Nemrég mindenki láthatta Brendon Hartley esküvői képeit a közösségi média felületein, és ahogy a Forma-1-es pilótákat általában, az ő tevékenységét is figyelem övezi. Most azonban többet is megtudhatunk az új-zélandi pilótáról…
– Ha nem Forma-1-es autót vezetsz, akkor mit?
– A hegyi kerékpáromat. Amikor otthon vagyok Új Zélandon, a napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy biciklizem az erdőben. Kapok egy adag adrenalinlöketet, amikor felérek a tetejére, ezután élvezem a lejövetelt, ami durva rohanás mellett azért egy sima utazás nekem.
– Melyik filmen sírtad el magadat utoljára?
– Sok filmet meg lehet nézni a repülőn, amikor a következő úti célod felé tartasz. Az utolsó film, amit így néztem, az a Baby Driver volt. Tetszett, de nem váltott ki nagy érzelmeket. Ez az utolsó film is, ami most név szerint eszembe jut.
– Félsz valamitől?
– Pókoktól. Pedig nyilván nem készít ki teljesen – de talán mindenki így van ezzel…
– Mit olvastál utoljára?
– A Galaxis útikalauz stopposoknak könyvet. Mindig akkor olvasom, ha jót akarok röhögni.
– Mit írtak rólad a tanáraid az ellenőrződbe?
– Nagyon kíváncsi. Mindent az alapjaitól meg akartam érteni. Ez feltehetően idegesítette is a tanárokat. Jó voltam a tudományok terén, szerettem a matematikát, értettem és elhivatott is voltam iránta, nem így a történelemmel és a nyelvekkel, azokban nem voltam jó.
– Vannak bűnös élvezeteid?
– Van pár dolog amit élvezek, de egyik miatt sem kell szégyenkeznem.
– Gyűjtesz valamit?
– A verseny passokat. Az összes megvan, mióta Európában versenyzem, a paddock passok, amiket valaha is kaptam. Egy nap majd valami remek dolgot csinálok velük, most viszont permanens passom van, ami szégyen! (nevet)
– Mit hiányolsz leginkább otthonról, amikor utazol?
– Az ég kék árnyalatát. Azt, hogy kint lehetek a szabadban. Az,t hogy az erdőben lehetek. Ohh, és a csillagos eget – alig látni már a világ legtöbb helyén.
– Mi volt a legrosszabb üzleted?
– Igazából semmi. Nincs sok saját dolgom.
– Mi volt a legnagyobb hiba, amit elkövettél?
– Nem jut eszembe egy sem. Azért ez jó dolog. Tudom, unalmas, de nem veszem magam annyira komolyan, hogy zavarba jöjjek.
– Mikor voltál utoljára igazán dühös?
– Biztos, hogy volt valami. Esetleg az, hogy valaki cikázott előttem…
– Melyik szuper képesség érdekelne inkább: láthatatlanság, vagy hogy tudj repülni?
– Láthatatlanság. Bár mindkettőnek örülnék: gyerekként lenyűgöztek a madarak. Órákig tudtam nézni őket, és elképzeltem hogy velük együtt szállok fel.
– Szoktál énekelni zuhanyzás közben?
– Hála Istennek, nem! (nevet)
– Hiszel a szerelem első látásra dologban?
– Nem. Vágy első látásra, igen. Szerelem, nem.
– Mi a legrosszabb abban, hogy híres vagy?
– Nem vagyok híres, – és nem is akarok az lenni. Sajnálom azon embereket, akik annyira híresek, hogy nem tudnal leülni a barátaikkal egy étteremben, vagy valami más hasonló normális dolog. Ha nyilvánosan már nem viselkedhetsz normálisan, az elég kellemetlen.
– Három embert hívhatsz vacsorára, legyen az élő vagy holt. Kiket választasz?
– Valakit 100 évvel korábbról, valakit száz évvel későbbről, valakit a mai korból, és magamat.
– Mi volt a legjobb dolog, amikor gyerek voltál?
– Az, hogy nem féltem a jövőtől, és hogy először fedezhetsz fel dolgokat.
– Mi az, amit egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia az életben?
– Kis kihívásokat keresni a természetben. Hegyet mászni, fák között biciklizni. Olyasmi, amit bárki megtehet.
