idő előtt lelépne tőlük, és érkezhetne a helyére Carlos Sainz. A brit pilótának jelenleg nincs helye, a 2018-as F1-es mezőnyben, miután a Red Bullal a franciák megállapodtak, hogy Sainz a jövő évet a gyári alakulattal töltheti. A Renault megpróbált azonnal reagálni erre a lehetőségre, és a pletykák szerint 3 millió dollárt ajánlott Palmernek, hogy a hátralévő 6 versenyt már töltse inkább valahol máshol.

    A 26 éves versenyző édesapja, Jonathan Palmer azonban leállt alkudozni, és 7 millió dollárt várna el ezért a lelépésért, ami viszont a Renaultnak elfogadhatatlan. Ennek eredményeképp igen valószínű az, hogy Sainz kénytelen lesz a szezon végéig maradni a Toro Rossonál. A spanyol csak ennyit mondott erről az Onda Cero rádiónak:
    „Erről engem senki nem informált. Azt hiszem, lehet, hogy jobb maradnom a Toro Rossoval év végéig, és csak erre koncentrálnom, hiszen komoly versenyben vagyunk, jó eredményeink vannak.”