Szerk Racingline.hu

Címke: Hesketh

  • A Red Bull semmi hozzá képest, az F1 legvagányabb bulicsapata 48 éve ért a csúcsra

    A Red Bull semmi hozzá képest, az F1 legvagányabb bulicsapata 48 éve ért a csúcsra

    Rövid ideig szerepelt az F1-ben a Hesketh istálló, viszont így is üde színfoltja volt a mezőnynek az 1970-es években. Ezen a napon az 1975-ös Holland Nagydíjon aratta egyetlen F1-es győzelmét.

    Cikkünk borítóképén rögtön látható, hogy nem egy átlagos, a profi üzleti megjelenést sugárzó csapatról beszélünk, a lenge öltözékű fiatal hölgy szimbóluma és a Penthouse magazin felirata sugallja, hogy a hedonizmus erősen jelen volt a működésében. Az alapító egy brit lord, Alexander Hesketh volt, aki 20-as évei elején úgy döntött, az autóversenyzés fényűző világában szórja el a felesleges pénzét.

    Ezek után törvényszerűnek hangzik, hogy James Hunt lett az első pilótájuk, aki 1973-ban kóstolt bele a Forma-1 világába egy bérelt March-csal. Bár amikor a báró először megtekintette, Hunt pont a szeme láttára ment falnak, ez sem akadályozta meg a szerződtetését, a tehetséget ugyanis felfedezték benne.

    Sokaknak biztos szimpatikus az őszinte carpe diem hozzáállás, amivel kitűntek a tömegből és az F1 akkoriban elüzletiesedő világából. „Inkább egy rockbandához hasonlítottunk, mint egy versenycsapathoz” – ismerte el a nemes az F1 Racing magazinnak.

    30 éve halt meg Räikkönen bálványa, akiről mindenkinek a szex, a drogok és az alkohol jut eszébe

    A műhelyükből esténként például rendszeresen átruccantak Londonba lazítani. „Összegyűltünk a Hilton bárjában, Martinit, Slingert és Wallbangert iszogattunk hajnali négyig, aludtunk egy keveset, és hétkor keltünk, hogy elkezdjük a munkát Towcesterben” – mondta a csapatmenedzser Anthony Horsley.

    Fényűzés felsőfokon

    A lazaságot mutatja, hogy a csapattagok ruházatára beceneveket nyomtattak, vagy például kering olyan kép a világhálón, amin a bokszutcai táblán olyan felirattal hívták be a pilótát, hogy KOKTÉL => (azaz koktél jobbra). A csapat logója egy plüssmaci lett, és az első F1-es (bajnokságon kívüli) versenyen aratott győzelmet úgy ünnepelték meg, hogy a lord birtokán a dísztavakban pancsoltak részegen.

    Amikor az egyik edzésen kétszer elromlott az autó, a közönség kifújolta őket, de ők viszonozták ezt. A későbbi FIA-elnök Max Mosley-nak rendszeresen furcsa gesztussal, kotkodácsolva hálálkodtak és Bicester nagylelkű pipijének hívták, miután az F2-es korszakukban segített nekik motort szerezni a kocsiba. (Eredetileg „az ég nagylelkű pipijéhez”, Szűz Máriához fohászkodtak segítségért, helyette jött Mosley.)

    Embed from Getty Images

    James Hunt 1975-ben a Hesketh volánjánál

    És mindez elképesztő rongyrázással párosult: a partikon patakokban folyt a lenge öltözetű lányok által felszolgált pezsgő, Monacóba a báró helipkopterrel hozatott friss croissant-t és aznapi újságot a meghívott vendégeknek. Ott még a szerelőket is jachton szállásolták el, akik bármikor elvihették egy körre a sportkocsikat vagy a helikoptert.

    Egyszer mindenkit legyőztek

    A szép eredmények ugyanakkor jöttek. Hunt 1973-ban a második futamán pontot szerzett, a harmadikon 4. lett alig három másodperccel lemaradva a győztestől, aztán következett egy 3. és egy 2. hely. 1974-ben, immár a Hesketh saját gyártású autóját vezetve további három alkalommal állt dobogóra.

    1975-ben voltak a csúcson, Hollandiában június 22-én Hunt megnyerte a futamot. A 3. helyről indult Zandvoortban a vizes pályán, és elsősorban annak köszönhette a sikert, hogy az élmezőnyből ő cserélt először kereket (slickre). A ferraris Niki Lauda visszazárkózott rá és keményen támadta, de Hunt ezúttal állta a sarat és behúzta a győzelmet, miután két korábbi futamon már megingott az élen haladva. A bajnokságot 4.-ként zárta a brit.

    Embed from Getty Images

    Niki Lauda és James Hunt az 1975-ös Holland Nagydíjon

    Sejthető, hogy a pénztárca előbb-utóbb kiapadt, ráadásul a brit gazdasági recesszió meghozta a böjtjét, a lord Hesketh egyéb érdekeltségeiből származó források megcsappantak. Huntot 1976-ra elvitte a McLaren és világbajnokot faragott belőle, a kevésbé ügyes pilótákkal ekkor és 1977-ben sem szereztek pontot, majd 1978-ban szezon közben lehúzták a rolót, miután egy kivételével egyik versenyre sem tudták kvalifikálni az autót. „Lesújtó volt, amikor ki kellett lépnünk. Majdnem főbe lőttem magam” – mondta a báró, aki szerint az első három idény 350 ezer fontba került.

    Hunt mellett említsük meg dr. Harvey Postlethwaite nevét is a Hesketh Forma-1-es értékteremtéseiben, aki szintén itt vetette meg a lábát a világbajnokságban, és később a Ferrari főtervezője lett. A leigazolása stílusos volt: a tárgyaláson a báróék burgundi addig itatták fehérborokkal, amíg meg nem állapodtak.

  • James Hunt még a barátai szerint is egy őrült volt

    James Hunt még a barátai szerint is egy őrült volt

    Egy katasztrofális ember, aki tudott bájos is lenni, egy versenyző, aki fedezte a kártyáit, hogy megszerezze az 1976-os Forma-1-es bajnoki címet, de nem volt totálisan könyörtelen – James Hunt volt a tökéletes Jekyll és Hyde versenyző.

    A karizmatikus pilóta által hagyott benyomás még ma is erős. Ezt a havi MotorsSport Magazin 1977-es témájú számban a Huntra emlékezők is elmondják.

    Ez volt az a szezon, amelyben a legjobb formáját hozta, de egyben a legrosszabbját is teljesítette. Silverstone és Fuji pompás győzelmeket hozott, de a szezon nagy részében használt McLaren M26-os nehézkes megszületésével az érdektelensége is kezdett eluralkodni, ami Hunt kiszámíthatatlan viselkedésében nyilvánult meg.

    Ez a kettősség teszi őt olyan lenyűgöző karakterré, ami miatt gyakran többet beszélnek róla, mint azokról, akik dicsőbb versenystatisztikákat halmoztak fel – de nem csinálták úgy, mint James. Az egyenes beszédéről ismert John Watson az e havi számban összehasonlítja és szembeállítja Hunt versenyzési stílusát másokéval:

    „James igazán versenyképes volt, intelligens, és rájött, hogy ha a Tarzanba érve a belső íven halad, és te pedig a külsőn, akkor „felsöpri” a pályát, és lényegében leszorít a pályáról. Visszatértem inkább mögé. Mario Andretti úgy vélte, James megértette a kerék a kerékkel versenyzés etikettjét, hogy helyet hagyjon a versenyzésnek – pedig nem.

    „Tisztelettel mondom, de szerencséje volt a világbajnoki címével Lauda nürburgringi balesete miatt, de a legjobbat hozta ki abból, amit kínáltak neki. Kanadában és Amerikában ő volt a domináns pilóta egy kiváló autóban, és a csapat megértette, miképp hozza ki belőle a legjobbat. Ahogy 1977-ben nekivágott a világbajnoki címe megvédésének, úgy érezte, hogy újra meg tudja csinálni – alapvetően akkor is kiemelkedő volt.”

    Egy másik pilóta, aki testközelből láthatta az embert és a versenyzőt, Hunt mclarenes csapattársa, Jochen Mass volt. Ők ketten kijöttek egymással, de a német bevallása szerint a ’76-os bajnok mindent megtett a győzelemért:

    „James őrült volt, soha nem nyugodott le teljesen. Azt hiszem, hogy túlzottan is vakmerő volt, ami a személyisége és a jólneveltsége közé állt. Versenyzőként igazi nagymester volt, és bátor. Amikor a Hesketh-től a McLarenhez került, hozzászokott az egyautós istállóhoz. A saját útját járta, ezért takarta el a kártyáit, soha semmit nem adott ki a kezéből. Bírtam őt, kölcsönös tisztelet volt közöttünk.”

    Ezt a Heskethben kialakult vasakaratot az első Forma-1-es csapatfőnöke nagyra értékelte, és segített a kiscsapatnak, hogy egy rövid időre az élvonalba kerüljön. Így beszélt róla Lord Hesketh:

    „James nemcsak egy gyors versenyző volt, hanem kőkemény is, és rendkívül versenyképes. Amennyiben 20 évvel korábban születik, vadászpilóta is lehetett volna. A Spitfire-je oldalán megannyi fekete kereszt lett volna. Nem volt ideje hírességgé válni, nem igazán érdekelte.”

    Hunt sötét oldala és az egyre növekvő félelem attól, hogy a győzelemtől eltérő célokért kockáztassa az életét, végül 1979 felénél arra késztette, hogy felhagyjon a versenyzéssel. A versenyzés utáni karrierje során a BBC-nél F1-es szakkommentátorként dolgozott Murray Walkerrel, és az „F1 hangja” nagyon is szemtanúja volt az egykori világbajnok különféle oldalainak, de végül egy új Huntot látott felbukkanni. Így nyilatkozott róla korábban Walker:

    „Szeszélyes ember volt, borzalmas temperamentummal rendelkezett, de tudott teljesen elbűvölő is lenni. Jó kombináció voltunk, mert James annyira nagy tudású és szókimondó volt. Csodáltam a bátorságát, amikor 79-ben Monacóban kiszállt a Wolftól, és kimondta, hogy nem akarja tovább kockáztatni az életét. Később komoly pénzügyi gondjai is voltak. Más emberré vált, szerényebb lett, és vidámabb. Szerintem, ez volt az a James, aki végig benne élt.”

    James Hunt 33 nővel feküdt le két hét alatt futamfelkészülés gyanánt

  • Monaco utcáin újra volt fülsiketítő Forma-1-es zaj! – videóval

    Monaco utcáin újra volt fülsiketítő Forma-1-es zaj! – videóval

    Monaco utcai pályáján egy kör egy Forma-1-es autóval mindig is különleges élmény volt. A modern Forma-1-es autókkal pláne igaz ez, köszönhetően az őrült sebességüknek. Louis Delétraz korábbi F2 pilóta édesapja pedig megmutatta most azt, hogy még csak olyan gyorsnak sem kell lennünk a vizuális élményhez.

    Az öreg Deletraz azt az 1974-es Hesketh 308-ast vezethette a múlt hétvégi Historic Grand Prix-n Monacóban, amelyik egykoron James Hunté volt. Akkoriban még nem volt lehetőség belsőkamerás felvételek készítésére, így az alábbi képsorok mindenképp egyedülállónak mondhatóak.

    Nem csak azért érdekes mindez, mert Deletraz odalép a Hesketh 308-nak, és láthatjuk, hogy milyen lehetett ezekkel az autókkal a határon autózni, hanem a fülsértő hang is a legendás Cosworth DFV motorból is emlékezetes marad.