A korábbi Forma-1-es versenyző és Indy 500 győztes Juan Pablo Montoya közölte, hogy ő közelebb áll a tripla koronához, mint Fernando Alonso. Aki nem ismerné, ez a ritka hármas a Monacói Nagydíj megnyeréséből, az Indy 500 győzelemből és egy Le Mans elsőségből áll, ami eddig csak egyetlen embernek sikerült a motorsportok világában: Graham Hillnek.
Alonso nagyon szeretne ebben a legendás brit pilóta mellé bekerülni a motorsportok évkönyvébe, de a kétszeres F1 világbajnoknak még mindig két nagy győzelem hiányzik ehhez, míg Montoyának már csak Le Mans. Természetesen a kolumbiai elmondta a véleményét Alonso ambícióiról:
„Megvannak hozzá a képességei, de nem lesz egyszerű. A valóság azonban az, hogy én jelenleg közelebb vagyok ahhoz, hogy ezt elérjem, mint ő. Nekem azonban bizonytalan a Le Mans. Meglátjuk, hogy miképp alakul majd a szabályzás a WEC-ben, és ha lesz rá esély, akkor a Penskevel megcsinálhatjuk ezt is a jövőben. Nagyon mókás lenne kipróbálni.”
A 2003-as Monacói Nagydíj győztese, valamint a Williams és a McLaren korábbi versenyzője azt gondolja, hogy sok a közös vonásuk Alonsoval, hiszen bemutatták hogy mire képesek akár a komfortzónájukon kívül. Montoya versenyképes volt a Forma-1-ben, az IndyCarban, a sportautózásban, de még a NASCAR-ban is. Így látja ezt Montoya:
„Azt hiszem, mindketten olyan versenyzők vagyunk, akik nem félnek kipróbálni új dolgokat. Nem látok most olyan más Forma-1-es pilótát, aki megpróbálna csak hasonlót is. Amikor fiatal pilótaként a Forma-1-ben vagy, akkor azt hiszed, hogy ezután nincs már semmi.”
A napokban hunyt el Dan Gurney, az az amerikai versenyzőlegenda, aki megjárta a Forma-1-et, a NASCAR-t, az IndyCart és a sportautózás csúcsát is jelentő Le Manst. Mindenütt letette a névjegyét, nyert is legendás versenyeket, bár az Indy 500-at már „csak” csapatvezetőként tudta megnyerni, 1975-ben. Feltalálta a Gurney fékszárnyat, amivel nagyobb leszorítóerőt lehetett elérni, illetve ő használt elsőként olyan bukósisakot, ami egy versenyző teljes arcát védte.
1967-ben, amikor megnyerte a Le Manst, akkor viszont gyakorlatilag a pezsgőlocsolást találta fel, amire így emlékezik vissza Dan Gurney:
„Annyira fel voltam spanolva, hogy amikor a kezembe nyomták a Magnum MOËT ET CHANDON pezsgőt, elkezdtem azt rázni, és előbb a fotósokra locsoltam vele, majd a versenyzőkre, ifjabb Henry Fordra, Carroll Shelbyre és a feleségeikre. Akkoriban ez egy elég különleges dolog volt, nem gondoltam volna, hogy elindítok egy tradíciót azon a napon, amit aztán folytatódott világszerte a győztesek között.”
Az IndyCar hivatalos csatornája így emlékezik Gurneyre:
A McLaren spanyol versenyzője rendkívül jó véleménnyel van Zak Brown, a wokingi istálló nagyfőnökének munkájáról.
„Ő egy nagyon különleges főnök. Széles látóköre van a motorsportokban, egy kereskedelmi zseni” – mondta Alonso. „Nagyszerű munkát végez a sport számára. Nagyban segítette a McLarent az elmúlt két évben, manapság pedig nemcsak a McLarent, de az autósportot önmagát is segíti.”
„Teljesen azonosulok a nézeteivel. Zak egyben a barátom is.”
A kétszeres Forma-1-es világbajnok versenyző Brown közreműködésével indulhatott 2017-ben az Indy500-as versenyen, idén pedig a Daytona 24 órás viadalon is kipróbálhatja magát.
„Zak Brown és a McLaren miatt indulhatok Daytonában” – tette egyértelművé Alonso. „Közösen próbáljuk meg terjeszteni a McLaren márkát.”
Alonso hozzátette, hogy szerinte egy másik Forma-1-es csapatnál sem lennének hasonló lehetőségei. „Nem hinném, hogy más F1-es versenyző ki fogja próbálni ezt. Egy valaki van, Lance Stroll, aki szintén indul Daytonában. Ő imád versenyezni. Kanadából származik, ahol nyilvánvalóan mélyebb gyökerei vannak a versenyzésnek. Szerintem nem lesz rajta kívül több Forma-1-es résztvevő, hiszen Európában az a szokás, hogy csak egy bajnokságra koncentrálunk.”
Günther Steiner szerint a Haas csapat szeretné, ha lenne egy amerikai versenyzőjük, azonban úgy látják, jelenleg egy olyan amerikai sincs, aki alkalmas lenne a feladatra.
Legutóbb az azóta már Indy 500 győztes Alexander Rossi képviselte az amerikaiakat a Forma-1-ben, 2015-ben, a Manornál, előtte pedig 2007-ben Scott Speed a Toro Rossonál.
Nemrégiben az IndyCar bajnok Josef Newgarden is említette, hogy szívesen kipróbálná a Forma-1-et, Steiner szerint azonban nem menne ez neki olyan könnyen. Mikor az Autosport arról kérdezte, hogy mennyire kiemelt fontosságú a Haas számára, hogy legyen amerikai versenyzőjük, Steiner így felelt: „Nem ez van a listánk élén.”
„Majd akkor lesz a lista élén, ha lesz arra alkalmas (versenyző). Nyilvánvalóan szeretnénk. De aztán ha lesz megfelelő (versenyző), biztos, hogy hozzánk jön?”
„Az nem lenne jó a sportnak ha mindenáron amerikai versenyzőt akarnánk, aki talán nem is képes ezen a szinten versenyezni. Egy amerikai versenyző lenne a célunk, de jelenleg az Egyesült Államokban senki sincs, aki készen állna az F1-re, szerintem.”
Ez a kijelentés azonban több amerikai pilóta nemtetszését is kiváltotta.
„Az F1-es csapatok sosem fognak bizalmat szavazni egy amerikai versenyzőnek, hacsak nem szerzik meg és nevelik őt Európában már 9-10 éves koruk óta. Sok nagyszerű tehetség van Amerikában, aki sikeres lehetne ha megfelelő lehetőséget kapna és minőségi eszközökkel látnák el, de ez nem fog bekövetkezni egyhamar.” – írta Jeff Gordon Twitteren.
„Ez totális hülyeség.” – reagált Steiner szavaira Graham Rahal. „Haas F1, ha tényleg így gondoljátok, miért nem hívtok el néhányunkat és próbáltok ki? Az amerikai versenyzők piszkosul jók. Kiállok amellett, hogy nagyon sok tehetség van itt. De maradjanak az IndyCarban, az amúgy is sokkal versenyképesebb! Mindig vicces a Haas F1 Team mentalitása. ‘Nem elég jók az amerikaiak’, közben még ki se próbálták. Meg sem érdemlik az időnket.”
„Hogy lehetséges, hogy ‘amerikai’ csapatnak tartjátok magatokat és közben totál lehordjátok az összes ‘honfitárs’ versenyzőt? ? Tudomást sem vesznek az itteni elismert amerikai versenyzőkről.” – csatlakozott Conor Daly.
1992. december 20-án a Forma-1 nagysága, Ayrton Senna tesztelt a Team Penske autójával, amit akkor Firebird International Raceway néven ismerhettünk, Phoenixben. Soha nem érkezett még a tengerentúli szériába ilyen neves versenyző, aki már a tesztjével ekkora vihart kavart.
Erről a történelmi mérföldkőről készített egy rövid dokumentumfilmet Marshall Pruett motorsport riporter és Travis Long, rendező. Pruett számtalan kulcsfigurával készített interjút a teszttel kapcsolatosan, köztük a csapatvezető Roger Penskevel, és olyan pilótákkal, mint Rick Mears és Paul Tracy. Nem maradhatott ki persze a brazil IndyCar különítmény sem, Helio Castroneves és Tony Kanaan sem, akik Senna nyomdokain haladtak. Ők mind visszaemlékeznek a nagy napra az alábbi 26 perces filmben.
Ismert tény, hogy Senna némileg zsarolta is az akkori csapatát a McLarent a Forma-1-ben ezzel a teszttel. Nigel Mansell frissen igazolt épp az IndyCarba, miután 1992-ben végre világbajnok lett a Forma-1-ben, és világraszóló esemény volt az, hogy leszerződött a Newman/Haas Racinghez. Senna ekkor már háromszoros világbajnokként pontosan tudta, hogy a ha már ő is lelépne az európai gyökerű FIA szériából az IndyCar kedvéért, az a FIA-nak és a rajongóinak világszerte sokkhatás lenne. Így végül a Marlboro, valamint honfitársa, a kétszeres F1 világbajnok Emerson Fittipaldi segítségével egy tesztet szerveztek neki. Senna azt az 1992-es Penske PC-21/Chevrolet vezethette, amivel Fittipaldi a szezonban négy győzelmet is aratott, míg a három napos teszten Emmo és Paul Tracy már a csapat 1993-as versenyautóját vették kezelésbe.
Senna Fittipaldival érkezett meg, bár különbözőképp emlékeznek már erre is: Penske szerint egy bérautó volt, Tracy szerint meg egy limuzin. Tracy mindenesetre 1991 és 1992-ben is vezetett már részben a csapatnak, aztán ’93-ban végül Mears helyére érkezett, miután ő visszavonult. A filmből azonban kiderül, hogy amikor volt Senna tesztje, akkor épp nem állt alkalmazásban. Tracy így emlékezik vissza:
„Volt egy ebédszünetünk, kiszedték az ülésemet, gyorsan berakták Sennáét ennyi idő alatt, és már be is ült. Akkor ezt nagyon menőnek gondoltam, sőt azt hittem, hogy nem lesz versenyzői ülésem jövőre.”
Fittipaldi 20 kört teljesített az autóval, és Penske úr szerint a legjobb körideje 49.7 másodperc volt. Senna aztán ment pár bemelegítő kört. Kérésére kicsit puhábbra állították a hátsó rugókat, és egyből ment is egy 49.09-et. Mears, négyszeres Indy 500 győztes pont 1992-ben vonult vissza, ennyit fűzött hozzá:
„Nem kellett sokáig várni arra, hogy megmutassa hogy micsoda versenyzővel van dolgunk.”
Ő mai napig a Team Penske alkalmazásában áll, mint vezetéstechnikai edző és megfigyelő, és Mears világosan emlékszik még arra, hogy mennyire élvezte Senna az Indy autó vezetését, főleg ha már az akkori technikailag is túlbonyolított Forma-1-es autókhoz képest nézzük.
„Ez volt az, aminek különösen örült, hogy újra vezetnie kellett egy autót. Ahogy fogalmazott: A Forma-1-es autókban már inkább számítógépek versenyeznek egymás ellen, mint pilóták. Ez nagyszerű, újra akarom vezetni!” – idézte fel Senna szavait Mears.
Senna tesztjének a híre hatalmas hullámokat gerjesztett hazájában, Brazíliában. Már ekkor nemzeti hős volt a versenyzésben elért eredményei, valamint a jótékonykodásai miatt. Castroneves, aki háromszoros Indy 500 győztes lett, szintén elismerte, hogy próbálta Senna vezetési stílusát és karakterét utánozni, miközben felnőtt. Akkor 17 éves volt, és pontosan tudja, hogy honfitársa tesztjének micsoda jelentősége volt az ő életében is:.
Kanaan akkor szintén 17 éves volt, eredetileg akkoriban szintén valami európai utánpótlás szériához akart csatlakozni, de aztán visszatért Észak-Amerikába, és előbb Indy Lights autóval versenyzett 1996-tól kezdve, majd már az IndyCarban találjuk. Kanaan is megerősíti azt, hogy Senna nem akart versenyezni is a tesztje után az IndyCarban, de ez az eset is segített neki abban, hogy olyan szerződést tudott kötni a Forma-1-re 1993-ban, ami azt jelentette, hogy versenyenként 1 millió dollárt fizettek neki.
Ezen kívül Kanaan hozzátette, hogy Fittipaldi miatt már kezdett reflektorfénybe kerülni az IndyCar is hazájukban Brazíliában, de Senna jelenléte egy teljesen új szintre helyezte az egészet: „Akkor ez az egész nagyon hitelessé tette az IndyCart, és már engem is az érdekelt, hogy ide kerülhessek. Ez (a teszt) csak megerősített engem ebben.”
Tracy aztán megtudta, hogy biztosított a versenyzése 1993-ban a Penskenél, és beindult a karrierje 1993-ban, amit rögtön öt győzelemmel hálált meg. És ezen sikeréhez is lehet köze annak, amit azon a napon tanult Sennától, amit így elevenít fel Tracy:
„Nagyon másmilyen volt a vezetési stílusa Emersonhoz és Rickhez képest. Nagy sebességgel ment bele a kanyarokba… és az én vezetési stílusom is megváltozott egy kicsit ezen teszt után. Megpróbáltam nagyobb gördülési sebességgel haladni, és a kanyarban is nagyobb volt a belépési sebességem. Ma már mindenki így vezet.”
Penske pontosan tudta, hogy ez a teszt csak egy alkalomra szólt. A csapata készen állt az 1993-as szezonra, és a versenyzői Fittipaldi és Tracy voltak. Tisztában volt azzal is, hogy Senna milyen céllal is vágott neki a tesztnek, és erről így beszélt:
„Senna épp elérhető volt, így próbáltunk valamit kitalálni. Soha nem volt azonban komolyabb tárgyalásunk. Előre tisztáztuk vele, hogy nem tudnánk neki versenyzői ülést biztosítani. Azt hiszem, hogy arra használt fel minket, hogy ezzel is hasson a McLarenes srácokra, és összerakjon egy olyan szerződést ami neki kedvező, és ezt megértettük. Emerson barátja volt, ő pedig kulcsfigurája volt a csapatunknak, a Marlboro egy szuper szponzor volt, és ha az volt az, amivel boldoggá tehettük a partnerünket, hogy Sennának lehetőséget biztosítsunk, akkor ezt örömmel tettük meg.”
Mears szentül hiszi, hogy Senna talán a karriere későbbi alakulása során csatlakozott volna az IndyCar mezőnyéhez, de erre már soha nem került sor. 1994 május elsején Senna Imolában meghalt egy balesetben a Forma-1-es versenyen.
A Penske csapat az 1992-es teszt évfordulójának a tiszteletére restaurálta és újra működőképes állapotúra hozta az eredeti autót. Figyelembe véve, hogy Senna, Fittipaldi és Mears is hajtotta, az autó mérhetetlen jelentősséggel bír, és ahogy a csapatvezető fogalmaz:
„Igazán különleges tehetségek ültek ebben az autóban. Különleges helye van az én életemben is, ez egy kulcsfontosságú történelmi versenyautó minden szempontból nézve.”
A McLaren ügyvezető igazgatója, Zak Brown elmondta, hogy a csapat nem vesz részt jövőre az Indy 500-on.
Tavaly a McLaren nevezett a versenyre, együttműködve az Andretti Autosporttal, elsősorban Fernando Alonso miatt, aki kihagyta a Monacói Nagydíjat, hogy az indianapolisi versenyen indulhasson.
„Az idei eset egyszeri alkalom volt, egy őrült ötlet, amiből egy nagyszerű lehetőség lett.” – mondta Brown a Racer.com-nak.
Alonso is elmondta korábban, hogy nem jövőre fog újrapróbálkozni az Indy 500-zal. Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy a McLaren sem tervez ott szerepelni 2018-ban.
„Mehetnénk az Indy-re jövőre is, csak hogy legyen még egy nevezésünk.” – folytatta Brown, arra utalva, hogy az idei projekt tekintetében Alonsónak is kulcsszerepe volt abban, hogy idén az Indy 500-as sztori jól sült el.
„Ha nem tudjuk megfelelően csinálni, úgy, hogy nagy része legyünk a show-nak, akkor nem csináljuk.” – tette hozzá, ám azt is elmondta, nem kizárt, hogy a későbbi jövőben lesz még hasonló próbálkozás, de az már átgondoltabb lesz.
„Ha úgy döntünk, hogy rajthoz állunk, de csak az Indy 500-on, akkor az a következő 10 évre szóljon. Veszünk egy autót, összeállunk egy csapattal, hosszútávon gondolkodunk majd.”
„Figyelembe véve, hogy az Indy 500 nagy részét képezi a komplett IndyCar-nak, ez elég lehet ahhoz, hogy elérd azt, amit akarsz, vagy teljes szezont akarunk menni? Ezeket a verziókat kell megvizsgálnunk.”
Nem megy jövőre Indy 500-ra Alonso, de megy helyette a Daytona 24 órás versenyre, Lando Norrisszal.
Számos versenyző próbálta ki az IndyCar-t F1-es karriere előtt, vagy után, Fernando Alonso azonban F1-es pályafutása közben, 2017-ben állt rajthoz az Indy 500-on, és igen jól is szerepelt, míg nem műszaki hiba miatt feladni kényszerült a versenyt. Max Chilton egykori F1-es, jelenlegi IndyCar versenyző pedig elismeri, ő örült ennek, mert úgy véli, ha a spanyol esetleg megnyerte volna az Indy 500-at, az ártott volna a többi IndyCar versenyző megítélésének.
„Az idei (Indy 500) volt életem versenye. Tök utolsó voltam Fernando Alonso mögött a boxban majd a 80. körben az élen álltam. Most már olyan tapasztalatom is van, hogy milyen vezetni a mezőnyt, szóval ha jövőre az élen állok, már sokkal komfortosabban érzem majd magam, és remélhetőleg ott is maradok.” – mondta Chilton.
„Alonsót mindig is az egyik legjobb versenyzőnek tartottam az F1-ben, ha nem a legjobbnak, szóval tudom, hogy hihetetlen tehetség, és a tehetségek gyorsan tanulnak. De még gyorsabban belejött ebbe, mint gondoltam. Páran szóvá is tették, hogy ezzel látszólag túl egyszerűvé tette (az Indy 500-at). Szerintem jó az IndyCarnak, hogy nem ő nyert, mert az mindannyiunkat egy kicsit hülyévé tett volna.”
„De mondott pár nagyon jó dolgot (Alonso) arról, hogy milyen kihívás volt ez, és hogy mi mind milyen bátrak vagyunk és hogy szeretne visszatérni nyerni. Szóval nagy szívességet tett az IndyCarnak, hogy eljött versenyezni.”
Az IndyCar bajnoka Josef Newgarden és a Formula 3 bajnok Lando Norris is feliratkoztak a jövő éveleji Race of Champions gálaversenyre. Ezúttal a helyszín Szaud-Arábia lesz, a King Fahd International Stadium Rijádban, feburár 2-3-án.
Ők olyan nagyságokhoz csatlakoznak majd, mint a jelenlegi bajnokok bajnoka, Juan Pablo Montoya, Petter Solberg, valamint a szinte állandó résztvevők, Tom Kristensen és David Coulthard. Indy 500 nyertesek is lesznek majd, hiszen versenybe száll Helio Castroneves és Ryan Hunter-Reay is.
A ROC elnöke, Fredrik Johnsson így nyilatkozott:
„Boldogok vagyunk, hogy ilyen ütős pilótaválogatottal látogathatunk el februárban Rijádba, ami a ROC első közel-keleti helyszíne lesz. A tavalyi döntősök, Juan Pablo Montoya és Tom Kristensen mellett a legfiatalabb bemutatkozónk Lando Norris lesz, a rallycross és az Indy 500 sztárjai is jönnek majd. A motorsport világ legnagyobbjait hozzuk össze, és hagyjuk őket, hogy szabadon megküzdjenek egymással, ugyanolyan autókkal. Ahogy az már megszokott, egy igazán emlékezetes rendezvényt rakunk össze a gyors autók rajongóinak, és azok még gyorsabb pilótáinak. Már tényleg várjuk, hogy a felajzott közönségünk élvezze ezt a fesztivált, ahol folyamatos az akció a pályán, és további érdekességek mellett egy kérdésre vár mindenki választ: Ki a leggyorsabb közülük?”
Danica Patrick bejelentette, hogy jövőre visszatér az Indy 500-ra.
A 35 éves versenyzőnő 2005 és 2011 között versenyzett az IndyCarban, egyetlen győzelmét pedig 2008-ban Motegiben szerezte.
Hét Indy 500-on vett már részt, ebből hatszor a top 10-ben végzett, 2009-ben pedig dobogós is lett Hélio Castroneves és Dan Wheldon mögött.
2012-ben átigazolt a NASCAR-ba, 2018-ra azonban nincs teljes szezonos helye. Most azonban bejelentette, hogy részt vesz majd a Daytona 500-on és az Indy 500-on, ezt követően pedig visszavonul a „teljes munkaidős” versenyzéstől.
„Nem végeztem még teljesen.” – mondta. „Ott leszek jövőre a Daytona 500-on és az Indy 500-on, és nagyon izgatott vagyok. Szerintem ez remek módja lesz a lezárásnak.”
Azt azonban még nem tudni, hogy Patrick melyik csapattal áll majd rajthoz.
„Örülünk, hogy Danica azt tervezi, hogy visszatér az Indianapolis 500-ra.” – mondta az Indianapolis Motor Speedeay elnöke, J. Douglas Boles. „Így még izgalmasabb lesz a verseny a rajongók számára. És jó keretet is ad Danica karrierjének, hogy ott versenyez, ahol felkeltette a világ figyelmét 2005-ben. Örömmel várjuk a visszatérését májusban, az IndyCar minden nagyszerű versenyzőjével együtt.
Fernando Alonso elmondta, továbbra is azt tervezi, hogy felfedezi a Forma-1-en túli motorsport világot is, mivel az F1 csak egy kicsi része ennek.
A spanyol versenyző idén már kipróbálta magát az Indy 500-on, 2018 elején pedig a Daytona 24 órás versenyen indul majd, McLarenes főnökének, Zak Brownnak csapatával, a United Autosportsszal.
„A legjobb versenyző akarok lenni a világon.” – mondta Alonso. „Ehhez az kell, hogy különböző szériákban versenyezzek, különféle autókkal, néha ki kell törni az F1 kis világából. Ez kisebb, mint a motorsport maga, a motorsport több, mint csaj F1. A motorsportos terveim sokkal nagyobbak, mint azt az emberek gondolják. Ezt próbálom már nyolc vagy kilenc éve, de egyik korábbi főnökömmel sem sikerült elérni. Zak (Brown) viszont jól tudja, hogy a motorsport nagyobb, mint azt gondoljuk, és az olyan tapasztalatok, mint amit az Indy 500-on szereztünk, és a McLaren elismertsége az Egyesült Államokban, mind ennek a megközelítésnek köszönhető. Ez egy win-win helyzet mindenkinek.
„Különféle lehetőségek vannak, Le Mans is, és egyéb szériák is. Megpróbáljuk a legjobb döntést hozni. Nagyon izgatott vagyok, hogy visszatérhetek az Államokba januárban, egy újabb versenyre. Egy éven belül elindulok így Indy 500-on és a Daytoa 24 órás versenyen is. Jó lehetőség ilyen neves eseményeken versenyezni.”
„Persze ez lesz az első alkalom, hogy prototípus autóban ülök, szóval jó tapasztalatszerzés lesz, ami segít majd a jövőben is, azokban a szériákban, amikben majd elindulok. Ahogy Indianapolis is, ez egy tanulós verseny lesz, kihívás saját magamnak. De nem kérdés, hogy egyszer majd a győzelem is a miénk lesz, mivel egy versenynek sem úgy indulunk neki, hogy részt akarunk venni. Nyerni akarunk.”
Alonso tagadja, hogy Brown arra kéri, hogy Lando Norris mentorálásával foglalkozzon majd Daytonában, mint ahogy idén Alex Wurz tette Lance Strollal.
„Nem ez a fő cél. Landonak meg van a tehetsége és mindene ahhoz, hogy sikeres legyen a jövőben. Mindketten új tapasztalattal gazdagodunk majd, ami talán hasznos lesz a jövőben. Ahol segíteni tudom Landót, az nem feltétlenül Daytona, hanem inkább az F1, vagy a szimulátor.”
