Az F1 megerősítette, több amerikai és afrikai helyszín is érdeklődik az idei versenyrendezés iránt. Miami már több éve hírben áll egy versennyel, de egész idáig nem sikerült megállapodást kötni.
Annak ellenére, hogy helyi ellenállás övezi a tervezetet, Stefano Domenicali szerint nem szabad leírni a várost.
„Egyeztetünk Miamival. A stratégiánk azt is magában foglalja, hogy több versenyünk legyen az Egyesült Államokban. Austin eddig nagyon fontos része volt a naptárnak, ez a jövőben is így lesz.”
„Jelenleg dolgozunk az egyezség meghosszabbításán. Miami egy olyan hely, amit figyelünk, ennél többet nem mondhatok. Mindkét oldalról nagy érdeklődés övezi az ötletet.”
„Vannak más lehetőségeink is Amerikában. Miami áll a legközelebb, ami a tárgyalások előrehaladását illeti. A következő pár hónapban dől el, mi lehetséges számunkra az országban, talán változó helyszínek is szóba jöhetnek.”
Bár potenciális helyszínként kell számolni velük is, Domenicali elhintette, egy afrikai nagydíj sem elképzelhetetlen.
„Persze, Vietnám most nem a naptár része, de mindenképp egy opció. Egy nagy befektetés volt ott, emiatt még folynak az egyeztetések.”
„Más területek is érdeklődnek, Afrikai északi és déli részén is, de senki olyan, akiről lehetne jelenleg beszélni. Fontos, hogy új helyszíneket találjunk, és régi, történelemmel rendelkező helyekre is visszatérjünk.” – ismertette az F1 vezetője.
A Dél-Afrikai Nagydíj Kyalamiban, Fotó: LAT Photographic/Williams F1
„Néhány európai versenyt is elveszítettünk, ők is jelezték, visszatérnének. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt ezzel kapcsolatban.”
Jim Clark rajongók és főleg jól kitömött gyűjtők most felkaphatják a fejüket, hiszen a legendás skót egyik fontos emléke került a piacra. Németországban a klasszikus autókkal kereskedő Chrome Cars gondosan őrzi a remekül restaurált Lotus 49-est az R4-es alvázút, amellyel Clark megnyerte a 25. és egyben utolsó Forma-1-es versenyét Kyalamiban, 1968. január 1-én.
Ezen dél-afrikai győzelme után Colin Chapman eladta a Cosworth DFV erőforrással ellátott versenyautót a brit privát csapatot üzemeltető Rob Walkernek. Sajnos Walker akkori versenyzője, Jo Siffert megtörte az autót a Race of Champions akkori edzésén Brands Hatchben, később pedig Walker műhelyében a tűz martaléka lett az R4-es.
Miután évtizedekig hánykolódott különféle műhelyekben, a „49”-es végül Hall és Fowler kezei között kötött ki, akik specialistái a a nagydíjakat is megjárt versenyautók újjáépítésének. (Ma már Hall and Hall. – a szerk.) Ők az autót teljesen az eredeti állapotára hozták, így annak a festését is.
Akárhol is köt majd ki a Lotus 49, azért a legjobb helye biztosan a Jim Clark Múzeumban lenne Duns városában.
Szocsi jelenleg az Orosz Nagydíj Forma-1-es helyszíne, de lehet hamarosan váltóban lesznek a versenynaptárban, az új szentpétervári pályával. A Szentpétervár melletti Igora Drive tervezője, Hermann Tilke szerint a létesítmény alkalmas arra, hogy akár a száguldó cirkusz mezőnyét is fogadhassák.
Amikor Szocsi promóterét, Szergej Vorobyov-ot kérdezte a helyi Forbes kiadása arról, hogy mit szól azon pletykák szerint a Liberty Media 22-ről 25-re emelné a versenyek számát, erre így válaszolt:
„Nehéz dolog lesz a csapatoknak 25 nagydíjon részt venni egy évben. Elkerülhetetlen azonban a versenynaptár bővítése. A Forma-1 irányítói egy újabb futamot is akarnak Amerikában a hazai piacukon, valamint ott van még Dél-Afrika és Ázsia is. Oroszországban azonban nem lesz másik verseny. Amennyiben Igora Drive is elnyeri a Forma-1-es pálya státuszt, akkor lehetséges, hogy Szocsival lesz váltóban, de az elkövetkezendő 2-3 évben biztosan nem beszélhetünk több versenyről az országban.”
A WEC egyeztetett a csapatokkal arról, hogy „megfontolás alatt van” a szezon ötödik versenyének helyszínváltozása, aminek jelenlegi házigazdája Interlagos.
A hosszútávú világbajnoki verseny jelenlegi állás szerint február elsején rajtol majd az interlagosi pályán. Még nem közölték az okokat, de úgy tudni a versenyszervezőkkel különbözött össze a sorozat.
Miközben a problémák megoldásán dolgoznak, azért készülnek alternatív megoldásokkal is. Mivel az előtte lévő futam Bahreinben van, utána pedig Sebringben versenyeznek majd, a sorozat szervezői a hajózási útvonalhoz közeli pályákat fontolnak meg a brazil forduló pótlására.
A különböző mértékig fontolóra vett pályák között ott van a korábban hosszútávú versenyt tartó Circuit of the Americas (Austin), illetve az Autodromo Hermanos Rodriguez (Mexikóváros), valamint a nemrég felújított Kyalami (Dél-Afrika) is.
Arról, hogy a versenyt elkerül-e Brazíliából, illetve hol helyettesítik majd vélhetően a következő két hétben döntenek.
Két interjúnk is volt a közelmúltban Sir Jackie Stewarttal. Az elsőt tegnap olvashattátok oldalunkon, így ma meg is hoztuk a másodikat, melyben többet megtudhattok Stewart klasszikus sisak dizájnjáról, vagy épp arról, miként mentorálta a fiatal versenyzőket, és ő kitől tanult sokat.
Jo Klausman: Sir Jackie, ugyanazt a sisakdizájnt használod még mindig, mint a karriered kezdetén. Honnan jött az ötlet ehhez, és milyen technikával került a minta a sisakra? Festve volt?
Jackie Stewart: Nem, eleinte nem. Előálltam egy ötletemmel. Az első versenyzői évemben csak két versenyen indultam és egy fehér sisakot használtam. De úgy gondoltam, hogy kell valami, amiről megismernek. Mivel skót vagyok, valami olyasmit akartam, ami képviseli az országomat. Szóval a feleségem és én elmentünk és vettünk egy darab tartan mintás selymet. Ragasztószalagot tettünk a sisakra, így gyakorlatilag ráragasztottuk. Aztán vittünk rá egy színtelen fedőréteget. De ez csak rövid ideig volt így, tudtuk, hogy meg kell festetnünk.
JK: Mikortól lett festett?
JS: Úgy 1964 elején. 1963-ban az Ecurie Ecosse-nál versenyeztem, még a selymet használtam, de mikor 1964-ben kezdtem a Formula 3-ban, már festett sisakom volt. Ugyanaz a fickó festi a sisakjaimat a mai napig! Doug Err-nek hívják és itt él Goodwood környékén. Már senki másnak nem dolgozik, csak az enyémet készíti!
JK: Szeretném, ha beszélnénk egy kicsit mentori, tanári szerepedről, a fiatal versenyzők kapcsán. Általában a versenyzők egoisták és önzőek, mindig magukra koncentrálnak. De úgy fest, neked sosem okozott problémát átadnod a tudásodat a csapattársaidnak, így van?
JS: Nem, egyáltalán nem! Mindent átadtam nekik, ahogy azt Graham Hill is tette esetemben, mikor kezdtem az F1-ben a BRM-nél. Sosem titkolt el előlem semmit, nagyon sokat tanultam tőle. Azonban Graham sokkal mechanikusabb versenyző volt, mint én. Ő nagyon fegyelmezett volt, míg az én stílusom inkább Jim Clarkéhoz hasonlított, így azt hiszem ő volt a legideálisabb számomra, hogy tanuljak tőle. Ő volt messze a legkiegyensúlyozottabb versenyző, ezt tőle tanultam.
És ez volt az, amit tovább akartam adni Francois Cevertnek, majd később Patrick Depailler-nek és Jody Scheckternek. Francois például olyan volt, mint a szivacs, nagyon akart tudni mindent. Az elején nem volt olyan gyors, de körbevittem úgy a pályán, hogy mögöttem vezetett. Lassan kezdtem, majd minden körben egy kicsit növeltem a sebességet. Ismerte minden váltó beállításomat, minden féktávomat. Jó hallgatóság volt és mindent tudni akart, én pedig megadtam neki mindent, tényleg mindent. Végül is nagyon jó és kiegyensúlyozott versenyző volt. Világbajnok lehetett volna.
Fotó: Kaiser Erika
JK: Jelentős szereped volt a versenyzők mentorálásában is a Paul Stewart Racingnél.
JS: Igen, eléggé. Eleinte csak egy autó és egy versenyző volt. Aztán két autó lett és két versenyző, hogy gazdaságosabb legyen. Növekedett. Aztán azt mondtuk, szerezzük meg a legjobb fiatal versenyzőket, Paul-on (Sir Jackie fia) túl. Olyanok voltak nálunk, mint David Coulthard, Dario Franchitti, Gil de Ferran, Helio Castroneves és Juan Pablo Montoya. Mind fiatal kölykök voltak, de mind nagyon jó hallgatóság voltak. Vezetni az Oulton Parkba vittük őket, ami szerintem még mindig az egyik legjobb pálya az országban. Nincsenek hosszú egyenesei, csak sok, különféle sebességű kanyarjai. Volt egy Ford rali világbajnokságos autónk, én beültem melléjük, rádiós sisakban, mentünk körbe és körbe és mutattam nekik az íveket. De nem csak a vezetésben adtam nekik tanácsot, hanem beszéd órát is tartottam nekik, azt akartam, hogy képesek legyenek beszélni a szponzoraikkal, és annál a szabónál öltöztettem őket, akihez én is járok Londonban. Azt akartam, hogy tekintélyt és magabiztosságot szerezzenek.
JK: Szerettél tesztelni? Napokig dolgozni az autón, hogy gyorsabb legyen, finomhangolni?
JS: Igen, abszolút! Például rendszeresen mentünk Dél-Afrikába télen, három hétre. Levezettem naponta két futamnyi távot, teszteltem a gumikat, vagy a kasznit. Napokon át teszteltem a Good Yearnek.
JK: Első, 1969-es világbajnoki címed után, 1970-ben közepes szezonod volt, mikor March kasznit használtál, ami nem volt túl korszerű. Mikor Ken Tyrrell úgydöntött, hogy saját autót épít, meg voltál róla győződve, hogy azonnal sikeres lehet az autó, észben tartottad, hogy az a Tyrrell csapat legelső saját autója?
JS: Teljesen megbíztam Ken Tyrrellben és Derek Gardnerben, Kenben még jobban is, mint Derekben. Derek amolyan kétkezi varázsló volt, csúcstechnológiás ember, nem olyan, ami szeret kapcsolatban lenni az emberekkel. De tudta, mit csinál és jó autókat alkotott. És persze Cosworth motorunk volt, ami nagyon megbízható volt. A Cosworth egy csodálatos vállalat volt,senki nem tudott gyorsabb és megbízhatóbb motort csinálni. Soha nem gondoltam arra, hogy az én motorom gyengébb lenne másokénál.
JK: Ugorjunk a jelenre. Állandó versenyző vagy Goodwoodban. Mitől igazán különleges számodra ez az esemény?
JS: Először is Richmond hercege és Gordon! Amit ő alkotott, az nagyon különleges, és egyedi a világon. Elképesztő módon figyel a részletekre, a Revival – valamint a Festival of Speed és a Members Meeting – népszerűsége pedig azt mutatja, hogy mindent jól csinál.
Fotó: Varga András
JK: Itt a Revival-ön visszautazhatsz a múltba és a többiek között autózhatsz az 1964-es Cooper Formula 3-as autóddal!
JS: Igen, így van. Csodás állapotban van, az esemény után pedig elárverezzük, hogy adományt gyűjtsünk a „Race against Dementia” alapítványnak.
JK: Jackie, köszönöm, hogy időt szántál rám, kellemes időtöltést a hétvégére!
René Arnoux neve ismert lehet a magyar autósport rajongóknak is: a francia a karrierje végén versenyzett a Hungaroringen is. Sőt, később is visszatért hazánkba, az azóta már megboldogult World Series by Renault rendezvénysorozat keretein belül demózott az egykori versenyautóival. Teszi mindezt ma is, legutóbb épp Goodwoodban, ahová kollégánk is rendszeresen ellátogat és René is. Szóba elegyedtek, ez lett belőle:
– René, rendszeres látogatója vagy a Festival of Speednek, ennyire bejön itt a hangulat?
– Hogyne, sőt ezen a rendezvényen lehetőséget biztosítanak arra, hogy vezethessem a régi autókat amelyeket a versenyzői karrierem során vezethettem.
– Szerencsés ember vagy!
– Bizony! Két nagy gyártónál versenyeztem, a Ferrarinál és a Renaultnál. Még mindig szerződésem van a Renaulttal és jó a kapcsolatom a Ferrarival is, ami igazán megtisztelő.
– Most az 1979-es RS10-est vezethetted, amely nagyon ismert autó a Grand Prix történelemből!
– Igen, ez az első turbós autó, amely nagydíjat nyert. Ugyanaz a típus, amely megnyerte a Francia Nagydíjat 1979-ben Dijonban, és amellyel volt a legendás csatám Gilles Villeneuvevel ugyanezen versenyen. Ismerik a Forma-1 rajongói ezt a versenyt, hiszen a YouTubeon fent van az utolsó pár körünk.
– Ez volt az az időszak, amikor a Forma-1 hihetetlenül izgalmas volt.
– Így van, és ilyen ma már nem lesz. Ma már ilyen akciókert mint amit elkövettünk Gilles-szel, bármelyik pilóta a börtönben landolna…
– Nehezen is indult be a Renault története a Forma-1-ben, mert nem volt megbízható a motor…
– Két évébe telt a Renaultnak, mire igazán versenyképessé vált. Az RS10-es egy fontos lépés volt. A motort átalakították és egy nagy turbófeltöltő helyett ikerturbós lett, amitől sokkal jobban vezethetővé vált az autó, és a ground effects kaszni pedig elegendő leszorítóerőt termelt a kanyarokban is.
– A Renault előtt a kis Martini támogatta csapatnál versenyeztél, van is róla képem még 1978-ból. Ez volt az első éved a Forma-1-ben, hogy emlékezel vissza erre a lehetőségre?
– (Felnevet) Igen, ez volt a csapat bemutatkozója még Dél-Afrika előtt. A barátaim és a szerelőim nevettek rajtam, mert nyakkendőben ültem az autóba! Alapvetően ugyanis a hétköznapi kényelmes viseletet szeretem. Jól szórakoztunk, de rettentően naivak voltunk.
– René, most már indulnod kell, fel a dombra! Jó mulatást Goodwoodban, és köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm!
René és a cikk szerzője. Fotó: Jo Klausmann
Arnoux újra az RS10-es volánjánál. Fotó: Jo Klausmann
A Forma-1 kereskedelmi igazgatója, Sean Bratches elárulta, hogy Marokkó is egy új lehetséges helyszín lehet akár a Liberty Media szerint, mert szeretnék visszavinni Afrikába a sorozatot. Utoljára 1993-ban volt Dél-Afrikában a száguldó cirkusz, még Kyalamiban. Marokkó pedig egyre kedveltebb motorsportos helyszín lett, hiszen nem csak a WTCR, de már a Formula E is ellátogat oda. A fokozottabb érdeklődést a kontinens iránt abban is megnyilvánul, hogy a FIA a legutóbbi konferenciáját Sun Cityben, Dél-Afrika luxus üdülő- és kaszinóvárosában tartotta.
2020-ban két új versenyhelyszín már biztos lesz, az egyik Hanoi utcáin Vietnámban, valamint visszatér a Holland Nagydíj is Zandvoortba.
A Liberty utalt rá, hogy 2020-ban is csak 21 verseny lesz, így jelenleg nehéz elképzelni azt, hogy Marokkó hova férne be, pedig részükről elviekben komoly az érdeklődés. Bratches Londonban a Sport Industry Breakfast Club rendezvényén beszélt erről először:
„Öt kontinensen versenyzünk,az egyetlen ahol nem, az Afrika. Marokkó és Marrákes proaktívan megkerestek minket, hogy szeretnének nagydíjat rendezni. Komoly az érdeklődés részükről. A Forma-1-nek volt már korábban versenye Dél-Afrikában, egy történelmi pályán, Kyalamiban, de arról tájékoztattak, hogy a politikai helyzet miatt ott versenynek most nincs realitása. Rövid távon ugyanakkor keresünk a térségben versenylehetőséget. Fontos, hogy legyen Afrikában is versenyünk.”
A Dakar Rally elhagyja Dél-Amerikát, és egy új korszak kezdődik, mert öt évre sikerült megállapodni 2020-tól kezdődően Szaúd-Arábiával. A Dakar szervezője az ASO a világ leghíresebb terepraliját 2009 óta Dél-Amerikába vitte, mert 2008-ban Mauritániában terroristaveszély volt, ami miatt le kellett mondani az ezidáig utolsó afrikai megmérettetést.
A Motorsport.com értesülését a promóter nem erősítette meg egyelőre, de heteken belül várható a hivatalos megerősítés. Idén a Dakar teljes egészében egy országban, Peruban zajlott. A szomszédos dél-amerikai államok, így Chile, Ecuador vagy Bolívia nem tudtak megegyezni az ASO-val. Miközben egy újabb dél-amerikai verseny lehetősége benne volt a kalapban, folyamatos egyeztetésben álltak már közel-keleti államokkal, illetve Dél-Afrikával.
A korábbi versenyigazgató, Etienne Lavigne még januárban kitálalt:
„Az igazság az, hogy nagy a nyomás rajtunk, hogy véglegesítsünk egy projektet 2020-ra, és az azt követő időszakra mielőbb. Három vagy négy hónap múlva ha nem tudjuk biztosítani az esemény iránti elkötelezettséget, akkor máshova kell mennünk, nem engedhetünk meg még egyszer olyan helyzetet, mint amilyenben voltunk az elmúlt hónapokban.”
Az öt éves szerződés első évében a fővárosból Rijádból indul majd a verseny, ami megfelelő biztonságot nyújt az ASO-nak. Ahogy az idei Dakar győztese, Nasser Al-Attiyah így nyilatkozott:
„Boldogok vagyunk, hogy a Dakart a régiónkban üdvözölhetjük. Otthonról Katarból 30 perc alatt Szaúd-Arábiában tudok lenni. Szeretjük Dél-Amerikát, az ottani embereket, hihetetlen államaik vannak. de el kell fogadnunk a szervezők döntését. Amikor Afrikáról Dél-Amerikára váltottunk, nem örültünk neki, mert Afrikában akartuk folytatni, de hamar megszoktuk Dél-Amerikát is. Ugyanez fog történni Közel-Keleten is, mert ez is egy nagy piac.”
Egyesek megkérdőjelezték, hogy miképp fogja kezelni Szaúd-Arábia azt, hogy százával érkeznek idegenek, hiszen 2018 végén vízumkényszert vezettek be, illetve lesznek női versenyzők, csapattagok, szervezők és újságírók is.
Al-Attyah biztos benne, hogy meg fognak felelni, mert a sport a politika felett áll, és kivételt tesznek máris csak azért, hogy a Dakar a régióba költözzön. A Toyota versenyzője így folytatta:
„Kétszer is versenyeztem már Szaúd-Arábiában, ez egy csodálatos hely, kedves emberekkel. Biztos vagyok benne, hogy a Dakar is jól fogja magát itt érezni. A terv az, hogy először 100%-ban Szaúd-Arábiában menjenek, idővel pedig mehetnek még olyan országokban, mint Omán, Jordánia vagy Egyiptom.”
Szaúd-Arábia nem szűkölködik majd kihívásokban, hiszen ott az arábiai sivatag, de az asszír hegység is szolgálhat meglepetésekkel, akár -2 és 30 Celsius közötti hőmérsékletekkel januárban.
Sajtóértesülések szerint a héten próbálhatja ki először Fernando Alonso a Toyota Hilux raliautót. A tesztre szerdán vagy csütörtökön kerülhet sor Dél-Afrikában.
A RaceFans számolt be arról, ahogy a Gazoo Kyalamihoz közeli bázisáról több kamion és felszerelés indult útnak a Kgalagadi Transfrontier Park területén található félsivatagos területre, ami közel fekszik namíbiai és a botswanai határhoz. Ez a terület tökéletes tereprali autók tesztelésére.
Ugyan a Toyota Gazoo Racing japán vezetése igyekezett titokban tartani ezt a projektet, a forrás viszont biztosra veszi, hogy a kétszeres Forma-1-es világbajnok ismerkedhet majd meg az autóval.
A spanyol pilóta tavalyi Le Mans-i 24 órás sikerével egy lépéssel közelebb került az általa hőnáhított tripla korona megszerzéséhez, ennek érdekében pedig idén ismét elindul az Indianapoli-i 500 mérföldes futamon is.
Alonso tavaly még elég távolinak tartotta a Dakaros kalandot.
„Nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Meg kell vizsgálnom ezt, ki kell értékelnem a dolgokat, vannak olyan helyzetek, amikor őszintének kell lennem, hogy tudom, hogy nincs meg a kellő tehetségem.” – mondta tavaly.
Most azonban, a daytonai győzelme után már saját maga is elismerte, hogy egy teljes új dologba szeretne belevágni és már gondolkozik a terepralin is.
„Azon gondolkozok, hogy megpróbálok időnként teljesen más szakágat is kipróbálni, ami nem a pályaversenyzéshez kapcsolódik.” – mondta sejtelmesen a spanyol.
A jelek tehát erősen afelé mutatnak, hogy Alonso valóban belevághat egy teljesen új kalandba…
Idén már újra versenyezni fognak a Ferrari motorral szerelt A1GP autók Dél-Afrikában, majd szerveznének 2020/21-ben egy pánafrikai sorozatot. Az Afrix GP majdnem négy éve vette meg a második generációs 21 darab A1 Grand Prix autót, és most új tervekkel álltak elő, hogy életre keltsenek egy afrikai versenyszériát, miután új befektető is érkezett. A csoport célja, hogy december és jövő március között lenne már 2-3 rendezvényük, köztük versenyekkel Kyalamiban, utána pedig felépítenék azt, amit jelenleg Nemzetek Afrikai Kupájának hívnának.
Az AFRIX már 2015 decemberében tesztelt két autóval, és a céljuk az volt, hogy 2016/17-ben már elindulhasson a széria. A kereskedelmi igazgatójuk, Alan Eve így nyilatkozott az Autosportnak:
„Hosszú és és nehéz az út volt eljutni odáig, hogy most már tervezhetjük a sorozatot. Megérkezett a megfelelő befektető, Izak Spies, és lassan ott tartunk, hogy év végén meglesz az első versenyünk is. Feltehetően Kyalamiban kezdünk majd decemberben, de egy utcai pálya is várna minket Durbanban, ahol volt is verseny 2006-2008 között. Minden adott az ottani szerepléshez is.”
Eve elárulta, hogy az AFRIX egyeztet már lehetséges promóterekkel Afrikában, és terveik szerint 2020 októberében már a teljes program indulhatna:
„Botswanával is egyeztetünk, nagyon is szeretnének velünk közösen ott valamit a jövőben, és Fokváros is így van ezzel.”
Ebből kiderül, hogy a versenyeket inkább utcai pályákon képzelik el. Az AFRIX gondolkodik azon, hogy nemzeti csapatok legyenek, hasonlóan a korábban A1GP néven ismert világkupán 2005 és 2009 között. Elismerték, hogy jobban dolgoztak azon, hogy afrikai versenyzőik legyenek, ahelyett, hogy a fejlesztési programba ölnék az energiáikat, hiszen egy helyi tehetség előbb-utóbb feltűnik.
A flotta azon Ferrari motoros A1GP autókból áll, amelyek csak egy szezont futottak 2008/09-ben, és most készítik fel őket az új sorozatra. Lesznek módosítások is: magasabb lesz a cockpit oldala, a fej védelme miatt. A 4.5 literes Ferrari V8 szívómotort pedig a Life Racing motormenedzselő rendszerével látják el majd az eredeti Magneti Marelli helyett, mert amikor azokat megvásárolták, nem képezte az üzlet részét ezen egység.
– A Renault előtt a kis Martini támogatta csapatnál versenyeztél, van is róla képem még 1978-ból. Ez volt az első éved a Forma-1-ben, hogy emlékezel vissza erre a lehetőségre?
