Mióta bemutatkozott a virtuális versenyeken, Fernando Alonso kis túlzással csak nyert. A spanyol – ezzel is bizonyítva sokoldalúságát – ezúttal Monaco utcáit vette be a The Race szervezte Legendák Kupáján.
A spanyol szombat este az ötödik versenyét nyerte zsinórban a Monacói duplafutamon. Az első futamon győzedelmeskedett a poleból rajtolva, ezalatt csak annyi akcióba keveredett, amikor Helio Castronevest előzte vissza, miután a brazil Indy500 győztes lerajtolta. Alonso végül 10 másodperccel is nagyobb előnnyel csapott célba Juan Pablo Montoya és Jan Magnussen előtt.
A második, fordított rajtrácsos versenyen Alonso a 13. helyről rajtolt, és hiába keveredett bele egy balesetbe az első körben, felküzdötte magát a 3. helyig. Ezen a versenyen egyébként Andy Priaulx diadalmaskodott.
Mondhatjuk, hogy a virtuális tripla korona első részét már teljesítette tehát Alonso, és a Legendák Kupája előbb Indianapolisban, majd Le Mans-ban folytatódik június 20-án és 27-én. Tehát megvan az esélye, hogy virtuális teljesítse.
Ami pedig a bajnoki tabellát illeti: Alonso áll az élen 90 ponttal, Montoyának 88 pontja van, őket pedig Priaulx (76), Castroneves (70) és Magnussen (66) követi.
Két interjúnk is volt a közelmúltban Sir Jackie Stewarttal. Az elsőt tegnap olvashattátok oldalunkon, így ma meg is hoztuk a másodikat, melyben többet megtudhattok Stewart klasszikus sisak dizájnjáról, vagy épp arról, miként mentorálta a fiatal versenyzőket, és ő kitől tanult sokat.
Jo Klausman: Sir Jackie, ugyanazt a sisakdizájnt használod még mindig, mint a karriered kezdetén. Honnan jött az ötlet ehhez, és milyen technikával került a minta a sisakra? Festve volt?
Jackie Stewart: Nem, eleinte nem. Előálltam egy ötletemmel. Az első versenyzői évemben csak két versenyen indultam és egy fehér sisakot használtam. De úgy gondoltam, hogy kell valami, amiről megismernek. Mivel skót vagyok, valami olyasmit akartam, ami képviseli az országomat. Szóval a feleségem és én elmentünk és vettünk egy darab tartan mintás selymet. Ragasztószalagot tettünk a sisakra, így gyakorlatilag ráragasztottuk. Aztán vittünk rá egy színtelen fedőréteget. De ez csak rövid ideig volt így, tudtuk, hogy meg kell festetnünk.
JK: Mikortól lett festett?
JS: Úgy 1964 elején. 1963-ban az Ecurie Ecosse-nál versenyeztem, még a selymet használtam, de mikor 1964-ben kezdtem a Formula 3-ban, már festett sisakom volt. Ugyanaz a fickó festi a sisakjaimat a mai napig! Doug Err-nek hívják és itt él Goodwood környékén. Már senki másnak nem dolgozik, csak az enyémet készíti!
JK: Szeretném, ha beszélnénk egy kicsit mentori, tanári szerepedről, a fiatal versenyzők kapcsán. Általában a versenyzők egoisták és önzőek, mindig magukra koncentrálnak. De úgy fest, neked sosem okozott problémát átadnod a tudásodat a csapattársaidnak, így van?
JS: Nem, egyáltalán nem! Mindent átadtam nekik, ahogy azt Graham Hill is tette esetemben, mikor kezdtem az F1-ben a BRM-nél. Sosem titkolt el előlem semmit, nagyon sokat tanultam tőle. Azonban Graham sokkal mechanikusabb versenyző volt, mint én. Ő nagyon fegyelmezett volt, míg az én stílusom inkább Jim Clarkéhoz hasonlított, így azt hiszem ő volt a legideálisabb számomra, hogy tanuljak tőle. Ő volt messze a legkiegyensúlyozottabb versenyző, ezt tőle tanultam.
És ez volt az, amit tovább akartam adni Francois Cevertnek, majd később Patrick Depailler-nek és Jody Scheckternek. Francois például olyan volt, mint a szivacs, nagyon akart tudni mindent. Az elején nem volt olyan gyors, de körbevittem úgy a pályán, hogy mögöttem vezetett. Lassan kezdtem, majd minden körben egy kicsit növeltem a sebességet. Ismerte minden váltó beállításomat, minden féktávomat. Jó hallgatóság volt és mindent tudni akart, én pedig megadtam neki mindent, tényleg mindent. Végül is nagyon jó és kiegyensúlyozott versenyző volt. Világbajnok lehetett volna.
Fotó: Kaiser Erika
JK: Jelentős szereped volt a versenyzők mentorálásában is a Paul Stewart Racingnél.
JS: Igen, eléggé. Eleinte csak egy autó és egy versenyző volt. Aztán két autó lett és két versenyző, hogy gazdaságosabb legyen. Növekedett. Aztán azt mondtuk, szerezzük meg a legjobb fiatal versenyzőket, Paul-on (Sir Jackie fia) túl. Olyanok voltak nálunk, mint David Coulthard, Dario Franchitti, Gil de Ferran, Helio Castroneves és Juan Pablo Montoya. Mind fiatal kölykök voltak, de mind nagyon jó hallgatóság voltak. Vezetni az Oulton Parkba vittük őket, ami szerintem még mindig az egyik legjobb pálya az országban. Nincsenek hosszú egyenesei, csak sok, különféle sebességű kanyarjai. Volt egy Ford rali világbajnokságos autónk, én beültem melléjük, rádiós sisakban, mentünk körbe és körbe és mutattam nekik az íveket. De nem csak a vezetésben adtam nekik tanácsot, hanem beszéd órát is tartottam nekik, azt akartam, hogy képesek legyenek beszélni a szponzoraikkal, és annál a szabónál öltöztettem őket, akihez én is járok Londonban. Azt akartam, hogy tekintélyt és magabiztosságot szerezzenek.
JK: Szerettél tesztelni? Napokig dolgozni az autón, hogy gyorsabb legyen, finomhangolni?
JS: Igen, abszolút! Például rendszeresen mentünk Dél-Afrikába télen, három hétre. Levezettem naponta két futamnyi távot, teszteltem a gumikat, vagy a kasznit. Napokon át teszteltem a Good Yearnek.
JK: Első, 1969-es világbajnoki címed után, 1970-ben közepes szezonod volt, mikor March kasznit használtál, ami nem volt túl korszerű. Mikor Ken Tyrrell úgydöntött, hogy saját autót épít, meg voltál róla győződve, hogy azonnal sikeres lehet az autó, észben tartottad, hogy az a Tyrrell csapat legelső saját autója?
JS: Teljesen megbíztam Ken Tyrrellben és Derek Gardnerben, Kenben még jobban is, mint Derekben. Derek amolyan kétkezi varázsló volt, csúcstechnológiás ember, nem olyan, ami szeret kapcsolatban lenni az emberekkel. De tudta, mit csinál és jó autókat alkotott. És persze Cosworth motorunk volt, ami nagyon megbízható volt. A Cosworth egy csodálatos vállalat volt,senki nem tudott gyorsabb és megbízhatóbb motort csinálni. Soha nem gondoltam arra, hogy az én motorom gyengébb lenne másokénál.
JK: Ugorjunk a jelenre. Állandó versenyző vagy Goodwoodban. Mitől igazán különleges számodra ez az esemény?
JS: Először is Richmond hercege és Gordon! Amit ő alkotott, az nagyon különleges, és egyedi a világon. Elképesztő módon figyel a részletekre, a Revival – valamint a Festival of Speed és a Members Meeting – népszerűsége pedig azt mutatja, hogy mindent jól csinál.
Fotó: Varga András
JK: Itt a Revival-ön visszautazhatsz a múltba és a többiek között autózhatsz az 1964-es Cooper Formula 3-as autóddal!
JS: Igen, így van. Csodás állapotban van, az esemény után pedig elárverezzük, hogy adományt gyűjtsünk a „Race against Dementia” alapítványnak.
JK: Jackie, köszönöm, hogy időt szántál rám, kellemes időtöltést a hétvégére!
A Team Penske francia versenyzője, Simon Pagenaud nyerte a 103. Indy 500-at. A francia pilótának egy őrült csatában sikerült legyőznie Alexander Rossit. Pagenaudnak életében először sikerült megnyernie a legendás ötszáz mérföldes versenyt.
Pagenaud megérdemelten tudott nyerni, ugyanis a Team Penske versenyzője 116 körön keresztül autózott az élen a verseny folyamán. Azonban az utolsó előtti körben még Hondás riválisa, Alexander Rossi haladt. Azonban Pagenaud közvetlen az utolsó kör megkezdése előtt egy látványos manővert bemutatva tudta megelőzni a 100. Indy 500 győztesét.
Takuma Sato egy kalandos verseny végén lett harmadik, ugyanis a japán ex F1-es versenyzőnek a verseny vége felé sikerült megelőznie Ed Carpentert és Josef Newgardent. Mögöttük a tavalyi győztes, Will Power ért célba.
A versenyen számos baleset történt. Először, az a Kyle Kaiser törte össze az autóját, aki utolsóként tudott kvalifikálni a versenyre, elvéve ezzel a tripla koronára hajtó Fernando Alonsot az indulástól. Sebastien Bourdais nem vette észre a mellette közeledő Graham Rahalt és mindketten a falban kötöttek ki. Eközben egy másik baleset is történt: Felix Rosenqvist nem vette észre, hogy a többiek lassítanak előtte és felöklelte az előtte autózóba. A baleset következtében a véd csapatársának, Scott Dixonnak is megsérült az autója, ami miatt végül csak a tizenhetedik helyen látta meg a kockás zászlót.
A boxutcában is voltak eléggé érdekes események. Az első kiállásoknál Helio Castroneves nekiment James Davison autójának, ami miatt a brit pilóta a boxutca kellős közepén pördült meg. A háromszoros Indy 500 győztes brazil egy boxutca áthajtásos büntetést kapott a történtek miatt.
A Forma-2-ben versenyző Jordan King pedig szabályosan elütötte az egyik szerelőjét. King a későbbiekben ugyanazt a büntetést kapta, mint Castroneves. Pagenaud csapattársa, Will Power pedig nem tudott beállni pontosan a helyére a pitben. Az ausztrál sem úszta meg büntetés nélkül, ugyanis az egyik caution fázisnál el kellett engednie a mögötte érkező versenytársait, ami miatt visszaesett az utolsó helyre. Marcus Ericcson pedig önhibájából forgott meg, miután behajtott a boxba.
A második helyen célba érő Rossinak is akadtak problémái a verseny során. Az amerikai pilóta egyik kiállásakor a szerelői nem tudta megtankolni a Napa Hondáját, ugyanis problémák akadtak a tankoló berendezéssel. Ezen kívül Rossi briliánsan teljesített, ugyanis eléggé látványosakat tudott előzni a versenyen.
A Racing Point cáfolta, hogy Juan Pablo Montoya Lance Stroll mellett dolgozna, mint annak a mentális trénere. Több médium is megírta, hogy a kolumbiai 2019-ben Lance Stroll mellett dolgozik majd az első teljes szezonjában a Racing Pointnál. Montoya személyesen is ott volt Barcelonában múlt hétvégén a Spanyol Nagydíjon, és egyesek azt állítják, hogy látták az istállónál csapatpólóban.
A GPToday.net azonban úgy értesült a Racing Point egyik szóvivőjétől, hogy „semmi sem igaz a pletykákból, amelyek a barcelonai paddockban terjedtek.”
Stroll nem fejezte be a futamot, miután ütközött Lando Norrisszal a verseny második felében a kettes kanyarban. Montoya idén újra Roger Penskenél versenyez, akivel továbbra is szerződésben áll az IndyCaros karrierje után. Penske 2019-re is összerakott neki és szintén egykori IndyCar pilóta Helio Castronevesnek egy IMSA programot az Acurával, és a DPi osztályban versenyeznek.
Az amerikai Team Penske csapat végre bemutatta az Acura sportautó végleges festését, amellyel részt vesznek majd az 2018 IMSA WeatherTech SportsCar bajnokságban.
Az Acura ARX-05-t először a hétvégén lehet majd látni az új ruhájában, a Rolex 24 óráson, Daytonában. Alapvetően a két autó sémája ugyanaz lesz, de lesznek apró különbségek, pont a könnyebb beazonosításuk miatt.
Az eddigi tesztek alatt fekete/karbon volt a jellemző, most az autóknál a fehér szín dominál majd.
A #6-os rajtszámú autót egész évben Juan Pablo Montoya és Dane Cameron vezethetik majd, de Daytonára csatlakozik hozzájuk Simon Pagenaud is, Ennek az autónak fehér lesz a cápauszonya, és az orr része.
A #7-es autó Helio Castronevesés és a regnáló bajnok Ricky Tayloré lesz, akikhez a hosszútávú versenyeken csatlakozik majd Graham Rahal is. Az ő autójuk cápauszonya és orra fekete lesz.
1992. december 20-án a Forma-1 nagysága, Ayrton Senna tesztelt a Team Penske autójával, amit akkor Firebird International Raceway néven ismerhettünk, Phoenixben. Soha nem érkezett még a tengerentúli szériába ilyen neves versenyző, aki már a tesztjével ekkora vihart kavart.
Erről a történelmi mérföldkőről készített egy rövid dokumentumfilmet Marshall Pruett motorsport riporter és Travis Long, rendező. Pruett számtalan kulcsfigurával készített interjút a teszttel kapcsolatosan, köztük a csapatvezető Roger Penskevel, és olyan pilótákkal, mint Rick Mears és Paul Tracy. Nem maradhatott ki persze a brazil IndyCar különítmény sem, Helio Castroneves és Tony Kanaan sem, akik Senna nyomdokain haladtak. Ők mind visszaemlékeznek a nagy napra az alábbi 26 perces filmben.
Ismert tény, hogy Senna némileg zsarolta is az akkori csapatát a McLarent a Forma-1-ben ezzel a teszttel. Nigel Mansell frissen igazolt épp az IndyCarba, miután 1992-ben végre világbajnok lett a Forma-1-ben, és világraszóló esemény volt az, hogy leszerződött a Newman/Haas Racinghez. Senna ekkor már háromszoros világbajnokként pontosan tudta, hogy a ha már ő is lelépne az európai gyökerű FIA szériából az IndyCar kedvéért, az a FIA-nak és a rajongóinak világszerte sokkhatás lenne. Így végül a Marlboro, valamint honfitársa, a kétszeres F1 világbajnok Emerson Fittipaldi segítségével egy tesztet szerveztek neki. Senna azt az 1992-es Penske PC-21/Chevrolet vezethette, amivel Fittipaldi a szezonban négy győzelmet is aratott, míg a három napos teszten Emmo és Paul Tracy már a csapat 1993-as versenyautóját vették kezelésbe.
Senna Fittipaldival érkezett meg, bár különbözőképp emlékeznek már erre is: Penske szerint egy bérautó volt, Tracy szerint meg egy limuzin. Tracy mindenesetre 1991 és 1992-ben is vezetett már részben a csapatnak, aztán ’93-ban végül Mears helyére érkezett, miután ő visszavonult. A filmből azonban kiderül, hogy amikor volt Senna tesztje, akkor épp nem állt alkalmazásban. Tracy így emlékezik vissza:
„Volt egy ebédszünetünk, kiszedték az ülésemet, gyorsan berakták Sennáét ennyi idő alatt, és már be is ült. Akkor ezt nagyon menőnek gondoltam, sőt azt hittem, hogy nem lesz versenyzői ülésem jövőre.”
Fittipaldi 20 kört teljesített az autóval, és Penske úr szerint a legjobb körideje 49.7 másodperc volt. Senna aztán ment pár bemelegítő kört. Kérésére kicsit puhábbra állították a hátsó rugókat, és egyből ment is egy 49.09-et. Mears, négyszeres Indy 500 győztes pont 1992-ben vonult vissza, ennyit fűzött hozzá:
„Nem kellett sokáig várni arra, hogy megmutassa hogy micsoda versenyzővel van dolgunk.”
Ő mai napig a Team Penske alkalmazásában áll, mint vezetéstechnikai edző és megfigyelő, és Mears világosan emlékszik még arra, hogy mennyire élvezte Senna az Indy autó vezetését, főleg ha már az akkori technikailag is túlbonyolított Forma-1-es autókhoz képest nézzük.
„Ez volt az, aminek különösen örült, hogy újra vezetnie kellett egy autót. Ahogy fogalmazott: A Forma-1-es autókban már inkább számítógépek versenyeznek egymás ellen, mint pilóták. Ez nagyszerű, újra akarom vezetni!” – idézte fel Senna szavait Mears.
Senna tesztjének a híre hatalmas hullámokat gerjesztett hazájában, Brazíliában. Már ekkor nemzeti hős volt a versenyzésben elért eredményei, valamint a jótékonykodásai miatt. Castroneves, aki háromszoros Indy 500 győztes lett, szintén elismerte, hogy próbálta Senna vezetési stílusát és karakterét utánozni, miközben felnőtt. Akkor 17 éves volt, és pontosan tudja, hogy honfitársa tesztjének micsoda jelentősége volt az ő életében is:.
Kanaan akkor szintén 17 éves volt, eredetileg akkoriban szintén valami európai utánpótlás szériához akart csatlakozni, de aztán visszatért Észak-Amerikába, és előbb Indy Lights autóval versenyzett 1996-tól kezdve, majd már az IndyCarban találjuk. Kanaan is megerősíti azt, hogy Senna nem akart versenyezni is a tesztje után az IndyCarban, de ez az eset is segített neki abban, hogy olyan szerződést tudott kötni a Forma-1-re 1993-ban, ami azt jelentette, hogy versenyenként 1 millió dollárt fizettek neki.
Ezen kívül Kanaan hozzátette, hogy Fittipaldi miatt már kezdett reflektorfénybe kerülni az IndyCar is hazájukban Brazíliában, de Senna jelenléte egy teljesen új szintre helyezte az egészet: „Akkor ez az egész nagyon hitelessé tette az IndyCart, és már engem is az érdekelt, hogy ide kerülhessek. Ez (a teszt) csak megerősített engem ebben.”
Tracy aztán megtudta, hogy biztosított a versenyzése 1993-ban a Penskenél, és beindult a karrierje 1993-ban, amit rögtön öt győzelemmel hálált meg. És ezen sikeréhez is lehet köze annak, amit azon a napon tanult Sennától, amit így elevenít fel Tracy:
„Nagyon másmilyen volt a vezetési stílusa Emersonhoz és Rickhez képest. Nagy sebességgel ment bele a kanyarokba… és az én vezetési stílusom is megváltozott egy kicsit ezen teszt után. Megpróbáltam nagyobb gördülési sebességgel haladni, és a kanyarban is nagyobb volt a belépési sebességem. Ma már mindenki így vezet.”
Penske pontosan tudta, hogy ez a teszt csak egy alkalomra szólt. A csapata készen állt az 1993-as szezonra, és a versenyzői Fittipaldi és Tracy voltak. Tisztában volt azzal is, hogy Senna milyen céllal is vágott neki a tesztnek, és erről így beszélt:
„Senna épp elérhető volt, így próbáltunk valamit kitalálni. Soha nem volt azonban komolyabb tárgyalásunk. Előre tisztáztuk vele, hogy nem tudnánk neki versenyzői ülést biztosítani. Azt hiszem, hogy arra használt fel minket, hogy ezzel is hasson a McLarenes srácokra, és összerakjon egy olyan szerződést ami neki kedvező, és ezt megértettük. Emerson barátja volt, ő pedig kulcsfigurája volt a csapatunknak, a Marlboro egy szuper szponzor volt, és ha az volt az, amivel boldoggá tehettük a partnerünket, hogy Sennának lehetőséget biztosítsunk, akkor ezt örömmel tettük meg.”
Mears szentül hiszi, hogy Senna talán a karriere későbbi alakulása során csatlakozott volna az IndyCar mezőnyéhez, de erre már soha nem került sor. 1994 május elsején Senna Imolában meghalt egy balesetben a Forma-1-es versenyen.
A Penske csapat az 1992-es teszt évfordulójának a tiszteletére restaurálta és újra működőképes állapotúra hozta az eredeti autót. Figyelembe véve, hogy Senna, Fittipaldi és Mears is hajtotta, az autó mérhetetlen jelentősséggel bír, és ahogy a csapatvezető fogalmaz:
„Igazán különleges tehetségek ültek ebben az autóban. Különleges helye van az én életemben is, ez egy kulcsfontosságú történelmi versenyautó minden szempontból nézve.”
Az IndyCar bajnoka Josef Newgarden és a Formula 3 bajnok Lando Norris is feliratkoztak a jövő éveleji Race of Champions gálaversenyre. Ezúttal a helyszín Szaud-Arábia lesz, a King Fahd International Stadium Rijádban, feburár 2-3-án.
Ők olyan nagyságokhoz csatlakoznak majd, mint a jelenlegi bajnokok bajnoka, Juan Pablo Montoya, Petter Solberg, valamint a szinte állandó résztvevők, Tom Kristensen és David Coulthard. Indy 500 nyertesek is lesznek majd, hiszen versenybe száll Helio Castroneves és Ryan Hunter-Reay is.
A ROC elnöke, Fredrik Johnsson így nyilatkozott:
„Boldogok vagyunk, hogy ilyen ütős pilótaválogatottal látogathatunk el februárban Rijádba, ami a ROC első közel-keleti helyszíne lesz. A tavalyi döntősök, Juan Pablo Montoya és Tom Kristensen mellett a legfiatalabb bemutatkozónk Lando Norris lesz, a rallycross és az Indy 500 sztárjai is jönnek majd. A motorsport világ legnagyobbjait hozzuk össze, és hagyjuk őket, hogy szabadon megküzdjenek egymással, ugyanolyan autókkal. Ahogy az már megszokott, egy igazán emlékezetes rendezvényt rakunk össze a gyors autók rajongóinak, és azok még gyorsabb pilótáinak. Már tényleg várjuk, hogy a felajzott közönségünk élvezze ezt a fesztivált, ahol folyamatos az akció a pályán, és további érdekességek mellett egy kérdésre vár mindenki választ: Ki a leggyorsabb közülük?”
Daytonában jelenleg az IMSA csapatok egymás kezébe adják a kilincset. Már mindenki a 2018-as szezonnyitóra készül, amit majd ezen a pályán tartanak, Floridában. Jó egy hete a Joest próbálgatta a Mazda RT24-P-t az oválon, ezután jözz a Penske-Acura, akik szintén már a 24 órás versenyre készülnek.
A tesztpilóta Juan Pablo Montoya kifejezetten elégedett: „A megbízhatósága megdöbbentően jó az autónak. Semmi gondunk se akadt. Az Acura olyan motort rakott bele, ami egyszerűen csak jól megy. Ez nagyszerű, hiszen ennek kiemelkedően fontos szerepe lesz. Az autó tempóján kicsit még dolgoznunk kell, de ez is a célunk.”
A volt Forma-1-es sztár Montoya társai a Penskenél Dane Cameron, Ricky Taylor és Helio Castroneves lesznek. Utóbbi is véleményt formált:
„Rickyn és Dane épp bajnokai lettek az IMSA-nak. Több a tapasztalatuk, mind nekem, vagy Juan-Pablonak. Ő jó referenciaidőt állít most fel, és sokat segít abban, hogy dolgozhassunk a részleteken.”
Az olyan témakörök, mint az autó beállítása, szervó, kipörgésgátló nem volt jelen Castroneves és Montoya életében az IndyCarban, de Helio szerint nem lesz gond:
„Mellettem egy bajnok lesz az autóban. Juan-Pablo mellett is egy bajnok lesz. Idősebbek vagyunk ugyan, mégis újoncok leszünk. Ez vicces lesz!”
Egyelőre Felipe Nasr csak Castroneves vendégeként van jelen az IndyCar hétvégi versenyén Watkins Glenben. A korábbi F1-es Sauber pilóta versenyzői ülést keres magának 2018-ra, és most barátja meghívására látogatta meg a tengerentúli bajnokságot. Felipe már pénteken kilátogatott, és nem is titkolja, hogy érdekelné akár egy IndyCaros lehetőség. Ráadásul Castronevesen kívül régi európai barátai is itt vannak, hiszen a Forma-1 előtt a Carlinnal is versenyzett, akik érdekeltek már az Indy Lightsban is, de tervezik hogy bemutatkoznának a legmagasabb tengerentúli nyitott együléses szinten is. Nasr így nyilatkozott Glenben:
„Helio volt az, aki meghívott, persze a Carlinos srácokat is évek óta ismerem. Vezettem náluk az F3-ban, és a GP2-ben, így jó a kapcsolatunk. Jó látni azt is, hogy az Indy Lightsban is jól szerepelnek. Nagyon közel akarok most lenni, mert Helio meg fog mutatni mindent, ami érdekes.”
A brazil pilóta állítja, hogy 2018-ban újra versenyautóban láthatjuk majd, de hogy milyenben, az még képlékeny:
„Az az igazság, hogy tavaly minden nagyon későn történt. A Sauberes szerződés nem jött össze, december volt, és más kategóriákban is már le voltak osztva a lapok. Idén vezettem már mindenféle autót, és jövőre biztosan visszatérek a versenyzéshez, de még mindig nem tudom, hogy hová. Miért is ne akár ide? Lehet, hogy ez a széria a jövőm… El fogom árulni, amint minden lehetőséget mérlegeltem, így akár az IMSA-t, IndyCart, Formula E-t, WEC-et, ezek mind olyan kategóriák, ami érdeklik az embereket, és magas színvonalú bajnokságok.”
Felipenek régóta tart a barátsága Castronevesszel. Helio egykoron ugyanis Nasr apjának a csapatánál versenyzett a dél-amerikai F3-ban:
„Helio kisgyerek korom óta ismer. Apámnál versenyzett, a dél-amerikai F3-ban. Egyike a legképzettebb versenyzőknek a rajtrácson. Amikor az Indybe került, remek éveket teljesített, de mindig is jó kapcsolatban maradt a családommal. Kifejezettem öröm most itt sétálgatnom, és találkoznom emberekkel. Amikor meghívott, már akkor tudtam, hogy ez jó lesz! Ő azon fickók egyike, aki mellett jó lenni. Mindent tud arról, hogy miképp működnek itt a dolgok, mert azért eléggé más. Ez egy erős mezőny, erős csapatokkal. Én nézőként vagyok jelen. Helio viszont mindent megmutat, és láthatok izgalmasabb részleteket is az IndyCarból.”
Castroneves egyébként a bajnoki címért is harban áll, nyernie kellene Watkins Glenben. 42 pont a hátránya Josef Newgardenhez képest, és még két forduló van hátra a bajnokságból.
