1953. január 18-án az első Argentin Nagydíj meglehetősen tragikus volt.
Hét ember halálával és több tucatnyi sérüléssel végződött a verseny. A 40. körben Giuseppe Farina a pálya szélén gyülekező nézők tömegébe hajtott, amikor megpróbált kikerülni egy nézőt, aki megpróbált átkelni a pályán.
Farina maga kisebb lábsérülésekkel megúszta a balesetet, nem úgy a nézők.
A rajt előtt a becslések szerint 200 000-en voltak a helyszínen. Többen állítólag belépőjegy nélkül jutottak be, így még nagyobb volt a tömeg, és mire a verseny elkezdődött, a biztonsági kerítéseken át a pálya szélére özönlöttek.
A tragédia ellenére a versenyt befejezték, és Alberto Ascari nyerte meg. Övé volt a pole is, és végig az élen haladt.
Szerencsére manapság már nem történnek ilyen esetek, mivel az évek során nem csak maguk az autók váltak sokkal biztonságosabbá, hanem a pályák is, köszönhetően például a védőkerítéseknek, tecpro falaknak, megfelelő távolságban elhelyezett lelátóknak, stb.
1953-ban azonban semmi nem választotta el a nézőket a versenyautóktól:
Silverstone pálya vezetői és a Forma-1 irányítói megegyeztek arról, hogy a Brit Nagydíjat 2024-ig biztosan itt rendezik majd meg. A híres pályán rendezik most hétvégén is a versenyt, egyike a legnagyobb múlttal rendelkezőeknek a világon, a harmadik legtöbb F1-es versenyt rendezték ezen a helyszínen. Pár napja még mindenki aggódott a Brit Nagydíj jövőjéért, és úgy tűnik, hogy a könyörgések meghallgattattak, mert a Northamptonshireben található pálya újabb 5 évig fixen marad a versenynaptárban.
Silverstoneban tartották az első F1-es versenyt is 1950-ben, amelyet akkor Giuseppe Farina nyert meg, egy Alfa Romeoval. Három versenyző nyerte meg itt a futamot öt alkalommal is, de Lewis Hamailtonnak esélye lesz meglépnie Jim Clarktól és Alain Prosttól ezen a hétvégén.
Chase Carey szerdán egy sajtótájékoztatón jelentette be a szerződés megszületését, egy nappal azelőtt, hogy megkezdődik a szokássos királykategóriás versenyhétvége a történelmi pályán:
„Mindig is azt mondtuk, hogy hosszú távon biztosítani kell a jövőjét, a sportágunknak tisztelnie kell Silverstone történelmi értékeit Nagy-Britanniát pedig képviselni kell a száguldó cirkuszban, hiszen innen indult az egész 1950-ben.”
A BRDC (akik birtokolják a pályát is) részéről John Grant, elnök nyilatkozott:
„Silverstone egyike az ikonikus nagydíjainak a Forma-1-es versenynaptárnak, ilyen gazdag múlttal katasztrófa lett volna a sportnak és a rajongóknak, ha nem találtunk volna megoldást a folytatásra.”
1938. május 16, talán a legsötétebb nap a magyar autósportban, hiszen 80 éve ezen a napon hunyt el Hartmann László. A nagypolgári festékkereskedő családjából származó fiatalember mondhatni fenekestül forgatta fel a 30-as évek motorsport életét, mert teljesen mindegy, hogy túraúton vett-e részt, sebességi rekordot állított fel, vagy Grand Prix versenyen indult, általában trófeával térhetett haza.
Igen elhanyagolt karaktere ő, a magyar motorsport történelemnek, és ebből csak egy az, hogy alig 10 évnyi idő adatott meg neki arra, hogy minél többször magasba emeltesse a magyar zászlót a himnusz hangjaira. És már akkor is jó magyar szokás szerint, bőven akadtak irigyek, akiknek nagy volt a szájuk, gyorsabb volt az autójuk, csak a kezük és a lábuk nem…
Két érdekes adalék a halálával kapcsolatban: felesége, Ráhmer Mária minden versenyén ott volt Lászlónak, egy kivételével. Igen, az utolsó, tripoliszi futamon, Melhallában, pedig egy korabeli újságriport szerint érezte, hogy baj lehet, aggódott is. Másik érdekes dolog 1938 ezen szakaszából az, hogy Hartmann gondolkodott már azon, hogy eladja a régebbi Bugattijait, hogy az abból befolyó összegeket is a versenyzésére fordíthassa. Végül egy elgondolkodtató dolgot Mária osztott meg a magyar rádió riporterével 1986-ban, amikor volt hites ura emléktábláját avatták a Hungaroringen: Két opció adódott, pár héttel a végzetesnek bizonyult észak-afrikai verseny előtt: vagy vesz a Stefánia úton egy villát a feleségének, vagy megveszi és felújíttatja a kis 1.5 literes motorú Maseratit, amivel elindult Tripoliszban…
Magáról a balesetről leírások több nyelven is hitelesen visszaadják, hogy mi történt, de fénykép a balesetet szenvedettekről nem került elő. A későbbi Forma-1-es világbajnok Giuseppe Farina a sokkal erősebb 3 literes 12 hengeres Alfa Romeo Tipo 308-asával már épp körözte volna le a Voiturette osztályban 1.5 literes Maserati 4CM-mel versenyző Hartmannt, amikor a rajt cél-egyenes elején összeakadtak, az erős oldalszélnek köszönhetően a némileg irányíthatatlanná vált autók összeakadtak, elvitték a szalmabálát is, László kirepült az autóból, gerinctörést szenvedett, másnapra elhunyt. Eltemetve a Kozma utcai izraelita temetőbe lett, az akkori magyar autó- és motorsportos társadalom főhajtása mellett.
Hartmann László sírja a Kozma utcai temetőben. Fotó: Vámosi Péter
A DIGI Sport ma reggeli adásában az ő alakját és történetét elevenítettük fel 8 percben, kevésbé ismert képek segítségével, amely egy nagyszabású kutatási projekt része, amelyet Négyesi Pál ismert autótörténész is koordinál.
