Címke: Jenson Button: Life to the limit

Július 18-án a Kossuth Kiadó gondozásában, magyar nyelven is megjelent Jenson Button életrajzi könyve, mely a Féktelenül – Életem határok nélkül címet viseli (eredeti cím: Life to the Limit: My Autobiography). A Racingline.hu is kapott egy példányt a könyvből, melyet gyorsan el is olvastam, és különösebb spoilerezés nélkül – bár a karrierje azért ismert az Forma-1-et követő közönség számára – igyekszem véleményezni.

Először is megragadnám az alkalmat, hogy azoknak, akik iskolás koromban a kötelező olvasmányokkal való küzdés közepette fejüket csóválva jegyezték meg, hogy „mert te nem szeretsz olvasni”, megüzenjem, hogy de, szeretek olvasni, mindig is szerettem, csak adjanak olyan könyvet a kezembe, ami érdekel is és le tud kötni. Nos, Button könyve speciel pont ilyen.

Igazán örvendetes, hogy a közösségi média és okostelefonok térhódításának kellős közepén ismét menőnek számít olvasni, ahogy az is pozitívum, hogy az utóbbi években számos F1-es, ex-F1-es versenyző, vagy más F1-es személyiség is könyvírásra, de legalábbis íratásra adta a fejét. Elég ha csak Mark Webberre, Damon Hillre, Ross Brawnra, és most már Jenson Buttonra is gondolunk e téren. Felkészül Kimi Räikkönen és Fernando Alonso.

Ha Button könyvét röviden kellene jellemezni, azt mondanám nagyon jó. Meglepően jó. Váratlan őszinteséggel ír családjáról, és arról, hogy kisgyerekként mi minden játszódott le benne, miként élte meg a szülei nem túl jó viszonyát, és hogy élte túl az iskolát. Talán pont találó is azt mondani, hogy „túlélte”…
Igazán jó humorral, szórakoztató stílussal mesél gyerekkoráról, többször fel is nevettem olvasás közben. Mindemellett valóban olyan információkkal szolgál Jenson Buttonról, a személyről, melyeket eddig nem tudott róla a közönség, pedig a mai világban egy híresség, egy sportoló élete nyitott könyv az interneten. Buttoné most már valóban az, és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom.

Elmeséli életének fontosabb mozzanatait, hogy miként szeretett bele az autósportba – nem, nem édesapja erőltette -, hogyan kezdett el gokartozni. Ez pedig igazán szoros köteléket alakított ki közte és édesapja között, akit később az egész F1-es közönség megismert és szeretett.

A gokartos időszak után Jenson rádöbbent, hogy az autósporthoz az egészséges életmód is elengedhetetlen. Megtudjuk, hogy mennyire odáig meg vissza volt az első F1-es tesztjétől, hogy Ralf Schumacher milyen kényeskedő első benyomást tett, miként döbbent rá, hogy az emberek már mindent tudni akarnak róla, és hogy meg kell válogatnia a szavait, ha nem akar bajba kerülni, és nem csak rá, de adott esetben a hozzátartozóira, aktuális barátnőjére is igaz…
Beszámol róla, milyen eufóriát okozott számára az első futamgyőzelme, valamint azt, miként kellemetlenkedett Sir Richard Branson Jenson akkori barátnője, Jessica körül. Ez a sztori korábban már cikk formájában bejárta a világsajtót.

Aztán a derült égből villámcsapás módjára érkezett Brawn GP a csúcsra repítette Jensont, ő pedig több, mint boldog volt ettől, ennek hatására azonban új kihívásra vágyott, Lewis Hamiltonnal akarta összemérni magát, így a McLarenhez igazolt, mely akkor „Lewis csapata” volt.

A McLarenes évek során azonban már nem jöttek a brawnos eredmények, majd az amúgy mindig optimista és lelkes Jensont – érthető módon – letaglózta édesapja viszonylag rejtélyes halála. Rádöbbent, hogy édesapja nélkül már nem olyan jó az F1 sem, és elvesztette motivációját, valamint nem is akart már nyerni az F1-ben, hiszen édesapja már nem tudott volna vele örülni.

Érzelmi hullámvasútjának az lett az eredménye, hogy apja halála után „hirtelen” megkérte Jessica kezét, majd össze is házasodtak, ám nem sokkal később rájöttek, hogy ez elsietett döntés volt és elváltak. Ez után ismerte meg aktuális barátnőjét, Brittny-t, aki immáron a jegyese és elmondása, illetve írása szerint nagyon sokat köszönhet neki.

Mindent összevetve ez egy remek olvasmány minden Forma-1 rajongó számára, függetlenül attól, hogy az olvasó kedvelte/kedveli-e Buttont, vagy sem.

Az egyetlen kifogásolható dolog a könyv kapcsán talán az, hogy a magyar fordítás bár stílusát tekintve remek és választékos, az sajnos érződik rajta, hogy aki a fordítást végezte, nem jártas az autósportban, így egyes szakszavak nem a megfelelő magyar megnevezést kapták, bevallom ezek kissé bántották a szemem.

Ettől függetlenül azonban élvezhető, humoros, és nagyon őszinte írás, őszintén ajánlom minden F1 rajongónak!

https://www.instagram.com/p/Bla4muzhh2M/?taken-by=racingline.hu