Jimmie Johnson a hétvégén részt vett a Goodwood Revival eseményen, ahol egy AC Cobra volánja mögött kápráztatta el a nézőket.
Az IndyCar-szezon befejeztével joggal mondhatjuk, hogy a versenyzők egy része unatkozik. Jimmie Johnson mindent megtesz azért, hogy ezt az unalmat enyhítse.
A hétszeres NASCAR Cup Series bajnok nemrég a Goodwood Revivalon járt, hogy részt vegyen a háromnapos fesztiválon.
Egyik futama során egy piros AC Cobra Le Mans Coupe volánja mögött ült. Tudni érdemes ezekről az autókról, hogy elég nehéz vezetni őket – még az egyenesben is.
A későbbi győztes, háromszoros BTCC bajnok Gordon Shedden például azt mondta, hogy olyan az autó, mintha valami el lenne törve a kormányműben, mert nem lehet csúszás nélkül menni vele.
Visszatérve Johnsonra, a verseny folyamán beért egy kanyarba, de az autó hátulja megcsúszott. Valahogy sikerült megmentenie a helyzetet, és nem pördült ki, valamint nem ütközött falnak.
Az IndyCarban szereplő Chip Ganassi Racing versenyzője sikeresen zárta az eseményt, hiszen a vasárnapi, 1 órás főversenyt csapattársával, Sean Lynnel egyetemben a harmadik helyen zárták.
Johnson egyébként nem csak az AC Cobrát vezette a hétvégén, hanem a BTCC korai időszakában óriási sikereket elérő Ford Galaxie-t is.
Az eseménytől végül egy igazi hamisítatlan NASCAR-os stílusban búcsúzott el. „Azt kérték, égessek egy kis gumit. Ez nekem nem okoz problémát” – írta Johnson twitteren.
Bár már bejelentette a korábbi NASCAR versenyző, hogy a Carvana 2023-ban is szponzorálni fogja őt, azt még nem lehet tudni, hogy pontosan hol fog versenyezni jövőre a legendás pilóta.
„Minden bizonnyal ő vol a brit autóversenyzés legnagyobb nagykövete, akit a sport valaha is látott. Goodwoodban soha nem fogják elfelejteni.” Ezek Richmond hercegének szavai, aki a modern időkben a goodwoodi versenyzésért felelős.
Amikor Sir Stirling Moss 2020. április 12-én, 90 éves korában elhunyt, egy korszak végét jelentette Goodwood számára. Stirling nem csak a pálya eredeti, 1948 és 1966 közötti időszakának óriási alakja volt, hanem a Festival of Speed és a Revival egyik fő támogatója is, amikor a motorsport az 1990-es években visszatért Goodwoodba.
A világjárvány miatt késve, Goodwood az idén szeptemberi Revival találkozón Moss hihetetlenül sikeres pályafutását ünnepelte, egy neki ajánlott különversennyel, és egy felvonulással a pályán, amelyen számos versenyautóját bemutatták.
Fotó: Goodwood Revival 2021
Nemcsak első és utolsó futamát nyerte meg Goodwoodban, hanem 1962-ben itt jelentette karrierje végét egy baleset.
Stirling mindig is „Mr. Goodwood” volt, itt számos versenyt nyert, sok különböző autóval, és az elmúlt húsz évben a pálya minden tevékenységének védnöke volt. Moss mindig abszolút profi volt, betartotta, amit ígért, és nagyon lelkesedett a sportért.
Soha nem volt nagy rajongója a biztonsági intézkedéseknek, úgy gondolta: „A versenyzés túl biztonságos lett. Egy kis veszély olyan, mint sót adni az ételhez – ha nem lenne benne só, nem lenne olyan finom.”
Hős volt – minden, aminek egy autóversenyzőnek lennie kell!
Rengeteg VIP vendég, és a média munkásai vehették birtokukba a versenyirányítás épületét a Goodwood Revival rendezvényén szeptember közepén, ez az ismert és kedvelt Credit Suisse Historic Racing Forum. Mielőtt hivatalosan is megkezdődtek volna a pályán az események, Derek Bell, Jochen Mass, Alain de Cadenet és Gordon Murray professzor sztorizgattak a 70-es évekről. Nagyon remek belsős történeteket adtak elő a versenyzők, a sztártervező és a csapattulajdonos.
Egy olyan évtizedről beszélünk, amikor Bell megnyerte az elsőt az öt Le Mans győzelméből, Mass megnyerte a Spanyol Nagydíjat. Mindkét pilóta nagyon sikeres volt formaautóval, utrcai és sportautókkal is. De Cadenet számos elképesztő sikert ért el a sportkocsi világbajnokságon, Murray pedig a nagy technológiai fejlődés korszakában alkotott maradandót. Megalkotta például a Brabham „ventilátoros autóját” gyors válaszként a szívóhatást kimaximalizáló Lotus 79 ellenében.
A köztiszteletben álló Bruce Jones volt a fórum házigazdája, amelyet először a Nordschleife történeteivel nyitottak meg. Mass, aki megnyerte az 1976-os Német Nagydíjat, úgy emlékezett, hogy ez volt akkor a „világ legjobb teljesítménye, egyszerűen fantasztikus volt.” Bell hozzátette, hogy versenyzőként itt bizony sokszor a határokon túl kellett menni. Ahogy fogalmazott:
„Soha nem hihetted el, hogy tökéletes kört futottál. Ha ezt állítottad, hazudtál!”
A 70-es évek volt az a korszak is, amikor egy olyan zseni, mint Gordon Murray is szabad kezet kapott, miután csatlakozott a Brabham-istállóhoz. Ő így emlékezett ezen időszakára:
„Naponta 14 órát dolgoztam a Brabhamnél, este tízkor befejeztem, majd átmentem dolgozni Alain de Cadenets Le Mans autóján hajnali háromig. Reggel nyolcra pedig már újra bent voltam. Ez volt az első igazi versenyautó amit terveztem, négy hónap alatt hoztam össze éjszakánként. Azon kaptam magam a Brabhamnél, hogy én lettem a főtervező, mert amikor körbenéztem a tervezőirodában, senki más nem volt ott!”
Az 1972-es szezon borzasztóan nehézre sikeredett a csapatnak, és Gordont behívták az irodájába. Bernie Ecclestone, csapat akkori tulajdonosa és vezetője ennyit mondott:
„Egy teljesen új Forma-1-es autót akarok, ami már a te felelősséged lesz!” – majd Murray így folytatta: „Volt tehát egy tiszta papírom, és azt csináltam, amit akartam. Bernie tettre kész volt, és talán ezt látta meg bennem is. Magamra hagyott, de mindig is teljes mértékben támogatott. Tervezőként ez volt a legjobb évtizedem, mert akkora szabadság volt. Egyik nap volt egy ötleted, másnap megrajzoltad, felraktátok az autóra, és egy másodperccel gyorsabb lett. Ma már utálnám ezt, hogy tizedekért harcoljak, miután vagy száz napot töltöttünk a szélcsatornában. Négy olyan pálya volt, ahol nyerni akartam: Nürburgring, Monaco, Spa és a régi Interlagos. 1975-ben végre nyertünk a Ringen. Ez volt az egyetlen olyan pálya, ahol úgy állítottuk be az autókat, hogy repülhessenek, az ugratók miatt. Ha túl nagy volt a hátsószárnyad, akkor felemelte az orrát az autó a levegőben.”
Ez egy olyan évtized is volt, amikor olyan privát arcok, mint Alain de Cadenet fel tudták venni a kesztyűt a varázslatos gyári csapatokkal is, és legyőzhették őket. Ő így látta mindezt:
„Olyan dolgokat tehettünk meg akkor amatőrként, amiket ma már nem tehetsz meg. Veszélyes volt, ez igaz. Ugyanakkor minden sokkal szabadabb volt.”
A Credit Suisse is örömmel üdvözölte Richmond hercegét, aki szintén megjelent a fórumon, és Őfelsége is megosztotta az emlékeit abból az évtizedből, amikor a Goodwood Motor Circuit-et hivatalosan versenyzési célból bezárták:
„Mindig hívogathattam a Control Towert, aztán vezethettem ott bármilyen autót, amilyenem épp volt és amikor volt rá időm. Az emberek ide jártak tesztelni, olykor teljesen illegálisan! Amire kiderítettük, hogy itt vannak, már fel is szívódtak. Az csodálatos dolog, hogy mindannyian itt lehetünk Goodwoodban 40 évvel később.”
Ahogy az már megszokott volt, a Revival 2019-es programja is péntek este kezdődött a látványos Kinrara Trophy-val, amely mezőny talán a világ legdrágább autóiból áll. A Credit Suisse ezen versenyre is hívott vendégeket a versenyirányítás épületébe, hogy a tetőteraszról élvezzék a versenyt. A kockás zászló pedig már egy gyönyörű naplemente során került elő a hihetetlen 1963 előtti GT autók futamának a végén. Ennél jobban nem is lehet kezdeni egy Goodwood Revival-t.
A Rolex jóvoltából lehetőséget kaptam, hogy az F1-es legendát, Sir Jackie Stewartot kérdezzem a Goodwood Revival hétvégéjén, Goodwoodhoz és a Rolexhez való kötődéséről.
A háromszoros világbajnok 1968-ban csatlakozott a Rolex családhoz, így idén már partnerségük 50. évfordulóját ünneplik.
„A márka iránti csodálatom egyre csak nő minden évben, az emberek miatt, és a termék minősége miatt!” – mondta Sir Jackie.
Idén Sir Jackie vezette az 1957-es Cooper T43-at, az 1966-os Eagle-Weslake T1G-t, és az 1960-as Ferrari 250 GT SWB/C-t, a Rob Walker és Dan Gurney emlékeseményeken.
„Igazi megtiszteltetés volt, hogy lehetőséget kaptam vezetni ezen a varázslatos pályán újra, különösen, hogy az autózás legendáinak emlékére.” – mondta utána.
Reagálva az esemény mérföldkövére, Sir Jackie így folytatta: „Látni, hogy a Goodwood Revival 20. évfordulóját ünnepli, különösen nosztalgikus. Richmond hercege létrehozott egy rendkívüli, egyedi és sikeres eseményt, megtisztelve a sportunk örökségét, és a gyönyörű autókat, melyeket az idő múlásával sem feledünk.”
Fotó: Rolex
„Így, hogy ez már az 50. évem a Rolex család tagjaként, megtiszteltetés itt lenni és élvezni a Rolex Drivers’ Club különleges környezetét, ami olyan, mintha a második otthonom lenne.”
Lehetőségem volt két további kérdést feltenni neki, érintve versenyzői képességeit,
Jo Klausmann: A Nürburgring Nordschleife mindig egy olyan pálya volt, melyen egy külön szintet képviseltél a többiekhez képest. Ez egy különösen veszélyes pálya és a biztonságért folytatott állandó harcod fényében, hogyan tudtál megbirkózni ezzel az ellentmondással? Hogyan tudtál eltekinteni a potenciális veszélytől és 100%-ban a vezetésre koncentrálni?
Jackie Stewart: „Agykontroll.”
Sosem vezettem a Nürburgringen gyorsabban annál, mint amennyire az szükséges volt,
szóval elég ritkán mentem el a határig. Többször is enyém volt a körrekord, de körönként 160 kanyar és több, mint 14 mérföldön át; esztelen lett volna abszolút a határon autózni.”
JK: 1977 végén és 1978 elején, a Paul Ricardon, Franciaországban számos F1-es autót teszteltél. Pusztán a móka kedvéért tetted? Megfordult valaha is a fejedben az 1973 utáni visszavonulásod után, hogy visszatérj?
JS: „Sosem gondoltam a visszatérésre, azért teszteltem, mert érezni akartam, milyen vezetni a legújabb technológiát.”
Köszönet Sir Jackie-nek és a Rolexnek a lehetőségért!
A kétszeres világbajnok Mika Häkkinen ha visszatérne a versenyzéshez, „szét akarna rúgni pár hátsót”.
A finn a 2001-es szezon végén hagyott fel a Forma-1-es versenyzéssel, noha hivatalosan sosem vonult vissza.
Most azonban a Goodwood Revival-ön az Autosportnak azt mondta Häkkinen, hogy történelmi autókkal akár vissza is térne a versenyzéshez. Azonban azt is hozzátette, hogy ebben az esetben valószínűleg ő komolyan is venné a versenyzést.
„Szerintem eléggé lehetséges lenne, mivel megfelelőek az izmaim a versenyzéshez, hiszen elég sok éven át versenyeztem.” – mondta Häkkinen.
„A Hintsa Performance nagykövete is vagyok, szóval ők is sokat tudnának nekem segíteni, mivel sok-sok mezőnybéli versenyzővel foglalkoznak. Minden ilyen oldal megfelelően össze tudna állni, szóval nem lenne túl bonyolult. De ha az ember belevág, akkor nyerni akar, nem akarsz második, vagy harmadik lenni. Szét akarsz rúgni pár hátsót.”
F1-es karrierje után a DTM-be is belekóstolt, végül 2007-ben hagyott fel a versenyzéssel. Bár nem teljesen, legutóbb 2011-ben vett részt versenyen: egy Mercedes SLS AMG GT3-mal az International Le Mans Cup kínai fordulóján indult.
2016-ban egy Mercedes-Benz W196-ossal demózott a Goodwood Members’ Meetingen, idén pedig a Goodvood Revival-ön vett részt, mintegy megünnepelvén első F1-es bajnoki címe megszerzésének 20. évfordulóját.
Szerinte annak, hogy újból versenyezzen csak személyes szponzorai szabhatnak maximum akadályt és feltételt: a Mercedes-Benz és a Johnnie Walker.
„Gyakran gondoltam rá (hogy ismét versenyezzen).” – mondta a finn. „Szívesen versenyeznék valamivel, izgalmas lenne csinálni valamit. De őszintén szólva ehhez idő kell és elkötelezettség. Én nagyon elfoglalt vagyok a márkanagyköveti munkámmal és öt gyerekem vár otthon.”
„Ha bármi többet hozzáadok az életemhez, az időt vesz el a családomtól és a cégnek végzett munkámból. Egyensúlyban kell ezeknek lenniük.”
A Rolex jóvoltából lehetőséget kaptam, hogy az F1-es legendát, Sir Jackie Stewartot kérdezzem a Goodwood Revival hétvégéjén, Goodwoodhoz és a Rolexhez való kötődéséről.
