A fiatal brazil Enzo Fittipaldi csatlakozott a Red Bull versenyzői akadémiájához. A 21 éves pilóta idén teljes munkaidőben versenyzett a Formula 2-ben a Charouz Racing System színeiben.
Fittipaldi, aki a kétszeres Forma-1-es induló és Haas tartalékpilóta Pietro öccse, hat dobogós helyezéssel a hatodik helyen áll jelenleg az F2 tabelláján. A 2023-as szezonra vonatkozó terveit ugyanakkor még nem közölték. Fittipaldi a közösségi médiáján osztotta meg a hírt:
„Nagy örömmel jelentem be, hogy csatlakozom a Red Bull családjához. Köszönöm Dr. Helmut Markónak és Christian Hornernek ezt a lehetőséget.”
🇧🇷Estou muito feliz em anunciar que agora faço parte da família RedBull! Muito obrigado Dr. Marko e Christian Horner pela oportunidade. – 🇺🇸I’m very happy to announce that I will be joining the RedBull Family! Thank you Dr. Helmut Marko and Christian Horner for the opportunity! pic.twitter.com/CqglwfVnWk
Fittipaldi nagypapája, Emerson 1972-ben és 1974-ben is Forma-1-es világbajnoki címet nyert.
Brazíliának Felipe Massa 2017 végén történt visszavonulása óta nem volt állandó képviselője az F1-es mezőnyben. Felipe Drugovich idén megnyerte a Formula 2 bajnokságát, és azóta az Aston Martinnál tartalékosa lett.
A legutóbbi versenyhétvégén Fernando Alonso megosztó kijelentést tett Lewis Hamiltonnal kapcsolatban, de gyorsan visszakozott. Hamilton azonban így is reagált a megjegyzésre egy képpel, majd szóban is.
Amikor Max Verstappen sikereiről kérdezték Alonsót, ő elmondta, mennyire nagyra tartja a hollandot, mert például Hamiltonhoz képest neki nem csak a csapattársával kellett megküzdenie a bajnoki címeiért.
Most, a Brazil Nagydíj előtt, a téma újra előkerült, hiszen a kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldi nyilatkozta le, hogy egyetért Alonsóval.
„Nagyon nehéz elemezni ezt a kérdést, de a Fernando által említett pontnak van alapja, mert most rendkívül nagy a verseny” – idézi a brazilt a Vegas Insider. „Sokkal nagyobb, mint amikor Lewis nyerte a bajnokságokat, akkor a csapattársa ellen volt. Most ott van Max, aki sokféle ember ellen versenyez. Így ha belegondolsz, igen, Fernandónak igaza van. A különbség az első öt autó között bármelyik kvalifikáción nagyon kicsi idén. Sokkal szorosabb, mint amikor Lewis és Nico vagy Lewis és Bottas volt ott az elején. Ők eléggé fölényben voltak a mezőnnyel szemben. Most nagyon szoros a mezőny. És ez nekem tetszik.”
Vasárnap Spanyolországban a Buggyra csapat pontosan harminc szezont követően búcsúzott az európai kamionversenyzéstől. Ez pedig valóban három nagyon sikeres évtized volt. Nyolc versenyzői bajnoki címet és öt csapatbajnokit is behúztak. Ráadásul a Buggyra mindvégig hű maradt a kamionversenyzéshez, miközben sok pedigrés cég jött és ment.
Pár számadat
A Buggyra versenyzői hihetetlen, 326 futamot nyertek, ami azt jelenti, hogy a csapat minden harmadik versenyen győzelmet aratott. Az alakulat emellett 156 aranyserleget szerzett a csapatbajnokságban. A dobogós helyezések száma is elképesztő: 812 versenyzői dobogós helyezés – ami a versenyek több mint 82%-ában dobogót jelent, és további 334 a csapatnak. És még egy csillagászati szám: a Buggyra összesen 13 052 pontot szerzett a kamionversenyzésben töltött ideje alatt, ami több mint 13 pontot jelent futamonként.
Mérföldkövek
Minden 1993-ban kezdődött, amikor Martin Koloc elkezdett versenyezni, LIAZ-szal. Két évvel később a Sisu Truckkal ünnepelhette első bajnoki címét, majd egy évvel később, 1996-ban megismételte azt. Mindkét szezonban megnyerte a rangos Arany Kormánykerék díjat is.
Egy másik fontos mérföldkő volt a 2001-es év, amikor a Sisu és a Praga márkákat felváltotta a csehországi Roudnice műhelyéből érkező első versenykamion, a Buggyra. 2002-ben Gerd Körber német kamionversenyző nyerte meg a bajnoki címet, folytatva az immár „jó hagyományt”, hogy a következő évben újra megnyerte a címet. A 2007-es szezonban a svájci Markus Bösiger pilótájuk lett Európa-bajnok.
Ezután a tehetséges cseh David Vršecký ült a Buggyra kamionok volánja mögé. Újabb dupla sikert ért el, mivel 2008-ban és 2009-ben uralta az európai pályakamionversenyzést. A Buggyra FIA ETRC-címek gyűjteményét (2005-ig a sorozatot FIA Európa-kupának hívták) öt évvel ezelőtt Adam Lacko tette teljessé, aki akkor Jaramában ünnepelhette az Európa-bajnoki címét.
A versenyzői bajnoki címek mellett a Buggyra öt csapatbajnokit is magáénak tudhat, 2007 és 2009 között három egymás utáni évben, majd 2015-ben és 2017-ben is győztek.
Harminc szezon alatt összesen 23 pilóta, köztük három hölgy versenyzett a Buggyra színeiben. Lenka Vlachová a 2000-es szezonban egy Sisu volánjánál ült. Kilenc évvel ezelőtt a népszerű német pilótanő, Ellen Lohr két futamon indult. A 2020-as szezonban pedig a tehetséges Aliyyah Koloc versenyzett a csapat színeiben.
További érdekes személyiségek, akik Martin Koloc és a Buggyra istálló színeiben versenyeztek: Daniel Landa cseh énekes és a spanyol kamionversenyző legenda, Antonio Albacete. Olyan legendák pedig, mint a kétszeres Forma-1-es világbajnok Emerson Fittipaldi, az egyetlen cseh Forma-1-es pilóta Tomáš Enge, vagy a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) jelenlegi elnöke, Mohammed Ben Sulayem tesztelt a csapatnál a múltban.
Buggyra a Kamion EB-n számokban: Szezonok száma: 30 (1993-2022) Versenyzői bajnoki címek: Martin Koloc 1995-1996, Gerd Körber 2002-2003, Markus Bösiger 2007, David Vršecký 2008-2009, Adam Lacko 2017). Csapatbajnoki címek: 5 (2007-2009, 2015, 2017) Versenyzők száma, 23: Martin Koloc (cseh), David Vršecký (cseh), Daniel Landa (cseh), Chris Tucker (brit), Lenka Vlachová (cseh), Gerd Körber (német), Antonio Albacete (spanyol), Ludovic Faure (francia), Adam Lacko (cseh), Markus Bösiger (svájci), Uwe Nittel (német), Chris Levett (brit), Jurij Jegorov (orosz), Michail „Mike” Konovalov (orosz), Michal Matějovský (cseh), Ellen Lohr (német), Jiří Forman (cseh), Alen Draganovič (szlovén), Enes Draganovič (szlovén), Oliver Janes (brit), Mika Mäkinen (finn), Téo Calvet (francia), Aliyyah Koloc (Egyesült Arab Emírségek). Összes versenyhétvége: 270 Versenyek száma összesen: 985 Győzelmek: 326, azaz az indult versenyek 33,1 %-a. Dobogós helyezések: 812, azaz az indult versenyek 82,44 %-a. Összes pont: 13 052, azaz 13,25 pont indított futamonként.
A brazilok kétszeres világbajnoka Emerson Fittipaldi szerint a Forma-1-nek még további két vagy akár három csapatra is van, ahhoz, hogy a tehetségek esélyt kapjanak a legmagasabb szinten.
A Manor 2016-os becsődölése óta a Forma-1 mezőnyét tíz autó húsz pilótája alkotja, ami nem egy túl magas létszám. Mindezzel azzal szembesül a közvélemény, amikor felbukkannak tehetséges pilóták, de hely számukra alig, vagy szinte nem is akad, többnyire a fizetős pilóták miatt.
Elég csak megnézni az idei mezőnyt és a kispadot. Ugyanis olyan tehetségek nem kaptak állandó lehetőséget az idei évre, mint a Formula 2 bajnoka Oscar Piastri (ő már jövőre bemutatkozhat a McLarennél) vagy a Monzában szenzációsan beugró Nyck de Vries, akinek szintén jó esélyei vannak egy ülésre a 2023-as évre, ellenben az idei F2-t megnyerő Felipe Drugovich-csal, aki az Aston Martin tartalékja lett, de hely a briteknél nem lesz, a tulajdonos fia Lance Stroll és a 41 éves bajnok Fernando Alonso ellenében.
De ha pár évet visszamegyünk az időben, olyan ígéretek maradtak eddig le a Forma-1-es lehetőségről, mint Callum Illott, Robert Shwartzman.
Emerson Fittipaldi – aki személyesen is érintett a kérdésben, ugyanis az egyik unokája Enzo Fittipaldi a Formula 2-ben szerepel, egész jó eredményekkel – szerint a megoldás nagyon egyszerű, új csapatokat kell behozni a Forma-1-be, ezért is szurkol nagyon az Andrettinek.
„A véleményem az, hogy szükségünk van még több csapatra a Forma-1-ben, ezáltal még több ülést lehetne kínálni. A 70-es években voltak olyan Nagydíjak, ahol közel harminc versenyző volt jelen. Egyszerűen csak több autóra van szükségünk, ez jobb lenne a szponzoroknak, a TV közvetítésnek és a fiatal tehetségeknek, akik a Forma-1-ben szeretnének szerepelni. Több lehetőséget adna nekik.” – vélte 1972 és 1974 világbajnoka.
Az Andretti Autosport személyében van egy komoly érdeklődő van már, és Domenicali elmondása szerint többen is érdeklődnének, ám egyelőre a nem nagyon tűnik úgy, hogy bárkinek is lehetne esélye bekerülni, hiszen Andrettiéknek sem sikerült megeggyezniük, pedig hajlandóak lettek volna 200 millió dollárnyi nevezési díjat is fizetni. A csapatok sem feltétlenül ragaszkodnának a létszámbővítéshez, mivel ezzel a saját bevételeiket csökkentenék, ugyanis a tévés jogdíjakat a csapatok között osztják szét. Viszont nézői szempontból nagyon is lenne értelme a gyarapodásnak, hiszen az elszomorító kép, hogy az elmúlt négy Formula 2-es bajnok közül egy volt az idei mezőny tagja, de ez az arány Piastri és De Vries érkezésével javulhat.
A kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldi olasz választásokos politikai karrierje akadályba ütközött. Amikor egy versenyző befejezi Forma-1-es pályafutását, a gondolatainak arra kell irányulniuk, hogy mihez kezdjen, ha már szögre akasztotta a kesztyűt és a sisakot a sorozat után.
A politika világába való belépés is egy lehetőség. Fittipaldi 42 évvel utolsó Forma-1-es futama után ezt az utat kívánta követni, amikor a Fratelli d’Italia (Olasz Testvérek) párt – egy 2012-ben alapított konzervatív és jobboldali populista politikai párt – jelölte őt az olasz parlamenti választásokra. A tizennégyszeres futamgyőztes korábban így nyilatkozott erről:
„Nagyon örülök, hogy indulhatok a szenátusi székért. Már több javaslatot is beadtam a Dél-Amerikában élő olaszok támogatására, akik még mindig erős szálakkal kötődnek hazájukhoz.”
Úgy tűnik azonban, hogy Fittipaldi próbálkozása hasztalan volt. Az olasz Motorsport.com arról számol be, hogy Fittipaldi „a dél-amerikai külföldi választókerület szenátorjelöltje volt, de nem választották meg”. Fittipaldi brazilként is jogosult lett volna a képviselői helyre. Olaszország ugyanis a külföldön élő állampolgárok számára is tart fenn képviselői helyeket. Annak ellenére, hogy Sao Paulóban született, Fittipaldi olasz útlevéllel rendelkezik nagyapja, Pasquale okán, aki Dél-Olaszországból vándorolt Brazíliába, és apja, Wilson révén.
A MAIE (Movimento Associativo Italiani all’Estero/Associative Movement of Italiani Abroad) képviselője, Mario Alejandro Borghese győzedelmeskedne Fittipaldi felett, a Motorsport.com pedig azzal zárta, hogy Fittipaldi így „elhagyja a politikai színteret”.
Bár a Forma-1-es versenyzői karrierje már a múlté, Fittipalditól még mindig nem idegen, hogy véleményt nyilvánítson a sportágról. Nemrégiben azt sugallta, hogy Fernando Alonso még akár háromszoros világbajnok is lehet, miközben arra készül, hogy 2023-ra az Alpine-tól az Aston Martinhoz igazoljon. Ezt már a spanyol Efe hírügynökségnek mondta, amelyet a Mundo Deportivo idézett:
„Persze, hogy van esélye. Ő a legtapasztaltabb versenyző, motivált és igen tehetséges. Ezt idén is megmutatta, tudja mit csinál. Egy versenyző döntése akkor, amikor csapatot vált, az egy személyes döntés, amely olyan körülményeket foglal magában, amelyekről nem tudunk. Kívülről nehéz ebbe belelátni. Nem tudom, hogy az Aston Martin milyen lesz, vagy hogy hol lesz jövőre. Ez egy összetett dolog, ahhoz, hogy most véleményezzem.”
Igazi nagyágyúk is autóba pattantak az Olasz Nagydíj szombati napján. Így többek között például Emerson Fittipaldi, aki mostanság politizálni kezdett és Damon Hill, aki édesapja Graham Lotusát vezette.
Emerson Fittipaldi, kétszeres Forma-1-es bajnok a szélsőjobboldali Fratelli d’Italia párt színeiben indul az olasz szenátusi székért. Giorgia Meloni, a párt, és így a versenyzőlegenda vezetőjeként már korábban elmondta, hogy csodálója az egykori diktátornak és a fasizmus megteremtésének egyik kulcsfigurájának, Benito Mussolininek.
Az Il Giornale olasz napilap szerint a kétszeres Forma-1-es bajnok múlt csütörtökön, Giorgia Melonival, az ellentmondásos vezetővel folytatott hosszas telefonbeszélgetés után, aki már korábban is Benito csodálójának vallotta magát, elfogadta, hogy indul a szeptemberi parlamenti választásokon. A brazil születésű Emerson apai ágon olasz vért hordoz. A kiadvány szerint szintén megkapta a brazil elnök, Jair Bolsonaro támogatását. A Lotus és a McLaren egykori versenyzője a Liga jelöltjét, Luis Roberto Lorenzatót fogja támogatni a kamarai újraválasztásért.
Megválasztása esetén a 76 éves egykori pilóta a sport területén egy olyan projektet kíván vinni, amelynek keretében az őshonos sportolók azonnali, akadályok nélküli felvételét tervezi bármilyen sportbajnokságra, hogy felgyorsítsa az állampolgárság elismerésének folyamatát ezen a sportolóknál.
Fittipaldi apai ágon a Basilicata tartományban, Potenza térségében található Trecchinából származik. A hétgyermekes családapa Emerson igyekszik megvédeni az olasz állampolgársághoz való vér szerinti jogát, amelyet szerinte a baloldali kormányok fenyegetnek.
Az egykori F1-es és IndyCar-versenyző emellett szeretné bevezetni az olasz-brazil és dél-amerikai diplomák automatikus elismerését Olaszországban. Viszonossági megállapodást kötne a szakmai testületeknek, például az ügyvédeknek és az újságíróknak. Létrehozna egy olasz nemzetközi egyetemet, amely a világ minden tájáról érkezőket fogadná. Így nyilatkozott Fittipaldi:
„Nagyon örülök, hogy indulhatok a szeptember 25-i választásokon az olasz szenátusba kerülésért. Már több javaslatot is papírra vetettem, és mindegyiknek az a célja, hogy előmozdítsa az olasz földrészhez, kultúrához és sporthoz erősen kötődő brazilokkal kapcsolatos intézkedéseket. Bízom benne, hogy megkapom a brazil és latin-amerikai választók, valamint az Olaszországban élők és az olaszok támogatását is, akik mindig is a támogatóim voltak.”
Brazíliában júniusban a São Pauló-i bíróság végzésével lefoglalták Fittipaldi vagyonát egy rendezvényszervező céggel szembeni 416 ezer reálos tartozása miatt. Emerson ellen még mindig több mint 60 per folyik a São Pauló-i bíróságon. A további tartozásai meghaladják a 27 millió reált. Azért rejtegeti a vagyonát, hogy ne kelljen elszámolnia velük. Ilyen például az 1976-os Copersucar Fittipaldi modellel, amely a Forma-1-ben futott, és 2019-ben restaurálták.
Mitől jó egy verseny? Sok előzés a futam közben? Komoly stratégiai harc? Nos az Indy 500 sokszor az izgalmas befutói miatt marad emlékezetes.
Ma megnézzük az Indy 500 valaha látott legizgalmasabb célba érkezéseit. Mielőtt bárki leszedné a fejünket… A lista SZUBJEKTÍV!
10. Ryan Hunter-Reay nagy napja – 2014
A 98. Indy 500-at Ryan Hunter-Reay nyerte, aki így az első amerikai születésű győztes lett Sam Hornish, Jr. 2006-os győzelme óta. Hunter-Reay 0,0600 másodperces előnnyel utasította maga mögé a második helyezett Hélio Castronevest, ami a második legszorosabb befutó volt a verseny történetében.
9. Sok balszerencse, és egy csipetnyi szerencse – 1991
A csillagok együtt álltak Rick Mears számára, amikor 1991-es győzelmére került sor. Időt vesztett. Defektet kapott. Kizárt volt, hogy megnyerje a versenyt. Aztán egy tökéletesen időzített sárga megadta neki az újraindításnál azt az esélyt, amire szüksége volt ahhoz, hogy a vezető Michael Andrettit maga mögé utasítsa. Így Mears négyszeres Indy 500-as győztes lett.
8. Rossi becsorog a célba – 2016
Az Indy 500 100. futama egyike volt azoknak az ikonikus eseményeknek, amelyeket látnod kell, hogy elhidd, és Alexander Rossi újonc győzelme ilyen volt. Az amerikai versenyző átkocogott a célvonalon, miután a csapata felrajzolt neki egy olyan üzemanyag-taktikát, amit lehetetlen volt végrehajtani. Ő mégis megcsinálta.
7. Megpördülés után győzelem – 1985
Tudod, hogy szerencsés vagy, amikor az autód egyre jobb és jobb lesz a verseny során, és ez történt Danny Sullivannal 1985-ben. Viszont amikor Mario Andretti megelőzésére került a sor, Sullivan egy teljes 360 fokos pördülést produkált – bár valahogy sikerült megmentenie az autót. Sullivan még ezután is képes volt átvenni és megtartani a vezetést a verseny utolsó 20 körében.
6. A történelem legszorosabb Indy 500-a – 1992
Az 1992-es Indy 500 számtalan okból emlékezetes – Michael Andretti drámai veresége, egy epikus újraindítás, és ami a legfontosabb, az a tény, hogy úgy vonult be a történelembe, mint minden idők legszorosabb Indy 500-as futama.
Al Unser Jr. megörökölte a vezetést Andrettitől, de Scott Goodyear ott volt a nyomában egészen a kockás zászlóig. Végül Unser előnye mindössze 0,043 másodperc volt a célvonalnál.
5. Mindent vagy semmit, avagy Simon Pagenaud győzelme – 2019
Simon Pagenaud úgy tűnt, hogy a 2019-es szezon végén elveszíti a Team Penske-nél betöltött szerepét… egészen addig, amíg be nem söpörte a májusi hónapot (Indy GP, és Indy 500), és kényelmes második helyezést ért el az IndyCar bajnokságban.
Alexander Rossival epikus csatát vívva az utolsó körben megnyerte Pagenaud az Indy 500-at.
https://www.youtube.com/watch?v=DqAlw2SwNtM
4. Az első igazán szoros befutó az Indy 500-ak történetében – 1982
Az, hogy egy Indy 500 az utolsó körben dőlt el, akkoriban ritka dolognak számított, így amikor Gordon Johncock és Rick Mears 1982-ben epikus csatát vívott egymással a kockás zászlóig, az őszintén szólva elképesztő esemény volt.
3. Fittpialdi vitatott első győzelme az Indy 500-on – 1989
1989-ben Al Unser Jr. és Emerson Fittipaldi kerék a kerék ellen – szó szerint! – próbálta megszerezni a hőn áhított győzelmet. A versenyzők összeértek, Unser a falnak csapódott, Fittipaldi pedig sárga zászló alatt megszerezte élete első Indy 500 győzelmét.
Az IndyCar-rajongók körében még mindig vita tárgya a baleset – vajon szándékos volt-e az eset?
A zseniális plusz: Unser Jr. be akart mutatni Fittipaldinak, de végiggondolta, hogy mindez veterán brazil kollégája első Indy 500 győzelme volt, és végül megtapsolta őt.
2. Az Andretti átok újra lecsap – 2006
Á, az Andretti átok: Mindannyian hallottunk róla, és 2006 volt az a verseny, amely bebetonozta az Andretti család fájdalmát.
A mindössze 19 éves Marco Andretti fej-fej mellett haladt édesapjával, Michaellel, az első és a második helyen, mindössze négy körrel a vége előtt. Marco megelőzte Michaelt, Michael pedig megpróbálta feltartóztatni a versenytársakat, de ez végül nem jött össze – Sam Hornish Jr. az utolsó métereken megszerezte a győzelmet.
1. Hildebrand az utolsó kanyarban bukja el a biztos győzelmet – 2011
A 2011-es esemény sok szempontból legendás. Az újonc J.R. Hildebrand egészen a célig vezette VOLNA a versenyt, de a lassabb forgalomban haladók megelőzésére tett erőfeszítései miatt az utolsó kanyarban a falnak csapódott.
Törött autóját a célba vonszolta (a 2. helyen ért célba végül), miközben Dan Wheldon elszáguldott mellette, és megszerezte a győzelmet. Ez lett Wheldon karrierjének utolsó IndyCar győzelme; a brit versenyző még abban az évben életét vesztette egy versenybalesetben.
A McLaren rajongói örömüket lelik majd Emerson Fittipaldi jóslatában a csapattal kapcsolatban, a korábbi Forma-1-es világbajnok ugyanis azt sugallja, hogy az autó egyre jobb lesz, és Monaco után igen versenyképesek lehetnek.
A McLaren fejlődött talán az összes csapat közül a legtöbbet a bahreini szezon eleji kiindulóponthoz képest. Onnan kezdve, hogy mindkét autójuk a pontokon kívül végzett, a csapat keményen dolgozott azért, hogy megfordítsa a dolgokat, és ezt Lando Norris is alátámasztotta, aki a múlt hétvégén Imolában dobogós helyet szerzett. Úgy tűnik tehát, hogy hirtelen a harmadik leggyorsabb autónak számítanak a mezőnyben, és a korábbi világbajnok Fittipaldi azt gondolja, hogy minden egyes futammal egyre jobbak lesznek. A Vegas Insidernek nyilatkozott:
„Szerintem a McLaren minden egyes újabb futammal egyre versenyképesebb lesz. Azt mondanám, Monaco után különösen versenyképesek lehetnek. Ez a személyes véleményem. Imolában a McLaren a harmadik sorból indult. Ez azt jelenti, hogy jók, gyorsak és konzisztensek az autóik.”
A McLaren és a száguldó cirkusz többi tagjának a következő hétvégén a Miami Nagydíj következik, amely megrendezésére először kerül sor. Érdemes lesz figyelni, hogy kinek fekszik leginkább a pálya. A McLaren ugyanakkor abban reménykedik, hogy tovább tudják tartani a lépést az élmezőnyben a fejlődésükkel.
Május 1-én mindig a legendás Ayrton Sennára emlékezünk, mi pedig úgy döntöttünk, hogy megosztjuk veletek IndyCar tesztjének igaz történetét.
1992 decemberében a Forma-1 legendás alakja, Ayrton Senna tesztelt egy Penske IndyCar-t.
Cikkünkben a brazil aznapi mérnöke, Nigel Beresford, valamint Roger Penske emlékeit idézzük fel.
Ayrton Senna tudta, hogy az 1993-as F1-es szezon valószínűleg hatalmas csalódással fog végződni.
McLaren-csapata elvesztette a Honda-motorokat, és a háromszoros világbajnok tudta, hogy a Ford motor erőtlen lesz ősriválisa, Alain Prost Williams-Renault-jával szemben.
Senna mérlegelte a lehetőségeit, és szerette volna megtapasztalni, milyen is valójában egy IndyCar – egy olyan autó, amelyben nincs meg az összes elektronikus kütyü, ami az 1990-es évek elején az F1-es gépeket jellemezte.
Nigel Beresford, aki ma a Formula E-ben szereplő Dragon Racing technikai igazgatója, aznap Senna mérnökeként tevékenykedett, – és elmesélte, mi történt 1992. december 10-én.
„Úgy terveztük, hogy három napig teszteljük a Penske új PC22-esét” – mondta Beresford a Motorsport.com-nak.
„Az elsőt a Firebird Raceway West-en tartottuk volna, egy nagyon rövid, 1,1 mérföldes országúti pályán. Volt egy 1992-es Penske, amit összehasonlító autóként és alapként használhattunk.”
Az utolsó pillanatban kötött megállapodás
Néhány nappal a teszt előtt Emerson Fittipaldi és a Marlboro révén megállapodás született arról, hogy Senna vezetheti a ’92-es autót.
„Ez egy utolsó pillanatban kötött megállapodás volt” – emlékezett vissza Beresford. „Senna szinte teljesen egyedül érkezett.”
„Utoljára az 1991-es Ausztrál Nagydíjon láttam őt Adelaide-ben. Egy évvel később egy ilyen hétköznapi helyen látni valakit, mint ő, elég szürreális volt.”
Senna nagyon jól dolgozott együtt a csapattal Forrás: YouTube/Interview with Roger Penske – Ayrton Senna’s test on F-Indy/Ricardo Legname
A napot Emerson Fittipaldi – a Penske akkori teljes munkaidős versenyzője – kezdte, a hideg pályán.
Egy rövid szünet után azonban már Sennán volt a sor.
„Normális esetben a Forma-1-es versenyzők azonnal tempót diktálnak” – mondta Beresford. „Ayrton kezdetben elég lassú köröket kezdett futni, és ez meglepetés volt.”
„Ebben az autóban szekvenciális sebességváltó volt, és Sennának újra hozzá kellett szoknia a sebességváltó használatához. Időnként eltévedt a sebességfokozatok között. Teljesen leállította az autót, kiválasztotta az első fokozatot, majd újra elindult.”
Ayrton Sennának hozzá kellett szoknia a turbós autó sajátosságaihoz. Miután 14 kört teljesített, 49,5 másodperces legjobb körrel tért vissza a boxba.
„Elmondta, hogy a motor nagyon jól vezethető, és elég nehéznek találta az autót – nem olyan fürge, mint egy sokkal könnyebb F1-es autó -, és hozzátette, hogy nem tudja, milyen fordulatszámot húz, mert a motor hangja annyira más” – tette hozzá Beresford.
„A Firebirdnek van egy közepesen gyors kanyarja, és Senna éppen akkor kezdte el nyomni az autót abban a kanyarban. Érezte az autó súlyát; nem akarta a határig nyomni. Nem ez volt a megfelelő hely és idő erre.
„Látni akarta az autó érzékenységét, ezért lágyabb rugókat tettünk hátra, lecsatlakoztattuk a hátsó kipörgésgátlót, és 20 gallon metanolt adtunk hozzá.”
„Elképesztően gyors”
A háromszoros világbajnok egy másik 10 körös etapot is megtett ugyanezzel a gumiszettel, és 49,09 másodperc alatt érte el a legjobb időt.
„Visszajött a boxba, és azt mondta: ‘Köszönöm szépen, megtanultam, amit tudnom kellett.’ Kiszállt az autóból, és ennyi volt” – folytatta Beresford.
„Senna semmilyen szinten nem okozott csalódást. Egyszerűen elképesztően gyors volt. Emmo legjobb köre 49,7 volt, szemben Senna 49,09-es idejével.
A nap végén Emerson 48,5-öt ment az új Penske-vel, és ez mindössze 0,6 másodperccel volt gyorsabb Sennánál. Ez nagyon jó volt, figyelembe véve, hogy Ayrton egy egyéves autóval, régi gumikon ment.”
„Számomra ez azt jelezte, hogy milyen rendkívüli gyorsan tudott alkalmazkodni és megközelíteni a versenyképes időket.”
Roger Penske ugrott a lehetőségre
A csapat tulajdonosa, Roger Penske egy későbbi interjúban elmondta, hogy hatalmas megtiszteltetésnek tartotta azt, hogy egy ilyen ikon, mint Ayrton Senna beült az egyik autójába.
„Mindenki ott akart lenni” – emlékezett vissza Roger Penske. „Ott volt Emerson Fittipaldi, Paul Tracy, és az autó főtervezője, Nigel Bennett is. Nagyon izgalmas nap volt.”
Az IndyCar történetének legsikeresebb csapatfőnöke elismerte, hogy reális lehetőséget látott Senna leigazolásában.
„Eléggé furcsa helyzetbe került Senna, mert nem volt minden rendben az akkori csapatánál. Szóval le akartuk igazolni őt a szezonra. Külön érdekesség volt, hogy néhány nappal a teszt előtt a Newman-Haas csapat felhívott minket, hogy náluk Mansell fog vezetni.”
„Minden követ megmozgattunk, hogy a mi autónkat vezesse Senna” – jelentette ki Penske.
A legendás csapattulaj arra is visszaemlékezett milyen volt Senna.
„Egyedül érkezett, és mindenkivel nagyon kedves volt. Közösen vacsorázott a versenyzőinkkel. Egyáltalán nem éreztette azt, hogy ő egy sztár lenne.”
„Számomra nagyon fontos, hogy a versenyzőm csapatjátékos legyen, és Senna személyisége pont ilyen volt. Nagyon jól dolgozott együtt a csapattal. Igazán különleges ember volt.”
„Elképesztő lett volna ha sikerül leigazolnunk, de így is elmondhatom, hogy Senna vezette az egyik autómat.”
