Frédéric Vasseur vezetésével a Ferrari F1-es istállója a klasszikus modell szerint működik, de az elnök a hírek szerint változtatna ezen.
A Ferrari továbbra is az egyetlen topcsapat az idei szezonban, amely még nem nyert futamot, ami azok után egyértelműen csalódáskeltő szereplés, hogy tavaly a maranellóiak az utolsó futam végéig harcban voltak a konstruktőri világbajnoki címért. Charles Lecelerc és Lewis Hamilton abban még bízhat, hogy a héten Mugellóban kipróbált új felfüggesztés meghozza az áttörést, és a folyatásban legalább futamot nyerni képesek lesznek, de az év végi elsőség esélye már az egyéni és a konstruktőri összetettben is gyakorlatilag elúszott.
A Ferrari így leginkább azt teheti, hogy 2026-ra koncentrál, hátha az átfogó szabályváltozások első évében az élre katapultálhatja magát. A korszakváltásnak pedig akár megújult struktúrával is nekivághat, legalábbis, ami a csapatvezetést illeti, Corriere dello Sport szerint John Elkann, a Ferrari elnöke ugyanis változást fontolgat ezen a téren. A Scuderia jelenleg a klasszikus modell szerint működik, azaz Frédéric Vasseur csapatfőnök felel a teljes F1-es istállóért, és Elkann-nak, illetve Benedetto Vigna vezérigazgatónak jelent.
A jövőben ez viszont másként lehet, Elkann ugyanis a hírek szerint azon gondolkodik, hogy kinevez egy embert Vasseur fölé, de saját maga és Vigna alá, aki átvenné a franciától a poltiikai és pénzügyi kérdéseket, Vasseur pedig teljes mértékben a csapat technikai felépítésére és pályán mutatott eredményességére koncentrálhatna.
Ezzel a Ferrari olyan struktúrában működne tovább, mint a McLaren, ahol Zak Brown vezérigazgató viszi a politikai és pénzügyi dolgokat, míg Andrea Stella csapatfőnök teljes mértékben a versenycsapatra és a technikai részletekre koncentrál, jóllehet, az olasz szakember komoly mérnöki múlttal rendelkezik, amely során éveket húzott le többek között a Ferrarinál is versenymérnökként.
Az sem zárható ki persze, hogy Vasseurnek a szerződésének idei év végi lejártával mennie kell, és ha lesz is új struktúra, azt már nem vele fogja megvalósítani a Ferrari.
Christian Horner viselkedése is vezethetett az elküldéséhez.
Noha azt senki és semmi nem veheti el Christian Hornertől, hogy az elmúlt 20 évben olyasmit ért el a Red Bull-lal, amit kevesen hittek volna, a nemrég menesztett csapatfőnökről egyre-másra jelennek meg a különböző vélemények és értesülések annak kapcsán, hogy mi miatt kellett távoznia. Miközben a Red Bull nem kommentálta a döntés hátterét és számos részletet nem ismerünk, az utóbbi másfél évben körvonalazódott egy kép arról, hogy mi vezetett idáig, és rendszerint előkerült, hogy a Red Bull osztrák anyacégének vezetése úgy vélte, Horner túl nagy hatalomra tett szert.
De nemcsak ebben láthattak problémát, hanem az ügyvezető igazgatói és csapatfőnöki pozíciót egyszerre betöltő szakember viselkedésében is. Erről Peter Hardenacke, a német Sky riportere a Backstage Boxengasse Podcastban beszélt és egy példát is mondott.
„Christian Horner egyre hiúbbá vált, amiben szerintem a Drive to Survive-nak (a Netflix F1-es sorozata – a szerk.) is volt szerepe. Ott valahol elveszítette a kapcsolatot a valósággal. A Servus TV, a Red Bull saját csatornája például csinált egy kisfilmet Toto Wolffról, a Mercedes csapatfőnökéről, amit Christian Horner látott, majd azonnal dühösen telefonált, hogy vele miért nem készült valami hasonló. Látható, hogy mely területeken volt Christian Horner aktív, és mi volt fontos a számára. És még a Drive to Survive némely epizódjában is láttuk, hogy ez már túlságosan távol áll attól, amit egy csapatfőnöknek csinálnia kellene.”
Eközben a Red Bull teljesítménye egyre jobban visszaesett, és ami a jövőre nézve még aggasztóbb, a kulcsemberek egymás után hagyták el az istállót. Horner azonban kifelé – és valószínűleg a Red Bull felé is – folyamatosan azt az üzenetet közvetítette, hogy nincs semmi probléma, és megfelelő szakembregárdával rendelkeznek ahhoz, hogy ne okozzon gondot az elvándorlás.
Martin Brundle, a Sky Sports F1-es szakkommentátora szerint azonban a csapatfőnök hibát követett el akkor, amikor a szőnyeg alá próbálta söpörni ezt a problémát. „A tavalyi Bahreini Nagydíj óta ő is csak utas volt, amikor kijöttek azok a bizonyos hírek és egy kissé a farok csóválta a kutyát – kezdte okfejtését Brundle a Sky Sports F1-es podcastjában Horner tavaly év elején kirobbant zaklatási botrányára utalva. – Verstappen csapata nyilvánvalóan információkkal látott el bizonyos újságírókat, Christian pedig egyre nagyobb és nagyobb nyomás alá került. Kulcsembereket veszített el, mint Adrian Newey, Rob Marshall és Jonathan Wheatley, a hibája pedig az volt, hogy meggyőzte magát és próbált meggyőzni mindenki mást is arról, hogy ezek az emberek már nem járultak annyira hozzá az eredményességhez, a távozásuk nem számít, és a mögöttük álló csapat jobb. Ez azonban nem volt helyes, miközben nem is arról van szó, hogy katasztrofális helyezt állt elő és egyáltalán nem teljesítenek. Viszont túl sok minden dolgozott ellene. Nagy támogatást kapott a [Red Bull többségi tulajdonos] Chalerm Yoovidhya-tól, ez azonban végül eltűnt, és megtörtént az elkerülhetetlen.”
Hogy a Red Bull F1-es csapatát a saját elképzelései szerint felépítő és sikerre vezető szakember kiválása időszerű volt már, és a kirúgásával hosszú tévon jól jár-e a bikás istálló, azt majd az idő fogja eldönteni, mindenesetre bőven akadnak olyanok, akik szerint minden hibája ellenére meg kellett volna tartani Hornert, mert képes lett volna visszavezetni a csapatot a világbajnoki győzelmek ösvényére.
A Haas olyan pályára megy tesztelni, ahol másfél évtizede nem rendeztek F1-es versenyt, de logikus okuk van rá.
A Forma–1-es csapatok tesztelési lehetőségei erősen korlátozottak, a nagydíjak keretén túl a szezon előtti néhány nap mellett csak azokon a bizonyos filmforgatási napokon vizsgálhatnak műszaki újításokat. Mindazonáltal van még egy lehetőségük a gyakorlásra, mégpedig a régebbi F1-es autókkal: ezekkel általában nem is valamilyen frissítés működését ellenőrzik, hanem önmagában a pilótának adnak vezetési gyakorlatot, az újoncokat például így készítik fel, vagy Brad Pitt ilyen formában tudott F1-es autót vezetni.
A The Race számolt be arról, hogy a Haasnak korábban nem volt meg az anyagi kerete és a személyzete sem ilyen program futtatására, de az idei évtől már van, így két alkalommal már pályára is vitték idén a 2023-as autójukat, most pedig bejelentették, hogy Fudzsiban lesz a következő fellépésük augusztus 6-án és 7-én. Akinek nem ismerős ez a helyszín F1-es vonatkozásban: összesen négyszer rendezték itt a Japán Nagydíjat, 1976-ban, 1977-ben, 2007-ben és 2008-ban.
A pályán két japán fogja vezetni a Haas autóját, Ryo Hirakawa és Sho Tsuboi. Előbbi neve valamivel ismerősebben csenghet, mert ő a csapat teszt- és tartalékpilótája, utóbbi pedig a két legnagyobb presztízsű japán autós bajnokság, Super Formula és a Super GT bajnoka (mindkettőt megnyerte tavaly), jóllehet, 30 éves kora miatt aligha tekinthető F1-es reménységnek.
Hogy mi a Haas célja ezzel a teszttel? Nos, a tavaly bejelentett műszaki partnerük, a Toyota kedvéért utaznak ide, és az általuk támogatott japán pilóták, valamint mérnökeik, szerelőik F1-es rutinszerzését akarják segíteni vele a „humán erőforrás fejlesztése” keretében.
A teszt nyílt lesz, tehát a fanatikus japán (és egyéb nemzetiségű) szurkolók megtekinthetik élőben.
Az 1981-es Brit Nagydíj elsősorban azért emlékezetes, mert akkor nyertek először szénszálas kasztniból készült autóval F1-es versenyt, de a végeredmény egy feltehetően örökre megdönthetetlen rekordot jelentő érdekességet is tartogatott.
44 éve pont ezen a napon, július 18-án rendezték az azévi versenyt Angliában, és a befutó névsorára pillantva feltűnhet, hogy a „Csapat” oszlopban sokáig nincs ismétlődés. Egész pontosan mind a 11 célba érkezettként regisztrált versenyző különböző csapatnál vezetett, plusz az utolsó három kieső/diszkvalifikált pilóta (Mario Andretti, Keke Rosberg és Elio de Angelis) szintén három további másik istálló alkalmazottja volt. Ilyen fajta változatosság a világbajnokság történetében sem előtte, sem utána nem volt, vagyis 14 különböző csapat versenyzője végzett az értékelés első 14 helyén.
Érdekesség, hogy az F1 legnagyobb múltú csapata, a Ferrari nincs benne ebben a csapatlistában, ugyanis Didier Pironi a 13. körben a turbó meghibásodása, Gilles Villeneuve pedig a 4. körben egy megforgás miatt kiesett, pontosabban utóbbi autójába belement a mögötte érkező Andrea de Cesaris (ez látható cikkünk borítóképén).
Mivel nem valószínű, hogy az F1 mezőnye akár csak 13 csapatosra bővülne a közeljövőben (az FIA egy megfelelő 12. jelöltet még el tud képzelni, miután jövőre a mostani 10 csapathoz jövőre csatlakozik a Cadillac), ez a csúcs bizonyára örökre megmarad.
Graeme Lowdon volt a Marussia elnöke, amikor a 2014-es Japán Nagydíjon Jules Bianchi tragikus kimenetelű balesetet szenvedett. A pilóta halálának 10. évfordulóján egykori főnöke felidézte azokat a pillanatokat, amelyek örökre élénken berögzültek az emlékezetébe: a Bernie Ecclestone-nal való telefonbeszélgetést a baleset után, a Bianchival való utolsó találkozást és egy bizonyos manővert, amivel Charles Leclerc megidézte őt.
Lowdon volt a 2010-től F1-es nevezési jogot kapott Manor Racing egyik vezetője, aki a különböző nevek alatt futó istállónak 2015 októberéig volt tagja, s éppen most, tíz év távollét után készül visszatérni a királykategóriába, hiszen a jövő évtől egy újabb frissen érkező istálló, a Cadillac csapatvezetője lesz.
A sereghajtó Manor F1-es ténykedések legígéretesebb pilótája volt Bianchi, aki kilenc hónappal a baleset után, 2015. július 17-én, a nizzai kórházban hunyt el. Lowdon most a planetf1-nek mesélt hosszan a francia kiválósággal kapcsolatos emlékeiről, és természetesen a baleset napja az, ami a legélénkebben él benne.
„Sohasem néztem vissza a tévéfelvételt, soha. És furcsa, hogy milyen dolgokra emlékszek arról a napról. Emlékszem, hogy a valóságban már sokkal jobban besötétedett, mint az a közvetítés alapján tűnt. Sokkal rosszabbak voltak a körülmények, mint amilyennek látszottak. Aztán emlékszem, ahogy a kórház felé autózunk. Közben kaptam egy telefonhívást Bernie-től, aki nem volt jelen ezen a hétvégén, de nagyon gyorsan és egyértelműen a tudomásomra akarta adni, hogy bármire is van szükségünk, azt megkapjuk” – mondta az F1 akkori vezetőjéről, Bernie Ecclestone-ról.
„Ez nagy segítség volt. Akkoriban egyébként is sokat beszélgettünk Bernie-vel, mert új befektetéseket kerestünk a csapatnak, mivel láttuk, hogy gondok lehetnek az Oroszországból érkező támogatással. Ebben az esetben azonban teljesen más volt a beszélgetésünk a megszokotthoz képest, hiszen azt kérdezte, hogy mire van szükségünk.”
Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
„Korábban olvastam róla, hogy amikor Bernie csapatfőnök volt, nagyon megérintették őt egyes balesetek, amelyek a csapatában történtek. Eszembe jutott, hogy most olyasvalakivel beszélgetek, aki már átélt hasonló dolgokat a múltban, és pontosan tudja, ilyenkor mi az, ami fontos, és mi az, ami nem.”
„Abból is sok mindenre emlékszem, hogy mi történt a kórházban. Nehéz pillanatok voltak, és mindeközben még egy F1-es csapatot is működtetnünk kellett. A következő hétvégén már Szocsiban kellett versenyeznünk egy orosz tulajdonú csapatként, így több irányból is nyomás nehezedett ránk.”
Az utolsó találkozás
Bianchit 2014 novemberének végén szállították át Japánból szülővárosába, Nizzába, így nemcsak a családja, de csapata is könnyebben látogathatta. Lowdon elmondása szerint maga is gyakran megfordult a kórházban, s bár Bianchi nem volt tudatánál, mindig beavatta őt abba, mi történik éppen az F1-ben és a Manor háza táján.
„Az egyik látogatásért nagyon hálás vagyok. Mindig EasyJettel repültem hozzá, és egy nap alatt nem lehetett megjárni az utat, szóval ott töltöttem egy éjszakát. Ezúttal találkoztam Jules apjával a kórházban, és hosszan elbeszélgettünk” – mondta.
„Az állapotáról nem akarok beszélni, mert ez csak a családra tartozik, de mindig odaültem mellé és meséltem neki arról, mi történik a csapatban. Abban a reményben, hogy egy kicsit hátha ez is segít. Ilyen esetekben ezt nem lehet tudni. 2015-ben jártunk, elmeséltem neki, hogy mi történt a legutóbbi versenyünkön.”
„Aztán hazamentem. Elég sokáig tartott, mire visszaértem Northumberlandbe [Észak-Angliában], és még csak éppen megérkeztem, amikor John [Booth, a Marussia csapatvezetője] felhívott azzal, hogy Jules elment.”
„Hálás voltam, hogy megejtettem még azt a találkozót, mert legalább ott ülhettem mellette és elmondhattam neki, mi a helyzet a csapatnál. Kialakult közöttünk egy kötelék. Voltak a csapatban mások, akik sokkal közelebb álltak Jules-höz, mint én, mert egy csapat irányítójaként különböző okokból nem alakítunk ki túl közeli kapcsolatot a versenyzőkkel. De az évek során akadtak versenyzőim, akik megsérültek, akikkel törődtem, és ezek hatása nem múlik el. Még ma is, ha körbenézünk a paddockban, láthatunk embereket, akik azt a karkötőt viselik, amit 2015-ben osztottunk ki mindenkinek.”
A karkötőt, amiről Lowdon beszél, még maga is hordja, és a „Monaco, 2014, P8, JB17” felirat áll rajta – emléket állítva a csapat egyetlen pontszerzésének, s a korábbi elnök szerint az az eredmény létfontosságú volt ahhoz, hogy a csapatnak a következő szezonra is meglegyen a működéshez szükséges költségvetése.
Amikor Leclerc lemásolta Bianchit
Az a bizonyos 2014-es monacói futam egy másik szempontból is különleges maradt Lowdon számára, aki – és ezzel aligha van egyedül – a pár évvel Bianchi halálát követően szintén az F1-ben debütáló Charles Leclerc-ben kicsit a francia pilóta újjászületését látja. Köztudott, hogy a Bianchi és a Leclerc család rokoni szálakkal is kötődik egymáshoz, és egy alkalommal közösen jelent meg a Manornál a két pilóta.
„Egyszer egy versenyre elhozta Charles Leclerc-t, aki akkor még nagyon fiatal volt. Bemutatta őt nekem és John Boothnak: »ez itt Charlie, egy napon nagyon jó lesz, még nálam is sokkal jobb.« Szép volt látni, amikor Charles a Ferrari versenyzője lett, mert úgy tekintettem rá, mintha Jules megtestesülése lenne” – elmélkedett Lowdon.
„Emlékszem, Jules-nek a 2014-es monacói versenyen volt egy nagyon szép manővere a Rascasse-ban. Fotó is készült róla felülnézetből, amit a verseny után mindenkinek aláírt a csapatban. Később aztán egyik évben Charles is megpróbált két hasonló előzést ugyanott a Ferrarival. Nem is hittem a szememnek! Igazi libabőröztető pillanat volt. Az első előzése sikerült, a második azonban nem. Ekkor elképzeltem, ahogy Jules figyeli ezt onnan fentről, és az első manőver előtt megemeli a kalapját, a másodikért viszont morog rá.”
Az a bizonyos Rascasse-manőver során Bianchi 2014-ben Kamui Kobayashi Caterhamjét előzte meg, Leclerc pedig 2019-ben mutatott be egy ahhoz kísértetiesen hasonlót Romain Grosjean ellen – a két pillanatot összevágva mutatja be az alábbi videó.
Yuki Tsunoda idei legváratlanabb akcióját egyelőre nem a versenypályán, hanem az Instagram-oldalán kell keresni. A Red Bull japán pilótája azt állítja, beleejtette a mobiltelefonját egy tóba.
„Ha valaki találna egy telefont, miközben a Comói-tóban úszik, szóljon” – jelent meg az egészen váratlan kérés Tsunoda Instagram Storyjában szerdán. A japán semmi egyebet nem osztott meg egyelőre a történtekről, bár ennyi is elég volt, hogy látványos mozgósítást vigyen véghez a követőinek körében, mert még ha azt nem is állíthatjuk, hogy tömegével jelentek meg búvárfelszereléssel az észak-olaszországi tó környékén, az Instán és a TikTokon hamar virálissá vált a téma, és rengetegen kezdtek viccelődni a szerencsétlenül járt japán esetével.
A hullámra Tsunoda csapata, a Red Bull is felült, szintén közzétéve egy felhívást, valamint egy mémet, amin „Jason Statham fia” néven hivatkozik a pilótára. Nem véletlenül, hiszen korábban maga Tsunoda árulta el, hogy így nevezte el a saját telefonját, mivel Statham a kedvenc színésze, és emiatt akár ingyen is szívesen szerepelne egy filmjében. 2023-ban a színész jelen volt az Abu-dzabi Nagydíjon, így a pilóta első alkalommal találkozhatott is idoljával.
— Oracle Red Bull Racing (@redbullracing) July 17, 2025
Mivel idén a szokásos augusztusi nyári szünet előtt is van egy mini nyári szünet két üres hétvégével a Brit Nagydíj és a Belga Nagydíj között, a versenyzők ezt is felhasználhatják némi kikapcsolódásra. Tsunoda kedveli Olaszországot, éveken át élt is ott a Red Bull kiscsapatának versenyzőjeként, most viszont balszerencsés volt számára a visszatérés.
Már ha egyáltalán igaz a tóba esett telefon sztorija, és nem valami furcsa vicc részeként izgatja ezzel követőtáborát a pilóta és a csapat.
A Ferrari helyettes csapatvezetője igyekezett eloszlatni egy az F1-es közvélemény fejében létező misztikumot arról, hogy lehet-e kifejezetten egy „versenyzőre fejleszteni” a versenyautót.
Az idei Forma–1-es szezonban újra népszerű téma, hogy egyes versenyzők főként amiatt tudnak jobban szerepelni csapattársuknál, mert az autó az ő igényeiket szem előtt tartva lett építve. Ennek legékesebb példájaként a Red Bullt szokás emlegetni, amellyel Max Verstappen évek óta beárnyékol bárkit, aki a másik garázsban foglal helyet, az autó vezethetőségét pedig feláldozták a teljesítmény oltárán, tudva, hogy a holland ígyis-úgyis képes megbirkózni a feladattal.
De felmerült ez a Ferrarinál is, ahol Charles Leclerc az időmérőkön 8:4-re, dobogós helyek számában 4:0-ra vezet Lewis Hamiltonnal szemben a szezon féltávjánál. Persze a Scuderián nem is kérhető számon, hogy a monacói miért boldogul jobban az autóval, hiszen ő már hetedik éve a csapatnál versenyez, míg Hamilton teljesen új közegbe csöppent, s saját elmondása szerint is rengeteg folyamatot újra kell tanulnia az autóban és azon kívül is, amik máshogy működnek, mint a Mercedesnél.
Mindazonáltal okkal lehet azt hinni, hogy a 2026-os Ferrari karakterére Hamiltonnak már nagyobb ráhatása lesz, aki egy nemrég elejtett mondata szerint már dolgozik is ezen a karosszéria fejlesztését vezető Loic Serrával, aki hosszú időn át a Mercedesnél is kollégája volt.
Nemrég a korábbi versenyző, Juan Pablo Montoya is amellett érvelt, hogy a Ferrarinak muszáj Hamiltonra fejlesztenie a következő autóit, hiszen enélkül semmi értelme nem volt őt a csapathoz vinni, és a bajnoki címek nélkül lepergő évek bizonyítják is, hogy az eddigi irányvonal nem megfelelő.
Ezekre a véleményekre is reagáltatta most az Auto Motor und Sport a Ferrari helyettes csapatvezetőjét, Jerome d’Ambrosiót, aki szerint viszont az az állítás, hogy egy csapat képes kifejezetten egyik vagy másik pilótája köré építeni az autót, puszta népi hiedelem.
„Nem lehet azt olyan egyszerűen kijelenteni, hogy az autó egy bizonyos igényt észben tartva lett fejlesztve. A fejlesztést elsődlegesen mindig az mozgatja, hogy elérjük a maximális teljesítményt. Loic és a csapata egyszerűen a lehető leggyorsabb autót akarja megépíteni, ehhez pedig objektív paramétereket kell figyelembe venniük” – fogalmazott d’Ambrosio.
„Csak a második szakaszban kerül sor arra, hogy fontolóra vegyük, mire van szükségük a versenyzőknek. Sokféle eszközzel lehet őket segíteni abban, hogy alkalmazkodni tudjanak az autóhoz a vezetési stílusukkal, ekkor kerül sor a finomhangolásokra.”
„Fontos a csapat számára, hogy évente néhány alkalommal leüljünk mindkét versenyzővel, amikor minden igényüket meghallgatjuk. Ekkor felmerül a kérdés, hogy amire szükségük van, az hogyan fordítható teljesítménnyé. És általában kiderül, hogy a kettőjük kívánságai igazából nagyon hasonlóak. A tény, hogy Loic éveken keresztül dolgozott Lewisszal a Mercedesnél, segíti a kommunikációt, dee Loicnak szintén nagyon jó a kapcsolata Charles-lal.”
A Red Bull csapatvezetőjeként töltött utolsó versenyhétvégéjén, a Brit Nagydíjon Christian Hornert vitázni látták Jos Verstappennel.
Max Verstappen apja már régóta feszült viszonyt ápol Hornerrel, többször is érkeztek már hírek a színfalak mögött zajló, vagy éppen kamerák által elkapott szóváltásukról, a tavalyi év eleje óta pedig nem titok, hogy Jos a csapatvezető eltávolítása mellett kardoskodott – többször a sajtó előtt is kijelentette, hogy szerinte Horner rossz irányba vezeti a Red Bullt.
Mindezek fényében stílszerű, hogy Horner még Silverstone-ban is vitázott egyet Jos Verstappennel – a versenyhétvégén, ami végül az utolsó lett számára a Red Bull csapatfőnökeként, bár ezt ő maga akkor még valószínűleg nem tudta.
A verseny után kialakult szóváltásban Paul Smith, a Red Bull kommunikácós igazgatója is részt vett – akit Hornerrel együtt szintén menesztettek a Brit Nagydíj után, bár azt nem tudni, van-e kapcsolat a két esemény között.
A vita megtörténtéről Ralf Schumacher számolt be a Backstage Boxengasse podcastban, amiről a planetf1 ír: „Történt egy látványra is heves szóváltás Jos Verstappen, Christian Horner és a sajtófőnök között. Látni lehetett, hogy Jos egyáltalán nem volt boldog.”
Schumacher a német Sky munkatársaként még ma is rendszeres látogatója az F1-es hétvégéknek, és riporterként ő maga sincs túl jó véleménnyel Hornerről.
„Én Christian Hornert egyébként is egy elég nehéz esetnek tartom – fogalmazott. – Ki kell mondanunk, hogy nem tudta összetartani a csapatot, ami persze nem is könnyű feladat. Saját tapasztalatból pedig úgy látom, hogy a kritikát sem igazán fogadja be. Mi, illetve én már feketelistán vagyunk nála, szóval egy ideje már nem áll szóba velünk. Ami elég vicces, mert valakinek, aki ilyen sokat nyert, képesnek kellene lennie a kamerák elé állni és beszélni bármiről.”
Az olasz Gazzetta dello Sport értesülései szerint Toto Wolff csapatvezető a legfelsőbb szintekről, a Mercedes vezérigazgatójától, Ola Kalleniustól is megkapta a zöld jelzést – és a szükséges költségkeretet – arra, hogy leigazolja az F1-es csapathoz Verstappent.
Ez a felek akarata szerint már a jövő évre megtörténhet, ugyanakkor a holland számára nehézséget jelenthet a Red Bull-lal 2028-ig szóló szerződéséből való kilépés, hiszen a híresztelt teljesítményzáradékokat valószínűleg nem fogja tudni aktiválni, mivel jelenlegi harmadik helyével túlságosan jó pozícióban áll a bajnokságban. Verstappen viszont akár más jogi lehetőségeket is számba vehet, hogy elszakadjon a Red Bulltól, amit kulcsemberek sora hagyott el az elmúlt két év során.
Az olasz lap azt is tudni véli, hogy a Mercedes kész összeállítani Verstappen és George Russell párosát a csapatnál. Bár a két versenyzőnek volt néhány feszült konfliktusa az elmúlt év során, jelen állás szerint teljesítmény szempontjából ez lenne a számukra elérhető legerősebb felállás. Russellnek egyelőre nincs szerződése a következő szezonra, egy egyéves hosszabbítást pedig állítólag nem fogadna el, a Mercedes így hajlik arra, hogy hosszabb távon megtartsa őt.
Ennek értelmében Andrea Kimi Antonelli lenne az, akinek helyet kellene adnia Verstappen számára. Bár a 18 éves olasz pilótában nagy reményei vannak a Mercedesnek, hullámzó debütálószezont teljesít, és bár nem minden kieséséért maga volt a felelős, de az elmúlt hat versenyből csak egyen szerzett pontot, a montreali első dobogója alkalmával.
A forrás szerint a Mercedes nem szeretné elengedni Antonelli kezét, akibe rengeteget invesztált, viszont a jövő évre egy másik csapatnál, az Alpine-nál biztosítana számára ülést Pierre Gasly mellett. A francia istálló a jövő évtől leállítja saját Renault-motorprogramját és a Mercedestől vásárol erőforrásokat, így szorosabbá válik a kapcsolat a két istálló között, Antonelli pedig egy kevésbé rivaldafényben lévő csapatnál fejlődhet tovább.
Persze mindez még csak sajtóértesülés, ám a múltbeli tapasztalatok azt súgják, hogy ha egyre több forrásból egyre több részlet szivárog ki egy lehetséges átigazolásról, amögött általában tényleg meghúzódnak valós tárgyalások.
Lewis Hamilton az eredményeivel már rég kitörölhetetlen nyomot hagyott a Forma–1-en, ám úgy érzi, abban is elévülhetetlen érdemei vannak, hogy pilótatársai már magabiztosabban járnak-kelnek a paddockban.
A brit régóta eltökélt, hogy ne csak a versenypályán, hanem más területeken is hatást gyakoroljon a sportra, a külvilágra, az emberek gondolkodására – saját kezdeményezést indított, amellyel a társadalmi sokszínűséget ösztönzi a mérnöki tudományokban, zászójára tűzte a környezetvédelem és az egészséges táplálkozás hirdetését is.
Mindezek mellett belevonódott a divatiparba is, a versenyhétvégék során pedig gyakran feltűnést kelt, olykor még meg is mosolyogtat, hogy milyen ruhakölteményekben lép be a paddockba. Ezek a felvonulások rövidek, csupán addig tartanak, amíg Hamilton a beléptetőkapuktól elsétál a csapata motorhome-jáig, ám mégis nagy hatást tud gyakorolni általuk.
„Amikor megérkezünk a pályára, a kapun belépve van egy bizonyos távolság, amit meg kell tennünk. Számunkra ez a kifutó” – használt a divatbemutatókból kölcsönzött hasonlatot Hamilton az Esquire interjújában.
„Minden nap csapatruházatba bújtatnak minket, évente több mint 90 napon át ugyanazt a felsőt kell viselnünk, ami engem kicsinál. Szeretek változatos, merész lenni az öltözködésemben, mert szerintem a megjelenés rendkívül fontos.”
Hamilton azonban hangsúlyozza, nem puszta magamutogatásból ölti magára különféle divatmárkák olykor kihívó szereléseit, az önkifejezés ezen formája ugyanis számára nyugalmat és erőt ad, s meglátása szerint más versenyzőket is inspirált.
„A sport 70 éves történetében, de legalábbis az én időmben a többi versenyző egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mit visel, egyszerűen csak a csapatszerelésben jelennek meg, Én viszont ebben találtam meg magam, és nagy magabiztosságot ad, hogy a saját szerelésemben jelenek meg, mielőtt átöltözök a csapatom ruházatába” – mondta.
„És nagyszerű érzés, hogy ez mintha a többieket is felszabadította volna. Felismerték, hogy ők is csinálhatnak ilyet, és mostanság már a többi versenyző is a saját stílusában, egyedi karakterként jelenik meg a pályán. Szerintem ők is erőt merítenek abból, amit csinálok, és hálás vagyok, hogy ebben én is szerepet játszottam.”
Hamilton maga is elismeri, hogy néhány ruhaválasztása egészen szörnyű volt az évek során, de szerinte az öltözködés is ugyanolyan, mint az élet bármely más területe: aki bevállalósan játszik, olykor hibázhat.
„Rendben van, ha valaki a biztosban érzi jól magát, de szerintem mindenkinek érdemes néha egy kicsit a határokat feszegetnie, kilépnie a komfortzónájából. Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb dolog az életben. Ha valaki mindig a komfortzónájában marad, sohasem szembesül kihívásokkal, nem kap lehetőséget a fejlődésre.”
„Légy bevállalós! Csinálj valamit, ami olykor kényelmetlennek is érződhet, eközben pedig rengeteget tanulhatsz magadról. Kit érdekel, hogy mások mit gondolnak, ha te így érzed jól marad! Maradj fenn a közösségi oldalakon, de soha ne olvass kommenteket, mert teljesen irreleváns, hogy mások mit írnak. Tényleg irreleváns” – adott végül egy útravaló bölcsességet is Hamilton.
