Ördögi vörös és fekete színekben pompázik ez az 1968-as Dodge Charger, melynek tökéletes belső tulajdonságai vannak.
A Moparok ékköve kétségtelenül az 1968-as Charger, de ha hozzáadunk egy 426-os Hemi-t, egy négysebességes sebességváltót valamint egy csodálatos festést, akkor megvan az izomautók szent grálja – írja a Carscoops.
Ezt az 1968-as Chargert az MGM Classic Cars értékesíti az Illinois állambeli Addisonban, és minden egyes opció elég ahhoz, hogy a Mopar-rajongók elájuljanak az izgalomtól, de ha mindet összeadjuk, akkor valóban a tökéletes izomautó összes kockáját kipipálhatjuk.
Kezdjük a motorháztető alatt, ahol nem mást találunk, mint egy 426 köbcentis Hemi V8-ast (ez 7,0 liter).
A jármű eredetileg 440-es motorral érkezett a gyárból, de a restaurálás során a motort 426-osra cserélték. A 426-os Hemi hosszú éveken át a Mopar kínálatának csúcsmotorja volt, és 425 lóerőre volt méretezve, de valószínűleg sokkal többet tudott.
A Hemi egy négyfokozatú A833-as kézi sebességváltóhoz csatlakozik, az erőt pedig egy Sure-Grip korlátozott csúszású differenciálművel ellátott Dana 60-as hátsó tengelyen keresztül küldik a hátsó kerekekhez.
A fantasztikus fekete színt egy kívánatos piros R/T csíkot egészíti ki az autó hátulján, valamint gyönyörű Magnum 500 acél keréktárcsák az abroncsokon
A klasszikus amerikai izomautót négy éven keresztül rotisserie-restaurálták, és nem spóroltak költséget, hogy a Charger a lehető legtökéletesebb legyen.
Mindennek tetejébe a szervokormány és a szervofékek teszik ezt az autót kényelmes cirkálóvá, de egyben csupaszív harcossá is.
A mai autópiacot elárasztják a különleges kiadású modellek, de ez korántsem újdonság. Az autógyártók évtizedek óta csinálják ezt.
De akárcsak 2022-ben, a korszak néhány limitált szériás autója valóban különleges volt, míg mások egyszerű modellek voltak, néhány extrával – írja az Auto Evolution.
Az 1968-as Dodge Bengal Charger egyike ezeknek az autóknak, de a ma már ikonikus National Football League (NFL) csapattal való kapcsolata kiemeli a többi közül.
A Bengal Charger 1968-ban született, amikor az izomautó éppen az első újratervezést kapta, mióta 1966-ban megérkezett a márkakereskedésekbe.
A B-karosszéria megújításának részeként a Charger 1968-ra kevésbé lett előkelő, de új, kólásüveges stílusú, lényegesen agresszívebb stílusjegyekkel büszkélkedett.
Ugyanebben az évben jelent meg a nagyteljesítményű R/T (Road/Track) csomag és a hátsó rész köré tekert dongócsíkok.
Az akkoriban kínált legtöbb limitált kiadású izomautóval ellentétben a Bengal Charger-t nem egy vállalati irodában képzelték el.
Az ötlet Tom Kneertől származott, aki egy cincinnati Dodge-kereskedést vezetett. A város éppen 1967-ben kapott franchise-t az NFL-ben, és az újonnan alakult Cincinnati Bengals csapat 1968-ban debütált volna. Kneer ezt a pillanatot egy limitált kiadású Dodge-dzsal akarta megünnepelni.
Az 1968-as év egyik legizgalmasabb autója, a Charger kézenfekvő választás volt Kneer számára. A történet szerint Kneer barátságban volt a csapat egyik tulajdonosával, és megtudta, hogy a Bengals elsődleges színei a narancs és a fekete lesznek.
A Chrysler Corporation 1968-ban nem kínált narancssárga festést személyautókra, ezért Tom felvette a kapcsolatot a céggel, hogy kérjen egy ebben az árnyalatban fényezett Chargert.
Fotó: Mecum Auctions
Elég megrendelés érkezett, úgyhogy jöhetett a gyártás
A Chrysler beleegyezett, de közölte vele, hogy ahhoz, hogy különleges színű autót építsenek, legalább 50 darabot kell rendelnie. Kneer elfogadta az ajánlatot, és kérte, hogy a Chargereket narancssárga színben készítsék el, amelyet a Chrysler flottaszínként használt a teherautókhoz.
Ez a tigrisnarancs szín nevet kapta. Hogy még jobban hasonlítson a csapat egyenruhájához, Kneer azt is kérte, hogy az összes autó fekete tetővel legyen felszerelve. Ráadásul a Chrysler beleegyezett, hogy ingyenesen fekete dongócsíkokat adjon hozzá a festéshez.
Ezek még inkább hozzátettek az autó egyedi karakteréhez, mivel a csíkok általában az R/T változatoknak voltak fenntartva. A legtöbb Bengal pedig nem R/T volt.
Az izomautókat krómozott Bengal Charger-jelvényekkel is árulták az első sárvédőkön, de ezeket Cincinnatiben készítették, és akkor szerelték fel az autókra, amikor megérkeztek a Tom Kneer Dodge-hoz.
A csomaghoz egyedi padlószőnyegek is tartoztak, narancssárga színű Bengal Charger felirattal, de nincs információ arról, hogy ezeket a Dodge vagy a márkakereskedés adta-e hozzá.
Mivel nehezen tudta eladni a drágább HEMI és 440 köbcentis (7,2 literes) Chargereket, Kneer a Bengal autók többségét a 318ci (5,2 literes) V8-as motorral rendelte.
Néhány autót az alap 225 cm3-es (3,7 literes) sorhatos motorral szereltek fel, míg néhány autó a 383 cm3-es (6,3 literes) V8-as motorral hagyta el a gyárat. Az 50 megrendelt autóból feltehetően csak 10-12 darabot szereltek fel R/T csomaggal.
Fotó: Mecum Auctions
Hány Bengal Charger van még a világban?
Jöjjön 2022, és az 1968-as bengáli Charger még mindig némileg rejtélyes. Ez azért van, mert a legtöbbjüket sehol sem lehet megtalálni.
A Mopar-szakértők azt állítják, hogy mindössze háromról tudnak még, és mondanom sem kell, hogy ritkán bukkannak fel ezek a nyilvánosság előtt.
Úgy tűnik, egy autót jótékonysági céllal árvereztek el még 2001-ben, és a Mecum Auctions Kissimmee-i árverésén bukkant fel újra 2020 elején. Bár a becslések szerint több mint 280 000 dollárt kellett volna érnie, a Charger mindössze 80 300 dollárért cserélt gazdát.
Hol van tehát a másik két ismert Bengal Charger? Nos, úgy tűnik, az egyiket 1997-ben adták el, és azóta nem látták, míg a másik Michiganben található, és az eredeti 440 V8-as V8-as motorját kicserélték.
Egy rejtélyes 1972-es Charger tulajdonosa, azt állítja, hogy a Dodge egy második Bengal sorozatot is épített az 1972-es modellévre. Bár az ő autója valóban narancssárgára van festve, és az első sárvédőkön Bengal Charger jelvényekkel van ellátva, nincs bizonyíték arra, hogy Kneer 1972-ben új szériát rendelt volna.
Valószínűleg egy utólagosan beszerzett átalakításról van szó, és ez egy újabb rejtély a rendkívül ritka Cincinnati Bengals ihlette Chargerrel kapcsolatban.
Hatalmas változás jöhet be az izomautók világába, hiszen egyre több vérbeli amerikai márka kezdi gyártani elektromos izomautóit.
Az autórajongók körében sokan, köztük mi magunk is, elég keményen fogadtuk az elektromos autók újonnan felfedezett kulturális felsőbbrendűségét. De az autómániások különböző frakciói közül az amerikai izomautók rajongói viselték a legnehezebben a dolgot – írja az Auto Evolution.
Egy elektromos autó sosem lehet izomautó, mondják gyakran. Vagy hogy az elektromos autók sértik azokat a hagyományokat, amelyeket ezek a gépek képviselnek.
Mintha azok valami metaforikus démonok lennének, akik azért jöttek, hogy megöljenek mindent, ami közel áll hozzájuk és kedves számukra.
Gyakran azzal érvelnek, hogy egy olyan elektromos autónak, amelynek motorja ugyanazokat az elveket használja, mint egy turmixgép vagy egy RC Baja teherautó, semmi keresnivalója semmilyen autó motorházteteje alatt, nemhogy egy izomautóé. De vajon ez teljesen igaz?
Lehetséges, hogy ha visszavesszük az elfogultságot és objektíven nézzük a dolgokat, talán van néhány olyan tulajdonsága az EV-knek, amit azok az emberek, akik köbcentiben mért V8-asokon nőttek fel, valóban élvezhetnek.
A Tesla Model S Plaid viszi a prímet
Vegyünk például egy olyan EV-t, mint a Tesla Model S Plaid, az egyik legdrágább, és leggyorsabb közúti közlekedésre alkalmas elektromos jármű, amelyet valaha építettek. Egyesek úgy dicsérik, mint a valaha épített legnagyobb személyautót. Bármennyire is visszataszítóan hangzik ez a gondolat néhány izomautó-hívő számára.
Mások viszont egy megdicsőült iPhone-nak nevezik. Amit egy olyan egomániás tervezett az amerikai tengerparti külvárosiaknak, akinek több vagyona van, mint a Vatikánnak. Valahogy mégis sikerül „pénzszegénynek” lennie.
A Tesla izomautója, a Model S Plaid Fotó: Tesla, Inc.
A Model S valójában egy teljesen amerikai szedán, amelyet kifejezetten a modern amerikai sofőröknek terveztek. Az a tény, hogy a jelek szerint a világ minden táján az emberek is élvezik, már csak hab a tortán.
Egy kis kontextus kedvéért hasonlítsuk össze a Model S Plaidet a legközelebbi kortárs V8-as izomautóval, amelyet találtunk, a 2022-es Dodge Charger Hellcat Redeye-vel.
Az 510 cm hosszú és 210 cm széles Charger Hellcat Redeye csak néhány centire van itt-ott a Model S Plaid méreteitől. Van értelme, hiszen mindkettő nagy amerikai szedán.
Igaz, az 1020 lóerő, amit a Model S Plaid kibocsájt, valószínűleg minden Redeye-t lehagyna. A 797 kompresszoros lóerő csodálatosnak hangozhat, de ez nem az 1000 plusz lóerő, amit attól a pillanattól megkap az ember, amint a lábát a gázra teszi.
A hajtásláncok közötti különbségektől eltekintve nem nehéz észrevenni, hogy mindkét konstrukcióban ugyanaz a kezdetleges tervezési nyelvezet érvényesül. Mindkettő a két legjobb módja a bevásárlási és iskolába járási kötelezettségek teljesítésének. Mindezt úgy, hogy közben nem kell egy hétvégi autó, amivel szórakozni is lehet.
Összességében elmondható, hogy a Model S Plaid az egyik leggyorsabb autó, amit valaha építettek, ez nem kérdés.
Mégis, túl sok nyomós oka van annak, hogy az emberek miért nem akarnak egy olyan EV-t venni, amelynek a hűtőrácsán a Tesla monolitikus T betűje látható.
A Ford Mustang Mach-E nem segített az elektromos autók megítélésén Fotó: Ford Motor Company
Mi a helyzet egy hagyományos izomautó gyártók EV-jével?
Lehetséges, hogy az izomautó-rajongók és az EV elfogadottsága között az utolsó akadály az, hogy a múltbeli amerikai sportkocsikhoz kötődnek, amelyeknek már van hagyománya?
Nos, ez egy erős érv lenne, ha nem lenne a Ford Mustang Mach-E katasztrofálisan megosztó bevezetése. Akkor viszont mi a fenét vártak, hogy mi fog történni, amikor egy hat évtizedes sportkupé-nevet elektromos crossover SUV-vá alakítottak át?
A Fordnak már messziről előre látnia kellett volna, hogy ez lesz a vége. De talán nem is a Mach-E a legjobb nagykövete az amerikai elektromos járműveknek. Sőt, úgy gondoljuk, hogy találtunk egy sokkal alkalmasabbat erre a feladatra. Ez a Chevrolet Camaro eCOPO.
Az eCOPO a 60-as évek végi és a 2010-es évek végi híres Central Office Production Order drag racing Camarókról kapta a nevét, és az EV szférában azt jelenti, amit a belső égésű motorral hajtott COPO Camaro a hagyományos drag racingben.
Ez a 700 lóerős szörnyeteg kilenc másodperces negyedmérföldes időt produkál, miközben nulla üvegházhatású gázkibocsátás mellett kevesebbet kell fizetni a feltöltésért, mint egy McDonald’s Happy Mealért.
Ez csábítóan hangzik a jelenlegi benzinárak mellett. Persze az eCOPO csak egy sorozatgyártás előtti koncepcióautó volt. Ami igazán számít, az az, hogy mit rejt a motorháztető alatt.
Olyan technológia, amely kétségtelenül utat talál majd a sorozatgyártású modellekbe. Azt kell mondanunk, hogy ugyanez elmondható a Fordról és a Chryslerről is, mivel mindketten a GM nyomában vannak az EV-technológia terén.
Könnyen elképzelhető, hogy egy elektromos Mustang kupé sokkal jobban fog menni, mint egy SUV.
Chevrolet eCOPO Camaro Concept autó Fotó: Isaac Brekken for Chevrolet
A jövő izomautói segíthetik elhozni az elektromos gépek elfogadottságát
A jelenlegi helyzetben a GM, a Ford és a Stellantis mind azt ígérte, hogy legkésőbb a 2030-as évek végére teljes akkumulátoros és üzemanyagcellás EV-kre cserélik le a belsőégésű személyautó-kínálatukat.
Valószínűleg a jelenlegi ikonikus Dodge Challenger és Charger nyugdíjazásával kezdik, majd 2024-ig plug-in hibrid és teljesen elektromos új modellek következnek.
A dolgok persze változhatnak addig is. De van okunk feltételezni, hogy a régi idők ikonikus izomautó-nevei valóban hatással lesznek a teljesen elektromos jövőre, amelybe mindannyiunkat rúgkapálva és sikoltozva rángatnak bele.
