Igazán remek „monarchiás” történet az övé. A horvát felmenőkkel bíró osztrák milliárdos, aki megvalósította a gyerekszobáját, – nagyban.
Nem csinált nagy dolgot, „csak” sikerült a Krating Daengből egy eladható dolgot csinálnia, Red Bull néven. Miképp? Azt ma már oktatják, az üzleti főiskolákon, egyetemeken.
De tegyük fel a kérdést, mit is adott nekünk Dietrich Mateschitz? Mert bizony, adott, nem is keveset! Először is a legfontosabb, hogy megmaradt örök gyereknek, de lett pénze rá, hogy mindezt nagyban csinálja, sőt, másoknak is örömet okozzon vele. Ő Ausztria leggazdagabb embere, de ellentétben a dolgai sosem voltak vagy lettek öncélúak.
Spielberg és környékén építette fel a „játszóterét”, ahol a történet leginkább a Forma-1-ről, és az autósport szeretetéről szól. Még fiatalemberként szerzett autogramot Jochen Rindtől, az F1 egyetlen posztumusz világbajnokától, és ez a mai napig kint volt a falon bekeretezve az irodájában. A „játékrepülőit” pedig Salzburgban, a legendás és ingyenesen látogatható Hangar-7-ben helyezte el.
Amikor visszahozta a Forma-1-et Ausztriába, annyira kellett a hely, akkora volt az érdeklődés, hogy a környékbeli polgárokat is elküldte nyaralni családostul, hogy legyen még több helye a nézőknek sátrazni, stb. Mire visszatértek, minden az eredeti állapotában volt újra. Ha megtetszett neki egy műemlék víztorony, megvette, felújította, és kávézót nyitott a tetejében. Ha oda hívott meg tárgyalni, akkor is kifizette az alkalmazottaknak a fogyasztását, hiába volt ő A tulajdonos.
Máskor húsvétkor akkora tojáskeresést rendezett a Red Bull Ringen (főnyeremény egy autó volt.), hogy még Bécsből is már reggel 7-kor ott toporgott mindenki.
Folytathatnám még estig a róla szóló sztorikat, mert bizony szerette a magyarokat, jó munkaerőnek is gondolja őket, és megbecsülésnek örvendtek nála a hazánkból érkezett alkalmazottjai.
2017-ben a Legends Paraden addig-addig kavarogtunk, hogy végül összekerültem vele, és bátorkodtam tőle interjút kérni. Még Marko is mondta rögtön, hogy ő nem ad, de Didi leintette. Belement a játékba, de kérte, hogy kapcsoljam ki a mikrofont. Tényleg beszélgettünk, a végén már nem is csak a sportszakmai dolgokról. A fiókban marad.
Köszönök mindent Didi, neked valóban szárnyaid vannak, de te is adsz másoknak. 🖤
