A Venturit az autósport rajongók elsősorban a Formula E-ből ismerik, Venturi Racing néven, melynek alapítója Gildo Pastor, csapatvezetői Susie Wolff és Jerome d’Ambrosio, jelenlegi versenyzőik pedig Lucas di Grassi és Edoardo Mortara. Most azonban a Földön, az űrben is bemutatkozni készül a Venturi.
A monacói Venturi Group, amelyet Gildo Pastor vezet, belép az űrszektorba is. A Venturi Lab, az új svájci vállalat olyan mobilitási megoldásokat tervez és gyárt, amelyek képesek a Holdon és a Marson uralkodó szélsőséges környezeti feltételek kezelésére.
Miután a Venturi 20 évet töltött a nagy teljesítményű elektromos járművek terén végzett innovációval a Földön, most a világűr kihívásaira is alkalmazza tudását és tapasztalatát. Ennek érdekében Gildo Pastor két stratégiai döntést hozott.
Az első ezek közül az volt, hogy a Venturi Lab-et Dr. Antonio Delfino-val, a Michelin kémiai és fizikai tanszékének korábbi vezetőjével és munkatársával közösen alapította meg. A svájci székhelyű Venturi Lab olyan mobilitási megoldásokat talál ki, tanulmányoz, tervez és gyárt, amelyek képesek kezelni a Holdon és a Marson uralkodó szélsőséges környezeti feltételeket. Ezek a megoldások a barátságtalan környezetekkel kompatibilis meghajtás minden típusát használják majd. A Venturi Lab technológiáinak fejlesztése során szorosan együttműködik a monacói Venturival és a Columbusban (Ohio, USA) található Venturi North Americával, valamint egy 100%-ban amerikai, kaliforniai székhelyű vállalattal, a Venturi Astrolabbel. Ez utóbbi elsődleges célja, hogy egy rovert építsen a NASA és a SpaceX közelgő holdi küldetéseihez.
(Ez az Artemis-program, amelynek célja, hogy a következő férfi mellett az első nőt is eljuttassa a Holdra, méghozzá 2024-ig – a szerk.)
És ezzel elérkeztünk Gildo Pastor második stratégiai döntéséhez: a Venturi Astrolabbal való partnerség létrehozásához. E partnerség keretében a Venturi Monaco, a Venturi North America és a Venturi Lab mérnökei olyan akkumulátorokat és anyagokat fejlesztenek, amelyek ellenállnak és működnek rendkívül alacsony hőmérsékleten; napelemeket, deformálható kerekeket, elektromos járművezérlő rendszereket és a bolygójárók emberi tényezőinek integrálását. A Venturi North America kifejezetten az akkumulátorok teszteléséért felelős.
A NASA-nak is szeretnének szállítani
Az Atlanti-óceánon túli stratégiai partnereire támaszkodva a Venturi Astrolab reméli, hogy járműveit a NASA számára is szállítani tudja majd. A Venturi Lab a maga részéről, és ezzel párhuzamosan a Thales Alenia Space (Franciaország) és a zürichi (Svájc) Beyond Gravity (korábbi nevén RUAG Space) cégekkel dolgozik együtt. Ezek az együttműködések lehetővé teszik a Venturi Lab számára, hogy új űrtechnológiákat teszteljen, és azokat bemutassa az Európai Űrügynökségnek (ESA). Hosszú távon a Venturi Lab célja olyan technológiák feltalálása is, amelyek segítenek csökkenteni a szárazföldi, tengeri és légköri szennyezést.
„2001 óta nagy teljesítményű két- és négykerekű – sőt, lánctalpas – járműveket fejlesztünk, amelyek modelltől függően -50°C-on vagy akár 549 km/h sebességgel is képesek működni. Ma szakértelmünket és erőforrásainkat az űrkutatás szolgálatába állítom, egy olyan területre, ahol a kiválóság a norma. Szeretném egyre magasabbra emelni a monacói zászlót” – mondta Gildo Pastor, a Venturi és a Venturi Lab elnöke.
„A Gildo Pastorral folytatott megbeszéléseink 2018-ban kezdődtek egy többfunkciós elektromos rover Holdra, majd a Marsra küldésének lehetőségéről. Négy évvel később a monacói Venturi csapatokkal és a Los Angeles-i Venturi Astrolab csapataival együtt lelkesen tanulmányozzuk, fejlesztjük és építjük meg azt a rovert, amely képes lesz űrhajósokat szállítani és nagyon egyenetlen terepen működni, ahol a hőmérséklet általában -160°C körül van” – tette hozzá Dr. Antonio Delfino, a Venturi Lab igazgatója és igazgatótanácsi tagja; a Venturi Astrolab tanácsadó testületének tagja.
Különleges autóverseny van készülőben, nem is akárhol! Nem a jól megszokott versenypályán, aszfalton, és nem tömött lelátók előtt. Hanem több százezer kilométerre tőlünk, a regolit födte Holdon!
Persze szó sincs róla, Lewis Hamiltonék versenyautóstól útnak indulnának a Holdra. Pedig sok Forma-1-es versenyző csodálattal tekint az űrutazás témájára. Jó eséllyel alkalmasak is lennének rá, hiszen kiváló fizikai állapot jellemzi őket, és az extrém erőhatások sem ismeretlenek számukra. Sok G-s erőhatásnak vannak kitéve, noha tény, hogy ez rájuk nem függőlegesen hat, hanem oldalirányból. Ráadásul az erőhatás mértéke és iránya folyamatosan változik, ahogy haladnak a versenypályán.
Talán egy nap majd az is megtörténik, hogy tényleg Forma-1-es versenyt rendeznek a Holdon, hús-vér versenyzőkkel együtt, egyelőre azonban közel sem erről van szó.
Jelen esetben kettő darab “versenyautóról” beszélhetünk, melyek a Földről vezérelhetőek, tényleges pilótáról tehát szó sincs.
A nem mindennapi autók karosszériáját középiskolások tervezik majd, többek között a McLaren P1 középmotoros hibrid sportautó tervezőjének, Frank Stephensonnak a közreműködésével.
A versenyt eredetileg októberre tervezték, a legfrissebb információk szerint azonban erre november 12-én kerül majd sor.
De mit is értünk jelen esetben autókon?
Egyenként 2,5 kilós járművekről van szó, míg a Holdra telepítésüket segítő mechanika további 3 kilót nyom. Így a két autó és a mechanika összesen 8 kilót tesz ki.
A Moon Mark nevű oktató- és szórakoztatóipari vállalat és az Intuitive Machine űrhajózási vállalat alkotta meg a Mission 1 nevű holdi versenyt. A tervek szerint az autókat egy Nova C leszállóegységgel juttaták el a Holdra, melyet az Intuitive Machines készített, és amely a SpaceX Falcon 9 rakétájával jut majd az űrbe.
A landolásra a Hold Oceanus Procellarum (Viharok óceánja) nevű láva mezőjén kerülhet majd. Ott, ahol Apollo-12 holdkompja is landolt 1969-ben, ahol Neil Armstrong és „Buzz” Aldrin a Holdra léptek.
Fotó: Tajthi Andrea
“A Moon Mark Mission 1 versenyében hat középiskolás csapat vesz majd részt, akik különféle amerikai iskolákból lesznek kiválasztva” – áll a Moon Mark sajtóközleményben. “Egy sor kvalifikációs kihíváson vesznek majd részt, magába foglalva olyan egyedi módokat, mint a drónokkal, autonóm járművekkel való versenyzés, az eSport, valamint részt vesznek egy űrkereskedelmi, vállalkozói versenyen is. A kvalifikációs körök két legjobb csapata nyeri meg az életre szóló lehetőséget, hogy megépítsék a két járművet és versenyezzenek a Holdon.”
Online követhetjük majd
Az irányítás tehát a Földről zajlik majd, és 360 fokos kamerák teszik majd lehetővé, hogy a járműveket irányítók láthassák, hol és mit csinál épp az autójuk. A földi közönség pedig online közvetítés keretében kísérheti majd figyelemmel az eseményeket.
A távvezérelt, vagy online “játékok” és versenyek tekintetében szokatlanul nagy lesz a távolság, melyet át kell hidalni. Bizonyára mindenki tapasztalta már online játék, vagy egy online sportközvetítés, esetleg online telefonbeszélgetés közben, hogy szaggat kép, vagy késik a hang, ha az internetkapcsolat nem megfelelő.
Ebben az esetben ez kevéssé engedhető meg, hiszen ha a földi irányítás akár csak pár másodperccel is később lát meg egy terepakadályt, vagy történést, mint ahogy az a valóságban, a Holdon történik, vagy bukkan fel, jó eséllyel már nem tudja azt időben kikerülni, nem tud időben reagálni rá.
Az egyik legfőbb feladat tehát az, hogy olyan vezeték nélküli, online kapcsolatot tudjanak létesíteni a Föld és a Holdon lévő autók között, hogy az közel valós időben tudjon információt szolgáltatni.
“Ha a kommunikáció a Föld és a Hold között fénysebességgel halad, amire azért mondhatjuk, hogy elég gyors, akkor körülbelül 38 másodpercet vesz igénybe a 384 000 kilométeres távolság megtétele.Tehát, ha csak nem merül fel valami furcsa kvantum-összefonódás, úgy tűnik, hogy az a legjobb eshetőség, hogy amikor ezek a gyerekek hüvelykujjukkal megnyomnak (egy gombot) itt a Földön, 1,3 másodpercbe telik, míg az autó azt teljesíti a Holdon, és 2,6 másodperc, mire történik valami az általunk látott videós csatornán” – idézte a Moon Mark technikai vezetőjét, Todd Wallach-t a New Atlas.
Hermann Tilke tervezte a „pályát”
Ha autóversenyzésről van szó, akkor pályára is szükség van. A Forma-1 rajongók pedig most fognak a fejükhöz kapni, ha megtudják, ki tervezi a pályát! Nem más Hermann Tilke, aki a legtöbb 2000-es években épült Forma-1-es pályát is tervezte. Tilke tapasztalt mérnök, számos autóversenypályát tervezett már, de ilyen kihívással még bizonyára ő sem találkozott korábban.
Jelen esetben azonban másként kell értelmezni a pályatervezést. Tilke ugyanis a megszokottakkal ellentétben nem utazik a helyszínre, hogy felmérje a terepet és nem fogják építőmunkások megépíteni a pályát. Ezúttal sokkal inkább koordináták kijelöléséről beszélhetünk.
Tilke és csapata – csak úgy, mint az autók tervezői -, rengeteg adatot és infromációt kaptak a Holdon uralkodó körülményekről, és kellő mennyiségű scannelt anyag áll rendelkezésükre ahhoz, hogy megtervezzék a verseny nyomvonalát.
De térjünk is át ezekre a “versenyautókra”! Az autórajongók egyik közkedvelt kérdése: Mennyivel megy? Nos, ez esetben nem ez a legfontosabb kérdés.
A “Hold-verseny” célja értelemszerűen nem az, mindenféle segebességrekord megdőljön. Már csak azért sem, mert a mérnököknek teljesen más fizikai tényezőkhöz kell alkalmazkodniuk, mint azt a földi járművek esetén megszokhatták.
“A versenyzőinket (az “autókat” – a szerk.) úgy terveztük, hogy teszteljék a sebesség határait a Hold felszínén” – mondta a Moon Mark alapítója és vezérigazgatója, Mary Hagy a newatlas.comnak.
A két autó alapjaiban ugyanolyan lesz, de még nincsenek véglegesítve. Annyi azonban bizonyos, hogy akkumulátoros, elektromos hajtásláncot kapnak.
Eltér majd azonban a két autó karosszériája és megjelenése. Ezen dolgozik Stephenson és az iskolások.
Igazán érdekes lesz látni ezt, hiszen a Holdon nem kell sok ahhoz, hogy elemelkedj a talajról, hiszen a gravitáció, mindössze hatoda a Föld gravitációjának. Így aztán igazán új, szokatlan kihívás elé állítja az autótervezőket.
Képzeljük csak el!
A regnáló Forma-1-es világbajnok Mercedes csapat 2021-es versenygépe 752 kiló. Ezt a Holdon mindössze 125 kilónak lehetne érezni, ami jelentős differencia! Így aztán a laikusok számára is világossá válik, hogy a “hold-autók” esetében teljesen más balanszra, aerodinamikára van szükség. Főleg, hogy eleve csak 2,5 kilót nyomnak, így a Holdon igencsak pillekönnyűek lesznek.
Számos olyan tényezőt kell figyelembe venniük a tervezőmérnököknek, amit a Földön nem, vagy legalábbis a Földön más mértékben. Példának okáért ott a leszorítóerő kérdése. A földi autóversenyekkel ellentétben itt nem ezen lesz a hangsúly. Sokkal lényegesebb lesz az, hogy az autók ki tudják szűrni a port, illetve kulcsfontosságú lesz az autók súlya, főként egyensúlya, súlypontja, stabilitása, a felhasznált anyagok tartóssága, hiszen javításra, pótlásra nem lesz lehetőség. A tervezés és építés során biztosítani kell azt, hogy ha a jármű a Holdon felborul, azt távirányítással talpra lehessen állítani.
Márpedig a Hold kráterekkel borított felszínén és pillekönnyű járművel igencsak könnyű lehet felborulni. Noha bizonyos, hogy ez a borulás a holdi körülmények között aligha okozna nagy sérülést. Mégis lényeges, hogy a járművek strapabírók legyenek, fontos alkatrészeik ne legyenek sérülékenyek, hiszen légkör hiányában a Holdon bármikor eltalálhatja őket egy-egy űrből érkező meteorit is.
Ezen kívül az autóknak ellenállniuk kell a szélsőséges hőmérsékleteknek is, hiszen az éjszakai és nappali hőmérséklet között a Holdon akár 320°C is lehet a különbség.
Mi lesz a „verseny” után?
Felmerül a kérdés, hogy miután a Föld lehetőségeit már mondhatni kimaxolta az emberiség, sőt károsítja is azt a saját hóbortjaival, és hedonista igényeivel, van-e jogunk ahhoz, hogy pusztán szórakozásból, és/vagy erőfitogtatásból “birtokba” vegyük a Holdat is, és “játszani” kezdjünk rajta, holmi távirányítós kisautókkal…
Nos, a jó hír, hogy a fent említett, a Földről távvezérelhető járművek számára a “versenyzés” csupán egy kis bevezetés lesz. Valójában azonban fontos feladatot látnak majd el.
A versenyt követően a járművek nem térnek vissza a Földre, és nem válnak hasztalan szemétté a Holdon. Tudományos küldetésbe kezdenek, és örökre a Hold felszínén maradnak.
Különleges verseny van készülőben, a tervek szerint 2021 októberében. Távirányítós autókkal szeretnének versenyt tartani… a Holdon!
Egészen pontosan két „versenyautóról” van szó, melyeket középiskolások terveztek, többek között a McLaren P1 tervezője, Frank Stephenson közreműködésével.
Az autók egyenként 2,5 kilósak, míg a Holdra telepítésüket segítő mechanika további 3 kilót nyom. Így a két autó és a mechanika összesen 8 kilót tesz ki. Nem túl nehéz tehát maga a csomag, ám „elküldése” annál drágább.
Csak hogy nagyságrendileg elképzelhessük, mennyire is költséges ez: Egy a Holdra szállítással foglalkozó vállalat, az Astrobatic például kilónként 1,2 millió dollárért szállít. A 8 kilós csomag tehát kb 9,6 millió dollárért (körülbelül 3 milliárd forint) tud eljutni a Holdra.
A Moon Mark autói azonban nem az Astrobatickal utaznak majd. Egy Nova C leszállóegységgel jut a holdra, melyet az Intuitive Machines készített, és amely a SpaceX Falcon 9 rakétáváal jut majd az űrbe, 2021 októberében. Landolni pedig a Hold Oceanus Procellarum nevű lávamezőjén fog.
„A Moon Mark Mission 1 versenyében hat középiskolás csapat vesz majd részt, akik különféle amerikai iskolákból lesznek kiválasztva” – áll a sajtóközleményben.
Ők egy sor kvalifikáción vesznek majd részt a verseny előtt – Földi eszközökkel -, például drónokkal, autonóm járművekkel, eSporttal, valamint részt vesznek egy űrkereskedelmi, vállalkozói versenyen is.
A kvalifikációk két legjobb csapata kapja meg a lehetőséget, hogy a Földről irányíthassák majd a Hold zord terepére küldött „versenyautókat”. Mindez persze követhető lesz, kamerák segítségével.
A „pálya” és a „sebesség” kérdése még nem meghatározott. A legfőbb feladat pedig az, hogy olyan Wi-Fi kapcsolatot tudjanak létesíteni a Föld és a Holdon lévő autók között, hogy ez közel valósidejű legyen.
A Forma-1 rajongók pedig most fognak a fejükhöz kapni, ha megtudják, ki tervezi a „pályát”, jobban mondva a nyomvonalat: Hermann Tilke!
„Egy hold pályát tervez” – idézi a newatlas.com a Moon Markot. „Ismerik a Hold felszínét, be lett scannelve annyira, hogy elegendő információja legyen ahhoz, hogy megtervezze ezt a pályát.”
Persze nem arra kell gondolni, hogy leaszfaltoznának egy részt a Holdon. Még csak arra sem, hogy kibójázzák a pályát. A pálya nyomvonalát ugyanis koordináták alapján lehet majd követni.
Mivel aztán a Hold felszíne nem olyan, mint a Földé, durva és egyenetlen, rendkívül fontos lesz a Wi-Fi kapcsolat sebessége, hiszen ha a kapott kép késik, már nem lesz lehetőség kikerülni egy terepakadályt.
„A versenyzőinket (az „autókat”) úgy terveztük, hogy teszteljék a sebesség határait a Hold felszínén” – mondta a Moon Mark alapítója és vezérigazgatója, Mary Hagy a newatlas.comnak. „A döntő tényező a kockás zászló lesz, mely meghatározza majd a végső győztest.”
Igazán érdekes lesz látni ezt, hiszen a Holdon nem kell sok ahhoz, hogy elemelkedj a talajról, hiszen a gravitáció, mindössze 1/6-a a Föld gravitációjának.
A két autó alapjaiban ugyanolyan lesz, de még nincsenek véglegesítve. Annyi azonban bizonyos, hogy akkumulátoros, elektromos hajtásláncot kapnak.
Eltér majd azonban a két autó karosszériája és megjelenése. Ezen dolgozik Stephenson és az iskolások.
„Sok dolog van, amit figyelembe kell venni” – mondta Stephenson. „Nyilvánvalóan például az, hogy nincs leszorítóerő! Ez sokkal inkább a por szűrésről, a tapadásról, a súlyról, az anyagokról, a tartósságról, a stabilitásról szól… Meg aztán ott a súlypont és a védelem. Meg kell győződnünk arról, hogy ha ezek felborulnak, egyik alkatrészük sem sérül meg. És fel is kell tudni állítani.”
A verseny után a járművek nem térnek vissza a Földre, hanem tudományos küldetésbe kezdenek, és örökre a Hold felszínén maradnak.
Akárhogy is… kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ebből!
