Az F1 a 2006-os Kínai Nagydíj bővebb összefoglalójával hangol a hétvégi sanghaji futamra, így mi is újraélhetjük Michael Schumacher igencsak emlékezetesre sikerült 91., egyben utolsó győzelmét.
Az idei már a 18. Kínai Nagydíj lesz az F1-ben (2020-től 2023-ig a Covid miatt nem rendezték meg a versenyt), a 2004-es debütálás óta lefutott 17 futamból pedig bőven akadnak emlékezetesek. A történelmi jelentőség szempontjából a két leginkább kiemelendő alighanem a 2006-os és a 2007-es nagydíj, hiszen előbbin aratta pályafutása utolsó, 91. győzelmét Michael Schumacher, utóbbin pedig Lewis Hamilton ásta el McLarenjét a bokszbejárat melletti kavicságyba meglehetősen ellentmondásos körülmények között, nagyban hozzájárulva Kimi Räikkönen egyetlen világbajnoki címéhez.
Ami a 2006-os versenyt illeti, három fordulóval a szezon vége előtt a visszavonulását egy futammal korábban, Monzában bejelentő Michael Schumacher 2 pontra csökkentette hátrányát az Olasz Nagydíjat motorhiba miatt feladó Fernando Alonsóval szemben, azzal teljesen nyílttá téve a világbajnoki küzdelmet. Kínában azonban első alkalommal fogadta esős időjárás a mezőnyt, az időmérőn a Michelin esőgumijainak fölényét kihasználva pedig a Renault Alonso–Fisichella sorrendben megszerezte az első sort.
Schumacher legjobb Bridgestone-t használó pilótaként csak a 6. helyre kvalifikált, csapattársa, Felipe Massa csak a 13. lett, míg a többi, japánok gumijait használó istálló (Williams, Toyota, Spyker, Super Aguri) sorrendben kibérelte az utolsó 8 helyet. Mivel vasárnap is esett, a Ferrari szemszögéből nem festett jól a helyzet, és a verseny első szakaszában úgy tűnt, Schumacher számára a kármentés lehet a legfőbb cél, hiszen a 11. körben Alonso már több mint 22 másodperccel volt előtte az élen, miközben ő továbbra is a 6. helyen haladt. Hogy ez is mennyire erős teljesítménynek számított, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a többi 9 bridgestone-os autó az utolsó 9 helyen sorjázott…
A Bridgestone esőgumija elmaradt a Michelinétől – Fotó: Ferrari
Ám ahogy kezdett felszáradni a pálya, úgy javult a Ferrari tempója, az első kerékcserénél pedig a Renault hibát követett el azzal, hogy új első intermediate gumikat tett fel a felszáradó pályán a kopástól tartó Alonsónak, amelyek ezután egyszerűen képtelenek voltak bemelegedni. Így aztán Fisichella és az időközben 3. helyre felzárkózó Schumacher körönként 4 másodpercet hozott a spanyolon, majd mire a címvédő észbe kaphatott, mindketten megelőzték.
Alonso győzelmi reményeinek akkor lett végleg annyi, amikor a száraz pályás abroncsokra váltásnál az egyik kerékanya kiesett az egyik szerelő kerékpisztolyából, nagyjából 13 másodperccel hátráltatva a 2005-ös világbajnokot. Fisichella ezzel együtt még megakadályozhatta volna Schumachert a győzelemben, ám amikor a németnél egy körrel később kereket cserélve közvetlenül a Ferrari elé tért vissza, Schumacher a melegebb gumijait és remek helyzetfelismerő képességét kihasználva úgy surrant el mellette az első kanyar belső ívén, hogy közben a jobb oldali kerekeivel ráment a vizes fűre.
Noha az utolsó etap elején Schumachertől még 24 másodpercre levő Alonso nagyot hajrázott és végül csak 3 másodperces hátránnyal lett második az újra szemerkélni kezdő esőben, a hétszeres világbajnok ekkor már jó ideje kontrollálta a tempót. Schumacher a 91. győzelmével a szezon során először állt élre a pontversenyben, miközben a szezon végén a McLarenhez távozó Alonso frusztrációját jól mutatta, hogy odaszúrt a Renault-nak, mondván „egyes esetekben kissé egyedül éreztem magam” a futam alatt.
Fotó: Ferrari
A szerencse azonban végül Alonso mellé állt, hiszen a következő futamon, Szuzukában Schumacher az élről esett ki motorhiba miatt, amivel lényegében eldőlt a bajnoki cím sorsa.
De a kínai diadalát ettől még senki nem vehette el tőle, mi pedig most az F1 YouTube-csatornáján a minap megosztott bő összefoglalóval tekinthetünk vissza rá ITT.
Érdekes lesz figyelni, hogy a hétvégi Kínai Nagydíjtól bevezetett szigorúbb ellenőrzések mekkora hatással lesznek a Red Bull riválisaira, a bikás csapat ugyanis úgy véli: minél nagyobb a szigor, az annál jobb nekik.
Mint arról a minap beszámoltunk, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) mindössze egyetlen verseny után változtat a Forma–1 szabályain, és a Kínai Nagydíjtól szigorúbb ellenőrzéseket ír elő a hátsó szárnyak hajlékonyságának ellenőrzésére. Mivel a Red Bull a bahreini tesztelés óta azt szorgalmazza, hogy az FIA tegyen valamit az úgynevezett mini DRS-sel trükközés ellen, a szövetség döntésének egyértelműen az energiaitalos csapat a nyertese.
A hajlékony aerodinamikai elemek használata természetesen nem újkeletű a Forma–1-ben, de a jelenlegi generációs autókkal tavaly kerültek igazán előtérbe, amikor a csapatok elkezdtek minden addiginál hajlékonyabb első és hátsó szárnyakat gyártani. Utóbbi esetében az FIA már a 2024-es szezon közben lépett, a McLaren pedig önként lemondott a mini DRS-nek nevezett megoldás használatáról. Ennek lényege dióhéjban az volt, hogy nagy sebességnél a felső és alsó vízszintes szárnyelem úgy deformálódott, hogy megnőtt közöttük a rés, az autó légellenállása ezzel pedig akkor is csökkent, a rendes DRS-t nem használta a versenyző.
Fotó: Simon Galloway/LAT Images
Ezt követte a téli szünetben az első szárnyak hajlékonyságára vonatkozó szigorítás, ám azt a Red Bull nemtetszését kiváltva az FIA nem az első futamtól, hanem majd csak a kilencedik fordulónak számító Spanyol Nagydíjtól vezette be. Ezzel szemben a szövetség most nem várt ennyit, és miután a tavalyi módosítás nem gátolta meg a csapatokat abban, hogy a mini DRS-sel kísérletezzenek, az Ausztrál Nagydíjon kiemelt figyelemmel követte a csapatok hátsó szárnyának deformációját, majd úgy döntött, hogy már a hétvégi Kínai Nagydíjtól kezdve szigorít, jóllehet, ezt lépcsőzetesen teszi. A két szárnyelem közötti rés a statikus tesztek során ugyanis 2 mm helyett a hétvégén már csak 0,75 mm-re változhat, azután pedig már csak 0,5 mm-re.
Hogy a 2022 előtti szabályrendszerben a hajlékony hátsó szárnyak terén a legjobbnak számító Red Bull miért örül annyira ennek, arra a magyarázat az, hogy a riválisai egyszerűen lehagyták őt ezen a területen. Pierre Waché, a Red Bull technikai igazgatója a tél folyamán el is ismerte, hogy az ellenfelek a hajlékony szárnyaiknak köszönhetően tüntették el a csapata előnyét, mivel a Red Bull két éven át a hajlékony szárnyakkal való trükközés nélkül tudta tökéletesíteni az autója egyensúlyát, míg a riválisok ezzel az eszközzel érték el ezt.
Ebből következik, hogy a Red Bull úgy véli, hogy minél szigorúbbak a hajlékony szárnyakra vonatkozó szabályok, annál többet nyernek, lévén a riválisaik annál kevésbé tudják majd optimalizálni az autójukat. „Minél merevebbek a szárnyak, az annál jobb nekünk” – idézi egyik névtelen red bullos forrását a The-Race.com, az ugyanakkor csak ezután fog kiderülni, hogy mindez mekkora veszteséget jelent a többieknek. Némileg választ kaphatunk rá a Kínai Nagydíjon, de teljesen nem, hiszen a teljes szigor csak azután kerül bevezetésre, az első szárnyaknak pedig majd csak a júniusi Spanyol Nagydíjtól kell merevebbnek lennie.
A Red Bull nyerhet az új szabályozással / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool0
Azt ugyanakkor naivitás lenne várni, hogy az ezen a téren élen járó McLaren teljesítménye a szigorítás hatására drasztikusan romlik majd, hiszen a wokingiak autója nem csak a hajlékony szárny miatt ennyire jó. De az tény, hogy a merevebb szárnnyal veszíthetnek valamennyit, hiszen az nem csak azt jelenti, hogy az egyenesekben lassabbak lesznek, hanem azt is, hogy szűkülnek a beállítási lehetőségeik, hiszen a nagy sebességnél elhajló szárny lehetővé teszi a meredekebb szárnyállások használatát, amivel a kanyarokban leszorítóerőt nyer a csapat, a gumikezelést – ami az idei McLaren egyik nagy erőssége – pedig nehezebbé teszi.
A The-Race eközben úgy tudja, a változtatás nem kizárólag a McLarenre irányul, és az FIA általánosságban azt tapasztalja, hogy a mezőnyben igencsak elterjedt a hátsó szárnnyal trükközés. Ennek korlátozása azonban valószínűleg egyik csapatot sem fogja nagy mértékben hátráltatni, ám mivel a McLaren mögött rendkívül szoros a mezőny, néhány századmásodpercnyi veszteség is döntő lehet.
Miért léptek ilyen gyorsan?
Azt, hogy az FIA szigorít a hajlékony szárnyak tesztjén, abszolút megteheti, és ezzel a csapatok is tisztában vannak, miként az évek során már számos alkalommal láthattunk is erre példát. Az viszont szokatlan, hogy egyik futamról a másikra vezet be szigorítást, ráadásul dupla hétvége közben, így az érintetteknek csupán 5 napja van biztosítani, hogy a szigorított teszteken is átmenjenek. Általában ugyanis ennél hosszabb időt hagy a szövetség a felkészülésre (mint azt az első szárnyak esetében is láthatjuk), hogy ne nehezítse meg a változtatásra kényszerülő csapatok dolgát, amelyek – és ezt fontos hangsúlyozni – nem csináltak semmi szabálytalant, lévén a teszteken azelőtt is átmentek.
A hátsó szárnyakra vonatkozó tesztek szigorítása így leginkább arról árulkodik, mennyire aggasztónak találja a szövetség azt, amit Ausztráliában látott. Hiszen míg az első szárnyak hajlékonyságát a tavalyi Belga Nagydíjtól kezdve monitorozták, a hátsó esetében egyetlen versenyhétvége elegendőnek bizonyult a cselekvéshez, ami azt mutatja, hogy az FIA szerint több csapat egyértelműen túl messzire ment.
A Ferrari is veszíthet / Fotó: Florent Gooden/DPPI/Scuderia Ferrari Press Office
Waché a bahreini teszten felhívta rá a figyelmet, hogy a Ferrari és a McLaren is egyértelműen továbbra is alkalmazza a mini DRS-t, az FIA Ausztráliában pedig extra, nagyfelbontású fedélzeti kamerákkal figyelte meg a hátsó szárnyakat, miközben meg nem nevezett csapatok autóján extra terheléses teszteket is végzett a garázsban. Emellett az FIA dokumentumaiból kiderült, hogy Max Verstappen Red Bullján, George Russell Mercedesén és Carlos Sainz Williamsén az első és hátsó szárny megfelelőségét is kiemelt figyelemmel vizsgálták az időmérőt követően, majd a verseny után Lando Norris McLarenjét vetették alá hasonlóan tüzetes ellenőrzésnek.
Noha ezeken a teszteken az összes szóban forgó autó átment, az FIA a menet közben látottak miatt – értelemszerűen ilyen helyzetben nem tudnak ellenőrizni – mégis a szigorítás mellett döntött, hiszen a folyamatosan frissített, a kasztnielemek hajlékonyságára vonatkozó 34-es technikai direktívában leírja, hogy az, hogy egy szárny átmegy a terheléses teszten, még nem jelent azt, hogy teljes mértékben megfelel a szabályoknak, és kijelenti, hogy a szárnyakat szabálytalannak fogja tekinteni, ha „olyan kialakításúak, amelyek szerkezeti jellemzőit másodlagos paraméterek változtatják meg, hogy [a pályán haladás közben] más elhajlási karakterisztikát produkáljanak, mint az FIA ellenőrzése alatt álló helyzetben. Másodlagos paraméterek például a hőmérséklet, az aerodinamikai terhelés stb.”
A szezonnyitó F1-es Ausztrál Nagydíj különleges történései arra sarkalltak minket, hogy felkutassuk a Ferrari összes versenyzőjének eredményeit, összegyűjtsük a Kimi Antonelliéhez hasonló remek debütálásokat az elmúlt fél évszázadból, és visszaidézzük, hogyan vetett véget másodszor is egy McLaren a rekordhosszú uralomnak.
Lewis Hamilton elkezdte a versenyzést a Ferrari színeiben, ami máris egy halom statisztikai érdekességet zúdított ránk – és várhatóan fog is még az egész szezon során.
Ő lett a Ferrari első 40 év feletti versenyzője Mario Andretti óta, aki 1982-ben, 42 évesen teljesítette a csapattal az utolsó F1-es versenyeit.
Bár csak a csapat hibás stratégiai döntésének köszönhetően, de Hamilton egy kört az élen is eltöltött a futamon (valójában csak a célegyenes kezdetétől, Max Verstappen bokszba hajtásától a 2-es kanyarig állt az élen, amikor Lando Norris megelőzte, ám a célvonalon való áthaladás alapján jegyzik az első helyen töltött köröket). A brit így elmondhatja, hogy eddigi mindhárom csapatával már az első futamán haladt az élen – igaz, erre a korábbi esetekben is csak a bokszkiállások alatt került sor. 2007-ben a McLarennel 4, 2013-ban a Mercedesszel ugyancsak 4 kört vezetett, szintén az Albert Parkban.
Azokat a futamokat a 3., illetve az 5. helyen zárta, most a Ferrarival való debütálásán viszont csak a 10 lett. Ami a Ferrari eddigi összes F1-es versenyzőjével összevetésben is elég gyenge kezdés.
Anélkül, hogy bármiféle párhuzamot szeretnénk vonni minden idők legsikeresebb versenyzője és a pontszerzés nélkül a legtöbb futamon rajthoz állt versenyző képességei között, az statisztikai tény, hogy a 2009-ben a sérült Felipe Massa helyére beültetett, az F1-ben akkor már tíz éve nem versenyző, és Valenciában a 17. helyen végző Luca Badoer óta senki nem zárta ilyen rossz eredménnyel első ferraris futamát. Az persze még nem volt annyira régen, azóta Hamilton a hetedik versenyző, aki bemutatkozhatott a csapattal.
Történelmi kontextusba helyezve viszont rosszabbul mutat ez az eredmény:
Eddig összesen 98 pilóta versenyzett az F1-ben Ferrarival, közülük 69-en értek célba első versenyükön, és közülük csak 6-an rosszabb helyen, mint most a 10.-ként leintett Hamilton.
Ha csak azokat vesszük figyelembe, akik a Ferrari gyári csapatával álltak rajthoz (a hőskorban privát indulók, ügyfélcsapatok is nevezhettek Ferrarikat), ők 78-an voltak, közülük 54 ért célba első versenyén, és csak hárman a 10. hely alatt: ők Nanni Galli 1972-ben (13. hely), Nicola Larini 1992-ben (12.) és Badoer 2009-ben (17.). René Arnoux 1983-ban ugyanúgy 10. helyen kezdett a Ferrarival, mint most Hamilton.
Luca Badoer különös F1-es karrierjéről az alábbi cikkben írtunk:
Felettébb ritka, hogy a szezonnyitó után izgalmas dolgokat lehessen mondani a bajnoki pontversenyek állásáról, hiszen egyéniben az megegyezik a verseny végeredményével. Idén azonban már ebből is sok minden következik.
Közel három év után véget ért a leghosszabb egyeduralom az egyéni pontverseny élén. Verstappen a 2022-es Spanyol Nagydíjtól kezdődően letaszíthatatlan volt onnan, de az 1029 napon, 63 versenyen át tartó széria most a futamgyőztes Lando Norrisnak köszönhetően megszakadt. Michael Schumacher 896 napos, 37 versenyes sorozata a második leghosszabb, ami érdekes módon szintén egy melbourne-i szezonnyitón szakadt meg egy McLaren-győzelem által, 2003-ban.
De ha már itt tartunk, három eső által befolyásolt F1-es futam volt eddig az Albert Parkban, és 2003-ban David Coulthard, 2010-ben Jenson Button, idén pedig Norris által mindegyiket a McLaren nyerte.
A wokingi istálló egy közel 13 éves ínséget is megszakított: Norris győzelme révén először vezeti egy McLaren-pilóta az egyéni bajnokságot a 2012-es Kanadai Nagydíj óta, amikor még Hamiltonnal a legutóbb az élen álltak.
Norris pedig egy különös átoknak is nagyon gyorsan véget vetett. Az elmúlt három évben az a furcsa trend alakult ki, hogy aki Verstappen mögött a második helyen zárta a tabellát, a következő szezonban már egyetlen futamon sem győzött: így maradt nyeretlen 2022-ben Hamilton, 2023-ban Charles Leclerc, 2024-ben pedig Sergio Pérez. Idén ez már biztos nem folytatódik, hiszen tavaly Norris lett az egyéni második, most pedig rögtön egy győzelemmel fejelte ezt meg.
Akad különlegesség a konstruktőri tabellán is, ahol a címvédő McLaren ugyan megtartotta a vezetést, ám ugyanúgy 27 ponttal rendelkezik, mint a Mercedes (akik a leintés után ugrottak fel melléjük, amikor visszavonták Kimi Antonelli 5 másodperces büntetését). A 2006-os szezonnyitó Bahreini Nagydíj óta nem volt rá példa, hogy pontegyenlőség legyen a csapatok tabelláján, akkor a Renault és a McLaren álltak azonosan.
Fotó: Clive Rose/Getty Images/Pirelli
Egyébként is ez még csupán a 14. alkalom, hogy számszerűleg holtverseny van a konstruktőri tabella élén, miközben az egyéniben ez 39-szer előállt a sport történelmében – és a 2006-os nyitány óta is már 8-szor. Megállja viszont a helyét az az érv, hogy a pontrendszer bővülésével csökkent is a valószínűsége az ilyen együttállásoknak, különösen csapatszinten.
Egy szezonra való siker egy futam alatt
Az Ausztrál Nagydíj zűrzavara, vagy éppen csapatuk fejlődése miatt több istállónál is olyan eredmények születtek, amelyeket már régen nem láttak.
Kevesen gondolhatták, hogy a télen csapatot váltó öt pilóta, Hamilton, Carlos Sainz, Liam Lawson, Esteban Ocon és Nico Hülkenberg közül utóbbi éri el a legjobb eredményt a szezonnyitón, a tavalyi sereghajtó Sauberrel. A svájci csapat tavaly az egész év során csupán négy pontot szerzett, amit a most hetedik helyen befutó Hülkenberg az érte kapott hat egységgel máris felülmúlt.
Lance Stroll a tavalyi Magyar Nagydíj óta pontot sem szerzett az Aston Martinnal, most 6. lett. Különös trend kezd kirajzolódni közte és a melbourne-i pálya között, hiszen 2023-ban és 2024-ben egyaránt itt érte el szezonbeli legjobb helyezését (egy 4. és egy 6. helyet). Látva az Aston jelenlegi formáját, az esély mindenesetre most megnyílt rá, hogy ez idén is így legyen.
A középmezőny élén találta magát a Williams, amely előző évekbeli önmagához képest szintén hatalmasat szakított Alexander Albon 5. helyével – s mielőtt visszaállították Antonelli 4. helyét, úgy tűnt, a 12 ponttal be is állítja tavalyi egész szezonos termelését a thai versenyző. Albon a Williamsszel töltött előző három évében még nem végzett ilyen előkelő helyen, így ez a legjobb eredménye az F1-ben a 2020-as szezonzáró Abu-dzabi Nagydíj óta, ahol negyedik lett a Red Bull-lal.
A Williamsnél szintén régen örülhettek már ilyen jó helyezésnek: amikor a biztonsági autó mögötti egy kör alapján megállapított végeredményben George Russell 2. lett 2021-ben Spában, az kétes értékű siker volt, azt megelőzően 2017-ben az Azerbajdzsáni Nagydíjon volt legalább ilyen jó eredményük, ahol Strollt a 3. helyen intették le.
Alesi nyomdokán, Verstappen nyomában
A legmeglepőbbet azonban a Mercedes újonca, Kimi Antonelli szakította, aki a 4. helyen zárta élete első F1-es versenyét. Bár élhet néhány dobogós debütálás is a rajongói emlékezetben, azért ne becsüljük alá annak a súlyát, amit a fiatal olasz elért.
Az elmúlt több mint fél évszázadban ő csupán a hatodik versenyző, aki a legjobb négy között ért célba első F1-es versenyén. Íme a legutóbbiak:
Kevin Magnussen (2014, Melbourne, 2. hely)
Lewis Hamilton (2007, Melbourne, 3. hely)
Jacques Villeneuve (1996, Melbourne, 2. hely)
Jean Alesi (1989, Paul Ricard, 4. hely)
Johnny Herbert (1989, Jacarepagua, 4. hely)
Mark Donohue (1971, Mosport, 3. hely)
Donohue előtt már több hasonló esetet találunk, az utóbbi évtizedekben viszont ritkaságszámba megy az ilyen lenyűgöző debütálás – még ha az látszik is, hogy az első futamon való remeklésnek nem egyenes következménye, hogy az illető világbajnokként vagy sokszoros futamgyőztesként végzi. Antonelli debütálása egyébként Alesiéhez hasonlít a legjobban, ő tudott ugyanilyen nagy meneteléssel az élmezőnyben végezni, hiszen szintén a 16. helyről indulva lett 4. – épp azzal a Tyrrell-lel, aminek többszöri tulajdonosváltásából a mai Mercedes kifejlődött.
A 18 és fél éves Antonelli eközben csendben minden idők harmadik legfiatalabb F1-es versenyzője is lett, csak Verstappen és Stroll érkeztek nála is korábban, ő pedig befurakodott a tavaly megjelent Oliver Bearman elé. Arra ráadásul még mindig van esélye, hogy megdöntsön egy megdönthetetlennek hitt fiatalsági rekordot: ha a következő két futam valamelyikén, Sanghajban vagy Szuzukában nyerne, még Verstappent is beelőzné a legfiatalabb győztesek listáján – ezt követően viszont már „öregebb” lesz, mint a holland volt 6802 naposan 2016-ban Barcelonában.
+1
F1-es szezonnyitón még sohasem volt olyan sokat munkában a biztonsági autó, mint most. Három alkalommal is bevetették, akárcsak 2008-ban Melbourne-ben és 2020-ban Spielbergben, de azokon az alkalmakon összesen csak 8, illetve 12 teljes kört tett meg a mezőny élén, szemben a mostani 17-tel, ami a versenytáv 30%-át tette ki.
Liam Lawson nagyon hamar megtapasztalta a Max Verstappen melletti Red Bull-os élet viszontagságait, hiszen a pilótaprogramot vezető Helmut Marko máris számszerűsítette, mennyi időn belül kell látható javulást elérnie.
Az idénre a stabilabb csapatteljesítmény reményében Sergio Pérez helyére ültetett új-zélandi versenyző szezonnyitó hétvégéjét persze több nehezítő körülmény tépázta: műszaki hiba miatt alig tudott vezetni a harmadik edzésen, az időmérőn a Q1 végén aztán kulcsfontosságú pillanatban hibázott, majd lassú versenytempóját azzal indokolta, hogy a beállításokkal nagyobb esőre készültek, s végül az eső felerősödésekor slick gumikon tette falba az autót.
Persze egy káoszfutam eredményéből még elhamarkodott lenne kiindulni, azon vélemények tompításában azonban nem segítettek a melbourne-i történések, amelyek szerint a Red Bull helyesebben tette volna, ha a kiscsapatával már négy szezonnyi tapasztalatot felhalmozó Yuki Tsunodát lépteti fel Verstappen csapattársaként.
Olyannyira, hogy ezt a gondolatot még Zak Brown, a futamot megnyerő McLaren vezérigazgatója is megszellőztette a futam után, amikor az idei bajnoki csata kilátásairől nyilatkozott a Sky Sportsnak.
„Azt hiszem, izgalmas szezonunk lesz. Yuki remek munkát végzett, a teljesítményét látva valószínűleg neki kellene a Red Bullban ülnie. De úgy tűnik, szeretnek furcsa pilótadöntéseket hozni” – szúrt oda a rivális csapatnak Brown.
Tsunodának egyébként valóban remek hétvégéje volt, a leintést követően azonban mégsem róla szóltak a híradások. A japán az ötödik helyre kvalifikált a Racing Bullsszal, a verseny nagy részében pedig a hatodik pozíciót őrizte, ám csapata ugyanazt a hibát követte el, mint a Ferrari: az eső visszatértekor az ideálisnál egy körrel később hívta ki őt a bokszba kerékcserére, ezzel a pontzónán kívülre esett, s végül csak az észrevétlen 12. helyen futott be.
Marko mindenesetre hozza a formáját, a 82. életévéhez közeledve is kérlelhetetlen szigorral beszél új pozícióba került pilótáiról: a felvezető körben kiesett Isack Hadjar felé sem tanúsított empátiát, majd pedig Lawsonnal szemben is türelmetlenkedett egy sort.
„Meg akarta mutatni, hogy mire képes, de ez sajnos nem jött össze. Hagynunk kell, hogy egy kicsit lehiggadjon, szemmel tartva a fejlődését a következő három-öt verseny során” – mondta sejtelmesen.
Hogy mi történhet három-öt verseny múlva, Szahír, Dzsidda és Miami magasságában, amennyiben Lawson teljesítménye nem elégíti ki főnökei igényeit, arról egyelőre csak fantáziálni lehet. A Red Bull több emlékezetes példáját is adta már annak, hogy nem fél a szezonközi pilótacseréktől, Pérezzel kapcsolatban viszont inkább azt lehetett felróni a csapatnak, hogy túlságosan is türelmes volt az utóbbi két évében is komoly mélypontokat megélt mexikóival.
A Mercedes csapatfőnöke elismerte, a versenyhétvégék eseményeit figyelve egyelőre nehezére esik átkapcsolni az agyában, hogy Lewis Hamilton már nem az ő istállójánál vezet.
Az osztrák szakember 2013-ban érkezett a Mercedeshez, pont egyidőben Hamiltonnal, így az elmúlt 12 szezont végig együtt töltötték – az F1 történetének legsikeresebb együttműködését megvalósítva, amely alatt a brit hat egyéni, a csapat pedig nyolc konstruktőri címet szerzett. Így az idei szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon még Wolffot is megzavarta, hogy kiknek az eredményét is kell követnie a verseny során.
„Amikor ránéztem a kijelzőre, úgy tűnt, mintha három versenyzőnk lenne, mert a RUS, az ANT és a HAM neveket figyeltem. Aztán rájöttem, hogy a HAM igazából már a Ferrarival van, nem is velünk” – idézi a csapatfőnököt az ESPN.
„Szóval az érzet még nem tűnt el. Hosszú időt töltöttünk együtt, így teljesen normális, hogy nem tudjuk csak úgy elfelejteni, nem mondhatjuk, hogy nem érdekel többé. Nagyon is érdekel minket, hogy mi történik vele, de nyilvánvalóan a pályán már ellenfélnek számít, és mint ilyet, le kell őt győznünk.”
A cél az első versenyen teljesült is, hiszen míg Hamilton csak a 10. helyen ért célba, George Russell és az újonc Kimi Antonelli a 3. és a 4. pozíciót hozta – az olasz ráadásul a 16. helyről rajtolva érte el mindezt, nagyban köszönhetően a tökéletesen időzített kerékcserének, amikor a verseny utolsó negyedében ismét megérkezett az eső a pályára.
A Mercedes a hétvégi összefoglalójában nem is mulasztotta el kiemelni a csapat egy meg nem nevezett tagjának ebben való érdemeit, akit egy a pályától néhány kilométerre délre található standra vezényelt ki a futam ideje alatt, hogy onnan küldjön jelentéseket az időjárás változásáról. Nem szokatlan ugyan, hogy az F1-es csapatok ilyen szpottereket is bevetnek az esősnek ígérkező futamokon, ám általában a pálya területén belül veszik fel az állásukat.
„A vasárnapi trófea igazi csapatmunka volt, mert bár az időjárás megbolondult, a csapatunkat nem tudta megzavarni. Nagy köszönet jár ezért a St. Kilda strandon állomásozó csapattagunknak, aki tájékoztatott minket az érkező eső irányáról és erősségéről, hozzásegítve minket, hogy a verseny zárószakaszában a megfelelő pillanatban váltsunk interekre” – áll a Mercedes összefoglalójában.
A Mercedes így a szezonnyitón 27 pontot szerzett, ezáltal pedig a McLarennel pontegyenlőségben a konstruktőri tabella élén áll.
Önkritikát gyakorolt Frédéric Vasseur Lewis Hamilton látványtalan eredménnyel záruló Ausztrál Nagydíja után, ugyanakkor nem érzi olyan rossznak a pilóta és a mérnöke közötti összhangot, mint amilyennek az a külső szemlélők számára tűnhetett.
A szezonnyitó során több rádióüzenetből is kitűnt, egyelőre nem találta még meg igazán a közös hullámhosszot Hamilton és ferraris versenymérnöke, Riccardo Adami. Bár a párosnak több privát teszt alatt is volt lehetősége jobban megismerni egymást, éles bevetést és tétre menő döntéshelyezeket lehetetlen volt előidézni a melbourne-i versenyhétvége előtt, bizonyos pontokon pedig még jól hallhatóan döcögött a gépezet.
Persze az Ausztrál Nagydíj a folyamatosan változó időjárás miatt kommunikációs szempontból is nehéz volt, a Ferrari mindkét versenyzőjével elszámolta, hogy mikor kellene bokszba hajtani a slick gumik lecserélésére, amivel bizonyosan több pozíciót is veszítettek, de Hamilton esetében olyan helyzeteket is hallhattunk, amikor visszautasította Adami jószándékú rádiós segítségét.
A csapatfőnök szerint egyértelmű, hogy van még hova fejlődni Hamilton verseny közbeni igényeinek kielégítésében.
„Ez volt az első verseny, most először kellett élesben kommunikálni a bokszutca és az autó között, és kétségtelen, hogy végezhetünk ennél jobb munkát, ismerhetnénk ennél jobban is egymást. Az információáramlás nem volt tiszta, a stratégiát nehéz volt eltalálni, ezért jobb kapcsolatra van szükségünk – de nem látok nagy gondot, tanulni fogunk az első versenyből, hiszen követtünk el hibákat” – fogalmazott Vasseur, akit az ESPN idéz.
„Javítanunk kell a kommunikáción, megértve, hogy Lewisnak pontosan mire is van szüksége. Az ilyen helyzeteket viszont csak élesben tudjuk kipróbálni. A következő héten már sokkal jobbak leszünk.”
Hamilton hétvégéjét vezetéstechnikailag is nehezítette az eső, elmondása szerint vasárnap egyáltalán nem volt meg a bizalma az autóban a pálya gyors kanyarjaiban, így csak annak tudott örülni, hogy egyben tartotta az autót. Na meg a temérdek tapasztalatnak, amit szerzett.
„Rengeteget tanultam ebből a hétvégéből, amit elraktározhatok. Néhány változtatás máris a fejemben van, amiket el kell végeznem a következő hétre, és majd meglátjuk, hogyan megy” – mondta a hétszeres világbajnok, aki a 10. helyével csak egy pontot szerzett a szezonnyitón.
Jack Doohan F1-es karrierje eleve hendikepből indult, és a csapatfőnöke elismerte, hogy az Alpine döntései is szerepet játszottak ebben.
Szegény Jack Doohan még meg sem tette az első métereit a Forma–1-ben állandó versenyzőként, sokan máris a búcsúját látták, mivel az ülés nélkül maradó, tavaly váratlanul berobbanó Franco Colapinto az Alpine tartalékpilótája lett. A fiatal ausztrál a saját helyzetét sem könnyítette meg azzal, hogy az első versenyén szinte azonnal összetörte az autóját, de a csapatfőnöke bevallotta, hogy bár nem szándékosan, az istálló mégis a kelletténél többet ártott Doohan felkészülésének.
Ezzel arra utalt, hogy ritka módon négy tartalékversenyzőt is felsorakoztattak, akik nyilván nem bánkódnának, ha idő előtt menesztenék az egyik autó vezetőjét. „Azt hiszem, mondhatjuk, hogy nagy felhajtást csináltunk. Nem helyeztük a legjobb pozícióba – ismerte el Oliver Oakes. – Csapatként azonban ezt kellett tennünk, mert fél szemmel a jövőt is figyelnünk kell. Mindazonáltal átérzem [Doohan] helyzetét, mert a körülötte lévő zajt a mi lépéseink okozták.”
Ettől függetlenül nem fogadja el mentségnek, ha az ausztrál összerogy a teher alatt. „Aki jó, és aki képes kezelni ezt, az megérdemli, hogy az F1-ben legyen. Az itteni 20 versenyzőnek teljesítenie kell, bármit is vágjanak az illető fejéhez” – jelentette ki.
„Szerintem fokozta az egészet, hogy Lewis [Hamilton] csapatváltását leszámítva elég csendes telünk volt, és mindenki kereste, miről írjon. Reméljük, néhány verseny múlva lenyugszik a helyzet.”
Doohan azt mondta, „megvolt a tempóm, gyorsan vezettem, és sajnálatosabb lenne, ha e nélkül kamrabolozott volna.”
A közelmúltban a Red Bull kisebbik csapatától hamar menesztett Nyck de Vries beszélt arról, 2023 elején mennyire ártott a teljesítményének, hogy a kezdettől folyton-folyvást megkapta a jövőjét firtató kérdéseket.
Az F1 működését szabályozó keretrendszer új, több évre szóló verzióját mindegyik csapat aláírta, beleértve az újonnan csatlakozó Cadillac-et is.
A Concorde Agreement az FIA székhelyének címéről, a párizsi Concorde térről kapta a nevét, és alapvetően a sportág működését, illetve azt határozza meg, hogy a csapatok milyen arányban részesülnek az F1 pénzügyi bevételeiből, milyen arányban osztják szét a pénzt a konstruktőri rangsorban elfoglalt pozíció alapján. Ez az a megállapodás, ami rögzíti a Ferrari különleges státuszát is a világbajnokságban, amelynek eredményeképp a történelmi múltja miatt extra pénzjuttatást kap.
Vasárnap az F1 vezetése tudatta, hogy a 2026-ban induló összes csapat aláírta az új megállapodást, vagyis a sportág jövőjét néhány évre rögzítették anyagi szempontból.
Korábban, évtizedekkel ezelőtt nem volt ennyire sima ügy az egyes egyezmények megújítása, a csapatok több esetben hosszasan szkandereztek Bernie Ecclestone-nal, mire mindenki dőlőre jutott a sportág urával. A mostani megállapodás zökkenőmentes létrejöttét természetesen nagyban segítette, hogy az F1 sínen van és felelé ível a népszerűsége, ami anyagi vonatkozásban is megmutatkozik.
A Red Bull úgy érzi, a McLarennel szembeni lemaradásukon már a tesztelés óta is csökkentettek, és tudják, mit kell javítani az autón.
Közel három év után először nem Max Verstappen áll a Forma–1 tabellájánál 1. helyén, és az előzmények alapján gyanítható volt, hogy a McLarené lesz a győzelem Ausztráliában. Lando Norris a vártnál kisebb előnnyel ért célba Verstappen előtt, de ebben közrejátszott az autójának a sérülése, illetve a változékony időjárás is, hiszen az időmérőn nem lehetett fogást találni a narancssárga autókon.
Még az sem tűnt biztosnak, hogy a Red Bull vezetheti a McLaren mögötti bolyt, de a bikásoknál nincs pánikhangulat, Helmut Marko pedig már arról beszélt, hogy teljesítményben mikor érhetik utol a wokingiakat. Spoiler: nem hosszú időtávlatra gondolt.
„A bahreini tesztből tudtuk, hogy a McLarenek lényegesen gyorsabbak nálunk. A hátrányunkból azonban faragtunk, ennek nagysága fél másodpercről két-három tizedmásodpercre csökkenhetett” – nyilatkozta a Red Bull tanácsadója a Viaplay-nek.
„Hat-nyolc körön át tudtuk követni őket, de a mi autónkon hamarabb jelentkezett a gumikopás. Ez a fő probléma, egyebek mellett. De tisztában voltunk velük, keményen dolgozunk a megoldásukon. Három-öt verseny múlva remélhetőleg megoldjuk őket, és akkor olyan szintre kerülhetünk, mint a McLaren.”
Ezalatt persze a McLarennél sem fognak tétlenkedni, Norris is ennek fontosságára hívta fel a csapat figyelmét. Verstappen azt mondta, nincsenek súlyos problémák a Red Bull autójával, ugyanakkor a hiányosságok felszámolását nem látja gyorsan megoldhatónak. Tavaly ugyanakkor láthattuk, milyen sokat számít, ha valaki a szezon első negyedében nagy pontelőnyt tud felhalmozni.
Az FIA szigorít az F1-es autók hátsó szárnyak hajlásánál megengedett tolerancián.
Nincs nyugvás a tavaly ősz óta terítéken lévő témában, a Red Bull például már a szezon előtt jelezte, hogy szerinte több rivális hátsó légterelője még mindig túlságosan meghajlik a pályán, amivel előnyhöz jutnak.
A szezon e heti második versenyén, a Kínai Nagydíjon az első verseny tapasztalatai alapján pedig máris új szabályt vezet be az FIA: a statikus helyzetben, álló autóval végzett ellenőrzéseken a hátsó szárny maximálisan megengedett hajlását 2 milliméterről 0,5-re csökkentik (de az idő rövidsége miatt Sanghajban még a 0,75 milliméteres értéket is elfogadhatónak fogják tartani), és ez hosszabb távon valószínűleg arra kényszeríti a legtöbb F1-es csapatot, hogy áttervezzék a szárnyakat.
Persze kérdés, az FIA meg tudja-e akadályozni azt, hogy a pályán, nagy tempónál is elenyésző maradjon a szárnyak hajlékonysága – a sebesség növekedésével ugyanis exponenciálisan nő a leszorítóerő, ezáltal a szárnyakra ható terhelés, ezzel együtt a deformációjuk is.
A szövetség azt követően jutott arra a következtetésre, hogy szigorításokra van szükség, és hogy e feltételek teljesíthetők is, hogy elemezték az Ausztrál Nagydíj felvételeit és az ellenőrzések eredményeit. Azt ugyanakkor hangsúlyoztál, hogy Melbourne-ben az összes csapat megfelelt a szabályoknak, azaz átment a technikai ellenőrzésen.
