Egy ideje már tudni lehet, hogy Frédéric Vasseur lesz a Ferrari vadonatúj csapatfőnöke. A múlt tapasztalatai és számos tény azonban amellett szólnak, hogy nem a francia szakember lesz a hiányzó puzzle darab az olasz istálló kirakós játékában, ami a bajnoki sikertelenség megtöréséhez szükséges.
Mattia Binotto számára elkerülhetetlen volt, hogy előbb vagy utóbb, de útilapu kerüljön a talpára. Ugyan a Vörösök a svájci-olasz szakember vezérletével újra az élmezőny tagjai lettek 2 év szenvedést követően, de számos területen még így sem nőttek fel kellően ahhoz a feladathoz, hogy tényleg egy bajnokesélyes csapatként lehessen kezelni a Ferrarit. Binotto távozása azonban egy újabb baljós jel a Forma-1 legsikeresebb csapata számára, ugyanis az utóbbi időben semmilyen fejlődést nem mutattak egy bizonyos problémakör kapcsán.
Binotto leköszönése és a Ferrari idei szezonban megélt kudarcainak egyik legfőbb oka a vezetőségének rendszere, ami olyan embereknek ad túlságosan nagy hatalmat, akiknek nincsen túl sok közük a Forma-1-es istállóhoz. A Ferrarinál mindig is az elnök és a vezérigazgató (előbbit John Elkann, utóbbit Benedetto Vigna tölti be jelen pillanatban) az első számú vezér és a Forma-1-es csapaton belül egyik ember sem mondhatja el ezt magáról, hogy az előbbi két vezetőhöz hasonló hatalommal rendelkezzen.
Ebből következik az egyik nagy probléma, hogy így nem is igazán a csapatfőnök az első ember az istállón belül, ő is pusztán az olasz autómárka egyik alkalmazottja. Ezzel pedig a többi csapatfőnökkel ellentétben még nagyobb nyomás alatt kell dolgoznia az illetőnek, mint amit a munkaköre eredetileg megkíván.
Az pedig már megint csak egy másik kérdés, hogy az elnök mindig a saját által preferált embereket szereti alkalmazni, legyen szó bármelyik pozícióról is. Binotto még a Marchionne korszak egyik alapköve volt és a Ferrari az ő munkájának köszönhetően indult meg felfelé a 2017-es szezonban.
Marchionne hirtelen halálát követően lett Elkann az elnök és Louis C. Camilleri a vezérigazgató. Utóbbival Binottónak mindig is jobb volt a kapcsolata, az esetek többségében jókedélyűen nyilatkozott róla. Ez azért volt, mert Camilleri jobban elismerte a munkáját és emberileg közelebb került hozzá az évek alatt Elkannhoz képest.
Így amikor Camilleri elhagyta a pozícióját a 2020-as év végén, a svájci-olasz szakember helye azonnal meggyengült. Vignát tavaly nyáron nevezték ki és 1,5 évvel később a kialakult új tengely egy új csapatfőnököt is talált magának. Ez pedig nem a véletlen műve.
Ezt a tényt már Toto Wolff ezen témában adott nyilatkozata is tökéletesen összefoglalja az előbb leírtak mellett. Az osztrák szakember szerint ugyanis „Binotto kirúgása elkerülhetetlen volt” és azt is hozzátette, hogy „még így is tovább töltötte be a pozícióját, mint azt előzetesen gondolta”.
Az osztrák szakember egy évtizede van már jelen a királykategóriában és azóta már 4 csapatfőnököt „fogyasztott el” a Ferrari. Stefano Domenicali, Marco Matiacci, Maurizio Arrivabene és Mattia Binotto feje is a turbóhibrid érában hullott le. Ezzel szemben a Mercedesnél Wolff már 2013 óta tölti be a csapatfőnök szerepét az ezüstnyilaknál, ahol egy sokkal támogatóbb, nyomásmentesebb környezetben dolgozhat. A brackley-i istálló csapatfőnöke szerint „az olasz istálló vezetése mindennél nagyobb nyomással jár” és „ha ott hibázol, akkor azt brutalitással büntetik meg”.
Vasseur is kudarcra lesz ítélve?
A Ferrari történelme tele van olyan bizonyítékokkal, amik arra utalnak, hogy az új csapatfőnök kinevezését követően sem igazán működött úgy az F1-es projekt. Ez alól kivételt élvez az a domináns korszak (2000-2004), ami a Jean Todt-Ross Brawn-Michael Schumacher triónak volt köszönhető. Ez a korszak egyedinek számít az olasz gárda történetében, mert ez volt az egyetlen olyan időszak, ahol a külső politika semmilyen körülmények nem hatolhatott át között a csapat pajzsán.
Ez azonban már 18 éve volt és azóta minden egyes csapatfőnök ki van téve a felsőbb vezetés akaratának, akik nagyobb hatalommal bírnak hozzájuk képest. A cikkben taglalt problémák miatt jelen pillanatban elképzelhetetlen az a dolog, hogy Vasseur képes legyen jó munkát végezni egy olyan környezetben, ahol az a bevett szokás, hogy pár évente csapatfőnököt kell cserélni és reménykedni abban, hogy ettől majd minden megjavul egy szempillantás alatt.
Ezzel pedig azt is kockáztatja a Ferrari, hogy újfent megtörténik vele az, mint 2022-ben és az rendkívül kínos lenne a számukra. Ha a maranellói istálló ezen dolgok terén nem fog változtatni és nem fog nagyobb szabadságot adni a csapatfőnökeinek a jövőben, akkor bárkit be lehetne ültetni abba a bizonyos székbe. Hiába lesznek változások, a hatalom hiánya és az óriási nyomás által okozott félelem miatt esélytelen, hogy megszakadjon a Ferrari 2008 óta tartó bajnoki sikertelensége és a kudarcok pedig az adott illető állásába fog kerülni.
A Forma-1, mint üzlet
A másik komoly problémának az számít a Ferrarinál, hogy a cég vezetőségében sokkal inkább üzletként tekintenek a Forma-1-es istállóra és úgy is kezelik azt. Csakis kizárólag a rövid távon elért célok a fontosak és túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek arra, amit mások, kiváltképpen a különböző olasz sajtóorgánumok cikkeznek róluk.
Talán tényleg nem Binotto volt a legjobb csapatfőnök a Ferrari számára és később is ugyanígy elbukott volna, de minden vezetőnek kellő szabadságra és időre van szüksége ahhoz, hogy hatással lehessen egy cég, egy csapat vagy bárminek a működésére.
2 év középmezőnyben való autózást követően a Ferrarinak idén újfent egy olyan autója volt, amivel futamokat lehetett nyerni. Azonban amíg az idei szezon számos olyan területet felfedett, ahol még bőven van fejlődési lehetőség az olaszok számára (stratégia, megbízhatóság és autófejlesztés). Az előbb felsorolt 3 problémával pedig Binottónak már akkor is szembe kellett néznie, amikor Marchionnétól anno nagyobb hatalmat kapott csapaton belül.
Vasseur megbízatása 2023. január 9-én veszi majd kezdetét és így bátran kijelenthető, hogy pár hónap leforgása alatt aligha lesz változás ezen téren a Ferrarinál. A rekordbajnok csapat mentalitása már-már egyes futball klubokéhoz hasonlít, akik egy edzőváltástól várják azt, hogy a csapatuk jobb játékot mutasson. Pedig ez a megoldás rendre rosszul szokott elsülni. Hiába lehet egy adott vezetőnél valamilyen rövid távú javulás, minden egyes új vezető érkezésénél elölről kezdődnek a dolgok és minden addig jól elvégzett munka teljes mértékben feleslegessé válik.
