Eddig csak pletykaként, vagy városi legendaként hallott történetet erősített meg a tavaly menesztett korábbi F1-es csapatfőnök.
Otmar Szafnauert a tavalyi Belga Nagydíjon rendkívül méltatlan körülmények között menesztette az Alpine F1-es istálló, a román származású amerikai szakember pedig azóta nem is vállalt munkát a sportágban. Viszont számos helyen feltűnik előadóként és interjúkat is rendszeresen ad. Most a High Performance podcast vendége volt, az egyórás beszélgetés alatt pedig megerősített egy olyan történetet, amiről eddig sokan nem tudták eldönteni, hogy igaz vagy sem.
Szafnauer 2009 októberében csatlakozott a Force Indiához, majd egészen 2022 januárjáig volt a 2018-ban előbb Racing Pointá, majd 2021-től Aston Martinná váló silverstone-i istálló csapatfőnöke. Az irányítása alatt a Force Indiaként közismerten a mezőny egyik legkisebb költségvetéséből gazdálkodó csapata háromszor végzett a 6., egyszer az 5., kétszer (2016-ban és 2017-ben) pedig a 4. helyen a konstruktőri pontversenyben. Különösen utóbbi két eredmény számított kisebb csodának a sokkal több pénzből gazdálkodó riválisok ellen, abban pedig, hogy ezt elérték, Szafnauernek is hatalmas a szerepe.
Otmar Szafnauer a Force India csapatfőnökeként
Jake Humphrey, a podcast egyik házigazdája feltette az amerikai üzletembernek a kérdést: „Városi legenda, vagy igaz, hogy egyszer kifizetted az egész csapat bérét?”, mire Szafnauer közölte, hogy két alkalommal is megtette ezt. Erre Humphrey arról érdeklődött, milyen nagyságrendű összegről beszélünk.
„Akkoriban nem volt olyan sok [mint ma lenne], de jelentős összeg volt, milliós nagyságrendű (fontban) – felelte Szafnauer. – A partnerem (Alex Powell – a szerk.) segítségével tettem ezt meg, akivel a Soft Pauert csináljuk (Szafnauer 2008-ban alapított, digitális szolgáltatásokat nyújtó vállalkozása – a szerk.). Volt pénzünk a cégben, nekem is volt saját pénzem, és tudtam, hogy a fizetéseket nem fogják kifizetni, és tudom, hogy ez mennyire nehéz helyzetbe hoz embereket. Vannak, akik fizetésről fizetésre élnek, és én megértem ezt. Egyszerűen nem tehettük… Ki kellett fizetnünk az embereket.”
A csapatfőnök természetesen azért nem áldozott be milliókat a saját, illetve cége pénzéből, viszont így is kockázatot vállalt. „A Forma–1-től érkező pénz öt nap múlva volt esedékes. Pénteken volt a fizetések utalásának határideje, az F1-től pedig a következő hét szerdán kaptuk meg a pénzt. Várhattam volna szerdáig és nem fizetek, vagy fizethettem a saját pénzemmel, hogy majd szerdán visszakapom, amikor az F1-es pénz megjön.”
„Kétszer is megtettem ezt, a péntek és a szerda között eltelt időben pedig nagy volt a kockázat. Először is, mi van, ha az F1-es pénz nem érkezik meg, vagy mi van, ha megjön, és valaki kopogtat az ajtón, hogy »Hé, tartoztok nekem 2 millióval, és ha nem adjátok ide ezt a pénzt, akkor bezáratlak titeket.« Ebben az 5-6-7 napban ott voltak a kérdőjelek, de tudjátok, ebben mindig van kockázat, de megtettem.”
Az alkalmazottaknak viszont nem jelentette be, és nem akart sütkérezni a megmentő szerepében. „Nem éreztem szükségesnek. Amit szükségesnek éreztem, hogy mindenki időben ki legyen fizetve” – mondta erről. „Néhányan tudták csak. A pénzügyi részleg nyilván tudta, vagy Andy Green, a technikai igazgató is, meg még néhányan, de nem mondtam el az embereknek. Ez nem erről szólt.”
Arra a kérdésre, hogy miért volt fontos vállalnia ezt a kockázatot, így felelt: „Azért volt fontos, mert tudtam, hogy ez a csapat a csapatszellem, a bajtársiasság miatt teljesít jól, mert vigyáztunk egymásra. Csak 400-an voltunk, és olyan csapatok ellen versenyeztünk még a költségplafon előtti időkben, amelyeknek 1300-1400 alkalmazottja volt. Mi 90 millió fontos költségvetésből gazdálkodtunk, mások 250 millióból, amire mondhatjuk, hogy utóbbi háromszor annyi, de nem háromszor, hanem 100-szor annyi. Mert ennek a költségvetésnek egy részét arra kell fordítani, hogy megvásárold a motort, elrepülj a versenyekre, megvásárold az abroncsokat, összerakd az autót. A végén ebből a 90 millióból maradt mondjuk 4 az autó fejlesztésére. Van 86 millió, amit mindenkinek el kell költenie, de nekünk 4 millió maradt fejlesztésre, míg másnak mondjuk 60 vagy 70 millió. Ezt a 4-et kell összehasonlítani a 70-el, ez a valódi összevetés, mivel a többit mindenkinek el kell költeni, és azt nem arra költjük, hogy az autó gyorsabb legyen, hanem hogy eljussunk a futamokra, a csapatnak legyen mit enni és a többi. Ez az, ami megmutatja, mit vitt véghez a Force India, hogy 4 millióból olyanokkal versenyzett, akiknek 80 milliója volt.”
„Hogy miként csináltuk? Csapatmunkával és csapatszellemmel. Ha pedig nem fizeted ki időben az embereket, vajon mi lesz? Sokuknak azt jelenti a jó munkahely, hogy időben megkapják a pénzüket.”
„Olyanok vagyunk, mint egy vicc” – a Renault-vezér hosszasan beszélt a sokaknak fájdalmas döntésről
