Az IMSA youtube csatornája négy részletben elérhetővé tette az IMSA TV és az IMSA Radio teljes Daytonai 24 órás közvetítését.
Ha lemaradtál róla, és van egy teljes napod, mindenképp érdemes visszanézni a Daytonai 24 órás teljes közvetítését.
A DPi kategória utolsó éve hatalmas versenyt hozott az Acura és a Cadillac között. Persze drámákból sem volt hiány, technikai hibák, ütközések sokasága jellemezte a futamot.
A GTLM (GTE autók) eltűnésével kettévált a GT3 kategória, hiszen létrejött a GTD – Pro és a GTD osztály.
Bár mindkettőben „privát” csapatok készítik fel az autót, előbbiben gyári támogatás is rendelkezésre áll, valamint teljesen profi versenyzők teszik ki a felállásokat.
Az LMP2 osztálya ismét sem hazudtolta meg magát, hiszen az utolsó körökig izgalmas, körömrágós versenyt szolgáltatott a Daytonai 24 óráson.
Ez persze a DPi autókra is jellemző volt, hiszen az utolsó percekig négy alakulat is esélyes volt a végső győzelemre.
A Daytonai 24 óráson egyébként olyan sok incidens volt, hogy a youtube tekerési funkciója könnyíthet majd ezen periódusok átlendülésén.
Az 500miles.hu pedig indulása óta először adott élő szöveges beszámolót az eseményről, melynek segítségével beletekerhettek kedvenc részeitekhez.
Az IMSA elnöke, már a jövőbe néz, és elmondta, akár több pontot is oszthatnak a jövő évi Daytonai 24 órás kvalifikációs versenyén.
John Doonan, a sorozat elnöke szerint az IMSA fontolgatja, hogy változtatásokat eszközöl a Daytonai 24 órás kvalifikációs versenyén annak érdekében, hogy a versenyzők „értéket kapjanak a befektetésükért”.
A WeatherTech SportsCar Championship szezonnyitójának rajtrácsát meghatározó 100 perces futam a jövőben potenciálisan több bajnoki pontot érhet, hogy a csapatoknak további ösztönzést adjon a teljes potenciáljuk megmutatására.
Jelenleg egy győzelemért maximum 35 pont jár, ugyanannyi, mint amennyit a WeatherTech Championship többi versenyén a hagyományos kvalifikációs futamon kapnak.
„Azt hiszem, meg kell néznünk, hogy miben különbözik egy itteni 100 perces verseny egy Long Beach-i vagy Belle Isle-i 100 perces versenytől” – mondta Doonan a SportsCar365-nek.
„Még nem hoztunk semmilyen döntést, de azt hiszem, minden lehetőséget meg akarunk fontolni, hogy a csapatok és a partnerek biztosak lehessenek abban, hogy a befektetésüknek megfelelő értéket kapnak, mi pedig megfelelő adatokat gyűjtsünk.”
Doonan hozzátette, hogy a Roar Before the Rolex 24 hétvége általános koncepcióját, amely már második éve a Daytonai 24 órás előtti hétvégén zajlott, minden résztvevő sikeresnek ítélte.
2022-ben a Wayne Taylor Racing 10-es autója nyerte a kvalifikációs versenyt Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Ez volt a második év, amikor a Roar egy héttel a Daytonai 24 órás előtt került megrendezésre.
„Sok visszajelzést kaptunk a csapatoktól, hogy pont szilveszterkor kellett elhagyniuk a családjukat, meg ilyesmi, ezért úgy gondoltuk, hogy előnyös, ha közelebb hozzuk őket egymáshoz.”
„Azt hiszem, ez mindannyiunk utazási költségvetését megkímélte. Így nem kell két alkalommal is elutaznunk Daytonába ugyanabban a hónapban.”
„Lehetőséget adott arra is, hogy a Roarhoz hozzáadjunk egy kvalifikációs futamot, hogy megpróbáljuk felmérni az erőviszonyokat.”
Több pont, reálisabb erőviszonyok a Daytonai 24 órásra
Ez azért is fontos a szériának, mert itt mérik fel a BoP-hoz szükséges teljesítményeket.
„A kvalifikációs futam koncepciója pontosan az, hogy esélyt adjunk az embereknek, bajnoki pontokat tegyünk kockára, meghatározzuk a rajtrácsot, és lehetővé tegyük, hogy a csapatok napokig a pole-ból indulókról beszéljenek.”
„Szerintem még mindig nincs elég nagy értéke a Roar-nak. Próbáljuk megtalálni a tökéletes egyensúlyt, hogy a csapatok ne rejtsék el a valódi teljesítményüket, és megérje nyomni nekik.”
Doonan jelezte, hogy a 24 órás versenyt megelőző héten megrendezett Roar új „hagyománya” valószínűleg jövőre is folytatódik.
A Meyer Shank Racing (MSR) versenyzői, Oliver Jarvis és Tom Blomqvist meg vannak győződve arról, hogy a csapat 2022-es szezonja fényes lesz.
A brit versenyzőpáros a múlt hétvégi szezonnyitón aratott győzelmet a Daytonai 24 óráson, amelyet a csapat endurance versenyzőjével, Helio Castroneves-szel és a „negyedik emberrel”, Simon Pagenaud-val osztottak meg.
Ez volt az MSR első győzelme a DPi kategóriában azóta, hogy tavaly a két egyautós Acura csapat egyikeként – a Wayne Taylor Racinggel együtt – felkerült az IMSA legmagasabb osztályába, miután a márka kivált a Team Penske csapatából.
Az MSR nehéz 2021-es szezont élt át Dane Cameron és Olivier Pla vezetésével, és végül csak 5. lettek az IMSA Weathertech Sportscar bajnokságban
Jarvis, aki a Mazda DPi programjának tavalyi megszűnése után került a csapathoz, azt mondja, hogy a csapat daytonai teljesítménye teljesen eltüntette a tavalyi csúf szezon emlékeit
„Annyira lenyűgözött a csapat, hogy végig ott ültem a boxfalnál. Mindenki nyugodt és módszeres volt, zseniális volt, ahogyan megközelítették a versenyt. Olyan volt, mintha már vagy tízszer megnyerték volna ezt a versenyt” – nyilatkozta Oliver Jarvis a Motorsport.com-nak.
„Az utolsó órában nem voltam a boxfalnál, de addig a pontig abszolút hibátlan teljesítményt nyújtottak, olyant, amivel versenyeket lehet nyerni. Teljes elismerés a csapatnak.”
„Ez egy csodálatos élmény volt eddig. Még egy teljes szezon van hátra, rengeteg kemény munka vár ránk. Még sokat kell tanulnom, új nekem az autó. És csak remélem, hogy egyre jobbak leszünk. Ez az első a sok közül” – jelentette ki magabiztosan a brit versenyző.
A Meyer Shank Racing (MSR) 60-as rajtszámú, Daytonai 24 órás győztes Acurája Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Blomqvist – akinek a Rolex 24 volt az első daytonai fellépése és az első IMSA-futama a DPi osztályban – szintén dicsérte az alakulatot.
„A csapaton belüli légkör nagyszerű volt. Nagyon élveztem az eddig itt töltött rövid időt az MSR-nél. És ezt egy győzelemmel megkoronázni a debütálásom alkalmával… fantasztikus!” – mondta Blomqvist.
„Szeretném megköszönni Mike [Shank] és Jim [Meyer, a csapat társtulajdonosai] bizalmát, és, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget.”
„Remélhetőleg ma sikerült egy kicsit meghálálnom a belém vetett hitet. Eddig nagyszerű volt. Szóval remélhetőleg ez csak a kezdet.”
Colton Herta kijelentette, hogy amikor második helyen hagyta el a pitet az utolsó kiállásnál, akkor nem volt biztos a győzelem esélyében.
Herta az IndyCar riválisával és korábbi Indy Lights csapattársával, Pato O’Warddal, új IndyCar csapattársával, Devlin DeFrancescóval és Eric Lux-szal állt rajthoz a #81-es DragonSpeed Oreca-Gibsonban.
Bár ez volt a negyedik alkalom, hogy elindult a rangos versenyen – és a debütálásán nyert is a BMW-vel – mégis fontos győzelem ez, hiszen prototípussal még nem nyert.
A kvartett együttes erőfeszítéseinek – és az ügyes stratégiának – köszönhetően három kör hátrányból jött vissza a csapat az LMP2 mezőny elejére.
Nemcsak, hogy visszajöttek, de fél perccel vezették a kategóriát, azonban szűk két órával a vége előtt egy megpördült, és lefulladt GTD-autó miatt kijött a safety car a Daytonai 24 óráson.
Ez eltüntette a DragonSpeed előnyét, és a Tower Motorsports az újraindításnál Herta nyomába eredt.
Herta fokozatosan elhúzott, de 50 perccel a vége előtt egy újabb sárga jelzés érkezett egy lerobbant LMP3-as autó miatt.
Ezt követő boxkiállás során a Tower Motorsport úgy döntött, nem cserélnek kerekeket az autón, így Deletraz Herta elé került.
Az utolsó újraindításnál úgy tűnt, az IndyCar fiatal csillagának még azért is meg kell küzdenie, hogy megtartja második helyét a PR1 Mathiasen és a Racing Team Nederland előtt.
Azonban Herta megtalálta a tempóját, és Deletraz nyomába eredt.
„Tudtam, hogy több tapadásom lesz a végén. De ezekkel az autókkal elég nehéz előzni, különösen a buszmegálló (Le Mans sikán – a szerk.) miatt. Nagyon sokat veszítünk ott a szélárnyékban.”
„Eltartott néhány próbálkozásig, és nem is sikerült közel kerülnöm, azonban kaptam egy kis segítséget a forgalomtól…” – mondta a DragonSpeed versenyzője a Motorsport.com-nak.
„Mindig egyfajta adok-kapok volt a forgalommal. A legtöbbször a buszmegálló volt a kulcs, hiszen ott ha bekerülsz egy autó mögé, akkor sokat veszítesz. Végül akkor lett esélyem az előzésre, amikor Deletraz járt pórul emiatt.”
Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Az előzés, ami megnyerte a versenyt Herta és a Dragonspeed számára
Az IndyCarban az Andretti Autorsportnál versenyző Herta aztán egy bátor manőverrel megelőzte riválisát.
„Megpróbált egy kis távolságot hagyni a GT autóhoz képest a bejáraton, hogy aztán jobb legyen a kijárata (a buszmegállóból – a szerk.). Ezt azonban én ki tudtam használni, és egy késői féktávval beestem mellé.”
„Nem voltam biztos benne, hogy sikerülni fog. Tudtam, hogy szükségem lesz egy kis segítségre a forgalomban. Tudtam, hogy nehéz lesz elmenni mellette. De szerencsénk volt a forgalommal.”
Herta merész előzésével a sikánba érve Deletraznak nem maradt hely, hogy a fű használata nélkül átjusson a sikánon, és az autó elég lendületet vesztett ahhoz, hogy a Nederland autója is megelőzze, és megszerezze a második helyet.
Arra a kérdésre, hogy elkeseredett-e, amikor a DragonSpeed autója három kör hátrányban volt, Herta így válaszolt:
„Nem hiszem, hogy bárki is az lenne, hiszen tudja, hogy 16 óra van hátra, és 61 autóval bármi megtörténhet, és valószínűleg egy csomó sárga zászló lesz. Ilyenkor persze vissza lehet venni a köröket. Nem aggódtam.”
És, hogy mi a legnehezebb a Daytonai 24 órásban? „Ez egy mentális játék… és nem sokat alszol szóval fáradt vagy. Ennek ellenére nagyon szórakoztató volt.”
„Nagyon király volt, hogy egy prototípussal, és ezzel a csapattal versenyezhettem. Nem ismertem Ericet a versenyhétvége előtt, de örülök, hogy legalább egyszer együtt csapathattuk. Nagyon jó és gyors srác.”
„Devlint és Patot régóta ismerem, és hamarosan versenyezni fogok ellenük. De nagyon jó móka volt együtt menni. Csodálatos érzés a prototípus bemutatkozásomon nyerni. Micsoda csapat!„
Laurens Vanthoor és a KCMG versenye drámai véget ért, miután óriási csatában alul maradt a szintén porschés Mathieu Jaminet ellen.
Laurens Vanthoor azt mondta, hogy levezető körén „sírt, mint egy kisbaba”, miután drámai módon maradt le a Rolex 24 at Daytona GTD Pro osztály győzelméről a Porsche gyári pilótájával, Mathieu Jaminet-vel szemben.
Vanthoor és Jaminet a verseny utolsó szakaszában fej-fej mellett csatáztak körökön keresztül a KCMG, illetve a Pfaff Motorsports színeiben, végül utóbbi került ki győztesen.
Öt perccel a vége előtt Vanthoor megelőzte Jaminet-t, azonban a Pfaffos versenyző néhány perccel később visszaelőzte őt.
Vanthoor aztán az utolsó körben egy utolsó, bátor kísérletet tett, hogy visszavegye a vezetést az újonnan átnevezett Le Mans-i sikánban, de a két autó összeért, és a KCMG Porsche 911 GT3 R megpördült.
Jaminet szerencsésen túlélte az esetet, és végül megnyerte csapata számára a Daytonai 24 órást.
„Ez az egyetlen 24 órás verseny, amelyet még nem nyertem meg, így ez egy nagyon nagy dolog lett volna számomra” – mondta Vanthoor a Sportscar365-nek.
„A csapatom számára ez egy egyszeri alkalom volt, így egyértelmű volt, hogy két lehetőségünk volt: győzelem vagy bukás.”
A belga versenyző mindent egy lapra tett fel az utolsó kör, utolsó előzési pontján, de ez sem volt elég.
„Mindent megpróbáltam, amit csak tudtam, de sajnos ez nem volt elég. Valószínűleg kétszázszor fogom lefuttatni a verseny végét a fejemben.”
„Nem fogok hazudni, úgy sírtam, mint egy kisbaba a levezető körön. De ez van: ilyen az autóversenyzés” – ismerte el a KCMG versenyzője
„Nincs harag” – mondja Laurens Vanthoor Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Vanthoor a KCMG Porsche fékezési és kanyarodási erősségeibe vetett hite miatt döntött úgy, hogy a korábban buszmegállónak nevezett sikánban próbálkozik.
„Nem tudtam végsebességben megverni őt. Mi jobbak voltunk a kanyargós részen, ők pedig jobbak voltak az egyenesekben. Mindenhol próbálkoztam.”
A GTD kategória tavalyi győztese azonban nem mehetett el szó nélkül riválisa mellett, akivel rendkívül jó kapcsolatot ápol.
„Kedvelem Mathieu-t. Odamentem hozzá és gratuláltam neki. Nagyon tiszteljük egymást, és nyilvánvalóan kollégák vagyunk. Mindketten mindent megtettünk, hogy megnyerjük ezt a versenyt, és ezzel nincs is probléma.”
„Nagyon, nagyon, nagyon keményen versenyeztünk, és szó szerint leszorítottuk egymást a pályáról. Mindketten ugyanolyan agresszívak voltunk, és ők kerültek ki győztesen. Egyáltalán nem neheztelek rájuk” – jelentette ki Vanthoor.
Mathieu Jaminet élete legstresszesebb utolsó köréről beszél
Jaminet „stresszesnek” nevezte a befejezést, de számított egy könyöklős fináléra, miután a Porschék az utolsó három órában folyamatosan egymás lökhárítóján mentek.
„Elég sokszor nekemjött, így tudtam, hogy kemény küzdelem lesz a végéig. Amikor elment mellettem, tudtam, hogy lesz még egy esélyem, de csak egy, és nem több. Annyira voltam kemény, amennyire ő is” – mondta Mathieu Jaminet.
„Ez egy nagyszerű csata, és jó móka volt, de az is biztos, hogy a stressz szintem az egekbe szökött.”
Jaminet lett a Pfaff Motorsports hőse – Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Érdekes egybeesés volt Vanthoor számára, hogy azzal a csapattal küzdött a győzelemért, amellyel tavaly megnyerte az IMSA WeatherTech SportsCar Championship GTD osztályának bajnoki címét.
Pfaff idén egy teljes szezont teljesít az IMSA GTD Pro kategóriában Jaminet és Campbell vezérletével, míg Vanthoornak a Le Mans-i 24 órás és a Nürburgringi 24 órás versenyek vannak a naptárában.
„Előzetesen írtam nekik, hogy győzzön a legjobb, és hozzátettem, hogy előre is bocsánatot kérek, mert valahogy éreztem, hogy ez így fog alakulni. Végül ők kerültek ki győztesen.„
Mike Shank elmondta, hogy „teljesen megkönnyebbült”, hogy megszerezte csapata régóta várt első győzelmét a DPi kategóriában.
Az utolsó etapban Helio Castroneves lett a csapat hőse, aki Ricky Taylor 10-es számú Wayne Taylor Racing Acura ARX-05-ösét tudta maga mögött tartani.
A győzelem – tíz évvel az MSR első és eddigi egyetlen Rolex 24 győzelme után – egy kihívásokkal teli első szezont követően jött össze, amelyben a csapat nem tudott győzni a DPi-sorozatban.
„Nagy szükségünk volt rá, nagyon nagy szükségünk volt rá” – mondta Shank a Sportscar365-nek. „Nehéz évünk volt tavaly, és ezt nem is próbáltuk tagadni. Nem akartam elrejteni az igazságot. Megpróbáltuk helyrehozni a dolgokat.”
„A mai nap bebizonyította, hogy biztosan jó úton járunk. Hosszú év áll még előttünk, de nagyon tetszett a mai munkánk. Teljesen megkönnyebbültem.”
Shank elmondta, hogy emiatt került be a csapat programjába Tom Blomqvist és az ex-Mazda ász Oliver Jarvis .
„Helio és Simon (Pagenaud – a szerk.) esetében nem kell magyarázni a dolgokat. De ezt a másik két srácot megnéztem és minden arról árulkodott, hogy nagyszerűen bele fognak illeni a csapatba.”
„Csak kiválasztottam azokat, akikről úgy gondoltam, hogy gyakorlatilag ugyanolyan sebességűek és ugyanolyan beállítottságúak lehetnek mint a másik két versenyzőnk.”
Mike Shank büszkén tekinthet csapatára Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Shank visszaemlékezett a 2012-ben diadalmaskodó csapatra, melynek tagja volt a néha Justin Wilson is.
„Az a nap igazán különleges volt John Pew-val, Ozz Negri-vel, AJ Allmendingerrel és Justin Wilsonnal. Justint 2015-ben Poconóban veszítettük el. Én valahogy erre gondolok először. Nem tudom, csak arra gondolok, és arra, ami ott történt” – magyarázta a Meyer Shank Racing társdulajdonosa.
Természetesen Mike Shank nem ment el szó nélkül csapata, és tulajdonostársa mellett sem.
„Nagyon hálás vagyok azért, hogy annyi nagyszerű ember vesz körül engem. A feleségem és én mindent kockára tettünk. Azzal kezdődött, hogy Jim France átkarolt engem, és soha nem engedett el. Aztán találkoztam Jim [Meyerrel] körülbelül négy évvel ezelőtt, és az életem sokkal rosszabb lett!” – mondta humorosan az immáron kétszeres győztes tulajdonos.
Ünnepelnek a versenyzők, balról jobbra: Oliver Jarvis, Helio Castroneves, Tom Blomqvist, Simon Pagenaud Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Simon Pagenaud is a csapatot dícséri
Simon Pagenaud, aki első versenyén indult az MSR színeiben, dicsérte a csapat stratégáit, akik „fantasztikus” versenyt hoztak össze az irányítótoronyból.
„A kivitelezés elképesztő volt” – mondta. „Mindenekelőtt a stratégia volt az első és legfontosabb. Képesek voltunk üzemanyagot spórolni és tovább menni, mint bárki más.”
„A stratégák, Mike és Ryan úgy állították be magukat, hogy a végén kevesebb üzemanyagot tegyünk az autóba, hogy kevesebb időbe teljen, hogy mindenkit megelőzzünk a boxban. Pontosan ez történt.”
Blomqvist, aki az utolsó órára átadta a helyét Castronevesnek, elmagyarázta, miért nem vitte az autót a kockás zászlóig.
„Fantasztikus lett volna befejezni a versenyt, de már elég sokat ültem addigra az autóban. Eléggé ki voltam merülve, és az utolsó két órában már nagyon kellett vizelnem! Ez nem könnyítette meg túlságosan az életemet” – mondta Blomqvist, aki nem volt egyedül ezzel, hiszen Jordan Taylor hasonló történettel állt elő néhány nappal ezelőtt.
„Helio szuper erős volt az egész versenyen. Azt hiszem, jól döntöttünk.”
A GTD Pro-ban az utolsó körben dőlt el a győzelem sorsa, a Mathieu Jaminet és Laurens Vanthoor Porschéja között.
A két autó folyamatosan fej-fej mellett haladt. Ez a csata jellemezte a GTD Pro utolsó 10 óráját a Daytonai 24 órás versenyen.
A két alakulat elképesztően erős gárdát vonultatott fel.
A 9-es rajtszámú Pfaff Motorsportnál Matt Campbell, Mathieu Jaminet, és a Porsche legújabb gyári versenyzője, Felipe Nasr indult.
Velük szemben KCMG 2-es autójánál négyen indultak, ami a GTD Pro kategóriára nem volt jellemző idén, a 10 csapatból mindössze négy választotta ezt a szisztémát.
A Laurens Vanthoor, Patrick Pilet, Dennis Olsen, Alexandre Imperatori kvartettből talán Dennis Olsen neve lehet a legismeretlenebb, de ő is nagyszerűen teljesített.
A Porsche 911 GT3 egyébként tarolt a Daytonai 24 órás versenyen, hiszen a GTD Pro és a GTD osztályt is megnyerték, utóbbiban a 16-os Wright Motorsports autó nyert.
Visszatérve az esetre, a két befejező versenyző Laurens Vanthoor és Marhieu Jaminet volt, akik még a gyorsak közül is kiemelkedtek, így nem volt véletlen, hogy csapataik bennük bíztak meg a futam végén.
Az utolsó 10 percben oda vissza előzgette egymást a két autó, előbb Vanthoor terelte le Jaminet, majd utóbbi koccolta meg a belga versenyzőt.
Végül Jaminet és a Pfaff Motorsport jött ki győztesen, a KCMG pedig még a második helyről is lecsúszott.
Érdekes aspektusa volt ennek a csatának, hogy tulajdonképpen két gyári Porsche csapat küzdelmét figyelhettük, de a kettő közül a Pfaff Motorsports indul csak a teljes IMSA Sportscar szezonban.
Az autót Tom Blomqvisttel és Oliver Jarvisszal, valamint volt és jelenlegi MSR IndyCar csapattársával, Simon Pagenaud-val osztotta meg – írja a Motorsport.com.
A 46 éves veterán az NBC Sports/Peacock’s Marty Snidernek nyilatkozott: „46 évesen úgy érzem magam, mintha 22 lennék, testvér!”
„Teljesen elképesztő volt. Nem tudom eléggé megköszönni az AutoNationnek és a Sirius XM-nek, a Meyer Shank Racingnek és az Acurának, mert ezek a srácok adtak nekem egy nagyszerű autót. Nagyszerű autó, nagyszerű csapattársak Simon, Tom, Oliver, ők a testvéreim!”
„A végén Ricky… Ó, ember, viccelődtem vele: »Ricky, sok mindent megtanítottam neked az Acuránál töltött három év alatt, de nem mindent: Valamit még mindig a tarsolyomban kell tartanom!«”
A kemény munka meghozta gyümölcsét
„Hihetetlen munka volt ez mindenkitől, soha nem gondoltam volna, hogy Daytonában a kerítésen fogok felmászni, és ma megvalósítottam ezt az álmomat, ember. Ez egyszerűen hihetetlen volt.”
Helio Castroneves, Daytonai 24 órás győztese 2022-ben, szokásos kerítésmászásos ünneplése Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Castroneves az utolsó órára ült be az autóba, mint elmondta saját kérésére:”Tegyen be, edző! Tegyen be, edző! Mindenki kivette a részét a mai sikerből.”
Snider kérdésére, hogy mit jelentett számára, hogy kilenc hónapon belül Daytonában és Indyben is felkapaszkodhatott a dobogóra, Castroneves így válaszolt: „Ez hihetetlen, hihetetlen…”
„De nézd, ha szenvedélyes vagy, és szereted, amit csinálsz, akkor csak folytatni kell. Nincs okod arra, hogy folyton a külső hangokra figyelj” – mondja a brazil ász, arra utalva, hogy sokan már a visszavonulását várják.
„Szóval amíg folytatom, addig nincs semmi gondom. Motivált vagyok, izgatott vagyok, el akarom érni az álmomat, és folytatni akarom. És ma még egy dolgot kihúzhattam a bakancslistámról.”
A Meyer Shank Racing számára érzelmes nap volt ez a diadal hiszen, 10 évvel ezelőtt arattak legutóbb győzelmet.
Akkor a néhai Justin Wilson, AJ Allmendinger, Ozz Negri és John Pew győzött a csapat színeiben.
Az utolsó óra hatalmas izgalmakat hozott, a végén pedig a 60-as rajtszámú Meyer Shank Racing nyert, melyet Helio Castroneves hozott be a célba.
Helio Castroneves a tavalyi év után ismét elhódította a Rolex órát, melyet a Daytonai 24 órás győztese kap.
A safety car vezetésével kezdődött meg az utolsó óra a Daytonai 24 óráson.
Az újraindítást követően leginkább a 31-es Whelen Engineering Racing Cadillac és az 5-ös JDC-Miller Cadillacre irányult a figyelem, akik már az éjszaka folyamán is találkoztak.
Ezúttal az 5-ös autó húzta a rövidebbet, így gyakorlatilag elvesztette esélyét a végső győzelemre.
Bár végül 10 perccel a vége előtt vissza tudta előzni a 31-es autót, nem tudta utolérni a 10-es és a 60-as autót, és harmadik lett.
Érdemes kiemelni, hogy a kiállásnál Castroneves nem cserélt kereket, míg a mögötte jövő Wayne Taylor Racing autó igen.
A brazil viszont nem hagyta magát, és még egy nagyobb előnyt is ki tudott autózni a verseny végééig, így magabiztosan nyert.
Még az sem hátráltatta, hogy az utolsó körben a GTD Pro drámájába majdnem belekeveredtek, de erről egy picit később.
A Wayne Taylor Racing 10-es autójának végül nem sikerült sorozatban negyedszer is nyerni, azonban a második helyért járó díjat így is elhódították.
Az LMP2-ben szintén hatalmas izgalmak voltak az utolsó órában, ahol Deletraz megelőzte Hertát, azonban a DragonSpeedes Colton Herta nem hagyta magát, és nem sokkal a vége előtt visszaelőzte őt.
Ráaádsul a 8-as Tower Motorsport nem csak az első, de a második helyet is elvesztette azzal, hogy lecsúszott a buszmegállóban, melyet így a Racing Team Nederland hódított el.
A GTD Pro-ban a Pfaff Motorsport nyert Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Az utolsó körben dőlt el a GTD Pro küzdelme
A GTD Pro-ban az utolsó körben dőlt el a győzelem sorsa, a KCMG 2-es, és a Pfaff Motorsport 9-es Porschéja az utolsó 10 órát fej-fej mellett töltötte.
Végül az utolsó 2-3 körben oda-vissza előzgették egymást, és az utolsó körben a Le Mans sikánnál összeért Laurens Vanthoor (KCMG) és Mathieu Jaminet (Pfaff), a KCMG megpördült, és a 62-es Risi Competizione Ferrari lett a második, a KCMG pedig a harmadik
A GTD kategória trófeáját magabiztos előnnyel a Wright Motorsport Porschéja hódította el, a Magnus Racing Martinja előtt. A dobogó alsó fokára a Gilbert Korthoff Motorsports Mercedes csapata állhatott fel.
Az LMP3-ban több körös előnnyel a Riley Motorsports nyert.
DPi:
#
Autó
Csapat
1
60
Meyer Shank Racing (Oliver Jarvis, Tom Blomqvist, Helio Castroneves, Simon Pagenaud)
2
10
Wayne Taylor Racing (Ricky Taylor, Filipe Albuquerque, Alexander Rossi, Will Stevens)
3
5
JDC-Miller Motorsports (Tristan Vautier, Richard Westbrook, Loic Duval, Ben Keating)
4
31
Whelen Engineering Racing (Pipo Derani, Tristan Nunez, Mike Conway)
5
48
Ally Cadillac Racing (Mike Rockenfeller, Kamui Kobayashi, Jimmie Johnson, Jose Maria Lopez)
6
02
Chip Ganassi Racing (Renger van der Zande, Sebastien Bourdais, Scott Dixon, Alex Palou)
7
01
Chip Ganassi Racing (Earl Bamber, Alex Lynn, Marcus Ericsson, Kevin Magnussen)
LMP2:
#
Autó
Csapat
1
81
DragonSpeed (Patricio O’Ward, Eric Lux, Devlin Defrancesco, Colton Herta)
2
29
Racing Team Nederland (Frits Van Eerd, Giedo van der Garde, Dylan Murry, Rinus Veekay)
3
8
Tower Motorsport (John Farano, Louis Deletraz, Rui Pinto de Andrade, Ferdinand Habsburg-Lothringen)
4
52
PR1/Mathiasen (Ben Keating, Mikkel Jensen, Scott Huffaker, Nicolas Lapierre)
5
68
G-Drive Racing (Francois Heriau, Oliver Rasmussen, Rene Rast, Ed Jones)
6
22
United Autosport
LMP3:
#
Autó
Csapat
1
74
Riley Motorsports (Gar Robinson, Felipe Fraga, Kay van Berlo, Michael Cooper)
2
33
Sean Creech Motorsport
3
54
CORE Autosport
4
36
Andretti Autosport
5
13
AWA
6
26
Mühlner Motorsports
GT Daytona Pro:
#
Autó
Csapat
1
9
Pfaff Motorsports (Matt Campbell, Mathieu Jaminet, Felipe Nasr)
2
62
Risi Competizione (Alessandro Pier Guidi, James Calado, Daniel Serra, Davide Rigon)
3
2
KCMG (Laurens Vanthoor, Patrick Pilet, Dennis Olsen, Alexandre Imperatori)
4
14
VasserSullivan (Jack Hawksworth, Ben Barnicoat, Kyle Kirkwood)
5
15
Proton (Dirk Mueller, Patrick Assenheimer, Austin Cindric)
6
3
Corvette Racing (Antonio Garcia, Jordan Taylor, Nicky Catsburg)
7
25
BMW M Team RLL (Connor De Phillippi, John Edwards, Augusto Farfus, Jesse Krohn)
8
79
WeatherTech Racing (Cooper MacNeil, Julien Andlauer, Matteo Cairoli, Alessio Picariello)
9
24
BMW M Team RLL (Philipp Eng, Marco Wittmann, Nick Yelloly, Sheldon van der Linde)
10
4
Corvette Racing (Tommy Milner, Nick Tandy, Marco Sorensen)
GT Daytona:
#
Autó
Csapat
1
16
Wright Motorsports (Ryan Hardwick, Zacharie Robichon, Jan Heylen, Richard Lietz)
2
44
Magnus Racing (John Potter, Andy Lally, Spencer Pumpelly, Jonathan Adam)
3
32
Gilbert Korthoff Motorsports (Mike Skeen, Guy Cosmo, Stevan McAleer, Scott Andrews)
4
21
AF Corse (Simon Mann, Luis Perez Companc, Nicklas Nielsen, Toni Vilander)
5
70
Inception Racing (Brendan Iribe, Frederik Schandorff, Ollie Millroy, Jordan Pepper
6
57
Winward Racing (Russell Ward, Philip Ellis, Mikael Grenier, Lucas Auer)
7
64
Team TGM (Ted Giovanis, Hugh Plumb, Matt Plumb, Owen Trinkler)
8
71
T3 Motorsport (Franck Perera, Mateo Llarena, Maximilian Paul, Misha Goikhberg)
9
27
Heart of Racing Team (Roman De Angelis, Ian James, Darren Turner, Tom Gamble)
10
99
Team Hardpoint (Rob Ferriol, Katherine Legge, Stefan Wilson, Nick Boulle)
11
19
TR3 Racing (Bill Sweedler, John Megrue, Giacomo Altoe, Jeff Segal)
12
98
Northwest AMR (Paul Dalla Lana, David Pittard, Charlie Eastwood, Nicki Thiim)
13
66
Gradient Racing (Till Bechtolsheimer, Marc Miller, Mario Farnbacher, Kyffin Simpson)
14
47
Cetilar Racing (Roberto Lacorte, Alessio Rovera, Giorgio Sernagiotto, Antonio Fuoco)
15
12
VasserSullivan (Frankie Montecalvo, Aaron Telitz, Richard Heistand, Townsend Bell)
