Érdekes dolgot mesélt el pályafutása elejéről a McLaren újonca Lando Norris, aki eleinte nem is autóversenyző akart lenni.
A nagy tehetségnek tartott brit versenyző nagy példaképe Valentino Rossi, ami nem véletlen, hiszen a pályafutását még motorokon kezdte. Noha a kettejük pályafutása teljesen ellentétesen indult.
„Két keréken versenyeztem a négy kerék előtt. Versenymotoron, 50-60 köbcentis motokrossz motorokon ültem. Imádtam ezt csinálni. Amint kipróbáltam a gokartot egyből jobban megkedveltem. Amikor beszéltem Rossival, elmondta, hogy ő pont ennek az ellentéte volt. Hét évesen gokarttal kezdte, szerette is, de kipróbált egy motort és sokkal nagyobb szenvedélyt érzett irányába, és jobban is szerette azt.” – mesélte Norris.
Az FIA jóvoltából a Forma-1-ből érkezhet pénz egy szír versenypálya építésére. Ez a pálya csupán pár mérföldre lenne attól a börtöntől, ahol 13 ezer embert végeztek ki még Bashar al-Assad rezsimje alatt.
Szíria az elmúlt nyolc évben a polgárháború kárát szenvedte el, amelyben eddig 400 ezer ember vesztette életét, és sok millióan szorultak segítségre vagy vándoroltak el otthonukból.
A Szíriai Automobil Klub (SAC) most kapott pénzügyi támogatást, arra hogy egy olyan versenypályát építsenek fel a diktatúra alá eső országban, amellyel helyi versenyzők következő generációját nevelnék ki és akik egy nemzeti bajnokságban tudnák megmérettetni magukat a jövőben. Ez a pálya egyébként elsősorban gokart versenyekre lesz alkalmas.
A pénz az FIA támogatási rendszeréből származik, amellyel eddig 144 különböző országba juttattak forrásokat a helyi autosport fejlesztésére. Ez az összeg egyébként a Forma-1-es bevételekből származik.
Az ország már kapott pénzt a biztonságos körülmények megteremtéséhez, most pedig magához az aszfaltcsík felépítéséhez szükséges tőkét is elutalták nekik.
A pálya amúgy nem messze fekszik a Sednaya börtöntől, ahol az USA külügyminisztériumának jelentése szerint az ötéves megtorlás ideje alatt 13 ezer embert végeztek ki, majd az ott felépített krematóriumban el is égették a holttesteket.
Kimi Räikkönen pár perce tette közzé Instagramon, hogy 4 éves kisfia, Robin első alkalommal próbálta ki a gokartozást.
Kis crossmotoron már többször lehetett látni a kis Räikkönent, és korábban édesanyja, Minttu említette már, hogy a nyár folyamán ki fogja próbálni a gokartozást is, hogy kiderüljön, melyiket kedveli jobban.
Úgy fest, ennek most jött el az ideje, Robin ugyanis édesapja felügyelete és instrukciói mellett gokartba pattant Finnországban.
Charles Leclerc idén már a nagyfiúkkal játszik a Forma-1-ben, hiszen többszörös világbajnokok, olyanok mint Lewis Hamilton vagy Sebastian Vettel azok akik ellen küzd. Mégse ők vannak a saját listájának az élén, akik szerinte a legjobbak, akik ellen valaha is versenyzett.
Leclerc a Sauberből ült át a 2019-es szezonra a Ferrariba, és alapvetően jól teljesít, de elismeri, hogy vannak még olyan területek, ahol fejlődnie kell.
A gokartos évei alatt a monacóinak olyanokkal kellett megküzdenie, mint Pierre Gasly, Esteban Ocon, Alexander Albon, vagy Max Verstappen. Mindannyiuknak sikerült eljutniuk a királykategóriába. Egy ilyen erős generációban adódik a kérdés felé is, hogy mit gondol Charles Leclerc, hogy ki a legerősebb pilóta aki ellen valaha is versenyzett?
Az elismerése bizony a Red Bull friss párosának szól, tehát Max Verstappennek és Alexander Albonnak, akik immáron az energiaitalos csapatál versenyeznek, míg Pierre Gasly visszakerült a Toro Rossóhoz. Leclerc eléggé óvatoskodva fogalmazta meg a válaszát, mely szerint azon legjobbak akik ellen valaha is versenyzett, bizony a gokartos évei környékén keresendők:
„A gokartban magas volt a színvonal, így a felsorolt srácok közül kell választanom…” – mondta Leclerc, majd némi hezitálás után kimonta: „Ezek pedig Max Verstappen és Alexander Albon.”
A Renault támogatott Guanyu Zhouval beszélgettünk a Magyar Nagydíj hétvégéjén. A 20 éves pilótának ez az első éve a Forma-2-ben, és eddig remekül teljesít, ő a legjobb újonc. Győzelme még nincs, de többször is állt már dobogón. Nemrég kiderült róla az is, hogy Forma-1-es autót is vezethetett, a Renault korábbi modelljét.
Jelenleg 6. vagy a bajnokságban, te vagy a legjobb újonc. Hogyan csinálod, mi a titkod?
Guanyu Zhou: Minden hétvége előtt keményen dolgozunk a csapattal, nagyon sok információt gyűjtünk, és megpróbálunk 100%-osan felkészülni. Emellett egész gyorsan tudtam alkalmazkodni az autóhoz. Tényleg jó a szezon eddig, főleg hogy az F2-ben nincs sok lehetőséget és időd a gyakorlásra, ráadásul rengeteg új dolgot kellett megtanulnom. De gyorsan hozzászoktam, szóval remek, hogy már ilyen szinten vagyok.
Hogyan kezdted, hogy szerettél bele a versenyzésbe?
Zhou: Mindig szerettem az autókat és a hangjukat. Gyerekként sok matchboxom volt otthon, amivel játszhattam. Aztán egyszer csak elkezdtem gokartozni, szórakozásnak indult, de imádtam, és eztán minden nap akartam menni. Elmentünk egy igazi pályára, és ekkor kezdtem el komolyan versenyezni, mint egy profi versenyző. Azóta az az álmom, hogy Forma-1-es pilóta legyek.
Mik a további célkitűzéseid ebben a szezonban?
Zhou: A szezon előtt néhány dobogó volt a cél, de mivel ez már megvan, az első győzelmemet szeretném megszerezni.
Korábban Ferrari junior pilóta voltál, miért távoztál az olaszoktól?
Zhou: Erre nincs egy ok konkrétan. Remek volt velük, egy professzionális csapatról beszélünk, de már a Renault-nál vagyok, akik szintén egy profi csapat. Az álmom a Forma-1-be jutás, és a Renault-val több lehetőségem van ezt elérni.
Te lehetsz az első kínai Forma-1-es pilóta. Mit jelentene ez számodra?
Zhou: Ez jelentene mindent, valóra válna az álmom. Sok kemény pillanatom volt, rengeteg munkát fektettem ebbe bele, szóval remélem minden ki fog fizetődni. Most nyilván a Forma-2-es bajnokságban kell jól mennem, és ha sikerül, szerintem lesznek lehetőségeim, amiket biztosan meg fogok ragadni, hogy bejussak az F1-be. Ezenkívül egész Kínának is nagy inspiráció lenne.
Peter Bürger is autóversenyző szeretett volna lenni, de aztán kikötött az Arai termékek értékesítésénél. Ma pedig már Sebastian Vettel vagy Daniel Ricciardo bukósisakjaiért felelős. Ezen különleges munkáról beszélgettünk vele a Német Nagydíj alatt:
– Peter, az Arai bukósisakgyártó cég megbízásából dolgozol az ügyfeleiteknek a Forma-1-ben. Hogy csöppentél bele a motorsportok világába?
– A nyolcvanas évek közepétől gokartoztam, végeredményben nem is rosszul, hiszen 1991-ben negyedik lettem az Európa-bajnokságon olyanokkal szemben, mint Jos Verstappen és Giancarlo Fisichella! Ez nem volt annyira rossz, de annyira jó sem, hogy feljebb lépjek. Már a kezdetektől fogva kapcsolatban álltam az Arai céggel. Vettem a sisakjaikat, de adtam el más versenyzőknek is. Amikor rájöttem, hogy nem vagyok elég jó profi autóversenyzőnek, az Arai megkérdezte, hogy lennék-e azon emberük, aki foglalkozik a sisakjaikkal, alkatrészekkel, vagy esetleg megjavítom a sisakrostélyokat. Elfogadtam az ajánlatukat, és létrehozhattam a saját vállalkozásomat, „Point Racing” néven, ahol versenyfelszerelést meg ilyesmit árultam versenyzőknek és motorosoknak. Először ezt nemzeti szinten csináltam kisebb szériákban, majd igazán komolyra a dolog 1997-ben fordult.
– Mi történt ekkor?
– A személyzeti állományában bekövetkezett változás miatt az Arai felajánlotta nekem, hogy felügyeljem a Forma-1-es klienseiket. Mindez január közepén volt, és egy hét gondolkodási időt adtak. Elfogadtam, de olyan volt ez, mint amikor valaki mély vízbe ugrik. A munkám a barcelonai tesztekkel és az Ausztrál Nagydíjjal kezdődött, a 2019-es hockenheimi futam pedig már a 410. amin ott vagyok!
– Rengeteget utazol akkor a munkád miatt…
– Igen, az időm nagy részét repülőgépeken és hotelszobákban töltöm, a világ minden részén. Amennyiben azonban a Forma-1-ben akarsz dolgozni, ezt el kell fogadnod. Mindannyiunkat a száguldó cirkuszban rendesen megfizetnek, és sokat látsz a világból, de az élet más területén azonban korlátaink vannak, legyen az család, barátok. Mindig azt mondom, hogy a Forma-1-nek kell megfelelned…
– Közel állsz az ügyfeleidhez, akár a magánéletben is…
– Igen, olykor ez egy igazán különleges biznisz, egyike vagyok azon embereknek, akik láthatnak F1-es versenyzőket alsónadrágban (felnevet.), az utolsó masszázsukon mielőtt versenyezni mennek, és nekem kell javítani a sisakjukon, ha van vele valami probléma…
– Milyen gondok adódhatnak?
– Például ha utolsó pillanatban cseréltetnek sisakrostélyt, meg ilyesmi. Ma már a sisak elemei nem törnek, de tökéletes állapotban kell tartani őket. A versenyzőnek 100%-ban bíznia kell a felszerelésében, és én vagyok a felelős azért, hogy a munkájára tudjon koncentrálni, és ne kelljen aggódnia a sisakja miatt vezetés közben valami probléma miatt. Azt az érzést kell adnom neki, hogy a sisak teljesen biztonságos! Ráadásul egy bukósisak személyes dolog, minden mást a csapat biztosít.
Ricciardo sisakjához iss van köze Peternek… Fotó: Renault Sport
– Hogy néz ki neked a felkészülésed egy versenyhétvégére?
– Amikor megérkezek egy pályára, az első dolgom az, hogy ellenőrzöm a sisakok állapotát. Egy pilótának normál esetben három ugyanolyan sisakja van egy versenyhétvégére. Egy teljes szezonban Sebastian Vettel például 10-15 sisakot használ. Amit egy hétvége alatt változtatunk, az a sisakrostély, az időjárásnak és a látási viszonyoknak megfelelően. Az igazán nagy különbséget tehát a sisakrostély adja, különösen azok, amelyeket esőben használunk. Antisztatikus övegezésük van, köztük légréteggel, így a modern sisakok esetében már nem beszélhetünk bepárásodásról!
– Mi a helyzet olyan biztonsági megoldásokat mint amilyen a Zylon sisakrostély esetén volt ami pár éve kiemelt szerepbe került Felipe Massa magyarországi baleseténél?
– Az új szabványnak köszönhetően az a rész gyakorlatilag eltűnt, mert a sisak burkolatát úgynevezett ABP standardnak megfelelően kell készíteni, ami annyit tesz, hogy Advanced Ballistic Protection. (Továbbfejlesztett Ballisztikus Védelem. – a szerk.) Mondhatok erről pár számadatot: egy 5 gramm súlyú acéllövedéket 620 km/h sebességgel lőnek ki a sisakrostélyra. Ugyanitt a sisakrostélyt 790 fokos lánggal felmelegítik 45 másodpercig, és nem lehet lyuk a sisakrostélyon! Maga a sisak ugyanakkor karbonszálból készül, a homlokfelület vastagság pedig 1 cm.
– Magyarán teljesen más egy F1-es bukósisak szabványa, mint amelyeket például a gokartban használnak, esetleg motorosok az utcán…
– Igen, annyi a közös bennük, hogy mindegyiket bukósisaknak hívjuk.
– Ezek egyedileg készülnek a versenyzőknek?
– Nem, különféle szabványos méretek vannak, de egyedi beállításokat végzünk rajtuk, mint például arcra igazítjuk a párnákat.
– Volt súlyos balesete olyan pilótának aki a sisakjaitokat használja?
– Nem, szerencsére csak enyhébb balesetei voltak azon versenyzőknek, akik a termékeinket használják, legalábbis 1997 Melbourne óta biztosan…
– Reméljük, hogy ez a rekord marad 2019-ben is, és például az olyan versenyzőid, mint Sebastian Vettel és Daniel Ricciardo is egy biztonságos szezont tudhat magáénak majd 2019 végén!
– Igen, az elsődleges célunk a sisakjainkkal mindig is az, hogy ne kelljen bizonyítaniuk a tartósságukat a versenypályákon…
– Peter, köszönjük, hogy szántál ránk időt, nagyon hasznos volt, hogy így is beláthattunk kicsit a kulisszák mögé!
Peter Bürger és a cikk szerzője. Fotó: Jo Klausmann
Charles Leclerc elárulta, nagyon viccesnek találja azt, hogy a Max Verstappennel való ausztriai kakaskodását még a gokartos időkben történt esetük visszavágójának tekintik.
A monacói pilóta ismét elvesztette a győzelmet, ám ezúttal nem a technika szólt közben, mint Bahreinbe, hanem holland ellenfele tempója és sokak által vitatott manővere miatt kellett megelégednie a második hellyel a Ferrari versenyzőjének.
Az eset után azonban egy rég elfeledett történet is napvilágot látott, ugyanis az internetet elárasztották a páros 2012-es WSK Euro Series egyik futamának felvételei, mikor is a két fiatal még gokartban egy hasonló szituáció keretein belül lett mérges a másikra. Akkor Verstappen volt a dühös fél, míg Leclerc intézte el annyival, hogy az eset csak sima versenyincidens volt.
A Motorsport.com meg is kérdezte a Scuderia fiatal versenyzőjét arról, hogy látta-e a videót, és a történtek ellenére, azért szórakoztatónak találja-e, hogy előkerült, mire Leclerc nevetve így felelt:
,,Igen ez nagyon vicces, szinte mindenhol belebotlottam, az összes közösségi médiás platformon fent volt. A helyzet ott pont ez ellenkezője volt a mostaninak, akkoriban én véltem úgy, hogy az az incidens csak versenybaleset volt, míg ő azt érezte, hogy kilöktem. Most pedig, itt vagyunk hét évvel később, fordított helyzetben a Formula 1-ben mindketten egy élcsapatnál. Ez az egész emlékeztet arra, hogy milyen utat jártunk be az évek alatt, gyerekek voltunk, akik arról álmodoztak, hogy egy nap az F1-ben versenyeznek majd, és most pedig itt vagyunk, és egymás ellen küzdhetünk. Nagyszerű ezt látni.”
A gokartos időkben riválisok voltak az egymás ellen elkövetett trükkös cselekedtek miatt, és a monacói úgy véli, ez a tény még jól jöhet a sportágnak a show miatt. Leclerc elmondta azóta sokkal jobb lett a kapcsolata a hollanddal, azonban legjobb barátoknak nem mondanák egymást.
,,Mikor fiatal vagy és valaki csinált valami olyat veled, akkor az illető automatikusan az ellenségeddé válik, így tehát ő az én ellenfelem lett, én pedig az övé. Akkoriban nagyon fiatalok voltunk ez az eset 2012-ben vagy 2013-ban történhetett, még most is ifjak vagyunk, bár már érettebbé váltunk azóta.”
Leclerc ugyanakkor hozzátette, ha az az agresszív magatartás a versenyzés közben megengedett, amit Verstappen mutatott, akkor a jövőben ő is keményebb lesz. Ezt a megállapítás arra alapozta, hogy bár vitatható volt ellenfele manővere, mégsem büntették meg érte. Az eset után a Ferrari úgy érezte, nem döntött helyesen az FIA és szankcionálni kellett volna a Red Bull pilótáját, ugyanis hasonló esetekben mások kapnak ezért büntetést, ám a monacói szerint rendben volt az, hogy nem vették el versenyzőtársa győzelmét egy esetleges szankció miatt és a történtek ellenére könnyen túl tette magát az ausztriai eseményeken.
,,Az egyetlen dolog, amit szeretnék látni az a konzisztencia. Voltak olyan incidensek a múltban, amik kevésbé voltak vitathatóak, ám mégis büntették a versenyzőt. Ha versenyezhetünk így, akkor boldogan fogom én ezt követni. Úgy vélem ez még az Formula 1-nek is jót tesz és a pilóták is erre vágynak, de ehhez tudnunk kell, azt mit tehetünk meg és mit nem.”
Lando Norris családja egyike Nagy-Britannia leggazdagabbjainak, de nem akarja azt, hogy erről szóljanak körülötte a hírek. A Forma-1-ben minden a pénzről szól, és egyes versenyzők fizetnek is a versenyülésért. Norris nem ezen pilóták egyike, és a még mindig csak 19 éves pilóta lenyűgözte annyira a McLarent, hogy megtartották jövőre is.
Norris elég sikeres volt az alacsonyabb kategóriákban, hiszen az European F3-at megnyerte, tavaly pedig második lett a Formula 2-ben. Még a jelenlegi szinten is a brit a családja anyagi helyzete miatt megengedhetné magának azt, hogy saját erőnléti edzője vagy szakácsa legyen, és ott legyenek vele a versenyeken. Adam Norris ugyanis gyakorlatilag 36 évesen nyugdíjba vonult, de a hálózata több mint 250 millió fontot ér. Norrist erről a GrandPXnews kérdezte:
„Nem igazán szeretek erről beszélni, de Lance Strollhoz képest az én apám közel sem olyan gazdag.”
Lawrence Stroll viszont hihetetlenül az, a pletykák szerint 2.6 milliárd fontnyi vagyonnal rendelkezik. Mivel megvette a Force India istállót is, egyértelmű a különbség közöttük anyagi téren is. Norris ugyanakkor nem hisz abban, hogy ha egy gazdag család sarja vagy, az sikert jelent a Forma-1-ben is, szerinte úgy lehet sikeres valaki a királykategóriában, ha elvégzi rendesen az edzéseket, és tisztán él. Erről így vélekedik:
„Nem akarom égetni magamat azzal, hogy elbukok.”
Ma gyakorlatilag pénz kell már egy gokartos karrierhez is, de bármelyik szintjéhez is a motorsportoknak. Norrist támogatta a családja az álmai megvalósításában, és reménykednek benne, hogy sikeres lesz a sportágban.
Múlt héten Lewis Hamilton panaszkodott, hogy napjaink Forma-1-e nem túl megterhelő, és 2-3 versenyt is le tudna nyomni egyhuzamban. Most Romain Grosjean fakadt ki, hogy egy baráti gokartozás alkalmával is jobban kimerült, mint egy F1-es verseny után.
„Nemrég volt részem egy kis baráti gokartozásban. 125 köbcentis, váltós gokartokkal mentünk. Ennek alkalmával jobban elfáradtam, mint egy F1-es futam után” – magyarázta az Ekstra Bladet hasábjain.
„És hogy miért? Mert végig nyomtam. Az F1-ben viszont spórolunk a gumikkal, az üzemanyaggal. Barcelonában például érzésem szerint csak 50%-ot hoztunk ki az autóból. Ha maga a futam olyan lett volna, mint a kvalifikáció, akkor a nyakunk a végére nagyon megsínylette volna. Fáradtak lettünk volna és a koncentrációnk is elveszett volna. Viszont a folyamatos spórolás megkönnyíti a dolgunkat. Ha visszatérnénk a tankoláshoz, akkor nem 100 kg-mal kellene autózni, hanem csak 30-40-el. Így pár másodperccel gyorsabbak lennénk, és ez nehezítő tényező is lenne.”
Imola egy gyönyörű versenypálya a festői Emilia-Romagna tartományban Olaszországban, és a Forma-1 fekete vasárnapja után Ayrton Senna rajongóinak is a zarándokhelyévé vált. Nem csoda, hiszen briliáns brazil bajnok itt vesztette az életét az 1994-es San Marino-i Nagydíjon. A hétvége a honfitársa, Rubens Barrichello hatalmas balesetével kezdődött még a pénteki edzésen, de ő enyhébb sérülésekkel megúszta a dolgot. A horror az osztrák Roland Ratzenberger végzetes balesetével folytatódott a szombati időmérő edzésen, végül az egész hétvége egy rémálommá vált Senna halálával a vasárnapi verseny hetedik körében. Az emlékek még élénkek, a sebek soha nem is fognak begyógyulni, és még most is csóválom csak a fejemet, ha visszagondolok a negyed évszázada történtekre.
Azt kell mondanom azonban, hogy az imolai versenyszervezők nagyon is jól bánnak ezzel a sorssal. Nem lehet eltörölni a történelem nyomait, el kell azt fogadni és a legjobbat kell belőle kihozni, ebben pedig Imola kiemelkedőt nyújt manapság.
A 25. évfordulóra idén minden rajongót emlékezni hívtak az „Ayrton Napra”, amikor egész nap a brazil karrierjét ünneplik. Számos bemutató lesz Ayrton egykori F1-es autóival, fotó- és festmény kiállítás, és összejönnek az F1 Grand Prix Drivers Club tagjai is. Délután egykor megnyitják a pályát a nézők előtt is, és a tömeget pontosan 14:17-re várják a Tamburello kanyarhoz, ahol Ayrton Williams autója elhagyta a pályát, és megkezdődik az emlékműsor Sennáról és Ratzenbergerről.
Egyébként már egy hete tart Ayrton örökségének a bemutatása, a „Historic Minardi Days” keretein belül. Frits van Eerd holland versenyző és csapattulajdonos elhozta a lenyűgöző Forma-1-es autógyűjteményét Imolába:
– azon Williams FW08C, amellyel valami fiatal brazil, Ayrton Senna da Silva névvel az első métereit tehette meg egy F1-es autóval Donington Parkban, 1983 júliusában. Ugyanezzel az autóval Keke Rosberg a Monacói Nagydíjat nyerte meg.
– a McLaren MP4/5B, amellyel Senna megnyerte az 1990-es világbajnokságot. Nem csak 6 versenyt nyert vele, hanem ezzel az autóval ment neki riválisa Alain Prost Ferrarijának a Japán Nagydíj első kanyarjában, ami el is döntötte akkor a cím sorsát.
– a McLaren MP4/7, amellyel a csapat 1992-ben indult, és 12 hengeres Honda motorja volt. Technikailag gyengének bizonyult, és csak Senna kezei között kelhetett versenyre a mindent vivő Williams FW14B-vel. Mégis nyert vele háromszor, és pole pozíciót is szerzett.
– a végzetesnek bizonyult Williams FW16 amellyel a csapat 1994-ben indult. Három elsőséget szerzett vele az időmérő edzéseken, de egyszer sem tudott vele célba érni. Az autó kritikán aluli vezethetősége főszerepet játszott abban, hogy tragédiába torkollott az imolai hétvége.
Rudolf Ratzenbergert, Roland édesapját is újra meghívták. Megjelent, tartott egy rövid beszédet, amelyet az F1 Grand Prix Drivers Club tagjai álló tapssal fogadtak. Jó volt látni, hogy ilyen szeretettel fogadták, ő pedig megköszönte azt, hogy Imola és Bernie Ecclestone mellette voltak a nehéz időkben is.
2019 november 30-ig az imolai bokszutca feletti épület-ben a „Museo Checco Costa”-ban lehet megtekinteni az „Ayrton Magico” kiállítást. 15 euró a belépő, ahol egy újabb Williams FW16-ost lehet látni, valamint a JPS Lotus 97T-t 1985-ből, továbbá az egyik gokartját, két overálját, és három eredeti sisakját. Egy 15 perces videót is megtekinthetünk róla egy nagy vetítővásznon. Talán ez a kiállítás az egyetlen negatívuma a Senna hypeot kihasználó szervezésnek, nem éri meg a pénzt, és kicsit lehúzás szagú.
Végül, de nem utolsósorban számomra különös és érzelmes fontossággal bír az „Ayrton Senna monumento”, a Tamburello kanyar másik oldalán, ahol Ayrton élete bevégeztetett 1994-ben. Ez a megkapó bronzszobor 1997-ben készült, és mindig tele van virágokkal és gyertyákkal. A kerítés is, amely elválasztja a pályát a parktól tele van Senna zászlókkal, pólókkal és személyes üzenetekkel. Az emberek még mindig sírnak itt, törölgetik a szemeiket, és megérintik a szobrot, ezek igazán érzelmes jelenetek, ami alól nehéz kivonnia magát az embernek. Ha valaha is Senna rajongó voltál, vagy még mindig az vagy, irány Imola, tedd a tiszteletedet, és soha nem fogod elfelejteni ezeket a pillanatokat…
