David Coulthard igencsak más megvilágításba helyezte Daniel Ricciardo F1-es búcsúját, miközben továbbra sem mondta meg kerek-perec senki, hogy mi történt valójában.
Mi és sokan mások is megírták, hogy a Red Bull nagyon nem úgy búcsúztatta el Daniel Ricciardót, ahogyan a nyolcszoros futamgyőztes ausztrál pilóta megérdemelte volna. Noha Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója utólag kijelentette, már a szingapúri versenyhétvége előtt közölték versenyzőjükkel, hogy távoznia kell – miközben utódja, Liam Lawson elmondta, ő két héttel korábban tudott róla –, ez szöges ellentétben áll mindazzal, amit Christian Horner, a Red Bull, illetve amit Laurent Mekies, az RB csapatfőnöke nyilatkozott a legutóbbi versenyhétvége során.
Ezek, illetve egyéb sajtóhírek – Craig Slater, a Sky Sports riportere például közölte: Ricciardo a verseny után, Hornerrel folytatott négyszemközti beszélgetés során tudta meg, hogy tényleg ennyi volt – alapján az a kép rajzolódott ki, hogy az ausztrál pilótában a versenyhétvége előrehaladtával realizálódott, hogy tényleg lecserélik Liam Lawsonra, és tényleg ez a búcsúfutama. Így aztán miután a csütörtöki nyilatkozataiban még azt mondta, arra számít, hogy kitölti az évet, szombaton már inkább hajlott arra, hogy szezon közben távoznia kell, vasárnap pedig a sírás határán búcsúzkodott a futam után.
Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
A Red Bullnál 2005 és 2008 között versenyző, az energiaital-gyártóhoz azóta is ezer szállal kötődő, az F1-es bemutatókon rendszeresen autóba ülő David Coulthard a Formula for Success podcast legutóbbi epizódjában azonban teljesen más megvilágításba helyezte a történteket, amikor megosztott egy „pletykát”.
„Ez inkább egy pletyka, mintsem, hogy a saját szememmel láttam volna, de azt mondják, hogy valójában [Ricciardo] már néhány verseny óta tudta, hogy Szingapúr lesz az utolsó futama, és nyilván megvolt a lehetősége arra, hogy ezt nyilvánosságra hozza, de úgy döntött, hogy nem teszi. És itt szeretnék visszaemlékezni arra, amikor én jöttem rá, hogy valószínűleg itt a vége a pályafutásomnak. Akkor kaptam egy nagyon szép kis lehetőséget, hogy bejelentést tegyek – nem mintha ez világraszóló hír lett volna – a Brit Nagydíjon, és barátok, családtagok körében közöljem, hogy vége, és fejezzem be 2008 végén.”
„Tudom, hogy rengeteg negatív reakció érkezett és az emberek azt kérdezték, [Ricciardo] miért nem kapta meg ezt a lehetőséget, de azt hallottam, hogy megkapta, de úgy döntött, hogy nem él vele. Próbálom összerakni a fejemben, hogy ez csak személyes dolog, és nem akarta, hogy ez megzavarja, vagy inkább egyfajta mesteri húzás a médiában, hogy még inkább erről szóljon minden, amikor majd mondjuk megjelenik Austinban és Vegasban. Mindkettő remek lehetőség arra, hogy nagy nyilvánosságot kapjon és elérje, hogy ez az egész róla szóljon, míg máskülönben az egész összekeveredett volna a szingapúri versenyhétvégével” – fejezte be az igencsak érdekes fejtegetését a skót.
Ricciardo a szingapúri időmérő után / Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
Persze Coulthard elmondása szerint mindez csak pletyka, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az 53 éves expilóta nagyon jól értesültnek számít a Red Bullt érintő kérdésekben, így nem zárható ki, hogy pontosan tudja, mi történt, csak igyekszik diplomatikus maradni. Alex Jacques, az F1 TV kommentátora mindenesetre a gondolatmenetet folytatva azon elmélkedett a podcastban, hogy Ricciardo miért választhatta volna ezt az utat, majd arra jutott, hogy az ausztrál esetleg az utolsó pillanatig bízott benne, hogy egy kiemelkedően jó szingapúri teljesítménnyel nyerhet még magának néhány futamnyi időt. Úgy véli, erre utalhat az is, hogy Ricciardo hangulata a Q1-es kiesés után változott meg gyökeresen, mintha ekkor döbbent volna rá, hogy tényleg vége.
Helmut Marko, a Red Bull osztrák tanácsadója a Speedweeken megjelenő jegyzetében kicsit még megforgatta a tőrt a Szingapúri Nagydíj után kirúgott Daniel Ricciardóban, mondván a visszatérése óta eltelt több mint egy évben az ausztrál pilóta csupán kétszer nyújtott olyan teljesítményt, amit kellett volna.
A McLarennél leszereplő nyolcszoros futamgyőztes a tavalyi Magyar Nagydíjtól váltotta Nyck de Vries-t az akkor még AlphaTauri néven futó Racing Bullnál, hogy valamivel több mint egy éven át maradhasson. „Második esélyt kapott, amit senki más nem adott volna meg neki. Ennek az volt az alapja, hogy lehetséges a visszatérése a Red Bull Racinghez, amennyiben elég jól teljesít. A Racing Bulls mindig is köztes megállóként szolgált” – írja Marko arra utalva, hogy vagy az előléptetés, vagy a menesztés várt előbb-utóbb az ausztrálra.
Ricciardo azonban a tavalyi holland Nagydíjon a kezét törte, ami után több futamot ki kellett hagynia, majd az idei szezont nem kezdte valami fényesen, miközben Sergio Pérez új erőre kapott. Aztán a mexikói visszaesett, miközben Ricciardo teljesítménye javult, ám nem eléggé ahhoz, hogy a nyári szünetben a Red Bull meglépje a cserét. „A szükséges teljesítményt csak kétszer nyújtotta, egyszer a Miami sprinten szerzett negyedik helyével az idén, előtte pedig tavaly Mexikóban – közölte a tanácsadó. – Ezektől eltekintve nem volt meg a tempója és a következetessége sem. A teljesítmény, amely igazolta volna az előléptetését a Red Bullhoz, hiányzott, miközben az egész [szerepeltetésének] ez volt az értelme.”
Marko leírta azt is, hogy ők sem tudták, hogy miként segítsenek Ricciardónak. „Ha tudtuk volna, hogy miért nem teljesít úgy, ahogyan kellene, mindent megtettünk volna, hogy változtassunk a helyzeten. De az a gyilkos ösztön már nem volt meg benne. Egykor híres volt a rendíthetetlen előzései és az utolsó pillanatos féktávjai miatt, de már ez sem volt meg.”
Persze a Red Bullt a legtöbben nem is amiatt kritizálják, hogy nem léptette elő Ricciardót, hanem azért, ahogyan elküldte. Az ausztrál pilóta ugyanis a Szingapúri Nagydíj alatt volt kénytelen szembesülni vele, hogy ez az utolsó hétvégéje, a Red Bull ugyanis nem közölte vele, hogy ki fogják rúgni, miközben a helyére érkező Liam Lawson már két hete tudta ezt. Marko erről annyit írt, hogy Ricciardót „időben informálták”.
Daniel Ricciardo búcsúja a Red Bulltól nagyon szomorúra és sokak szerint dicstelenre sikerült. Az egyik paddockban dolgozó újságíró most újabb részleteket fedett fel.
Miként arról korábban írtunk, a Red Bullnak sikerült igencsak dicstelenül eltávolítania a velük 7 futamot nyerő Daniel Ricciardót a soraikból, amikor úgy tették ki az ausztrált, hogy nem közölték vele egyértelműen, hogy a Szingapúri Nagydíj lesz az utolsó futama. Scott Mitchell-Malm, a The-Race.com újságírója most a The Ringer F1 Show-ban pedig további részleteket árult el arról, hogy mindezt milyen volt a paddockól végigkövetni, és a 35 esztendős versenyző hogyan vette a saját kezébe a dolgokat, miután látta, hogy a Red Bull nem fogja bejelenteni a menesztését.
„Igen, furcsa volt, ahogyan alakult. Minél többet beszélgettem a résztvevőkkel és minél több dolog kiderült, annál kevésbé volt világos, hogy valójában miként kezelték ezt, ami szokatlan a Forma–1-ben. Vagy talán nem, mert az emberek nem mindig a valódi szándékaiknak megfelelően cselekednek. De szerintem ahogy te is mondtad, az, hogy [Ricciardo] valós időben dolgozta fel ezt és ugyanakkor vált számára világossá a helyzet, amikor nekünk, nagyjából fedi a valóságot arról, hogy miként történt az egész” – mondta Mitchell-Malm, aki szerint Ricciardo a végsőkig abban a tudatban volt, hogy Liam Lawson leghamarabb 2025-ben válthatja le őt.
„Ricciardo tisztában volt vele, hogy valami zajlik a háttérben, ő sem immunis a spekulációkra. Próbál nem túlságosan odafigyelni rájuk, de nyilván hallja, vagy a körülötte levők elmondják neki a legfontosabb dolgokat. Tudta, hogy közeleg a döntés határideje, de először azt hitte, hogy ez 2025-re szól. A legfőbb dolog, ami a szingapúri hétvége kezdetével változott, hogy erősödött a spekuláció arról, hogy most rögtön megtörténhet a váltás.”
„Tudom, hogy a szingapúri hétvége előtt született erről néhány cikk, majd cáfolatok is jöttek. Helmut Marko [Red Bull-tanácsadó] például azt mondta, Ricciardo tudott a helyzetről, mert Lawson már két hete tudta. De nem gondolom, hogy ez igaz. Ne feledjük, hogy Marko az év különböző pontjain már többször elmondta, hogy az aktuális futam lehet Ricciardo utolsó versenye… (Christian Horner csapatfőnök azóta elárulta, Marko már a Spanyol Nagydíj után kitette volna Ricciardót – a szerk.). A múlt héten telefonon beszéltem egy Ricciardóhoz közel álló személlyel, aki azzal viccelődött, hogy »április óta folyton kirúgnak minket«, szóval ez nem a semmiből érkezett, már egy ideje ezzel kellett megbirkózniuk.”
Menet közben esett le neki, hogy itt a vége / Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
„Szerintem az történt, hogy a szingapúri hétvége során Ricciardo átvette az irányítást a narratíva fölött. Amennyire tudom, senki sem jelentette ki Ricciardónak világosan, hogy ez az utolsó versenyed, ezután le fogunk cserélni. Tudta, hogy nagyon-nagyon jó esély van arra, valószínűleg 99%, hogy 2025-re elveszíti az ülését Lawsonnal szemben. Azonban egyre többen kezdtek arról beszélni, hogy már most megtörténhet a váltás. Vele viszont a nyári szünet alatt közölték, hogy tulajdonképpen erre a szezonra biztos a helye. Úgyhogy szerintem a találgatásokra reagált. Senki sem adott neki teljes mértékben egyértelmű választ, hogy ez 100%-ban eldöntött, és meg fogjuk erősíteni, hogy Lawson jön, te pedig mész.”
„Úgyhogy Ricciardo úgy vágott neki a szingapúri hétvégének, hogy csütörtökön mondta, amiket mondott, hogy bár nem tenné rá a házát arra, hogy a szezon végéig marad, de erre számít. Amennyire ő tudta, minden 2025-ről szólt, de aztán a hétvége során látni lehetett a változást. Ahogy te is mondtad, menet közben dolgozta fel, miközben a spekulációk minden korábbinál erősebbek lettek. Néhány közvetítő-társaság, mint például a Sky Sports kijelentette, hogy tudomásuk szerint ez az utolsó versenye, stb. stb. És szerintem Ricciardo csak felült erre a vonatra, mondván a Red Bull nem fog itt semmit tenni, nem fogják hivatalosan bejelenteni, nekem pedig úgy kell cselekednem, hogy ez az utolsó versenyem, mert úgy vélem, hogy ez lesz az, és ha én nem teszem meg, senki sem fogja megtenni helyettem. Nagyon szomorú, hogy ez így alakult, de jól érzékelteti, hogy mennyire zavarba ejtő volt ez az egész káosz.”
Bár a Red Bullnál valós opcióként számoltak azzal, hogy Sergio Pérezt Daniel Ricciardóra cseréljék, végül az ausztrál sem nyújtott kellően meggyőző teljesítményt, ezért kellett mennie az RB-től, magyarázta el Christian Horner.
A Red Bull csapatfőnöke az F1 Nation Podcast vendégeként beszélt az elmúlt hét legnagyobb port kavart híréről, Ricciardo menesztéséről. Az ausztrál helyét a szezon hátralévő részére a tavaly már Ricciardo kéztörése idejére is beugró Liam Lawson kapta meg, noha Hornernek elmondása szerint küzdenie kellett a Red Bull tanácsadójával, Helmut Markóval, hogy ne történjen meg a csere már a szezon korábbi szakaszában.
Horner azt is megindokolta, hogy az idény ilyen kései szakaszában a csapat miért nem akarta az utolsó hat futamot még megadni Ricciardónak, hogy méltóbban búcsúzhasson.
„Egy tökéletes világban ezt csináltuk volna, a szélesebb képet vizsgálva viszont válaszokat akartunk kapni a versenyzőinkről. Hat verseny van még hátra, és ez egy ideális alkalom, hogy beültessük Liamet [Cunoda] Juki mellé.”
A csapatfőnök elmondása szerint a Red Bullnál már Lawson tavalyi öt futama alatt is látták, hogy a fiatal új-zélandi is képes helyt állni a Forma-1-ben, ám mégis megtartották az idei évre Ricciardót, akivel tényleg az volt a terv, hogy a nagycsapatnál tavaly és idén is hosszú gyenge periódust produkáló Sergio Pérez helyébe lépjen.
„Daniel ugyan nem juniorversenyző volt, de biztonsági tartalékként szolgált arra az esetre, ha Checo nem találja meg a formáját – mutatott rá Horner. – De mindkettőjüknek hullámzott a formája, eltérő időszakokban. Checo nagyon jól kezdte az idei szezont, Daniel viszont szenvedett. Aztán ahogy Checo formája hanyatlani kezdett, Daniel egy kicsit feljött, de sohasem volt elég meggyőző ahhoz, hogy megcseréljük a két versenyzőt.”
„A következetesség hiányzott. Helmut már Barcelona körül ki akarta venni őt az autóból, szóval már ott is nagy nyomás helyeződött rá. Én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy minél tovább az autóban tartsam őt, lehetőséget adva neki, hogy hozza az eredményeket. Enélkül már Barcelona után kikerült volna.”
Tíz helyett így tizennyolc verseny jutott idén Ricciardónak, a Szingapúri Nagydíj viszont alighanem utolsó F1-es futama marad. Bár Horner félig viccesen, félig azonban komolyan vehetően felvázolt egy újabb forgatókönyvet.
„Remélem, hogy a sport környékén marad, és egyértelművé tettük számára, hogy szeretnénk, ha nagyköveti szerepben folytatná a csapattal. Aztán persze sosem lehet tudni. Ha Liam sem végez jó munkát és Checo sem végez jó munkát, Danielről már tudjuk, hogy mire képes…”
A „szélesebb kép” említésével Horner korábban utalt arra, hogy Lawson a szezon hátralévő részében nem csak az RB jövő évi, teljes szezonra szóló üléséért hajt, hiszen immár ő lehet Pérez első számú helyettese szükség esetén. A csapatfőnök azonban nem akarta feszegetni tovább a húrt, amikor arról kérdezték, mi lenne számára az ideális forgatókönyv a 2025-ös pilótafelállást illetően.
„Az, hogy Checo újra rálel arra az önmagára, aki az év elején volt, és minden marad a jelenlegi formájában. De mint azt tudjuk, ebben a szakmában két hét alatt is sok minden változhat.”
Órákkal azután, hogy a Red Bull bejelentette: elválnak útjaik Daniel Ricciardóval, az ausztrál pilótát váltó Liam Lawson hosszú interjút adott a Newstalk ZB nevű új-zélandi rádiónak, amelyből érdekes részletek derültek ki.
Korábban már írtunk arról, hogy a Red Bullnak nem sikerült méltóképpen elbúcsúztatnia története egyik meghatározó, velük összesen 7 futamot nyerő versenyzőjét, mivel csak négy nappal a Szingapúri Nagydíj után tették meg a hivatalos bejelentést. Ricciardo emiatt a versenyhétvége előrehaladtával realizálta, hogy bizony tényleg ez lehet pályafutása utolsó Forma–1-es futama, és míg pénteken még csak arról beszélt, hogy elképzelhető, hogy 2025-re elveszíti az ülését, vasárnap a futam után már a sírást visszafojtva búcsúzkodott.
Lawson az interjúban azt mondta, hogy „az utóbbi nagyjából két hétben” már tudta, hogy a Red Bull Szingapúr után elküldi Ricciardót és ő ülhet a helyére, „de amíg világgá nem kürtölik, nem igazán érződik valóságosnak, és nem is mondhattam senkinek.” Azaz míg az új-zélandi pilóta már Szingapúr előtt tisztában volt vele, hogy mi lesz Ricciardo sorsa, addig a nyolcszoros futamgyőztes a The-Race.com információi szerint legfeljebb csak sejthette, hogy valami készül, és a Red Bull Helmut Marko tanácsadó Formel1.de-nek mondott szavaival ellentétben nem jelentette ki neki kerek-perec, hogy itt a vége. Az F1.com-on Lawrence Barretto egyébként arról írt, hogy a megerősítés egy Christian Hornerrel lefolytatott személyes beszélgetés során, a verseny után érkezett.
Így aztán hiába lógott jó ideje a levegőben, hogy Ricciardónak legkésőbb 2025-ben mennie kell (miként korábban az is, hogy már az idén leválthatja Sergio Pérezt, és a mexikóit küldik el), nagyon furcsára sikerült a búcsú, a Lawson-interjú pedig felvet olyan kérdéseket, hogy akkor most az új-zélandi pilótával úgy közölték közel két héttel korábban, hogy megkapja az ülést, hogy valójában az még nem volt biztos, vagy pont, hogy csak neki mondták el, mi fog történni, és Ricciardónak nem. Bármelyik is áll fenn, egyik sem túl szerencsés megoldás, és a Red Bullra nézve kínos.
Lawson helye sem biztos jövőre?
Mivel régóta tudott volt, hogy amennyiben a Red Bull szeptember végéig nem ad neki ülést 2025-re, Lawson szabadon igazolhatóvá válik, az új-zélandi összegzése nem teljesen pontos arról, hogy mikor vált biztossá, hogy átveszi Ricciardo helyét. Ugyanakkor elmondása szerint ő már régóta abban a tudatban volt, hogy üléshez jut. „Már jó ideje ez volt a terv, vagy legalábbis minden efelé mutatott. Nyilván van a szerződésemben egy időpont, amit figyelembe kellett venni. Úgyhogy alapvetően mindig ebbe az irányba mentek a dolgok, aztán néhány héttel ezelőtt elmondták, hogy mi fog történni, és nem sokkal azután kőbe is véstük.”
Az eddig 5 F1-es futamon induló pilóta megerősítette azt is, hogy egyáltalán nem volt mindegy, hogy miként teljesít a nyári szünet elején, Monzában a 2022-es AlphaTaurival megejtett teszten, mivel az is arról szólt, hogy minél nagyobb nyomás alá helyezze őt a Red Bull, és kiértékelje, hogy miként teljesít.
Lawson eddig csak néző volt, mostantól újra bizonyíthat / Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
A másik érdekes kérdés pedig az, hogy miért érezte szükségét a Red Bull annak, hogy már az idén autóba ültesse őt, hiszen ha nem is kiemelkedően, de Ricciardo elfogadhatóan teljesített Cunoda Júkihoz képest, így egyáltalán nem volt égetően sürgős a lecserélése. Erre a magyarázat az lehet, hogy minél hamarabb meg akarták tudni, mennyire is jó valójában Lawson, hogy 2025-re potenciális Pérez-utódot faragjanak belőle.
Az USA Nagydíjon rögtön hátrasorolásos büntetéssel szembenéző pilóta az interjúban kérdésre megerősítette, hogy egyelőre csak 2024-re biztos a helye, és 2025-öt illetően még semmi sincs lekötve, ami arra enged következtetni, hogy a Red Bull továbbra is nagyon rövid pórázon tartja Verstappen és Cunoda aktuális csapattársát, és Lawsont az elkövetkező 6 futam során folyamatosan értékeli majd 2025-öt illetően.
Daniel Ricciardo talán szükségtelenül dobbantott egy élcsapattól, és a teljesítménye az utóbbi éveire valóban megkopott, de egyszerűen ezek nélkül sem látszik olyan történetszál, amelyen happy end lehetett volna a Forma-1-es karrierje.
Futamgyőzteseket nem szokás csak úgy a szezon közben kirúgni a Forma-1-ből. Mármint tényleg, olyannyira nem, hogy egészen a sport kezdetéig visszatekintve is alig találunk példát ahhoz hasonló sanyarú végzetre, mint ami most Daniel Ricciardóval történt, akit hat futammal a szezon vége előtt menesztett csapata, az RB, illetve tulajdonképpen a Red Bull, s az ausztrál ezzel befejezettnek is nyilvánította F1-es karrierjét.
Visszatekintve kezdésként csak a sportból ebben az évszázadban kiszálló 22 futamgyőztesre, egyedül Jacques Villeneuve helyzete állítható párhuzamba Ricciardóéval. Az 1997-es világbajnokot 2006-ban a Német Nagydíj után a BMW tette ki a csapatból gyenge teljesítményére hivatkozva, szintén azzal a szándékkal, hogy mielőbb versenyzői ülést adhasson a partvonalon várakozó fiatal pilótájának, Robert Kubicának.
Más kategóriába tartozik a szezon vége előtt befejezők között a sportnak saját döntéséből hátat fordító Juan Pablo Montoya, valamint az alkalmi beugrás miatt visszahívott pilóták, míg a 2004-ben a szezonzárón már nem induló, de tesztelőként a Toyotával maradó Olivier Panis nem is igazán kivétel, ám rajtuk kívül az összes többi korábbi győztes a szezon végén teljesítette utolsó futamát az ezredforduló óta. Hogy akkor saját akaratukból távoztak vagy már senki nem tartott igényt a szolgálataikra, az más kérdés, de valahogy ezek a versenyzők mindig voltak még annyira jók, illetve volt akkora megbecsültségük, hogy kitölthették terminusukat az év végéig.
Ám a 20. századot átfürkészve is csak egyetlen igazi szezon közbeni menesztést találunk: Thierry Boutsen 1993-ra még talált ülést a Jordannél, de miután a várakozások alatt teljesített, 10 futam után lecserélte őt Eddie Jordan. De még ő is tisztességes búcsúztatást kaphatott hazai futamán, a Belga Nagydíjon.
Furcsa, de nincs példa több hasonló esetre egészen a hőskorig, amikor a részvételek még sporadikusabbak voltak. Túl sokak szezonjának vetett véget idő előtt súlyos, akár tragikus kimenetelű baleset, akkor is voltak önként felálló nagy sztárok (a leghíresebbek James Hunt és Carlos Reutemann), és olyanok is, akik végigversenyzett szezon után még tettek alkalmi visszatéréseket, de Ricciardón, Villeneuve-ön és Boutsenen kívül más futamgyőztesnek még nem jutott ilyen vég.
Persze másoknak nem is volt a munkaadója a reakciós pilótadöntéseiről híres Red Bull. Az energiaitalosok két csapatához nem sok szép búcsúztatás fűződik, s ahogy arról alábbi cikkünkben már írtunk, a mezőny egyik legszerethetőbb és legeladhatóbb figurája ennél mindenképpen méltóbb kivonulót érdemelt volna.
Nyilván nem róható fel minden a csapat hibájaként, így fel kell tennünk a kérdést, hogyan jutott el Ricciardo odáig, hogy fekete báránnyá váljon a csapatban, ráadásul mindössze két hónappal, négy versennyel azt követően, hogy a nyári szünet előtt még arról szólt a paddockbeli közbeszéd, hogy Sergio Pérez lesz az, akit menesztenek, és Ricciardo az ő helyére, felfelé léphet majd az anyacsapathoz.
Azt érdemes leszögezni, hogy a történtek fényében az a két állítás közül, amelyeket a szezon kezdete óta olvashattunk a fősodratú nemzetközi médiában, miszerint Christian Horner megerősödve, nagyobb hatalommal került ki a Red Bull év eleji hatalmi harcából, illetve hogy Horner bizalma továbbra is töretlen Ricciardóban, legalább az egyik igazságtartalma erősen megkérdőjeleződik.
Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója, aki továbbra is a pilótadöntések mögötti fő mozgatónak számít, egyértelműen a csapattól való 2018 végi önkéntes távozásban látja azt a pontot, amikor félresiklott Ricciardo pályafutása. „Szerintem a döntés, hogy elhagyja a Red Bull Racinget, volt a fordulópont a karrierjében. Ezután sem a Renault, sem a McLaren nem adott neki győztes autót. Monzában nyert ugyan, de az a győzelem különleges körülmények között született.”
Kétségtelen, hogy egy újabb szűk csoportba sorolja az ausztrált azon tette, hogy saját akaratából hagyott el egy győzelemre képes csapatot egy olyanért, amely lényegesen hátrébb áll az erősorrendben, miközben nem fenyegette veszély az ülését, nem igazoltak le mást a helyére. 2018-ban Ricciardo két győzelmet szerzett a Red Bullban, noha viszonylag gyenge szezont futott, hiszen más alkalommal nem állt a dobogón. Következő évi célállomása, a Renault ugyan csak egy pozícióval végzett a Red Bull mögött a konstruktőri tabella 4. helyén, ám 3,5-szer kevesebb pontot szerezve, markáns határt képezve az él- és a középmezőny között – viszont a visszatérésük utáni harmadik évben járó franciák felfelé ívelő pályán álltak.
Ricciardo közel három szezont töltött el Max Verstappen csapattársaként a holland 2016-os Spanyol Nagydíjon megtörtént előléptetése óta, még a Mercedes uralma által fémjelzett időszakban. Az persze a még sokáig tinédzser, a pályán jóval kiforratlanabb Verstappen volt, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a Renault-motor gyakran cserbenhagyta a pilótákat, de a kettőjük közötti mérleg mondhatni kiegyenlített volt ez a közel három szezon során. Ricciardo a háromból két évben jobban szerepelt a pontversenyben, pole-pozíciókban 3:0-ra legyőzte csapattársát, míg pontokban 608:590-re, győzelmekben 5:4-re, időmérős egymás elleni szereplésben 34:24-re maradt alul. Bár azóta hat év eltelt, máig Ricciardo az utolsó, aki csapaton belül egyenrangú ellenfele tudott lenni Verstappennek.
Fotó: Clive Mason/Getty Images/Red Bul Content Pool
Az ausztrál akkor azt mondta, több ok is a váltás felé terelte. Ezek közül Marko mostani elmondása szerint az egyik a csapathoz 2019-re érkező, korábban a McLarennel látványosan szenvedő Honda-motorral kapcsolatos aggálya volt, ami, mint azóta kiderült, téves riasztás volt Ricciardo fejében. A Verstappen jelentette fenyegetettséget alighanem ő is felismerte, láthatta csapaton belül annak jeleit, hogy a következő világbajnok Red Bullnak már nem ő maga, hanem szupersztárként kezelt csapattársa lesz az epicentruma.
Ricciardo tehát új utat választott, amit mostani bevallása szerint utólagosan nehéz is lenne diadalmenetnek, zseniális húzásnak nevezni. Két évet töltött a Renault-nál, csapattársaként kényelmesen legyőzte Nico Hülkenberget és Esteban Ocont is, ám dobogóból csak 2020-ban szerzett kettőt egy-egy nürburgringi és imolai harmadik hellyel. Bár abban az évben ötödik lett a bajnokságban, ezzel öt Red Bull-os évéből kettőt is túlszárnyalva, mégis megingott a hite a Renault élre törésében, illetve nagyobb ígéretekkel kecsegtető ajánlatot kapott a McLarentől, így továbbra is nagy ázsiójú, keresett pilótaként két év után ismét váltott. Wokingban ekkor már érezhető volt, hogy végre jó irányba fújnak a szelek, ám Ricciardo formája mindkét évben elmaradt Lando Norrisé mögött, a másodikban jelentősen, még ha a csapat váratlan kettős győzelmét ő is vezette célba 2021-ben Monzában. Ez a győzelem miatt nem nevezhető teljes bukásnak az ausztrál kitérője, aki egy évvel annak lejárta előtt felbontott McLaren-szerződés után tért vissza kiindulópontjára, az őt az F1-be juttató Red Bull családhoz. Ekkor már megsebzett renoméval, de még nem derogált neki, hogy újonc módjára újrajárja a létrát a kezdőmezőről, ismét megpróbálva meggyőzni főnökeit arról, hogy megérdemli a nagycsapat ülését. Azét a nagycsapatét, amely távollétében nemcsak ismét csúcsra ért, de az F1 történelmének valaha volt legnyomasztóbb egyeduralmát is felmutatta 2023-ban.
Ricciardónak eközben az a sors jutott, hogy két éven belül két csapat is menesztette, innen pedig jóérzésű versenyző már nem fog foggal-körömmel küzdeni a mezőnyben maradásért – s az ausztrál kicsit ebben is különleges, hogy képes volt ezt a Szingapúrban rá zúduló kavalkádban is józan ésszel felmérni, majd pár nappal később bűntudat nélkül elsétálni. Azt a feltételt szabta számára a Red Bull, hogy az előléptetéshez konstansan le kell győznie csapattársát, Cunoda Jukit, és tény, hogy ez nem sikerült, sorsát pedig a nyári szünet utáni négy hétvégén három Q1-es kiesés és pontképtelenség végleg megpecsételte.
Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
Messzire csapnak a pillangó szárnyai
Azt nem nehéz elképzelni, hogy ha Ricciardo 2019-ben, és talán azon túl is a Red Bullnál marad, többel növelhette volna hét győzelmének számát, mint az az egy, amit a McLarennel szerzett. Két további évig a Red Bull státusza változatlan maradt a Mercedes egyik legközelebbi üldözőjeként, Verstappen öt további győzelmet szerzett ebben az időszakban, de a bajnoki címekre esélytelenül. 2021-ben, vagyis az ausztrál távozása utáni harmadik évben érkezett meg a bajnoki harcba a csapat, ahol az egyéni címet sikerült is megszereznie Verstappennek.
Hogy egy alternatív univerzumban a Red Bull mellett kitartó Ricciardónak milyen esélyei lettek volna abban és a következő években, arról lehetetlen elmélkedni. Nehéz felmérni, milyen következményekkel járna a pillangóhatás a Forma-1-ben, vagyis ha egy (esetünkben elég jelentős) elemet megváltoztatunk a rendszerben, az hogyan módosítaná az események folyását. Ha Ricciardo nem igazol el, annak bizonyosan máig tartó hatása lett volna a pilótapiacra, a versenyzőknek pedig hatásuk van a csapaton belüli dinamikára, az autók fejlesztésére, a mérnökáramlásra is, a pályán zajló eseményekről nem is beszélve, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy olyan formában és mértékben oszlottak volna le az erőviszonyok, mint ahogyan az végül történt.
Abból is elhamarkodott lenne kiindulni, hogy ha Ricciardót nem hajtja a kalandvágy, akkor is még a csapat tagja lett volna, amikor az új szabályrendszer esetlegesen az alternatív idősíkon is az élre repíti a Red Bullt. Három-négy évet kellett volna még várnia a sikerekig, és nehéz elképzelni, hogy a Toro Rosso ígéretes pilótái, az így 2019-ben előléptetést nem kapó Pierre Gasly és Alexander Albon már ne toporogtak volna ott jóval felkészültebben a nagycsapat garázsa előtt az ülésre várva. A Red Bull bizonyosan mérlegelte volna a vérfrissítés lehetőségét, és ez esetben aligha Verstappen helye forogna veszélybe, hanem Ricciardo hibái kerülnének nagyító alá és ő kapná meg azt a talán éveken át tartó szorongást, amit jelenleg Pérez. Hogy aztán, tegyük fel, a sikerévek kezdete előtt már kényszerűségből kelljen távoznia egy a győzelemtől távol lévő csapathoz, ahol már egy jól hangzó névvel is beérik.
Sikeresebb lett volna Ricciardo F1-es karrierje, ha nem igazol el 2018-ban a Red Bulltól? Nem lehet tudni, de valószínűleg valamennyivel igen. Világbajnok lett volna Verstappen csapattársaként, vagy esetleg máshol? Valószínűleg nem.
Fotó: McLaren
A dominanciák korában, amit kisebb megszakításokkal 2010 óta él az F1, talán minden korábbi éránál nehezebb bajnoki címet szerezni – amíg az ember be nem kerül a megfelelő csapathoz, ahonnan kezdve már ránézésre egészen könnyű. A korban, amelyben Charles Leclerc-nek még mindig csak hét győzelme van, Lando Norris idén nyert először, Fernando Alonso pedig 2013-ban utoljára, Ricciardo nyolcig jutott el úgy, hogy egy pillanatig sem ült a mezőny legjobb autójában, s közben a Red Bullnál megfutamodásra késztette a karrierje zenitjén járó Sebastian Vettelt, majd egyenrangú ellenfele volt Verstappennek. És ez sem volt elég, hogy velük egy rangra emelkedjen, ugyanis olyan időszakban érkezett, amikor csak a Red Bull két aranyifjúja közötti rövid időszak betöltése juthatott neki osztályrészül – ez pedig puszta balszerencse.
Vannak jelei, hogy a 2022-es technikai szabályok szerint épült autókhoz már nem tudta kellően hozzáigazítani a stílusát, ilyen billenőpont pedig világbajnokok karrierjében is eljött már. Talán egyszerűen csak annyi történt, hogy ebben a korban egy ilyen kivételes képességű, ilyen helyzetben lévő versenyző pályafutásából nagyjából ennyi volt a maximálisan kihozható úgy, hogy hiányérzete se maradjon a kihasználatlan lehetőségek miatt.
A pilótatársai és a nézők között is talán leginkább kedvelt karaktere volt a mezőnynek az örök mosolygó ausztrál, ami egyrészt köszönhető különleges egyéniségének, másrészt viszont bizonyára fakad abból is, hogy soha nem veszélyeztette senki bajnoki címét. Az pedig, hogy utolsó futamán a leggyorsabb kör megfutásával avatkozhatott csupán bele a Red Bull és a McLaren bajnoki harcába, azon két csapatéba, amelyek valamelyikénél ma ő vezethetne, ha kicsit jobbak az eredményei, olyan morbid vicc, aminek iróniáján senki nem tud nevetni.
Csütörtökön megerősítette a Red Bull, hogy a kisebbik csapatánál Liam Lawson váltja Daniel Ricciardót. A fiatal új-zélandinak nem jó érzés, hogy így debütálhat a Forma-1 állandó tagjaként.
Lawson számára tavaly közvetve pont Ricciardo nyitotta meg az utat az F1 mezőnyébe, mert egy balesetben eltörte a csuklóját, és a Red Bull által támogatott tehetség remekül élt a lehetőséggel. Idén nem jutott neki ülés, de sejthető volt, hogy 2025-re keríteni kell neki, különben máshova igazol, és kérőkből bizony feltehetően nem lett volna hiány.
Az F1 őszi szünetében a Red Bull meghozta a döntést a Ricciardo-Lawson cseréről, a fiatal új-zélandi így hat futamon lehetőséget kap már idén. „Nagyjából két hét óta tudok erről, de amíg nem jelentették be a világnak, nem éreztem teljesen biztosnak, és nem beszélhettem róla senkinek sem” – nyilatkozta az új-zélandi Newstalk ZB-nek.
Úgy fogalmazott, „nagyon tiszteli” a menesztett nyolcszoros futamgyőztest, ahogy a helyzetet kezelte, és elismerte, hogy neki sem volt kellemes, hogy így kapott bizonyítási lehetőséget.
„Nem volt jó érzés. Szingapúrt nem élveztem, mert mindannyian tudtuk, mi következik utána, és Daniel mindig nagyon jól bánt velem – mondta Lawson. – Amikor tavaly versenyezhettem a helyén, vagy az idei szezonban, egyszer sem éreztem, hogy versengenék vele. Ő sem éreztette velem ezt.”
„De lehetőséget kapok az F1-ben, hálás vagyok érte, és két kézzel kell megragadnom a lehetőséget. Ő is ezt mondta nekem, hogy hozzam ki a legtöbbet a lehetőségből.”
Lawson 2022-ben harmadik lett a Forma-2 bajnokságában, egy évvel később pedig második a még erősebb technikai szintet jelentő japán Super Formulában. Idén többször tesztelt vele a Red Bull, és ezek során győzte meg a csapatot, hogy készen áll a komolyabb feladatokra.
Nemcsak a szurkolók, hanem a pilótatársak és csapatok is elköszöntek a minden bizonnyal a Szingapúri Nagydíjon pályafutása utolsó Forma–1-es futamát teljesítő, a Red Bull által menesztett Daniel Ricciardótól. Az alábbiakban ezekből szemezgettünk.
Lewis Hamilton:
„Daniel Ricciardo, megtiszteltetés volt versenyezni veled az évek során. Soha nem fogom elfelejteni a csatákat, a nevetéseket, és hogy ittam a cipődből. Gusztustalan volt, de örülök, hogy vált rá alkalmam veled, haver. Azt az örökséget hagyod, hogy mindig magadat adtad, ami ebben a sportban soha nem könnyű. Az egészet a legnagyobb mosollyal csináltad, én pedig tisztelgek ezért előtted. Annyi minden vár még rád, és már alig várom, hogy lássam, mihez kezdesz legközelebb. Mindig itt leszek neked, haver.”
„Daniel, egyedülálló vagy. Egy páratlanul gyors versenyző és csodálatos ember. A monzai győzelmed örökre bevésődött a McLaren történelmébe. Az volt életem egyik legszebb pillanata, és ott van rajtam a tetoválás, hogy bizonyítsa. Tudom, hogy az a nap neked is sokat jelentett. Nézni téged, ahogy csapatod idősebb Dale Earnhardt 1984-es Chevrolet Monte Carlójával a COTA-n szintén az egyik kedvenc emlékem a közös időnkből. MEGA! Minden jót a következő kalandodhoz, tudom, hogy nagyon jó leszel, bármi legyen is az.”
Daniel, you’re one of a kind. A supremely quick driver and an awesome person to be around.
Your win in Monza will forever be etched into McLaren’s history. It was one of the best moments of my life, and I have the tattoo to prove it! I know that day meant a lot to you, too.… pic.twitter.com/4pHl3EOImG
„Fel a fejjel, haver! Olyan sok gyönyörű pillanat következik még.”
Lando Norris (komment):
„Szeretlek testvér.”
Mercedes (komment):
„Elképesztő ellenfél voltál az évek során. Köszönet a sok szórakoztató csatáért és a fertőző energiáért, amit a sportágba hoztál mind a pályán, mind azon kívül. Enchanté, Daniel.”
„Gratulálok mindahhoz, amit elértél a karriered során, haver. Sokat tanultam tőled a közös időnk alatt. A legjobbakat kívánom a következő kalandodhoz.”
David Coulthard (komment):
„Lenyűgöző örökséget hagysz magad után a sportban, és mindig mosolygósabb hellyé tetted a paddockot.”
Pierre Gasly:
„Gratulálok a karrieredhez, DR! Rengeteg mindenre lehetsz büszke! Mindig emlékezni fogok arra, amikor azon a lovon ülve jelentél meg a paddockban. Egyedülálló vagy, és élveztem a késői bevetődéseidet, hiányozni fogsz nekünk a paddockban, méhészborz. Minden jót a következő kalandjaidhoz és enchanté, haver!”
A Red Bull tanácsadója szerint Daniel Ricciardo pályafutása akkor vett rossz irányt, amikor 2018-ban elhagyta őket. Helmut Marko felidézte, hogy az ausztrál már vele és a Red Bull-vezér Dietrich Mateschitz-el is kezet rázott a folytatásra.
Miután a Red Bull bejelentette, hogy Daniel Ricciardóval véget ért a közös történetük, az ausztrál pilóta pedig a közösségi médiában búcsúzott el az F1-től, Helmut Marko a Formel1.de YouTube-csatornáján beszélt arról, hogy a nyolcszoros futamgyőztes karrierje véleménye szerint akkor vett rossz irányt, amikor 2018-ban elhagyta őket, és hogy Ricciardo soha nem tudott visszatalálni a régi énjéhez.
A 81 esztendős tanácsadó azt is felidézte, hogy egykori versenyzőjük 2018-ban a Red Bullba 2019-től bekerülő Honda-motorok versenyképessége miatt is aggódott, illetve Max Verstappen erősödése és egyre nagyobb befolyása is a távozás felé lökte. Az osztrák mindemellett egy eddig nem hangoztatott részletet is elárult. Nevezetesen azt, hogy mielőtt Ricciardo értesítette a Red Bullt arról, hogy nem hosszabbítja meg 2018 végén lejáró szerződését és elfogadja a Renault ajánlatát, júniusban vele és a 2022-ben elhunyt Red Bull-vezérrel, Dietrich Mateschitz-el is megegyezett arról, hogy marad a Red Bull kötelékében.w
„Volt egy esemény Grazban a főtéren, majd végül leültünk és megegyeztünk, ami kézfogással pecsételtünk meg. Aztán elment Salzburgba, és ugyanezt megtette Dietrich Mateschitz-el” – mondta Marko, rámutatva, hogy Ricciardo lényegében megszegte a szavát akkor, amikor később meggondolta magát.
Felajánlották neki, hogy maradjon
Marko elárulta azt is, hogy a Red Bull nyitott a további közös munkára az ausztrállal – Lawrence Barretto az F1.com-on azt írta, állítólag Ricciardo tartalékversenyzőként maradhatott volna, ha akar, de nem akart –, mivel „ő az egyik legnépszerűbb Forma–1-es pilóta, különösen az Egyesült Államokban”, ezért nagyköveti állást ajánlottak neki, de egyelőre nem fogadta azt el, mert „időt akar ahhoz, hogy végiggondolja az egész jövőjét.”
A tanácsadó hozzátette, „nem gondolja”, hogy Ricciardo másik sorozatban fog versenyezni, és „másfelől, ha nem versenyez többé aktívan, egyáltalán akarja ezeket a PR-tevékenységeket?”
Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója bővebb betekintést nyújtott abba, hogy Daniel Ricciardo miért nem térhetett vissza a Red Bull Racinghez, és hogy szerinte hol siklott félre az ausztrál pilóta karrierje.
Miután a Red Bull bejelentette, hogy véget ér a közös útja Daniel Ricciardóval, az ausztrál pilóta pedig lényegében elbúcsúzott az F1-től, a Formel1.de YouTube-csatornáján interjú jelent meg Helmut Markóval, a Red Bull 81 esztendős tanácsadójával arról, hogy mi hiányzott a nyolcszoros futamgyőztesből, az osztrák szerint hol siklott félre a karrierje, és hogy Marko szerint Ricciardo pontosan tisztában volt azzal, hogy mit várnak el tőle.
„Szerintem a döntés, hogy elhagyja a Red Bull Racinget, volt a fordulópont a karrierjében – utalt Marko Ricciardo 2018 nyarán bejelentett renault-s szerződésére. – Ezután sem a Renault, sem a McLaren nem adott neki győztes autót. Monzában nyert [2021-ben], de az a győzelem különleges körülmények között született. Nem tudom pontosan, hogy mi történt, mert ha tudtuk volna, segítettünk volna neki. De a tempója, és mindenek felett ez a későn fékezés, aztán jobbról vagy balról bevetődés… az utóbbi években próbálkozott vele, de többé nem volt meg, a gyilkos ösztön eltűnt.”
A Red Bullnál töltött évei során Ricciardo védjegyévé váltak a messziről indított előzései manőverek, amelyeket az ausztrál tűpontosan kivitelezett, meglepve ezzel az ellenfeleket. Hogy a távozás miért történt, arról Marko szintén beszélt.
„Voltak bizonyos fenntartásai a Honda-motorral és végül jobban hallgatott a Renault és Cyril Abiteboul hízelgésére. Pénzügyileg nem volt nagy különbség abban, amit mi, illetve amit a Renault ajánlott neki. Azt is megmondtam neki, hogy »Nehezen fogsz több shoey-t csinálni« (a cipőből ivás, amit Ricciardo a dobogón űzött, és ami szintén a védjegyévé vált – a szerk.). Nem hiszem, hogy túl sokat láttuk a Renault-t a dobogón.”
„Bemutatkozott nálunk [2014-ben], 3-0-ra verte Vettelt a győzelmek arányában, aztán Danyiil Kvjat olykor gyorsabbnak bizonyult nála, de egy szezonra vetítve őt is kontrollálta. Aztán jött Max [Verstappen], aki egyre erősebbé vált, ami egyértelműen az egyik oka volt annak, hogy [Ricciardo] a Renault-t választotta helyettünk.”
Vajon ha 2018-ban nem igazol a Renault-hoz, minden másképp alakul? / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool
Marko utalt rá, hogy Ricciardónak vélhetően azért kellett most mennie, mert Liam Lawsont csak úgy tudták megtartani, ha a hátralevő versenyeken lehetőséget adnak neki, illetve kerek-perec kijelentette, hogy nem volt elég jó az ausztrál pilóta teljesítménye ahhoz, hogy leváltsa Sergio Pérezt. „Az időzítésnek különböző tényezőkhöz és kötelezettségekhez van köze. Informáltuk, és a méltó búcsú szerintem a leggyorsabb kör volt. Ez megmutatta, hogy továbbra is milyen potenciál rejtőzik benne, de nem folyamatosan, és nem azon a szinten, ami indokolttá tette volna, hogy visszatérjen a Red Bull Racinghez. De ez kifogástalan teljesítmény volt.”
„Szerintem világosan kommunikáltuk felé, hogy jelentősen jobbnak kell lennie Cunoda Júkinál, de ez csak néhány versenyen sikerült neki. Ezért világos volt, hogy a tékozló fiú visszatérése a Red Bull Racinghez sajnos nem lehetséges. Nagyon jól elmondta, hogy békére lelt magával, elfogadta a helyzetet, és majd meglátjuk, mik a tervei a jövőre nézve.”
