2018-ban tanulni ment a négyszeres magyar bajnok Herczig Norbert a Rali Európa-bajnokságra. A világjárvánnyal sújtott csonka 2020-as szezon után 2021-ben már tapasztalatokkal felvértezve és egy nagyon komoly felkészülési programmal megtámogatva indultak az évnek, azzal a céllal, hogy év végén felállhassanak az ERC dobogójára. A Rally Hungaryn történt baleset megakadályozta őket a céljuk elérésében, és a bajnokság ötödik helyén végeztek. Ennek ellenére egyértelműen látszik, hogy 2021-ben nagyot léptek előre. A felemásan alakult idei szezont értékeltük Herczig Norberttel.
Az elmúlt években megszerzett rutinunk egyértelműen azt mutatja, megértünk arra, hogy harcoljunk az ERC év végi abszolút dobogós eredményért. Már a szezon elején egyértelműen látszott, hogy ez egy reálisan kitűzött cél lesz számunkra. 2021-re ugyanis kiderült, a mezőny elejéhez képest annyi hátrányban vagyunk, hogy jóval kevesebbet tudunk versenyautóban ülni. Ezt felismerve igyekeztünk a hátrányunkat minél inkább kiküszöbölni, ami sikerült is, hiszen idén először egy nagyon erős tesztprogramot tudtunk futni. Ennek a jótékony hatása már rögtön az első versenyen meg is mutatkozott, majd szépen haladtunk a dobogó felé. Ezt húzta keresztbe a Rally Hungaryn történt balesetünk, ami miatt az utolsó futamon nem tudtunk rajthoz állni. Ezzel a nem várt eseménnyel pályafutásunk során másodszor végeztünk az ERC abszolút ötödik helyén. A végeredmény ellenére továbbra is úgy gondolom – bármilyen furcsán hangzik -, önmagunknak és a szakmának is sikerült bebizonyítottuk, fel tudjuk venni a versenyt a mezőn legjobbjaival. Ebben az extrán megerősödött mezőnyben idén már velünk is számolt a mezőny eleje, egymásnak méltó ellenfelei tudtunk lenni. Abszolút elérhető távolságba került a dobogó.
Fáj még a Rally Hungaryn történt esés? Ezt most nem csak képletesen kérdezem, hiszen utóbb kiderült, hogy neked is eltört egy bordád.
A lelki részén nagyon gyorsan túltettem magam, de azt hiszem ezzel minden profi autóversenyző így lenne. A fizikai fájdalmat még érzem, de napról napra jobb. A múlt héten végre orvosi engedélyt kaptam a gyógytornára és lassan újra sportolhatok is.
Visszatérve a bajnoksághoz, ha kivesszük az év végi értékelésből Mikkelsent és Lukyanukot, akkor a bajnoki második Llarena Efrénnel és harmadik Miko Marczykkal abszolút versenyképesek voltatok, sőt!
Igen, és ami nagyon megnyugtató, hogy ezt nem csak én gondolom így, hanem egzakt módon az időeredmények is. Bátran kijelenthetem, hogy aszfalton egyértelműen gyorsabbak voltunk náluk. A murván egy pici hátrányunk volt velük szemben, de a teszteknek köszönhetően ezt is folyamatosan csökkentettük ebben a szezonban.
Autót és csapatot is váltottatok 2021-re. Ezek hogyan befolyásolták a szerepléseteket?
Sokszor elmondtam már, hogy a kapcsolatom egészen különleges a Skoda márkával. A Skoda legújabb fejlesztésű raliautójába visszaülni fantasztikus érzés volt, valóban azonnal otthonosan éreztük magunkat a Fabia Rally2 evo-ban, sőt az időeredmények is rögtön meggyőztek minket, mennyire jó az autó. A számok és az érzéseink is azt mutatták, ennyire gyors autóval még nem versenyeztünk. Az új csapatunknál nagyon lelkesen várt minket mindenki. Érdekes volt több, mint egy évtized után újra úgy versenyezni, hogy a szervizparkban a szervizcsapat tagjai a saját anyanyelvünkön beszéltek hozzánk. Mindannyian igyekeztünk mielőbb összecsiszolódni és a kisebb kezdeti döccenők után év közben már flottul folyt a közös munka.
Ez a rengeteg tapasztalat, amit ebben az évben gyűjtöttetek, ez már a saját versenyzői karriereden is túlmutathat? A fiadra Patrikra gondolok, hiszen nemrég kipróbálta a te versenyautódat, és gyakorlatilag a versenyzői pályafutásának kezdete óta nagyon tudatosan építitek a karrierjét.
Mindenképpen igen. A receptet tudjuk, de ma Magyarországon ebben a sportágban még nem lehet több évre előre tervezni. Jelenleg csak az év utolsó hónapjaiban kezdjük el összerakni a következő szezon költségvetését. Ráadásul ez a folyamat mindig átcsúszik a következő év elejére, ezért csak a szezon előtt nem sokkal tisztázódik le, tudunk-e versenyezni abban a szezonban és ha igen, hány futamon állhatunk rajthoz. Ahogy mondtam, a receptet tudjuk. Tudjuk, hogyan kellene egy hosszú távú programot felépíteni, ám ennek kivitelezése most még döcögős. Fejben már összeraktuk a Patrik útját is. 2022-re megvannak a terveink. Én mindenképpen szeretném folytatni az elkezdett munkát és elérni a kitűzött célt, újra harcba szállni az ERC dobogóért. A Patrikot pedig 2022-ben elkezdenénk bevezetni a nemzetközi mezőnybe, ahol az ERC Junior kategóriában kellene rajthoz állnia. Azt a számára felvázolt sport karrier piramist, ami jelenleg még gondolati síkon mozog, lépésről-lépésre kell valósággá formálnia. A munkát elkezdte. Az elmúlt években bőven voltak sikerei, de kudarcai is. Ő egy ideje már úgy éli a hétköznapjait, hogy tudja, a piramis csúcsának elérése csakis kitartó, alázatos, időigényes és hosszú munka eredménye lesz. Jelenleg minden versenyen való rajthoz állása ezt a célt vízionálja. Nagyon fontos, hogy már 18-19 évesen minél több tapasztalatot tudjon gyűjteni. Ezzel a céllal indult a múlt heti Mikulás Rallyn is, ahol rendhagyó módon nem egy kétkerekes autóval, hanem egy SKODA Fabia Rally2 evo-val versenyzett. A cél a tapasztalatgyűjtés, a magabiztosság erősítése volt egy négykerékhajtású, számára megszokottnál gyorsabb autóval. A verseny jól sikerült, a célt elértük.
Visszatérve az én versenyzői karrieremre, tapasztalataimra.
Én viszonylag későn tudtam eljutni a nemzetközi porondra. Természetesen sokkal szerencsésebb lett volna, ha már 10-15 évvel ezelőtt kijutunk, de sajnos erre nem volt meg a lehetőség. Aztán amikor hosszú évek után a magyar mezőnyben felértem a csúcsra, tudtam, hogy küzdeni vágyó sportemberként új célt kell kitűznöm magam elé. Ez lett az európai rallymezőny „meghódítása”. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, nem lesz rövid az út a csúcsig, de azt is tudtam, tudom, hogy meg tudom csinálni. Két és fél szezon kellett hozzá, hogy eljussunk a mostani szintre, amikor már biztosan tudjuk, nem az a kérdés, hogy a szemem, a kezem, vagy a lábam tudja-e a tempót, mert az már kiderült, hogy tudja. A kérdés az volt, mikorra tudom összeszedni azt a pályaismeretet, ami a mezőny elejére repít. Erre kellett az idő. És most azt érzem, a helyemen vagyok. Megérkeztünk a legjobb európai versenyzőpárosok közé. Ha bárkivel beszélgetnem kell az Azori-szigetek gyorsasági szakaszairól, már tudom, hol járok, ha lengyelországi szakaszokról, ha lettországi-, ha olaszországi-, stb. szakaszokról, már nyugodt vagyok, mert tudom, hol járok. Az idei éveben értünk el oda, hogy odamentünk az adott versenyre, Ramón elővette az előző év itinerét és egy-egy nagyon pici javítással készen álltunk a versenyre. Volt olyan verseny, ahol a gyorsaságik több, mint nyolcvan százaléka stimmelt. Ilyen volt Róma is, ahol dobogóra is álltunk.
A Magyarországon nagyon könnyű dolgunk volt, mert egyszer feldolgoztuk a pályákat, aztán csak előszedtük az itinereket az előző évekből. Nagyon ritkán kellett új pályát feldolgozni. Egy raliversenyzőnek úgy lehet az ismereteit szélesíteni és minél tágabb spektrumban fejleszteni, ha minél több, új gyorsasági szakaszt kell feldolgoznia és azokon versenyeznie. Azt gondolom, ebben van óriási különbség egy nemzetközi versenyző és egy nemzeti bajnokságban futó versenyző között. Hiába tehetséges mindkettő, a nemzetközi rutinnal rendelkező pilóta, ha elindul egy nemzeti bajnokságban, jól fog szerepelni.
Ha túllépünk a szakmán, milyen volt a hangulat? Negyedik ERC szezonotok, beilleszkedtetek, hogy érzed most magad ebben a közegben?
Azt gondolom, mostanra már nem csak befogadtak minket, családtagként is kezelnek. Ismernek minket, tudják, mit várhatnak tőlünk, és nagyon-nagyon barátságosak velünk. Jól érzem magam. Ha valaki egy nagyon kicsit el tudja sajátítani az angol nyelvet, akkor itt igazán jól tudja magát érezni. A cimboraságok, a haverságok itt jobbak, mint egy nemzeti bajnokságban. Az Eb-n rengeteg nemzet versenyzője megjelenik, és mindenki egy kicsit felszabadultabb, barátságosabb. Érdekes, hogy igaz ez a szurkolókra is, minden egyes fordulóban remek a hangulat, mosolygó arcokkal találkozunk. Az egyes helyszíneken már megvannak a saját szurkolóink, egyre többen jönnek oda hozzánk, de mondanom sem kell az az igazi, amikor egy távoli helyszínen magyarul szólnak hozzánk a szervizparkban, vagy a pálya szélén meglátunk egy magyar zászlót. Ebből a szempontból a hazai verseny számunkra példaértékű, a magyar szurkolók nagyon szeretik az ERC futamot, sokan vannak, és igazán lelkesek.
A Rally Hungary nektek jó, vagy a Rally Hungarynak jó, hogy ti ott vagytok az élmezőnyben?
Is-is. Egyik segíti a másikat. Jó nekünk, mert itthon másképpen kezelnek minket. Tisztelnek bennünket. És jó a Rally Hungarynak, és egyben a magyar ralisportnak is, hogy van egy páros, akik egész évben viszi Magyarország és a magyar futam hírnevét az Európa-bajnokságban.
Nem érzed azt, hogy kicsúsztál az időből? Arra gondolok, hogy ha öt évvel ezelőtt érsz ide, akkor most ezzel a teljesítménnyel az ERC bajnoki címről beszélhetnénk, de a mezőny az elmúlt években pokolian erős lett.
(Norbi nagyot sóhajt.) Ez így van. Valamiért az élet ezt adta nekünk. Az biztos, hogy ha itt valaki most elér egy dobogós helyezést, akkor az felér egy győzelemmel. Persze az eredménylistákon sehol sem jegyzik, hogy milyen erős volt a mezőny abban az évben. De nem bánom. Óriási élmény, hogy jegyzik a nevemet, hogy tudtunk gyorsaságikat nyerni. Hatalmas élmény, hogy egy Andreas Mikkelsen külön gratulál egy Róma Rallyhoz, és azt mondja, hogy ő nem tudott olyan gyorsan menni, mint mi azon a futamon. Ez nekem egy nagyon nagy visszaigazolás. Vagy Alexey Lukyanuk azt nyilatkozza, hogy azért esett ki, mert a nyakán volt Herczig Norbi és nagyon nyomnia kellett. Ezek hihetetlenül erős, pozitív visszacsatolások, ami miatt mindenképp folytatni akarjuk, mert tudjuk, elérhető a cél.
Azon nem gondolkodtatok, hogy el kellene indulni egy WRC2 vagy egy WRC3 futamon? Ott sokszor gyengébb a mezőny, mint az ERC-ben, és mivel, ahogy mondtad is, ezt nem jegyzik az eredménylistákon, egy világbajnoki futamon szerzett kupa jól mutatna a polcon.
Igen, ez így van, de az egy teljesen más projekt. Nincs meg a pályarutin, ami az ERC-ben végre megvan. Akkora idő, energia és pénzbefektetés lenne ezt megszerezni, amire nincs lehetőségünk. Mi most minden energiánkat és erőforrásunkat az ERC célok elérésére fókuszáljuk. Csodás dolog volt Portugáliában a világbajnoki futamon versenyezni, de ott teljesen más célokkal indultunk. Én jelenleg az Eb-n szeretnék eredményt elérni, ezért bízunk benne, hogy a 2022-es évre is megkapjuk a támogatóktól a további bizalmat.
Az, hogy jövő évben új promóterhez kerül az ERC miképp érint titeket?
Azt gondolom, hogy nekünk ezzel nincs túl sok dolgunk. Abból a szempontból nem jó a váltás, hogy december elején még nincs jövő évi versenynaptárunk. Így egy kicsit nehezebb tervezni. Abban viszont biztos vagyok, hogy jó versenyeket rendeznek majd. Azt gondolom, hogy a szinergiákat jobban ki fogják használni azzal, hogy a vb és az Eb promóter azonos lesz. Ez összességében jó lesz az ERC-nek.
Említetted, hogy elkezdtétek a 2022-es szezont tervezni, azt is mondtad, hogy újra megcélozzátok az év végi dobogót. Van már olyan konkrétum ezen felül, ami biztos?
Épp amiatt, hogy nem látjuk a versenynaptárt, még nagyon sok nyitott kérdés van. Abban biztos vagyok, hogy jövőre még versenyképesebbek leszünk, hiszen az idei tapasztalatok is a fejünkben, kezünkben, itinereinkben vannak. Tudom, hogy a támogatók is látják, milyen ereje van annak, hogy ott vagyunk az európai élmezőnyben. Rengeteg hazai és nemzetközi szurkolók van, a hazai és a nemzetközi sajtó is odafigyel ránk. Emiatt nagyon bízom abban, hogy jövőre is ott lehetünk az ERC élmezőnyében, és hasonlóan az ideihez, jövőre is egy komoly tesztprogrammal tudunk rákészülni az eredményekre.
