Eddie Irvine az Olasz Nagydíjon kifejtette, Lewis Hamilton miért nem fogja tudni megtenni azt, amit Michael Schumacher.
A Ferrarival 1996 és 1999 között négy szezont lehúzó, utolsó idényében négy futamgyőzelemmel a szezonzáró Japán Nagydíjig a vb-címért küzdő Eddie Irvine is jelen volt a múlt hétvégi Olasz Nagydíjon, és ha már Monzában járt, kissé kellemetlen helyzetbe hozta a rajtrácson Martin Brundle-t. A bohém ír ugyanakkor a komolyabb arcát is megmutatta, amikor azt fejtegette a Sky Sports-nak, hogy Michael Schumacherhez hasonlóan Lewis Hamiltonnak is korábban kellett volna Maranellóba igazolnia ahhoz, hogy sikereket érjen el.
Hiszen 1996-os első Ferrarinál töltött évében a Benettonnal két vb-címet nyerő Schumacher még csak az ötödik teljes idényét taposta és még csak 27 éves volt, de így is csak közel 31 évesen ért fel először a Ferrarival a csúcsra. Ezzel szemben Hamilton hét vb-címmel a zsebében, 19. F1-es szezonjában, 40 évesen kezdett Maranellóban.
„Mindig van egy ár. Michael sokat feláldozott, valószínűleg két-három világbajnoki címet azért, hogy a Benettont elhagyva a Ferrarihoz menjen – utalt arra Irvine, hogy Schumacher szerinte még nyerhetett volna a Benettonnal vb-címeket. – Senkinek fogalma sincs róla, hogy az első néhány évben mennyire rossz volt a helyzet a Ferrarinál. Michel tudta, nincs értelme [a Benettonnál maradnia], mert annyival jobb volt mindenki másnál, ezért eldöntötte, hogy »oda fogok menni«, és ez csodálatos volt.”
„Az emberek elefelejtik, hogy négy évbe telt neki. Mindig ott volt a közelében, de a belét is kitaposta az autónak, hogy ott legyen. Szóval nagyon könnyen megesett, hogy nem jött össze. Imádnám, ha [Max] Verstappen a Ferrarihoz jönne, és remélem, hogy nem hagyja túl későre, mint Lewis” – jelentette ki az ír, aki szerint tehát Hamiltonnak korábban kellett volna a Ferrarihoz igazolnia ahhoz, hogy Maranellóban is világbajnok legyen.
Persze Hamilton mellett szól a mérhetetlen tapasztalata, viszont ellene az életkora és az, hogy 18 idényen át teljesen más kultúrában működő F1-es csapatokban versenyzett. Irvine-nal egyelőre pedig azért is nehéz lenne vitatkozni, mert Charles Leclerc 12-4-re vezet az időmérőkön a hétszeres világbajnok ellen, aki az utóbbi két hétvégén szemmel láthatóan jobban érzi magát az autóban, de Leclerc ezzel együtt továbbra is gyorsabb nála.
A Ferrari egyik korábbi meghatározó versenyzője is kilátogatott az Olasz Nagydíjra, majd megtrollkodta a Sky Sports élő közvetítését.
Mindig történik valami ott, ahol Eddie Irvine megjelenik. Ez így volt akkoriban, amikor az ír Playboy még versenyzett, de így van azóta is, hogy visszavonult. Az 1993 és 2002 között a Jordan, a Ferrari és a Jaguar színeiben induló, a maranellóiakat 1996 és 1999 között erősítő, utolsó évében 4 futamot nyerő és a vb-címért az utolsó pillanatig harcban levő Irvine is ellátogatott a hétvégi Olasz Nagydíjra, ha pedig már ott volt, Nico Rosberg társaságában mikrofonvégre kapta őt a rajtrácson az a Martin Brundle, akit az 1994-es Brazil Nagydíjon felelőtlen viselkedésével kis híján megölt.
Harag persze nincs a két korábbi versenyző között, amit Irvine viccelődése is mutatott. De előbb még arról beszélt, hogy hiába vett részt összesen 9 Olasz Nagydíjon és állt dobogón kétszer is (1998-ban második lett a Ferrarival Michael Schumacher mögött, 2002-ben pedig harmadik a Jaguarral a két Ferrari mögött), akkoriban nem tudta kiélvezni azt a hangulatot, ami évről évre megtapasztalható a legendás pályán.
„Jobb ex-Ferrari-pilótának lenni, itt állni, megélni ezt. Mert amikor versenyző voltam, soha nem tapasztaltam meg, mivel az autóra koncentráltam. Csak az eredmény számított. Ez egy ünnepély, de soha nem figyeltem oda rá egészen vasárnap estig. Onnantól remek volt. Imádok most ide jönni, mert először tapasztalom ezt meg.”
Brundle ezután viccesen megjegyezte, hogy sokat látja mostanában Irvine-t versenyen, és esetleg a visszatérést tervezi 59 évesen? „Ez Stefano [Domenicali], a Forma–1 főnöke miatt van, aki jó barát, úgyhogy mindig ad belépőt” – utalt az olaszra Irvine, akivel a Ferrarinál együtt dolgozott, majd hozzátette: „Amíg Bernie [Ecclestone] volt a főnök, szokása volt megszorongatni a tökeimet, én pedig nem szeretem, ha megszorongatják a tökeimet.”
Az élő adásban sugárzott interjúban Brundle itt érezte szükségét közbelépni és közölte: „Bajba fogsz sodorni. Tudod, hogy bajba fogsz sodorni. Ez az interjú vége. Borzasztó ember vagy! Viszlát!” – mondta nevetve, majd Rosberggel ott is hagyták Irvine-t.
Szenzációs részleteket tartalmazó interjút készített nemrég André Lottererrel a The-Race.com.
Tavaly, 43 évesen kétszeres endurance-világbajnok lett, de a Porsche nem tartotta meg, így a Hyundai új WEC-programjában folytatja a pályafutását André Lotterer, akinek a neve annyira összeforrt a hosszú távú versenyzéssel, hogy egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy jelentős formaautós karrier áll a háta mögött, a 2000-es évek elején pedig a Jaguar tesztpilótájaként attól sem állt távol, hogy megtegye azt a bizonyos utolsó lépést, és bekerüljön a száguldó cirkuszba. Ez végül akkor nem jött össze, ám 2014-ben, a Belga Nagydíjon végül kipipálhatta az F1-es szereplést a Caterhammel, noha a versenyen mindössze 1,5 kör jutott neki. Ezután a szezonzárón is számítottak volna rá, ám azt már nem vállalta, mert eléggé nagy csalódásként élte meg a hibrid-autó teljesítményét, és úgy döntött, hogy inkább a hosszú távú versenyzésre koncentrál.
Bővebben Lotterer caterhames cameójáról:
Na de most ugorjunk vissza az időben arra a bizonyos jaguaros lehetőségre. Lotterer 1998-ban és 1999-ben német Formula BMW Junior bajnok lett, majd 2000-ben már a német F3-ban versenyzett, ahol az összetett negyedik helyén végzett. Ekkor már a Red Bull és Helmut Marko is érdeklődött iránta és tesztet ajánlott neki az F3000-es csapatában, de menedzserének jaguaros kapcsolatait kihasználva Lotterer inkább a brit F3 mellett döntött, mert hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nála egy évvel idősebb James Courtney-val számos tesztlehetőséget kaphat a második F1-es idényét taposó márkánál.
Miután egy örömlányos incidens miatt 2001 májusában a Jaguar menesztette tesztpilótai állásából Tomas Schecktert, az 1979-es világbajnok Jody Scheckter fiát, Courtney és Lotterer vették át az ő feladatait is, ami jóval több tesztet jelentett. Az áttörés egy monzai teszten jött el, ahol Lotterer a beteg Eddie Irvine helyére beugorva nagyon jól teljesített, komoly benyomást téve a Jaguarra és más csapatokra.
„Egyáltalán nem néztek ki rosszul a dolgok, de aztán teljesen kicserélődött a menedzsment, Niki Lauda érkezett, és a két ember, aki támogatott engem, szintén elment vagy más dolgokra koncentrált. Azt hiszem, csak nem voltam jókor jó helyen” – nyilatkozta Lotterer a The-Race.com-nak
Ennek ellenére a 2002-es szezon során is folytatta a tesztelést a Jaguarnak, miközben egyéb, olykor igen megmosolyogtató feladatokat is el kellett látnia. „Az egyik versenyen Eddie szólt, hogy a verseny végén vegyem fel a parc fermé mellett egy robogóval, hogy elvihessem a pálya egy stratégiai pontjára, ahol Enrico [Zanarini, Irvine menedzsere] várta egy bérelt autóval. Így kikerülte a dugót és el tudott jutni Saint Tropez-ba. Semmi megbeszélés, semmi köszönés, elképesztő volt, tényleg.”
„Jól kijöttem Eddie-vel, noha elsőre tudomást sem vett rólam, mondván csak egy újabb kölyök vagyok. De amikor lenyúltam az egyik barátnőjét, elkezdett kicsit jobban tisztelni.”
Lotterer utólag kissé sajnálja, hogy nem volt rámenősebb és követelt ki magának valahol egy lehetőséget, miközben a Sauber például tesztet ajánlott neki, de amikor Felipe Massa nagyon jól ment az azt megelőző teszten, Lotterer menedzsere úgy vélte, ha elmennek és rosszabbak lesznek a brazilnál, az nem lesz előnyös nekik. „Visszatekintve meg kellett volna csinálnom a tesztet, mert a Sauber érdeklődött. Talán az a lecke ebből, hogy kicsit jobba a saját kezembe kellett volna vennem a dolgokat ahelyett, hogy a menedzsmentemre támaszkodok. Talán egy kicsit túl szégyellős voltam ehhez, vagy azt gondoltam, működni fog azokkal, akikkel vagyok, de végül nem így lett.”
Irvine (balra) és Lotterer a 2002-es Brit Nagydíjon
2002 novemberében még vendégszerepelt egyet a CART-ban, 2003-ra pedig Japán felé vette az irányt a Formula Nipponba (ma már Super Formula), ahonnan korábban többeknek is összejött a váltás az F1-be (például Irvine-nak), ám ekkorra az F1-es csapatok már kevésbé figyelték az első számú japán formaautós szériát. Lotterer azonban jól érezte magát és eredményes is volt: nyolc szezonon keresztül egyszer sem végzett az összetett hatodik helyén kívül, míg végül 2011-ben bajnok lett. Összesen 15 szezont húzott le, amelyek során 23 győzelmet ért el.
Az igazán nagy sikerek azonban csak ezután jöttek a három Le Mans-i 24 óráson elért győzelem és két WEC-világbajnoki cím képében, miközben 2017 és 2023 között a Techeetah, a Porsche és az Andretti színeiben 8 dobogót is elért a Formula E-ben.
25 éve rendezték az első Maláj Nagydíjat, amelyen Michael Schumacher szenzációs visszatérése és a Ferrari majdnem kizárása mellett történt egy kevésbé hangsúlyos, ám az 1999-es világbajnoki cím szempontjából kulcsfontosságú mozzanat is.
25 évvel ezelőtt ezen a napon, október 17-én rendezték az első Forma–1-es Maláj Nagydíjat, és mivel a szepangi pálya az 1999-es idény utolsó előtti helyszíneként debütált a versenynaptárban, a világbajnoki címekért zajló csata hajrájának is részesévé vált. Matematikailag még négyen, Mika Häkkinen (62 pont), Eddie Irvine (60 pont), Heinz-Harald Frentzen és David Coulthard lehettek világbajnokok a pilóták között, míg a konstruktőrök pontversenyében a McLaren (110 pont) harcolt a Ferrarival (102 pont).
A valóságban persze már Häkkinen és Irvine csatájára korlátozódott az egyéni küzdelem is – Coulthard és Frentzen ki is szállt belőle a maláj verseny után –, hiszen akkoriban 10 pont járt egy győzelemért, a Jordan német, illetve a McLaren skót versenyzőjének esélyei így igencsak halványnak tűntek (pláne, hogy a Ferrari és a McLaren volt a két leggyorsabb autó, a Jordan pedig végül sem Malajziában, sem Szuzukában nem bizonyult elég jónak ahhoz, hogy a felvegye ezzel a két csapattal a versenyt).
Irvine esélyeit eközben növelte, hogy a Maláj Nagydíjon tért vissza kettős lábtöréséből az 1999-es szezont valószínűleg már kiülni szándékozó, Luca di Montezemolo Ferrari-elnök által azonban autóba parancsolt Michael Schumacher, aki az időmérőn mindenkit elhomályosított, majd a versenyen remekül játszotta a hátvédet, és csapattársát kétszer is elengedve megnyerette Irvine-nal a versenyt. Ezzel az ír átvette a vezetést a pontversenyben és 4 pontos előnnyel várhatta a szuzukai finálét, miközben Häkkinen a 3. helyre hozta be a McLarent.
Japánban végül a finn pilóta nyert, amivel Irvine helyezésétől függetlenül világbajnok lett – a Ferrari versenyzőjének a második hely is kevés lett volna, mert pontegyenlőségnél is Häkkinen a világbajnok –, így a szezonzárót a pole-ból kezdő, majd a második helyen végigautókázó Schumachert nem kérték Irvine elengedésére. Ám teljesen más lett volna a helyzet, ha nem történik meg az a Maláj Nagydíj utolsó előtti körében, ami megtörtént, és amiről nézők milliói úgy, ahogy van, le is maradtak.
A malajziai futam hajrájában Häkkinen ugyanis csak a 4. helyen haladt, az utolsó dobogós pozíciót elfoglaló Johnny Herbert pedig hősiesen tartotta őt maga mögött a Stewart-Forddal. A három héttel azelőtt a nürburgringi káoszfutamot megnyerő brit gumijai azonban vészesen fogytak, két és fél körrel a leintés előtt Herbert pedig hibázott a pálya középső részén, aminek köszönhetően Häkkinen rátapadt, majd az utolsó kanyarban kifékezte őt.
Mindezt azonban a világszerte sugárzott nemzetközi adás nézői nem láthatták, a malajziai rendező és a maláj operatőrök ugyanis botrányosan gyengén teljesítettek – például Schumacher második elengedési manővere sem volt meg, helyette az üres pálya viszont igen –, ezért éppen azt nézhettük, ahogyan Frentzen körözget. A 2002-es szezon után megszüntetett F1 Digital adásának fizetős nézői azért legalább nem maradtak le Häkkinen és Herbert párharcáról, miként a foghíjas lelátókon ülő nézők sem, utóbbiak közül valaki pedig tavaly feltöltötte az előzésről készített amatőr felvételét a Redditre:
Már akkor is lehetett sejteni, hogy az utolsó pillanatos előzésnek később nagy szerepe lehet, és végül lett is, hiszen amennyiben Häkkinen a 4. helyen ért volna célba Malajziában, Irvine 5 pontos előnnyel várhatta volna a szezonzárót. Ebben az esetben pedig Häkkinen hiába nyer Szuzukában, a Ferrari félreállította volna Michael Schumachert a második helyről, az ír versenyző pedig megnyerte volna a vb-t.
Hogy ennek a Ferrarinál nem feltétlenül mindenki örült volna, arról testvéroldalunkon ITT írtunk korábban, arról pedig ITT, hogy a maranellóiak hogyan bukhatták volna el az esélyt mindkét vb-címre már a Maláj Nagydíj után felmerült szabálytalansággal.
Két héttel dzsiddai vakbéleltávolítása után az Ausztrál Nagydíjon problémamentes visszatérést produkálva a második helyre kvalifikálta a Ferrarit Carlos Sainz. Nem ő az első, akinek szezonjába ez a váratlan egészségügyi ok zavart bele. Hiánypótló összeállítás a Forma-1 legemlékezetesebb vakbélgyulladásairól.
Sainzot a Szaúd-arábiai Nagydíj versenyhétvégéje során diagnosztizálták, így esély sem volt arra, hogy egy futam kihagyása nélkül átessen ezen a ma már rutinszernek számító műtéten. Azon a futamon Oliver Bearman helyettesítette, de két héttel később, az Ausztrál Nagydíj hétvégéjén már fájdalom nélkül vissza tudott ülni az autóba, s noha némi kényelmetlen érzésről azért beszámolt és a szokásos edzésmunkát is kihagyta, az időmérőn csak Max Verstappen volt gyorsabb nála, így a teljesítményében semmi nyoma nem maradt annak, hogy nemrég a műtőasztalt is megjárta.
De mi lett a sorsa más versenyzőknek, akiket vakbélgyulladás helyezett parkolópályára a sport történetében?
Három nap múlva újra a pályán – Andrea Montermini
A felépülés sebessége egyénenként eltérő, de szinte csodával határos gyógyulást mutatott be 1995-ben a Pacific versenyzője, Andrea Montermini. Az olaszt a San Marinó-i Nagydíj előtti kedden diagnosztizálták és műtötte meg Modenában a motorsportok akkori egyik legismertebb sebésze, Dr. Claudio Costa. Costa az akkoriban még újszerűnek számító, ma már általános laporoszkópos eljárást választotta, amelyben csak három apró lyukat szúrt a hasfalba, így nem volt szükség vágásra, jelentősen csökkentve a fájdalmat és a felépülési időt. Montermini csütörtökön már ott volt a paddockban, a korabeli beszámolók szerint pedig gyógyulását csak tovább gyorsította, hogy máris más, beugrásra vágyó versenyzőket látott szimatolni az autója körül. Pedig a Pacific finoman szólva sem számított ütőképes technikának, az előző szezonban a rajtrácsra való kvalifikálással is legtöbbször meggyűlt a baja, két szezonja alatt a csapat legjobb rajthelye a 19. volt, és pontot sem szerzett. Montermini azonban ragaszkodott az üléshez, és bár a csütörtöki edzéseket még kihagyta, pénteken, három nappal műtétje után az F1 orvosa, Sid Watkins jóváhagyásával már megkezdhette a hétvégét, ahol végül a 26 fős mezőnyben a 24. helyről rajtolt, de 15 kör után váltóhiba miatt kiesett.
Visszatérés dobogóval – Mika Häkkinen
Ugyanazon év, 1995 októberében Mika Häkkinenen is műtétet kellett végrehajtani valamikor az Európa Nagydíj és a Csendes-óceáni Nagydíj között, ami miatt a finn nem tudott rajthoz állni Aidában. A McLaren kellően korán tudott erről ahhoz, hogy a Japánba való utazás előtt még Silverstone-ban aktivizálja egy intenzív gyakorlásra tesztpilótáját, Jan Magnussent, aki megkapta a debütálás lehetőségét Häkkinen autójában. Az akkor hároméves Kevin Magnussen apja jól kiállta a próbát, az időmérőn és a számára 10. hellyel záruló versenyen is közvetlenül csapattársa, Mark Blundell mögött végzett, amivel úgy tűnt, máris jó benyomást tett a paddockra, s be is indultak a találgatások, hol kaphat egész éves ülést a következő szezonra. Ám Magnussen ezt követően csak 1997-ben versenyezhetett legközelebb, a Stewartnál, onnan pedig másfél szezonnal későbbi távozása az F1-es karrierjének végét is jelentette.
Häkkinen egy héttel később, a Japán Nagydíjon már visszatért, s remek második helyet szerzett Michael Schumacher mögött. Az ekkor még első futamgyőzelmét hajszoló finn vakbélműtétjét azonban gyorsan feledésbe is burkolta egy sokkal súlyosabb sérülés, hiszen két héttel később, az adelaide-i szezonzárón egy defekt miatti balesetben életveszélyes sérüléseket szenvedett. De a holtszezonban ebből is felépült, motivált maradt a visszatérésre, s sikerévei még csak ezután kezdődtek.
A legelső F1-es futamon dobogós Reg Parnell tragédiával végződő esete már nem versenyzői karrierje során történt, hanem 1964-ben, amikor a saját nevét viselő ügyfélcsapatát irányította a királykategóriában, amely akkoriban a Lolától és a Lotustól vásárolt modellekkel nevezett a bajnokságba. Az 1963 legvégén rendezett dél-afrikai szezonzáróra nem utazott el a csapat, ellenben Parnell ezekben a napokban vakbélgyulladással kórházba került. A műtét során azonban komplikációk léptek fel, amelyekbe január 7-én, 52 éves korában Parnell belehalt. Akkori versenyzője, Chris Amon évtizedekkel később a Motorsport Magazine-nak így emlékezett vissza a történtekre:
„1964-re Regnek nagy tervei voltak: Lotus 25-ös karosszéria Mike Hailwoodnak és nekem, és a legfrissebb Climax V8-as motor. Vakbélgyulladást kapott, de makacssága miatt nem ment orvoshoz, és mire sikerült őt eljuttatni a kórházba, már túl késő volt. Csak 52 évet élt. A fia, Tim vette át az egészet, és mindent megtett, de a lélek már kiveszett a csapatból.”
A Virginnél versenyző német pilótának 2011. február 27-én kellett kórházba mennie, ami két héttel lett volna a szezonnyitó előtt – ha minden a tervek szerint alakul, noha akkor már tudni lehetett, hogy a Bahreini Nagydíj nem fog otthont adni a szezonnyitónak az országban kirobbant felkelés miatt. Ehelyett egy negyedik előszezoni tesztet is beiktatott az F1 annak a hétnek a második felére Barcelonában, amin Glock nem vett részt. Soha nem fog kiderülni, hogy egy esetleges nagydíjhétvégére autóba tudott-e volna ülni a német, de ha nem, akkor a csapat előző évi tesztpilótája, Luiz Razia lehetett volna a legesélyesebb a helyettesítésére – aki nemcsak ekkor, hanem később 2013-ban is lemaradt az F1-es debütálásról, akkor a beígért finanszírozás elmaradása miatt tették semmissé a szerződését a szezon előtt, és ültették be a helyére Jules Bianchit.
Glock a március végi melbourne-i szezonnyitóra természetesen már készen állt, de a Virgin által nyújtott versenyzési élményben ebben az évben sem volt sok köszönet.
Sainz dzsiddai esete sok szempontból párhuzamba állítható Alexander Albonéval, aki körül csupán másfél évvel korábban zajlott le szinte ugyanaz a forgatókönyv. A thai versenyző az első monzai edzésnap teljesítése után, másnap délelőtt került kórházba, helyén pedig egy újonc, Nyck de Vries debütált a Williamsben. A holland beállította a csapat szezonbeli legjobb eredményét egy kilencedik hellyel, az év során a fél mezőnyt végigtesztelő pilóta ázsiója pedig lassan az eget verdeste: egy korszak tévedésének tűnt, hogy ennek a már majdnem eltékozolt tehetségnek 27 éves koráig senki nem adott F1-es szerződést. Az AlphaTauri aztán a következő évre megtette, ám mint tudjuk, Helmut Marko gyorsan rövidre zárta ezt a kalandot.
Albonnak jól jött, hogy a következő verseny, a Szingapúri Nagydíj csak három hét múlva következett, így a fizikailag legkimerítőbb futamon ott volt a rajtnál, bár a kockás zászlóig nem jutott el.
Fotó: Williams Racing
Vakbél helyett vaklárma – Eddie Irvine
Eddie Irvine-t vakbélgyulladás gyanújával reptették egy londoni kórházba az Osztrák Nagydíj pénteki edzésnapja után 2000-ben. Nem történt azonban beavatkozás, az orvosok ugyanis nem tudták biztosan megállapítani az északír pilóta hasi fájdalmainak okát, s csak pár nappal később derült ki, hogy azt csupán a megduzzadó belek okozták.
Így kilóg egy kicsit a sorból ez az eset, ám a műtét tényétől függetlenül Irvine csapatának, a Jaguarnak meg kellett birkóznia a következményekkel. Ebben az esetben is egy debütáló tesztpilóta kapta meg az esélyt, Luciano Burti a Spielbergben elért 11. helyezésével pedig a következő szezonkezdetre váltotta meg ülését a csapatnál. Irvine két hét múlva, a versenyt megakasztó kirúgott Mercedes-dolgozóról és Rubens Barrichello első győzelméről emlékezetes hockenheimi Német Nagydíjon egy 10. hellyel tért vissza.
Még mindig elég jónak és opportunistának tartja Lewis Hamiltont Eddie Irvine, de Max Verstappen szerinte még gyorsabb nála.
A Ferrarival 1999-ben négy futamgyőzelmet szerző és a világbajnoki címért harcoló korábbi versenyző nem számít arra, hogy Hamilton visszatérne a Forma-1 csúcsára, hiába érzi változatlanul nagyon jónak a képességeit.
„Hamilton és a Mercedes diadalainak vége, de Lewis még mindig nagyon jó pilóta. A célokra összpontosít, jó eredményeket akar elérni – nyilatkozta Irvine a La Gazzetta dello Sportnak. – Változatlanul kiválóan vezet F1-es autót. Nehéz összemérni Verstapennel, aki fiatalabb, kicsit gyorsabb, és elképesztően hisz a képességeiben.
„Hamilton 2024-es kilátásai a Mercedes ütőképességétől függnek. A rutinjával már megmutatta, tudja, hogyan csapjon le bármilyen lehetőségre az időmérőn és a versenyen. Én azonban kétlem, hogy újra bajnokságot nyer és megvalósul az álma a nyolcadik bajnoki címmel.”
Úgy hírlik, a Hamiltont hátráltató egyik problémát megoldja 2024-re a Mercedes, és hátrébb helyezik a pilótafülkét, hogy a versenyzők jobban érezzék a kocsi hátuljának mozgását. Az immár 39 éves hétszeres világbajnok azonban az előző és az előző előtti szezonban sem tudott futamot nyerni, csak tavaly a Hungaroringen került a neve mellé egy 1. hely az időmérőn. A szerződését ugyanakkor 2025 végéig meghosszabbította a Mercedesszel, így legalább két évig még biztos megpróbálja megszerezni a rekordot jelentő nyolcadik bajnoki címet.
Főnöke, Toto Wolff természetesen úgy látja, Hamilton képes lesz rá. „A válaszom határozottan igen, csupa nagybetűvel. Lewis okkal hétszeres világbajnok, megdöntött minden rekordot. Kiemelkedőek a képességei. Ha olyan autót adunk neki, amit jól érez, amiben megbízik, visszatér arra a szintre, ami a bajnoki címhez szükséges. 39 éves, de ez nem kor” – mondta a Mercedesszel kötött szerződéshosszabbításának sajtótájékoztatóján.
„Mindig úgy hiszem, hogy lehetséges [felvenni a versenyt a Red Bull-lal]. Nem lehet olyan hozzáállással kezdeni egy szezont, hogy ez nem lesz lehetséges. Láttuk, hogy a McLaren tavaly milyen óriási előrelépést tett egyetlen fejlesztési csomaggal. Kétéves hosszabbítást írtunk alá Lewis-szal, és tartozunk neki, George [Russellnek], valamint az egész csapatnak azzal, hogy a teljes figyelmünket 2024-re és 2025-re fordítjuk. Szerintem lehetséges.”
Eddie Irvine a ’90-es években jelentős karakter volt a Forma-1-ben, annak ellenére, hogy nem lett világbajnok és mindössze négy versenyt nyert.
Leginkább csapongó életmódjával hívta fel magára a figyelmet. A jelenleg 57 éves Irivine a mai napig is fenntartja ezt az életsítlust: Ingatlanbizniszben utazik és nem veti meg az alkoholt és a könnyűvérű nőket sem.
1999. december 8-án azonban olyan helyen „játszotta a vagányt”, ahol nem kellett volna, így nyilvánosságot is kapott az eset.
Az ír versenyzőt (a nyitóképen Freddie Hunttal, James Hunt fiával látható) felkérték, hogy zsűrizzen a Miss World versenyen. Miss Írország, Emir Holohan-Doyle azt állította, hogy Irvine azt mondta neki: „úgy tűnik, szép segged van”, de Irvine szóvivője szerint ez „csak viccelt”.
„Eddie-nek interjút kellett volna készíteni velem, de csak arról beszélt, hogy milyen rohadt jó volt az éjszakája a városban, és hogy még mindig másnapos” – mesélte Holohan-Doyle. „Ezután átkiabált a többi zsűritagnak ‘ez itt Emir, ő egy Paddy*’„.
Sergio Perez a Monacói Nagydíjon aratott győzelmének köszönhetően azon triónak a tagja, akik tömörültek a bajnoki tabella élén. A címvédő Max Verstappen, Perez Red Bull-os csapattársa 125 ponttal vezeti ezt, kilenc ponttal megelőzve a ferraris Charles Leclercet. További hat ponttal van lemaradva jön a mexikói, akinek a monte-carlói sikere előtti hétvégén Spanyolországban is már volt esélye a győzelemre, de a csapat arra kérte, hogy álljon félre Verstappen kedvéért.
A monacói diadalon túl Perez jutalma egy újabb két évre szóló Red Bull-szerződés is volt. Ezt az istálló tanácsadója, Helmut Marko is elismerte, hogy az említett versenyhétvége pénteki napján írtak alá.
A korábbi Forma-1-es versenyző, Surer úgy látja, hogy Perez harcban van a következő forduló előtt Azerbajdzsánban, ahol a 32 éves pilóta tavaly nyerni tudott.
Úgy véli azonban, hogy a holland három futamgyőzelme mellett Verstappen idei két kiesése – eggyel több, mint Perezé – is kulcsfontosságú tényező ebben a helyzetben. A 70 éves svájci a Formel1.de-nek beszélt Perez bajnoki esélyeiről:
„Amennyiben így folytatja és rendszeresen pontot szerez, akkor ez abszolút lehetséges. Persze, ha most összeadjuk a győzelmek számát, akkor teljesen egyértelmű, hogy Max még mindig az első számú.
Perez szépen gyűjtögeti a pontokat, és ez nagy különbséget jelenthet majd az év végén. Végső soron a „csapások” jelentik majd a problémát, amikor nem érsz célba, és 25 vagy 18 pontot veszítesz. Így vizsgálva igen, Perez egy esélyese a világbajnokságnak.”
Surer, aki két F1-es futamon, köztük az 1985-ös Olasz Nagydíjon is negyedik lett a Brabham színeiben, Perez esélyeit Heinz-Harald Frentzen 1999-es helyzetéhez hasonlítja. Abban az évben a Jordan csapatnál versenyző német a harmadik és negyedik helyezéseivel folyamatosan gyűjtötte a pontokat. Franciaországban és Olaszországban nyert, így az utolsó futamokig harcban maradt a bajnoki címért küzdő Mika Häkkinennel és Eddie Irvine-nal. Frentzen esélyei még komolyabbak lettek volna, ha a Nürburgringen nem esett volna ki az élről egy elektromos meghibásodás miatt. Az akkori váratlan kihívó Frentzenről így beszélt Surer:
„Senki se vette igazán észre. Ez a gond, ha az egyik versenyző négy futamot nyer, a másik egyet, de végeredményben a pontszerzés az igazán fontos dolog.”
Perez új Red Bull-szerződésével kapcsolatban Surer végül így zárt:
„Mindent megkaptak vele, ami a múltban nem volt meg nekik. Amennyiben pedig már kell egy második számú versenyző, akkor valahogy csak meg kell jutalmazni őt. Egy kétéves szerződés szerintem kellően jó jutalom.”
Eddie Irvine szerint Lewis Hamilton jobban járt volna azzal, hogy ha már a 2021-es Forma-1-es szezon szögre akasztja a bukósisakját és visszavonul sportból.
A Ferrari egykori pilótája – aki majdnem világbajnok lett 1999-ben – úgy gondolja, hogy a hétszeres világbajnok brit klasszis jelenlegi helyzete a Mercedesnél több, mint frusztráló. A brackley-i istálló tavaly folyamatosan képes volt a futamgyőzelmekért harcolni, amíg az idei szabályváltozásokra nem készültek fel eléggé, ami miatt visszaestek a Ferrari és a Red Bull mögé.
Az észak-ír nemrégiben a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában mondta el a véleményét a 2021-es szezonzáróról, ahol végül Lewis Hamilton drámai körülmények között bukta el a világbajnoki címet Max Verstappennel szemben. Az 56 éves Irvine úgy véli, senki nem gyorsabb jelenleg Verstappennél, de a holland pilóta a túlzott agresszivitása miatt könnyen elbukhatta volna a vb-címet Hamiltonnal szemben, aki szerinte megérdemelte volna az újabb bajnoki koronát.
„Verstappen nagyon agresszív, ami egy kétélű fegyver” – nyilatkozta Irvine. „Néha több pontot szerez a kelleténél, de vannak olyan alkalmak is, amikor rajt veszít. Hamiltonnak a tavalyi évben rengeteg alkalommal kellett ütközéseket elkerülni Max ezen manőverei miatt, szóval ő sokkal óvatosabb volt.”
„Ez a megközelítés pedig majdnem Max bajnoki címébe került, mert Lewis valóságosan szétzúzta őt Abu Dhabiban. Nagy kár, hogy végül nem Lewis nyert, mert nagyon megérdemelte volna. Azonban szerintem nem kellett volna tovább folytatni a versenyzést, hanem már az Abu Dhabi Nagydíj után vissza kellett volna vonulnia. Ezt nem tette meg és most egy olyan helyzetbe került, ami hihetetlenül szokatlan és zavaró a számára.”
Irvine hozzátette, hogy „nem biztos, hogy a Mercedes képes lesz-e kimászni ebből a mostani gödörből”, de annyi biztos, hogy „az infrastruktúrájuk és a szakembereik megvannak ehhez a folyamathoz”.
Max Verstappen nagyon erős szezont fut eddig 2021-ben, most először van valós esélye a bajnoki címre.
A korábbi F1-es pilóta, Eddie Irvine is úgy látja, hogy Verstappen jól vezet, sőt, ki meri jelenteni, hogy jelenleg Verstappen a leggyorsabb pilóta az egész mezőnyben, bár Lewis Hamilton szorosan mögötte van.
„A 2021-es szezon eddig elképesztő volt. Verstappen jelenleg egyértelműen a leggyorsabb versenyző, de azt kell mondanunk, hogy Lewis Hamilton valószínűleg még mindig a legjobb pilóta” – mondta Irvine a BetWay.com-nak adott interjújában.
Az első négy futamon a rajongók négyszer láthattak pályán zajló csatát a két közvetlen rivális között.
Irvine azonban úgy véli, Verstappennek sok időbe telt, mire eljutott arra a szintre, ahol most tart.
„Hat szezon után végre határozottan kezd összeállni a kép. Mindig is szupergyors volt, és látszik, hogy messze ő a legdominánsabb egy csapaton belül a rajtrácson. Sok-sok különböző másodpilótája volt már a csapatban, és egyikük sem tudta megközelíteni őt” – folytatta Irvine.
„Szóval ez egy kicsit olyan, mint a Michael Schumacher-effektus” – véli Irvine, aki négy évig volt Schumacher csapattársa a Ferrarinál.
„Bár Lewis rendszeresen lekörözte és felülmúlta a csapattársait, azt kell mondanunk, hogy valószínűleg Verstappen a legnagyobb tehetség.”
Irvine azért hozzáteszi, hogy Hamiltonnak nagyon kevés gyenge pontja van.
