Egy olyan új elem bevezetését tervezi a Nemzetközi Automobil Szövetség az irányítása alá tartozó gokartbajnokságokban, amely nagyobb kockázatvállalást tesz lehetővé a versenyzők számára, mivel megálljt parancsol az egyik legnagyobb balesetezési körülménynek.
Az FIA az autóversenyzés teljes palettáján a biztonság folyamatos javítására törekszik, ennek eredményeként pedig most a legalsó szinten helyen foglaló versenygépek, a gokartok kaptak egy fontos kiegészítőt. A versenyszerű gokartozás legveszélyesebb szituációi azok (leszámítva persze a szándékos kiütéseket), amikor az egyik versenyző az első kerekével ütközik az előtte lévő gép hátsó kerekének – ez ugyanis könnyen azzal járhat, hogy a hátul lévő gokart elemelkedik a földtől, legrosszabb esetben nagyot repül és felborulva ér földet, a versenyzők pedig ezekben a könnyű versenyautókban a legkevésbé védettek.
A szövetség biztonságért felelős részlege ennek a veszélynek a mérséklésére előállt egy újítással, az úgynevezett anti-launch eszközzel, ami tulajdonképpen egy védőelem, amit a hátsó kerekek mögé szerelnek fel, így megakadályozva, hogy ráfuthasson azokra egy másik gokart első kereke.
Ezek a kerékvédők egy új hátsó lökhárító tartozékai, amit az FIA biztonsági igazgatóhelyettese, Marco Petrilli mutat be az alábbi videóban.
Another win for motor sport safety 🏆
This latest innovation, developed by the FIA Safety, Technical and Karting teams, is designed to mitigate the risk of karts going airbourne following a collision 💥
Az újítást szeptember utolsó hétvégéjén, a gokart-világbajnokság cremonai fordulóján próbálták ki először élesben az egyik juniorkategóriában, és miután a bevetés sikeres volt, az FIA most azon dolgozik, hogy a kerékvédő a következő szezontól több kategória gépein is kötelezően megjelenjen.
Döbbenetes, profi gokartversenyen ritkán látott eseménysor játszódott le a rangos Champions of the Future Euro Series idei ötödik állomásán, a svédországi Kristianstadban, amikor az egyik szombati előfutamon Roman Kamyab, a Ricky Flynn Motorsport 15 esztendős brit versenyzője megmagyarázhatatlan tettet hajtott végre a célegyenesben az Energy Corse 35 éves veteránjával, Matthew Higgins-szel szemben.
Amikor ugyanis Higgins a mutatóujjával előrefelé mutogatott valamit a mellette haladó Kamyabnak, utóbbi egyszerűen fogta magát, és ráhúzta a kormányt. Ettől mindkét gokart azonnal forogni kezdett, Higgins azonban sokkal rosszabbul járt, az egyik ellenfele ugyanis eltalálta, amitől ő még jobban pörögni kezdett, majd a centrifugális erő miatt kiesett a gokartból és eltalálta a közelben levő bírói poszt körüli védőelemeket. Eközben az esetet kikerülni igyekvő másik versenyző egyenesen a pálya belső részén levő árokba rongyolt.
A versenyt természetesen azonnal megszakították, a Champions Karting tájékoztatása szerint pedig sem Higginsnek, sem másnak nem esett baja, az Energy Corse pilótája ugyanakkor szemmel láthatóan fájlalta a külsérelmi nyomokat is felvonultató jobb karját.
Ami Kamyabot illeti, őt utólag kizárták erről a futamról és a hétvége folytatásából is. Hogy eltiltást vagy egyéb büntetést fog-e kapni, arról egyelőre nincs hír.
Videó a gokart legnagyobb veszélyeit bemutató esetről:
Gokartpálya lesz a helyén annak a kanyarnak, amely 19 éven át volt a silverstone-i pálya egyik ékköve, noha igazán könyörtelen formában csak három szezonon át létezett.
Az 1950-ben a Forma–1 történetének legelső versenyét rendező silverstone-i pálya szinte a felismerhetetlenségig megváltozott a hőskor óta, de egyes részei úgy is fennmaradtak, hogy azokon már nem zajlanak versenyek. Ilyen a legendás Bridge-kanyar is (nyitóképünkön Kimi Räikkönen száguld a bejárata előtt közvetlenül 2008-ban), amely a 2010-re végbemenő legutóbbi átépítéssel került ki a vonalvezetésből. Ez a kanyar csupán 19 alkalommal szerepelt az F1-es Brit Nagydíjon, de ennyi verseny is elég volt ahhoz, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyjon.
Eleinte egy hosszú padlógázas szakasz vezetett idáig, majd az 1994-es szezonra a gázelvétel nélküli Abbey-kanyarból Pedro Lamy 1993-as teszten történt gyalogosalagútba csapódása miatt sikán lett, és így már nem 300-as tempóval érkeztek meg a bejárata felett található hídról elnevezett Bridge-hez a versenyzők. De ettől még ez a pálya közkedvelt pontja maradt. Az 1991-es (erre az évre alakították ki a Bridge-kanyart és az utána levő, Priory, Brooklands és Luffield kanyarokból álló lassabb komplexumot), 1992-es és 1993-as versenyeken azonban még igencsak komoly próbatételnek számított a kissé döntött ultragyors forduló.
„Az Abbey-kanyar előtt továbbra is hatodikban fogunk haladni, de ahelyett, hogy csak ellenőriznénk a mutatókat, kicsit kevésbé szorítanánk a kormányt és lazítanánk, vissza kell húzódnunk a pálya bal oldalára. A Bridge-kanyart negyedikben, vagy talán ötödikben fogjuk venni, és ha annyira fog tapadni a pálya, mint amennyire gondolom, akkor az az időmérőn szenzációs lesz. Elképesztően gyors kanyarnak néz ki, kicsit döntött is. Amikor majd nézőként jövök ki, ide fogok jegyet venni. Lesz néhány bátor lélek, aki majd megpróbál előzni itt, ami érdekes lesz, és ha jól csinálod a kijáratot, akkor a következő balos is előzési lehetőséget kínál” – jellemezte 1991-ben az éppen a Brabhamnél versenyző Martin Brundle a Bridge-kanyar létrehozásával megjelenő kihívást.
A leginkább az autótöréseiről híres Andrea de Cesaris az 1991-es hétvégén fel is avatta a Bridge-t, amikor a kijáraton elszállva a falnak csapódott a Jordan 191-essel, de szerencsére nem lett komoly baja. Mint ahogy 2004-ben az ugyanitt hatalmasat bukó, a Renault-jával bukfencező Jarno Trullinak, vagy előtte, 2003-ban tesztbalesetben a soha nem versenyző McLaren MP4/18-ast kettétörő Alex Wurznak sem. A Bridge tehát annak ellenére, hogy elképesztően gyors volt, nem szedett áldozatokat, cserébe nagyon közelről nyújtott elképesztő sebességélményt a rajongóknak (videó alább.)
A 2009-es verseny utáni átépítés során a kanyar ugyan kikerült a pálya vérkeringéséből, el nem bontották, így éveken át bárki, aki Silverstone-ban járt, megcsodálhatta az eredeti kerékvetőkkel. Ennek azonban vége, a helyét ugyanis nemsokára szabadidős gokartpálya veszi át, amelynek az építése más javában zajlik, mint azt az alábbi, Redditre feltöltött poszt is mutatja, alatta pedig az látható, hogy nézett ki ez a terület ebből a szemszögből akkor, amikor még ott volt a kanyar.
Fotó: Majer Dániel / TRP Media
A három–négysávosra osztható aszfaltcsík terve már évek óta napirenden van, az elkészültével Silverstone pedig tovább fokozza majd a szurkolói élményt, hiszen az év nagy részében nagyüzemben levő pályára látogató drukkerek ezentúl gokartozhatnak is, illetve eseményekre is ki lehet majd bérelni a gokartpályát. Az építkezés során kétszintes kiszolgáló épületet is felhúznak, amelyben az időmérés és a versenyirányítás is helyet kap, de lesz benne a látogatók számára kialakított tér is.
A 3 éves Emily vérében benne van az autóversenyzés, már ennyi idősen elképesztően tekeri a kormányt és nyomja a gázpedált. Vajon eljut az F1-ig?
Míg a többi hasonló korú gyerek többsége rajzolgat vagy legfeljebb az első gurulós kismotorján ismerkedik a sebesség érzésével, Emily teljesen otthon érzi magát a gokartban, amivel bámulatos tempóban cikázik az aszfalton bójákkal kijelölt pályán.
Szülei saját Instagram-oldalt indítottak neki, a támogatásra buzdító felhívás alapján Svájcban él. Egy közelmúltbeli bejegyzésből kiderült, hogy Emilynek van egy kishúga is, és bizony ő sincs megszeppenve, amikor be kell ülni a kis gokart volánja mögé. Az F1 történetében eddig öt nő próbálkozott versenyezni a világbajnokság valamelyik nagydíján, utoljára Giovanna Amati 1992-ben, aki a legtöbb próbálkozóhoz hasonlóan már a futamon indulás jogát sem vívta ki. Lella Lombardi viszont szerzett pontot is, igaz, csak felet az idő előtt leintett 1975-ös Spanyol Nagydíjon.
A hivatkozott oldalon rendszeresen tesznek fel videókat a később akár az F1 mezőnyét is megpályázó Emily mutatványairól, kedvcsinálónak íme az egyik bejegyzés:
Nagyjából kétévente, amikor olimpiai játékokat rendeznek a világban, a technikai sportok rajongóiban – s olykor még a versenysorozatok paddockjában is – fel-felvetődik a kérdés: megtörténhet-e, hogy egy napon autó- vagy motorversenyeket rendezzenek a nyári játékokon?
Röviden: korábban már volt technikai sport az olimpia hivatalos programjában, azóta pedig jelenkorunkban tűnnek a legkedvezőbbnek a viszonyok ahhoz, hogy egy napon visszatérjen. Hogy miért nincs, annak prózai és alighanem közismert az oka: az olimpia szellemisége, az egyenlő feltételek jegyében motorral hajtott járműveknek nem írnak ki versenyszámokat.
Mindazonáltal az elmúlt évtizedben komolyabb közeledés történt e két távoli világ között. Jean Todt FIA-elnöklése alatt, 2011-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felvette az általa elismert sportszervezetek közé az FIA-t, azóta pedig több kampányban, projektben is együttműködik a két ernyőszervezet. 2018-ban a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián első alkalommal szerepelt bemutatósportágként az elektromos gokartverseny – amiért érmeket így nem osztottak, mégis komoly áttörést jelentett ez a pillanat. Egy további partnerség keretében pedig a 2021-ben létrehozott Virtuális Olimpiai Sorozat e-sportjai között a Gran Turismo is helyet kapott.
Thomas Bach, a NOB elnöke is kipróbálta az elektromos gokartot Buenos Airesben (elöl) – Fotó: IOC
Az FIA gokartszakágának elnöke 2017 decemberétől 2021 végéig Felipe Massa volt, ő pedig egyik céljaként jelölte meg, hogy a gokartozás elektromos, fenntartható formáját, amelyben azonos technikai feltételekkel rendelkeznek a versenyzők, felvetesse az olimpiai programba. Az első célja Párizs volt, ami nem jött össze, majd az FIA immár nélküle megpályázta a 2028-as, Los Angeles-i játékokra való felvételt is – teljes értékű sportágként –, ám a breaktánccal és a kick-boksszal együtt kiesett a rostán. Az FIA már jelezte, hogy a rákövetkező, 2032-es brisbane-i olimpián ismét megpróbálkozik, a fejlemények értelmében viszont még legalább nyolc évig nem lesz ötkarikás sportág a gokart.
Eközben az FIA is létrehozta a maga „olimpiáját”, a Motorsport Játékokat, amit először 2019-ben rendeztek meg, s az olimpia eszmeiségét igyekszik követni, számos különböző szakágban, azonos technikai feltételekkel nyújtva felmérőt a versenyzőknek. Főként a fiatalabbaknak és ismeretlenebbeknek, hiszen az alacsonyabb kategóriájú egyenautók nem igazán jelentenek megfontolandó ajánlatot a világ leghíresebb pilótáinak. Idén októberben Valenciában, a Ricardo Tormo pályán és környékén rendezik majd az ötnapos eseményt.
Mindenki a fedélzetre!
Mai ismereteink birtokában már hihetetlenül hangozhat, de az újkori olimpiák hőskorában a NOB már kacérkodott a technikai sportok bevonásával. A második, 1900-as játékok körül bemutatóeseményként egy halom autóversenyt találunk – taxiknak, tűzoltóautóknak, teherautóknak is volt saját versenyük –, de azok elsősorban nem is az olimpia, hanem az egyidőben rendezett párizsi világkiállítás okán zajlottak, szinte csak francia résztvevőkkel, és sok esetben ismeretlenül maradt versenyzőkkel, hiszen a nevezés az autóknak szólt.
Volt azonban egyetlen év az elmúlt 128 évben, amikor bizony a hivatalos olimpiai program része volt motorral meghajtott járművek versenye, vagyis a résztvevők tényleg érmekért harcoltak. Az 1908-as londoni játékokon történt mindez – persze még ekkor is nagyon gyerekcipőben járt a motorsport, sőt a motorizáció is. Ebben az esetben pedig nem szárazföldi, hanem vízi megmérettetésről volt szó, azaz motorcsónakversenyről, amely azonban az érdeklődés hiánya és az időjárási körülmények miatt eléggé leszerepelt.
Fotó: https://www.facebook.com/EmileThubron/
A versenyek helyszíne az Anglia déli részén fekvő Southamptonba vezető öbölben volt, ahol bójákkal egy 8 tengeri mérföld hosszúságú pályát jelöltek ki. Ezen kellett öt kört, azaz összesen 70 kilométert megtennie azon három kategória mezőnyének, amelyek számára kiírták a versenyt. Az A osztályba az egyszemélyes motorcsónakok tartoztak, a B osztályba a háromszemélyes, 60 lábnál rövidebb csónakok, a C osztály paraméterei pedig 6,5-8 méter hosszúságban voltak megadva, és ezekben a hajókban is hárman ültek.
Az esemény színvonalának azonban nem tett jót, hogy mindhárom kategóriába csak két-két résztvevő nevezett, az pedig csak tovább rontotta az összképet, hogy mindegyikben csak az egyik motorcsónak jutott el a célig. Az A osztály versenyét a tengeren tapasztalt rossz idő, a gale szél által okozott mostoha időjárás miatt egy kör után félbe is kellett szakítani, a másnapi ismétlésben pedig a brit nevező megfeneklett, így a francia Emile Thubron lett az olimpiai bajnok.
A B osztály versenye aztán ismét majdnem komédiába fulladt, miután mindkét résztvevő hajóba beszivárgott a víz a küzdelem során. A két brit nevező közül a Gyrinus elnevezésű hullámszelő annak köszönhetően tudott célba érni és így megszerezni az aranyat, hogy a fedélzetén a minimális háromnál több személy is tartózkodott, akik a befolyó víz eltávolításában segédkeztek. A Gyrinus-legénység a C osztályban aztán azonos felállással újabb győzelmet szerzett, miután riválisukat ezúttal motorproblémák hátráltatták.
Fotó: https://www.facebook.com/EmileThubron/
Mivel minden kategória csak egy célba érkezőt számlált a két indulóból, így nem csak a bronz, hanem az ezüstérmek sem találtak gazdára, s az olimpiai motorcsónakversenyek rövid történetében összesen csupán három aranyérmet osztottak ki – kettőt a briteknek, egyet pedig a franciáknak, de a házigazdák enélkül is toronymagasan nyerték volna az éremtáblázatot, hiszen összesen 56 aranyat szereztek.
A továbbiakban a NOB lefektette határozott álláspontját, miszerint az olimpiai játékokon nincs helyük motorral működtetett eszközöknek, így ezek az 1908-as motorcsónakversenyek azóta is egyedül őrzik a technikai sportok becsületét az ötkarikás játékokon.
Robin Räikkönen újabb győzelmet szerzett, ráadásul nem akárki szurkolt neki a helyszínen.
Miután márciusbannyerni tudott a svájci Rotax-bajnokság Tavasz-kupa elnevezésű szezonindító eseményén, Robin Räikkönen ezúttal a bajnokság negyedik, olaszországi Franciacortában rendezett fordulóján győzedelmeskedett. Kimi Räikkönen fia a micro kategóriában bizonyult a legjobbnak, amiről édesanyja és édesapja a közösségi médiában számolt be. A 9 éves tehetség futamait ráadásul keresztapja, az évtizedeken át a Ferrarinál dolgozó Gino Rosato, valamint a maranellóiak F1-es istállóját 2014 és 2019 között irányító Maurizio Arrivabene (az alábbi képen jobb szélen ingben) is a helyszínről figyelte.
🧊YENİ RAIKKONEN YÜKSELİYOR!
Kimi Raikkonen'in oğlu Robin Raikkonen, bu hafta sonu İtalya'nın Franciacorta Pistinde yapılan Rotax İsviçre Kupası yarışında Micro kategoride galibiyet elde etti.
Raikkonen ailesine Ferrari'de uzun yıllar görev alan Gino Rosato ve eski takım… pic.twitter.com/yewwK3U7f2
Robin Räikkönen próbára tette magát a svájci gokartbajnokságban, és egészen jól is ment, csak aztán kapott egy rakás büntetést.
Az elmúlt hétvégén először tette próbára magát a svájci gokartbajnokságban (autobau Championnat Suisse de Karting) Robin Räikkönen, Kimi Räikkönen 9 éves fia. Mivel az ötfordulós svájci bajnokságnak csak a szezonzárója zajlik Svájcban, és előtte három versenyt Olaszországban, egyet pedig Franciaországban rendeznek, az évek óta versenyző Räikkönen-csemete az olaszországi Laghiban mérette meg magát, az idei sorozat harmadik állomásán.
A Kartshop csapatával, CRG vázzal és TM Racing motorral induló Robin Räikkönen a versenyek előtt interjút adott a Motorsport.ch-nak, amelyben tökéletes angollal, ám az apjára jellemző szűkszavúsággal válaszolgatott a kérdésekre, ami persze 9 éves gyerektől amúgy is megszokott, és hát valljuk be, a kérdések sem voltak éppen hosszas fejtegetést igénylők.
Az interjú leirata alább olvasható:
Hány éves vagy, és mikor kezdtél el gokartozni?
9 éves vagyok és 3 évesen kezdtem gokartozni.
Hol hallottál a svájci bajnokságról és miért döntöttél úgy, hogy itt versenyzel a hétvégén?
Csak ki akartam próbálni egy versenyen a TN motorját, hogy megnézzem, jövőre is ezzel menjek-e.
Milyen versenyeken indultál eddig?
A svájci Rotax-bajnokságokban.
Milyen kategóriában fogsz most vezetni?
A Super Miniben.
Mik a céljaid a hétvégére?
Hogy jó versenyem legyen, és megpróbáljam befejezni a versenyt.
Az interjú Robin Räikkönennel:
🎥: Robin Räikkönen Interview in Autobau Switzerland Karting Championship
Robin az időmérőn 21 indulóból a 9. helyezést ért el, majd az első futamon 5 helyet javítva a 4. helyen intették le. A második versenyt ezért már ebből a pozícióból kezdhette, itt az 5. helyet szerezte meg. A döntője nem sikerült jól, mert bár a 4. helyről indult, mindenki másnál több, 13 másodpercnyi büntetést szedett össze, így hiába intették le a 4. helyen, csak 16.-ként rangsorolták.
Az elmúlt hétvégén rendezték a Morva Kupa és az MNASZ Országos Gokart Bajnokság összevont versenyhétvégéjét Kecskeméten, Vida Benedek pedig mindkét sorozatban dobogóra állhatott.
Népes mezőny gyűlt össze a nemzetközi és a magyar résztvevők által. Vida Benedek a DD2 váltós kategóriában két serleget is szerzett, egy győzelmet és egy második helyet a Toma Motorsportnak.
„Az elmúlt versenyek óta, azt gondolom, hogy sikerült érdemben is előrelépni az új vázzal, amit a versenytempónk igazolt is. Kezdjük megérteni a váz működését, de ehhez kicsit nekem is alkalmazkodni kellett” – kezdte a hétvége összegzését Vida. – Az időmérő harmadik helye után az elődöntőben második, a döntőben első, a szuperdöntőben pedig ismét második helyen intettek le. Ezzel a Morva Kupát megnyertem, az ob értékelésen a második lettem.”
„Bár az edzéseken, még voltak motorproblémák, a váz kitűnően működött, a versenytempó kiváló volt. Köszönöm a Toma Motorsportnak, köszönöm apának, köszönöm a családomnak, hogy mögöttem állnak!”
Az országos bajnokságot a DD2-es kategóriában Krepcsik Áron nyerte, mögötte Vida és Jurancsik Balázs végeztek a dobogón.
Két baleset is hátráltatta Krózser Menyhértet a WSK Open Series első fordulóján Franciacortában. Ennek ellenére pályafutása legjobb KZ2-es teljesítményét nyújtotta a magyar gokartos, az elődöntőben pedig kisebb csodát láthattunk tőle.
Igencsak felbolydult a KZ2-es kategória idén. A szakemberek szerint a WSK minden egyes futama olyan, mintha a világbajnokságon lennénk, annyira komoly a mezőny és annyira komoly műszaki hátteret láthatunk hétről hétre.
Az MHH Racing Team versenyzője, Krózser Menyhért csak örül ennek, hiszen állítása szerint erős mezőnyben lehet a legjobban fejlődni. Most sem volt ez másképp.
A WSK Open Seriesben idén először használt a mezőny LeCont gumit, de Menyának ez sem okozott gondot. Az időmérőn a leggyorsabb körében egyszer kihagyott a motorja, amivel egy-két tizedet és négy-öt pozíciót veszített.
A 82 fős KZ2-es mezőnyben így a 24. helyre kvalifikálta magát. Az előfutamokon igencsak változékony volt a pálya tapadása, de rendre top 8-as eredményeket hozott.
A harmadik előfutamban azonban balesetbe keveredett, amiben úgy megsérült a gokartja, hogy nem tudta folytatni a futamot. Ez a WSK-ban komoly hátrányt jelent, de Menya nem adta fel. A 30. helyen jutott az elődöntőbe, ahol egészen a 10.-ig küzdötte fel magát, amikor ütközés miatt kiesett.
A két ütközés ellenére is mindössze két pozícióval maradt le a döntőről.
„Az eredménnyel nyilván nem vagyok elégedett, de mégis azt gondolom, hogy ez volt a legjobb hétvégém a KZ2-ben – mondta Menya. – Jó volt a tempóm, sokat dolgoztunk a gokart beállításán és folyamatosan léptünk előre.
A LeCont gumik nem okoztak gondot, most már gyakorlatilag bármilyen gumin kell versenyezni, azonnal gyors tudok lenni vele. Sőt, a hétvége egyik pozitívuma a gumikezelésem volt.
A két ütközés megpecsételte a hétvégémet, a vázam sem volt a legjobb állapotban, de ennek ellenére az elődöntőben is sokat tudtam előzni.
Azt mondják, a nehéz hétvégéből lehet a legtöbbet tanulni, ez most tényleg így volt. Nagyon motivált vagyok és alig várom, hogy a következő versenyen is bizonyíthassak.“
Húsvét hétvégéjén kezdte meg az idei gokartszezont a hazai mezőny a kecskeméti gokartstadionban. A tavalyi DD2-es Közép-Európa-bajnok Vida Benedek is rajthoz áll az idei szezonban a Toma Motorsport színeiben. Az igencsak küzdelmes hétvégén remek csapatmunkával végül győztesként zárhatta az első fordulót.
A Formula K vázzal versenyző Vida Benedek az alábbiakban foglalta össze hétvégéjét:
„Az ismerkedés tovább folytatódott az új vázzal. Bár a nemzetközi CEE első fordulóján rendkívüli sebességem volt, itt teljesen más volt a helyzet. A pálya és az aszfalt tulajdonságából adódóan rengeteg gumi tud itt lerakódni, ami extrém tapadást jelent. Minden pálya más és más. Kerestük a megfelelő beállítást, teszteltük a motorokat is, végül találtunk egy setupot, amivel jól éreztem magam a gépemben.”
„Az időmérőn sikerült megfutnom a pole-pozíciót, a versenytempómból viszont hiányzott 0,2 másodperc. Az első futamon egy technikai probléma hátráltatott, ugyanis lent ragadt a gázpedálom padlógázon, ami igencsak megijesztett egy féktávon. Csak kézzel tudtam visszahúzni, és ez után a hátra lévő 10 körön kézzel kellett húzgálnom a gázbowdent. Így a harmadik helyen értem be.”
„A következő két futamon a rajtoknál remek csapatmunkával mindkétszer az első két helyen fordultunk el a csapattársammal, Ádámmal, aki hatalmas csatát vívott a második helyért, és ezalatt sikerült annyi előnyt kiautóznom, hogy az kitartott a leintésig, és ezzel megnyertem a hétvégét! Gratulálok Adámnak a harmadik helyhez” – összegzett a versenyző.
Vida legközelebb május elején áll rajthoz a CEE Slovakia Ring-i fordulóján.
