Fernando Alonso úgy érzi, jó teljesítménnyel tért vissza a Forma-1 világába, és alapvetően hisz benne, hogy folytatódik az Aston Martin javulása.
Alonso 2019-ben és 2020-ban nem volt tagja a Forma-1 mezőnyének, de elmondta, hogy nem akarta a kanapéról nézni, ahogy az F1 egyre népszerűbbé válik. A teljesítményével pedig igazolta, hogy nem kell aggódnia az idősebb pilóták miatt, 40 év fölött is képesek csúcsteljesítményre.
Az Alpine-nál két szezont töltött, majd átigazolt az Aston Martinhoz, amellyel több alkalommal dobogóra állt tavaly. „Úgy gondolom, jól vezetek az F1-be visszatérésem óta. Úgy éreztem, otthon csak fecsérlem az időt, az F1-ben akartam lenni. 2023 felemelő volt, és úgy látom, 2024-ben és 2025-ben erős, sikerre vágyó, energikus és optimista leszek” – mondta a Dazn sportcsatornának.
„Az eredmények úgysem csak saját magunktól, hanem az ellenfelektől is függenek. Sosem szabad eredményeket ígérni, de úgy érzem, folytatjuk a fejlődést a csapattal.”
„Nem tudom, 2024-ben megmarad-e a 2023-as mosolyom. Mindig szükség van a jó eredményekre. De világos, hogy a csapat motivált, éhes a győzelmekre, fiatalos, szenvedélyes.”
Alonso korábban többször kijelentette, úgy érzi, a tavalyi szezonban nyújtotta a legjobb formáját 2012 óta.
A Forma-1 2024-es éve számos pilóta jövője szempontjából lesz kulcsfontosságú. A főszereplők helyzete mellett további érdekes kérdésekkel foglalkozunk, amikre érdemes lesz odafigyelni a versenyhétvégék során.
Mi fog történni az Alonso–Aston Martin-házassággal?
Fernando Alonsóval az elmúlt évtizedben először fordult elő, hogy képes volt rendszeresen harcba szállni a dobogós helyezések valamelyikéért. A spanyol klasszis elárulta, hogy ez a tényező nagy szerepet játszott a lelkesedésében, és a jó eredmények miatt újfent jobban tudta élvezni a versenyzést.
Azonban az Aston Martin idény elején megszerzett jó lendülete nem tartott ki az év végéig, és egy komolyabb visszaesés miatt Alonso egy időszakban csak az utolsó pontszerző helyeket volt képes megszerezni az AMR23-mal. A zöldeknek ezt el kell kerülnie 2024-ben, hogy továbbra is motiválni tudják a spanyol kétszeres világbajnokot. Emellett az általuk kitűzött célokat is csak ebben az esetben tudnák tartani.
A 32-szeres futamgyőztes szerint egyértelmű, hogy az Aston Martin versenyképessége nem rajta áll vagy bukik, és azt is hozzátette, hogy ha visszavonul, akkor annak nem a csapata rossz teljesítménye, hanem a motivációjának a hiánya lesz az első számú indoka.
A spanyol kétszeres világbajnok számos emlékezetes pillanatot okozott a nézőknek a tavalyi futamok során Fotó: Aston Martin F1 Team
Emellett nemcsak Alonso, hanem mindenki számára óriási kihívásokat tartogat majd a 2024-es év, ami a tervek szerint 24 versenyhétvégét és 6 sprintfutamot fog tartalmazni. Ez komoly elköteleződéssel jár, és akár a 42 éves Alonso is azt mondhatja a jövőben, hogy ez neki már túl sok, és végleg elhagyja a száguldó cirkusz világát.
Az Aston Martin bizakodóan tekint az idei idényre, miután elmondásuk szerint a tavaly megtanult leckéknek köszönhetően meg fogják tudni tenni a következő szükséges lépést a pozitív irányba 2024-ben. Ha azonban ez nem sikerül, akkor a spanyol pilóta számára ez egy vízválasztó év lehet, amely elgondolkodtathatja, megéri-e folytatnia tovább a versenyzést.
Sikeres lesz-e az Audi-projekt?
Voltak olyan időszakok a tavalyi évben, amikor a Sauber autója volt a leglassabb. Ez a helyzet közel sem tekinthető ideálisnak egy olyan csapat szemszögéből, ami pár éven belül az Audi gyári alakulatává fog válni. A hinwili kicsapat egyáltalán nem mutatott olyan jeleket, amelyek a középmezőnybe való visszatérést indikálták volna, és csak azért küzdhettek, hogy ne ők zárják az utolsó helyen a gyártók versenyét.
Ugyan voltak pozitívumok a fejlődést illetően, de az meg sem közelítette az AlphaTauri ezen téren mutatott léptékét. Ha a helyzet nem fog megváltozni, és a Sauber idén is a középmezőny rossz oldalán lesz, akkor az Audinak tényleg van miért aggódnia.
A német márka számára a svájci kiscsapat folyamatos átvétele és a színfalak mögötti készülődés élvezi most az első számú prioritást, de előbb vagy utóbb ennek az autó teljesítményében is meg kell nyilvánulnia. Egy újabb esetleges rossz szezon még tovább hátráltathatja az Audit, amelynek emiatt akár kész szenvedéssel érhetnek majd fel az első évei az F1-ben.
Mi lesz a Haasszal, ha megint utolsó lesz?
Nagy változások elé néz a Haas csapata. Az idei szezon előtt hivatalossá vált, hogy az amerikai kiscsapat szakít az alapítása óta jelen lévő csapatfőnökkel, Günther Steinerrel. Az olasz szakember szerint a Haasnak több anyagi forrásra lenne szüksége a siker szempontjából, de erről a csapattulajdonos, Gene Haas hallani sem akar. Az idei szezon el fogja dönteni, hogy melyik félnek van igaza, és az egy fájó pont lenne a 2016-ban megalakult istálló számára, ha Steiner állítása bizonyulna igaznak.
Új autó ide vagy oda, az újdonsült csapatfőnök szerint továbbra is a középmezőny végén lehet majd az amerikai kiscsapat Fotó: Haas
Miután a Haas Steiner személyében elveszítette a legikonikusabb figuráját, fennáll a veszélye annak, hogy nem fog kitűnni a mezőnyből, és mivel komoly történelme sincs, a leendő támogatók számára sem feltétlenül lesz vonzó. Az is könnyen megeshet, hogy soha nem lesznek sikeresek, ha Gene nem nyúl a zsebébe és biztosít forrást az esetleges újításokra.
Egyre sűrűbben kerül szóba annak a lehetősége is, hogy ha a General Motors oldalán csatlakozni vágyó Andretti felvásárolná a Haast, azzal az F1 két legyet üthetne egy csapásra, hiszen egy a sport iránt elkötelezettebbnek tűnő istálló érkezne az USA-ból, egyúttal pontot téve a mezőny bővítéséről szóló vita végére az F1 és az FIA között.
Melyik pilóták ülése lehet veszélyben?
Idén először fog előfordulni a Forma-1 történelmében, hogy ugyanazon pilóták kezdik majd meg az évet, akik az előző szezon utolsó versenyén is rajthoz álltak. Ez a kialakult helyzet azonban kérészéletű lesz, és aligha fog folytatódni 2025-ben.
A fiatal pilóták közül az F2-es Prema duójára, a Ferrari-junior Oliver Bearmanre, illetve a Mercedes következő nagy dobására, Andrea Kimi Antonellire fog irányulni a rivaldafény. Mindezek mellett számos pilótának lejár a szerződése az idei év végén, ami miatt benne van a pakliban, hogy ezen versenyzők csoportjából valaki ki fog szorulni a rajtrácsról.
Az egyik ilyen pilóta Kevin Magnussen lehet, aki egy kihívásokkal teli 2023-as éven van túl. Miután Nico Hülkenberg átfogóan legyőzte őt, és az amerikai istálló nagyon elégedett volt Bearman két szabadedzésen nyújtott produkciójával.
Nagy kérdés, hogy Hülkenbergnek lehetnek-e a lehetőségei a Haason kívül is, és ha lesznek is, ki tarthat majd igényt a szolgálataira. A német pilóta csakis a képességeire hagyatkozhat, mert nincsenek tehetős szponzorai, mint Csou Kuan-jünek, és az édesapja sem birtokol egy csapatot, mint azt Lance Stroll esetében Lawrence teszi az Aston Martinnal.
2024 Valtteri Bottas szempontjából is különösen fontos lesz. A finn pilóta abban reménykedik, hogy az Audi lát benne potenciált, és alkalmazni fogja őt a pilótapárosában, miután 2026-ban teljes mértékben átveszik a hatalmat a hinwili kiscsapatnál.
A legnagyobb kérdőjelek azonban a tavalyi újonc, Logan Sargeant feje felett vannak. Az amerikai fiatal szerződéshosszabbítását csak nagyon későn jelentette be a Williams, és már csak emiatt is egyértelmű, hogy bizonyítania kell a grove-i istálló vagy akár egy másik csapat számára, hogy megéri rá hosszabb távon számítani.
Zárásként pedig Sergio Pérez jövője is érdekes lesz, mert a mexikói a szerződésének utolsó évébe érkezik meg, és ha nem bizonyít, akkor a Red Bull kiteheti a szűrét az évad végeztével, rosszabb esetben akár szezon közben is. Ha a hatszoros futamgyőztesnek nem lesz jövője az energiaitalosoknál, akkor csak és kizárólag egy olyan alternatíva jöhetne szóba az esetében, amibe tényleg megérné időt és energiát fektetnie.
Aki ismeri Ron Dennis évtizedeken át tartó ténykedését a McLaren F1-es csapatfőnökeként és vezérigazgatójaként, abban alighanem egy rideg, szigorú vezető képe dereng a brit üzletemberről, aki vasököllel, ellentmondást nem tűrően irányította a csapatát, mindig érvényre juttatva az akaratát. Nos, a 2007-es sebeket feltépő Fernando Alonso egyáltalán nem ilyennek ismerte meg Dennist.
A már rengetegszer megénekelt, számos történetszál által formált 2007-es szezon örökre az F1 klasszikusa marad, elsősorban a McLaren belügyei kapcsán, Lewis Hamilton és Alonso csapattársi viaskodásától egészen a kémbotrányig. Mint ismeretes, a spanyol friss kétszeres világbajnokként abban az évben érkezett a wokingi alakulathoz az újonc Hamilton mellé, s ők ketten viszályoktól a legkevésbé sem mentes csatát vívtak a vb-címért. Ezt végül elhappolta az orruk elől Kimi Räikkönen, miközben a csapatot kizárták a konstruktőri bajnokságból, Alonso viszonya pedig hosszú évekre megromlott az akkori vezetőséggel – azt már nem mondhatjuk, hogy végérvényesen, hiszen 2015-re visszatért a még akkor is Dennis által vezetett istállóhoz.
Alonso most egy róla szóló spanyol dokumentumfilmben idézte fel a 2007-es történteket, kezdésként egyből lerombolva a Dennis személyiségét körülvevő mítoszt, egykori renault-s és jelenlegi Aston Martin-os főnökét véve elő pozitív példaként.
„Mindketten fiatalok, éretlenek voltunk, és sok nézeteltérésbe keveredtünk – mondta magáról és Hamiltonról a DAZN által sugárzott Fernando: Revelado című műsorban. – Emellett pedig olyan csapatvezetőnk volt, aki nem tudta kezelni a helyzetet, mert azt hiszem, ilyesmi nem fordulhatott volna elő Flavio Briatore vagy most Lawrence Stroll alatt. Vannak olyan karakterek a Forma-1-ben, akik tekintélyt parancsolóak, mások esetében viszont a versenyzőknek nagyobb hatásuk van a dolgok alakulására. 2007-ben a McLarennél a versenyzőknek túl nagy beleszólásuk volt, és senki sem küldött számunkra komoly figyelmeztetőjelet.”
Alonso és Hamilton már elásta a csatabárdot az a zűrzavaros év óta, és sűrűn hangoztatják a közöttük meglévő kölcsönös tiszteletet.
„Azt hiszem, a 2007-ben történtek nagy része örökre rejtett marad, elvégre már én sem emlékszem mindenre – folytatta Alonso. – Alaposan meg kellene dolgoztatnom az agyam, hogy eszembe jussanak egyes részletek. Kemény év volt, amelyben nagyrészt én és Hamilton voltunk hibáztathatók az éretlenségünkért és az együttműködés hiányáért.”
„Napjainkban már átalakult a közöttünk lévő rivalizálás. Nem hiszem, hogy valaha is barátok leszünk, hiszen az életünk sok szempontból eltér egymástól. Az a 2007-es rivalizálás azonban egészen új magasságokba csapott.”
Február 12-én nemcsak egy, hanem három különféle autóját is bemutatja az Aston Martin. Fernando Alonso már lefektette az alaphangot, és jó párszor elismételte a szezon kulcsszavát.
„Számok, statisztikák, a másodperc töredékei. Számomra létfontosságú összetevők a versenypályán. De egy sportautó esetében nem csak a csúcssebesség, a köridő és a gyorsulás számít. Az igazi versenyzők olyan autóra vágynak, ami megborzongat, ami elvisz a határokig, ami enged minket játszani. Egy autóra, amely megadja azt az élményt, amire születtünk: a vezetést.”
Ezek Alonso szavai abban az izgalmas, titokzatos videóban, amellyel az Aston Martin beharangozza a február 12-i bemutató napját. Monológjában a spanyol nem feltétlen az F1-es autóról beszél, hiszen a nap folyamán három járművéről rántja le a leplet a legendás brit gyártó.
This isn’t just a numbers game. Real drivers, stop scrolling and listen up.
Az AMR24 kódjelű F1-es modell mellett, amely aznap vélhetően már át is esik a bejáratáson Silverstone-ban, bemutatják az Aston Martin Vantage GT3-as modelljét, valamint a legújabb utcai Vantage-t is.
Alonso már az év viszonylag korai napjaiban újraegyesült csapatával, megejtette az üléspróbát és vezette az új autót a szimulátorban. Egyik napját telefonjának kamerájával végig is követte, amely során elmondta, 21. F1-es szezonjára készülve is ugyanolyan izgatott, mint amilyen karrierje elején volt.
„Január első néhány hete mindig különleges időszaka a szezonnak. Még ennyi év után is pillangók repkednek a gyomromban. Folyamatosan azon gondolkodok, hogyan lehetnék gyorsabb, hogyan válhatnék jobb versenyzővé. Visszanézek versenyeket az előző szezonból, hátha új íveket, új stratégiai lehetőségeket fedezek fel. Ez a kíváncsiság, a javulásra való törekvés mindig ott van bennem” – mondja.
„Ahhoz, hogy győzzünk a Forma-1-ben, rendkívül fókuszáltnak, hiperfókuszáltnak kell lenni. Extrém szintű elhivatottságra, határozottságra van szükség. Az F1-ben való siker kulcsszava kétségtelenül a hiperfókusz!”
Ez a furcsa szó, a hiperfókuszáltság alighanem az Aston Martin 2024-re választott szlogenje, az ugyanis a bemutató időpontját hirdető plakátokon is feltűnik, így aligha véletlen, hogy Alonso többször is elismételte bejelentkezései során. Hasonló koncepció mentén indította el a szezonját a McLaren is, ők a „whatever it takes” (bármi áron) szlogent igyekeznek most belecsempészni a lehető legtöbb megszólalásukba.
Lewis Hamilton szerint ez a közös benne, Max Verstappenben és Fernando Alonsóban.
A három klasszis pilóta jelenleg összesen 12 F1-es világbajnoki címnél tart, és Hamilton mindkét ellenfelével vívott csatákat az összetettbeli sikerért. Megkérdezték tőle, mi az, ami mindhármójukra jellemző.
„Úgy gondolom, Maxban, Fernandóban és bennem közös, hogy mindhárman nagyon versengő típusok vagyunk. Extrém dolgokat is bevállalunk, hogy elérjük, amit akarunk. Hogy magánemberként milyenek, arról nem tudok beszélni, mert csak a Forma-1 világában ismerem őket. Nem szoktam együtt lógni velük” – nyilatkozta a holland Formule 1-nek.
Az F1-es versenyzők rengeteg időt töltenek a levegőben egy szezon során. Többen együtt utaznak privát gépeken, ami segít abban, hogy elüssék az időt – néha pedig előkerül egy olyan játék, amivel ezt a szó szerint is megtehetik.
„A harc sosem áll meg” – írta George Russell legújabb videójához, ami egy korábbi repülőútján készült. Utastársa Fernando Alonso, harcieszköze pedig egy mini pingpongasztal, amin a gyermeki élvezet és a versenyzői megszállotság érzelmi elegyével ütik a labdát.
A régi kártyatrükkös Fernando Alonso most illuzionista képében tér vissza? A spanyol idei első TikTok-posztját csak a szürrealizmus síkján lehet értelmezni.
„Folytatásra készen” – mondja a szelfikamerába Alonso, miközben jól hallhatóan kinyit valamit maga előtt. A következő pillanatban egy tányéron koccan a kamera, amelyet a videó rögzítésére használ, majd ránk csukódik egy ajtó. Innentől a látvány és a zajok összetéveszthetetlenek: a kétszeres F1-es világbajnok egy mikrohullámú sütőbe zárt minket, nézőket!
És a legrosszabb, ami ebben a helyzetben történhet, bekövetkezik: néhány csipogást hallunk, a spanyol pedig hidegvérrel beindítja a háztartási eszközt. Meg vannak számlálva a másodperceink, pillanatokon belül meg fogunk sülni itt a telefonban!
De várjunk csak! Valami nincs rendben… Miért nem kezdtünk el forogni itt bent a tányérral együtt, és miért Alonso forog ott kint?
Lewis Hamilton január 7-én töltötte be 39. életévét, és most kezdődő kétéves szerződésének értelmében biztos, hogy még 40 esztendősen is a Forma-1 mezőnyében lesz. Bár a profi sportolók életkora szinte minden sportágban kitolódik, az F1-ben még mindig felettébb ritka, hogy valaki 40 fölött is versenyezzen, az meg végképp, hogy sikeres is legyen. Hamilton és Fernando Alonso igyekeznek megfordítani ezt a trendet.
Az 1950-ben útjára induló F1 hőskorában, különösen az első évtizedben még egyáltalán nem volt szokatlan, hogy a versenyzők negyvenen (sőt, ötvenen!) felül is benevezzenek a nagydíjakra. Emögött olyan tényezők álltak, mint a világháború által elvesztett sportolói évek, valamint a tény, hogy bár az akkori autók vezetése még életveszélyesnek számított, a pilóták közötti versengés kiélezettsége, az erőnléti felkészülés szüksége a közelében sem volt a mai viszonyoknak.
Ahogy egyre profibbá vált az autósport, a versenyzők a fizikai teljesítőképességük csúcsán túllépve jellemzően már nem maradtak, maradhattak a sportban hosszú éveken át, az elmúlt évtizedben azonban a sporttudomány fejlődése, az edzésmódszerek, az étrend és a siker számos más összetevőjének javulása lehetővé tette, hogy olyan sportágakban is a csúcson maradhassanak az atléták 40 éves koruk felett, amelyekben ez korábban nem volt jellemző.
Az F1-ben is megfigyelhető ez a tendencia, még ha 40-en túlra nem is sokan merészkedtek azért még ebben az évszázadban. De az olyan apróságok, mint hogy idén például egyetlen újoncra sem tart igényt a sport, hogy rövid időn belül kilencen is túlszárnyalták Riccardo Patrese sokáig etalonnak számító 256-os futamrészvételi rekordját, vagy hogy a 39 éves Hamilton és a már 42-nél járó Alonso továbbra is az élmezőnyben hajszolják a győzelmet, mind megerősítik ezt a tendenciát.
Fotó: Aston Martin F1 Team
Az F1 első évtizedének életkori adatai kevésbé relevánsak, de a sportág elmúlt 50 évét vizsgálva már csak elvétve akadtak versenyzők, akik 40 év felett is versenyeztek. Az alábbi táblázat az összes olyan pilótát felsorakoztatja, akik 1974 óta töltötték be a 40. életévüket, és még ezt követően is rajthoz álltak az F1-ben.
A visszatérő Michael Schumacher volt az újkori +40-esek első úttörője, aki egészen 43 éves koráig a sportban maradt, az utóbbi években pedig Kimi Räikkönen és Fernando Alonso folytatták a sort. A finn azt követően, hogy 39. születésnapját követően pár nappal futamot nyert Austinban, eligazolt a Ferraritól az Alfa Romeóhoz, ahol már nem tudta gyarapítani kimagasló eredményeit, Alonso azonban a negyedik ikszen túl már kilenc dobogót szerzett, s többször tűnt úgy tavaly is, hogy a győzelem már csak karnyújtásnyira van tőle. Hozzá fog csatlakozni ebben a korcsoportban egy év múlva Hamilton is, amely jelenlegi szerződése szerint utolsó éve lehet a Mercedesnél.
A korábbi évtizedekben negyvenen túl versenyzők közül még Clay Regazzoni, Mario Andretti és Jacques Laffite is álltak dobogón (utóbbi öt alkalommal is), a leghatékonyabban pedig kétségtelenül Nigel Mansell sáfárkodott az életkorával, aki 1994-ben három futamra ugrott be a Williamshez, ezekből pedig egyet meg is nyert. Őt megelőzően a legutóbbi pilóta, aki 40 felett futamot tudott nyerni, Jack Brabham volt 1970-ben, így ha Alonso és Hamilton is belépne ebbe a klubba a következő években, az egész biztosan újrakeretezné azt a diskurzust, hogy mikortól számít egy F1-es versenyző „túlkorosnak”.
Nem számított rá Fernando Alonso, hogy ilyen jól sikerül az első szezonja az Aston Martinnál.
„Hogy őszinte legyek, az előző télen arra számítottam, a versenyek 80%-án pontot szerzek, bejutok a Q3-ak 50-60%-ba, és némi szerencsével egyszer talán felállok a dobogóra. A két Red Bull, a két Mercedes és a két Ferrari ellen ez Mission Impossible-nek látszott” – nyilatkozta Alonso az Auto Motor und Sportnak.
Ami azt illeti, összesen nyolcszor végzett a dobogón (jóllehet, többségében a szezon első harmadában), a Q3-ak 91%-ba jutott be, valamint a futamok 86%-án szerzett pontot. Az Aston Martin meglepően jól indította a 2023-as szezont, a folytatás azonban kevésbé alakult szépen, az idény végére az istálló visszacsúszott az ötödik pozícióba az erősorrendben és a konstruktőri tabellán, bár az előző két évadhoz képest ez is előrelépésnek számít.
„A csapatnak új élményt jelentett az élmezőnyben küzdeni, és jobb teljesítményt nyújtottunk, mint bárki várta volna” – mondta Alonso. A spanyolok kétszeres világbajnoka az interjúban az év értékelésében következetesen megismételte több, korábban már hallott kijelentését: szerinte a legjobb szezonját futotta 2012 óta, a legjobb eredményének pedig meglepetésre a monzai 9. helyet tartja, ahogy korábban már beszélt róla.
Az Aston Martin új autójának a bemutatója napját már kihirdették, bő egy hónapot kell várni az AMR24-re.
Korábbi ferraris kollégája, Rob Smedley magasztos szavakkal beszélt Fernando Alonsóról, akiben szerinte az autóversenyzés három legfőbb kvalitása egyaránt megtalálható.
A brit Smedley hosszú időt töltött Felipe Massa versenymérnökeként a Ferrarinál, a 2010 és 2013 közötti időszak során pedig ő és Alonso is az istálló tagjai voltak. A spanyol azonnal magához ragadta a vezető szerepet a két pilóta közül, a négy év alatt teljesen háttérbe szorítva Massát, Smedley-nek pedig a garázs másik oldalán dolgozva remek rálátása volt arra, mi emeli ki Alonsót még a világbajnok Forma-1-es versenyzők közül is.
„Mialatt vele dolgoztam a Forma-1-ben, folyamatosan felpörgött állapotban volt – mondta a mérnök a Soymotor által készített interjúban. – Nagyon komolyan veszi a munkát, keményen dolgozik. Mint minden nagyság, ő is rendelkezik a természetes tehetséggel, de ezt sok munkával is megtámogatja. Vannak versenyzők, akik született tehetségek, mások munkával jutnak el arra a szintre, de ha valaki ezt a kettőt kombinálja, annak az összege egészen elképesztő.”
„Ő rendkívül kitartó, minden helyzetből a legjobbat akarja kihozni, és folyamatosan gondolkodik. Egy nagydíj nem csak egy hétvégi munka számára, hanem igazi hivatás.”
Alonso hírhedt arról is, hogy kiválóan használja az eszét, ami nemcsak a pályán, de a csapaton belüli érdekérvényesítésben is előnyére szolgál, ezzel pedig rendre el tudja bizonytalanítani csapattársait is.
„Az intelligenciája különféle módokon mutatkozik meg. Például abban, hogy nemcsak képes 300 km/órás tempóval vezetni, de eközben még feldolgoz és kielemez mindent, ami körülötte történik. Ebből pedig nagy előnye származik, hiszen amellett, hogy legalább ugyanolyan gyorsan vezet, mint mások, a többségnél gyorsabban képes gondolkodni is” – magyarázta Smedley.
„Megvan az az érzelmi intelligenciája, az a mentális ereje, hogy soha, vagy szinte soha nem tudja őt kizökkenteni egy csapattárs. Ha a csapattársa egy kicsivel gyorsabb nála, az sem töri össze. De Fernandónak nagyon ritkán vannak rossz napjai, ez pedig abból adódik, hogy ha ezt a három tartóoszlopot egymásra tesszük, egy elképesztő versenyzőt kapunk.”
Smedley 2018-ig dolgozott a Williams alkalmazásában, a sporttól viszont azóta sem szakadt el, csak egy kevésbé a rivaldafényben zajló állást vállalt el adatelemzőként az F1 vezetőségében.
