A The Race újságírója, Scott Mitchell-Malm szerint sok a közös vonás a Ferrari előző és a legújabb tehetsége, Charles Leclerc és Oliver Bearman között.
Leclerc 2018-ban debütált a Forma-1-ben és a következő esztendőben már a Ferrari állandó pilótája lett, Bearman a körülmények számára szerencsés együttállásának köszönhetően indult már idén két versenyen, kitűnően vezetve. Utóbbi jövőre a Haas állandó tagja lesz, és az eddigi teljesítménye, az eddig mutatott erényei a monacóira emlékeztetik Mitchell-Malmot.
Ezek közül a mentalitást, az autó határainak érzékét emelte ki. „Egyformán megingathatatlan a magabiztosságuk a falak között, és amikor [Bearman] lendületbe jön, ugyanúgy érződik, hogy a köre piszok gyors lesz. A nyers tempója adott, csak finomítani kell rajta, ezt a [Bakuban] a Q2-es friss gumis köre megmutatta, de Leclerc esetében ugyanez volt a Saubernél” – írta.
„A szívóssága is hihetetlenül erős, ahogy a nehéz helyzetekből visszatér. Önkritikus anélkül, hogy ez túlságosan átjárná a gondolatait.”
Utóbbira az utolsó bakui edzést követően láttunk példát, amikor balesetet szenvedett. Ez a Haas csapatfőnökének, Komacu Ajaónak szintén feltűnt. „Ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam, hogyan reagál a nehézségekre, és ezt tökéletesen csinálta” – jelentette ki.
A The Race újságírója szerint Bearman és Leclerc között további közös vonás, hogy mindketten szivacsként szívják magukba az információt.
Noha illik óvatosan értelmezni ezt a statisztikát, de Bearman az első versenyző a Forma-1 történetében, aki első két futamán két különböző csapatnál vezetve egyaránt pontot szerzett.
Daniel Ricciardo talán szükségtelenül dobbantott egy élcsapattól, és a teljesítménye az utóbbi éveire valóban megkopott, de egyszerűen ezek nélkül sem látszik olyan történetszál, amelyen happy end lehetett volna a Forma-1-es karrierje.
Futamgyőzteseket nem szokás csak úgy a szezon közben kirúgni a Forma-1-ből. Mármint tényleg, olyannyira nem, hogy egészen a sport kezdetéig visszatekintve is alig találunk példát ahhoz hasonló sanyarú végzetre, mint ami most Daniel Ricciardóval történt, akit hat futammal a szezon vége előtt menesztett csapata, az RB, illetve tulajdonképpen a Red Bull, s az ausztrál ezzel befejezettnek is nyilvánította F1-es karrierjét.
Visszatekintve kezdésként csak a sportból ebben az évszázadban kiszálló 22 futamgyőztesre, egyedül Jacques Villeneuve helyzete állítható párhuzamba Ricciardóéval. Az 1997-es világbajnokot 2006-ban a Német Nagydíj után a BMW tette ki a csapatból gyenge teljesítményére hivatkozva, szintén azzal a szándékkal, hogy mielőbb versenyzői ülést adhasson a partvonalon várakozó fiatal pilótájának, Robert Kubicának.
Más kategóriába tartozik a szezon vége előtt befejezők között a sportnak saját döntéséből hátat fordító Juan Pablo Montoya, valamint az alkalmi beugrás miatt visszahívott pilóták, míg a 2004-ben a szezonzárón már nem induló, de tesztelőként a Toyotával maradó Olivier Panis nem is igazán kivétel, ám rajtuk kívül az összes többi korábbi győztes a szezon végén teljesítette utolsó futamát az ezredforduló óta. Hogy akkor saját akaratukból távoztak vagy már senki nem tartott igényt a szolgálataikra, az más kérdés, de valahogy ezek a versenyzők mindig voltak még annyira jók, illetve volt akkora megbecsültségük, hogy kitölthették terminusukat az év végéig.
Ám a 20. századot átfürkészve is csak egyetlen igazi szezon közbeni menesztést találunk: Thierry Boutsen 1993-ra még talált ülést a Jordannél, de miután a várakozások alatt teljesített, 10 futam után lecserélte őt Eddie Jordan. De még ő is tisztességes búcsúztatást kaphatott hazai futamán, a Belga Nagydíjon.
Furcsa, de nincs példa több hasonló esetre egészen a hőskorig, amikor a részvételek még sporadikusabbak voltak. Túl sokak szezonjának vetett véget idő előtt súlyos, akár tragikus kimenetelű baleset, akkor is voltak önként felálló nagy sztárok (a leghíresebbek James Hunt és Carlos Reutemann), és olyanok is, akik végigversenyzett szezon után még tettek alkalmi visszatéréseket, de Ricciardón, Villeneuve-ön és Boutsenen kívül más futamgyőztesnek még nem jutott ilyen vég.
Persze másoknak nem is volt a munkaadója a reakciós pilótadöntéseiről híres Red Bull. Az energiaitalosok két csapatához nem sok szép búcsúztatás fűződik, s ahogy arról alábbi cikkünkben már írtunk, a mezőny egyik legszerethetőbb és legeladhatóbb figurája ennél mindenképpen méltóbb kivonulót érdemelt volna.
Nyilván nem róható fel minden a csapat hibájaként, így fel kell tennünk a kérdést, hogyan jutott el Ricciardo odáig, hogy fekete báránnyá váljon a csapatban, ráadásul mindössze két hónappal, négy versennyel azt követően, hogy a nyári szünet előtt még arról szólt a paddockbeli közbeszéd, hogy Sergio Pérez lesz az, akit menesztenek, és Ricciardo az ő helyére, felfelé léphet majd az anyacsapathoz.
Azt érdemes leszögezni, hogy a történtek fényében az a két állítás közül, amelyeket a szezon kezdete óta olvashattunk a fősodratú nemzetközi médiában, miszerint Christian Horner megerősödve, nagyobb hatalommal került ki a Red Bull év eleji hatalmi harcából, illetve hogy Horner bizalma továbbra is töretlen Ricciardóban, legalább az egyik igazságtartalma erősen megkérdőjeleződik.
Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója, aki továbbra is a pilótadöntések mögötti fő mozgatónak számít, egyértelműen a csapattól való 2018 végi önkéntes távozásban látja azt a pontot, amikor félresiklott Ricciardo pályafutása. „Szerintem a döntés, hogy elhagyja a Red Bull Racinget, volt a fordulópont a karrierjében. Ezután sem a Renault, sem a McLaren nem adott neki győztes autót. Monzában nyert ugyan, de az a győzelem különleges körülmények között született.”
Kétségtelen, hogy egy újabb szűk csoportba sorolja az ausztrált azon tette, hogy saját akaratából hagyott el egy győzelemre képes csapatot egy olyanért, amely lényegesen hátrébb áll az erősorrendben, miközben nem fenyegette veszély az ülését, nem igazoltak le mást a helyére. 2018-ban Ricciardo két győzelmet szerzett a Red Bullban, noha viszonylag gyenge szezont futott, hiszen más alkalommal nem állt a dobogón. Következő évi célállomása, a Renault ugyan csak egy pozícióval végzett a Red Bull mögött a konstruktőri tabella 4. helyén, ám 3,5-szer kevesebb pontot szerezve, markáns határt képezve az él- és a középmezőny között – viszont a visszatérésük utáni harmadik évben járó franciák felfelé ívelő pályán álltak.
Ricciardo közel három szezont töltött el Max Verstappen csapattársaként a holland 2016-os Spanyol Nagydíjon megtörtént előléptetése óta, még a Mercedes uralma által fémjelzett időszakban. Az persze a még sokáig tinédzser, a pályán jóval kiforratlanabb Verstappen volt, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a Renault-motor gyakran cserbenhagyta a pilótákat, de a kettőjük közötti mérleg mondhatni kiegyenlített volt ez a közel három szezon során. Ricciardo a háromból két évben jobban szerepelt a pontversenyben, pole-pozíciókban 3:0-ra legyőzte csapattársát, míg pontokban 608:590-re, győzelmekben 5:4-re, időmérős egymás elleni szereplésben 34:24-re maradt alul. Bár azóta hat év eltelt, máig Ricciardo az utolsó, aki csapaton belül egyenrangú ellenfele tudott lenni Verstappennek.
Fotó: Clive Mason/Getty Images/Red Bul Content Pool
Az ausztrál akkor azt mondta, több ok is a váltás felé terelte. Ezek közül Marko mostani elmondása szerint az egyik a csapathoz 2019-re érkező, korábban a McLarennel látványosan szenvedő Honda-motorral kapcsolatos aggálya volt, ami, mint azóta kiderült, téves riasztás volt Ricciardo fejében. A Verstappen jelentette fenyegetettséget alighanem ő is felismerte, láthatta csapaton belül annak jeleit, hogy a következő világbajnok Red Bullnak már nem ő maga, hanem szupersztárként kezelt csapattársa lesz az epicentruma.
Ricciardo tehát új utat választott, amit mostani bevallása szerint utólagosan nehéz is lenne diadalmenetnek, zseniális húzásnak nevezni. Két évet töltött a Renault-nál, csapattársaként kényelmesen legyőzte Nico Hülkenberget és Esteban Ocont is, ám dobogóból csak 2020-ban szerzett kettőt egy-egy nürburgringi és imolai harmadik hellyel. Bár abban az évben ötödik lett a bajnokságban, ezzel öt Red Bull-os évéből kettőt is túlszárnyalva, mégis megingott a hite a Renault élre törésében, illetve nagyobb ígéretekkel kecsegtető ajánlatot kapott a McLarentől, így továbbra is nagy ázsiójú, keresett pilótaként két év után ismét váltott. Wokingban ekkor már érezhető volt, hogy végre jó irányba fújnak a szelek, ám Ricciardo formája mindkét évben elmaradt Lando Norrisé mögött, a másodikban jelentősen, még ha a csapat váratlan kettős győzelmét ő is vezette célba 2021-ben Monzában. Ez a győzelem miatt nem nevezhető teljes bukásnak az ausztrál kitérője, aki egy évvel annak lejárta előtt felbontott McLaren-szerződés után tért vissza kiindulópontjára, az őt az F1-be juttató Red Bull családhoz. Ekkor már megsebzett renoméval, de még nem derogált neki, hogy újonc módjára újrajárja a létrát a kezdőmezőről, ismét megpróbálva meggyőzni főnökeit arról, hogy megérdemli a nagycsapat ülését. Azét a nagycsapatét, amely távollétében nemcsak ismét csúcsra ért, de az F1 történelmének valaha volt legnyomasztóbb egyeduralmát is felmutatta 2023-ban.
Ricciardónak eközben az a sors jutott, hogy két éven belül két csapat is menesztette, innen pedig jóérzésű versenyző már nem fog foggal-körömmel küzdeni a mezőnyben maradásért – s az ausztrál kicsit ebben is különleges, hogy képes volt ezt a Szingapúrban rá zúduló kavalkádban is józan ésszel felmérni, majd pár nappal később bűntudat nélkül elsétálni. Azt a feltételt szabta számára a Red Bull, hogy az előléptetéshez konstansan le kell győznie csapattársát, Cunoda Jukit, és tény, hogy ez nem sikerült, sorsát pedig a nyári szünet utáni négy hétvégén három Q1-es kiesés és pontképtelenség végleg megpecsételte.
Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
Messzire csapnak a pillangó szárnyai
Azt nem nehéz elképzelni, hogy ha Ricciardo 2019-ben, és talán azon túl is a Red Bullnál marad, többel növelhette volna hét győzelmének számát, mint az az egy, amit a McLarennel szerzett. Két további évig a Red Bull státusza változatlan maradt a Mercedes egyik legközelebbi üldözőjeként, Verstappen öt további győzelmet szerzett ebben az időszakban, de a bajnoki címekre esélytelenül. 2021-ben, vagyis az ausztrál távozása utáni harmadik évben érkezett meg a bajnoki harcba a csapat, ahol az egyéni címet sikerült is megszereznie Verstappennek.
Hogy egy alternatív univerzumban a Red Bull mellett kitartó Ricciardónak milyen esélyei lettek volna abban és a következő években, arról lehetetlen elmélkedni. Nehéz felmérni, milyen következményekkel járna a pillangóhatás a Forma-1-ben, vagyis ha egy (esetünkben elég jelentős) elemet megváltoztatunk a rendszerben, az hogyan módosítaná az események folyását. Ha Ricciardo nem igazol el, annak bizonyosan máig tartó hatása lett volna a pilótapiacra, a versenyzőknek pedig hatásuk van a csapaton belüli dinamikára, az autók fejlesztésére, a mérnökáramlásra is, a pályán zajló eseményekről nem is beszélve, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy olyan formában és mértékben oszlottak volna le az erőviszonyok, mint ahogyan az végül történt.
Abból is elhamarkodott lenne kiindulni, hogy ha Ricciardót nem hajtja a kalandvágy, akkor is még a csapat tagja lett volna, amikor az új szabályrendszer esetlegesen az alternatív idősíkon is az élre repíti a Red Bullt. Három-négy évet kellett volna még várnia a sikerekig, és nehéz elképzelni, hogy a Toro Rosso ígéretes pilótái, az így 2019-ben előléptetést nem kapó Pierre Gasly és Alexander Albon már ne toporogtak volna ott jóval felkészültebben a nagycsapat garázsa előtt az ülésre várva. A Red Bull bizonyosan mérlegelte volna a vérfrissítés lehetőségét, és ez esetben aligha Verstappen helye forogna veszélybe, hanem Ricciardo hibái kerülnének nagyító alá és ő kapná meg azt a talán éveken át tartó szorongást, amit jelenleg Pérez. Hogy aztán, tegyük fel, a sikerévek kezdete előtt már kényszerűségből kelljen távoznia egy a győzelemtől távol lévő csapathoz, ahol már egy jól hangzó névvel is beérik.
Sikeresebb lett volna Ricciardo F1-es karrierje, ha nem igazol el 2018-ban a Red Bulltól? Nem lehet tudni, de valószínűleg valamennyivel igen. Világbajnok lett volna Verstappen csapattársaként, vagy esetleg máshol? Valószínűleg nem.
Fotó: McLaren
A dominanciák korában, amit kisebb megszakításokkal 2010 óta él az F1, talán minden korábbi éránál nehezebb bajnoki címet szerezni – amíg az ember be nem kerül a megfelelő csapathoz, ahonnan kezdve már ránézésre egészen könnyű. A korban, amelyben Charles Leclerc-nek még mindig csak hét győzelme van, Lando Norris idén nyert először, Fernando Alonso pedig 2013-ban utoljára, Ricciardo nyolcig jutott el úgy, hogy egy pillanatig sem ült a mezőny legjobb autójában, s közben a Red Bullnál megfutamodásra késztette a karrierje zenitjén járó Sebastian Vettelt, majd egyenrangú ellenfele volt Verstappennek. És ez sem volt elég, hogy velük egy rangra emelkedjen, ugyanis olyan időszakban érkezett, amikor csak a Red Bull két aranyifjúja közötti rövid időszak betöltése juthatott neki osztályrészül – ez pedig puszta balszerencse.
Vannak jelei, hogy a 2022-es technikai szabályok szerint épült autókhoz már nem tudta kellően hozzáigazítani a stílusát, ilyen billenőpont pedig világbajnokok karrierjében is eljött már. Talán egyszerűen csak annyi történt, hogy ebben a korban egy ilyen kivételes képességű, ilyen helyzetben lévő versenyző pályafutásából nagyjából ennyi volt a maximálisan kihozható úgy, hogy hiányérzete se maradjon a kihasználatlan lehetőségek miatt.
A pilótatársai és a nézők között is talán leginkább kedvelt karaktere volt a mezőnynek az örök mosolygó ausztrál, ami egyrészt köszönhető különleges egyéniségének, másrészt viszont bizonyára fakad abból is, hogy soha nem veszélyeztette senki bajnoki címét. Az pedig, hogy utolsó futamán a leggyorsabb kör megfutásával avatkozhatott csupán bele a Red Bull és a McLaren bajnoki harcába, azon két csapatéba, amelyek valamelyikénél ma ő vezethetne, ha kicsit jobbak az eredményei, olyan morbid vicc, aminek iróniáján senki nem tud nevetni.
Lewis Hamilton egy interjúban azt mondta, először a 2015-ben szerzett F1-es világbajnoki címét tudta igazán élvezni.
Világbajnoki címet szerezni a Forma-1-ben nagyon ritka kiváltság, eddig csak 34 embernek sikerült a történelemben. A felük ráadásul csak egyszer élte át ezt az érzést, szóval nem árt minden pillanatát kiélvezni, de Hamilton azt mondta, utólag úgy látja, csak a harmadik diadalától járta át valóban ez az érzés őt.
„Úgy 2015-ig kellett várni, mire tényleg rendesen élvezni kezdtem a sikereket. Az elsőt nem élveztem, mert akkor valamiért nem voltam jó időszakban. A másodiknál azt éreztem, hogy helyes döntést hoztam, bizonyítottam a kételkedőknek, így nyugodtan alhatok. A harmadiknál éreztem, hogy ez már valami, mert Ayrton [Senna] is ennyit szerzett” – mondta a Performance People podcast adásában.
Először 2008-ban ért fel a csúcsra a McLarennel, majd miután elhagyta az őt felkaroló csapat kötelékéből, a második szezonjában, 2014-ben máris bajnok lett a Mercedesszel. Erre utalt a kétkedőknek bizonyítással, és annyira jó lóra tett, hogy a csapattársán kívül mással nem is kellett megküzdenie az új motorszabályok első évében.
„Nagy felforgás volt, természetesen élveztem. Hozzászoktam, hogy az élen végzek az időmérőn, hogy elöl megyek. Harcoltunk a bajnoki címért, alig hittem el, hogy megtérül a döntésem – emlékezett vissza. – Visszatekintve, felmerül a kérdés, abban a szezonban volt a legnagyobb a küzdelem? A csapattársammal harcoltam, akit nehéz volt legyőzni, de mindenki szívesebben harcolna több másik csapat tagjai ellen. Erről kellene szólnia a sportnak. Gyakrabban nincs így, mint igen, de azért hálás vagyok természetesen [a vb-címért].”
2015-ben a Ferrari és Sebastian Vettel már mutatott életjeleket, 2017-ben és 2018-ban még jobban megszorongatta Hamiltont, de 2019-ben és 2020-ban ismét hengerelt a brit és a Mercedes. Hogy Hamilton egy harmadik csapattal is felül-e az F1 trónjára, a következő években kiderül, amikor a Ferrarinál próbál szerencsét.
Adrian Newey azt mondta, a brit média, élén a világ egyik vezető F1-et közvetítő tévécsatornájával, a Sky-jal, hajlamos a brit versenyzők riválisai, például Max Verstappen ellen hergelni a közvéleményt. A csatorna vezető kommentátora, David Croft azt állítja, ő mindig igyekszik pártatlan maradni.
Croft több mint egy évtizede a Sky vezető kommentátora, és nem tagadta, hogy akaratlanul szenvedélyesebbé válhat, amikor egy brit versenyző sikerét közvetíti, de alapvetően semleges akar maradni.
„Próbálok a lehető legkevésbé elfogult lenni. Hogy az vagyok-e vagy sem, és részrehajlóan közvetítek, azt nagyon nehéz eldönteni. Mindenki a saját mércéje és megítélése alapján dönti el ezt egy adott kijelentésről. Előfordulhat, hogy valaki megpróbál semleges maradni, de másnál ez teljesen másképp csapódik le” – jelentette ki a Verstappen is kapcsán felmerült vádakról a Speedcafénak.
„Izgatottabbá válok-e, amikor egy brit versenyző nyer? Valószínűleg sokan így gondolják. Én nem tudom, mert átélem a pillanatot. Izgatottabbá válok-e, amikor izgalmas a futam? Igen. Izgatottabbá válok-e, amikor jön egy nagyszerű sztori? Igen. Izgatottá válok-e, amikor nyer valaki, akárki? Próbálok.”
Croft azt mondta, sokszor meg van kötve a keze. „Igyekszem mindig követni az aktuális történeteket, bármik is legyenek éppen azok. A Forma-1 sajátossága, hogy egyszerre több szálon futnak különböző cselekmények a versenyeken, és arról kell beszélni, ami épp a képernyőn szerepel. Erre nincs ráhatásunk a Sky-nál, mert a globális adást mutatjuk, ezért arra reagálunk, amit a rendező elénk tár.”
Őt szerintünk tényleg kevésbé lehet részrehajlással vádolni a közvetítések idején, de a Sky stábja több tagból áll (számos sikeres korábbi F1-es versenyző szakért náluk), és egyes briteken néha azért érződik, hogy a honfitársukkal jobban szimpatizálnak, mint az ellenfeleikkel. Maga a csatorna nagy felháborodást keltett, amikor 2021-ben Verstappen silverstone-i balesetének képeivel kívánt kellemes karácsonyi ünnepeket, és az egyik futam utáni levezető műsorban az egyik riporter azzal húzta ki a gyufát a Red Bullnál, hogy azt mondta, Lewis Hamiltontól elrabolták a vb-címet (mármint nem a Red Bull, hanem a versenyirányítás a szezonzáró versenyen).
Csütörtökön megerősítette a Red Bull, hogy a kisebbik csapatánál Liam Lawson váltja Daniel Ricciardót. A fiatal új-zélandinak nem jó érzés, hogy így debütálhat a Forma-1 állandó tagjaként.
Lawson számára tavaly közvetve pont Ricciardo nyitotta meg az utat az F1 mezőnyébe, mert egy balesetben eltörte a csuklóját, és a Red Bull által támogatott tehetség remekül élt a lehetőséggel. Idén nem jutott neki ülés, de sejthető volt, hogy 2025-re keríteni kell neki, különben máshova igazol, és kérőkből bizony feltehetően nem lett volna hiány.
Az F1 őszi szünetében a Red Bull meghozta a döntést a Ricciardo-Lawson cseréről, a fiatal új-zélandi így hat futamon lehetőséget kap már idén. „Nagyjából két hét óta tudok erről, de amíg nem jelentették be a világnak, nem éreztem teljesen biztosnak, és nem beszélhettem róla senkinek sem” – nyilatkozta az új-zélandi Newstalk ZB-nek.
Úgy fogalmazott, „nagyon tiszteli” a menesztett nyolcszoros futamgyőztest, ahogy a helyzetet kezelte, és elismerte, hogy neki sem volt kellemes, hogy így kapott bizonyítási lehetőséget.
„Nem volt jó érzés. Szingapúrt nem élveztem, mert mindannyian tudtuk, mi következik utána, és Daniel mindig nagyon jól bánt velem – mondta Lawson. – Amikor tavaly versenyezhettem a helyén, vagy az idei szezonban, egyszer sem éreztem, hogy versengenék vele. Ő sem éreztette velem ezt.”
„De lehetőséget kapok az F1-ben, hálás vagyok érte, és két kézzel kell megragadnom a lehetőséget. Ő is ezt mondta nekem, hogy hozzam ki a legtöbbet a lehetőségből.”
Lawson 2022-ben harmadik lett a Forma-2 bajnokságában, egy évvel később pedig második a még erősebb technikai szintet jelentő japán Super Formulában. Idén többször tesztelt vele a Red Bull, és ezek során győzte meg a csapatot, hogy készen áll a komolyabb feladatokra.
Nemcsak a szurkolók, hanem a pilótatársak és csapatok is elköszöntek a minden bizonnyal a Szingapúri Nagydíjon pályafutása utolsó Forma–1-es futamát teljesítő, a Red Bull által menesztett Daniel Ricciardótól. Az alábbiakban ezekből szemezgettünk.
Lewis Hamilton:
„Daniel Ricciardo, megtiszteltetés volt versenyezni veled az évek során. Soha nem fogom elfelejteni a csatákat, a nevetéseket, és hogy ittam a cipődből. Gusztustalan volt, de örülök, hogy vált rá alkalmam veled, haver. Azt az örökséget hagyod, hogy mindig magadat adtad, ami ebben a sportban soha nem könnyű. Az egészet a legnagyobb mosollyal csináltad, én pedig tisztelgek ezért előtted. Annyi minden vár még rád, és már alig várom, hogy lássam, mihez kezdesz legközelebb. Mindig itt leszek neked, haver.”
„Daniel, egyedülálló vagy. Egy páratlanul gyors versenyző és csodálatos ember. A monzai győzelmed örökre bevésődött a McLaren történelmébe. Az volt életem egyik legszebb pillanata, és ott van rajtam a tetoválás, hogy bizonyítsa. Tudom, hogy az a nap neked is sokat jelentett. Nézni téged, ahogy csapatod idősebb Dale Earnhardt 1984-es Chevrolet Monte Carlójával a COTA-n szintén az egyik kedvenc emlékem a közös időnkből. MEGA! Minden jót a következő kalandodhoz, tudom, hogy nagyon jó leszel, bármi legyen is az.”
Daniel, you’re one of a kind. A supremely quick driver and an awesome person to be around.
Your win in Monza will forever be etched into McLaren’s history. It was one of the best moments of my life, and I have the tattoo to prove it! I know that day meant a lot to you, too.… pic.twitter.com/4pHl3EOImG
„Fel a fejjel, haver! Olyan sok gyönyörű pillanat következik még.”
Lando Norris (komment):
„Szeretlek testvér.”
Mercedes (komment):
„Elképesztő ellenfél voltál az évek során. Köszönet a sok szórakoztató csatáért és a fertőző energiáért, amit a sportágba hoztál mind a pályán, mind azon kívül. Enchanté, Daniel.”
„Gratulálok mindahhoz, amit elértél a karriered során, haver. Sokat tanultam tőled a közös időnk alatt. A legjobbakat kívánom a következő kalandodhoz.”
David Coulthard (komment):
„Lenyűgöző örökséget hagysz magad után a sportban, és mindig mosolygósabb hellyé tetted a paddockot.”
Pierre Gasly:
„Gratulálok a karrieredhez, DR! Rengeteg mindenre lehetsz büszke! Mindig emlékezni fogok arra, amikor azon a lovon ülve jelentél meg a paddockban. Egyedülálló vagy, és élveztem a késői bevetődéseidet, hiányozni fogsz nekünk a paddockban, méhészborz. Minden jót a következő kalandjaidhoz és enchanté, haver!”
A Red Bull tanácsadója szerint Daniel Ricciardo pályafutása akkor vett rossz irányt, amikor 2018-ban elhagyta őket. Helmut Marko felidézte, hogy az ausztrál már vele és a Red Bull-vezér Dietrich Mateschitz-el is kezet rázott a folytatásra.
Miután a Red Bull bejelentette, hogy Daniel Ricciardóval véget ért a közös történetük, az ausztrál pilóta pedig a közösségi médiában búcsúzott el az F1-től, Helmut Marko a Formel1.de YouTube-csatornáján beszélt arról, hogy a nyolcszoros futamgyőztes karrierje véleménye szerint akkor vett rossz irányt, amikor 2018-ban elhagyta őket, és hogy Ricciardo soha nem tudott visszatalálni a régi énjéhez.
A 81 esztendős tanácsadó azt is felidézte, hogy egykori versenyzőjük 2018-ban a Red Bullba 2019-től bekerülő Honda-motorok versenyképessége miatt is aggódott, illetve Max Verstappen erősödése és egyre nagyobb befolyása is a távozás felé lökte. Az osztrák mindemellett egy eddig nem hangoztatott részletet is elárult. Nevezetesen azt, hogy mielőtt Ricciardo értesítette a Red Bullt arról, hogy nem hosszabbítja meg 2018 végén lejáró szerződését és elfogadja a Renault ajánlatát, júniusban vele és a 2022-ben elhunyt Red Bull-vezérrel, Dietrich Mateschitz-el is megegyezett arról, hogy marad a Red Bull kötelékében.w
„Volt egy esemény Grazban a főtéren, majd végül leültünk és megegyeztünk, ami kézfogással pecsételtünk meg. Aztán elment Salzburgba, és ugyanezt megtette Dietrich Mateschitz-el” – mondta Marko, rámutatva, hogy Ricciardo lényegében megszegte a szavát akkor, amikor később meggondolta magát.
Felajánlották neki, hogy maradjon
Marko elárulta azt is, hogy a Red Bull nyitott a további közös munkára az ausztrállal – Lawrence Barretto az F1.com-on azt írta, állítólag Ricciardo tartalékversenyzőként maradhatott volna, ha akar, de nem akart –, mivel „ő az egyik legnépszerűbb Forma–1-es pilóta, különösen az Egyesült Államokban”, ezért nagyköveti állást ajánlottak neki, de egyelőre nem fogadta azt el, mert „időt akar ahhoz, hogy végiggondolja az egész jövőjét.”
A tanácsadó hozzátette, „nem gondolja”, hogy Ricciardo másik sorozatban fog versenyezni, és „másfelől, ha nem versenyez többé aktívan, egyáltalán akarja ezeket a PR-tevékenységeket?”
Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója bővebb betekintést nyújtott abba, hogy Daniel Ricciardo miért nem térhetett vissza a Red Bull Racinghez, és hogy szerinte hol siklott félre az ausztrál pilóta karrierje.
Miután a Red Bull bejelentette, hogy véget ér a közös útja Daniel Ricciardóval, az ausztrál pilóta pedig lényegében elbúcsúzott az F1-től, a Formel1.de YouTube-csatornáján interjú jelent meg Helmut Markóval, a Red Bull 81 esztendős tanácsadójával arról, hogy mi hiányzott a nyolcszoros futamgyőztesből, az osztrák szerint hol siklott félre a karrierje, és hogy Marko szerint Ricciardo pontosan tisztában volt azzal, hogy mit várnak el tőle.
„Szerintem a döntés, hogy elhagyja a Red Bull Racinget, volt a fordulópont a karrierjében – utalt Marko Ricciardo 2018 nyarán bejelentett renault-s szerződésére. – Ezután sem a Renault, sem a McLaren nem adott neki győztes autót. Monzában nyert [2021-ben], de az a győzelem különleges körülmények között született. Nem tudom pontosan, hogy mi történt, mert ha tudtuk volna, segítettünk volna neki. De a tempója, és mindenek felett ez a későn fékezés, aztán jobbról vagy balról bevetődés… az utóbbi években próbálkozott vele, de többé nem volt meg, a gyilkos ösztön eltűnt.”
A Red Bullnál töltött évei során Ricciardo védjegyévé váltak a messziről indított előzései manőverek, amelyeket az ausztrál tűpontosan kivitelezett, meglepve ezzel az ellenfeleket. Hogy a távozás miért történt, arról Marko szintén beszélt.
„Voltak bizonyos fenntartásai a Honda-motorral és végül jobban hallgatott a Renault és Cyril Abiteboul hízelgésére. Pénzügyileg nem volt nagy különbség abban, amit mi, illetve amit a Renault ajánlott neki. Azt is megmondtam neki, hogy »Nehezen fogsz több shoey-t csinálni« (a cipőből ivás, amit Ricciardo a dobogón űzött, és ami szintén a védjegyévé vált – a szerk.). Nem hiszem, hogy túl sokat láttuk a Renault-t a dobogón.”
„Bemutatkozott nálunk [2014-ben], 3-0-ra verte Vettelt a győzelmek arányában, aztán Danyiil Kvjat olykor gyorsabbnak bizonyult nála, de egy szezonra vetítve őt is kontrollálta. Aztán jött Max [Verstappen], aki egyre erősebbé vált, ami egyértelműen az egyik oka volt annak, hogy [Ricciardo] a Renault-t választotta helyettünk.”
Vajon ha 2018-ban nem igazol a Renault-hoz, minden másképp alakul? / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool
Marko utalt rá, hogy Ricciardónak vélhetően azért kellett most mennie, mert Liam Lawsont csak úgy tudták megtartani, ha a hátralevő versenyeken lehetőséget adnak neki, illetve kerek-perec kijelentette, hogy nem volt elég jó az ausztrál pilóta teljesítménye ahhoz, hogy leváltsa Sergio Pérezt. „Az időzítésnek különböző tényezőkhöz és kötelezettségekhez van köze. Informáltuk, és a méltó búcsú szerintem a leggyorsabb kör volt. Ez megmutatta, hogy továbbra is milyen potenciál rejtőzik benne, de nem folyamatosan, és nem azon a szinten, ami indokolttá tette volna, hogy visszatérjen a Red Bull Racinghez. De ez kifogástalan teljesítmény volt.”
„Szerintem világosan kommunikáltuk felé, hogy jelentősen jobbnak kell lennie Cunoda Júkinál, de ez csak néhány versenyen sikerült neki. Ezért világos volt, hogy a tékozló fiú visszatérése a Red Bull Racinghez sajnos nem lehetséges. Nagyon jól elmondta, hogy békére lelt magával, elfogadta a helyzetet, és majd meglátjuk, mik a tervei a jövőre nézve.”
Akiben esetleg a Red Bull bejelentése kapcsán kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Daniel Ricciardo tervez-e még a Forma–1-gyel, azoknak az ausztrál pilóta posztja igen jó támpontként szolgál.
Miközben a Red Bull a közösségi médiában jelentette be, amit már a Szingapúri Nagydíjon sejteni lehetett – és sokak szerint már legkésőbb akkor közölni kellett volna –, és elbúcsúzott a bikásokkal pályafutása nyolc győzelméből hetet szerző Daniel Ricciardótól, a 35 esztendős pilóta is kitett egy posztot, amelyben szintén elbúcsúzott.
Ám Ricciardo nem a Red Bulltól köszönt el, hanem a Forma–1-től, és ugyan nem mondta ki kerek-perec, hogy nem fog többet versenyezni a száguldó cirkuszban – ha egy élcsapat jelentkezne be érte, bizonyára nem mondana nemet, de erre szinte nulla az esély –, a soraiból ez érződik. Az utolsó mondata viszont arra azért nyújt reményt, hogy a versenyzéssel nem fog felhagyni, és látjuk még őt valahol.
„Egész életemben imádtam ezt a sportot, amely vad és csodálatos egyszerre, és amely nagy utazás volt. A csapatoknak és egyéneknek, akik szerepet játszottak benne, köszönöm! A szurkolóknak, akik olykor jobban szeretik ezt a sportot nálam, köszönöm. Mindig meglesznek a hullámhegyei és hullámvölgyei, de szórakoztató volt, és őszintén szólva, nem változtatnék semmin. A következő kalandig.”
A Red Bull a mai napon hivatalosan is bejelentette, amit már eddig is mindenki gyakorlatilag biztosra vehetett: Daniel Ricciardónak a Szingapúri Nagydíj volt az utolsó futama az energiaital-gyártó valamelyik F1-es csapatának színeiben.
Azok után, hogy a Szingapúri Nagydíjon a Red Bull nem kommentálta azokat az értesüléseket, hogy az lehet Daniel Ricciardo utolsó versenye a bikások kötelékében, négy nappal később a közösségi médiában végre közölte, hogy Ricciardo elhagyja az energiatal-gyártó kötelékét. A „Köszönjük Daniel” című posztban Laurent Mekies, az RB csapatfőnöke köszöni meg a csapat tagjainak nevében Ricciardónak a kemény munkát és azt, hogy az ausztrál a pályán és azon kívül is igazi úriemberként viselkedett, majd hozzáteszi, hogy bár hiányozni fog, mindig is különleges helyet fog elfoglalni a Red Bull-családban.
Thank you Daniel 💙 ⁰Laurent Mekies on Daniel: “He has brought a lot of experience and talent to the Team with a fantastic attitude, which has helped everyone to develop and foster a tight team spirit.”#F1#VCARBpic.twitter.com/cqKrbFAehU
— Visa Cash App Racing Bulls F1 Team (@visacashapprb) September 26, 2024
Nem sokkal később az RB egy másik posztban azt is megerősítette, amit sejteni lehetett, azaz, hogy a tavaly Ricciardót már helyettesítő Liam Lawson lesz a nyolcszoros futamgyőztes utódja, és az USA Nagydíjtól ő foglalja el a garázs másik oldalát Cunoda Júki mellett.
