A napokban hunyt el Dan Gurney, az az amerikai versenyzőlegenda, aki megjárta a Forma-1-et, a NASCAR-t, az IndyCart és a sportautózás csúcsát is jelentő Le Manst. Mindenütt letette a névjegyét, nyert is legendás versenyeket, bár az Indy 500-at már „csak” csapatvezetőként tudta megnyerni, 1975-ben. Feltalálta a Gurney fékszárnyat, amivel nagyobb leszorítóerőt lehetett elérni, illetve ő használt elsőként olyan bukósisakot, ami egy versenyző teljes arcát védte.
1967-ben, amikor megnyerte a Le Manst, akkor viszont gyakorlatilag a pezsgőlocsolást találta fel, amire így emlékezik vissza Dan Gurney:
„Annyira fel voltam spanolva, hogy amikor a kezembe nyomták a Magnum MOËT ET CHANDON pezsgőt, elkezdtem azt rázni, és előbb a fotósokra locsoltam vele, majd a versenyzőkre, ifjabb Henry Fordra, Carroll Shelbyre és a feleségeikre. Akkoriban ez egy elég különleges dolog volt, nem gondoltam volna, hogy elindítok egy tradíciót azon a napon, amit aztán folytatódott világszerte a győztesek között.”
Az IndyCar hivatalos csatornája így emlékezik Gurneyre:
Tegnap a 86 éves Dan Gurney elhunyt, tüdőgyulladással kapcsolatos szövődmények miatt. Az amerikai legenda a legmagasabb szintekig jutott, hiszen versenyzett a Forma-1-ben, Le Mansban, IndyCarban és a NASCAR-ban is. Egy versenycsapata is volt, az All American Racers, és ő versenyzett és nyert minden idők egyik legszebb F1-es autójával, az Eagle-lel, amivel első lett az 1967-es Belga Nagydíjon.
Gurney négy alkalommal nyert a 86 F1-es nagydíj indulásából, és volt a Ferrari, a BRM, a Porsche, a Lotus, a Brabham, az Eagle és a McLaren pilótája is. 1967-ben megnyerte egy Forddal a 24 órás versenyt Le Mansban is AJ Foyttal, és ő kezdte el az azóta autósport körökben kötelező pezsgőlocsolást is. A Lotus legendája, Jim Clark valójában csak Gurneytől tartott igazán, rövid karrierje folyamán.
Az IndyCarban is letette a névjegyét a Gurney-féle aerodinamikai fékszárny kifejlesztésével, a NASCAR-ban pedig ötször nyert Kaliforniában, a Riversideon.
Graham Hill és Dan Gurney az Indy 500-on
Az All American Racers, felesége Evi és a Gurney család az alábbi közleményt adta ki:
„Egy utolsó mosollyal a kedves arcán Dan az ismeretlenbe vezetett még 2018 január 14 éjszakája előtt. Legmélyebb bánatunkkal, és örök hálával a szívünkben emlékezünk a szeretetre és az örömre amit adott nekünk amíg a Földön volt, így csak annyit mondunk: „Godspeed.”
„Érezd a tenger illatát, és az eget, a lelked és szellemed pedig repüljön a misztikumba…”
Gurney kívánságának megfelelően a temetése privát lesz.
A #31-es Action Express Cadillac DPi, Felipe Nasr vezénylésével volt a leggyorsabb szombaton, a 90 perces edzésen. 1:36.973 volt a legjobb ideje, és eddig két teszten is a Cadillacek domináltak a háromból, az első négy helyeket az amerikai márka autói foglalták el újra. A második az IndyCar ász Ryan Hunter-Reay lett, 1:37.056-os idővel. Reggel már csapattársa Jordan Taylor uralta a terepet a #10 Wayne Taylor Racing Cadillac autóval, amit felváltva vezettek Renger van der Zandéval. Eddie Cheever III lett a harmadik leggyorsabb, a #90-es Spirit of Daytona Cadillac-kel. Christian Fittipaldi lesz teljes a top négy, ő az #5-ös Action Express autót hajtja.
A leggyorsabb nem Cadillac-kes versenyző Alex Brundle lett, aki a JOTA által felkészített #78-as Jackie Chan DC Racing ORECA-val. A legjobb ideje 1:37.510 lett, őket az #54 Core Autosport ORECA-ja követi, amelyet Romain Dumas terelgetett.
Alonso ezúttal 13 kört teljesített az edzés elején, és ez volt az első alkalom, hogy kipróbálta az éjszakai versenyzést. A legjobb ideje 1:39.857 volt ekkor, majd átadta az United Autosports Ligier JSP217-et a csapattársainak, Phil Hansonnak és Lando Norrisnak aki a csapat legjobb éjszakai eredményét egy 1:38.531-es idővel érte el.
1978 Forma-1-es világbajnoka, Mario Andretti Twitteren tett közzé egy fotót arról, hogy abban a megtiszteltetésben részesült, hogy találkozhatott Ferenc pápával.
Az f1i.com információi szerint, a 77 éves bajnok felajánlotta a pápának, hogy megautóztatná őt egy kétüléses IndyCar autóval jövőre, mire Ferenc pápa a következő választ adta: „Imádnám, Mr. Andretti, de előbb gyónnia kell!”
1992. december 20-án a Forma-1 nagysága, Ayrton Senna tesztelt a Team Penske autójával, amit akkor Firebird International Raceway néven ismerhettünk, Phoenixben. Soha nem érkezett még a tengerentúli szériába ilyen neves versenyző, aki már a tesztjével ekkora vihart kavart.
Erről a történelmi mérföldkőről készített egy rövid dokumentumfilmet Marshall Pruett motorsport riporter és Travis Long, rendező. Pruett számtalan kulcsfigurával készített interjút a teszttel kapcsolatosan, köztük a csapatvezető Roger Penskevel, és olyan pilótákkal, mint Rick Mears és Paul Tracy. Nem maradhatott ki persze a brazil IndyCar különítmény sem, Helio Castroneves és Tony Kanaan sem, akik Senna nyomdokain haladtak. Ők mind visszaemlékeznek a nagy napra az alábbi 26 perces filmben.
Ismert tény, hogy Senna némileg zsarolta is az akkori csapatát a McLarent a Forma-1-ben ezzel a teszttel. Nigel Mansell frissen igazolt épp az IndyCarba, miután 1992-ben végre világbajnok lett a Forma-1-ben, és világraszóló esemény volt az, hogy leszerződött a Newman/Haas Racinghez. Senna ekkor már háromszoros világbajnokként pontosan tudta, hogy a ha már ő is lelépne az európai gyökerű FIA szériából az IndyCar kedvéért, az a FIA-nak és a rajongóinak világszerte sokkhatás lenne. Így végül a Marlboro, valamint honfitársa, a kétszeres F1 világbajnok Emerson Fittipaldi segítségével egy tesztet szerveztek neki. Senna azt az 1992-es Penske PC-21/Chevrolet vezethette, amivel Fittipaldi a szezonban négy győzelmet is aratott, míg a három napos teszten Emmo és Paul Tracy már a csapat 1993-as versenyautóját vették kezelésbe.
Senna Fittipaldival érkezett meg, bár különbözőképp emlékeznek már erre is: Penske szerint egy bérautó volt, Tracy szerint meg egy limuzin. Tracy mindenesetre 1991 és 1992-ben is vezetett már részben a csapatnak, aztán ’93-ban végül Mears helyére érkezett, miután ő visszavonult. A filmből azonban kiderül, hogy amikor volt Senna tesztje, akkor épp nem állt alkalmazásban. Tracy így emlékezik vissza:
„Volt egy ebédszünetünk, kiszedték az ülésemet, gyorsan berakták Sennáét ennyi idő alatt, és már be is ült. Akkor ezt nagyon menőnek gondoltam, sőt azt hittem, hogy nem lesz versenyzői ülésem jövőre.”
Fittipaldi 20 kört teljesített az autóval, és Penske úr szerint a legjobb körideje 49.7 másodperc volt. Senna aztán ment pár bemelegítő kört. Kérésére kicsit puhábbra állították a hátsó rugókat, és egyből ment is egy 49.09-et. Mears, négyszeres Indy 500 győztes pont 1992-ben vonult vissza, ennyit fűzött hozzá:
„Nem kellett sokáig várni arra, hogy megmutassa hogy micsoda versenyzővel van dolgunk.”
Ő mai napig a Team Penske alkalmazásában áll, mint vezetéstechnikai edző és megfigyelő, és Mears világosan emlékszik még arra, hogy mennyire élvezte Senna az Indy autó vezetését, főleg ha már az akkori technikailag is túlbonyolított Forma-1-es autókhoz képest nézzük.
„Ez volt az, aminek különösen örült, hogy újra vezetnie kellett egy autót. Ahogy fogalmazott: A Forma-1-es autókban már inkább számítógépek versenyeznek egymás ellen, mint pilóták. Ez nagyszerű, újra akarom vezetni!” – idézte fel Senna szavait Mears.
Senna tesztjének a híre hatalmas hullámokat gerjesztett hazájában, Brazíliában. Már ekkor nemzeti hős volt a versenyzésben elért eredményei, valamint a jótékonykodásai miatt. Castroneves, aki háromszoros Indy 500 győztes lett, szintén elismerte, hogy próbálta Senna vezetési stílusát és karakterét utánozni, miközben felnőtt. Akkor 17 éves volt, és pontosan tudja, hogy honfitársa tesztjének micsoda jelentősége volt az ő életében is:.
Kanaan akkor szintén 17 éves volt, eredetileg akkoriban szintén valami európai utánpótlás szériához akart csatlakozni, de aztán visszatért Észak-Amerikába, és előbb Indy Lights autóval versenyzett 1996-tól kezdve, majd már az IndyCarban találjuk. Kanaan is megerősíti azt, hogy Senna nem akart versenyezni is a tesztje után az IndyCarban, de ez az eset is segített neki abban, hogy olyan szerződést tudott kötni a Forma-1-re 1993-ban, ami azt jelentette, hogy versenyenként 1 millió dollárt fizettek neki.
Ezen kívül Kanaan hozzátette, hogy Fittipaldi miatt már kezdett reflektorfénybe kerülni az IndyCar is hazájukban Brazíliában, de Senna jelenléte egy teljesen új szintre helyezte az egészet: „Akkor ez az egész nagyon hitelessé tette az IndyCart, és már engem is az érdekelt, hogy ide kerülhessek. Ez (a teszt) csak megerősített engem ebben.”
Tracy aztán megtudta, hogy biztosított a versenyzése 1993-ban a Penskenél, és beindult a karrierje 1993-ban, amit rögtön öt győzelemmel hálált meg. És ezen sikeréhez is lehet köze annak, amit azon a napon tanult Sennától, amit így elevenít fel Tracy:
„Nagyon másmilyen volt a vezetési stílusa Emersonhoz és Rickhez képest. Nagy sebességgel ment bele a kanyarokba… és az én vezetési stílusom is megváltozott egy kicsit ezen teszt után. Megpróbáltam nagyobb gördülési sebességgel haladni, és a kanyarban is nagyobb volt a belépési sebességem. Ma már mindenki így vezet.”
Penske pontosan tudta, hogy ez a teszt csak egy alkalomra szólt. A csapata készen állt az 1993-as szezonra, és a versenyzői Fittipaldi és Tracy voltak. Tisztában volt azzal is, hogy Senna milyen céllal is vágott neki a tesztnek, és erről így beszélt:
„Senna épp elérhető volt, így próbáltunk valamit kitalálni. Soha nem volt azonban komolyabb tárgyalásunk. Előre tisztáztuk vele, hogy nem tudnánk neki versenyzői ülést biztosítani. Azt hiszem, hogy arra használt fel minket, hogy ezzel is hasson a McLarenes srácokra, és összerakjon egy olyan szerződést ami neki kedvező, és ezt megértettük. Emerson barátja volt, ő pedig kulcsfigurája volt a csapatunknak, a Marlboro egy szuper szponzor volt, és ha az volt az, amivel boldoggá tehettük a partnerünket, hogy Sennának lehetőséget biztosítsunk, akkor ezt örömmel tettük meg.”
Mears szentül hiszi, hogy Senna talán a karriere későbbi alakulása során csatlakozott volna az IndyCar mezőnyéhez, de erre már soha nem került sor. 1994 május elsején Senna Imolában meghalt egy balesetben a Forma-1-es versenyen.
A Penske csapat az 1992-es teszt évfordulójának a tiszteletére restaurálta és újra működőképes állapotúra hozta az eredeti autót. Figyelembe véve, hogy Senna, Fittipaldi és Mears is hajtotta, az autó mérhetetlen jelentősséggel bír, és ahogy a csapatvezető fogalmaz:
„Igazán különleges tehetségek ültek ebben az autóban. Különleges helye van az én életemben is, ez egy kulcsfontosságú történelmi versenyautó minden szempontból nézve.”
Max Chilton szerint a Forma-1-et tönkreteszi, hogy olyan nagy a sebességkülönbség a mezőny eleje és vége között.
Chilton maga is versenyzett az F1-ben, 2014-ben és 2015-ben a Marussia színeiben. Jelenleg az IndyCarban szerepel, ez pedig Chilton szerint sokkal izgalmasabb sorozat.
„A Forma-1-gyel az a probléma jelenleg, hogy négy másodperc van az élen álló és az utolsó autó között, ez pedig így nem igazán sport.” – mondta Chilton a Sportsmail-nek. „A sportnak arról kéne szólnia, hogy hasonló szinten lévők versenyeznek egymással, amennyire csak lehet. A motorsport sosem lesz ilyen, ez lehetetlen, de az IndyCar jövőre közelebb áll majd ehhez, mint ők (az F1). Mindenkinek azonos aerodinamikája lesz és nagyon kicsi lesz az eltérés az erőforrások között, így még szorosabb lesz a verseny jövőre.”
Az F1 21 versenyt rendez, különféle országokban, a világ minden táján, ezzel szemben az IndyCar nem hagyja el az Egyesült Államokat, aminek Chilton szerint van előnye.
„Amerikában olykor nagyon elhagyatott helyeken versenyzünk és mindenkinek van saját motorhome-ja. Remek és bajtársias a kapcsolat a versenyzők között, mindannyian jól kijövünk egymással, több időnk van szocializálódásra együtt, több a barátság. Az F1-gyel az a probléma, hogy annyira intenzív a sok utazás miatt, országból országba, hogy kevesebb idő jut arra, hogy az ember élvezze is.”
Conor Daly és Alexander Rossi a CBS-en futó The Amazing Race nevű valóságshow 30. évadjában szerepelnek majd. A műsor leginkább hazánkban is futó Ázsia Express című reality-re hasonlít.
Daly és Rossi már évek óta barátok és gyakran viccelődnek azon, hogy egyébként szobatársak Indianapolis belvárosában.
A versenyben Team INDYCAR-ként szerepelnek majd, ők lesznek a 11 két fős csapat egyike, akik az 1 millió dollár megnyeréséért versenyeznek. A műsort már leforgatták, január 3-átől kerül adásba.
„Nagyon őrült élmény volt, teljesen más, mint amire számítottam, de teljesen megérte.” – mondta Daly. „Jó volt megismerni sok különféle ember, különféle sportágakból, különféle életutakkal.”
„Szokatlan volt, abban az értelemben, hogy nem olyan pörgősek az események, mint amilyennek a tévéből tűnik.” – tette hozzá Rossi. „Jobb volt, mint amire számítottam, mert az egyes megmérettetések között azért hotelben szállásoltak el, megetettek, meg minden. Szóval azért nem egy extrém dolog volt, mint egy Survivor-szerű műsor.”
Annyit előzetesen már lehet tudni, hogy az Indy-s srácok jól szerepeltek az izlandi kalandban. (A műsornak egyébként többféle verziója van, 11 különféle országban rendezték már meg a megmérettetést.)
„Conor és én régóta ismerjük egymást és jó barátok vagyunk.” – mondta Rossi. „Tudjuk egymást a határaink felé terelni, jó és rossz módszerekkel is. Az ő humorérzéke eléggé ragadós, szóval jól éreztük magunkat.”
Az IndyCar bajnoka Josef Newgarden és a Formula 3 bajnok Lando Norris is feliratkoztak a jövő éveleji Race of Champions gálaversenyre. Ezúttal a helyszín Szaud-Arábia lesz, a King Fahd International Stadium Rijádban, feburár 2-3-án.
Ők olyan nagyságokhoz csatlakoznak majd, mint a jelenlegi bajnokok bajnoka, Juan Pablo Montoya, Petter Solberg, valamint a szinte állandó résztvevők, Tom Kristensen és David Coulthard. Indy 500 nyertesek is lesznek majd, hiszen versenybe száll Helio Castroneves és Ryan Hunter-Reay is.
A ROC elnöke, Fredrik Johnsson így nyilatkozott:
„Boldogok vagyunk, hogy ilyen ütős pilótaválogatottal látogathatunk el februárban Rijádba, ami a ROC első közel-keleti helyszíne lesz. A tavalyi döntősök, Juan Pablo Montoya és Tom Kristensen mellett a legfiatalabb bemutatkozónk Lando Norris lesz, a rallycross és az Indy 500 sztárjai is jönnek majd. A motorsport világ legnagyobbjait hozzuk össze, és hagyjuk őket, hogy szabadon megküzdjenek egymással, ugyanolyan autókkal. Ahogy az már megszokott, egy igazán emlékezetes rendezvényt rakunk össze a gyors autók rajongóinak, és azok még gyorsabb pilótáinak. Már tényleg várjuk, hogy a felajzott közönségünk élvezze ezt a fesztivált, ahol folyamatos az akció a pályán, és további érdekességek mellett egy kérdésre vár mindenki választ: Ki a leggyorsabb közülük?”
Az IndyCar bajnok, Josef Newgarden mindig arról álmodott, hogy egy nap Forma-1-es versenyen induljon. Erről a vágyáról pedig továbbra sem mondott le.
„Az IndyCar nagyszerű számomra, és most a csúcson is vagyok.” – mondta a 26 éves versenyző. „Ez egy nagyszerű sorozat, de a Forma-1 az, amit nagyon szeretnék kipróbálni.”
„Egy kicsit úgy vagyok, mint Fernando (Alonso), hogy próbálok különféle szériákat kipróbálni. Kipróbálnék mindenféle msotorsportot, sportautózást, NASCAR-t. Imádom az IndyCart, folytatni is akarom, de a Forma-1-et is szeretném kipróbálni. Még elég fiatal vagyok hozzá, hogy kipróbáljam.”
A Forma-1 amerikai csapatának a Haasnak a csapatfőnöke, Günther Steiner azonban hangsúlyozza, hogy ez a váltás nem megy olyan egyszerűen.
„Véleményem szerint nagyszerű lenne, ha lenne amerikai versenyző (a Forma-1-ben), de sikeresnek kell lennie.” – mondta. „Nem azt mondom, hogy Josef nem lenne sikeres, de nem lehet csak úgy beugrani.”
„Az más, mikor Le Mans-ba ugrasz a Forma-1-ből, mivel minden adott, versenyzői szempontból. De ha más szériából ugrasz a Forma-1-be, az nem egyszerű. Sokkal nagyobb a nyomás. Én sok szériában megfordultam, és tudom, hogy az a nyomás, ami itt van, az teljesen különbözik minden más szériától.”
„Ez nem az én véleményem, szerintem ez tény. Hatalmas a nyomás. Három verseny után, ha nem szállítod az elvárt eredményt, tudod mi vagy… egy idióta és távoznod kell.”
A Forma-1 nehézségeire Steiner szerint remek példa Brendon Hartley, aki a WEC után került be a királykategóriába.
„Nem lehet csak úgy megérkezni a Forma-1-be. Nézzék meg Brendon Hartley-t. Szerintem ő egy nagyon jó versenyző, igazi tehetség, de az első versenyén csak küszködött, összehasonlítva Daniillel. Ez normális, de ő már legalább tapasztalta már korábban az F1-et, volt tesztpilóta. Josef sosem járt a Forma-1 világában.”
„Hogy betegyünk (az F1-be) egy amerikait, és az elbukjon – ugyanígy járt Alexander Rossi -, az nem tenne jót neki, és nem tenne jót az F1 népszerűségének Amerikában, és nem tenne jót nekünk sem.”
Robert Wickend az IndyCarban folytatja 2018-ban, a Schmidt Peterson Motorsportsszal, James Hinchcliffe csapattársaként.
Miután 2011-ben bajnok lett Formula Renault 3,5-ben, a kanadai versenyző 2012 óta volt a DTM-es mezőny tagja, a Mercedes színeiben. Miután aztán a Mercedes bejelentette, hogy kiszáll a DTM-ből, versenyzőik új lehetőség után kezdtek kutatni. Wickens az IndyCarban talált magának helyet.
„Ez elég meredek tanulási görbe lesz.” – mondta Wickens. „Sok dolog teljesen új lesz számomra. Sosem vezettem oválon korábban. Mint azt tudják, hat éve nem vezettem formula autót, mióta a DTM-ben voltam, szóval fel kell majd vennem gyorsan a tempót, de nagyon várom már a kihívást.”
Köszönetet mondott a Mercedesnek a kanadai.
„Voltak hullámvölgyeim, de egy csapatnál sem kaptam korábban ekkora támogatást. Megtiszteltetés volt képviselni a márkát, talán nem ez volt az utolsó alkalom.”
