Címke: Dan Wheldon

  • Brutális balesetek, melyeknek a felvételeit soha nem adták le TV-ben

    Az évek során olyan balesetek történtek a NASCAR és az IndyCar világában, melyeknek a felvételei soha nem láttak napvilágot.

    A versenyzés veszélyes sport, és néha bizonyos incidensekről készült felvételeket elzárnak a nyilvánosság elől a durva mivoltuk miatt. A listát

    1985: Az atlantai ARCA 500 (KÖZVETÍTÉS)

    A USA Network, azt tervezte, hogy 1985 júniusában az Atlanta International Raceway-en megrendezett ARCA futamot késleltetéssel közvetíti majd, de ezt el kellett vetni, miután egy súlyos baleset egy versenyző életét követelte.

    A versenyt meglehetősen rangos eseményként reklámozták, meglehetősen magas pénzdíjjal és a NASCAR alapítója, Bill France is tiszteletét tette rajta.

    A 32. körben az új-zélandi Stuart Lyndon teljes sebességgel kipördült a kettes kanyarból, és a belső földfalnak csapódott.

    Az acél- és betonkorlátoknak van némi hajlékonyságuk, különösen az acélnak, és az autók szükség esetén gyakran lepattannak róluk.

    A jól tömörített földnek egyáltalán nincs „engedése”. Amikor az autók földfalaknak ütköznek, a szögtől függően vagy teljesen megállnak, vagy átugranak a földfal tetején. Lyndon esetében az ütközés olyan brutális volt, hogy a bukókeret összetört, és Lyndon átrepült a szélvédőn. A helyszínen meghalt. A verseny folytatódott, és Davey Allison nyerte meg, de a közvetítést lefújták.

    2020 nyarán valaki feltöltött a YouTube-ra körülbelül három órányi versenyfelvételt, és vele együtt néhány utólagos felvételt Lyndon balesetéről, amelyet a pálya elejéről filmeztek. A gyenge minőségű felvételen kb. 41 percnél látható a baleset – vagy legalábbis annak utózöngéi.

    1990: ARCA 200 (KÖZVETÍTÉS)

    Az ESPN azt tervezte, hogy az 1990-es ARCA 200-at csúsztatott élőben adja le, de végül úgy döntött, hogy nem teszi meg, miután egy kegyetlen baleset történt a versenyen.

    Öt körrel a vége előtt a negyedik kanyarban egy több autóból álló tömegkarambol történt. Slick Johnson kapta a legnagyobb ütést. Több mentős is odarohant a balesetben érintett versenyzőkhöz, hogy lássák, milyen segítséget tudnak nyújtani.

    Bob Keselowski, a 2012-es NASCAR Cup Series bajnok Brad édesapja éppen a baleset mellett haladt, amikor az autója balra csattant, és megpördült a padkán. Bob autója Kevin Gundaker autójának ütközött, ami Gundaker autóját Mike Staley-nek, a Gundakert segítő mentősnek ütötte. A verseny nem ért véget, de már nem lengették meg a zöld zászlót, és a hátralevő távot sárga alatt tették meg.

    Szerencsére Staley teljesen felépült, azonban Slick Johnson súlyos fejsérüléseket szenvedett, és nem élte túl a balesetet. Három nappal később, 41 éves korában meghalt.

    Néhány évvel később a Rescue 911 sorozat készítői elkérték az ESPN-től a felvételt, egy Mike Staley túléléséről szóló szegmenshez. A kérésüket elfogadták, és a felvételek könnyen elérhetők az interneten. Magát az adást azonban soha nem mutatták be, valószínűleg emiatt a baleset miatt.

    **A videó megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk**

    1995: Az 1995-ös Sportsman 100 (KÖZVETÍTÉS)

    Russell Phillips a kilencvenes évek elején-közepén az akkor még létező Sportsman Seriesben versenyzett. 1995-ben egy Charlotte-i versenyen azonban életét vesztette a stock car versenyzés történetének egyik leghorrorisztikusabb balesetében.

    Phillips Steven Howard autójával érintkezett, majd a levegőbe repült, és a kerítés gyakorlatilag leborotválta az autó tetejét, és sajnos Phillips felső testét is. Az első helyszínre érkező mentős rosszul lett a látványtól, és a közvetítést soha nem adták le tévében, de a felvételek megtalálhatóak az interneten.

    A Sportsman Series-t 1995 után lezárták, bár 1996-ban még futott néhány rövid pályán, kis mezőnyökkel és még kisebb érdeklődéssel.

    **A videó megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk**

    1996: Elmer Trett halálos balesete

    1996. augusztus 31-én Blaine Johnson, az NHRA Top Fuel Dragster pontversenyének vezetője 4,612 másodperc alatt futotta le az Indianapolis Raceway Park negyedmérföldes dragstripjének hosszát, ami pályarekordot jelentett.

    Közvetlenül a célvonal átlépése után valami eltört a dragsteren, és az balra csapódott. Johnson megpróbálta menteni a menthetőt, de mindhiába. A dragster a falon lévő nyílásnak ütközött, és sajnos pont ott csapódott be, ahol a pilótafülke volt. A 32 éves Johnson még aznap, a műtét során elhunyt.

    https://www.youtube.com/watch?v=vaJYgOhQdps

    Másnap, szeptember 1-jén az 53 éves Elmer Trett, a motoros dragversenyzés veteránja 230 mérföld/órás sebességgel leesett a motorjáról, és a pálya végén lévő homokcsapdába csúszott. A versenyző azonnal szörnyethalt, miután a helyszíni beszámolók szerint a teste majdnem teljesen eltorzult a szaltóktól, amelyeket a teste a homokcsapdába csapódva produkált.

    A balesetről pontosan egy visszajátszást mutattak be a pálya nagyképernyőjén, és ezután a balesetet soha többé nem mutatták be sehol.

    2002: Az Irwindale 150 (BROADCAST)

    Annak ellenére, hogy ultrabiztonságos pályaként reklámozták, az Irwindale Event Center a kezdeti időkben halálpalota volt: 1999-ben, a nyitó versenyen egy halálos áldozatot követelt, még abban az évben még egy versenyző meghalt, majd 2001 végén egy harmadik. Csak egy negyedik haláleset után, 2002-ben tettek valamit a pálya tulajdonosai.

    A 2002. június 8-i 150 körös NASCAR Southwest futam 37. körében John Baker és Sean Woodside a kettes kanyarban történt ütközése miatt Baker autója egy nyílásnak csapódott, a versenyző pedig halálos sérüléseket szenvedett. A felvételek soha nem kerültek napvilágra.

    2003: Tony Renna halálos balesete

    2003. október 22-én az Indy Racing League gumi-tesztet tartott az Indianapolis Motor Speedway-en. Ezen az gyakorláson a Chip Ganassi Racing legfrissebb szerzeménye Tony Renna már a csapat színeiben vett részt.

    Renna kb. 350 km/h sebességnél pördült meg, az autó a kerítésbe csapódott, és a versenyző szinte azonnal belehalt a súlyos belső sérülésekbe. A balesetet egy biztonsági kamera rögzítette a hármas kanyarban.

    A biztonsági kamerák felvételei persze ritkán kerülnek nyilvánosságra, hacsak nem a rendőrség teszi közzé őket, és ez alól Renna balesete sem volt kivétel. A pletykák szerint Tony George mindent elkövetett, hogy minden fényképet és biztonsági felvételt lefoglaljon, sőt, még a szalagokat is elrabolta egy közeli benzinkútról.

    2008: Jeff Gordon hatalmas balesete (BELSŐ)

    A 2008-as Las Vegas-i NASCAR Sprint Cup Series futamon Jeff Gordon a pálya belső falának ütközött, ahol nem volt SAFER fal, miközben megpróbálta kikerülni a megpördülő Matt Kenseth-et – akit egyébként ő pörgetett ki.

    Ez volt pályafutása legsúlyosabb ütközése, de a NASCAR évek során végrehajtott számos biztonsági fejlesztésének köszönhetően Gordon megúszta a balesetet.

    Gordonnak három fedélzeti kamerája volt, egy az autó elején, egy az autó hátulján, egy pedig az autó belsejében, Gordon felé nézve.

    A közvetítő stáb az ütközést több külső szögből, valamint az autó elejéről és hátuljáról mutatta, de az ütközést belülről soha nem mutatta.

    Az autó belsejéből mutatták az utóhatást, ahogy Gordon összeszedi a gondolatait és kicsatolja az öveit, de magát az ütközést nem, nyilvánvalóan azért, mert Gordon teste olyan módon mozgott az ütközés során, amit a stáb zavarónak talált.

    Néhány nappal később Jeff Gordon azt kérte, hogy láthassa az ütközés felvételét az autó belsejéből. Ekkor játszották le utoljára – ekkor is privát keretek között – a videót.

    2011: Dan Wheldon halálos balesete (BELSŐ)

    Dan Wheldon 2011-ben Tony Rennához kísértetiesen hasonló balesetben veszítette életét. Aznap Wheldon autóján volt egy fedélzeti kamera, azonban ezt lekapcsolták abban a pillanatban, amikor autója a levegőbe emelkedett.

    A teljes felvétel létezik, sőt néhány rajongó élőben látta is ezt, hiszen az IndyCar előfizetéses mobil applikációján már akkor meg lehetett ezt tekinteni.

    Ez a fedélzeti kamerás videó azonban soha nem szivárgott ki. Egy kanadai csoport kérte, hogy a visszatartott felvételek egy részét felhasználhassa az IndyCar világbajnokságra való felkészülésről és Dan Wheldon haláláról szóló dokumentumfilmhez, és engedélyt is kapott rá, azonban ők sem kapták meg a teljes anyagot.

    https://500miles.hu/indycar/11-eve-hunyt-el-dan-wheldon-az-indycar-tortenetenek-legborzalmasabb-tomegbaleseteben/

    2013: Jason Leffler halálos balesete

    2013-ban a népszerű feltörekvő NASCAR-pilóta, Jason Leffler életét veszítette a New Jersey-i Bridgeport Speedwayen futott salakos versenyen, amikor nagy erővel a négyes kanyar falának csapódott.

    A piros zászlót lengetve a mezőny azonnal megállt, mivel a New Jersey-i szabályok szerint a versenyzőknek ott kell megállniuk, ahol éppen vannak, amikor piros zászlót lengetnek.

    Leffler viselt egy olyan rögzítőt, amely segít megvédeni őt a frontális ütközések okozta sérülésektől, de nem volt rajta olyan, amely az oldalirányú ütközéseknél segíthetett volna. Ez a baleset az utóbbi volt.

    A mentők kórházba szállították Lefflert, de már nem lehetett megmenteni. A versenyt azonnal lefújták.

    Magáról az ütközésről nem áll rendelkezésre felvétel. Egy néző videója egy körrel az ütközés előtt ér véget, és több utólagos felvétel is rendelkezésre áll. Úgy tűnik, hogy mindenki, aki felvételt készített, úgy döntött, hogy vagy átadja azt a hatóságoknak, vagy nem teszi közzé.

  • 11 éve hunyt el Dan Wheldon az IndyCar történetének legborzalmasabb tömegbalesetében

    Immáron 11 éve, hogy elment az IndyCar történetének egyik legnépszerűbb bajnoka, Dan Wheldon, miután Las Vegasban halálos balesetet szenvedett.

    Dan Wheldon 1978-ban született brit autóversenyző volt, és az IndyCar 2000-es éveinek egyik, ha nem a legnépszerűbb versenyzője, kétszeres Indy 500 győztes (2005, 2011), és egyszeres IndyCar bajnok (2005).

    Marcus Simmons, az Autosport című brit autóversenyzői magazin szerzője Wheldonról azt mondta, hogy „olyan ember, aki megtestesítette az amerikai álmot megvalósító, az ‘Újvilágba’ bevándorolt ember ideálját.”

    Bár volt egy pimasz és magabiztos személyisége, „pimaszsága mégis szerethetővé” tette, Maurice Hamilton újságíró megjegyezte, hogy Wheldont sokan „odaadó családapának látták, akit mélyen tiszteltek és mindenki szeretett, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert pimaszul öntudatos volt, és ügyesen ápolta az imázsát.”

    Karizmája, humorérzéke és melegszívűsége a rajongók és a média kedvencévé tette, annak ellenére, hogy Angliában nem sokan ismerték, mivel a Forma-1 az ország legnépszerűbb autóverseny-sorozata, és az IndyCar csak mellékszerepet játszik mellette.

    Dan Wheldon
    Dan Wheldon a 2011-es Indy 500 győztese Fotó: IndyCar Media

    Nagy kihívás, Wheldon volt a bátor vállakozó

    Randy Bernard, az IndyCar Series vezérigazgatója október 16-án a Las Vegas Motor Speedway-re kihívást állított egy versenyző elé.

    A szezon elején még egy nemzetközi autósport szupersztárnak ajánlott fel óriási pénznyereményt, azonban miután mindenki visszalépett az utolsó pillanatban, Dan Wheldon került a középpontba, aki 2011-ben nem futott teljes szezont az IndyCarban, viszont megnyerte az Indy 500-at.

    A kihívás így változott: Az 5 millió dolláros nyereményt egyenlő arányban osztanák el egy versenyző és egy véletlenszerűen kiválasztott rajongó között, ha a versenyző a rajtrács végéről nyerne.

    Wheldon az edzéseken frusztrált volt amiatt, hogy az autója több mint 3 mph (4,8 km/h) sebességgel lassabb volt a többieknél, és úgy érezte, nehéz lesz a mezőnyben maradnia, ha a probléma nem oldódik meg. A brit versenyző volt az ABC versenyen belüli riportere is, és a bemelegítő körök alatt a csatorna kommentátorcsapatának részeként beszélt a versenyen való részvételéről és az IndyCarról.

    A pálya egyszerűen túl gyors volt az autóknak, és túl könnyedén lehetett 3-an, vagy 4-en egymás mellett menni. A pilóták aggódtak is emiatt, és megbeszélték, hogy óvatosak lesznek az első körökben.

    A baleset

    A 200 körös verseny 11. körében azonban megtörtént a baj. A baleset akkor kezdődött, amikor James Hinchcliffe-nek Wade Cunningham nekiment.

    Wheldon a 24. helyen állt, és a pálya bal oldalán haladt 224 mph (360 km/h) sebességgel, hogy megpróbálja elkerülni az összetorlódást és a repülő törmeléket, valamennyire elkezdett lassítani, pontosan 165 mph (266 km/h)-re, azonban ez sem volt elég, és Kimball autójának bal hátsó kerekének ütközött, ami feldobta őt az égbe. Körülbelül 99 méter repült a levegőben, majd a kerítésbe csapódott.

    Wheldon autója a jobb oldali kerítésoszlopnak ütközött – ráadásul nem az autó aljával, hanem a tetejével. Az oszlop pont a pilótafülkét találta el, és Wheldon sisakjának jobb oldali alsó részébe csapódott, esélye sem volt túlélni.

    A versenyt leállították, és nem is indították újra. A megrendült mezőny egy 5 körös tiszteletautózást tartott Wheldon emlékére.

    Két nappal a halála után a Dallara Wheldon tiszteletére nevezte el az új IndyCar karosszériáját, amelyet a 2012-es évtől kezdett el használni a széria. A DW12-t, úgy tervezték, hogy megakadályozza a sok hasonló balesetet, ami Wheldon halálát is okozta.

    A DW12 mai napig használatban van az IndyCarban, és Wheldon emlékét viszi tovább az utókor számára.

  • Top 10 legizgalmasabb befutó az Indy 500 történetében

    Mitől jó egy verseny? Sok előzés a futam közben? Komoly stratégiai harc? Nos az Indy 500 sokszor az izgalmas befutói miatt marad emlékezetes.

    Ma megnézzük az Indy 500 valaha látott legizgalmasabb célba érkezéseit. Mielőtt bárki leszedné a fejünket… A lista SZUBJEKTÍV!

    10. Ryan Hunter-Reay nagy napja – 2014

    A 98. Indy 500-at Ryan Hunter-Reay nyerte, aki így az első amerikai születésű győztes lett Sam Hornish, Jr. 2006-os győzelme óta. Hunter-Reay 0,0600 másodperces előnnyel utasította maga mögé a második helyezett Hélio Castronevest, ami a második legszorosabb befutó volt a verseny történetében.

    9. Sok balszerencse, és egy csipetnyi szerencse – 1991

    A csillagok együtt álltak Rick Mears számára, amikor 1991-es győzelmére került sor. Időt vesztett. Defektet kapott. Kizárt volt, hogy megnyerje a versenyt. Aztán egy tökéletesen időzített sárga megadta neki az újraindításnál azt az esélyt, amire szüksége volt ahhoz, hogy a vezető Michael Andrettit maga mögé utasítsa. Így Mears négyszeres Indy 500-as győztes lett.

    8. Rossi becsorog a célba – 2016

    Az Indy 500 100. futama egyike volt azoknak az ikonikus eseményeknek, amelyeket látnod kell, hogy elhidd, és Alexander Rossi újonc győzelme ilyen volt. Az amerikai versenyző átkocogott a célvonalon, miután a csapata felrajzolt neki egy olyan üzemanyag-taktikát, amit lehetetlen volt végrehajtani. Ő mégis megcsinálta.

    7. Megpördülés után győzelem – 1985

    Tudod, hogy szerencsés vagy, amikor az autód egyre jobb és jobb lesz a verseny során, és ez történt Danny Sullivannal 1985-ben. Viszont amikor Mario Andretti megelőzésére került a sor, Sullivan egy teljes 360 fokos pördülést produkált – bár valahogy sikerült megmentenie az autót. Sullivan még ezután is képes volt átvenni és megtartani a vezetést a verseny utolsó 20 körében.

    6. A történelem legszorosabb Indy 500-a – 1992

    Az 1992-es Indy 500 számtalan okból emlékezetes – Michael Andretti drámai veresége, egy epikus újraindítás, és ami a legfontosabb, az a tény, hogy úgy vonult be a történelembe, mint minden idők legszorosabb Indy 500-as futama.

    Al Unser Jr. megörökölte a vezetést Andrettitől, de Scott Goodyear ott volt a nyomában egészen a kockás zászlóig. Végül Unser előnye mindössze 0,043 másodperc volt a célvonalnál.

    5. Mindent vagy semmit, avagy Simon Pagenaud győzelme – 2019

    Simon Pagenaud úgy tűnt, hogy a 2019-es szezon végén elveszíti a Team Penske-nél betöltött szerepét… egészen addig, amíg be nem söpörte a májusi hónapot (Indy GP, és Indy 500), és kényelmes második helyezést ért el az IndyCar bajnokságban.

    Alexander Rossival epikus csatát vívva az utolsó körben megnyerte Pagenaud az Indy 500-at.

    https://www.youtube.com/watch?v=DqAlw2SwNtM

    4. Az első igazán szoros befutó az Indy 500-ak történetében – 1982

    Az, hogy egy Indy 500 az utolsó körben dőlt el, akkoriban ritka dolognak számított, így amikor Gordon Johncock és Rick Mears 1982-ben epikus csatát vívott egymással a kockás zászlóig, az őszintén szólva elképesztő esemény volt.

    3. Fittpialdi vitatott első győzelme az Indy 500-on – 1989

    1989-ben Al Unser Jr. és Emerson Fittipaldi kerék a kerék ellen – szó szerint! – próbálta megszerezni a hőn áhított győzelmet. A versenyzők összeértek, Unser a falnak csapódott, Fittipaldi pedig sárga zászló alatt megszerezte élete első Indy 500 győzelmét.

    Az IndyCar-rajongók körében még mindig vita tárgya a baleset – vajon szándékos volt-e az eset?

    A zseniális plusz: Unser Jr. be akart mutatni Fittipaldinak, de végiggondolta, hogy mindez veterán brazil kollégája első Indy 500 győzelme volt, és végül megtapsolta őt.

    2. Az Andretti átok újra lecsap – 2006

    Á, az Andretti átok: Mindannyian hallottunk róla, és 2006 volt az a verseny, amely bebetonozta az Andretti család fájdalmát.

    A mindössze 19 éves Marco Andretti fej-fej mellett haladt édesapjával, Michaellel, az első és a második helyen, mindössze négy körrel a vége előtt. Marco megelőzte Michaelt, Michael pedig megpróbálta feltartóztatni a versenytársakat, de ez végül nem jött össze – Sam Hornish Jr. az utolsó métereken megszerezte a győzelmet.

    1. Hildebrand az utolsó kanyarban bukja el a biztos győzelmet – 2011

    A 2011-es esemény sok szempontból legendás. Az újonc J.R. Hildebrand egészen a célig vezette VOLNA a versenyt, de a lassabb forgalomban haladók megelőzésére tett erőfeszítései miatt az utolsó kanyarban a falnak csapódott.

    Törött autóját a célba vonszolta (a 2. helyen ért célba végül), miközben Dan Wheldon elszáguldott mellette, és megszerezte a győzelmet. Ez lett Wheldon karrierjének utolsó IndyCar győzelme; a brit versenyző még abban az évben életét vesztette egy versenybalesetben.

  • A tragikusan elhunyt IndyCar bajnok fiai bekerültek az Andretti kötelékébe

    A tragikusan elhunyt IndyCar bajnok fiai bekerültek az Andretti kötelékébe

    Sebastian és Oliver Wheldon – akik ez egykori IndyCar szupersztár Dan Wheldon gyermekei – csatlakoztak az Andretti pilótaakadémiájához.

    Az új mentorprogram keretein belül a Wheldon testvérek az Andretti akadémia tagjaként fogna rajthoz állni az alábbi három nemzeti gokart sorozatban: a Rok Cup USA-ban, a Super Cats USA-ban és az amerikai Pro Carts Seriesben.

    A 12 éves Sebastian és a 10 éves Oliver attól a Michael Andrettitől fognak iránymutatást kapni, aki édesapjuk csapatfőnöke volt akkor, amikor 2005-ben megnyerte Indy500-at és a bajnoki címet is.

    Dan Wheldon egy kivételes tehetség volt, azonban mielőtt igazán megmutathatta volna, hogy mire is képes egy versenyképes technika mellett, bekövetkezett a tragédia. A 2011-es IndyCar szezon végén ugyanis a Las Vegas Motor Speedwayen halálos kimenetelű balesetet szenvedett. Halála sokkolta az amerikai sorozat résztvevőit és szurkolóit.

    „Dan egy igazi családtag volt a számunkra és rendkívül sok sikert értünk el együtt,” – mondta Michael Andretti.

    „Senki nem pótolhatja őt az életben, azonban kifejezetten örülök annak, hogy én segíthetem kikövezni a fiai karrierjének útját. Az első lépéseket a gokartban kell megtenniük, de minden remény megvan arra, hogy a későbbiek folyamán a Road to Indyben és az IndyCarban is lehetőséget kapjanak majd.”

    „Nagyon izgatott vagyok, hogy az Andretti akadémiájában pallérozódhatom tovább. Remélem, hogy egy szép napon én is és a testvérem is Indy500 bajnok leszünk,” – mondta a kis Sebastian.

    „Olyan jó lenne, ha majd egyszer az Andretti Autosportnál versenyezhetnénk,” – tette hozzá Oliver.

    „Hálás vagyok Michaelnek, hogy segít a fiaimnak, mert az alsóbb kategóriákban nehéz eligazodni és az ő iránymutatása, valamint az Andretti eszközei és mérnökei egy jó alapot adnak majd a fiaim számára,” – mondta Sebastian és Oliver édesanyja, Susie Wheldon, aki Dan felesége is volt egykoron.

    „A fiúk minden egyes nap Danre emlékeztetnek engem, amikor magukra húzzák a sisakot és legalább ugyanolyan odaadással és szenvedéllyel harcolnak a győzelemért, mint az anno az édesapjuk tette.”

    A fiúk egyébként nagyon hasonlítanak édesapjukra és reméljük, hogy egy napon legalább olyan eredményeket lesznek majd képesek elérni, mint azt az édesapjuk tette az IndyCarban.

     

    A bejegyzés megtekintése az Instagramon

     

    Susie Wheldon (@susiewheldon) által megosztott bejegyzés

     

     

    A bejegyzés megtekintése az Instagramon

     

    Susie Wheldon (@susiewheldon) által megosztott bejegyzés

  • Jacobi tisztázta az ősi pletykát: Senna el akart indulni Imolában 1994-ben!

    Jacobi tisztázta az ősi pletykát: Senna el akart indulni Imolában 1994-ben!

    Ayrton Senna egykori menedzsere helyretette a korábbi legendáriumot, mely szerint Senna nem akart versenyezni Imolában. Frank Williams ráadásul tényleg felajánlotta neki ezt a lehetőséget is.

    Senna halála után számtalan mítosz kering még mindig az 1994-es imolai fekete versenyhétvégével kapcsolatban. Tartja magát azon állítás is, mely szerint Senna komolyan gondolkodott rajta, hogy a versenyen egyáltalán nem vesz részt, miután pénteken honfitársa, Rubens Barrichello súlyos balesetet szenvedett, Roland Ratzenberger a szombati időmérőn pedig az életét vesztette.

    A háromszoros világbajnok brazil menedzsere, Julian Jacobi a „Beyond the Grid” podcastjában azonban azt állítja, hogy védence akkoriban annyira azért nem gondolta túl ezen kockázatokat:

    „Mindenki ezt állítja, hogy így volt. Természetesen dühös volt Rubens pénteki balesete miatt, majd Ratzenberger halálos szombati ütközését követően. Nem gondolom azonban azt, hogy egyszer is kételkedett volna a vasárnapi indulásában. Az emberek azt mondják, hogy pedig ez így volt. Valójában azonban nem.”

    Jacobi egyes jól értesültek kijelentéseivel ellentétben ott volt szombat este, amikor Senna beszélt Frank Williams, csapatvezetővel:

    „Frank azt mondta neki, hogy nem kell vezetnie, ha nem akar. Azonban mégis megtette.”

    Az imolai versenyhétvégére a pilótamenedzser nagyon is jól emlékszik még:

    „Nehéz szavakba önteni. Ez valami olyasmi volt, amivel soha nem számolunk, persze tudatában voltunk annak, hogy mennyire is veszélyes az autósport.”

    Azzal ő is tisztában volt, hogy a Forma-1 akkoriban sokkal biztonságosabbnak tűnt, mint akár csak egy évtizeddel is korábban. A 80-as években nem volt haláleset a királykategóriában, egészen Imoláig. Jakobi nagyszerű munkának is gondolja Max Mosley és Bernie Ecclestone és csapata erőfeszítéseit ezen a téren:

    „Ez sokként hatott a Forma-1-re. Először megtörténtek Ratzenberger és Senna esetei, majd jött Karl Wendlinger balesete Monacoban. Ez mind ébresztőként hatott.”

    Az akkori Forma-1-es vezetés ezért gondoskodott arról, hogy a száguldó cirkusz az elkövetkezendő években egyértelműen biztonságosabb lett. Jakobinak személyesen ugyanakkor nem Senna volt az utolsó nagy vesztesége. 2011-ben elvesztette Dan Wheldont egy IndyCar versenyen, 2005-ben pedig a volt ralivilágbajnok Richard Burns volt az, aki elhunyt rákban. Mindkettőtöknek Jacobi volt a menedzsere, de Senna elvesztése fáj még mindig talán a leginkább neki:

    „Van kockázata ennek a sportágnak, így megtörténhetnek ilyen esetek. Sajnos, engem ez már három alkalommal érintett. Senna esete volt az egyetlen, és remélem utolsó is, amelyik egy állami temetéssel végződött. Nagyon mélyen érintett. Addig nem is voltam tisztában vele, hogy gyakorlatilag Brazíliában ő egy nemzeti hős, talán még nagyobb is, mint a futball legenda Pelé. Pelé akkor már rég visszavonult, Senna azonban aktív volt. Brazíliát képviselte világszinten. Ezt fel sem fogtam egészen addig, amíg ott nem voltam, és mindezt átéltem.”

    Senna volt csapattársa és barátja, Gerhard Berger a „kicker”-nek azt is elmondta, hogy Senna a karrierje után Brazília államelnöke is lehetett volna. A fekete imolai hétvége azonban ezt megakadályozta.