A korábbi osztrák versenyző szerint a Red Bull Dietrich Mateschitz halálával indult el a lejtőn.
„Közismert tény, hogy sokkal tovább tart felépíteni valamit, mint lebontani. De senki sem gondolta volna, hogy Didi Mateschitz halála után alig hat hónappal minden összeomlik. Gyakran a vég kezdete, amikor ilyen gondok jelentkeznek. A Forma-1 nagyon összetett, és egy csapat csak akkor lehet sikeres, ha mindenki azonos irányba húz, mindenki jól kommunikál egymással” – nyilatkozta Berger az Auto Motor und Sportnak.
A Red Bull-birodalom alapítója, Dietrich Mateschitz 2022 őszén hunyt el, és pár hónap múlva, 2023-ban már jelentkeztek a Red Bull autófejlesztésének problémái, csak még nem észlelték tünetileg, hiszen azt még el tudták fedni egy ideig, pontosabban Max Verstappen teljesítményét az nem csorbította. Tavaly viszont már átvette tőlük a McLaren a vezető pozíciót az erősorrendben, és idén egész jó esély kínálkozik a trónfosztásra.
Osztrák lévén Berger jól rálátott a Red Bullnál zajló folyamatokra, és furcsállja, mennyi minden megváltozott. „A Red Bull márka mindig jókedvet és menő arculatot sugárzott, de hirtelen minden megváltozott. Rájuk nem jellemző módon nem egyértelműek a cselekedeteik, vegyük például Sergio Pérez példáját. Tisztán látszott, hogy már nem jól teljesít, mégis kapott új szerződést, amit nem értettek a hozzáértők.”
„Bizonyára megvoltak a hosszabbítás okai, például marketinges vagy szerződéses indokok, de ő nem javult utána sem, kapott még három futamot, majd újabb kettőt, a döntést pedig elodázták. Nem látom a logikát. Mateschitz idejében a Red Bull híres volt mindig az egyértelmű döntésekről.”
Carlos Sainz az Ausztrál Nagydíj megnyerésével rendkívüli tettet vitt véghez, hiszen az F1 történetében nagyon kevesen tudtak úgy megnyerni egy versenyt, hogy az azt megelőzőn nem álltak rajthoz. Felkutattuk a korábbi precedenseket.
A Ferrari spanyoljának vakbélműtét miatt kellett kihagynia a Szaúd-arábiai Nagydíjat, amelyen így Oliver Bearman ugrott be a helyére. Tíz napnyi pihenő azonban elég volt Sainznak ahhoz, hogy Melbourne-ben visszatérve ne csak a gyorsabbik Ferrari-pilóta legyen, de a Red Bull hibáját kihasználva a dobogó tetején nyomatékosítsa, hogy a műtét nem hagyott nyomot a teljesítményén.
Mindenekelőtt viszont tisztáznunk kell, hogyan értelmezzük a kihagyást, hiszen az első dzsiddai edzésnapon még Sainz is ott volt a pályán, csak az időmérő és a verseny napján nem vett részt. Ilyen szempontból Sainz esete különleges, hiszen a győzelmük előtti versenyt kihagyók zöme egyáltalán nem vett részt azon a hétvégén. Hárman vannak viszont olyanok, akik az időmérőt is sikerrel vették, és csak a verseny rajtjáig nem jutottak el: Fernando Alonso, aki a mezőny többségével egyetemben bojkottálta az USA Nagydíjat 2005-ben, Mika Häkkinen 2001-ből, akinek a McLarenje nem tudott elindulni a felvezető körre Franciaországban, és Dan Gurney 1962-ből, aki Porschéjának problémái miatt nem indult el az 1962-es Belga Nagydíjon, miután az utolsó helyre kvalifikált.
Fotó: Xavi Bonilla/DPPI/Scuderia Ferrari Press Office
Ha a fenti hármast is figyelembe vesszük, akkor 19, ha nem, akkor 16 kihagyás utáni győzelmet találhatunk az F1 történetében. De mielőtt rátérnénk utóbbiakra, még egy kitételt kell tennünk, hiszen ebben a számításban az 1950 és 1960 között az F1-es versenynaptár részét képező Indianapolis 500-asokat nem vettük figyelembe, az ottani pilóták ugyanis rendszerint nem vettek részt semmilyen más F1-es futamon.
Orvosi igazolással távol
A 16 távolmaradásból talán furcsa módon Sainz mostani esete mellett csak kettő olyanról tudunk, amikor betegség miatt hiányzott a következő futam győztese. Az egyik éppen a legutóbbi ilyen győzelem esetében történt, de már ahhoz is közel 27 évet kell visszamennünk az időben: Gerhard Berger három futamot hagyott ki az 1997-es szezon derekán orrműtét miatt. Az egy külön történet, hogy az újonc Alexander Wurz remek tempót mutatva ugrott be a helyére a Benettonhoz, Silverstone-ban dobogót is szerezve, ezt követően viszont a Német Nagydíjon Berger visszatért az autóba. És nemcsak visszatért, hanem azonnal dominált is: a pole után a győzelmet is megszerezte 17 másodperces előnnyel Michael Schumacherrel szemben a régi Hockenheimringen. Egyben ez volt önmaga és a Benetton utolsó győzelme is, az osztrák a szezon végén tízszeres futamgyőztesként visszavonult az F1-ből.
A másik ismerten betegség miatti hiányzás Jackie Stewart nevéhez fűződik az 1972-es Belga Nagydíjról. A skót naptára rendkívül sűrű volt abban az évben, hiszen az F1 mellett az USA-ban a Can-Am sorozatban, valamint Európában túraautókkal is versenyzett, emellett pedig még kommentátori feladatokat is vállalt. Talán kimerültségéből is fakadt, hogy nyáron gyomorhuruttal diagnosztizálták, s orvosa tanácsára három hétre minden tevékenységével felhagyott. Ebbe esett bele a nivelles-i belga F1-es futam is, ám Stewart egy hónappal később a Francia Nagydjon már fölényes győzelemmel tért vissza.
Akiket nem engedtek
Emlékezetes esetek tartoznak abba a kategóriába, amikor igencsak változatos okokból „nem volt szabad” egy versenyzőnek elindulnia egy bizonyos futamon – a következőn azonban győzött. Kettőt a szabályok mondtak ki.
A nem csak a Benetton számára viharos 1994-es szezonban Michael Schumacher kétfutamos eltiltást kapott, miután Silverstone-ban figyelmen kívül hagyta a Damon Hill felvezető kör alatti megelőzéséért neki belengetett fekete zászlót. A sikertelen fellebbezés után a németnek a monzai és az estorili versenyt kellett kihagynia, amit követően a jerezi Európa Nagydíjon győzelemmel vágott vissza. Szüksége is volt erre, hiszen a szezon addigi 13 futamából kettőről kizárták, kettőről pedig eltiltották, de a botrányok és tragédiák által szabdalt év végén mégis megszerezte első vb-címét.
Nelson Piquet 1982-ben Detroitban olyasmit tett, amit sem előtte, sem azóta senki: uralkodó világbajnokként nem tudta kvalifikálni magát egy versenyre. Ehhez az első időmérőn a BMW-motorjának problémái, a másodikon pedig az eső járult hozzá – a brazil kilenc másodperccel elmaradt a pole-időtől, ezzel nem fért fel a 26 fős rajtrácsra, akkoriban pedig még nem volt szokás a maihoz hasonló engedményeket adni, ha az FIA úgy ítéli, hogy egy versenyző nem saját képességei, hanem hátráltató tényezők miatt volt túl lassú. Piquet egyszerűen lemaradt a futamról, ám egy héttel később Montréalban már az ő vezetésével aratott kettős győzelmet a Brabham.
Néhány másik esetben a csapatuk fosztotta meg a versenyzőket a futamon való részvétel lehetőségétől azáltal, hogy nem neveztek. A már említett 2005-ös bojkott mellett két további, hasonló kaliberű eset volt az F1 történetében: szintén 1982-ben, amikor a San Marinó-i Nagydíjtól a FISA és a FOCA háborúja miatt maradt távol a privát csapatok nagy része, illetve 1960-ban, amikor a brit istállók biztonsági okokból nem voltak hajlandóak az ovált is használó monzai pályán versenyezni. A rákövetkező versenyt mindkét alkalommal olyasvalaki nyerte, aki hiányzott az előzőről: John Watson és Stirling Moss.
A fentieknél jóval szomorúbb előzményekkel került fel a listára Emerson Fittipaldi. A brazil újoncként az 1970-es szezon közepén kapta meg a Lotus harmadik autóját Colin Chapmantől, és már annak az évnek a végén, Watkins Glenben győzelmet ünnepelhetett – ám tragikus körülmények, Jochen Rindt halálának árnyékában. A végzetes monzai futamtól a Lotus visszaléptette az autóit – Fittipaldi itt egyébként sem kvalifikált –, és ezt követően Kanadában sem indultak, ám ezután az USA-ban Fittipaldi letette a névjegyét, ezzel biztosítva állandó ülését a következő évre.
Jöttek, láttak és győztek
Az olasz Giancarlo Baghetti gyakori vendége a különleges győzelmekről szóló összeállításoknak, hiszen máig ő az egyetlen pilóta az F1-ben (a sorozat indulását leszámítva), aki legelső versenyét, az 1961-es Francia Nagydíjat rögtön meg is nyerte egy Ferrariban ülve – ezáltal pedig ebben a felsorolásban is helye van.
Már koránt sem újonc, de hosszú kihagyás után győzelemmel visszatérő volt viszont Alain Prost, aki 1992-t kívülről figyelve ült be a Williamsbe 1993-ra, hogy még egy utolsó bajnoki címmel megfejelje a karrierjét, és nyert is a kyalami szezonnyitón. 1971-ben pedig Mario Andretti ugyanott szintén győzelemmel nyitotta az évet a Ferrarinál azok után, hogy az előző nyár óta nem indult F1-es futamokon.
Az F1 első évtizedeiben még a legjobb versenyzők esetében sem volt mindig magától értetődő, hogy világbajnokság összes futamán rajthoz állnak. Olykor egyszerűen azért, mert máshol is versenyeztek, és ütközött egymással a két menetrend. Jim Clark például 1965-ben a Monacói Nagydíj helyett az Indy 500-ra nevezett be, amit meg is nyert, majd két héttel később már Spában állt a dobogó tetején a Lotusszal. Peter Revson szintén igazoltan, amerikai versenyzés miatt maradt távol a Paul Ricardtól 1973-ban, majd két héttel később Silverstone-ban megszerezte első F1-es győzelmét a McLarennel.
Az egyetlen pilóta pedig, aki kétszer is nyert úgy F1-es versenyt, hogy az előzőn nem állt rajthoz, Stirling Moss. A brit a már említett 1960-as eset mellett, amikor a kaliforniai Riverside-on tért vissza győzelemmel, az 1957-es Brit Nagydíjon is így tett. Akkor ráadásul osztozott a sikerben Tony Brooksszal, akivel felváltva vezették a Vanwallt – és hogy még szövevényesebb legyen, Brooks szintén nem volt ott a megelőző Francia Nagydíjon…
Aki nyerhetett volna…
Olyan fölényes formában talán senki nem tért vissza kihagyás után, mint Michael Schumacher az 1999-es Maláj Nagydíjon, felépülve az őt hat futamra parkolópályára helyező, és a bajnoki küzdelemből kivonó lábtöréséből. Tempófölényét azonban mégsem váltotta győzelemre. Csapattársa, Eddie Irvine ugyanis még harcolt a címért, és két futammal a vége előtt csak két pont volt a hátránya a tabellán Mika Häkkinen mögött. Schumacher pedig, bár megkérőjelezhető lelkesedéssel, de valóban mindent megtett, hogy segítse csapattársát Sepangban. Az időmérőt közel egy másodperces előnnyel nyerte meg Irvine előtt, akit viszont a negyedik körben maga elég engedett, hogy nekilásson a McLarenek akadályozásának. Később a német még egyszer elengedte Irvine-t, aki meg is nyerte a futamot, de kétségtelen, hogy Schumachernek megvolt a tempója a fölényes győzelemhez visszatérésekor. Az csak a szezonzáró Japán Nagydíj végén derült ki, hogy a malajziai önfeláldozó versenyzés hiábavaló volt a némettől, hiszen Irvine nem szerezte meg a vb-címet. Így maradt le Schumacher arról, hogy Moss mellett a másik kétszeres tagja legyen a listának.
Az 1995-ös San Marinó-i Nagydíj hétvégéjén lába kélt Gerhard Berger utcai Ferrari F512M-jének, ami közel 29 év elteltével most Nagy-Britanniában került elő.
A közel három évtizeddel ezelőtti, áprilisi imolai hétvége során két, az F1-es személyzethez tartozó sportautót is eltulajdonítottak, a tolvajnak pedig hosszú időn át nem találták a nyomát, ám az egyik modell most előkerült – jelenti a Sky News.
A Ferrari F512M a Testarossa-sorozat utolsó modellje volt, amit 1996-ig gyártottak. Az autó útja a rendőrség sejtése szerint először Japánba vezethetett, majd 2023 végén érkezhetett vissza Európába, Nagy-Britanniába. Ott egy bróker egy amerikai vásárlónak készült eladni, ám ekkor napvilágra került az autó identitása, ami felkeltette a Ferrari és a Metropolitan Police figyelmét: kiderült, ez valóban a Bergertől ellopott autó, amelynek értékét jelenleg 350 000 fontra (161 millió forint) becsülik.
Ferrari stolen from F1 driver in 1995 recovered by police nearly three decades later
Berger egyelőre nem reagált nyilvánosan a hírre, és azt sem tudni, az autó visszakerülhet-e majd korábbi tulajdonosához. Az osztrák versenyző 1984 és 1997 között tíz győzelmet szerzett az F1-ben, a Ferrarinál eltöltött hat szezonja közül az 1995-ös volt az utolsó, az ominózus imolai hétvégén is a dobogón állt, egy harmadik hely enyhítette az autólopás okozta sérelmeit. Később is aktív maradt a motorsportban, a BMW-vel és a Toro Rossóval az F1-ben is dolgozott, majd hosszú időn át a DTM-et irányító szervezet vezetőjeként ténykedett 2022 végéig.
Max Verstappen teljesítménye lenyűgözte Gerhard Bergert, ám Sergio Pérez kapcsán nem érti, hogy lehet még a csapat tagja.
A holland versenyző 19 versenyt nyert meg a 2023-as szezonban, amivel újabb rekordot állított fel. Több, mint 1000 kört teljesített az első helyen, miközben megszerezte a harmadik világbajnoki címét is. Mindaddig csapattársa jól kezdte ugyan az évet, ám az Azerbajdzsáni Nagydíj után a mexikói versenyző elvesztette fókuszpontját, és rengeteget hibázott a szezon során.
Verstappen 575 pontot szerzett, ami bőven elég lett volna ahhoz, hogy egyedüli versenyzőként is bebiztosítsa a Red Bullnak a konstruktőri világbajnokságot. A Ferrari egykori pilótája úgy véli, a csapatnak ezt már mindenképpen figyelembe kell venni. Ugyanakkor Las Vegasban az osztrák ex-versenyző szerint Pérez olyan hibát követett el, amit még egy újonc sem csinál.
„Max minden porcikája a sporttal van, ő a Forma-1-ért él. Ez a szenvedélye, ezért gondolom úgy, hogy ő minden idők legjobb versenyzője. Nos, ha Maxet (Verstappen) és (Sergio) Pérezt egy kalap alá vesszük, akkor az átlag ismét Helmutnak (Marko) kedvez. Ha megnézzük azt az előzési manővert, amit Leclerc hajtott végre Pérerz ellen Las Vegasban… azt kell, hogy mondjam még egy újonc sem vét ilyen hibát, mint amit Pérez ott elkövetett” – nyilatkozta Berger.
A kérdés már csak az, hogy 2024-ben is ilyen előnyre tesz szert a Red Bull, vagy lesznek olyan csapatok, amik közelebb kerülnek a regnáló világbajnok alakulathoz. Lewis Hamilton a szezonzáró után úgy nyilatkozott, 2026-ig bebetonozta magát a csapat az élre, ám Berger szerint a Forma-1 még tartogathat meglepetéseket.
„Ez hozzátartozik az F1 nyelvezetéhez (Hamilton aggódó nyilatkozta), így kisebb nyomással kezdhetik meg az évet. Bár én is a Red Bullt látom egyértelmű favoritnak 2024-re, mégis a Forma-1 mindig képes meglepetéseket okozni, bármikor történhet valami. Mindenesetre, én nagyon várom már a következő szezont.”
Gerhard Berger szerint szarvashibát követett el a Ferrari, mikor a technikai részleg élére nem tette vissza Mattia Binottót.
2022 végén döntött úgy a Scuderia, hogy elengedi a svájci-olasz vezetőt, akinek a nyakába varták az elmúlt szezonok sikertelenségét. Az 53 éves korábbi csapafőnök 2019-ben vette át az istálló irányítását, azelőtt a motorrészleg vezetőjeként tevékenykedett a vörösöknél.
Ugyan Binotto mérnöki kvalitásait sokan elismerték, ám vezető képességei nem voltak elegendők ahhoz, hogy az egész csapatot a nyakába vegye.
Gerhard Berger a technikai oldal részére Mattia Binottót, a sportpolitikaira Frédéric Vasseurt tette volna – Fotó: Bertusz Dávid / TRP Media
Ám az osztrák ex-versenyző úgy véli, működő struktúra lett volna, ha Binottót a technikai részleg élére teszi a Ferrari, míg Frédéric Vasseur megkapja a csapatfőnöki státuszt.
„Elég nehéz megítélni a formájukat, nagyon ingadozó. Korábban már említettem, hogy én megtartottam volna Binottót a technikai oldalon, Vasseurt meg a sportrészre tettem volna. Megpróbáltam volna megosztani a munkát kettőjük között, így nem egy személy vállait nyomta volna a teher. Manapság nagyon összetett egy csapat, és az, hogy mitől lehet valaki sikeres a Forma-1-ben. Egy személy már nem tud mindent irányítani. Viszont ők döntöttek így, és talán nem olyan gyorsak, mint tavaly. Talán egy kicsivel kevesebb hibát követnek el, vagy nem, nem tudom. Ám az eredmény eléggé hasonló, és ez nem elég ahhoz, hogy legyőzzék a Red Bullt. Ugyanakkor ott van mellettük a Mercedes, a McLaren és az Aston Martin is. 5 csapat is harcolhatna a bajnoki címért” – nyilatkozta Berger.
Gerhard Berger, a Ferrari korábbi versenyzője úgy véli, a csapatnak nem a pilótapárosával van a legnagyobb gondja.
Felemás hétvégét zárt Kanadában a Scuderia. Az időmérőn hiába kérte Charles Leclerc, hogy száraz pályás abroncsot tegyenek fel az autójára, a Ferrari inkább az intermediate-re szavazott. A döntés dühítette a monacóit, de a továbbjutása nem csak ezen múlott.
Vasárnap viszont a szerencse a vörösök mellé állt, ugyanis a Safety Car fázisban ők nem mentek ki kereket cserélni. Így a két versenyző a 4. (Charles Leclerc) és az 5. (Carlos Sainz) helyen ért célba.
Az elmúlt időszakban a spanyol versenyző egyre többet hibázik, így megjelentek a médiában azok a találgatások, mik szerint a 28 éves versenyzőt lecserélhetik. Sőt, Leclerc átigazolásáról, és Hamilton érkezéséről is suttogtak már a paddockban.
Charles Leclerc és Carlos Sainz – Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Az egykori versenyző és csapatvezető szerint a vörösöknek inkább az autójuk, és a stratégia döntéseik kapcsán kellene javulniuk, és utána kellene foglalkozni a versenyzőkkel.
„Nem hinném, hogy az igazi problémát a versenyzők jelentik, 2022-ben sem ez volt a helyzet. Ez nem a vezetésükön múlik. Leclerc és Sainz gyors, még úgy is, ha néha követnek el hibákat. A Ferrari úgy is nyert már bajnokságot, úgy hogy nem a legjobb versenyző ült a volán mögött. Így jobban járnának, ha inkább a csapat átszervezésére koncentrálnának. Persze, egy Lewis Hamilton-Charles Leclerc duó erős lenne, de első sorban olyan autóra van szükség, ami teljesíteni is tud” – nyilatkozta Berger.
Jelenleg az FIA kötelékében tevékenykedik, Vitantonio Liuzzi a 2000-es években azonban a Forma-1-et a versenyzői oldalról is megjárta.
Az anno gokart-világbajnokként és Formula 3000-es bajnokként kezdő pilóta 80 versenyig jutott a királykategóriában, karrierje azonban közel sem emelkedett olyan magasságokba, mint azt előre sejteni lehetett volna.
Ennek okát az első csapatánál, a Red Bullnál látja. 2005-ben náluk kezdett, és egy előzetes megállapodás alapján 4-4 versenyt kaptak Christina Kilennel, hogy bizonyítsanak a csapat második számú autójában, David Coulthard mellett.
„Az első csere után látszott, hogy se neki, se nekem nem jön be a helyzet. Én úgy döntöttem, visszalépek, mire Didi[er Matesitz] odajött hozzám, és elárulta, egy második, olasz csapatot is vesznek majd, amiben én lennék az elsőszámú pilóta.”
Így is lett, a következő évben a Toro Rossónál tért vissza. Liuzzi azt azonban előre nem tudta, hogy csak B-csapatként tekintenek a Minardi-utódra. Két szezon alatt négy pontot tudott szerezni, így lecserélték a négyszeres Champ Car-bajnok Sébastien bourdais-ra.
„Nehéz helyzet volt, mert Matesitzet sok ember vette körül, akik mind meg akarták győzni a maguk igazáról. Ott volt [Gerhard] Berger, [Niki] Lauda és még hét-nyolc másik ember, így nem volt egyszerű. Túl sok volt a politika, így végül Berger miatt kiszálltam. A politika űzött el, mert ha nem megyek, sokáig maradnom kellett volna. Rosszul alakult, nem volt fair.”
Liuzzi utána még három évig maradt a királykategóriában, előbb a Force India, majd a Hispania Racing Team pilótájaként, utána a Formula E mellett GT-kategóriákban versenyzett, mielőtt szögre akasztotta volna a sisakot, hogy az FIA-nál kössön ki.
Gerhard Berger szerint kissé túlzó nyilatkozatott tett Lewis Hamilton a karrierje következő álmosával kapcsolatban.
2013-ban igazolt a brit pilóta a csillagosokhoz, ám a márkával jóval korábban kezdődött a kapcsolata. A McLarennél is Mercedes-motorok üzemeltek az autóban, míg az alsóbb kategóriákban is a márkához volt köthető a 38 éves pilóta neve.
Hamilton többször hangoztatta, hogy karrierje során a Mercedes erőforrás mindig ott volt mellette, így a márkahűséget továbbra is tartani szeretné.
Az elmúlt időszakban Eddie Jordan akarta a Ferrariba zavarni a hétszeres világbajnokot, sőt, voltak olyan szakértők, akik a Red Bullt sem zárták ki az opciók közül. Ám a brit versenyző mindig elhessegette ezeket a feltételezéseket. Sőt, a hétszeres világbajnok még azt is kijelentette, hogy a haláláig hűséges lesz a német márkához.
Lewis Hamilton – Fotó: Jiri Krenek/Mercedes AMG Petronas
„Évekig fogjuk körbe-körbe járni ezt a visszavonulás és csapatváltás témát. Ami engem illet, én egészségesebbnek érzem magam, mint valaha. Sokkal koncentráltabb és fittebb vagyok. Szeretem amit csinálok, és nem tervezem egyhamar abbahagyni. A célom mindig is az volt, hogy a Mercedesnél legyek, tudjátok, a márkával már 1997-ben írtam alá a szerződésem. A halálom napjáig a Mercedesnél leszek. Úgy vélem, még egy jó ideig versenyezhetek velük. Én legalábbis erre fogok törekedni.” – magyarázta Hamilton.
Mindenki a Ferrarinál akar versenyezni:
Gerhard Bergert nem győzték meg a hétszeres világbajnok szavai. Az egykori csapatfőnök és versenyző szerint a brit pilóta is kihívásokat keresi. Így túl csábító lenne az a feladat, hogy megpróbáljon bajnoki címet nyerni a Ferrarival is.
„Minden versenyző szeretne legalább egyszer a Ferrarinál versenyezni. A legjobbak szinte mind ott voltak. Ayrton Senna csak azért nem ment a Scuderiához, mert tudta, hogy ott nem nyerhet. Hamilton is így van ezzel. Ám, ha a Mercedes nem tud versenyképes autót adni neki, és a Red Bullnál már nincs hely, akkor azt gondolhatja: ‘még nem akarom abbahagyni, ki kell próbálnom a Ferrarit. Talán én meg tudom javítani a dolgokat.’ Bár Lewis (Hamilton) folyamatosan azt mondogatja, hogy nem hagyná el a Mercedes-családot, viszont ez semmit sem jelent a Forma-1-ben. Ott senki sem fedi fel a lapjait.”
Ugyan Fernando Alonso idén már 42 éves lesz, de egy jó igazolásnak köszönhetően másodvirágzását éli a Forma-1-ben. Az Aston Martin spanyol pilóta az eddig megrendezett futamok mindegyikén fel tudott állni a dobogóra, és ezt a fajta jó teljesítményét Gerhard Berger is élvezettel nézi.
Az Aston Martin egy rendkívül ütőképes konstrukcióval rukkolt elő az idei szezonra, aminek segítségével rögtön az élmezőnybe kerültek a Zöldek a középmezőny sűrűjéből. A spanyol klasszis rendre képes felvenni a versenyt a Mercedesekkel és a Ferrarikkal, amit az összetettben elfoglalt 3. helye és az eddig megszerzett 45 pontja is tökéletesen példáz.
Ugyan a Red Bull jelen pillanatban kimagaslik a mezőnyből, ha mégis történne valami mindkét autójukkal, akkor Alonsónak esélye nyílhat arra, hogy a 2013-as Spanyol Nagydíj óta először ünnepelhessen a dobogó tetején. Berger szerint erre minden esély megvan.
„Ez egy álom, amit csinál” – fogalmazott Berger, aki anno a Ferrarinál és a McLarennél is megfordult az F1-ben. – Mindig is az Alonso-szurkolók táborát erősítettem. Ha a Hamilton féle utat járta volna be, akkor most 6 vagy 7 világbajnoki cím is szerepelhetne a neve mellett.”
„Fernando egy igazi harcos, aki irgalmatlanul tehetséges is mindezek mellett. Öröm nézni, ahogy minden interjú után mosolyog, és a jó eredményeknek köszönhetően a másodvirágzását éli. Ő az az ember, aki elhozhatja a várva várt sikert az Aston Martin számára.”
Még az ellenfelek is cáfolták a Mercedes körül keringő vad pletykákat.
Az elmúlt időszakban olyan hírek kaptak szárnya, amin még a többi csapat is meglepődött. Az Aston Martin kedvező helyzete miatt különböző sajtóorgánumok úgy vélték, hogy a Mercedes-Benz fókuszpontot válthat idén.
A pletyka szerint három versenye lett volna a csillagosoknak arra, hogy jobb teljesítményt érjenek el a kanadai-brit csapatnál. Baku után ugyanis Fernando Alonso kapta volna meg a „jobb” motort, így a gyári csapat helyett a „zöldek” mögé állt volna be a Mercedes.
Ám ezeket a híreket nem csak az Ezüst Nyilak tartják nonszensznek, még legnagyobb riválisuk is csak nevet ezeken a híreken.
„A szabályok egyértelműen leírják, hogy minden ügyfélnek és gyári csapatnak ugyanazt a technikát kell kapnia. Én amennyire tudom, fokozottan figyel mindenki arra, hogy ezt betartsa mindenki. Tehát tilos és irreális egy másik csapatot előnyben részesíteni.” – magyarázta Franz Tost, az AlphaTauri csapatfőnöke.
Fernando Alonso, George Russell – Fotó: Aston Martin F1 Team
A Red Bull is megvédte a Mercedest:
Helmut Marko sem értette, honnan szedte a média ezt a feltételezést:
„Miért kellene a Mercedesnek egy versenytársát erősítenie? Végső soron a Mercedes és az Aston Martin egymás ellen küzdenek. A Mercedes mindent megtesz azért, hogy feledtesse a csalódást keltő szezonnyitót. Így a terveik között biztos nem szerepel az, hogy segítsék az Aston Martint.”
Gerhard Berger kihangsúlyozta, hogy szerinte a Mercedes és az Aston Martin az autóiparban még szorosabbra fűzte a viszonyát, ám ez a kapcsolat nem fog jobban kiterjedni az Forma-1-es csapataikra.
„A rajongók szemében a Mercedes, a Ferrari, az Aston Martin, a Renault és mindenki más ellen versenyez. Őket kell legyőzniük, ha növelni akarják az imázsukat. Így biztosan nem segítenek a riválisuknak. A következő hetekben úgyis kiderül, hogy csak az első versenyen volt erősebb a Mercedesnél az Aston Martin, vagy tartósabb lesz ez az állapot.”
