A Las Vegas-i Nagydíjon elért győzelmükkel Max Verstappen és a Red Bull is újabb rekordot tudhat magáénak, miközben a holland pilóta a sportág történetének egyik legjobb pilótája, Jim Clark csúcsát is átadta a múltnak.
Egy kanyaron múlt, hogy ne tökéletes eredménnyel, azaz kettős győzelemmel záruljon az első Las Vegas-i Nagydíj a Red Bullnak, de így is legfeljebb Sergio Pérez utolsó pillanatban elbukott második helye miatt bosszankodhat az energiaitalos csapat. Az a csapat, amelynek ez volt a 20. győzelme az idén, amivel megdöntötte a Mercedes 2016-os, 19 versenyes győzelmi rekordját, és immár egyedüliként áll az egy szezonban aratott legtöbb győzelmet számláló lista élén.
Az idei 18. győzelmét szerző Max Verstappen eközben saját, két héttel korábbi csúcsát adta át a múltnak, ami az egy idényen belül aratott sikereket illeti, illetve utolérte az örökranglistán 53 futamgyőzelemmel álló Sebastian Vettelt, azaz már csak Lewis Hamilton és Michael Schumacher van előtte. A háromszoros világbajnok emellett Jim Clark 1963-as csúcsát is megdöntötte. A kétszeres világbajnok skót pilóta abban az évben 708 versenykörből 506-ot töltött az élen, ami 71,47%-os aránynak felel meg. Verstappen jelenleg 951 körnél jár az idei 1325-ből, ami 71,77%-os arány, és ha az Abu-dzabi Nagydíj 58 köréből egyet sem fog az élen zárni, akkor sem esik Clark mögé.
A Red Bull számára ugyanakkor alighanem nem a fentebb felsorolt rekordok a legfontosabbak, hanem az, hogy Las Vegasban bebiztosították az egyéni összetett második helyét, azaz történetük során először mindent visznek, tehát a két világbajnoki cím mellett az egyéni pontverseny második helyén is az ő versenyzőjük zár.
Michael Schumacher alig több mint egy évtizede vonult vissza végérvényesen a Forma-1-ből, de még mindig számos lenyűgöző rekordot tart.
A legtöbb bajnoki cím
Michael Schumacher tartja a legtöbb F1-es versenyzői világbajnoki cím rekordját, ami esetében hét. Schumacher első két címét még a Benettonnal nyerte 1994-ben és 1995-ben. A harmadik elsőségére 2000-ig kellett várnia a Ferrarival, majd 2004-ig újabb négyet nyert zsinórban, és így érte el a hetet. Lewis Hamilton 2020-ban egyenlítette ki ezen rekordját, szintén négy egymást követő címet nyerve.
Úgy tűnt, hogy Hamilton 2021-ben megdönti Schumacher rekordját, és eggyel előrébb lép, de a szezon utolsó körében máig vitatott körülmények között kikapott Max Verstappentől.
Egymást követő szezonok győzelemmel
Egy másik rekord, amelyet Schumacher tart, az egymást követő, Forma-1-es győzelemmel zárult szezonok rekordja. A német 1992 és 2006 között minden szezonban nyert legalább egy futamot.
Figyelemre méltó, hogy az egyetlen idény, amelyben nem tudott nagydíjgyőzelmet elkönyvelni, a bemutatkozó 1991-es éve volt – akkor mindössze hat versenyen indult, valamint a Mercedesnél töltött hároméves pályafutása 2010 és 2012 között maradt nyeretlen.
Hamilton emellett 15 egymást követő idényben – 2007-től 2021-ig – tudott győzni.
100%-os dobogós arány egy idény alatt
Schumacher az egyetlen pilóta a Forma-1 történetében, akinek 100 százalékos dobogós helyezési aránya van egy szezon alatt. Ezt 2002-ben érte el, amikor abban az évben a 17 verseny mindegyikén az első háromban végzett.
Jim Clarknak 1963-ban 10 versenyen kilenc dobogós helyezés sikerült, míg Hamilton és Sebastian Vettel 2015-ben és 2011-ben egyaránt 17-szer állt dobogóra 19 futamból.
A leggyorsabb körök egy adott évben
Schumacher a 2004-es domináns bajnoki szezonja során 10 leggyorsabb kört ért el – ami rekordnak számít.
Kimi Räikkönen ugyanezt 2005-ben és 2008-ban érte el.
A legtöbb diadal egy adott ország nagydíján
Schumacher nyolcszor nyerte meg a Francia Nagydíjat Magny-Cours-ban.
Hamilton ugyanígy nyolc győzelemmel rendelkezik a Magyar és a Brit Nagydíjakon.
A bajnoki cím megszerzése után hátralévő futamok száma
Max Verstappennek 2022-ben négy versenye volt hátra, amikor a Japán Nagydíjon megszerezte második világbajnoki címét.
Húsz évvel korábban elképesztő hat futam volt hátra, amikor Schumachert 2002-ben ötszörös bajnokká avatták.
Amatőr, feltehetően sosem látott videófelvétel került elő az 1967-es Olasz Nagydíjról, Monzából.
Aki készítette, már Super8-as rendszert használt, amely akkoriban igen elterjedt volt lakossági szinten is, és mindez már színesben. Két percben most az akkori forgatagot élvezhetjük, tényleg szigorúan nézői szemszögből látva az eseményeket. Ráadásul a korszaknak megfelelő zenei aláfestéssel.
Némi betekintést nyerhetünk a korabeli paddockba, láthatunk mozgásban F1-es versenyautókat a rajt-cél egyenesben, illetve egy megdöbbentően jó autó- és motorshow-t. Az akkori szervezők is nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazán kitettek magukért.
A versenyt nem mellesleg John Surtees nyerte, amely egyben számára az utolsó volt a királykategóriában, és a Hondának is egy jó ideig. A dobogóra akkor még felfért Jack Brabham és Jim Clark.
Szemfüles nézőink mit látnak a videó végén az Ascariban? 😉
Január elseje, újév napja leginkább a bulizásról, ünneplésről szokott szólni, legkevésbé sem autósportról. Pedig az év legelső napja több alkalommal is jelentős volt a Forma-1 története szempontjából.
Több F1-es versenyző is született ezen a napon, köztük az eddigi egyetlen magyar, Baumgartner Zsolt, és bizony volt idő, mikor a szezonnyitó versenyt is újév napján rendezték.
De most haladjunk időrendben, milyen, és kikhez köthető események történtek ezen a napon!
1945. január 1-jén született a belga Jackie Ickx. Bár mivel hat alkalommal tudott nyerni Le Mans-ban, inkább a hosszú távú versenyzőként ismert, de 1967 és 1979 között az F1-ben is versenyzett. Ez idő alatt nyolc futamot nyert, 1969-ben és 1970-ben pedig második lett a bajnokságban. Versenyzői karrierjét 1985-ben fejezte be, azt követően, hogy Spában Stefan Belloffal karambolozott, melynek következtében Bellof meghalt.
Jackie Ickx és Max Verstappen a 2022-es Belga Nagydíjon | Fotó: Mark Thompson/Getty Images / Red Bull Content Pool
1951. január 1-jén született Hans-Joachim Stuck német versenyző, aki 1974 és 1979 között 74 nagydíjon indult. A Forma-1-ben ugyan nem tudott futamot nyerni, más bajnokságokban azonban remekelt. Többek között volt, Supercup bajnok (1986, 1987), nyert Le Mans-ban (1986, 1987) és volt DTM bajnok (1990) is. 2012 óta ő a német motorsport szövetség elnöke.
Hans-Joachim Stuck a Red Bull Ringen | Fotó: Kaiser Erika
1965. január 1-jén Forma-1-e szezonnyitó volt Dél-Afrikában. Jim Clark a pole-ból indulva nyert a Lotus Climax-szal és övé lett a versenyben futott leggyorsabb kör is. Egyúttal ekkor debütált a sportban a Goodyear gumigártó, noha csak két csapat vállalta be őket a Dunloppal szemben: a Brabham és a Honda. Ekkor debütált az F1-ben Jackie Stewart is, aki első versenyén a hatodik helyen ért célba.
Érdekesség, hogy a szezonnyitó után rögtön hosszú szünet volt a versenynaptárban, ugyanis a következő nagydíjat május 30-án rendezték, Monacóban. E köztes időkben azonban gyakran indultak a versenyzők egyéb bajnokságokban.
1968-ban is január 1-jén indult az F1-es szezon, ismét a Dél-Afrikai Nagydíjjal, ám ezúttal nem East-Londonban, hanem Kyalamiban. Ismét Jim Clark nyert, és ezzel ez ez lett az utolsó versenye is. A következő verseny ismét májusban volt, azonban a két F1-es futam közt Clark életét vesztette egy nürburgringi versenyen.
1981. január 1-jén született Baumgartner Zsolt, Magyarország egyetlen Forma-1-es versenyzője. Összesen 20 nagydíjat teljesített, először a 2003-as Magyar Nagydíjon, miután a szabadedzésen a Jordan versenyzője, Ralph Firman balesetet szenvedett. Az ő helyére ülhetett be Baumgartner, bár motorhiba nélkül végül nem tudta befejezni a versenyt. A következő, Olasz Nagydíjon repetázhatott, melyen a 11. helyen ért célba. 2004-ben aztán egész szezonra szóló szerződést kapott a Minarditól, mely év során egyszer még a pontszerzés is sikerült a sereghajtó csapattal.
Bár 2005-ben már nem folytatódhatott F1-es karrierje, a Minardi csapatfőnökével, Paul Stoddarttal megmaradt a jó kapcsolata, 2007-ben Baumgartner lett a Minardi teszt- és tartalékversenyzője a Champ Car bajnokságban.
A jó kapcsolat azonban az amerikai kiruccanás után sem szakadt meg. Miután az F1 létrehozta az F1 Experiences nevű szolgáltatását, Stoddart is részt vett benne,vezényelte a kétüléses Minardikkal történő élményautóztatást. Az autókat pedig egykori versenyzői, Patrick Friesacher és Baumgartner Zsolt vezették.
67 éves korában elhunyt Philippe Streiff, aki hatodik próbálkozására állhatott fel a Forma-1-es dobogóra, de végül egy komoly sérülés miatt félbeszakadt a pályafutása.
A francia versenyző sportkocsikkal versenyzett, és ígéretesnek bizonyult a Formula 3-as Európa-bajnokságban, mielőtt feljutott a Formula 2-be. Az Automobiles Gonfaronnaises Sportives – ismertebb nevén AGS – színeiben 1984-ben szerezte meg az áttörést jelentő sikert az F2-ben. A Renault még ugyanazon évben beválasztotta az F1-be, és bemutatkozhatott. Streiff 1984-ben a Portugál Nagydíjon egy harmadik Renault-t terelgethetett.
A következő évben a szezon közepén szerződtette Guy Ligier, aki a sorozatos balesetei után elvesztette a türelmét állandó pilótájával, Andrea de Cesarisszal szemben.
A szezon végén öt futam alatt Streiff négyszer ért célba a Renault-motoros autójával, és megragadta a lehetőséget, hogy a szezonzárón a pályafutása legjobb eredményét érje el. Ezt azután tette meg, hogy összeakadt csapattársával, Jacques Laffite-tal, annak ellenére, hogy a boxfalról utasították a párost, hogy kerüljék el egymást, miközben az utolsó körökben a dobogós helyekért köröztek. Streiff a JS25-ös versenyautóját a célvonalig terelgette, az első kerekei az ütközésük következtében elferdültek.
Mivel Rene Arnoux 1986-ra csatlakozott a csapathoz, Streiffnek nem maradt versenyülése itt. A Tyrrellnél talált végül helyet, amely szintén Renault-motorokat használt. Miután az első versenyén ígéretes hetedik helyezést ért el az istállóval, két hellyel lemaradva csapattársa, Martin Brundle mögött, Streiff az idény alatt két pontszerző helyezést ért el. Első teljes Forma-1-es szezonját a 13. helyen zárta, ugyancsak két hellyel Brundle mögött.
1987-re a csapat a Cosworth DFV erőforrására cserélte a Renault turbókat, de a pontok még ritkábbak lettek. Ő és csapattársa, Jonathan Palmer azonban erős jelöltek voltak az új Jim Clark Kupára. Ez egy egyszeri trófea volt, amelyet a normális szívómotoros autók legjobb pilótájának ítéltek oda. A páros rendszeresen az első két nem turbós versenyző között ért be, de Palmer szűken ezen versenyben is fölényben volt, így elhozta a trófeát. Streiffnek jutott az a megtiszteltetés, hogy a Hockenheimringen elért negyedik helyével a csapat legjobb eredményét érte el abban az idényben.
1988-ban visszatért az AGS-hez, amely két évvel korábban beszállt az F1-be, de a JH22-es alvázzal katasztrofálisan versenyképtelen volt az 1987-ben. Streiffet szerződtették, hogy 1988-ban az utódját vezesse, de a szezonjuk nemigen volt jobb. Az autó ritkán ért célba, de ha mégis elérte a kockás zászlót, akkor általában több körrel a győztes mögött lemaradva.
Streiff továbbra is a csapatnál maradt. A felkészülésük azonban katasztrofális fordulatot vett a szezon előtti teszteken a brazíliai Jacarepagua pályáján 1989 elején. Súlyos balesetet szenvedett, és annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy élete hátralévő részére lebénult.
Felépülése után Streiff megalapította a Forma-1-es pilóták számára szervezett gokartversenyt, amelyet több éven át Párizsban rendeztek, és olyanokat is vonzott, mint Ayrton Senna és Alain Prost. Emellett a francia televízióban szakkommentátorkodott. Brundle úgy emlékezett vissza Streiffre, mint egy kedves srácra, aki nagyon elegáns volt az autóban és azon kívül is. A Forma-1 vezérigazgatója, Stefano Domenicali azt mondta, hogy szomorúan értesült a halálhíréről:
„Egész életében elképesztő bátorságról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Inspiráló volt, ahogyan a balesetét feldolgozta és újjáépítette az életét. Mindannyian részvétünket fejezzük ki a családjának ezekben a nehéz időkben.”
Lewis Hamilton azt állítja, keményen dolgozik azon, hogy a sportágtól való esetleges visszavonulása előtt rendezzenek egy Forma-1-es nagydíjat Afrikában. A hétszeres világbajnok minden kontinensen nyert már futamot, ahol eddig versenyzett, de Afrikában 1993 óta nem volt futam a dél-afrikai Kyalami pályán.
Valójában ez az egyetlen olyan terület globálisan, amelyet az F1 a fellendülés időszakában figyelmen kívül hagyott. Vannak remények arra vonatkozóan, hogy a következő szezonokra egyértelműen napirenden van Dél-Afrikába visszatérése, de a 2023-as naptárban még nem szerepel. A RaceFansnak adott interjújában a Mercedes csillaga elárulta, hogy reményei szerint még azelőtt vezethet a kontinensen egy versenyen, mielőtt szögre akasztja a bukósisakot:
„Az összes többi kontinensen ott vagyunk, tehát miért is ne? Rengeteg olyan helyre megyünk, ahol kiemelünk bizonyos országokat és az ottani közösségeket, így nem volt okunk arra, hogy ezt ne tegyük meg Afrikában is. A lehető legkeményebben dolgozom Stefanóval a háttérben azon, hogy megpróbáljuk ezt megvalósítani. Számomra ez egy álom, hogy megtörténjen, mielőtt abbahagyom a versenyzést – egy afrikai futam hihetetlen lenne.”
Közel 30 éve nem rendeztek már versenyt Afrikában, de úgy tűnik, hogy a közeljövőben mindenképpen lesz egy nagydíj a kontinensen. Hamilton egyértelműen erősen szorgalmazza a visszatérést, és Kyalami tűnik a legvalószínűbb célpontnak, amely várhatóan a következő években újra bekerül az F1-es versenynaptárba.
Dél-afrikai Nagydíjat utoljára 1993-ban rendeztek, akkor Alain Prost győzött a Williams színeiben, és abban az évben szerezte meg negyedik és egyben utolsó világbajnoki címét. Jim Clarknak van a legtöbb dél-afrikai futamgyőzelme, összesen négy.
Ma ötvenöt évvel ezelőtt, az 1967-es zandvoorti Holland Nagydíjon Jim Clark és a Lotus a Fordnak, majd a legendássá váló Cosworth-motornak adta meg a legelső Forma-1-es győzelmet.
Ez a mérföldkőnek számító esemény egy teljesen új korszakot nyitott az autósport csúcsának, mivel az F1-es csapatok megfizethető áron vásárolhatták meg az új erőforrást, amely átalakította a grand prix versenyzés világát.
Az ünnepelt Cosworth DFV több évtizeden át uralta a Forma-1-es erőforrás gyártók világát, összesen 176 nagydíjgyőzelmet arattak.
Jim Clark, 1936-ban ezen a napon született Skóciában, és mindig is az autósport egyik vitathatatlan legendája marad.
Kétszeres Forma-1-es világbajnokká vált 1963-ban és 1965-ben. Korán bekövetkezett haláláig Clark több nagydíjfutamot nyert (25) és több pole pozíciót szerzett (33), mint bárki más előtte. Clark volt az első Forma-1-es versenyző, aki 1965-ben győzni tudott az Indianapolis 500-on.
Hibátlan, gördülékeny stílusa minden egyes versenyautóba ülését könnyednek és egyszerűnek tűntette fel, pedig minden volt, csak nem az.
Sajnos Clark 1968. április 7-én, Hockenheimben egy versenybalesetben életét vesztette, alig egy hónappal azt követően, hogy betöltötte 32. életévét, és miután megnyerte az F1-es szezonnyitó futamot Kyalamiban.
Kiemelkedő képességei és tehetsége ellenére a nagyszerű skót félénk, szerény ember volt, aki hagyta, hogy a versenyzése beszéljen róla. Chirnside-i sírkövén is a „világbajnok autóversenyző” helyett a „farmer” szó szerepel.
Max Verstappen megnyerte hazai nagydíját a Forma-1-ben, a hollandiai Zandvoortban győzött a jelenlévő szurkolók előtt. Peter Windsor nagyon élvezte ezt a teljesítményt, és soha nem látott még ekkora szurkolótábort, mint itt.
Minden narancssárga volt a zandvoorti pályán, ahol mindenkinek csak egy kívánsága volt: Max győzzön. Ez a siker a Lewis Hamiltonnal vívott izgalmas küzdelem után jött el, ami miatt még nagyobb volt az ünnep a dűnék közt. Windsor élvezte az eseményeket a pályán és annak környékén, erről beszélt a videójában:
„‘Ilyen volt Nigel Mansell Silverstone-ban, Lewis Hamilton Silverstone-ban, Carlos Reutemann Argentínában, vagy Clay Regazzoni Monzában. Ez pedig Max Verstappen volt otthon. Mióta várnak a hollandok arra, hogy ne csak egy nagydíj térjen vissza az országukba, hanem egy olyan sztár is, akit magukénak érezhetnek? Mindkettőt megkapták. Ma minden a terveik szerint alakult. Dicsőséges győzelem minden érintettnek. Még a nem Red Bull-rajongók is azt gondolták, hogy „igen, ez nem volt rossz nap, ugye?”. Gyönyörű látni egy ilyen kvalitású versenyzőt egy olyan pályán, ahol ilyesmit tett. Abszolút tökéletes rajtja volt Max Verstappennek. Nagyon jól indult, így Verstappen számára könnyű volt az első kanyar. Az első kör, amit már vezetett, azonban lélegzetelállító volt. Ilyen volt Jim Clark Zandvoortban, aki gyorsan rajtolt, és egy kör alatt bebetonozta a vezetését. Max is már egy kör után több mint egy másodperccel vezetett, egy nagyon rövid pályán.”
Colin Chapman csapata, a legendás Team Lotus sosem ment a szomszédba az új ötletekért, így esett meg, hogy gázturbinamotoros versenyautót indítottak előbb az Indy 500-on, majd később a Forma-1-ben. Arról nem is beszélve, hogy Indianapolisban még négykerék meghajtású is volt a dolog, és ekkor fejlettnek volt mondható a Lotus 56 aerodinamikailag is.
A csapat Graham Hillt, Joe Leonardot és Art Pollardot nevezte 1968-ban Indianapolisban, miután korábbi sikergyárosuk, Jim Clark elhunyt az év áprilisában egy Formula 2-es versenybalesetben, a Hockenheimringen. Leonard meg is szerezte a pole pozíciót, a versenyen ugyanakkor Hill autója összetört, Pollard autója lerobbant, Leonard pedig néhány körrel a vége előtt még vezetett, amikor majd az üzemanyagszivattyú tengelye. Ezt követően betiltották ott a turbinás és az összkerekes versenyautókat. A Hot Wheels-nél azonban „Lotus Turbine” sokáig nagy siker volt a kicsinyített játékváltozat.
Utoljára a kétszeres Forma-1-es világbajnok, Emerson Fittipaldi hajtotta az 1971-es Olasz Nagydíjon, akkor már az ismert Gold Leaf arany-piros-fehér színekben, tehát a dohánymárkák szponzorációjának a hajnalán. A királykategóriában azonban ez a megoldás túl nehéznek bizonyult, és emiatt itt már soha nem volt versenyképes, a brazilok akkori hőse is csak a nyolcadik helyre tudta behozni Monzában.
Hogy hangzik egy kisebb vadászgép motorja egy nyitott együléses versenyautóban?
