A NASCAR Kupa sorozatban idén debütáló új autó, pontosabban annak hiánya egy újabb tradíciót tör meg. A Next Gen korszak első győztes autója ugyanis a versenyt követően visszakerül a csapathoz.
Régóta fennálló tradíció, hogy a NASCAR legrangosabb futama, a Daytona 500 győztes autója múzeumban folytatja életét. A győzelmi ünneplést, és a kötelező technikai ellenőrzéseket követően ugyanis az autót rendszerint a Daytona-i pálya melett található Motorsports Hall of Fame of America nevezetű kiállítócsarnokba szállítják, ahol az érdeklődők egészen a következő évi versenyig testközelből is megcsodálhatják az autót.
Arra azonban, hogy egy győztes Next Gen autó is bekerüljön a múzeumba, egy kicsit még várni kell. Az új generációs autókkal ugyanis az elmúlt hónapokban számos probléma volt, melyek közül egyet eddig még nem sikerült megoldani. Ez pedig az eléggé limitált darabszám. Szinte minden csapat autóhiánnyal küzködik, ami miatt korábban többen is kiemelték, hogy egy esetleges daytonai totálkár akár a nyugati parti versenyek kihagyását is eredményezhetnék.
Mivel az alkatrészhiány kivétel nélkül minden csapatot érint, a NASCAR úgy döntött, az idei évre szakít a tradícióval, és nem „foglalja le” a győztes autót. Üresen azért persze nem állhat a Daytona 500 győztes autó helye a múzeumban, így a szervezet egyfajta replikát fog kiállítani majd a valódi autó helyett. A tervek szerint a futam után a győztes festést – rajta a konfettikkel és az ünneplés, valamint a verseny során rákerült egyéb „szennyeződésekkel” – lemásolják, és rápingálják a korai Next Gen tesztek során használt prototípusra. A múzeumba pedig végül ez az autó kerül be.
A korai alkatrészhiány a NASCAR és a csapatok reményei szerint év közben megoldódik, így a 2023-as évtől kezdve visszaállhat az 1996 óta tartó tradíció.
Korábban már megírtuk, hogy a Kaulig Racing három Xfinity ásszal vág neki a 2022-es Cup szezonnak, és most az is kiderült, hogy ki indul a Daytona 500-on.
Az Xfinity Series regnáló bajnoka, Daniel Hemric indul a Kaulig Racing 16-os autójával a február 20-i Daytona 500-as futamon, jelentette be a csapat pénteken.
Hemric Austin Cindric-kel vívott nagy csatát a tavalyi Xfinity bajnoki címért, és végül az utolsó kör, utolsó kanyarjában előzte meg őt – ezzel elhódítva a trófeát.
A Kaulig Racingnek ebben a szezonban két teljes munkaidős Cup-csapata lesz. Justin Haley fogja vezetni a 31-es rajtszámú autót egész évben.
A másik, 16-os rajtszámú autót pedig Hemric, Noah Gragson és AJ Allmendinger fogja megosztva hajtani.
Allmendinger fogja vezetni majd a 16-os rajtszámú autót a február 6-i Busch Light Clash versenyen a Los Angeles Memorial Coliseumban.
Gragson a héten a SiriusXM NASCAR Radio „The Morning Drive” című műsorában elmondta, hogy az első futama valószínűleg a március 20-án rendezendő Atlanta Motor Speedway-i verseny lesz – írja az NBC Sports.
Január 21-én iktatják be a NASCAR egyik legendás alakját a Hírességek Csarnokába, ahol apja mellett válik majd a történelem részévé.
Dale Earnhardt Jr. korán felismerte, hogy soha nem lesz olyan sikeres, mint az apja. Irreális volt azt hinni, hogy a pályán felérhet a néhai Dale Earnhardthoz.
Dale Jr. soha nem nyert bajnokságot. Viszont a NASCAR egyik legjobb nagyköveteként óriási karriert futott be, és olyan népszerűségre tett szert, amely messze túlmutat apjáén.
„Nagyon fontos volt számomra apám karrierje, persze értékes volt a sikerei miatt, de azért is, mert bármit is tett, az emberek reagáltak rá” – mondta Earnhardt a héten az Associated Pressnek.
„Azt gondoltam, hogy az apám értékes a sport számára, és a rajongók számára. Én is ugyanezt az értéket akartam képviselni.”
Earnhardt Jr. péntek este csatlakozik édesapjához a NASCAR Hírességek Csarnokában.
Apja és fia, Dale Earnhardt és Dale Earnhardt Jr. / Fotó: ISC Archives via Getty Images/NASCAR Media
A 2021-es beiktatás elhalasztása miatt idén kerül be ez az „osztály” a csarnokba, amely a tavalyi szabályváltozások miatt öt főről három fősre csökkent.
Earnhardt Jr. mellett a legendás modified sztár, Mike Stefanik, illetve az 50-es, 60-as évek egyik legnépszerűbb alakja, Red Farmer kerül még be a Hírességek Csarnokába.
Dale Earnhardt Jr. karrierje során 26 győzelmet aratott, és 2-szer nyerte meg a Daytona 500-at.
A harmadik generációs versenyző 15-ször egymás után nyerte el a NASCAR rajongók által megszavazott legnépszerűbb versenyzői díjat, és az elmúlt két évtizedben egy birodalmat épített fel a családja által oly nagyra tartott sportág köré.
Dale Earnhardt Jr., a nézők kedvence / Fotó: Daniel Shirey/Getty Images/NASCAR Media
Earnhardtnak sikeres médiavállalata van, és mind a „Lost Speedways” című televíziós sorozata, mind a „The Dale Jr. Download” podcast a rajongók kedvencévé vált.
Ezen kívül az Xfinity Series egyik legjobban teljesítő csapata, a Junior Motorsports is az ő irányítása alatt működik.
Apja szelleme a mai napig ott lebeg a feje felett
A néhai Dale Earnhardt soha nem láthatta, hogy mit értek el a gyermekei, ami egy kínzó űrt okozott, amin fia a mai napig nem tudja túl tenni magát
„Biztosan boldog és büszke lenne, de egyben tipikus apa is, aki azt mondaná: »Hát, ha itt egy kicsit keményebben próbálkozol«, vagy »Ha ott egy kicsit másképp csináltad volna«, és »Talán ezt kellene előtérbe helyezned«” – merengett el Earnhardt.
„Pontosan ezt várnám el tőle, és ma is szívesen fogadnám ezt a fajta kritikát.”
Junior szerint apja úgy gondolná, hogy jócskán elmaradt a pályán mutatott teljesítménye a versenyzői potenciáljától.
A 47 éves versenyző 2008-ban igazolt el a családja által üzemeltetett csapattól, a Dale Earnhardt Inc.-től (melyet a Ganassi Racing vásárolt fel később). Karrierje legnagyobb sikereit ennél a csapatnál érte el.
„Amikor a Hendrickhez kerültem, és igazán rájöttem, hogy mit jelent versenyzőnek lenni, és igazán megértettem, hogy milyen elkötelezettséget igényel – nos akkor rájöttem, hogy a korábbi években mennyi mindent elérhettünk volna, mert rendkívül jó csapatunk volt” – jelentette ki Earnhardt.
Dale Earnhardt Jr. karrierje nagy részét a Hendrick Motorsportsnál töltötte, azonban a legnagyobb sikereit a 8-as rajtszámú DEI autóban érte el / Fotó: Sherryl Creekmore/NASCAR Media
Dale Earnhardt Jr. mindig is hitt abban, hogy meg tudja téríteni a NASCAR legkeményebb kritikusait. Ebben a tekintetben apjára ütött.
„Bármit megtennék, hogy halljam, mit gondol mindarról, amit tettünk, és mindarról, amiben részt vettünk. Bármit megtennék, hogy megtudjam, mit mondana. Állandóan erre gondolok.”
David Ragan fogja vezetni a Rick Ware Racing 15-ös rajtszámú versenyautóját a Daytona 500-on. A megállapodás értelmében még több versenyen is alkalmazhatják őt.
A 36 éves Ragan, aki 472-szer indult a NASCAR Cup Seriesben, a 2019-es szezon végén jelentette be visszavonulását a teljes szezonos versenyzéstől.
Ez elmúlt két évben csak egy-egy futamon indult. Mindkét verseny a Daytona 500 volt. Ez lesz a 16. Daytona 500-as versenye.
„Nagyon örülök, hogy újra a Daytona 500-on indulhatok az RWR (Rick Ware Racing – a szerk.) új, 2022-es Ford Mustangjával” – mondta Ragan a csapat közleményében.
„Mindig is szerettem Daytonában versenyezni, és tudom, hogy az idei változások miatt nagy esélyünk lesz arra, hogy köröket vezessünk és harcba szálljunk a győzelemért.”
„A Daytona 500 egy különleges verseny a világ legjobb versenyzőivel, és alig várom, hogy pályára lépjek” – tette hozzá David Ragan.
A csapat nem közölte, hogy Ragan milyen más versenyeken indul még az idei szezonban.
Ragan karrierje során két győzelmet szerzett a NASCAR Cup Seriesben. A 2011 júliusi daytonai futamot a Roush Fenway Racing színeiben nyerte meg, a 2013 tavaszi talladegai versenyt pedig a Front Row Motorsports alkalmazásában.
Ryan Preece is indul majd a 15-ös autóval
Mindeközben azt is bejelentették, hogy az idei évben a Stewart-Haas Racing (SHR) tartalékversenyzőjeként munkálkodó Preece is beülhet majd néhány verseny erejéig a Rick Ware Racing 15-ös autójába.
2022-ben az RWR lesz az SHR fiókcsapata, így nem okoz meglepetés, hogy láthatjuk Preece-t a 15-ös járgányban.
Preece első versenye a szezont megelőző Busch Clash-en lesz.
A 2010-es évek NASCAR versenyeinek megosztó versenyzési típusa volt a tandem draftolás, amely daytonában és talladegában volt jellemző.
A Daytona International Speedway-en megrendezett kétnapos teszt során a versenyzők sokat tanultak, és néhányan még a tandem draftolással s kísérleteztek.
Bár a 2010-es évek elején a superspeedway versenyeit uraló tandem draft már régen eltűnt, és valószínűleg soha nem is fog visszatérni, a februári Daytona 500-on még mindig győztes formulának bizonyulhat.
A háromszoros Daytona 500-győztes Denny Hamlin megmutatta, hogy ez mennyire hatékony lehet, amikor a keddi tesztelés során Joey Loganót a mezőny elé tolta. A mezőny azonban gyorsan vissza is zárkózott, amikor a duó szétvált.
„Nem lehet hosszú ideig tandemezni, de amikor tényleg összetapad a két autó, akkor nagyon felgyorsulunk” – mondta Logano szerdai sajtótájékoztatóján.
„Nem hiszem, hogy képes leszel hosszú ideig csinálni, több okból is. Egyrészt az autó rögtön felforrósodik, másrészt a kerek lökhárítók eléggé megnehezítik azt, hogy a két autó tökéletesen összetapadjon. Az elől lévő alatt folyamatosan mozog a kocsi, ami még így is veszélyes, nemhogy akkor, amikor 40-en leszünk a pályán” – tette hozzá a Penske versenyzője.
Logano, aki 2015-ben megnyerte a Daytona 500-at, csak „apró különbségeket” érzett a a mezőnyben autózás közben, de úgy véli, ezek az apróságok a végén összeadódhatnak.
A tandemezésről Kurt Busch is véleményt alkotott. Új munkaadójával, Denny Hamlinnel tolták egymást a daytonai éjszakában.
„Kipróbáltuk a tandemet, csak hogy lássuk, hogyan fog működni” – mondta az idősebbik Busch testvér. „A köridő rengeteget javult. Csak ez egy nagyon veszélyes játék. Nem olyan stabil, mint a régi autó, ezek az járgányok sokkal többet izegnek mozognak.”
Mi az a tandem draftolás?
A tandem draftolás az a folyamat, amikor két autónak tökéletesen – nincs egy köbmilliméter levegő sem a két autó között – összeér a lökhárítója és az orr része, ami lehetővé teszi, hogy a két jármű gyorsabban haladjon.
A NASCAR 2014-ben betiltotta a draftolásnak ezen formáját, mert növelte a balesetek valószínűségét. Amikor tandem draftolás történik, a hátsó autó elveszíti a képességét, hogy az első autó elé lásson, és ha az első autó ezután bármilyen hirtelen mozdulatot tesz, a baleset szinte elkerülhetetlen.
2013-ban Kyle Larson olyan balesetbe keveredett, amelynek következtében az autó a levegőbe emelkedett, és végül 30 rajongó megsérült.
A tandem draftolással járó kockázatok túl nagyok voltak, és a NASCAR úgy döntött, hogy be kell tiltania.
Amióta a tandem draftot betiltották, a NASCAR új technológiát fejlesztett ki a motorokban, ami rendkívül megnehezíti a versenyzők számára a versenyzés ezen formáját a motor túlmelegedése nélkül. Ha mégis valakinek sikerül hosszabb ideig tandemeznie, az fekete zászlót kap.
Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a NASCAR történetének legszorosabb – holtversenyben – befutója a tandem érában történt, amikor Jimmie Johnsont „betolta” Dale Earnhardt Jr. a célba.
https://www.youtube.com/watch?v=9RVD2U8aHJ8
Érdekes lesz tehát látni, hogy milyen formában fog megjelenni a tandemezés az új Next Gen autó első éles bevetésén, a Daytona 500-on.
A tesztelés legnagyobb sebességei
Az egyautós, mezőnybeli, és tandem tesztelések után a NASCAR eldöntötte, 510 lóerős, 7 inches spoilerekkel fog nekivágni a mezőny a Daytona 500-nak.
A kétnapos teszt során nem történt semmilyen incidens a pályán, az egyetlen említésre méltó probléma Denny Hamlin és a Joe Gibbs Racing motorhibája volt. A gyakorláson 15 csapat és több mint 20 versenyző vett részt.
A legmagasabb sebességet az Xfinity Seriesből érkező, 2022-ben már a Wood Brothers Racing autójában teljes Cup szezont futó Harrison Burton autózta. Az általa elért maximulás tempó 195,304 mp/h volt, ami 314 km/h-nak felel meg.
A leglassabb Jacques Villeneuve volt, 177.623 mp/h-val, ami 286 km/h-nak felel meg. Hozzá kell tenni, hogy az 1997-es világbajnok csapata, a Hezeberg Racing valószínűleg spórolt a technikával, hiszen ők minden erejükkel a Daytona 500-ra való bejutásra koncentrálnak majd.
Villeneuve ott van a Daytonai tesztelésen, nem titkolt szándéka pedig az, hogy helyet szerezzen magának a februári Daytona 500-ra.
Villieneuve a Hezeberg csapatánál kap lehetőséget a hivatalos teszten. A kanadai néhány hónappal ezelőtt már kipróbálhatta a Next Gen autót, Charlotte-ban.
„Daytonában vagyok, és teszteljük az autót, hogy miként viselkedik az oválon. A célom az, hogy ott legyek a februári Daytona 500-on” – mondta Villeneuve a Le Journal de Montreal nevű, kanadai lapnak tett telefonos interjújában.
1997 Forma 1-es világbajnoka jelenleg Olaszországban él, és hozzá is tette, nem turistaként van jelen Daytonában.
„Higgyétek el, nem teszek meg egy ekkora utat, ha csak nyaralni szeretnék” – tette hozzá.
A Hezeberg csapat, amely az Euro NASCAR sorozatban is alkalmazza Villeneuve-öt, egy volt autóversenyző, Loris Hezemans tulajdonában van. Hezemans 2022-ben a NASCAR Cup Series összes épített pályás versenyén szeretne autót indítani, de a NASCAR fő eseményére, a Daytona 500-ra is szeretnének bekerülni.
„Egyelőre Daytonára koncentrálunk, aztán majd utána visszatérhetünk a többi versenyre” – mondta Villeneuve a Next Gen teszt szerdai sajtótájékoztatóján, ezzel jelezve, szívesen indulna épített pályás versenyeken is a csapat színeiben.
„Remekül éreztem magam. Az ovál versenyzéshez, és főleg a superspeedway versenyzéshez nincs fogható. Van néhány verseny a világon, ami kiemelkedik, az Indy 500, a LeMans 24 órás versenye és Daytona.”
Nem egyszerű bekerülni a Daytona 500-ra
Az 50 éves versenyzőnek nehéz dolga lesz, hiszen ha össze is áll a szponzoráció az induláshoz, még úgy sem lesz biztos az indulása, hiszen be kell majd kvalifikálnia magát a versenyre.
A Charterrel rendelkező csapatok (36 charter jog kerül kiosztásra) automatikus indulási joggal rendelkeznek. Tavaly négy autónak kellett összecsomagolni az Duel után, hiszen nem kerültek be a legjobb 40-be.
„Csodálatos lenne, ha bejutnánk az 500-ra. Rengeteg idő eltelt, amióta utoljára NASCAR versenyen indultam. Ez egy nagyon különleges verseny, és már az is nagy teljesítmény, ha valaki indulási jogot nyer” – jelentette ki Villeneuve.
Villeneuve négyszer indult a NASCAR premier sorozatában. Talán az első eredményét érdemes kiemelni, hiszen 2007-ben Talladegában a 6. helyet szerezte meg az időmérőn.
A további három versenyét Phoenixben (2007), Indianapolisban (2010), és Sonomában (2013) telejsítette. 2008-ban már megpróbálta magát „beversenyezni” a legjobbak közé a Dayton 500-on, azonban balesetbe keveredett, így nem jutott be.
Jacques Villeneuve az utóbbi időben főleg a médiában tett megjegyzéseiről lett híres, azonban az amerikai nézők számára az Xfinity Series-ben végrehajtott – nem túl népszerű – manővereiről ismert.
A Spire Motorsports bejelentette, hogy a NASCAR Kupa sorozatban induló 77-es rajtszámú autót Josh Bilicki vezeti a 2022-es évben.
Bilicki 2017 óta tagja a NASCAR Kupa sorozat mezőnyének. A korábbi években a Rick Ware Racing színeiben versenyzett, ahol tavaly kapott először lehetőséget a teljes szezonos versenyzésre. 2022-ben csapatot váltva, a Spire Motorsports 77-es autójában láthatjuk.
A tavaly a daytonai 400 mérföldesen pályafutása első top 10-es eredményét begyűjtő amerikait a Zeigler Automotive Group támogatásával láthatjuk a szezon nagy részében.
„A Zeigler Automotive Group büszkén vág neki a Josh Bilicki-vel való együttműködésnek” – monta a csoport elnöke, Aaron Zeigler. – „Ő egy kiváló személyiség, és egy nagyon tehetséges verenyző, aki tökéletesen illik a célkitűzéseinkhez.”
„A Spire Motorsports örömmel jeleti be Josh Bilicki szerződtetését. Személyében egy fiatal, tehetséges és találékony versenyzőt sikerült az istálónka hoznunk. Josht ugyan abból a fából faragták, mint az összes csapattagunkat. Nagyon céltudatos ember, aki mindig megtalálja a módját annak, hogy hogyan érje el a céljait. Nagyszerűen fogják kiegészíteni egymást Corey LaJoie-jal. Büszkék vagyunk, hogy a csapatunknál üdvözölhetjük Josht” – nyilatkozta a Spire Motorsports társtulajdonosa, TJ Puchyr.
Az elmúlt évben a Spire Motorsports két autót indított a Kupa sorozatban. Ezek közül a 7-es számú autót Corey LaJoie vezette, aki a Daytona 500-on szezonbeli legjobb eredményét elérve 9. lett. A másikon az elmúlt években többen is osztoztak, és nem kizárt, hogy idén is láthatunk másokat is feltűnni a főként Bilicki által vezetett 77-esben.
A csapat legjobb eredményét 2019-ben érte el, amikor Justin Haley mindössze harmadik Kupás futamán megnyerte az eső miatt idő előtt végetért daytonai Coke Zero Sugar 400-at.
Sorozatunk második részében a NASCAR hőskorának legendás figuráival és különös eseményeivel foglalkozunk.
Történetmesélésünket a NASCAR megalapításánál, és első szárnypróbálgatásainál hagytuk abba. Az 1948-as Modified szezont követően 1949-re már semmi nem állhatott útjába a „Strictly Stock”, azaz „Szigorúan Széria”-autók harcba küldésének. A név hűen tükrözte az addigi szabályrendszert, különösebb módosításokat nem lehetett végrehajtani az autókon. Amit mégis, azok inkább a biztonság növelése érdekében kerültek engedélyezésre.
A biztonság mindenek felett
A biztonság érdekében hozott intézkedések közé tartozott az ajtók kötelező jellegű zárva tartása. Ennek megfelelően csak a vezető oldali ablakokon volt lehetőség beszállni az autóba, illetve elhagyni azokat. Ezzel azt próbálták megakadályozni, hogy egy esetleges baleset során kinyíló ajtón kiessen a versenyző.
Már az 1949-es szabályok kötelezővé tették a biztonsági övek használatát is, mely akkoriban vegyes érzelmeket váltott ki a versenyzőkből. Sokan ugyanis úgy gondolták, kisebb a kockázata annak, ha egy balesetnél a versenyző kirepül az autóból, mintsem ha bent maradva esetleg azzal együtt összezúzódik. A heves tiltakozások ellenére a NASCAR nem tágított, és bár ezek az övek még messze elmaradtak a ma ismert 5 ponton rögzített biztonsági övektől, mégis úttörőnek számítottak a sorozatnak ezen a téren.
Kötelező volt továbbá a bukósisakok használata, valamint elkerülve azt, hogy az autók egy-egy keményebb manőver következtében felboruljanak, a hátsó tengelyen is megengedtek bizonyos módosításokat.
A felhozatal akkoriban eléggé vegyes volt. Lévén a háború alatt az autóipar szinte teljes mértékben leállt, egyáltalán nem mondható, hogy túlkínálat lett volna a modern autókból. Többen a háború előtt gyártott ’39-es Ford Kupékkal vágtak neki a versenyeknek, de fellelhetőek voltak már az új generáció autói is. Ezek közé tartozott Jim Roper 34-es rajtszámú Lincolnja is, mely a NASCAR történetének első Strictly Stock futamán, a Charlotte Speedway-en tartott versenyen diadalmaskodni tudott.
Első verseny, első győztes, első botrány
Az 1949-es naptár elég rövidre sikeredett. A mindössze 8 versenyen sorozat első futamára 1949. június 19-én került sor az akkor még dirt pályának helyt adó Charlotte-ban. A 200 körös versenyen a legendás Flock testvérek egyike, Bob Flock indulhatott az első helyről, autójának motorja azonban 38 kör megtételét követően feladta a szolgálatot. A 33 indulóból mindössze 6-an értek célba, akik közül a Fordot terelgető Glenn Dunnaway volt a leggyorsabb. A verseny 3 körös előnnyel megnyerő észak-karolinai neve azonban az első győztes helyett az első diszkvalifikált versenyzőként maradt emlékezetes. A versenyt követő technikai ellenőrzésen ugyanis észrevették, hogy az autójának hátsó rugóin módosításokat hajtottak végre, ezért győzelmét elvették. Az autót tulajdonló Hubert Westmoreland a bíróságon próbálta visszakövetelni az elvett győzelmet, de nem járt sikerrel. Dunnaway helyét így a versenyt 12. helyről kezdő Lincolnos Jim Roper örökölte meg, amivel örökre beírta magát a történelemkönyvekbe.
A szezon 8 versenyén végül 6 különböző győztes született, a végső sikert pedig az előző évi Modified-bajnok, Red Byron hódította el.
Red Byron autóján épp kereket cserél annak tulajdonosa, Raymond Parks. 1950. szeptember 4., Darlington Fotó: NASCAR Media / ISC Archives via Getty Images
A következő évben a sorozat felvette a NASCAR Grand National Series nevet, ami már versenynaptár bővüléssel is járt. Az előző évi 8 helyett immár 19 versenyre került sor. A szezonnyitónak a következő években rendszerint Daytona adott helyt, melyet kisebb szünetet követően különböző egyéb, keleti parti helyszínek követtek.
Burkolt pálya, 500 mérföld, mi más kellhet még?
A szezon 13. futama azonban egy igazi különlegesség volt, lévén burkolt helyszínen, a frissen épült darlington-i pályán küzdöttek meg egymással a kor legnagyobb autóversenyzői.
A pálya megépítésének ötlete egy korábbi versenyző, Harold Brasington nevéhez kötődik. Visszavonulását követően farmerkodás mellett az építőiparba is belevágott. Épp egy új versenypálya tervein dolgozott, amikor látva az 1948-as Indy 500-ra kilátogató tömegeket, megfogalmazódott benne a gondolat: „Ha Tony Hulman-nek sikerült Indianapolisban, akkor mi is meg tudjuk csinálni ugyan ezt Darlingtonban.” Ennek megfelelően szert tett egy 28 hektáros, egykoron gyapot és mogyoró termesztésre használt földterületre, ahol kialakította Amerika második burkolt ovál pályáját. Darlington nemcsak a burkolatát tekintve, de a formája miatt is különleges pálya lett, aminek a magyarázata a földterület korábbi tulajdonosa, Sherman Ramsey horgásztavának közelsége volt, ami miatt a pálya keleti részét be kellett szűkíteni.
Megkezdődik Darlington építése
Az építkezés mintegy 1 éven keresztül tartott, a pályát pedig még az évben birtokba vette a NASCAR. A versenytávot az Indy 500 mintájára 500 mérföldben, azaz 800 kilométerben határozták meg, a nézők minél nagyobb számban történő bevonzása érdekében pedig a munka ünnepének hétvégéjén, szeptember 4-én rendezték a versenyt. Az esemény a „Southern 500” nevet kapta, jelezve, hogy immár a déli államok is magukénak tudhatnak egy 500 mérföldest.
A mezőny másodpercekkel az első Southern 500 rajtja előtt. Fotó: NASCAR Archives & Research Center via Getty Images.
A versenyre óriási volt az érdeklődés. Összesen több, mint 80 versenyző próbálkozott meg a kvalifikációval, mely az Indy 500-hoz hasonlóan itt is két héten keresztül zajlott. Összesen végül 75-en állhattak rajthoz, ami a pálya 1,25 mérföldes méretét figyelembe véve jelentős túlzsúfoltságot jelentett. A versenyen annak rendje és módja szerint elég sok volt a kieső, és végül összesen 22-en értek el értékelhető eredményt. Az első helyet végül az a Johnny Mantz szerezte meg, aki annak a Hubert Westmoreland-nek az autóját vezette, aki 1 évvel korábban az első Strictly Stock győzelmet is néhány órán keresztül magáénak tudhatta.
A versenyen feltűntek olyan nagy nevek, mint a 9 kör hátrányban 2. helyen záró Fireball Roberts, 3. helyet megszerző Red Byron, mögöttük célbaérő, a szezon végén bajnoki címet szerző Bill Rexford, vagy a később a 3 bajnoki címig jutó Lee Petty.
Legendák, akiket méltó módon nem feledtek el
Ha már a nagy nevekről említést tettünk, lássuk is kik volt a NASCAR első évtizedeinek legnagyobb alakjai. Természetesen terjedelmi korálátok miatt a teljesség igénye nélkül.
Red Byron
Byron neve sorozatunkban már többször előkerült. A napvilágot 1915. március 12-én meglátó virginiai a háború előtt az akkor az IndyCar-ban is próbálkozott több-kevesebb sikerrel, a második világégést követően pedig a szériaautók felé fordult a figyelme. A Seminole Speedwayen 1946-ban, a háború utáni első versenyén rögtön győzni tudott, az első két NASCAR által szervezett bajnokságot pedig szintén ő nyerte. A NASCAR valaha volt egyik legjobb versenyzőjének tartott Byron a korai sikereket követően már rikán ült autóba, és 1951 végén végleg szögre is akasztotta bukósisakját. Ezt követően a sportautózás felé fordult, ahol csapatvezetőként tevékenykedett egészen az 1960 november 11-én bekövetkezett haláláig.
Bob Flock
A Flock család törénete hűen tükrözi a NASCAR eredetét, lévén a szesztilalom idején szeszcsempészettel keresték napi betevőjüket. Bob Flock szabadidejében, akárcsak egyéb szakmabeliek, versenyzéssel múlatta idejét, az egyik atlantai viadal azonban a tervezettnél kissé izgalmasabban alakult számára. Nemsokkal a rajtot követően a Flock nevezését megneszelő rendőrök is a pályára hajtottak, hogy elkapják az akkora már tetemes bűnlajstrommal rendelkező alabamait, ő azonban átugratva a kerítésen, meglógott előlük. Későbbi visszaemlékezéseiben felidézve ezt az esetet, tréfásan azt mondta: „A legbosszantóbb az, hogy simán megnyertem volna a versenyt, ha nem jönnek a zsaruk.” A Flock dinasztia egyik legkiválóbb tagjának figyelme a szesztilalmat követően 100%-ig a versenyzés felé fordult., Az első Strictly Stock pole-t követően Bob 4 győzelmet is begyűjtött, igazán azonban a Modified kategóriában teljesedett ki, ahol pályafutása során több, mint 200 győzelmet aratott. Pályafutását végül egy hátsérüléssel járó baleset miatt kellett befejeznie az 50-es évek végén.
Tim Flock
Bobbal ellentétben Tim a legnagyobb sikereit a Kupában érte el. 1952-ben, valamint 1955-ben nem talált legyőzőre, 1961-ig tartó pályafutása során pedig összesen 39 királykategóriás győzelmet ért el. Legemlékezetesebb sikerét azonban nem teljesítménye, sokkal inkább a körülmények őrizte meg emlékezetében a világ. 1953. május 16-án ugyanis egy majommal, Jocko Flocko-val az anyósülésen hódította el pályafutása 17. sikerét, ami a különös páros első közös sikere volt erejük április 5-i egyesítése óta. Flock-ot az 1998-ban bekövetkezett halálát követően beválasztották a NASCAR valaha volt legjobb 50 versenyzőjének táborába.
Richard Petty
Bár édesapja, a 3-szoros bajnok Lee Petty sem tartozik a kutyaütők közé, fia, Richard még rajta is túl tett. A „Király” becenevű versenyző 1958-ban állt először rajthoz, első sikerét pedig 2 évvel később, a Southern States Fairgrounds-on aratta. Bár már ez idő tájt is a legkiválóbb versenyzők közt emlegették, a csúcsra először 1964-ben ért el, amikor a szezonbeli 62! versenyből 9-et megnyerve begyűjtötte az akkor Grand National Series-nek hívott bajnokság elsőségét.
Petty sikerét további 6 követte, mellyel mind a mai napig rekordtartónak számít. Rajta kívül 7 bajnoki címig mindössze Dale Earnhardt, és Jimmie Johnson jutott el, a 200 futamgyőzelmes rekordját azonban nagy valószínűséggel soha senki nem fogja megdönteni. 1992-es visszavonulása óta idejének nagy részét a 2009-ben alapított csapata, a Richard Petty Motorsports ügyeinek intézésével töltötte, mely a tavalyi év végéig működött.
A homokos tengerpart, ami a NASCAR legfontosabb pályája volt
A Daytona Beach és Road Course versenypálya meghatározó szerepet játszott a National Association for Stock Car Auto Racing megalakulásában. Eredetileg úgy vált híressé, mint az a helyszín, ahol 15 szárazföldi sebességi világrekordot állítottak fel.
A vonalvezetés az A1A autópálya aszfaltján kezdődött. Ezen a helyen ma egy „Racing’s North Turn” nevű étterem áll. Az A1A-n az óceánnal párhuzamosan 2 mérföldet (3,2 km) haladt a mezőny dél felé. Ezután kanyarodtak ki a tengerpartra, ahol ismét 2 mérföldet szánkáztak végig a csúszós homokos partszakaszon. A kör hossza eleinte 3,2 mérföld (5,1 km) volt, majd a II. Világháború utáni újraindítást követően 4,2 mérföldre (6,8 km) hosszabbították meg.
„Olyan volt, mint egy dirt pálya” – mondta Glen Wood, a NASCAR Hírességek Csarnokának tagja, aki három Sportsman (dirt pályás modified autók – a szerk.) futamot nyert a tengerparton, és 1957-ben, egyetlen NASCAR premier sorozatbeli indulásakor a 11. helyen végzett. „A kanyarok olyanok voltak, mint egy félmérföldes pálya – egyik partról a másikra.”
A Daytona Beach-i verseny a tengerpart közelsége miatt az árapály jelenség okán állandó veszélynek volt kitéve. Az 1952-es versenyt dagály miatt két körrel le is kellett rövidíteni.
A pálya egy különleges rekordot is tart: 1953-ban 136!!! autó indult a modified/sportsman versenyen, ami a mai napig a NASCAR történetének legnagyobb mezőnye.
Egyesek eredményesek, mások inkább népszerűek voltak
A pálya királyának Marshall Teague-et tartották, aki kétszer nyerte meg az eseményt, azonban a nézők kedvence Curtis Turner volt, aki leginkább a kilátogatók szórakoztatását tartotta szem előtt. Turner legjobb eredménye egy második hely volt.
„Ő vezetett a leglátványosabban mindenki közül” – mondta Wood. „Még az egyenesben is folyamatosan keresztben ment, de végig kontroll alatt tartotta az autót. Voltak nála gyorsabbak, de ő volt az egyetlen, akit a vezetési stílusáról meg lehetett ismerni.”
Jellegzetes pályája volt tehát a Daytona Beach a versenynaptárnak, azonban 1953-ban Bill France már érezte, hogy egy épített pályára van szükség, hogy a versenyekre összegyűlő nagy tömegeket be tudja fogadni a széria. Ráadásul part mentén egyre több szálloda épült, így egyre nehezebb volt megrendezni a versenyt. 1958-ban tartották az utolsó Daytona Beach-i „utcai” eseményt.
Megépült a világ autósport központja
1953. április 4-én France javaslatot tett egy új pálya megépítésére, amely a Daytona International Speedway (DIS) nevet viselte. 1956-ban kezdődött az új, 4,0 km-es (2,5 mérföldes), tri-ovál superspeedway építése, amely a mai napig otthont ad versenysorozat csúcseseményének, a Daytona 500-nak.
Amikor 1959. februárjában a NASCAR versenyzői megérkeztek a pályára, hogy kipróbálják magukat az első 500 mérföldes versenyen, a pálya mérete lenyűgözte őket.
Ne feledjük, hogy Daytona megnyitásáig a legnagyobb pálya az 1,375 mérföldes Darlington Raceway volt, így a DIS meredek dőlésszögű látványa igazi kultúrsokkot jelentett a versenyzők számára.
„Amikor először megérkeztünk, átmentünk az alagúton, majd behajtottunk a pályára, és megláttuk ezt a nagy, magas dőlésszögű pályát… Ez mindannyiunkat sokkolt” – emlékezett vissza Tom Pistone aki szintén elindult az első versenyen. „Amint kiértünk a versenypályára, rájöttünk, hogy nem is olyan nehéz vezetni. A pálya sima volt, és elég könnyű volt megszelídíteni az autót.”
Ugyanakkor az új aszfaltcsík elképesztő megpróbáltatásoknak vetette alá a motorokat. Erről Richard Petty is tudna mesélni, akinek már a 8. körben megadta magát az autója. Ugyanígy járt Fireball Roberts is, ő a 44. körig jutott el.
Káprázatos verseny Petty és Beauchamp között
A verseny nagy részében Lee Petty és John Beauchamp csatázott az első helyért. Az utolsó kört egymás mellett kezdte meg a két autó, azonban a hátsó egyenesben utolérték Joe Weatherly lekörözendő gépét, ekkor milliméterekre volt egymástól mindhárom versenyző.
A három autó egy egységként mozogva jött ki az utolsó kanyarból. A kockás zászlónál mindkét pilóta azt hitte, hogy nyert. Mindketten 3 óra 41 perc és 22 másodperc alatt értek célba. Mindkét autó átlagsebessége 135,521 MPH volt.
„Ahogy áthaladtam a célvonalon, Lee Petty autójára pillantottam, és láttam a fényszóróját kissé hátrébb, az autóm mögött. Olyan szoros volt, hogy nem tudtam, hogyan fogják eldönteni, de úgy éreztem, hogy én nyertem” – mondta Beauchamp.
Az 1959-es Daytona 500 célfotója. Fotó: NASCAR Media / T. Taylor Warren/RacingOne MultiMedia
Lee Petty számára sem volt kérdéses, hogy ki a győztes: „Jó két méterrel megelőztem Beauchampot. Biztos voltam benne, hogy én nyertem.”
Mindkét versenyző a victory lane-re hajtott, ahol hosszas vita után idősebb Bill France, a NASCAR alapítója Johnny Beauchampot hirdette ki győztesnek. Lee Petty azonnal megóvta a döntést.
Mai napig vitatott a végeredmény
Három napig Johnny Beauchamp volt a Daytona 500 győztese. A NASCAR nem rendelkezett olyan berendezéssel, amellyel ellenőrizni lehetett volna a győztest.
France és a NASCAR arra kérte a médiát, hogy szolgáltassanak videót. A Beauchamp-tábor ragaszkodott ahhoz, hogy a célba érkezés nem számít, mert Petty körszámlálói rosszul számoltak, és Petty csak 199 kört teljesített.
Őrült három nap volt, de végül szerdán a NASCAR hatályon kívül helyezte a korábbi döntést, és Lee Petty-t hirdette ki győztesnek kevesebb, mint két méteres különbséggel. A körszámmal kapcsolatos tényeket nem vették figyelembe. Az első Daytona 500 a verseny történetének legvitatottabb célba érését hozta.
Lee Petty a NASCAR történetének leghíresebb családfője lett. Johnny Beauchamp NASCAR-karrierje az 1961-es Daytona 500-on ért véget. Mindössze két győzelmet szerzett pályafutása során. 1981-ben hunyt el, meggyőződve arról, hogy a tisztviselők elvették tőle élete legnagyobb győzelmét.
A Daytona International Speedway bebizonyította, hogy a pálya mekkora látványosság a versenyrajongók számára. Több, mint 41.000 ember jelent meg, hogy megnézze, ahogy a szériaautók több mint 140 mérföld/órás sebességgel csatáznak, és a kilátogatóknak nem kellett csalódniuk.
Az 1957-es tilalom, majd ennek a figyelmen kívül hagyása
1957. június 6-án az Automobile Manufacturers Association, azaz az amerikai autógyártók szövetsége hivatalosan betiltotta az autóversenyzést. A szervezet megtiltotta a versenyeredmények reklámozását, a versenyautók sebességi jellemzőinek népszerűsítését, a pályák számára biztonsági autók biztosítását és egyéb marketingtevékenységeket.
Erre az 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen történt baleset miatt került sor, amely több mint 80 ember halálát okozta.
Ahelyett, hogy megvárták volna azt, hogy a kongresszus törvényhozási úton rendelje el a versenyzésből való kivonulást, az autógyártók maguk tették ezt meg. Legalábbis ez volt a köztudatban.
Ugyanakkor a színfalak mögött mindent megtettek, hogy megkerüljék a saját korlátozásaikat. A General Motors felvette Vince Pigginst, a Hudson korábbi vezető versenymérnökét, és Atlantába költöztették, ahol létrehozta a Southern Engineering and Development Co. vagy SEDCO nevű vállalkozást, amelyet a Chevrolet egyik atlantai márkakereskedésből irányítottak.
Az autó alapja a gazdaságos Chevy One-Fifty Utility Sedan – vagy röviden 150 – volt, az 1957-es Chevrolet kínálat legolcsóbb és legkönnyebb autója. Számos különleges felszereltséggel rendelkezett, amely lehetővé tette a versenyzést: üzemanyag-befecskendezéses, 283 köbcentis, 283 lóerős Chevy motor, háromfokozatú kézi sebességváltó, hatküllős kerekek, 20 gallonos benzintartály, és nem volt benne rádió, szivargyújtó vagy kartámasz.
Bemutatkozik a „Fekete Özvegy”
1957. áprilisában Piggins összeállított egy kézikönyvet „1957 Chevrolet Stock Car Competition Guide” címmel, amely részletesen elmagyarázta, hogyan építhetik meg a Chevrolet-kereskedők a saját Black Widowjukat. A kézikönyv, amelyet országszerte 411 Chevrolet-kereskedésnek küldtek el, 170 egyedi, GM által gyártott alkatrészt tartalmazott, melyek segítségével egy Chevrolet 150-es utcai autót teljes értékű NASCAR versenyautóvá alakíthattak át.
A GM a versenyzési tilalom után elrendelte a SEDCO leállítását, de magánkézben és – állítólag – gyári támogatás nélkül a Black Widow-k 1957-ben egész szezonban sikeresen versenyeztek. A három legjelentősebb Black Widow pilóta a 87-es számú autóval Baker, a 46-ossal Speedy Thompson, és a 47-essel Jack Smith volt.
Baker a Black Widow volánja mögött megnyerte az 1957-es NASCAR premier bajnokságát, Thompson a harmadik, Smith pedig az ötödik helyen végzett. A trió együttesen 16 futamgyőzelmet és 63 top 5-ös helyezést ért el az 1957-es szezonban.
A gyári jelenlét drámain megnőtt 1960-ra, bár az AMA minden tagja nyilvánosan kijelentette, hogy még mindig az 1957-es határozat eredeti irányelveihez tartják magukat. A Ford és a General Motors ennek ellenére még kémkedett is egymás után.
Ahogy az 1960-as évek végéhez közeledtünk, a dirt pályák többnyire eltűntek. A NASCAR premier kategóriájának utolsó földpályás versenyére (a 2021-es Bristoli dirt versenyig bezárólag – a szerk.) – méltó módon – abban az államban került sor, ahol minden elkezdődött. 1970-ben a Raleigh-i North Carolina State Fairgrounds félmérföldes ovál pályáján rendezték a Home State 200-at, mely versenyt a helyi hős, Richard Petty nyerte meg.
Az 1960-as NASCAR Grand National szezon kezdetekor már javában épültek az új superspeedway pályák Atlantában, Charlotte-ban és a kaliforniai Hanfordban.
A NASCAR-versenyek kezdtek megjelenni a televízióban, és az autóipar rájött, hogy az Autógyártók Szövetségének 1957-es részvételi tilalma akadályozza a promóciós, értékesítési és teljesítménybeli erőfeszítéseiket.
A „Király” első bajnoki címe, majd az elmaradó címvédés
Amikor az 1964-es NASCAR Grand National szezon elkezdődött, a Chrysler bemutatta új motorját a 426 Hemi-t. A Plymouth-ok és Dodge-ok áramvonalasabbak voltak, de a Chrysler motorerejére nem volt válaszuk.
Az autók most már akár 175 mérföld/órás sebességgel is haladhattak, de a megnövekedett sebességgel együtt nőtt a veszély is, és a korlátlan lóerőverseny súlyos áldozatokat követelt.
Fotó: NASCAR Media / ISC Archives/CQ-Roll Call Group via Getty Images
Richard Petty 1964-ben nyerte meg hét NASCAR-bajnoki címéből az elsőt. Egy kék Plymouth Belvedere-t vezetve Petty 61 indulásból kilencet nyert meg, és közel 5000 ponttal gyűjtött több pontot, mint a második helyezett Ned Jarrett, aki abban az évben 15 futamot nyert.
1964 vége felé a NASCAR új szabályokat jelentett be a következő évre, többek között a Chrysler Hemi motor és a Belvedere modell betiltását. Petty és a többi Chrysler gyári csapat legtöbb autója tiltakozásul visszalépett az 1965-ös NASCAR szezonban való indulástól.
Így tehát a „Király” abban az évben nem védte meg bajnoki címét, és több neves versenyző, úgy, mint David Pearson, Paul Goldsmith, Bobby Isaac, Jim Paschal és Lee Roy Yarbrough is csak a pálya szélről figyelte a szezon történéseit – melyet Ned Jarett nyert.
A NASCAR egyre népszerűbb lett, a televíziós közvetítéseknek köszönhetően pedig nem csak déli, hanem országos sportággá vált. A stock car versenyzés, amely a Charlotte és North Wilkesboro, High Point és Greensboro, Concord és Hillsborough földes pályáin a törvényen kívüli versenyzőkkel kezdődött, a 60-as évek végére amerika egyik kedvenc sportágává vált.
Dale Earnhardt Jr. továbbra sem tervezi, hogy visszatér a NASCAR Cup Series-ben való versenyzéshez, ennek ellenére tesztelheti a sorozat új Next Gen autóját.
Mivel a Cup Series regnáló bajnoka, Kyle Larson ezen a héten a Chili Bowl Nationals versenyen indul, ezért nem tud részt venni az elkövetkező, daytonai teszten.
„Körülbelül hat SMS-t írtam Chad Knausnak (a Hendrick versenyigazgató-helyettesének), és megkérdeztem tőle, hogy engednek-e néhány kört futni a teszten” – mondta a 47 éves versenyző az NBC-nek adott exklúzív interjújában.
Earnhardt jelenleg az NBC-nél dolgozik, legfőképpen a NASCAR közvetítések televíziós elemzőjeként, azonban népszerűségét kihasználva a tv társaság több más sportág közvetítésénél is munkába állította már őt.
A NASCAR hírességek csarnokába is beválasztott versenyző 2003. és 2017. között sorozatban 15-ször nyerte el a legnépszerűbb versenyzőnek járó elismerést.
Earnhardt legutóbb tavaly októberben futhatott néhány kört a Next Gen autóval a Bowman Gray Stadionban, az észak-kaliforniai Winston-Salemben, a Goodyear gumitesztje során.
De ez nem jelenti azt, hogy Earnhardt terveiben szerepelne a Daytona 500-as indulás.
„Tudom, hogy az emberek tudni akarják majd, hogy fogok-e versenyezni, vagy talán indulok-e a Daytona 500-on” – mondta Earnhardt az NBC Sportsnak. „Soha ne mondd, hogy soha, ez a teszt egyáltalán nem ezzel a szándékkal jött létre.”
A gumiteszt akkor a NASCAR azon tervének előkészítésére szolgált, hogy februárban a Los Angeles Coliseumban épített, negyed mérföldes aszfaltcsíkon megrendezett Busch Clash-re felkészítsék az autókat.
Mióta Earnhardt visszavonult a teljes idejű Cup Series versenyzéstől, minden szezonban legalább egy Xfinity Series futamot teljesít. A következő tervezett versenye április 8-án lesz a Martinsville Speedway-en.
Kicsit előbb lett karácsony, mint arra magunk is számítottunk, de nem akartuk már tovább rejtegetni az „ajándékot”: elindult az 500miles.hu!
Az 500 mérföld a tengerentúlon az egyik legnagyobb erőpróba, versenyzőnek, technikának, csapatoknak. Gondolkodtunk egy ideig, hogy mégis mi legyen a kifejezetten amerikai autósportos oldalunk neve, végül ennél maradtunk, és talán Magyarországon sem kell bemutatni az Indianapolis 500-at, vagy a Daytona 500-at, hogy csak a két legismertebb széria legnagyobb versenyénél maradjunk.
Úgy véljük, hogy elég hányattatott sorsa volt eddig hazánkban az amerikai autósportok kultúrájának, és nem segített ezen az sem, hogy gyakorlatilag évente kellett vadászniuk a rajongóknak azt, hogy mégis melyik magyar nyelvű sportcsatorna adja legalább csak az ismertebb versenyeket, nem hogy egy teljes évadot. Ez egyébként úgy tűnik, hogy hála az Aréna4-nek, most évekig megoldott lesz.
Alapvetően az IndyCar, NASCAR és IMSA szériák híreire koncentrálunk majd, de további csemegékre is számíthatunk majd az Újvilágból. Jelenleg még akadhatnak gyermekbetegségei az oldalnak, arra kérünk mindenkit, hogy ezeket jelezzétek Varga Ákos főszerkesztőnek, vagy az 500miles.hu Facebook oldalán, üzenet formájában. Segítségetek előre is köszönjük!
