Azzal, hogy Valtteri Bottas 2025-re elveszítette helyét a Forma-1-es rajtrácson, hosszú idő után először nem lesz finn versenyző a mezőnyben. Heikki Kovalainennek van egy sejtése, hova tűnhettek a már három világbajnokot is adó ország képviselői.
Finnország ugyan jóval több sikeres raliversenyzőt adott az autósportnak, mint Forma-1-es versenyzőt, ám figyelemreméltó, hogy akik a formaautózás királykategóriájába eljutottak, szinte biztosan sikerre voltak ítélve: az eddigi mindössze nyolc finn F1-es versenyzőből három világbajnok lett (Keke Rosberg, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen), további kettő futamgyőzelemig jutott (Kovalainen, Bottas), de a dobogóig még két másik is eljutott (Mika Salo, Jyrki Jarvilehto). Az egyetlen, akinek nem adatott meg különösebb siker, az a mindössze egy nagydíjon rajthoz állt első finn, Leo Kinnunen.
Nyolc versenyzőből három világbajnok – ilyen jó sikerességi aránnyal egyetlen nemzet sem rendelkezik az F1-ben. A nyolcból öt futamgyőztes hasonlóan kimagasló, ebben a tekintetben is csak Lengyelország hatékonyabb náluk, hiszen az egyedüli Robert Kubicával 100%-os mutatót szállítanak.
A finnek bár kevesen voltak, hosszú ideje kihagyhatatlan elemeinek számítottak a mezőnynek: 1989 óta minden évben megjelent legalább egy finn a mezőnyben, 1991 óta pedig folyamatosan állandó ülése volt valakinek. Előbbi sorozat még idén is folytatódhat, ha a Mercedes tartalékjának szerződött Bottas beugrási lehetőséget kap, az állandó jelenlét azonban biztosan megszakad.
Az egyszeres győztes Kovalainen az Autosportnak beszélve elemezte az ország és a Forma-1 kapcsolatát – és kezdésnek cáfolta is azt a közhelyet, hogy a finnországi csúszós utak által megkövetelt vezetési képességek miatt lennének ilyen szép sikereik az autósportban – a rali-világbajnokságot például nyolc versenyzőjük is megnyerte már.
„Ezek a versenyzők gyakran megjelentek a hírekben, nem lehetett nem észrevenni őket. Ez talán sokakra hatással volt, ahogy rám is – láttam a híreket, az autókat, a sebességet, és ez felébresztette bennem a szenvedélyt” – fogalmazott Kovalainen.
„A másik ok pedig talán a finn emberek semleges mentalitása. Viszonylag nyugodt emberek vagyunk, nincsenek kimagaslóan jó vagy kirívóan rossz napjaink, eléggé átlagos életet élünk. Egy ilyen közegben, amely ekkora nyomással jár, ez egy hasznos tulajdonság. A sport rivaldafényében sok mindenre oda kell figyelnünk, és olyankor sokat segít, ha természetes nyugodtság árad belőlünk. Az a tapasztalatom, hogy a finneknek nem kell különösebben dolgozniuk ennek eléréséért, még a nehéz helyzetekben is higgadtak tudunk maradni.”
Keke Rosberg F1-es feltűnése óta a finn versenyzők egymást inspirálják és segítik. Az ő nyomdokain érkezett a sportba Häkkinen, majd rajta felnőve Räikkönen és Kovalainen, később pedig őket követte Bottas. Jelenleg azonban aggasztó a helyzet, a nevelősorozatokban is látszólag elakadt az utánpótlás, az elmúlt évek ígéretesnek induló karrierjei nem vezettek a Forma-1-ig. Pillanatnyilag a Ferrari nevelőprogramjában képződő 18 éves Tuukka Taponenben van a finn F1-es visszatérés egyetlen reménye. Ő tavaly az európai Formula Regionalt a harmadik helyen zárta, de a legkomolyabb rostákon még ezután kell átesnie: idén az F3-ban debütál, majd még az F2-ben is célszerű lenne kitűnnie.
„Napjainkban ha valaki bekerül a Ferrari, a Mercedes vagy valamely másik csapat juniorprogramjába, még akkor is rendelkeznie kell valamekkora büdzsével – mutatott rá Kovalainen, hogy a mai újoncok könnyebbnek tűnő helyzete csak a látszat. – Ez pedig egy komoly gát, hiszen jelentős anyagi háttérre van szükség, Finnország pedig nem elég nagy piac ehhez, különösen nem a mai gazdasági helyzetben.”
Maga Kovalainen a 2000-es évek derekán a Renault programja által lett felkarolva, a gyártó pedig teljes támogatásban biztosította őt és az F1-es ülésért küzdő öt riválisát is.
„A másik dolog persze az, hogy tényleg csak a nagyon jókra figyelnek fel. Ha valaki képes megmutatni, hogy egy igazán kivételes tehetség, őt továbbra is felkarolják. Igaz ugyan, hogy nehéz összeszedni a pénzügyi hátteret, de egyes juniorversenyzők talán a tükörbe nézve találják meg az okok egy részét. Nem kell minden bajnokságot megnyerni, amiben elindulnak, de időnként tényleg mutatniuk kell valami különlegeset, amivel kitűnnek. Talán ebben is van némi hiányosságuk azoknak, akik a Forma-1 felé igyekeznek.”
Újra versenyen indulva ralizott a komoly műtéten átesett Heikki Kovalainen, a McLaren korábbi versenyzője, aki elmondta, hogy választhatta volna a beavatkozás elkerülését, csak még nem vágyott az ehhez előírt nyugodt életstílusra.
Kovalainen tavasszal nyitott szívműtéten esett át, miután egy rutinvizsgálaton aortatágulatot állapítottak meg nála. A korábbi Forma-1-es versenyző abban a tudatban feküdt be a kés alá, hogy kockáztatott, és szerencsétlen eshetőségeket is vállalt a probléma tartós megoldása érdekében – elvileg operáció nélkül is különösebb veszélyek élhetett volna még évekig, de ez egyrészt nyugodtabb életstílust követelt volna meg, illetve később romolhatott volna az állapota, elkerülhetetlenné téve a beavatkozást.
Az F1-ben a McLarennel egyszeres futamgyőztes finn a világbajnokság után elsősorban Japánban versenyzett, bajnok lett a Super GT-ben, az elmúlt években pedig az ország ralibajnokságának lett állandó résztvevője. Szögre akasztani nem akarta a bukósisakot, és elmondása szerint ezért vállalta élete legnagyobb kihívását.
„Először csak az motivált, hogy újra normális életet éljek. Utána már az is, hogy visszatérjek ralizni, meg akár más versenyautókba is. Komoly döntés lett volna arra jutni, hogy többé nem versenyzem. Továbbra is érzem magamban a szenvedélyt és a motivációt, főleg a ralizáshoz” – nyilatkozta Kovalainen az Autosportnak.
„Az orvosok kifejtették a lehetséges kimeneteleket, és benne volt, hogy agyvérzést kapok vagy maradandó rokkantságom lesz a műtéttől, szóval nehéz beszélgetés volt. De az egész karrieremben megvoltak ezek a durva pillanatok, szóval valamennyire ismerős volt a helyzet.”
„A döntés után átfutott az agyamon, hogy nem versenyezhetek újra, ha valami félresiklik, ha nem a várakozásoknak megfelelően épülök fel, és ebbe is beletörődtem volna.”
Azóta már újra ralizott. Kovalainen azt mondta, öt héttel az operáció után kezdte sokkal jobban érezni magát, két hónappal utána pedig már fokozatosan edzésbe állhatott, eleinte természetesen sprintelés helyett csak kocogva, illetve az edzőteremben kisebb súlyokat emelve. Aggódott, hogy az intenzív kormánymozdulatok miatt esetleg fájni fog a mellkasa, de nem érzett semmit sem. A nyáron aztán ismét rajthoz állt a japán ralibajnokság egyik fordulóján Hokkaidón, ahol navigátorával a 14. helyet szerezték meg.
„A Hungaroring egy unalmas, lassú pálya, Monaco falak nélkül, ami annak köszönheti elismertségét és helyét a versenynaptárban, hogy itt mindig történik valami” – tartja a már-már közmondássá nemesült közhely, ami évről évre elhangzik akár még a pálya életében valamilyen tisztséget betöltő személyektől is. De tényleg nagyobb eséllyel lesz izgalmas a Magyar Nagydíj, mint egy másik F1-es verseny? Átrágtuk magunkat a számokon.
A fenti, valós eseményeken alapuló idézetet persze elsősorban mindenki bóknak szánja a magyar pálya felé, a legkevésbé sem kritikának, hiába a negatív felütése. Mi magyarok vagyunk, nekünk csak ilyen vonalvezetésünk van, de ezzel is tudunk csinálni olyan érdekes versenyeket, mint a leghíresebb pályák – tehetjük hozzá. Persze ne hallgassuk el, hogy a rendszeresen a szezon legjobbjai között emlegetett szervezés, a fejlesztések iránti hajlandóság, a jó sportdiplomáciai kapcsolatok (és a Covid) nyomják a legtöbbet a latban, amiért ma azt mondhadjuk, a Hungaroringnél csak Monzának van hosszabb jelenleg is futó megszakítás nélküli versenyrendezési sorozata. Ugyanakkor az is valószínű, hogy ha ez a kanyargós pálya a magyar pusztaságban csak annyi változatosságot tudna szolgáltatni a versenyeivel a nézőknek, mint Monaco, már aligha lenne bárkinek is ingerenciája a naptárban tartani.
Óhatatlanul is mindenkinek a saját pályája felé hajlik a keze és az emlékezőereje, a Hungaroringről bizonyosan minden rajongó több különleges eseményt vagy végeredményt hozó futamot fel tud sorolni, és nehéz összevetni ezeket más pályákéival. Egy verseny eseménygazdagságának, emlékezetességének sajnos nincs mértékegysége, legfeljebb szubjektíven dönthetjük el, hogy mely objektív mutatókból indulunk ki. Az előzések számában mondjuk a Hungaroring egy hosszabb intervallumot vizsgálva csak az F1-es helyszínek alsó fertályába sorolódna be, de nincs is egyenes kihatással a versenyek izgalmaira, hogy hányan előzik meg egymást, hiszen azok történhetnek kevésbé értékes pozíciókért, egy hátraeső élmenő előretörésével vagy túl hatékony DRS-zónákban is – és ezek egyike sem az a körömrágós fejlemény.
Tényleg itt van a legtöbb új győztes?
Induljunk ki inkább a leggyakrabban elhangzó érvből: a Magyar Nagydíj kiszámíthatatlanságának legfőbb bizonyítéka, hogy itt gyakran születik új futamgyőztes. Nézzük meg, mennyire állja meg a helyét ez a kijelentés!
A Hungaroringen 1986 óta 38 futamot rendeztek, ezekből 5 alkalommal nyerte olyasvalaki a versenyt, akinek az volt a legelső F1-es győzelme (ez 13,2 %). Ez nem tűnik olyan hatalmas számnak, de csak addig, amíg össze nem vetjük a többi versenyrendezővel.
Csupán hét olyan pálya van a Forma-1 történetében, amely több futamnak adott otthont, mint a Hungaroring, de ezek közül is csak három avatott ennél több új győztest. Statisztikailag egyáltalán nem meglepő módon a két, szinte sohasem hiányzó helyszín az etalon: Monte-Carlóban 70 verseny alatt 9 (12,8%), Monzában 73 verseny alatt 8 új győztes született (10,9%). Montrealnak 43 futamán 6 új győztese volt, ami arányaiban kicsit túl is szárnyalja a Hungaroringet (13,9%), de ez az egyetlen pálya, amely százalékosan jobban teljesít a magyarnál a húsznál több futamot rendezők közül.
Ehhez képest Silverstone-ban az 59 futamból is csak 5 új győztes volt (sőt, 1952 óta csak 3!), Spában az 56-ből 4, Interlagosban a 40-ből 4, Barcelonában a 34-ből 2, Szuzukában a 34-ből csupán 1 – hogy néhányat említsünk a Hungaroringgel tartósságban nagyjából egy ligában szereplő pályákból.
Ha pedig – kicsit önkényes módon, de mégis egy fontos, kerek évszámhoz kötve – az ezredforduló óta avatott új győzteseket tekintjük, ebben már a Hungaroring az első: azóta négyen, 2003-ban Fernando Alonso, 2006-ban Jenson Button, 2008-ban Heikki Kovalainen és 2021-ben Esteban Ocon is itt ünnepelhetett első alkalommal, míg a következő legtöbbet Monza és Montreal tudja kiállítani 3-3-mal.
Új győztesek egyáltalán nem sűrűn születnek az F1-ben, egy szezonban a számuk rendszerint 0 és 2 között mozog. A 75. évében járó F1-nek eddig 114 győztese volt, de ha eltekintünk az 1950 és 1960 között a naptár részét képező Indy 500-aktól (és így teszünk jelen cikkünk minden statisztikai mutatójában, mert ezek különcségük miatt számos ponton torzítanák az adatokat), akkor csak 104. Átlagban tehát a versenyek 9,4%-át nyeri olyasvalaki, aki korábban még nem állt a dobogó tetején, a Hungaroring 13,2%-os mutatója pedig bőven átlag feletti, s mint láthattuk, Montreal kivétellel a többi klasszikus pályát is felülmúlja ebből a szempontból. Tehát kimondható, valóban jók a nézői percepciók, a mogyoródi pálya tényleg sűrűbben avat új győztest, mint a nagy többség.
Van-e ennek köze az időjáráshoz?
A Magyar Nagydíj az egyik leginkább kondenzált futam a naptárban, garantált a nyári időpontja, sőt, az ideivel együtt eddig mind a 39 a július 19. és augusztus 24. közötti, bő egy hónapos intervallumban kapott helyet. Ezek egyértelműen a legmelegebb nyári hónapok Magyarországon, a magas aszfalthőmérséklet pedig a gumikat is alaposan igénybe veszi, így ennek is többször lehetett hatása az erőviszonyok átrendeződésére. 1997-ben a Bridgestone érkezett olyan gumikkal a Hungaroringre, amiken az addig a pontokért is csak elvétve küzdő Arrowsszal Damon Hill váratlanul remekelt még a Goodyear-felhasználó nagycsapatokkal szemben is, és csak egy utolsó körös technikai hibán múlt, hogy nem írta fel ő is a nevét a pálya legváratlanabb győztesei közé.
De az időjárási körülmény, amely a hőségnél is nagyobb eséllyel dob ki szokatlan győztest, az nem a forróság, hanem az eső. Gondolhatnánk, hogy ehhez nem éppen a legjobb időpontban van a Magyar Nagydíj, hiszen az ember inkább tavasszal vagy ősszel keresné a legcsapadékosabb hónapokat – aki pedig már egyszer is főtt meg a Hungaroring lelátóján, biztosan kívánta már, hogy hűvösebb hónapra tegyék át a futamot –, de az elmúlt 30 év időjárási trendjei mást mutatnak! Csapadékos napok számát tekintve nincs lényeges eltérés az év hónapjai között az országban, a met.hu adatai szerint júliusban és augusztusban is nagyjából 6-7 napon várható eső, viszont a lehulló csapadékmennyiség a nyári hónapokban átlag feletti, júliusban a 70 mm-t is eléri, vagyis a Magyar Nagydíj az eső általi befolyásoltság valószínűsége szempontjából is a legjobb helyen van – dacára annak, hogy 20 évet kellett várni arra, hogy megtörténjen az első ilyen 2006-ban.
A 104 futamgyőztesből 20-an is legalább részben eső által befolyásolt versenyen nyertek először az F1-ben, ami 19,2%-os arány, miközben az összes eddigi F1-es futamnak csak 14,3%-a volt legalább részlegesen esős, amiből kirajzolódik, hogy egy esőfutam nagyobb valószínűséggel dob ki új győztest, mint egy száraz pályán zajló. Ebből a szempontból is kedvező számokat tud felmutatni a Hungaroring, ahol ebben az évezredben, vagyis 2001-től kezdődően már öt olyan verseny volt, amelynek egy részében szükség volt a vizes pályára alkalmas gumikra, s ebben a tekintetben csak két jóval csapadékosabb éghajlaton lévő pálya, a brit Silverstone és a brazil Interlagos előzi meg, az ezredforduló óta 6-6 esőfutammal. (Tegyük hozzá, Sanghajban is 5 volt, mindössze 17 futamból, a klasszikusan esős helyszínnek mondott Spában viszont csak 4).
A Magyar Nagydíjon 2006-ban, 2011-ben, 2014-ben, 2020-ban és 2021-ben volt eső által befolyásolt futam (utóbbi két esetben csak az első körökben, de három évvel ezelőtt ennek is meghatározó szerepe volt a fejlemények alakulásában). 2006-ban és 2021-ben új győztest hoztak a vizes körülmények, de a 2014-es Ricciardo-siker is csak a második volt az ausztrál karrierjében.
Hozzávalók egy új hungaroringi győzteshez
Átnézve az új győztest hozó öt Magyar Nagydíj forgatókönyvét, mégsem lehet elkülöníteni egy vagy két olyan körülményt, amelyeknek elő kellett állniuk a szokatlan eredményhez – az okok meglehetősen eltérőek voltak minden esetben.
TÜRELEM: 1993 – Damon Hill
Hill már harmadik F1-es rajtját a mezőny aktuális domináns autójában, a Williamsben ejthette meg az 1993-as szezonnyitón, ám az idény első felében Alain Prost ellenállhatatlan volt csapaton belül, és az alkalmi lepattanókat sem a brit, hanem Ayrton Senna McLarenje gyűjtötte be. Mindazonáltal Hill számára már érett az első győzelem, a Magyar Nagydíjat megelőző futamon, Hockenheimben defekt miatt esett ki az élről két körrel a leintés előtt.
A Hungaroringen aztán végre kifogott egy olyan hétvégét, amikor másokat ért utol a balszerencse. A pole ezúttal is – a 11. hétvégén már 10. alkalommal – Prosté lett, ám a francia autója lefulladt a felvezető kör kezdetén, így csak a mezőny végéről rajtolhatott. Innen ugyan feljött még a 4. helyig is, ám a hátsó szárnyával adódott problémák miatt hét körig a bokszban vesztegelt. Hill vezetését senki nem veszélyeztette, ráadásul legközelebbi üldözői közül kiesett Senna és Schumacher is, így egy perc feletti előnnyel szerezte meg első győzelmét a mezőnyből egyértelműen kimagasodó autóban.
Ahogy tíz évvel korábban, ezúttal is egy olyan versenyző törte át a gátat, akinek győzelme a szezon kezdete óta kilátásban volt, és szintén szüksége volt a körülmények kedvező alakulására, ám Alonso nem a legerősebb autóval, hanem a konstruktőri negyedik Renault-val, a hat éve nyeretlen enstone-i csapattal ért fel a csúcsra. Végérvényesen igazolva a benne lévő potenciált, az F1 akkori legfiatalabb futamgyőztesévé válva ezzel 22 évesen.
Az erőviszonyok részlegesen bolydultak csak fel azzal, hogy a nyáron legjobb formában lévő Williamseket Alonso legyőzte a pole-ért, noha a spanyol az akkori időmérős taktikázás által lehetővé téve alacsonyabb üzemanyagszinttel érte el legjobb idejét, mint az élmezőny többi tagja. Ez végül kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen a Williamsek gyengén rajtoltak, a második helyre előreugró Mark Webber pedig az első etap végéig mindenkit feltartott a Jaguarral, így Alonso már a 13 körös első etapjának végére 20 másodperces előnyt autózott ki, amivel aztán könnyedén gazdálkodhatott a célig.
ESŐÉRZÉK: 2006 – Jenson Button
Miután Schumacher és Alonso, a két bajnoki esélyes egyaránt addig sem és azóta sem látott két másodperces időbüntetést kaptak a kvalifikáció minden egyes szakaszára a szabadedzésen elkövetett előzési vétségeikért, a rajtrács második felében ragadtak, de gyors előretöréssel így is harcban voltak a legjobb helyekért. Ám a spanyol versenyét egy rosszul rögzített kerék nullázta le az élről kiállva, a német pedig a végén már csak a második helyét próbálta sikertelenül védeni intermediate-eken a száradó pályán, így a változó körülménykere rendre jól reagáló – és ezen képességével renomét szerző – Button azzal együtt is félperces előnnyel nyert, hogy motorcserés büntetés miatt ő is csak a 14. helyről startolt. 2011-ben aztán újabb izgalmas futamot nyert itt változó körülmények között.
JÓKOR LENNI A JÓ HELYEN: 2008 – Heikki Kovalainen
Nagyjából a sport első 50 évében még pusztán a Forma-1 természetes velejárójaként volt elkönyvelve, hogy valaki műszaki hiba miatt elessen az első helytől, 2008 intenzív bajnoki harca során azonban már komolyabb megrökönyödést keltett a nézőközönségben, hogy a látványos rajtjával a vezetést átvevő Felipe Massa Ferrari-motorja elfüstölt néhány körrel a leintés előtt – pedig az év igazi ellentmondásos esetei még csak ezután jöttek. Massa motorhibája és Lewis Hamilton korábbi defektje volt az, ami győzelemhez segítette Heikki Kovalainent – ami a finn egyetlen győzelme maradt az egyéni bajnokot adó csapatban, sőt, végül egész karrierjében is, ami pedig nagyban hozzájárul, hogy máig a szerencse kegyeltjeként tekintsen rá a közvélemény.
RAJTKÁOSZ: 2021 – Esteban Ocon
A vizes pályán, állórajttal induló futam több vezéráldozatot szedett az 1-es kanyarban, a balesetek pedig piros zászlós leállást idéztek elő. A takarítással eltelt hosszú idő során a pálya felszáradt, így bár mindenki intereken hajtott ki az új rajtra, a pole-t elfoglaló Hamiltonon kívül mindenki azonnal a bokszba is kanyarodott slickekért – így előidézve az F1 történetének legszürreálisabb, egyetlen autó részvételével lezajló rajtrát. A brit ezzel taktikai hátrányba került, a győzelemért harcoló legéletképesebb autóvá pedig hirtelen Ocon Alpine-ja és Sebastian Vettel végül kizárt Aston Martinja lépett elő. Alonso a végjátékban csapattársáért dolgozva körökön át maga mögött tartotta Hamiltont, így a 8. helyről rajtoló Ocon a rajtkáoszból profitálva a Renault gyári csapatával 2008 óta, az enstone-i csapattal 2013 óta az első, az Alpine néven nevezett istállóval pedig máig az egyetlen győzelmet aratta.
Ki lehet az idei új győztes?
Szerdán már le is csapott a Hungaroringet belakó csapatokra egy komolyabb zivatar, és a nyári záporok egyébként is nehezen kiszámíthatók, mindenesetre az előttünk álló hétvégére egyelőre legfeljebb az eddigi kánikulának néhány fokos enyhülése van kilátásban, csapadék érkezése kevésbé. De még ha le is szakadna az ég, vagy bármilyen más váratlan fordulat forgatná fel a mezőnyt, reálisan nézve akkor is erősen limitált az esélye egy világraszóló meglepetésnek. Azon prózai okból, mert a potens csapatok pilótáinak nagy része mára már futamgyőztes. Egyedül a McLaren egyik versenyzője, Oscar Piastri az, aki még nyeretlen, és önerőből képesnek tűnhet rá idén, hiszen a wokingi istálló már zsinórban nyolc hétvége óta nem tágít a dobogóról. Az ausztrálnak még egy sima futamon is lehet erre esélye, ellenkező esetben viszont az 1997-es Damon Hill-i csodára, és annak révbe érésére lenne szükség, hiszen egy Haast, egy Williamst, Csou Kuan-jü Sauberjét, Cunoda Juki RB-jét vagy Lance Stroll Aston Martinját kellene győztesként látnunk ahhoz, hogy folytatódjon a sorozat.
Fotó: McLaren
Kár is lenne ámítani ezzel, idén tényleg kisebb az esélye egy a Hungaroring által avatott új futamgyőztesnek, mint azon korábbi években, amelyekben ez megtörtént. A mezőny 20 pilótájából ugyanis 12-en is nyertek már versenyt, az előző öt esetben pedig mindig volt még legalább 10 nyeretlen versenyző a rajtrácson – és az aktuális erőviszonyok sem kecsegtetnek túl sok opcióval. Ahhoz képest, hogy az F1 elmúlt évtizedére leginkább valamely versenyző dominanciájaként emlékezhetünk, a jelenleg pályán lévő 12 győztes pilóta rendkívül sok: 1980 óta nem rendeztek olyan nagydíjat a Forma-1-ben, amin ennél is több futamgyőztes versenyző állt volna ott a rajtrácson, de 12 is csak elvétve fordult elő azóta.
Vagy Piastri, vagy a Magyar Nagydíjak történetének legkiszámíthatatlanabb káosza kell tehát ahhoz, hogy a több szempontból már eddig is rekorder pálya hatodszorra is első győztest avasson. De ha valamit megtanultunk az elmúlt 38 futam alatt, az az, hogy itt tényleg bármi megtörténhet, és már ezzel a véletlenszerűséggel sem dicsekedhet mindegyik pálya a Forma-1-es naptárban.
Nemrég beszámoltunk arról, hogy Heikki Kovalainennek szívproblémák miatt komoly kockázatokkal járó műtétre kellett befeküdnie. A finn a beavatkozás óta most először adott állapotjelentést.
Kovalainen 2007 és 2013 között versenyzett az F1-ben, de dobogóesélyes autót csak első éveiben vezethetett, s a McLarennel a 2008-as Magyar Nagydíjon a győzelmet is sikerült begyűjtenie, miután Felipe Massa Ferrarijának motorja az utolsó körökben felmondta a szolgálatot.
A finn azóta elsősorban Japánban versenyzett, bajnok lett a Super GT-ben, az elmúlt években pedig az ország ralibajnokságának lett állandó résztvevője. Idén azonban hiányzik a nevezési listákról, s nemrég kiderült, hogy ennek hátterében egészségügyi problémák állnak.
A 42 éves versenyző nemrég átesett a nyitott szívműtéten, s most a közösségi oldalain közzétett videóban mesél részletesen az állapotáról és a történtekről. Mint mondja, a beavatkozás a lehető legjobban sikerült, arról azonban még nem beszélt, hogy visszatérhet-e valaha a versenyzéshez – a hosszú gyógyulási szakasz végén lehet csak ezzel kapcsolatban tisztán látni.
„Ahogy néhányan talán már láttátok is a hírekben az elmúlt hetekben, aortatágulattal diagnosztizáltak az elmúlt év végén – kezdte Kovalainen. – Ez volt az oka annak, hogy semmilyen ralin vagy bármilyen más eseményen nem tudtam részt venni a tél folyamán. Az elmúlt hónapokban végigvettük az orvosaimmal, hogy milyen lehetőségeim vannak, és végül a műtét mellett döntöttünk. Az operáció a múlt héten zajlott le a Tamperei Egyetemi Kórház szívsebészetén. Nyitott szívműtétről volt szó, szóval örökké hordozni fogom a nyomát a mellkasomon.”
„A műtét jól sikerült, pontosan azt tudták végrehajtani, amit terveztünk. Kivágták az aorta kitágult részét és egy mesterséges elemet tettek be a helyére. Minden jól ment, de mivel ez egy komoly műtét volt, az azt követő néhány napban még elég ramatyul éreztem magam. Azóta viszont már sokat javult a helyzet, így már itthon folytatom a felépülést.”
„A kilátások egészen jók. Lehetséges a teljes felépülés és az erőnlétem teljes visszanyerése, de majd csak az idő fogja megmondani, hogyan alakul minden. A becslések viszont egyelőre jó előjeleket mutatnak, aminek örülök. Addig is folytatom a gyógyulást, remélhetőleg hamarosan kimehetek és fokozatosan egyre több mindent csinálhatok. Mindenekelőtt időt kell hagynom a mellkasi csontnak, hogy begyógyuljon, de ha minden jól megy, utána visszatérhetek a megszokott napi rutinjaimhoz.”
A 42 éves Heikki Kovalainen (cikkünk borítóképén bal oldalt, Felipe Massa és Lewis Hamilton mellett) betegség miatt nem állt rajthoz a Japán Rally Bajnokság szezonnyitó versenyén, és elárulta: a szervezetében felfedezett probléma miatt nem biztos, hogy folytatni tudja autóversenyzői pályafutását.
Kovalainen 2007 és 2012 között volt a Forma-1 mezőnyének állandó tagja (továbbá 2013 utolsó két versenyén ő helyettesítette Kimi Räikkönent a Lotusnál), ezalatt a McLaren színeiben egyetlen futamot meg is nyert, a 2008-as Magyat Nagydíjat. Később más sorozatokban versenyzett, és az előző két idényben ő lett Japán Rally Bajnokság bajnoka.
Az idei kiírás első versenyén azonban nem állt rajthoz, és a finn Iltalehtinekrészletesebben beszélt ennek okáról, mivel eddig csak annyit tudtunk, hogy betegség, egészségügyi okból miatt maradt távol.
„Örökletes betegségem van, ami ellen semmit sem tudtam tenni – mondta Kovalainen. – Szerencse, hogy még időben kiderült a probléma, ami általában tünetmentes, amikor pedig már tünetet generál, akkor már késő.”
Konkrétan aortatágulata van, amit nyitott szívműtéttel lehet kezelni. Kovalainen szerint a műtét során a legrosszabb is bekövetkezhet, azonban azt muszáj elvégezni, addig pedig semmilyen megerőltető tevékenységet sem végezhet. A sikeres műtét után hónapokig tart majd a felépülés, így az idei szezonja valószínűleg befejeződött, még mielőtt elkezdődött volna.
„Szeretném folytatni a karrierem a jövőben is, de ha ez mégsem lehetséges, akkor azt is elfogadom. Szép karrierem volt már eddig is” – tette hozzá a finn versenyző.
Az egykor a Forma-1-ben versenyző Heikki Kovalainen számára nem az egyetlen, a Magyar Nagydíjon aratott F1-es győzelme a legkedvesebb. A finn pilóta azt is elárulta, ki volt a kedvenc csapattársa, és kit tart a motorsport-történelem legnagyobbjának.
Heikki Kovalainen 2007 és 2012 között versenyzett a Forma-1-ben, illetve a 2013-as idény utolsó két futamán ugrott be Kimi Räikkönen helyére. A finn pilóta azóta a DTM-et és a rali-világbajnokságot is kipróbálta, a kettő között pedig a Super GT-ben húzott le hét szezont. Idén újabb kalandba kezdett, hiszen 2023-ban már az Extreme E-ben szerepel.
A finn versenyző egy másik egykori F1-es pilóta, a 2009-ben világbajnoki címet szerző Jenson Button csapatában, a JBXE-ben mutatkozhatott be a múlt heti, Szaúd-Arábiában rendezett nyitófordulón. Párjával, a norvég Hedda Hosåsszal előbb a nyolcadik, majd a tizedik helyen zártak, amivel összességében holtversenyben a kilencedik legjobb teljesítményt nyújtották a tíz autót felvonultató mezőnyből. A 41 éves versenyzővel még akkor készítettek egy kérdezz-felelek videót, melynek lényege az volt, hogy 1 perc alatt minél több kérdésre válaszoljon. A felvételt nemrég tették közzé a sorozat hivatalos Instagram-oldalán.
Miután el kellett mondania a nevét és a csapatát, rögtön jött a legérdekesebb kérdés: melyik a kedvenc győzelme? Kovalainen gondolkodás nélkül kijelentette, hogy a 2004-es Race of Championson elért diadal a számára legkedvesebb siker. Az akkor 23 éves versenyzőnek olyan neveken keresztül vezetett az útja a döntőig, mint David Coulthard, Jean Alesi, majd Michael Schumacher, hogy aztán a fináléban a ralis ág győztesét, Sébastien Loeböt két futamban győzze le.
Mindez azért érdekes, mert bár csak egyszer, de a Forma-1-ben is eljutott a dobogó legfelső fokáig, méghozzá éppen a Magyar Nagydíjon, 2008-ban. Tekintve, hogy az F1-et széles körben az autósport csúcsának tartják, meglepő, hogy Kovalainen nem ezt tartja a legszebb sikerének, de az is tény, hogy valójában az ölébe hullott a győzelem, miután az addig élen autózó Felipe Massa motorja pár körrel a vége előtt elfüstölt.
A négyszeres F1-es dobogós ezt követően arra a kérdésre is válaszolt, hogy kit tart minden idők legnagyobbjának a motorsport-történelemben. 22-23 másodpercnyi gondolkodás után végül kimondta, hogy Schumacher nála a befutó. A másik hétszeres világbajnok, Lewis Hamilton neve is elhangzott, hiszen ő volt a kedvenc csapattársa. A két versenyző 2008-ban és 2009-ben versenyzett együtt a McLarennél, és nem meglepő módon Kovalainen az előbbi idényben használt autót, az MP4/23-ast említette, amikor azt a kérdést kapta, hogy melyik volt a legjobb versenyautója. A legjobb utcai autó esetében szintén a brit márka gyártmányát, a P1-est „jelölte meg”.
Kovalainen a Hungaroringen aratta élete egyetlen F1-es győzelmét
Amikor az épített pálya és a terep között kellett döntenie, elsőre határozottan előbbit mondta, aztán némi gondolkodás után kitartott az eredeti válasza mellett. Természetesen magáról az Extreme E-ről is kérdezték. Ebből kiderült, hogy az első benyomása a terep hepehupássága, és az is, hogy azt kedveli a legjobban a sorozatban, hogy laza felületen versenyeznek.
Idén, 2023-ban a finn ralibajnokságban áll majd rajthoz többek között az egykori Forma-1-es versenyző Heikki Kovalainen. Csapattársa pedig nem akárki lesz, hanem Kimi Räikkönen unokaöccse.
2007 F1-es világbajnokának, mint ismert, van egy bátyja, Rami, aki szintén versenyezgetett, ám elsősorban rali vonalon mozgott mindig is. Egyik fia, Justus pedig, aki már 17 éves, nem meglepő mód, hogy ilyen vezetéknévvel, ilyen családban, szintén megfertőződött motorsporttal.
Justus már egy ideje bontogatja szárnyait raliversenyzőként. Ám elmondása szerint nem teher számára a Räikkönen vezetéknév, ugyanakkor egyáltalán nem tekinti előnynek sem.
„A nevem néha némi féltékenységet vált ki. Már megszoktam, de nagyon bosszantó, hogy ez történik” – idézi a Seiska.
Justusnak már sikerült legyőznie néhány öregfiút a raliban, de nem hagyja magát elszállni a sikertől.
Justus Räikkönen | Fotó: SECTO LABS
„Nem gondolok arra, hogy kit verek meg. A saját versenyzésemre koncentrálok, és megnézem, mit tehetek.”
Justus a versenyzés mellett olyan szakközépiskolába jár, mely az autósportra és az autóipari ágazatra specializálódott. Ez azonban most a sport miatt picit háttérbe szorul.
„Tanulni mindig van idő, de csak egy ilyen vezetési lehetőséget kap az ember” – mondta a fiatal versenyző.
Idén ugyanis teljes szezont teljesít majd a finn ralibajnokságban. A Secto Labs színeiben versenyez majd, csakúgy, mint az ex F1-es versenyző, Heikki Kovalainen. Ám míg Kovalainen egy Škoda Fabia Rally2-t vezet majd, addig Räikkönen Rally4 kategóriában egy Peugeot 208-ast hajt majd.
Kovalainen a nyáron, a Hungaroringen mesélt nekünk arról, hogy a pályaautózásnak teljesen búcsút intett, helyette a ralira koncentrál.
„Volt ez az álmom, hogy Finnországban versenyezzek, teljesen más típusú utakon, és ezt az üzenetet néhány hete egy interjúban megfogalmaztam, aztán összeültünk a Secto srácokkal, és az eredmény az lett, hogy itt vagyunk” – idézi Kovalainent a DirtFish.
„Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, nagyon várom már, hogy Finnországban ralizhassak, bizonyos értelemben olyan ez, mintha hazatérnék. Itt kezdtem gyerekkoromban, és ez egy hatalmas kihívás, ezt tudom, de nagyon szenvedélyes vagyok.”
„Még mindig fitt vagyok és jól vagyok, így nem látok okot arra, hogy ne folytassam ezt a karriert még egy kicsit tovább.”
A 17 éves Räikkönen eközben még csak a harmadik szezonját kezdi meg a raliban. Nyáron a WRC finn fordulóján kategóriájában az első helyen zárt. Ő lett a valaha volt legfiatalabb versenyző, akinek ez sikerült.
A Secto nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóság fokozására is. Matias Henkola, a Secto vezérigazgatója elmodta, hogy autóik „már most is a P1 Fuels eFuel-t használják fosszilis olajozással kombinálva”-
„Ha a motorsport fenn akar maradni a jövőben, akkor ugyanazokat a fenntarthatósági célokat kell elérnie, mint az ipar többi részének” – tette hozzá.
Kovalainen pedig nagyon is egyetért ezzel a személettel.
„A rali és a motorsport jövője szempontjából a fenntarthatóságot figyelembe kell venni” – mondta.
„És rendkívül boldog vagyok, hogy csatlakozhatok egy ilyen programhoz, és egyúttal kiélhetem a raliautózás iránti szenvedélyemet.”
Az Arctic Lapland Rally-t épp ezen a hétvégén rendezték. Kovalainen a 27., míg Räikkönen 22. lett. Utóbbi ezzel megnyerte a kategóriáját.
A magyar Forma-1-es rajongók körében mindig is meglehetősen nagy kedvenceknek számítottak a finn versenyzők. Kimi Räikkönen népszerűsége nagyjából überelhetetlen, de van a Jégemberen kívül valaki, nagyon kedves a magyaroknak, hiszem itt, a Hungaroringen szerezte meg első és egyetlen Forma-1-es győzelmét.
Heikki Kovalainenről van szó, akivel a 2022-es Magyar Nagydíjon volt alkalmam beszélgetni, és direkt a mai napra, a születésnapjára időzítettem ennek közzétételét. Heikki ugyanis ma ünnepli 41. születésnapját.
A finn a 2013-as Brazil Nagydíjon teljesítette utolsó F1-es versenyét, de ma is aktív versenyző. Most a finn Viaplay egyik tudósítójaként volt jelen a Hungaroringen.
Nem okozott csalódást, még mindig az a kedves fickó aki volt, és meglehetősen nyílt és közvetlen, ahhoz képest, hogy a finnekről ennek az ellenkezőjét szokás állítani.
Némileg talán elcsépelt téma vele kapcsolatban, ennek ellenére kihagyhatatlan, hogy 2008-ban a Magyar Nagydíjat sikerült megnyernie, még a McLaren színeiben.
„Nagyon jó emlékeim vannak a Hungaroringről, nyerni tudtam, pedig úgy nézett ki, hogy hamardik leszek. De végül kedvezően alakultak a dolgok, az élre kerültem és magam mögött tudtam tartani a többieket. Ráadásul így Fernando (Alonso, korábbi csapattársa) is mögöttem végzett.”
Embed from Getty ImagesA versenyen alapvetően Massa, Hamilton, Kovalainen volt a sorrend. Bár már a 3. hely is kiváló eredmény lett volna, de fortuna nagyon kedvezett Heikkinek azon a versenyen. Hamilton gumiprobléma miatt esett vissza, majd Massa Ferrarija mondta fel a szolgálatot. Az első helyet így a finn örökölte meg és meg is tartotta azt. Mögötte Timo Glock és Kimi Räikkönen végeztek.
„Ez egyértelműen meghatározó élmény volt a karrieremben, így ez a helyszín mindig kedves lesz számomra. A rajongók is mindig kedvesen és lelkesen fogadtak.”
Győzelmének köszönhetően neki is van szobra a Hungaroring szoborparkjában.
Ennek megfelelően nem meglepő, hogy kedvenc F1-es autója, amit valaha vezetett, a 2008-as, McLaren MP4-23-as, amivel egyébként a 7. helyen végzett a bajnokságban. De kiemelte a 2005-2006-os Renault, melyekkel Fernando Alonso bajnok lett, Heikki pedig még tesztpilótaként vezethette őket.
„De a mostaniak is nagyon menők! Azok a nagy méretű szárnyak…!” – áradozott a 2022-es autók megjelenése kapcsán.
Kovalainen menedzsere Flavio Briatore volt,
de a versenyző 2009 végén felbontotta vele a szerződését, miután a 2008-as crashgate (Briatore kérésére versenyzője, Nelson Piquet Jr. direkt hajtott a falnak, hogy így segítse csapattársát, Fernando Alonsót) következményeként Briatorét eltiltották a Forma-1-től. Idén nyáron aztán arról szóltak a hírek, hogy Kovalainen megbánta, hogy felbontotta a szerződését az olasszal.
Arra a kérdésre, hogy erkölcsi, személyi, vagy egyéb okokból bontott-e szerződést 2009-ben, Heikki így felelt.
„Nem, semmi személyes nem volt benne. Három hónapot kellett volna várnom, gyakorlatilag a szezon végéig. Ha Flavio oldalán maradok, talán jobb elhetőségekhez, jobb csapathoz segített volna és másként alakult volna a karrierem.”
Kovalainen a Renault versenyzőnevelő programjának tagja volt. Ennek megfelelően 2007-ben a Renault csapattal debütált az F1-ben, Briatore csapatfőnöksége mellett. Majd két évet töltött a McLarennél, majd a hátralévő időt gyengébb csapatoknál, a Lotus és a Caterham színeiben.
Akármit is tett annak idején Briatore, az kétségtelen, hogy jelentős személy volt az F1-ben, és valószínűleg most is lenne ott keresnivalója.
„Ha akar bármikor visszatérhet a Forma-1-be. Flavio remek ember, kiváló üzletember, fantasztikus tárgyaló készséggel. Ha vissza akar(na) térni, biztosan találna magának helyet, pozíciót ma is.”
Nagyra tartja versenytársait
Heikki Kovalainen az F1-ben töltött idő alatt olyan csapattársak mellett vezetett, mint Giancarlo Fisichella, Lewis Hamilton, Jarno Trulli, Vitaly Petrov, de jól ismeri Fernando Alonsót is, aki a Renault versenyzője volt, mikor ő a csapat juniorjaként versenyzett GP2-ben. Nem meglepő hát, hogy kiket tart a legjobbnak a jelenlegi F1-es mezőnyben.
„Azt hiszem Lewis. És persze Fernando. Ők nagyon gyorsak, kiváló versenyzők, és egyáltalán nem könnyű lépést tartani velük, vagy ellenük versenyezni.”
Embed from Getty ImagesHeikki hozzátette, hogy bár idén George Russell jobban szerepel, mint Hamilton, egy percig se gondolja azt senki, hogy ez azért lenne, mert a hétszeres világbajnok „elfelejtett” vezetni, vagy unná a versenyzést.
„Egyszerűen nem az ő stílusa az autó, de ő továbbra is kiváló versenyző” – mondta.
Heikkinek különleges élményben volt része a Hungaroringen idén is, ám most nem a versenypályán. Első alkalommal volt jelen igazán riporterként és első alkalommal készített komoly interjút egy versenyzővel. Ráadásul olyasvalakivel, akit jól ismer: Hamiltonnal.
„Tegnap volt az első one on one interjúm, ráadásul Lewiszal, ami nagyon jó volt mert ismerjük egymást, jóban vagyunk. Lewis pedig egy nagyon kedves személy, aki tisztel engem mint embert, és eszerint is viselkedett. Nagyon jól ki lehet vele jönni, egyenrangú félként kezel” – mesélte szinte gyermeki lelkesedéssel. Tényleg nagyra értékelte Lewis kedvességét.
„Nagyon furcsa most egykori versenytársakat interjúvolni, hiszen egykor én is azon az oldalon álltam, mint ők” – tette hozzá elmerengve.
Ami a versenyzést illeti, Heikki 2015 óta Japánban versenyez
5 évet töltött a Lexus színeiben a Super GT-ben (2016-ban bajnok is lett), majd Toyotára váltott. Idén továbbra is Toyotával, de átpártolt a All-Japan Rally bajnokságba, amit meg is nyert.
„A GT-zés Japánban nagyon bejött, most pedig ralizok, szintén Japánban és ennél is maradok, felhagytam a pályaautózással” – árulta el.
Szokatlan utat választott tehát, a legtöbben F1 után WEC-be, Formula E-be, és Amerikába szoktak menni.
„Egyáltalán nem vettem számításba Amerikát és az IndyCart. Ott privát csapatok vannak én pedig jobban szeretek egy gyártóhoz tartozni. Ez pedig most maximálisan teljesül Japánban a Toyotával.”
A Szingapúri Nagydíj napja van ma, ennek apropóján pedig felidézünk egy mondhatni legendás szingapúri, F1-es esetet. 12 éve, egészen pontosan 2010 szeptember 26-án történt, és bizonyára minden F1 rajongó emlékszik rá, vagy ha akkor még nem nézett Forma-1-et, akkor is biztosan látta már a jeleneteket.
Az élen Fernando Alonso (Ferrari) és Sebastian Vettel (Red Bull) csatáztak, mikor három körrel a verseny vége előtt a caterhames Heikki Kovalainennek égni kezdett a lába alatt a talaj. Jobban mondva az autója égett a háta mögött.
Kovalainen és Buemi az utolsó szektorban összeütköztek, a finn meg is forgott. Az ütés következtében Kovalainen autójában megrepedt az üzemanyagtartály nyomáscsökkentő szelepe, így a Caterham előbb diszkrét füstöt kezdett eregetni, majd kigyulladt. Kovalainen a célegyenesben tudott a fal mellé húzódni és kiszállt az autóból, ami addigra már lángolt. Időbe telt volna, míg a tűzoltó személyzet megérkezik, így a gyorsabb megoldás nyert: Kovalainennek a boxfalon át kiadtak egy tűzoltó készüléket, és a versenyző maga oltotta el tűzbe burkolózott autóját.
Mindeközben versenytársai nagy tempóval száguldottak el mellette, mivel nem érkezett a pályára biztonsági autó, csak sárga zászlót lengettek a mezőnynek. A bátor „produkció” láttán a közönség ujjongva méltatta a finnt.
Hungaroringi, 2008-as első és egyetlen győzelme mellett minden bizonnyal ez a másik legemlékezetesebb F1-es jelenete Kovalainennek.
A korábbi Formula-1-es versenyző Heikki Kovalainen a múlt hétvégén megszerezte az All-Japan Rally bajnoki címét. Mindezt úgy, hogy a szezon utolsó előtti fordulóján csak a kilencedik helyen végzett.
A Team Aicello Skoda Fabiájával a korábbi hat versenyen öt győzelmet aratott Kovalainen és mitfárere, Sae Kitagawa a hétvégi Hokkaido Rallyn feltették a koronát a JRC négykerék-meghajtású autók számára kiírt JN-1-es királykategóriában töltött első évükben.
Annak ellenére, hogy csak a kilencedik helyen értek célba, és legközelebbi bajnoki riválisa, Norihiko Katsuta megnyerte a ralit. Kovalainent mégis bajnokká avatták, mivel kiderült, hogy a szezon jövő hónapban megrendezésre kerülő utolsó fordulója, a Rally Highland Masters nem ad annyi pontot, hogy a finn versenyzőt utolérjék.
Ez Kovalainen második bajnoki sikere a JRC-ben, miután tavaly a JN-2 osztályban diadalmaskodott egy kétkerék-meghajtású Toyota 86-os volánjánál.
Kovalainen nehéz hétvégét élt meg Hokkaidón, a szezon mindössze második olyan versenyén, amelyet kavicsos pályán rendeztek meg. A szombati ötödik szakaszon 22 percet veszített. Így értékelt a finn:
„Nem tudtam jól kicserélni a defektes gumit, mert megsérült az emelőtartó. Improvizálnom kellett, és más megoldást kellett találnom, hogy felemeljem az autó hátulját, és végül kicserélhessem. A hétvégére érve azonban tudtam, hogy már megnyertük a bajnokságot, így egy kicsit keményebben mentem, és ez nem adta ki.”
A jövő hónapban megrendezésre kerülő Rally Highland Masters szezonzáró után Kovalainen a tervezett alkalmi WRC-s szereplésére összpontosít a bajnokság novemberi, Japánba való visszatérésén.
A 2016-os SUPER GT bajnok azt mondja, nagyon várja, hogy visszatérhessen az aszfaltra mindkét eseményen. Idén a JRC-ben bizonyította, hogy a mezőny klasszisa a leaszfaltozott utakon. Így folytatta:
„Ez a hokkaidói hétvége bebizonyította, hogy még sokat kell tanulnom a kavicson. Úgy érzem, nem vezetek jól ezeken a nagy sebességű, csúszós utakon. Tehát ez egy olyan terület, amit a jövőben sokat kell gyakorolnom, ha fejlődni akarok.
Aszfalton már magabiztosabb vagyok, így igen várom a JRC és a WRC utolsó fordulóját, még akkor is, ha ez most nem jött össze. Ettől függetlenül szeretném növelni a sebességemet, ezek a dolgok ugyanakkor menet közben megesnek, ez is a játék része.”
Kovalainen még nem döntött a 2023-as terveiről, de korábban a Motorsport.com-nak már jelezte, hogy a SUPER GT-ből való tavalyi visszavonulása után a raliversenyzést helyezi előtérbe a pályaversenyzéshez való esetleges visszatéréssel szemben.
