Charles Leclerc egy mélyinterjúban részletesen beszélt az apjával való viszonyáról és a 2017-es halála körüli időszakról. Bár Hervé Leclerc már nem láthatta őt a Forma-1-ben versenyezni, a Ferrari pilótája biztos benne, hogy ma nagyon büszke lenne rá.
Mint a legtöbb autóversenyzőnek, Leclerc-nek is az apja volt legfőbb támasza és mentora, amint gyerekkorában hatalmas ambíciókkal a sport egyre komolyabb szintjei felé kezdett el lépdelni. Ám Hervé súlyos betegségben már 54 éves korában elhunyt, annak az évnek a júniusában, amikor fia számára a Forma-2 bajnoki esélyeseként, már a Ferrari támogatását élvezve elérhető közelségbe került a Forma-1-es debütálás.
Leclerc a hétvégi Monacói Nagydíjon aratott győzelme után is érzelmesen beszélt apjáról, hiszen az ő szenvedélye és a szülővárosa utcáin gyerekkora óta száguldó F1-es autók látványa élesztették fel benne a vágyat, hogy maga is versenyzői karrierbe vágjon.
A pilóta még a tavalyi szezon végén volt vendége a brit prodcaster, Jay Shetty műsorának, amely híres emberek életmódjában és gondolatvilágában igyekszik elmerülni. Csak a napokban vált publikussá az adás, amelyben Leclerc eddig nem hallott mélységgel idézte fel apjával való viszonyát, amit egy kegyes hazugsággal zárt le 2017-ben.
Leclerc már a verseny közben elsírta magát, amikor az apjára gondolt
„Azt hiszem, rendkívül büszke lenne – felelte Leclerc arra a kérdésre, hogyan fogadná az apja, hogy a Ferrarinál vezetve napjaink egyik legismertebb F1-es versenyzőjévé vált. – Egy évvel azelőtt hunyt el, hogy bekerültem volna a Forma-1-be. Ez nagyon nehéz helyzetet teremtett, mert még nem írtam alá a Forma-1-es szerződésem, ami a végső cél beteljesülését jelentette volna a családunk számára. Amióta elkezdtem versenyezni, tudtuk, hogy oda akarok eljutni. De két nappal a halála előtt azt hazudtam neki, hogy már aláírtam a szerződést. A szezonom jól haladt, és egészen biztos voltam benne, hogy ez meg fog történni, de azt is tudtam, hogy már csak napok kérdése, hogy itt hagyjon minket.”
„Jól emlékszem, azon az estén anyunak elmondtam az igazságot, ő pedig nagyon dühös lett rám, amiért hazudtam apámnak. Ezt a mondatát aztán hónapokig nem tudtam kiverni a fejemből.”
„Szerencsére egy hónappal később tényleg aláírtam a szerződésem, és innentől sikerült megbékélnem magammal, mert úgy voltam vele, hogy elvégre akkor mégsem hazudtam az apámnak. Kicsit ugyan előre gondolkodtam, de igazat mondtam, minden rendben. A Forma-1 volt a célunk, és nehezen tudtam volna elfogadni, ha anélkül távozik közülünk, hogy tudná, mi lett a történet vége. De biztos vagyok benne, hogy most nagyon büszke lenne. Azt hiszem, nagyon nehezen tudtam volna együtt élni egy ilyen hazugsággal az életem hátralévő részében. De mindent megtettem érte, hogy megtörténjen, szóval boldog vagyok.”
Leclerc végül megszerezte a Forma-2-es címet abban az évben, 2018-ban pedig a Sauber versenyzőjeként debütált a királykategóriában, ahova a Ferrari akadémistájaként, nevelőcsapatának közbenjárására került. Egy évvel később pedig már meg is kapta az előléptetést a maranellói istállóhoz, és már abban a szezonban az első F1-es győzelmei is megszülettek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Leclerc bevallotta, óriási változásokat hozott életében, és 19 éves korában gyorsabban eljuttatta az igazi felnőtté válás felé apjának elvesztése, hiszen onnantól számos olyan dolgot önállóan kellett intéznie karrierjében, amiket korábban tőle megkapott. Hervé Leclerc halála éppen egy versenyhétvége előtt következett be, ám a pilóta ebben a rendkívül nehéz érzelmi helyzetben is tudta, mi a helyes döntés.
„A bakui Forma-2-es hétvége előtti kedden halt meg, nekem pedig szerdán kellett elrepülnöm a pályára. Amint eltávozott, megkérdeztem magamtól, vajon ő mit szeretne, hogy csináljak. De azonnal tudtam a választ. A versenyzésnek élt, imádta nézni, ahogy versenyzek, és különösen azt, ha győzök. Tudtam, hogy oda kell mennem, és meg kell tennem mindent, hogy megnyerjem a versenyt, és csak extra motivációt adott, hogy büszkévé tegyem odafenn” – idézte vissza Leclerc, aki aztán valóban tökéletes hétvégével, pole-ból szerzett győzelemmel, majd a fordított rajtrácsos sprintfutamon egy második hellyel tisztelgett apja emlékének azon az F2-es bakui hétvégén.
„Rengeteg áldozatot hozott értem. Én magamról nem is szeretem azt mondani, hogy ennek áldoztam az életem, mert ez nem igaz. Én mindvégig azt csináltam, amit akartam: versenyeztem. Oké, nem voltam túl sokat otthon gyerekkoromban, de a versenypályákon töltöttem az időmet, ahol a legjobban szerettem lenni. Ezzel szemben ő rengeteg mindent feláldozott. Az autósport nagyon költséges, és tisztában voltam vele, hogy mennyit takarékoskodik azért, hogy vezethessek, és milyen sokat van távol anyámtól.”
Leclerc azt mondja, a két legfontosabb tanács, amit az apjától kapott, hogy mindig legyen alázatos és hálás – ezt a tanítást máig magával viszi, s igyekszik ezen útmutatás szerint élni az életét.
