Címke: John Barnard

  • A Ferrari sokszor befürdött, Newey érkezése sem tűnik garanciának a sikerre

    A Ferrari sokszor befürdött, Newey érkezése sem tűnik garanciának a sikerre

    A Ferrari tűnik a legvalószínűbb landolási helynek a Red Bulltól állítólag távozni készülő Adrian Newey számára (bár más csapatokról is szó esett), de a Ross Brawn fémjelezte korszakot leszámítva a hasonló reményekkel várt kiváló brit F1-es mérnökök szerződtetése eddig kevés sikert hozott.

    Az olasz sportsajtó lázban ég, az F1-es részlegei kiemelten foglalkoznak a témával, többek között a Corriere della Sera, a Gazzetta dello Sport, a Tuttosport legfrissebb cikkei főleg a legendás tervezőmérnökről szólnak. A Gazzetta megkérdezett két olyan korábbi olasz F1-es pilótát is, akik dolgoztak Newey aktuális csapatánál, és mindketten, Ivan Capelli és Riccardo Patrese is úgy vélték, a brit mérnök ennyi idősen nem akar Olaszországba költözni, noha utóbbi úgy gondolja, amennyiben ez mégis megtörténne, a Ferrari győztessé válna.

    A pletykavonat azonban nem lassít, annak ellenére sem, hogy a brit és más angol anyanyelvű mérnökök eddig finoman szólva sem váltották meg a világot Maranellóban. Igen, amikor a Benettontól Michael Schumacherrel együtt átigazolt Ross Brawn, (a dél-afrikai) Rory Byrne, meg még talán néhány takarító is, az istálló legszebb időszaka következett, de ez is mutatja, hogy nem egyetlen személy, hanem komplett stáb kellett a sikerhez.

    Kiderült Adrian Newey távozási szándékának valódi oka?

    Az első ilyen csalódást keltő igazolás Harvey Postlethwaite volt, aki az 1970-es években gyakran a középmezőny elejére repített és futamgyőztessé tett olyan kis csapatokat, mint a Hesketh és a Wolf (ehhez természetesen a később világbajnokká váló James Hunt és Jody Scheckter hathatós közreműködése is kellett).

    Postlethwaite 1981-ben ment a Ferrarihoz, de 1987-ig nem jött össze vele sem a cél, a világbajnokság megnyerése valamelyik pilótával. Mentségére legyen mondva, 1982-ben megszerezték a konstruktőri címet, de mindkét pilótájukat elvesztették balesetben, Gilles Villeneuve meghalt, Didier Pironi karrierje pedig véget ért. Utána néhány futamgyőzelem tett szebbé egy-egy napot Maranellóban, de az 1985-ös idény végét beárnyékolta egy sorozatos meghibásodási hullám, ami Michele Alboreto vb-címébe kerülhetett.

    A Ferrari legnagyobb összeomlása vette el a vb-címet a pilótától, aki egy csavar miatt halt meg

    Angliából az F1-ben tevékenykedő sikeres mérnökök közül korábban elsősorban a McLarentől igazolt nagy neveket a Ferrari: Postlethwaite utódja, John Barnard is onnan érkezett, több vb-címmel a zsebében. Ő volt az, akinek az esete rámutatott, hogy a Ferrarinál dolgozni nem egyenlő az Olaszországba költözéssel, és hogy ez gyakran akadályt jelent a stáb toborzásában.

    Nem is gazdagodott újabb vb-címmel a maranellói istálló az angliai tervezőirodából dolgozó Barnarddal, bár némileg javultak az eredményeik, és 1990-ben Alain Prosttal nem voltak messze a végső diadaltól. A mérnöki gárda tetejéről az amerikai Steve Nichols és Gordon Kimball hamarosan szintén átigazolt a McLarentől a Ferrarihoz, de 1991 végére már egyikük sem volt a csapatnál, beleértve Barnardot is.

    A Brawn-féle korszak után Pat Fry és James Allison lépett magas beosztásba a Ferrarinál máshonnan érkezve. Előbbi csapata most a Williams, de tudni kell róla, hogy a 2000-es évek közepén végig a McLarennél dolgozott, vagyis fontos szerepe volt a 2008-as bajnoki címben, illetve a McLaren szintén erős 2005-ös és 2007-es autójában. A Ferrarit azonban nem vezette sikerre 2011 és 2014 között.

    Allison pedig lehúzott egy második, kevésbé eredményes ciklust a Ferrarinál, technikai igazgatóként 2013-tól 2016-ig, mielőtt húzóemberré lépett elő a Mercedesnél. Ő korábban kevésbé a frontvonalban, az „átlagos” tervezőmérnökök egyikeként tevékenykedett az olasz csapatnál, majd amikor már kiemelt rangban visszatért, ő sem váltotta meg a világot. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a felesége sajnálatos módon megbetegedett és elhunyt.

    Sikeresen kezdte a magyar csapat az önvezető autók bajnokságát, Kvjat is ott volt a szezonnyitón

    A Guardian úgy tudja, a sajtóban szárnyra kapott hírek Newey és Horner számára is meglepetést jelentettek, de hamarosan tényleg egyeztetni fognak a folytatásról.

    Akárki kaparintja meg a távozása esetén az F1 klasszis mérnökét, számítania kell rá, hogy a szokásos kilépési záradékoknak megfelelően csak később, 2027-ben állhat munkába, amivel vélhetően csak a 2028-as autón mutatkozhat meg először jobban a keze nyoma.

    A Ferrari vadászni kezdett a Red Bull műszaki gárdájának krémjére, állítólag nem csak Newey-t, hanem a technikai igazgató Pierre Wachét is ajánlatokkal bombázta

    Vérző orral és bekötözött fejjel kapták lencsevégre Norrist Hollandiában

  • Történelmi McLaren-győzelem évfordulója van ma

    Történelmi McLaren-győzelem évfordulója van ma

    Az 1981-es Brit Nagydíj volt az első az F1 történetében, amelyet szénszálas kasztniból készült autóval nyertek. 42 éve John Watson a McLarent vezette győzelemre Silverstone-ban vele.

    Természetesen mára régóta elterjedt ennek az anyagnak a használata az F1 és más sorozatok autóinak gyártásában, de a McLaren volt az a csapat, ami meghonosította a világbajnokságban.

    Az istálló az 1970-es évek közepén élte első virágkorát, azonban 1980 környékére visszaesett a teljesítményük, így nem ártott némi leleményesség és innováció, hogy visszatérjenek az élmezőnybe, pláne úgy, hogy ők nem turbómotort, hanem a Cosworth hagyományos szívómotorját használták. Az 1980-as szezonban például csak a 9. helyen végeztek a konstruktőri tabellán.

    A nagy ötlet John Barnard főtervezőtől származott, aki a British Aerospace üzemében tett látogatás során jött rá, hogy az alumíniumnál könnyebb anyagot lehetne hasznosítani az F1 világában is.

     

    Embed from Getty Images
    „Egy kis szobában egy fickó dolgozott, olyan eszközökkel, amik bármelyik üzemben megtalálhatók. Ezekkel vágott darabokat a szénszálból. Azt gondoltam, hogy ha a British Aerospace megcsinálja a saját szénszálas elemeit, tuti, hogy egy F1-es autón én is meg tudnám csinálni” – mesélte a Motorsport Magazine-nak.

    Sikerült meggyőznie Ron Dennist, hogy kísérletezzenek ezzel a technológiával, hátha versenyelőnyhöz jutnak. Kezdetben nyilván nehézségekkel szembesültek, például a kipufogó sérüléseitől gyakran megégett az égést nem jól tűrő szénszálas váz.

    A problémák megoldása után azonban javultak az eredmények, John Watson a Spanyol Nagydíjon 3., a Francia Nagydíjon 2. lett, és így érkeztek meg Silverstone-ba, a hazai versenyükre. Watson az 5. helyet szerezte meg az időmérőn, majd néhány balesetből és műszaki hibából profitálva felkapaszkodott a 2. helyre.

    Embed from Getty Images
    A McLaren pedig bírta a strapát a célig, noha Watson nem akart kiesni a ritmusból, ezért Dennis figyelmeztetései ellenére is csak kicsit vett vissza a tempóból.

    „Mindenki a McLaren szénszálas vázáról beszélt. Egyértelműen nagyon fontos elem volt, de John Barnard sosem fukarkodott, számos megtervezett eleme kivételes volt. Az első kerékartó-tárcsák például olyan művészi alkotások voltak mérnökileg, mint a Fabergé-tojások, és a kocsi nagyon stabil volt a féktávokon” – mondta Watson.

    „Nem volt egy fantasztikus győzelem a mutatott tempót tekintve, mert a turbós Renault-k elromlottak, ezt nem feledhetjük. Mi voltunk a legjobbak a mögöttük lévő mezőnyből” – ismerte el Barnard a Beyond The Grid podcast adásában.

    A technológiát viszont mások is gyorsan átvették és a szénszálas vázak váltak uralkodóvá az F1 mezőnyében.

  • Borral és szalámival szúrta volna ki Senna szemét Briatore

    Borral és szalámival szúrta volna ki Senna szemét Briatore

    Az, hogy Ayrton Senna már 1991-ben is tárgyalt a Benettonnal ismert volt, most Flavio Briatore előállt azzal, hogy 1993-ban is találkoztak. Egyike a Forma-1 kevésbé dokumentált történeteinek az, hogy a brazil háromszoros világbajnok a karrierje során nem csak a Ferrarival egyeztetett egy esetleges váltásról, hanem a Benettonnal is. John Barnard, a legendás konstruktőr, a „The Perfect Car” című könyvében írt először róla, hogy Senna 1991-ben már beszélt róla, hogy a Benettonhoz igazolna. Két évvel később azonban ez újra felmerült.

    Az akkori Benetton csapatfőnök, Flavio Briatore most a „Beyond the Grid” podcastban emlékezett vissza:

    „Egyszer Senna felkeresett a londoni házamban. Ez akkoriban volt, amikor vitatkozott Ron Denisszel, végül versenyenként egymillióért indult, tehát 1993-ban.”

    Akik nem ismerik ezt a sztorit, nos érdemes tudni, hogy 1993-ra Sennának nem volt szerződése a McLarennel, hanem versenyről-versenyre egyezett meg Ron Denisszel, gyakorlatilag egy kézfogással. Az akkori viszonyok között pedig ezért elképesztően nagy összeget zsebelt be, versenyenként 1 millió dollárt, tehát összességében 16 milliót. A magas fizetése ellenére azonban Senna nem volt boldog a McLarennél. Ráadásul pont a legnagyobb ellenfele, Alain Prost az akkor szenzációs Williamsben rendre legyőzte. Briatore is érezte, hogy ez lesz az ő nagy lehetősége:

    „Felhívtam. Találkoztunk Londonban a házamban, ahol bort ittunk, és szalámit ettünk.”

    Azt mondta nekem:

    „Flavio, egymilliót keresek versenyenként, nem tudok átigazolni hozzád. Mit tudsz te ajánlani?”

    Azt mondtam neki erre nevetve:

    „Szalámit és sajtot! Még mindig jobb, mint a McLarennél… De komolyra fordítva a szót: adok 8 milliót, mert volt egy olyan támogatóm, aki ígért ennyit, ha jön Senna.”

    Így felelt erre:

    „Először is, több pénzt akarok. Másrészt, az istállód nem egy topcsapat.”

    Innen nézve kifejezetten ironikus, hogy Michael Schumacher 1994-ben egy olyan Benettonnal lett világbajnok, amit Senna nem sokkal korábban elutasított. Briatore azt állítja, hogy Sennával szuper volt a kapcsolata, legalábbis 1994-ig mindenképp, mert ezt követően Schumacher rendre nyert. Még egy összetűzésük volt ezt követően: Senna nem akarta, hogy Briatore kivágja a csapatából a honfitársát, Roberto Moreno-t, amire Flavio így emlékezik vissza:

    „Meg akarta védeni Moreno-t. Piquet-t, nem. Az mindegy volt neki.”