Oscar Piastri a Brazil Nagydíj helyszínén részletesen beszélt az őt az utóbbi két versenyhétvégén hátráltató problémáról.
Egyelőre úgy tűnik, Oscar Piastri már nem küszködik a McLaren autójával csapattársához, Lando Norrishoz képest, de persze ahhoz, hogy ezt kijelenthessük, meg kell várjuk, hogy miként alakul a Brazil Nagydíj hétvégéjének további része. Az viszont tény, hogy az ausztrál pilóta Austinban, és különösen Mexikóban nagy lemarasásban volt az összetett első helyét utóbbi helyszínen átvevő brithez képest, amit eleinte „rejtélyesnek” nevezett.
Mivel nem volt egyértelmű hiba sem az ő, sem a csapat részéről, ami megmagyarázhatta volna, hogy miért volt folyamatosan fél másodperc körüli a hátránya egy körön Norrishoz képest, rögtön beindultak az összeesküvés-elméletek arról, hogy a McLaren szándékosan hátráltatja őt, mert Norrist szeretné világbajnokként látni.
Piastri megkapta az erre vonatkozó kérdést Brazíliában is, de ismét azt mondta, amit a Mexikóvárosi Nagydíj után is: az autója egyszerűen más vezetési stílust követelt meg tőle az utóbbi két hétvégén, ennek oka pedig nem az, hogy a csapata szabotálja őt. „Vannak kérdések azzal kapcsolatban, hogy miért kell kicsit másképp vezetnem most, de mindenre van logikus magyarázat. Szó sincs semmiféle összeesküvésről” – jelentette ki.
Itt a magyarázat, Piastri miért üti bottal Norris nyomát (nem azért, mert a McLaren szívatja)
Az ausztrál elárulta azt is, hogy a mexikói hétvége után kielemezték a történteket, ennek eredményeként pedig „egészen világos válaszokat” kaptak, az őt hátráltató probléma pedig már „nem is annyira rejtélyes.” Piastri úgy látja, hogy a Pirelli gumiválasztása az utóbbi versenyeken – nem közvetlen három egymás melletti keveréket kaptak – kulcsszerepet játszott a visszaesésében.
Ami a számára katasztrofálisan alakuló bakui hétvégét illeti, szerinte ott „a tempó rendben volt, csak a végén túlságosan erőltettem”, Austinban és Mexikóban viszont már a tempó sem volt meg, amit Andrea Stella csapatfőnök a két pilóta eltérő vezetési stílusával magyarázott. Ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy Norris kényelmesebben érzi magát alacsonyabb tapadás mellett, amikor a gumik hajlamosabbak a túlmelegedésre és csúszásra, valamint a gyors kanyarokat és féktávokat nem lehet olyan agresszívan támadni.
Persze nem most először szembesültek alacsony tapadással a versenyzők, és Piastri továbbra sem teljesen érti, miért nem működött az esetében az a vezetési stílus, amely korábban ilyen körülmények között bevált. Elmélete szeirnt a pálya felülete és a gumik közötti kapcsolat olyan mértékű alkalmazkodást igényelt az utóbbi két helyszínen, amire korábban nem volt szükség. Még a korábbi, nagy melegben, alacsony tapadású pályán rendezett hétvégéken sem.
„Ezeken is alkalmazkodtam valamennyire, de nem olyan mértékben, mint amit Austin és Mexikó megkövetelt. Austin és Mexikó több szempontból is eltér a többi pályától – már csak a gumikezelést nézve is. Két olyan hétvégénk volt, ahol a lágy gumi volt a legjobb választás az időmérőre és versenyre is, ami elég ritka. Ez nagy különbség volt a szezon elejéhez képest.”
„Korábban elég volt egy-két kanyarban kicsit másképp vezetni, most viszont az egész körön más stílusra volt szükség. Ezt próbálom most jobban megérteni, és ráérezni, hogyan kell ehhez alkalmazkodni – ez volt a legnagyobb tanulási folyamat.”
Piastrinak nehéz dolga van, hiszen egy versenyzőnél az a legrosszabb, ha nincs egyértelmű, jól behatárolható oka a lassúságának. Merthogy jelen esetben hiába vannak válaszai neki és a csapatnak is, továbbra is több az ismeretlen, amit Piastri azon kijelentése is mutat, miszerint „arra, hogy az utóbbi hétvégéken miért nem működtek bizonyos dolgok, míg mások igen, talán sosem kapunk pontos választ”.
