Kimi Räikkönen 2007-ben a Ferrarival ért fel az F1 trónjára, ám már négy évvel azelőtt, a McLaren színeiben jó esélye volt erre. Amellett, hogy elsősorban magának köszönhette, hogy nem győzte le Michael Schumachert, 22 éve a mai napon olyasmi történt, amiért csakis s wokingi istálló makacssága okolható.
Kimi Räikkönen öt szezont húzott le a McLarennél a 2000-es években, de ezek közül csak egyszer, 2003-ban volt reális esélye világbajnoki címet nyerni, mert bár az autója tempója alapján 2005-ben is felérhetett volna a csúcsra, kétszer az élen haladva füstölt el alatta a Mercedes motor (Imola, Hockenheim); kétszer pedig motorcsere miatti hátrasorolásos büntetés akadályozta a lehető legjobb eredmény elérésében (Silverstone, Monza).
Ilyen pocsék megbízhatósággal elrendeltetett volt, hogy nem tudja legyőzni Fernando Alonsót és a bombabiztos Renault-t, ám két évvel azelőtt bőven lett volna esélye megtenni ezt a végül 6. vb-címét nyerő Michael Schumacherrel. Hogy nem sikerült, az a Jégember főként saját magának köszönheti, hiszen az Ausztrál, a Spanyol és a Kanadai Nagydíjon is elrontotta a szombati időmérős körét (az egykörös, akkor éppen pénteki és szombati felvonásra osztott kvalifikáció első évét éltük éppen), ami miatt egyik versenyen sem harcolhatott a győzelemért – miközben Melbourne-ben csapattársa, David Coulthard nyert –, sőt, Barcelonában már a rajtnál kiesett, amikor belerohant Antonio Pizzonia állva maradt Jaguarjába, ami nyilván nem történt volna meg, ha nem a mezőny végérő indul.
Egy szó mint, száz, Räikkönen 2003-as vb-címe rajta ment el, miközben nyilván nem szabad elfelejteni, hogy ez még mindig csak a harmadik éve volt a Forma–1-ben, és az első olyan, amelyben rendre a győzelemért küzdhetett. Ámde! Napra pontosan 22 évvel ezelőtt, 2003. június 29-én olyasmi történt az Európa Nagydíjon, ami nélkül a finn szinte borítékolhatóan világbajnok lett volna abban az évben. Az élen haladva esett ki ugyanis a Nürburgringen, ami 10 pontjába került, a végelszámolásnál pedig csak 3 ponttal kellett volna jobban álljon ahhoz, hogy megelőzze Schumachert.
Persze a műszaki hiba benne van a pakliban, így ezért normál esetben nem lehetne okolni a McLarent. De most mégis lehet, ugyanis közvetve a csapat és annak tervezőzsenije, Adrian Newey makacssága vezetett Räikkönen motorjának elfüstöléséhez. Hogy miért, arra az alábbi videónk adja meg a választ.
Kizárással fenyegetés, trükközés a szabadedzésen, oda-vissza feltartás, botrány, majd rögtönzött buli, végül dühös vádaskodás. Zanzásítva ez is lehetne 1997. október 26-ának F1-es vonatkozású sztorija, de azért kár lenne ilyen röviden elintézni a történteket.
1997. október 26-án Michael Schumacher sokak szemében alighanem egy életre megbélyegezte magát azzal, hogy a világbajnoki címről döntő Európa Nagydíj 48. körében nekiment az őt előző Jacques Villeneuve-nek. Az eset szinte egy az egyben az ismétlése volt az 1994-es Ausztrál Nagydíjon Damon Hill ellen bemutatott manővernek, azzal a különbséggel, hogy ezúttal csak Schumacher esett ki, és ellenfele nyerte a világbajnoki címet.
Az előzmények is botrányt vetítettek előre
Hogy valami történni fog a szezonzárónak otthont adó Jerezben, az igencsak benne volt a levegőben azok után, hogy a Japán Nagydíjon a szinte biztos kizárás tudatában versenyző Villeneuve sportszerűtlen eszközökkel próbálta meg elérni, hogy Schumacher minél kevesebb pontot szerezzen. A terve nem jött be, a német nyert Szuzukában, miközben ő ötödik lett, utólag azonban elvették tőle ezt a helyezést és az azért járó két pontot.
Mindez azért történt, mert a szombat reggeli szuzukai szabadedzésen figyelmen kívül hagyta a dupla sárga zászlós jelzést, és mivel ezt már negyedik alkalommal tette a szezon során, egy futamos eltiltást kapott. Ám mivel a Williams fellebbezett a döntés ellen, és nem volt idő megtárgyalni az ügyet, Villeneuve versenyezhetett Japánban, hogy aztán a Williams Max Mosley FIA-elnök miatt a versenyt követően visszavonja az óvást. Mosley ugyanis megfenyegette a csapatot, hogy amennyiben tovább feszegetik az ügyet, eltilthatják Villeneuve-öt az utolsó versenytől.
Mivel csupán két pontot veszített, Villeneuve egy pontos előnyből egy pontos hátrányba került a fináléra. Arra a fináléra, amely előtt úton-útfélen emlékeztette az embereket az 1994-es ausztrál futamon történtekre, mintegy előre jelezve, hogy amennyiben lehetősége lesz rá, Schumacher meg fogja próbálni kilökni őt.
És nemcsak a pályán kívül ment a pszichológiai hadviselés, haem már a szabadedzésen is: Eddie Irvine, Schumacher csapattársa egészen véletlenül mindig pont Villeneuve elé került a szabadedzéseken, és feltartotta a kanadait, akinek elege lett, és amikor az írrel egyszerre tért vissza a bokszutcába, még azelőtt kipattant az autójából, hogy azt a Williams betolta a garázsba, és egyenesen a Ferrari bokszához sietett, majd nyilvánosan beolvasott Irvine-nak. „Azt mondtam neki, hogy ne legyen többé idióta” – nyilatkozta utólag, majd hozzátette, hogy Irvine „egy bohóc.”
A Ferrarinál úgy érezték, hogy sikerült kizökkenteniük Villeneuve-öt, ő viszont tagadta ezt, és azt állította, hogy abszolút tudatosan cselekedett, és ezt a jelenetet is arra használta, hogy felhívja a figyelmet az olaszok játszmáira.
Mivel Schumacherrel ellentétben a két Williams enyhén kopott abroncsokon kezdett, nem tudtak a német nyomába eredni, ám Frentzen az élen álló kettős első kiállása után megoldotta, hogy a kanadai ledolgozhassa a hátrányát, és körökön át feltartotta Schumachert. Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója ezt úgy véleményezte, hogy a Williams lényegében a saját fegyverüket fordította ellenük, hiszen Irvine-al rendszeresen játszottak ilyesmit.
Villeneuve-öt Frentzen is megelőzte a rajt után Fotó: LAT Photographic/Williams F1
Jonathan Williams, Frank Williams fia a Bring Back V10s podcastban erre úgy emlékezett, hogy alapvetően nem voltak hívei az ilyesminek, de a Ferrari megtanította őket arra, hogy mindent meg kell tenni a győzelemért.
A grove-iak ugyanakkor nemsokára visszakapták a kölcsönt, a Ferrari motoros Saubert vezető Norberto Fontana – akit Jean Todt a verseny előtt arra utasított, hogy amennyiben lehetősége lesz, tartsa fel Villeneuve-öt – ugyanis remek munkát végzett a kanadai akadályozásával. Noha ez jóval sportszerűtlenebb húzás, mint egy ugyanabban a körben levő autóval megnehezíteni valakinek a dolgát, Jock Clear, Villeneuve versenymérnöke később úgy nyilatkozott, hogy amennyiben nekik is rendelkezésre állt volna egy hozzájuk ilyen szorosan kötődő csapat, ők is ugyanezt tették volna.
Villeneuve ezt követően azon munkálkodott, hogy ledolgozza a Fontana mögött elhullajtott másodperceket. Miután ő és Schumacher is letudta a második kiállását, 2,5 másodperces hátrányban követte a németet, és úgy döntött, hogy most kell cselekednie. Miközben Schumacher próbálta óvatosan kezelni a gumikat és fokozatosan terhelni őket (a Ferrari abban az évben jobban ki volt téve a hólyagosodásnak, mint a Williams), addig Villeneuve apait-anyait beleadva hipp-hopp eltüntette a hátrányát, a 48. kört pedig csupán 0,3 másodperccel a Ferrari mögött kezdte.
A korábbi körökben volt alkalma kifigyelni, hogy a Dry Sack-hajtűben rövidebbet tud fékezni Schumachernél, ezért kockáztatott – és majdnem ki is szélesítette a pályát – a hajtű előtti egyenesre vezető tempós jobbosban, aminek köszönhetően szélárnyékba került, majd a féktávon bevetődött Schumacher mellé. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Schumacher helyet hagy neki, de rögtön ezután belefordult a Williamsbe, ám ő húzta a rövidebbet és kiesett, Villeneuve pedig a harmadik helyen célba érve világbajnok lett.
A leintés után az újdonsült vb-győztes közölte: „Tudtam, hogy Michael képes kilökni, de nem csinálta elég jól.”
Schumacher még néhány körön át a pálya mellől figyelte, hogy Villeneuve folytatni tudja-e a versenyt, majd amikor visszatért a bokszba, dühöngött, és riválisa kizárását követelte. Egészen addig, amíg meg nem mutatták neki a visszajátszást, ami a Ferrari belső emberei szerint „sokkolta” őt.
Az ügy azonban nem ért véget ennyivel – pedig nyolc évvel azelőtt egy ugyanilyen manőverrel Prost egyenesen világbajnok lett –, hiszen megkezdődött Schumacher keresztre feszítése. A bajnoki csatát az Arrowsból a szezon során tisztes távolból figyelő, három évvel azelőtt a német pilótától hasonló körülmények között vereséget szenvedő Damon Hill közölte, hogy Schumacher most „megmutatta a valódi arcát”.
A kétszeres világbajnok eközben az olasz sajtó részéről is össztűz alá került, és végül Maranellóban tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen elismerte, hogy hibázott, és rosszul mérte fel Villeneuve támadását, viszont megjegyezte, hogy „ennél komolyabb dolgok is történtek már a motorsportban.”
Mindez azonban nem volt elég. Gianni Agnelli, a FIAT elnöke azért kritizálta Schumachert, hogy 48 órába telt elismernie a hibáját, majd „förtelmesnek” nevezte a Villeneuve elleni manővert. Mindeközben pedig az FIA is akcióba lendült – a felügyelők a futam után versenybalesetnek minősítették az esetet –, és utólag megfosztotta Schumachert az 1997-ben gyűjtött pontjaitól.
Hillnek és Villeneuve-nek ez persze nem volt elég. Előbbi számon kérte Max Mosley FIA-elnökön, hogy a versenyzői eligazításon súlyos szankciókat ígért hasonló esetben, a kanadai szerint pedig ez a büntetés „nem jelent semmit.” Az FIA Mosley elmondása szerint azért nem tiltotta el Schumachert legalább néhány futamtól az 1998-as szezon elején, mert a jövőre nézve ez sem lett volna elrettentő, mondván, egy pilóta akárhány versenyt feláldozna a következő idényből a világbajnoki címért cserébe.
— Getty Images Motorsport (@MSI_Images) June 29, 2017
Schumacher a győzelmeit és dobogós helyezéseit megtarthatta, de az azokért járó pontokat nem
A büntetés emellett figyelembe vette, hogy Schumacher reakciója ösztönös volt, és nem előre kitervelt szándékkal történt – Hill természetesen ezt is vitatta –, illetve az FIA azzal is érvelt, hogy amennyiben mindkét pilóta kiesik, akkor is ez lett volna a büntetés, azaz Schumachertől utólag elvették volna a világbajnoki címet, ami így azért már jóval súlyosabb szankciónak számít. Ezzel kapcsolatban Villeneuve adott hangot a kételyeinek.
A nem hivatalos álláspont szerint egyébként az FIA azért lett volna szigorú abban az esetben is, ha Schumacher lesz a világbajnok, mert aggasztó tendencia kezdett kirajzolódni: a 97-est is beleértve a legutóbbi kilenc évből négyben dőlt el utolsó futamos ütközéssel a vb-cím sorsa. Azóta egyébként egyszer sem – bár 2021-ben sokan meg mertek volna esküdni rá, hogy Max Verstappen nekimegy Lewis Hamiltonnak –, így az FIA tulajdonképpen sikerrel járt.
Miért ment neki Villeneuve-nek?
Hogy Schumacher miért csinálta azt, amit csinál, arról sokféle álláspont napvilágot látott már. Ross Brawn szerint ez egyszerűen egyfajta vészhelyzeti válaszreakció volt Schumachernél, ami olyan, nagy nyomással járó helyzetekben tört elő belőle, amelyekben minden veszni látszott. Hogy nem előre kitervelt cselekedetről volt szó, a német pilóta utólagos reakciója is alátámasztja.
„Michael ráfordult Jacques-ra és megpróbálta kiütni őt – emlékezett vissza Brawn a Race to Perfection című dokumentumfilm-sorozatban. – Michael hibája volt, és nem kellett volna ezt tennie. Érdekes módon, amikor visszatért a bokszba, teljesen más elképzelése volt a történtekről. Egészen addig, amíg nem látta a visszajátszást, és rá nem jött, hogy mi történt valójában.”
„Úgy jött vissza, hogy azt mondta, »ki kell záratnunk Villeneuve-öt«, én viszont azt feleltem, »Michael, meg kellene nézned a visszajátszást, mert attól tartok, hogy nagyon nem ez történt.« Megnézte, majd elcsendesedett. Rájött, hogy nem igazán úgy történtek a dolgok, ahogyan ő azt a pilótafülkében gondolta.”
„Nem tudom, hogyan írjam körül, ez egyfajta ösztönös reakció volt a részéről – ecsetelte a történteket immár a Beyond the Grid podcastban Brawn. – Olyan nagy volt a nyomás. Megnyerhette volna a bajnokságot, ezen a futamon pedig különösen frusztrált lett, mert Frentzen a verseny nagy részében szórakozott vele. Szerintem Michael gyorsabb volt Villeneuve-nél. Nagyon komplex futam volt, és minden ebben a rendellenes viselkedésben tört felszínre.”
Együtt buliztak, de Villeneuve hátsó szándékot sejtett
A jerezi futam után a Williams-csapat annak rendje és módja szerint ünneplésbe kezdett, Adam Cooper újságíró révén pedig azt is megtudhattuk, hogy Eddie Irvine-nak sikerült kicsempésznie kettőt a Willi Weber (Schumacher menedzsere) által a bajnokavatásra legyártott „Michael Schumacher 1997 Forma-1-es világbajnoka” feliratú sapkából, Cooper pedig az egyiket odaadta Jock Clear-nek, aki ezután a fejfedővel parádézott a paddockban.
A szóban forgó sapka:
2. Many were made, few survived… As mentioned in the Jerez story here's my 1997 Michael Schumacher World Champion cap. I had two, but I gave the other to Jock Clear, Jacques Villeneuve's engineer. He still has it!: pic.twitter.com/yFh79TO2hv
Az ünneplés később a Renault búcsúrendezvényén, egy Jerez melletti nightclubban folytatódott, ahová Cooper Villeneuve társaságával érkezett. A bulit azonban nem sokkal éjfél után lelőtték, a jelen levők viszont továbbra is szomjasak voltak, ezért taxiba szálltak, és visszamentek Jerezbe. Menet közben fontolóra vették, hogy beugranak a Marlboro szezonzáró bulijára, erre azonban nem volt lehetőségük, időközben ugyanis annak is vége lett, aminek bizonyítékául szolgált, hogy már egy város melletti körforgalomban összetalálkoztak Schumacherrel, Irvine-nal és a Ferrari csapat több tagjával, amint ők is új bulihelyszín után kutattak.
Egy kis eszmecsere után a felduzzadt társaság arra jutott, hogy visszamennek a hotelba, és ott folytatják a partizást. Ám amint megérkeztek, szomorúan konstatálták, hogy a hotel bárja is bezárt, és Villeneuve, illetve Schumacher unszolására sem nyitották ki. Így aztán az a döntés született, hogy mindenki menjen fel a szobájába, ürítse ki a minibárt, annak tartalmát pedig hozza le. Ennek eredménye az lett, hogy a recepció nagy márványasztala hamarosan megtelt csavaros kiflikkel (kis üveges vodkákkal, whisky-kkel és ginekkel), és kezdődhetett a buli.
Végül, amikor már kicsit kezdett elszabadulni a pokol, a hotel vezetése mégis kinyitotta a bárt, de mivel a személyzet már hazament, Villeneuve és Schumacher állt be csaposnak, utóbbi pedig még egy sárga parókát (a Williams tagjai ebben ünnepeltek, utalva Villeneuve szőke frizurájára) is kapott. „Húszan voltunk, de olyan hangosak, hogy végül odaadták a bár kulcsait. Valaki biztosan fizetett érte” – emlékezett vissza Villeneuve.
A rögtönzött buliból ezután valódi buli lett: Irvine lehozta a gitárját és elkezdett Pink Floydot játszani, Schumacher fizioterapeutája pedig egy dobozból csinált rögtönzött dobot. A kétszeres világbajnok Cooper elmondása szerint eközben nevetgélt és próbált valamiféle csevejt kezdeményezni Villeneuve-el, aki kissé vonakodónak tűnt. „Totálisan furcsa volt, de volt oka” – mondta Villeneuve.
Schumacher nem emlegette fel a balesetet, helyette „Az egész arról szólt, hogy élvezzük az estét és a pultozást, italokkal szolgálva ki mindenkit. Nagyon jól szórakoztunk, színészekként játszottuk a szerepünket. Biztos vagyok benne, hogy [Schumacher] egy része jól szórakozott, mert élvezte, hogy bulizhat. Akkor azt gondoltam, milyen klassz, mert én is ugyanezt tettem volna. »Rendben, legyőztél.« Fogalmam sem volt róla, hogy mi jön ezután.”
Cooper szerint végül szép lassan visszaszállingóztak az emberek a szobájukba, és már csak négyen maradtak: ő, Villeneuve, Schumacher, és a német pilóta két barátja. Megvárták a reggelit, majd Villeneuve egy szemernyi alvás nélkül, reggel 8-kor elindította a napot, mert várt rá egy halom interjú és szponzori kötelezettség. „A felvétel kemény volt, de a világbajnoki cím megnyerése után, egy átbulizott éjszakát követően is ki lehetett bírni. 26 éves voltam, ma ez már lehetetlen lenne. Éjfélkor ágyban lennék.”
Villeneuve tehát abban a tudatban hagyta el Jerezt, hogy Schumacherrel legalább valamelyest jó hangulatban zárták le a feszült évet. Néhány nappal később azonban az egyik német újságban fotók jelentek meg a hotelban rendezett partiról, amelyeken Villeneuve és Schumacher volt látható, ahogy gondtalanul buliznak a bárpult mögött, mintha mi sem történt volna. Cooper állítása szerint csak egyetlen fényképezőgép volt a teremben, méghozzá Schumacher egyik bizalmasánál. Villeneuve 20 évvel az eset után pedig levonta a következtetést: „Ez volt az ő átverése, hogy fényképeket készítenek, és így tálalják a valóságot. Az ő verziója az volt, hogy »Ez majd megmutatja, hogy semmi rosszat nem tettem a versenyen. Nézzétek, barátok vagyunk!« Ezért voltam dühös. Egyáltalán nem számítottam erre.”
Hogy valóban ez volt-e a cél, és hogy Schumachernek volt-e köze a képek megjelenéséhez, az alighanem már soha nem derül ki, mindenesetre a német pilótáról több olyan bulizós sztori is fennmaradt, ami bizonyítja, hogy szerette rendesen kiengedni a gőzt egy-egy fárasztó szezon végén, így aligha azért bulizott, mert a saját renoméjának helyreállítása járt a fejében.
Többek között a Netflix által róla készített dokumentumfilmben is szerepet kap ez az énje: felesége, Corinna Schumacher elmondása alapján mindig elsőként érkezett, és utolsóként távozott a bulikról. A filmben nem mellesleg olyan felvételek is láthatóak, amelyeken Schumacher együtt karaokézik azzal a David Coulthard-al, akivel az 1998-as spái ütközésük után jó ideig nem volt felhőtlen a viszonya, Coulthard pedig saját maga ecseteli, hogy miként szivaroztak és Bacardi-kóláztak.
Schumacher egyébként azóta többször kijelentette, hogy ha egy valamit másképp csinálhatna a pályafutása során, az a 97-es jerezi ütközés lenne, ami után saját bevallása szerint az alvással is gondjai voltak, annyira bántották a történtek. Azok a történtek, amelyekkel a sajtó egészen az 1998-as szezon kezdetéig foglalkozott, mert utána már a Häkkinen-Schumacher párharc uralta a szalagcímeket.
Schumachernek pedig még bőven volt alkalma úgy bulizni a szezon végén, hogy saját világbajnoki címét ünnepelte, miközben Villeneuve többé futamot sem nyert, noha az 1997-es után még hét és fél szezont töltött a Forma-1-ben. Végleg a 2006-os idény közben mondott búcsút a királykategóriának, miután a BMW-Sauber istálló a Német Nagydíj után kirúgta.
2009-ben ezen a napon Luca Badoert nevezték ki a Ferrarinál Felipe Massa helyettesének, de a befásult olasznak rémálomszerű élménye lett.
Badoert, aki egy bő évtizeddel korábbi F1-es pályafutása során nem tudott sokakat lenyűgözni, Massa magyarországi balesete után hívták be, ahol a hűséges brazilnak egy másik autó fémrugója okozott balesetet és sérülést.
Ami Badoernek váratlan és álomszerű versenyülésnek tűnt elsőre, hamar fájdalmas tortúrává változott a valenciai Európa Nagydíjon, ahol a Ferrari másodszámúja a Scuderia F60-asának volánja mögött szenvedett. Végül közel 1,5 másodperccel maradt el a csapat főszereplője, Kimi Räikkönen tempójától.
Egy újabb gyenge spái eredmény után Badoer-t megszabadították a szenvedéseitől, és Monzától kezdve Giancarlo Fisichella váltotta őt.
Az új versenynaptárban két olyan futam is szerepel, ami nem szokványos nevet kapott: a Stájer Nagydíj és a 70. Évforduló Nagydíja. Most visszatekintünk a hasonló esetekre.
?? Pescara Nagydíj, 1957
Az első alkalom, amikor egy ország két nagydíjat rendezett egy évben. A szuezi válság miatt lemondták a Belga és a Holland Nagydíjat is, így a sorozat szervezői az akkor nagy múlttal rendelkező országúti versenyt, a Coppa Acerbót léptették elő világbajnoki rangra. Ráadásul majdnem hosszával ez a helyszín lett a valaha volt leghosszabb, a Nürburgring Norschleifét is megelőzve!
?? Nyugat-Amerikai Nagydíj, Long Beach, 1976-83
Az utcai pálya mai napig rendez versenyeket, de már évtizedek óta nem a királykategóriát, hanem az IndyCart látja vendégül. Ez volt az F1 számtalan hódítási kísérletei közül az egyik, de hiába Long Beach, akkor nem sikerült megmaradnia Amerikában.
?? Caesars Palace Nagydíj, Las Vegas, 1981-82
A magyarul csak Las Vegas Nagydíjként emlegetett versenyt kétszer rendezték meg a Caesars Palace hotel parkolójában. A legméltatlanabb versenyhelyszínnek titulált pálya csak Watkins Glen pénzügyi nehézségei miatt kaphatott helyet a naptárban, és nem is maradt benne sokáig.
?? Dallas Nagydíj, 1984
Mindössze egyszer, rekkenő hőségben került sor a futamra. A pálya alkalmasságát sokat megkérdőjelezték, de végül elrajtolt a mezőny. A verseny talán legérdekesebb története, hogy az akkor még kezdőnek számító Senna az egyik betontömb mindössze 2 mm-es elmozdulása miatt esett ki…
?? Detroit Nagydíj, 1982-88
1982-ben három versenyt is rendeztek az USA-ban. Ez pedig máig egyedülálló. Abban az évben csatlakozott Detroit a Forma-1-hez, az amerikai autóipar Mekkája. A pálya a nehézsége miatt hamar kivívta a versenyzők elismerését. Érdekesség, hogy a mezőny fele sosem fejezte be az itteni futamokat.
?? Európa Nagydíj, 1983-2016 (nem folytonos)
Talán ez a legismertebb példa a listában szereplők közül. Előtte csak úgy odaadták az Európa Nagydíj címét valamelyik versenynek – többek között az 1950-es Brit Nagydíjnak is – 1983-ban azonban a New Yorkba tervezett forduló nem valósult meg, így a páros években Brit Nagydíjat rendező Brands Hatch ugrott be jutott versenylehetőséghez, megalapítva a független Európa Nagydíj gyakorlatát.
Számos jeles esemény kötődik a versenyekhez, például ’84-ben az új Nürburgring bemutatkozása az akkor elő bajnokok betétfutamával, ’85-ben Mansell első győzelme hazai pályán, ’93-ban Senna „isteni köre” Doningtonból, vagy a ’97-es „jerezi ütközet”.
?? Pacific Nagydíj, Okayama, 1994-95
Az Autopolis ’93-as sikertelen kísérletét követően – aminek a doningtoni versenyt köszönthetjük – a következő évben mégis lett Japánnak második futama. Igaz, nem sokáig, hiszen ’95-ben egy földrengés miatt az év végére került át a verseny, mielőtt végleg búcsút mondott az F1-nek.
?? Abu Dhabi Nagydíj, 2009-
Nem feltétlenül gondolná az ember, mégis igaz. Az Egyesült Arab Emírségek fővárosa – és hét emírsége közül a legnagyobb és leggazdagabb – ugyanazt a nevet viseli, ami azonban nem egyezik az Egyesült Nemzetek szerinti országnévvel. Ugyan minden emirátusnak, így Abu Dhabinak is külön teljhatalmú uralkodója van, nem számítanak külön országnak.
Valószínűleg a Stájer Nagydíj és a 70. Évforduló Nagydíja egy év után eltűnik a süllyesztőben, de eközben az egyik futamot hivatalosan Mexikóvárosi Nagydíjra nevezik át…
