Az FIA elnöke, Jean Todt arról számolt be, hogy őt megdöbbentette az F1-es versenyzők negatív véleménye a Haloról, mivel az az ő kérésükre lett lefejlesztve és bevezetve.
„Rövid a memóriájuk és ez a kérés a versenyzőktől érkezett.” – reagált a véleményekre Todt.
„2015 december 16-án kaptam egy levelet a GPDA igazgatóitól, Jenson Buttontól, Sebastian Vetteltől és Alex Wurztól, akik azt szorgalmazták, hogy oldjuk meg valahogy a versenyzők fejének védelmét.”
„Azonnal megkértük műszaki embereket, hogy legyen ez a prioritás, nézzük meg, mit lehet ebből kihozni. És 2016 július 27-én volt egy megbeszélésük (a versenyzőknek), és azt mondták: ‘Ne legyen gyenge (a fejvédő). Tartsátok tiszteletben, hogy biztonságot kértünk’.”
„Szóval mi elköteleztük magunkat amellett, hogy ezt figyelembe vesszük.”
„Azt kell mondjam, hogy meglepődtem (a reakciókon) és tudják, hogy imádom az F1-et, de ezt a részét utálom. Vannak emberek, akik nem tudják tartani magukat a szavukhoz”
„Szerintem az életben a legfontosabb dologról van szó: ez a lojalitás és az, hogy tartjuk a szavunkat és hűek maradunk ahhoz, ami mellett elköteleződtünk. Mi ezt tiszteletben tartottuk, de páran elfeledkeztek róla, és most itt tartunk.”
A versenyzőkön kívül például Toto Wolff is nemtetszését fejezte ki a Haloval kapcsolatban, ő azt mondta, hogy legszívesebben egy láncfűrésszel vágná azt le az autóról.
„Nem reagálok arra, amit mondott. Ez egyszerűen gyerekes játék.” – mondta Todt.
„Csak magam miatt mondom el, hogy imádom az F1-et és szerintem mindannyiunknak szeretnünk kellene az F1-et. Szerintem nagyon nem helyénvaló, bárki is vagy, ha a nyilvánosság előtt tagadsz meg valamit, ami be lett vezetve.”
„Személy szerint a konstruktív kritikát jónak tartom, mert az előre visz. De a nyilvános kritizálás nem tesz jót a sportnak, nem látok értéket benne.”
„A Halo egy biztonsági eszköz. Emberi jellemző, hogy vonakodunk a változástól, de ha mát ismerjük a változást, és a tapasztalataink, tesztjeink alapján az jó, akkor azt alkalmazni kell.”
„El tudják képzelni, mit éreznénk, ha történne valami, ami elkerülhető lett volna a Haloval?”
A Ferrari szabadon távozhat a Forma-1-ből 2020 után, mondta az FIA elnöke, Jean Todt.
Több alkalommal is hangoztatta a Ferrari elnöke, Sergio Marchionne, hogy csapata nem szimpatizál a 2020 utánra tervezett szabályokkal és költségvetési korláttal, így ha azok érvénybe lépnek, lehet, hogy kiszállnak a sportból, és helyette talán inkább Amerikában versenyeznének.
Az FIA azonban tovább „bosszantja” a Ferrarit, Todt szerint ugyanis valószínűleg visszavonják az olasz csapat történelme miatt meglévő vétó jogát.
„Enzo Ferrari idejében ők voltak az egyetlen csapat, akik kasznit és motort is gyártottak, ezért védelmet kaptak.” – mondta Todt.
„Változnak az idők.” – tette hozzá.
A kilépéssel fenyegetésre is reagált az FIA elnöke.
„Ha a Ferrari távozik, az az ő döntésük. Azt tesznek, amit akarnak. Persze remélem, hogy nem fognak (távozni), de nem kizárható.”
Zandvoort tulajdonosa, Bernhard van Oranje elismerte, hogy kissé valószínűtlen egy Holland Nagydíj megrendezése.
Az elmúlt hónapokban a jelentések azt sugallták, hogy Hollandia versenghet az F1 naptárba való visszakerülésért, esetleg Zandvoort vagy Assen jöhet szóba. Zandvoort tulajdonosa a holland Formule 1 című kiadványnak elmondta: „Egyeztettünk a Liberty Media-val, de nem túl valószínű, hogy sikerülni fog.”
„Sok ország hajlandó fizetni az F1-ért: a Liberty Media díja önmagában körülbelül 20 millió dollár, melyet egyetlen pálya sem tud kigazdálkodni a jegyértékesítésből. Tehát a befektetőktől is pénzt kell szerezni, és ez az, amit most csinálunk.”
„A Liberty elmondta, hogy klasszikus európai versenyeket szeretne, ugyanakkor nem sok értelme van túlzásba vinni az ott megrendezendők számát. „Az olyan új piacok, mint Mexikó, érdekesebbek számukra” – tette hozzá van Oranje. „Nekem, mint promóternek ez egy nehéz történet, de amíg van esély, folytatjuk.”
Megemlítette azt a tényt is, hogy az FIA vezetője, Charlie Whiting nemrég megvizsgálta Assen-t. „Whiting nálunk is járt, szóval ez nem jelent semmit” – mondta Zandvoort főnöke.
Lewis Hamilton régóta jóban van Gigi Hadid modellel, most pedig a Mercedes Tommy Hilfiger szerződése okán már promóciós jelleggel is tudnak együtt „bulizni”.
Az alábbi videóban úgy csinálnak, mintha először találkoznának, méghozzá úgy, hogy Lewis stoppol, Gigi pedig érkezik egy Mercivel és felveszi őt. Miután a modell kiszórakozta magát a volán mögött, átadja azt a négyszeres Forma-1-es bajnoknak, aki megmutatja, hogy is kell ezt igazán jól csinálni.
Mikor kiderült, hogy a Halo felkerül idén a Forma-1-es versenyautókra, mindeni azzal poénkodott, hogy úgy néz ki tőle az autó, mint egy „tangapapucs”, azaz flip-flop papucs.
A McLaren bár egyelőre még mindig nincs a helyzet magaslatán, legalább humoránál van. A csapat új szponzora ugyanis a brit Gandys – bár csak az Ausztrál Nagydíjra.
A brit márka egy flip-flop papucs dizájnnal jött létre, Rob és Paul Forkan által, azt követően, hogy szüleik 2004 decemberében cunami áldozatai lettek.
Később aztán tovább bővült a márka és női és férfi ruházati cikkeket egyaránt gyártanak – és nem csak papucsot.
A Gandys emellett támogatják az Orphans For Orphans alapítványt, mely egy iskolát hozott létre Sri Lankán. A Gandys bevétele 10%-ával támogatja az alapítványt, így jöhetett létre tavaly egy újabb iskola Malawin, a tervek szerint pedig több iskolát is szeretnének létrehozni, szerte a világon.
Az Ausztrál Nagydíjon a Gandys márka megjelenik majd a McLaren mindkét autóján, a Halo-n.
Cyril Abiteboul szerint a Forma-1-nek változásra van szüksége, miközben a Renault a negyedik helyet célozza meg idén.
„Konzervatív megközelítéssel kezdünk.” – mondta Abiteboul a La Gazzetta dello Sportnak. „A fókusz a megbízhatóságon van, mert teljesen új az autónk, új váltóval, felfüggesztéssel, és a többi. Ez hatalmas ugrás. Tavaly a kilencedik helyről a hatodikra javultunk, szóval ezt kell folytatnunk.”
Azt is elmondta, hogy azonos motort kapnak a partnereik, a Red Bull és a McLaren, közben figyelmeztet, hogy a Renault-nak talán 2020 utánra kellene koncentrálnia.
„Partnerekként kezeljük a Red Bullt és a McLarent, nem ügyfélként.” – mondta Abiteboul.
Azonban lehetséges, hogy a Red Bulltól már 2019-ben megválnak, mint ügyféltől.
Összességében a Forma-1-ről is nyilatkozott Abiteboul, szerinte komoly változásokra van szükség a sportban.
„Ez nem mehet így tovább. Az nem lehet, hogy már a szezon előtt tudjuk, ki lesz a világbajnok. Ez nem egészséges és senkinek sem jó. Szóval szorosan együtt kell működnünk a Liberty Mediával, de a Ferrarinak Mercedesnek és McLarennek is, és szorgalmazni kell a változást.
„De mindezt úgy a Forma-1 alapértékeinek megsértése nélkül kell tennünk. A közvélemény megváltozott és az elmúlt évek receptje már nem működik egy olyan világban, ami folyamatosan változik. Most a sportra kell koncentrálni, nem a technológiára.”
Idén a Mercedes új ruházati partnere a Tommy Hilfiger divatmárka, köszönhetően Lewis Hamiltonnak. A márka új, autósport inspirálta, Drive nevű kollekcióját nem régiben mutatták be, ma reggel pedig bemutattuk a Hamiltonnal készült promóciós videót is.
Most azt mutatjuk meg, hogy a kollekció egyes darabjai nagyon hasonlítanak a Team Lotus ruháira, az 1990-es évek elejéről. Ekkor ugyanis a Lotus szponzora volt a Tommy Hilfiger, alább erről is mutatunk képeket.
A Lotus után, a Hilfiger a Ferrari támogatója is volt.
A történetben még az is érdekes, hogy korábban a Tommy Hilfiger divatcégben részesedése volt Lance Stroll édesapjának, Lawrence-nek is.
Mutatunk tehát pár képet a jelenlegi kollekcióból, majd utána a Lotusról:
A Haas csapatfőnöke, Günther Steiner úgy véli, hogy a Forma-1 középmezőnyének csatája idén szorosabb lesz, mint valaha.
„Tavaly a nyolcadik helyen végeztünk, de harcban voltunk a hatodik helyért.” – mondta Steiner a Racernek.
Úgy véli, a középcsapatok nagyon közel vannak már egymáshoz, így komoly csata várható köztük.
„Nincs már itt gyenge csapat. Ez az egyik legversenyképesebb szezon az F1-ben, hosszú idő óta. Az első három (Mercedes, Ferrari és Red Bull) ugyan külön meccset játszik, de a többiek nagyon közel vannak egymáshoz.”
A Toro Rosso új-zélandi versenyzője, Brendon Hartley úgy véli, hogy Daniil Kvyat tanulhat az ő esetéből, ahogy némi kitérő után sikerült mégis debütálnia a Forma-1-ben.
Hartley korábban már tartalékversenyző volt a Toro Rossonál, azonban a Red Bull nem volt megelégedve a junior szériákban nyújtott eredményével és kirakta a Junior Team-ből, így Hartley nem kapott lehetőséget, hogy bemutatkozhasson a Forma-1-ben.
Időközben sikereket ért el a WEC-ben, majd Kvyat menesztésével megnyílt előtte a lehetőség, hogy pótolja ami korábban elmaradt, és Forma-1-es versenyzővé válhasson.
Kvyat eközben a Ferrari fejlesztő versenyzője lett idén, és egyelőre úgy fest, hogy versenyezni nem fog idén egyetlen szériában sem.
Mikor arról kérdezték, hogy Kvyat helyzetében egy versenyzőnek célszerű-e megfontolni egy másik, top szériában való indulást, Hartley így felelt az ESPN-nek: „Szerintem igen, én úgy érzem, az endurance versenyzés sokat tanított nekem.”
A Toro Rosso versenyzője úgy látja, hogy a WEC segített neki mentálisan megérni, és ez segített neki abban, hogy visszakerülhessen az F1 világába.
„Azt hiszem, a fiatal versenyzők sokszor nagyot hibáznak azzal, hogy az eszközeiket, vagy a csapatot hibáztatják, ahelyett, hogy magukba néznének egy kicsit. Szerintem az endurance versenyzés megtanít arra, hogy mivel két másik versenyzővel osztod meg az autót, nem lehet elfedni semmit és így egymástól is lehet tanulni.”
„Ott nagyon nyitott a környezet, ha az egyik srác gyorsabb, abba nagyon gyorsan bele kell törődni és elfogadni, hogy ‘igen, ő gyorsabb volt ma’, beszéljük meg, hogy mit csinált és dolgozzunk rajta. Sokat tanított nekem. Tiszteljük egymást, mert mindenki a legjobb teljesítményét nyújtja, minden egyes nap, és elfogadja, ha az adott napon a csapattárs jobb volt nála. Az endurance versenyzés segít abban, hogy komplexebb versenyzővé válj.”
Kiss Norbi példáján felbátorodva én is ellátogattam a Sasszemklinika orvosaihoz, majd megműttettem a szemem. Számtalan családtag, ismerős és kolléga érdeklődött a műtét sikerességéről, ezért úgy döntöttem, hogy megírom a történetem. Számomra is megdöbbentő, hogy milyen sok párhuzamot vélek felfedezni egy Forma-1-es csapat és a Sasszemklinika működése között.
A cikk írója 1988-ban, a Hungaroringen. Fotó: Vámosi András
Az első mérföldkő az volt, amikor az ismert Forma-1-es brit fotóssal, John Townsenddel beszélgettem, és elárulta, hogy bizony ő is Magyarországon műttette meg a szemét, és élvezi azóta is az előnyeit – nyugdíjasként. Ekkor elkezdtem feltenni magamnak a szemrehányó kérdéseket, hogy akkor én miért is nem? Neki a pálya mellett nyilván tökéletes látásra van szüksége a 300 km/órával elsuhanó versenyautók mellett, és jól láthatóan működik a dolog. Továbbra is kerestem a motorsporton belüli példákat, mert elmondhatjuk, hogy itt extrém igénybevételnek van kitéve a szem, pláne autóversenyen, de akár kormány mögött, vagy azon kívül is.
Minden autóversenyző, főleg a Forma-1-es pilóták roppant hiú emberek is egyben egoisták, de talán ebben a sportban ez érthető is. Épp ezért volt feltűnő, amikor Ralf Schumacher még a Williamses korszakában elsőként merte felvállalni, hogy szemüveget visel a sisak alatt. Az ő szemproblémái témát adtak a paddocknak. Ugyan esetében nem tudni pontosan, hogy megműttette-e a szemét, de tény, hogy 2014 környékén újra szemüveg nélkül lehetett őt látni, láthatóan problémamentesen.
Ralf Schumacher, még szemüvegben. Fotó: DTM
Nico Rosberg is egy ideig láthatóan bevörösödött szemmel erőlködött Lewis Hamilton ellen, de az ő, ilyen jellegű tünetei eltűntek. 2016-ban világbajnok lett, majd be is fejezte az aktív versenyzői karrierjét.
Az a német pilóta, aki viszont aránylag jól dokumentált ebben a témakörben, az nem más, mint Nico Hülkenberg. Ő 2012 téli szünetében egy lebenyes kezelést választott, és mint elárulta, azóta tökéletesen lát és sokkal könnyebb lett az élete. Ő is kontaktlencsét hordott, mint magyar kollégája, a szintén szemműtött Kiss Norbi, és a pihentetési fázis után mindketten ugyanolyan sikeresen folytatták a pályafutásukat, mint korábban.
Nico Hülkenberggel, 2010-ben, a Hungaroringen. Fotó: Vámosi Péter
Ezen logikus érvekkel felvértezve, illetve Norbi és Bakó Csabi példáján felbuzdulva végül megnyomtam az Enter-t a Sasszemklinika jelentkezési formján, és vártam a csodát.
Másnap munkaidőben felhívott a kolléganőjük, és elkezdett kérdezgetni arról is, amiről úgy gondoltam, hogy egyértelműen kitöltöttem az adatlapon. Kifejezetten furcsa volt, mert ez visszaköszönő elem lett később is. Már kezdtem azt hinni, hogy én fejezem ki rosszul magam, vagy velem van a baj. Utólag persze összeállt a kép: annyira túlbiztosítanak mindent, hogy ez is a része a műtétre felkészítésnek.
Térjünk is rá a fogadtatásra! Amikor belépsz a Bécsi úti Sasszemklinika ajtaján, úgy érezheted magad, mint egy autóversenyző, aki megkapta élete első Forma-1-es szerződését, és minden csak rólad szól, érted van. Technofilként is meglepett az, hogy klasszikus portás nincs, hanem magamnak kell bejelentkeznem számítógépen és úgy mehetek tovább.
Mire felérek az emeletre, ott a kedves hölgyek közül az egyik név szerint szólít, és teljesen mindegy, hogy épp műtét előtt, vagy után vagyok, a leglényegesebb dolgokkal velem kapcsolatban képben van, és ennek megfelelően irányít, intézkedik.
Elképesztő egyébként, hogy mennyien vetik alá magukat a Sasszemkezeléseknek. Ami örömteli, hogy kortól, nemtől függetlenül sokan belevágnak, mert most már közel 100.000 sikeres műtét körül járnak. És újfent hangsúlyozom: inkább bele sem vágnak, ha a legcsekélyebb kockázat is felmerül. Akinek nem javasolják a műtétet, az is elmondhatja magáról, hogy olyan teljes körű vizsgálatsorozaton vett részt, ami szinte példátlan az országban.
Visszatérve a megérkezésemhez, aránylag hamar asszisztens kezébe kerülünk, vagy autóversenyesen fogalmazva, kaptunk magunk mellé egy mérnököt. Sorra végigmegyünk a szem különféle funkcióit tesztelő gépeken, látásélesség, szemnyomás, szaruhártya-vastagság mérése, szaruhártya domborzati térképének elkészítése, egyedi hibák felmérése stb. Végül be lehet kerülni a „főmérnökhöz”, a főorvoshoz. Annak ellenére, hogy előbb vázoltam, hogy egy jól irányított méhkashoz hasonlít a rendszer, mégis azt kell írjam, az egyén a legfontosabb, hiszen tényleg minden egyes alkalommal kimerítően foglalkoztak velem, és tényleg minden keresztkérdésemre választ kaptam.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy mindenki esete más és más, hiszen kortól, állapottól, sok mindentől függhet, hogy végül melyik lézerkezelést érdemes választani. Nem is szeretem azokat az egyszerű kérdéseket, hogy milyen volt, és mennyibe kerül. Persze, ezekre is lehet válaszolni, de ez nem egy kőbe vésett dolog.
Amikor több vizsgálat után végül kimondták, hogy műtétre alkalmas vagyok, az tényleg olyan érzés volt, mint amikor közlik az újonc pilótával, hogy mikor vezetheti először élesben a versenyautót. Nem féltem tőle, hanem vártam, hogy megtörténjen.
Esetemben a FEMTO kezelés lett az előnyös és hatékony. Mint megtudtam, ezt engedélyezte a NASA is az űrhajósainak és az amerikai haditengerészet a vadászpilótáinak. Így gondoltam, nekem is megfelel.
A műtét napján két órát töltöttem a Sasszemklinika épületében és ebben bőven benne volt a léleksimogató beszélgetés is. Maga a műtét – amikor már beöltözve készültünk a kijelölt nővérrel – is maximum negyed óra volt.
És akkor jöjjön, ami mindenkit érdekel. A műtőben egy lézermérnök, egy szemsebész és egy műtősnő fogadott mosolyogva. Mindent előre elmondtak, hogy mi fog történni. Nyilván már szemüveg nélkül, felfektetve a műtőasztalra, a fejem egy mélyedésbe került, ami gyakorlatilag rögzítette azt, még ha nem is olyan határozottan, mint egy 5 pontos biztonsági öv. Engem kifejezetten meglepett, hogy a kezem szabadon maradhatott. Innentől dióhéjban elmondva körülbelül annyi történt, mint amit a boxutcában a szerelők kerékcserénél elvégeznek. Ezerszer begyakorolt mozdulatokkal kapcsolgatták ki-be a gépeket felettem, tologatták, beállították. Amikor a lézer elindult, akkor pedig hangosan visszaszámolt a lézermérnök, hogy halljam meddig tart. Egyébként a lézer mindössze pár másodperc alatt elvégezte a szaruhártyám tökéletesre formálását, hogy jó törje a fényt. Később néhány szót váltva a lézermérnökkel, kiderült az is, hogy a lézert ugyanaz a szofver vezérli, mint a haditechnikából jól ismert cirkálórakétákat. Folyamatosan követi a célt a szemmozgásunktól függetlenül. Félelmetes! Teljességgel fájdalommentes a dolog, és inkább meglepő, mint kellemetlen.
Vizualitásáról: képzeljük el azt, hogy Monacoban az alagút felé tartunk, de eléggé elmosódottan látunk. Bemegyünk az alagútba, majd kapunk egy nem bántó „díszkivilágítást”, azonban nekünk versenyzőként semmi másra nem kell koncentrálnunk, csak a fényre az alagút végén. Eközben azért mégis csak alagútban vagyunk, így egy villanásnyira sötét lesz, de pontosan ismert a cél és haladunk tovább. Amikor kiérkeztünk az alagútból, ugyan foltokban még, kicsit homályosan, de valójában már azonnal jól látunk!
Ezt követően, ha pezsgőt nem is kapunk, (és bárminemű alkoholtartalmú italt is pár napig kerülni kell), de járt a keksz, és még válogatni is lehetett közülük!
Azt is érdemes mérlegelni, hogy annak ellenére, hogy a műtét után akár már 1-2 nap múlva autót vezethetünk és dolgozhatunk, azért a gondos odafigyelés és a maximális precízió elvárt a páciens részéről, ahogy az autósportban is. Mert hiába adott minden jó körülmény, ha a versenyző azt elbaltázza, nem tartja be az orvosi előírásokat.
Elképesztően fontos ugyanis a műtétet követő fázis, hiszen az első hetekben több szemcseppet kell alkalmazni, pontosan időre adagolva a használatukat, immáron már otthon. Ugyanakkor kímélni kell a szemet. Én épp ezért választottam szintén a téli időszakot, mert nem kellett rohannom sehová, és a borongós idő is segített abban, hogy ne napszemüvegben közlekedjek az utcán.
Bizonyos terhelések és sportok egy ideig kerülendők, így ezt is érdemes figyelembe venni, amikor az ember beidőzít magának egy ilyen korrekciós műtétet. Azonban a legextrémebb sportokhoz is vissza lehet térni legkésőbb 1 hónap után, legyen az akár ejtőernyőzés, búvárkodás, szörfözés vagy bungee jumping.
Most, hogy túl vagyok az egészen, sajnálom, hogy idáig húztam. Minimum 10, de lehet hogy 15 évvel ezelőtt már meg kellett volna lézereztetnem a szememet, megkímélve magam pár vesződségtől, indokolatlan bosszankodástól. Még a pedigrés nevű szemüvegmárka is bizony 1,5-2 év alatt tönkremegy.
Amiről még nem tettem említést, az az, hogy az épület is hozza gyakorlatilag azt az érzést, mintha amikor meghívják az embert egy Forma-1 garázsba (velem már háromszor is megtörtént), és megcsodálható az a katonás rend és patikatisztaság, ami az adott környezetben tapasztalható. Ugyanez mondható el a Sasszemklinikára is.
Egy szónak is száz a vége: aki eddig azon dilemmázott, hogy elinduljon-e ezen az úton, csak biztatni tudom, hogy tegye meg bátran! Bízom benne, hogy a cikkem segít abban, hogy az olvasóm – hozzám hasonlóan – meghozza élete egyik legjobb döntését. Ha ezzel akár csak egyetlen emberen is segítettem, már megérte.
