Fernando Alonso reméli, hogy legalább még két-három évet a Forma-1-es rajtrácson maradhat.
A 41 éves korábbi kétszeres bajnok jövőre az Oscar Piastri-szappanopera közepette az Alpine-tól az Aston Martinra vált. A spanyol a DAZN-nek nyilatkozott:
„Azt láttam, hogy az Aston Martin részéről vágynak rám, és talán ez hiányzott az Alpine-nál. Vagy a szeretet jele, ami talán itt nem volt meg. Az Alpine-nál ott volt Piastri, a fiatal tehetség az akadémiáról, és én is egy olyan projekthez mentem, amely ambiciózusabbnak tűnik, mint az Alpine-é. Remélem, hogy még legalább két-három évig a Forma-1-ben leszek – azt hiszem, még mindig 100 százalékos az állapotom. Aztán utána pedig jöhet egy olyan kihívás, amit soha nem rejtettem véka alá, hogy újra megpróbálom a Dakart.”
Alonso a Lewis Hamiltonnal jó egy hete Spában történt ütközése körüli vitát is szeretné lezárni, miután a rádióban azt mondta, hogy a hétszeres világbajnok csak a pole-ból tud versenyezni:
„Vannak dolgok, amiket az ember mond, mielőtt gondolkodik. Az én hibám annyi, hogy kimondtam őket. Ugyanakkor meg kell érteni az F1-et is. Az egész egyfajta show, azonban megpróbálunk nem túl sok show-t nyújtani nekik, amikor ennyire ellentmondásos a helyzet.”
Nikita Mazepin életben tartja versenyzői ösztöneit, és részt vesz a Dakar-szerű orosz Silk Way off-road ralin. A múlt hónapban az orosz pilóta – akit az ukrajnai konfliktus miatti széles körű nyugati szankciók részeként kiszorítottak a Forma-1-ből – elismerte, hogy a Forma-1-es karrierje „szünetel”. A Ria Novosti hírügynökségnek nyilatkozott:
„Nos, 18 éve foglalkozom a motorsporttal, és nem áll szándékomban elhagyni. Fitten tartom magam, és remélem, hogy visszatérhetek az F1-be.”
A Tass hírügynökség jelentése szerint a 23 éves Mazepin a különleges ATV kategóriában fog versenyezni. A Haas korábbi versenyzőjének szóvivője megerősítette ezt:
„Mazepin terve az, hogy részt vesz a Silk Way ralin.”
A Moszkvában véget érő, idén Nagy Péter orosz császár 350. születésnapja tiszteletére rendezett verseny tíz napon át tart júliusban.
Szujó Zoltán régi adósságát törleszti a hallgatói, nézői és immáron az olvasói felé: kiadta elsősorban Forma-1-es sportriporteri munkássága sztorijait, könyvként.
Bevallom, amikor 2019-ben jött a hír, hogy feláll az MTVA-tól, talán elsők között írtam neki keserédes SMS formájában, hogy vegyen most akkor mély levegőt, és írja meg az élményeit.
Fotó: Racingline.hu
Szerencsére, nem csak én tanácsoltam ezt neki, így bő 200 oldalban, két év alatt, egy kifejezetten igényes, keményfedeles kiadásban manifesztálódott ez. Ráadásul amit én külön nagyra értékelek, hogy megtehette volna azt, hogy bármelyik nyomdával együttműködik, mégis az egykori szűkebb pátriárkáját, Gyomaendrődöt tisztelte meg ezzel a munkával.
Jó csavarnak érzem azt, hogy rögtön a bevezetőben a felmondása körülményeivel kezd. Mondhatnám azt is, hogy meglepett, de mint szintén rajongója Quentin Tarantino munkásságának, az ilyesmin már a pillám sem rebben. Ahogy pedig a sztárrendező filmjeiben az megszokott, ugrálunk olykor az időben és térben, még ha egy-egy fejezet címe tükrözi is az abban foglaltakat. Egyáltalán nem feltétlenül kronológiai sorrendben lineáris a felépítése tehát a könyvnek. Akit az ilyesmi esetleg összezavarna, nem kell aggódnia, nem vészes, követhető.
Személy szerint örülök annak, hogy nem a „kötelező” karácsonyi könyvpiacra időzítették a megjelenését. Sokkal Forma-1 közelibbnek érzem azt, hogy Zoltán most versenynaptár-szerűen városról városra turnézik, találkozik a rajongókkal, beszélget, dedikál. Mindezt környezettudatos állampolgárként vonattal kivitelezi, ahogy az egykori diákévei alatt is így gyűrte le a távolságokat. Annyiban még szintén párhuzamos egyébként a karrierutunk, hogy alapvetően kellően távol helyezzük magunkat a futball világától. Persze, olykor csak belekeveredünk, és űzzük is ezt a sportot, inkább kevesebb sikerrel.
Kifejezetten érdekesnek gondolom azt, hogy Vitray Tamás neve mennyire összeforrt előbb Dávid Sándorral, majd Palik Lászlóval. Zoli sem maradt ki ebből, még ifjú riporterként. Mégsem Vitray úr nevére emlékezünk a régi F1 közvetítések kapcsán, mivel a kollégák tényleg a lehetőségekhez képest mindig nívósan oldották meg, ki-ki a szájíze szerint a száguldó cirkusz világának a hazai ecsetelését. És akkor ha már szóra jött az állandó vitaalap, amely a mai napig megossza a Forma-1 rajongókat: Szujó vagy Palik-e a jobb? Nos, a könyvből világosan kiderül az, hogy ők mikor, hányadán is álltak egymással.
Örökzöld téma a médiás körökben az, hogy autogram kérdésköre, hogy nekünk, akik közel kerülhetnek a tűzhöz, és a celebritásokhoz, illik-e ez. Nos, Zoltán ezzel kapcsolatban is megoszt történeteket a könyvében. Maradjunk annyiban, hogy talán nem főben járó bűn ez. Bevallom, én is, ha úgy adódik, hogy világbajnokkal készíthetek interjút, azon évek AUTOCOURSE páldányait általában csak aláirattatom az alannyal, amelyik években nyertek. Persze, szigorúan csak az interjúnk végén, első a munka!
Amiért még szimpatikus ez a könyv, hogy nem önfényezés lett, sőt! Inkább leírja azokat a hibákat is, amelyeket kezdő riporterek szoktak véteni, így akár oktatókönyvként is elmennének bizonyos részei. Ugyanakkor önironikus is a dolog, és ahogy egykori példaképe, id. Knézy Jenő, ő is „eltette humorosba” a bizonyos botlásait, amelyeket most írt meg. Kiderülnek olyan trükkök is, hogy miképp lehet becserkészni akár egy-egy interjúalanyt. Mennyire is kell rámenősnek lenni, vagy pont, hogy alázatosnak és kitartónak. Így szakmabelieknek is ajánlott olvasmány, már persze csak azoknak, akik nem szelfizni járnak a paddockba, meg a gasztonómiai élvezetekért.
Alapvetően előjött Zoltánból a tanár, már-már idegenvezető is, ahogy azon országokat mutatja be, ahol száguldó sportriporterként járt a munkái miatt. Ugyanakkor nem maradhattak ki azon magyar virtusból adódó csibészelések sem, amelyekkel az épp adott ország derék polgárait bosszantotta. Olykor egyedül, vagy az operatőr kollégával. Néha mintha Széchenyi Zsigmond vadászati leírásait is fel vélem fedezni modern köntösben, amikor a tájat, városokat írja le, amerre járt.
Derék dolognak tartom azt, hogy kitekint egy-egy pálya múltjára is, még úgy is, hogy a történetei alapvetően 2002 utániak. Azt is lehet olvasni a sorok között, hogy ugyan már évek óta nem közvetíti a királykategória futamait, de továbbra is naprakész.
Legalább annyira magamra ismertem az ő és Michael Schumacher kapcsolatában, ahogy én vagyok Alain Prosttal. Egyikük sem egyszerű eset, de miért is gondolnánk ilyesmit sokszoros világbajnokokról. Zoli, ezt a meccset én „nyertem”, egyszer négy órán keresztül váratott, hogy lemondja az interjút.
Kiemelkedő rész, az egykori RTL-es Kész Átverés! műsor pontos leirata, ahol Szujó úr került kellemetlen helyzetbe. Talán innen is eredeztethető a baráti kapcsolata Zolinak Sebestyén Balázzsal, aki azóta is visszatérő vendég a reggeli rádiós műsorukba. Az sem lehet véletlen, hogy ugyan Balázs ritkán vállal ilyen felkérést, de az „Öveket bekapcsolni!” könyvbemutatóján ő volt a porondmester. Biztos, ezért az adásért vezekelt, mert lássuk be, tényleg annyira pattanásig feszítették akkor a húrt, hogy annak egészségügyi kockázata is lehetett volna.
Nem maradhatnak ki persze a Forma-1-ben dolgozó magyarok megemlítése sem. Kiváló korlenyomat, mert hát az ő munkájuk sem tart örökké a száguldó cirkuszban. Kicsit olyasmi ez, mint a légiutaskísérők élete, majd egyszer csak a földön maradnak. Ezután más munkát vállalnak, de addig kifejezetten érdekes és csillogó, első osztályúnak gondolt az életük.
Nagy erénye a könyvnek, hogy rengeteg saját képet is láthatunk, Zoltán „családi albumából”, így ezek tényleg nem voltak ismertek eddig. A lektori munka pedig kiemelkedőbb, mint az elmúlt évek magyar motorsportos könyveiben bármikor. Talán csak két elütést, ha találtam, pedig nem vagyok az a szőrszálhasogató, aki nagyítóval keresi a hibákat.
Ugyanakkor a könyvet bátran ajánlom azoknak is, akiket nem csak a Forma-1 érdekel. Olvashatunk akár a profi bokszról is, illetve további autóversenyekről, kosárlabdáról, fociról. Stílusában leginkább a Hungarohoz tudnám hasonlítani, illetve a Dávid Sándor által jegyzett Forma-1 sztorik sorozathoz.
Érdekes figyelni azt is, hogy a Dakaron vezetett naplót, mint tenné azt egy mai blogger vagy vlogger, amelyből az is kiderül, hogy tényleg úgy dolgozott akkoriban, mint egy mai átlagos influenszer, hiszen sokszor maga forgatta, narrálta, szkriptelte, és vágta az anyagait. Meglepő ezek után az, hogy pár ismertebb tévéből érkezett név, aki nagyot akar futni a netes szubkultúrában, ezzel nincs tisztában, hogy pont ettől működik ez a műfaj, ha teljesen magad csinálod, és nem munkatársakra bízod…
Végül, de nem utolsósorban nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy olyannyira törekszik a profizmusra minden szinten, hogy az már olykor tépelődésbe torkollik. Nem kell, nyugodtan dőlj hátra, és nyissunk együtt egy üveg bort… Az aszú jó, Zoltán?
Összességében egy nagyon olvasmányos, „gyorsan kivégezhető” könyvet kaptunk, könnyed a hangvétele, de ez tudatos is, egyáltalán nem akar már-már szakkönyv lenni, mint Wéber Gábor művei. Azt gondolom ugyanakkor, hogy bőven maradt még történet, és mindegyik pályára el sem jutottunk Zolival, így ha akár újabb két évet is kell rá várni, de én a magam részéről várom a folytatást!
Az Arab-sivatag legnehezebb terepein folytatott, mintegy 8000 kilométeren át tartó kéthetes küzdelem után a KAMAZ-master csapat második pódiumgyőzelmével zárult a Dakar rali.
A verhetetlen KAMAZ-master csapat az ötszörös győztes Eduard Nyikolajev és a címvédő Dmitrij Szotnyikov közötti szoros csatát követően foglalhatta el az első négy helyet. A tereprali utolsó napján Szotnyikov 500-as rajtszámmal induló egysége – Ruszlan Ahmagyejev navigátorral és Ilgiz Ahmetzjanov szerelővel kiegészülve – immár másodszor győzedelmeskedett, megelőzve az 505-ös kamionnal versenyző, mindössze 9 perc 58 másodperc hátrányban lévő (Jevgenyij Jakovlev navigátorral és Vlagyimir Ribakov szerelővel induló) Nyikolajevet.
Az első két helyezett a KAMAZ-master új K5 435091s kamionjaival ért célba, a harmadikként rangsorolt Sibalov/Nyikityin/Tatarinov trió (501), valamint a 4. helyezést elérő Karginov/Mokejev/Malkov egység (509) pedig a korábban már bizonyított KAMAZ-43509 modellel versenyzett. Mindkét kamionmodell sztenderd Goodyear abroncsokon futott. Ezek a gumik Európa-szerte elérhetőek a flottakezelők számára is.
A Goodyear abroncsokkal felszerelt kamionok erőfölényét bizonyította, hogy a 13 szakasz mindegyikén a KAMAZ-master csapat valamely egysége diadalmaskodott. Szotnyikovot öt, Nyikolajevet pedig négy szakaszon sorolták az első helyre. Karginov három leggyorsabb kört tudhat magáénak, azonban sajnálatos módon a negyedik szakaszban műszaki probléma miatt egyórás hátrányba került. Ennek ellenére folytathatta a versenyt, mivel az egyik rivális csapat megállt segíteni. Ez kiváló példa a résztvevők közötti együttműködésre, melynek köszönhetően a Dakar igazán különleges eseménynek számít a sport világában. Karginov egysége a gyors visszatérést követően a következő két szakaszban a leggyorsabb kört futva lenyűgözően teljesített a terepen.
Minimális állás maximális sebesség
Vlagyimir Csagin, a KAMAZ-master csapatfőnöke így nyilatkozott: „Két kamionmodellt hoztunk a Dakarra, a már bizonyítottan győztes 43509 és az új, innovatív K5 435091s verziót. A Goodyear abroncsoknak kétségkívül fontos szerep jutott ezen a nehéz versenyen. Csapatunk nagyszerűen teljesített, alaposan felkészültünk és sikerült tökéletesen megvalósítanunk a stratégiát a két rendkívül megterhelő versenyhét folyamán. A versenyzés ilyen magas szintjén elengedhetetlen a tapadást biztosító és tartós abroncsok használata. A Goodyear OFFROAD abroncsok maximális sebességet és minimális állásidőt lehetővé téve járultak hozzá a Dakaron elért sikereinkhez.”
Ellenálló és tartós abroncs, kiemelkedő teljesítmény
Maciej Szymanski, a Goodyear Europe haszongépjárműabroncs-ágazatának marketingigazgatója így fogalmazott: „Az idei volt a KAMAZ-master 19. Dakar győzelme. Ez egy rendkívüli eredmény. Büszkék vagyunk arra, hogy a csapat a Goodyeart választotta megbízható partnerének. A nagy kihívást jelentő új útvonalak köveket rejtő, homokos pályái alapos tesztelésnek vetették alá az abroncsok általános teljesítményét. A csapatok a rali során végig elégedettek voltak az abroncsok tartósságával, vágásokkal szembeni ellenálló képességével és kiemelkedő tapadási teljesítményével. Az olyan eseményeken, mint például a Dakar és az FIA Kamion Európa-bajnokság a Goodyearnek lehetősége nyílik arra, hogy extrém teljesítményt követelő helyzetekben tesztelje abroncsait és technológiáit.”
A PETRONAS Team De Rooy IVECO és a MAMMOET Rallysport Team De Rooy IVECO szintén lenyűgözően teljesített. A van Kasteren által vezetett zöld csapat 5., Martin van den Brink narancssárga csapata pedig 6. helyezést ért el, közvetlenül az első négy helyet begyűjtő KAMAZ egységek után. A két csapat a verseny során a szakaszidőket tekintve rendszeresen dobogós helyen állt. A verseny középső részében műszaki problémák hátráltatták őket. A legendás holland csapat győzni akarása, a fiatal és a tapasztalt tehetségek közös munkája és a műszaki szakemberek tudása mind hozzájárult ahhoz, hogy az utolsó szakaszokban újult erővel meneteljenek előre.
A teljes De Rooy csapatnak sikerült a legjobb tíz közé jutnia. Nagyszerű eredményt értek el: Kasteren/Snijders/Rodewald (504) 5., Martin van den Brink/Willemsen/der Kinderen (506) 6., Versteijnen/van Dal/Smits (515) pedig 8. lett. A feltörekvő tehetség, Mitchel van den Brink (Mouw navigátorral és Donkelaar szerelővel) a gyors segítséget biztosító kamiont vezetve tizedikként zárta a versenyt.
Az első 10-ben 8 csapat Goodyear abroncsot használ
Szymanski hozzátette: „Nagy örömmel tölt el minket, hogy a dobogón és az első tízből nyolc helyen Goodyear abroncsokat választó csapatok végeztek. Ez bizonyítja sztenderd abroncsaink kiemelkedő teljesítményét és megbízhatóságát. A Goodyear OFFROAD abroncsok kialakításuk révén nagy sebesség mellett is alacsony hőképződést biztosítanak és nagy kihívást támasztó alkalmazási területeken is bevethetők, például kőfejtőkben, bányákban, erdőkben, valamint vészhelyzetekben is. Ennek következtében tökéletes választásnak bizonyulnak az olyan eseményekre, mint a Dakar rali. A Goodyear abroncsok használat közben kevésbé melegedő technológiája és innovatív karkaszkialakítása már közúti termékcsaládjaink esetén is elérhető, aminek köszönhetően rendkívül kopásálló és energiahatékony abroncsokat biztosítunk. Ezek a jellemzők az átlagos ügyfeleknek éppoly fontosak, mint a győztes csapatok számára.”
A 2022-es, immár harmadik alkalommal Szaúd-Arábiában rendezett Dakaron a versenyzőknek új útvonalat kellett teljesíteniük. Az autók, motorkerékpárok és terepjáró járművek különböző kategóriáiban több mint 50 csapat mérettette meg magát. A kamionok kategóriája volt az egyik osztály, ahol a legnagyobb csatákat láthattuk. A módosított szakaszok új kihívásokat tartogattak: a versenyzők magasabb arányban számíthattak sivatagi homokra, valamint kövekkel borított, trükkös pályák is nehezítették a versenyzést.
Nasser Al-Attiyah és Matthieu Baumel nyerte a 44. Dakar Rallyt. A Toyota Gazoo Racing versenyzője negyedik Dakar győzelmét szerezte.
33 perc előnyt kellett beosztania Nasser Al-Attiyahnak és navigátorának az utolsó 164 kilométeres speciálszakaszra. A feladatot sikerrel oldották meg, a szakaszgyőztes Hank Lategan mögött 7 perc 53 másodperccel értek célba, az összettben második Sebastien Loeb pedig negyedik lett, bő két perccel Lategan mögött. Nasser Al-Attiyah és Matthieu Baumel így 27 perc 46 másodperces különbséggel nyerte a versenyt a Bahrain Raid Xtreme csapattal versenyző Sebastien Loeb és Fabian Lurquin előtt. A harmadik helyen Yazeed Al Rajhi és Michael Orr ért célba Toyotával.
Nasser Al-Attiyah, foto: DPPI / Red Bull Content Pool
A katari versenyző első Dakar sikerét még Volkswagennel érte el 2011-ben. Négy évvel később Minivel nyert, majd 2019-ben Toyotával is első lett a Dakaron. Tavaly és 2020-ban második lett, majd a a 44. versenyen duplázott a márkával.
A motoros győztes Sunderlandhez hasonlóan Al-Attiyah sem nyert sok szakaszt. Az első és a negyedik szakaszon diadalmaskodott, viszont végig vezetett az összetettben, és a nyolcadik szakaszon elért 13. helye volt a legrosszabb napi eredménye.
Nasser Al-Attiyah, foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
Sam Sunderland nyerte a 44. Dakar Rallyt a motorosok közt. A 32 éves brit pályafutása második Dakar győzelmét szerezte, sikere a GasGas márka első Dakar győzelme.
Mindössze egyetlen szakaszgyőzelem elég volt ahhoz, hogy a GasGas brit versenyzője, megnyerje a 2022-es Dakart. Sundeland a nyolcadik speciálon nyert, háromszor volt második, ám a hetedik nap kivételével mindig ott volt a legjobbak között. A kiegyensúlyozott teljesítmény elég volt ahhoz, hogy 2017 után újra ő legyen a Dakar győztese.
foto: A.S.O./F.Gooden/DPPI
Hét olyan nap volt a 12 versenynapból, amikor az összetett élén állt Sunderland. A 12. versenynapon Jeddah-ban a célban 3 perc 27 másodperc lett a különbség közte és a második Pablo Quintanilla között, ami az idei motoros mezőnyben komoly előnynek számít. Az már más kérdés, hogy belegondolni is rémisztő, hogy többb mint 4000 kilométernyi versenytáv után ekkora volt a különbség. Matthias Walkner lett a harmadik, 6 perc 47 másodperc hátránnyal. A Dakaron a márkák sorrendje ezzel GasGas, Honda, KTM lett, a negyedik helyen pedig egy Yamaha versenyző, Adrien Van Beveren végzett.
Az utolsó napra is maradt izgalom. A hondás Padlo Quintanilla a csapattárs Brabeccel végigviharzott a pályán. Quintanilla nyert, Brabec 5 másodperccel ögötte ért célba. Sundeland az előnyét osztotta be, okosan versenyezve – ahogy az egész Dakaron is tette – kilencedikként ért célba, de csak 3 perc 25 másodpecre volt Quintanillától, így győztesként ünnepelhetett.
„Nagyon boldog vagyok! Köszönöm a csapatnak és mindenkinek aki segített. Öszíntén szólva az utolsó szakasz nagyon nehéz és stresszes volt. Nehéz volt a navígáció, sok trükkös irányváltással. Néhányszor meg is zavarodtam, hogy melyik a helyes irány, majdnem felrobbant a fejem. Fantasztikus érzés, ahogy jöttem a cél felé egyre jobb lett. Az utolsó tíz percben nem voltam benne biztos, hogy nyertem e, de itt mondták, hogy igen, és ezzel valóra vált az álmom” – mondta a célban Sunderland. „Rengeteget dolgoztott mindenki ebben az évben. A barátaim, a családom, a csapatom. De ez mind kifizetődött ezzel, hogy megnyertem a versenyt.”
Sam Sunderland, foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
A Dakar utolsó előtti versenynapján az autósok közt Carlos Sainz volt a leggyorsabb. A motorosoknál Kevin Benavides nyert, a kamionoknál Eduard Nikolaev lett az első.
346 kilométer speciálszakasz és 155 kilométer összekötő adta a csütörtöki Bisha körüli hurokszakasz versersenytávját. A mért rész közel felét homokon jelölték ki a szervezők, ennek fele dűnéket takart, nem véletlenül tartottak a versenyzők az utolsó előtti naptól is.
Az autós mezőnyben az Audi megint nagyot ment. Nemcsak Sainz győzelmének örülhetnek, hanem Ekström harmadik és Peterhansel hatodik helye is olyan eredmény, amire 2023-ban bátran építhetnek. A második helyen Lucio Alvarez érkezett a Toyotával, három percet kapott Sainztól.
Nasser Al-Attiyah a célban még annak örült, hogy nyolcadik helyével csak négy percet veszített a hetedik Loebhöz képest, de a francia sebességtúllépésért kapott öt perc büntetést, így helyet cseréltek. Ezzel Al-Attiyah előnye egy perccel nőtt az összetettben. A zárónap 164 kilométeres mért szakaszára 33 perc 19 másodperc előnnyel indul. Mivel a Dakarról van szó, fogalmazzunk úgy, hogy jó eséllyel elég lesz a győzelemhez.
„Kezdettől fogva minden nap vezetünk, és növeljük az előnyünket. Nem könnyű kontrollálni a Dakart, de úgy gondolom, hogy már sok tapasztalatunk van, és csak kezelnünk kell a helyzetet, és célba kell érnünk. Nem kell minden nap nyerned. Az első napon nyertünk, és napról-napra jól éreztük magunkat a pihenőnapig, amikor körülbelül negyvenöt perccel vezettünk. Most már csak nagyon óvatosnak kell lennünk, és ezt is fogjuk tenni. Holnap egy rövid szakasz lesz, de nagyon kell koncentrálnunk, hogy biztosan célba érjünk” – mondta Al-Attiyah.
Nasser Al-Attiyah, foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
A motorosoknál nem lehet még csak jósolni sem, ugyanis megint megkavarodott a mezőny. Kevin Benavides nyert ugyan, de Sunderland csak 4 másodperccel volt lassabb. A korán rajtolók nagyon megjárták, Van Beveren csak 15. lett és 21 percet veszített, ezzel nem csak az első helyet bukta, hanem a negyedikig csúszott vissza. Sunderland vezet, majd hét perc az előnye Quintanilla előtt, Walkner pedig a harmadik 23 másodpercre van Quintanillától.
Gyenes Emánuel 39., Saghmeister Gábor a 107. lett.
A kamionoknál talán nem meglepetés a Kamaz siker. Nikolaev nyert, Karginov és Sotnikov előtt.
Nikolaev Eduard, foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
Stephane Peterhansel nyerte a Dakar tizedik szakaszát Carlos Sainz és Orlando Terranova előtt. A motorosoknál Toby Price lett az első, de kiesett a címvédő, és az összetettben is új versenyző állt az élre.
Mr. Dakar a mai győzelemmel 49. Dakar részsikerét érte el, ezzel már csak egy szakaszgyőzelem választja el a rekorder Ari Vatanentől. A szerdai 375 kilométeres speciálszakaszt 2 óra 52 perc és 43 másodperc alatt tette meg Peterhansel. Nála 2 perc 6 másodperccel volt lassabb a csapattárs Sainz.
Az összetett elsőségért harcoló Al-Attiyah és Loeb között komoly csata zajlott. Háromszor is helyet cseréltek, végül Loeb lett az ötödik, Al-Attiyah a hatodik, de a francia csak 1 perc 25 másodpercet faragott a hátrányából az összettben. Al-Attiyah ötperces büntetésének köszönhetően kettejük közt most 32 perc 40 másodperc a különbség.
A motorosoknál mozgalmas nap volt. A 133. kilométernél megállt a címvédő Benavides KTM-je, és nem tudta folytatni, ezzel biztossá vált, hogy a Dakaron idén ebben a kategóriában sem lesz címvédés. A napot Toby Price nyerte Luciano Benavides és Adrien Van Beveren előtt. Az összetettben Van Beveren állt az élre, mivel Sam Sunderland és Matthias Walkner is hibázott, Sunderland csak 19., Walkner 27. lett.
„A Dakar szakaszleírása arra figyelmeztetett minket, hogy a mai és a holnapi nap trükkös lesz. Mason Klein ma reggel nagyot esett, és megálltam, hogy megnézzem rendben van e. Hibát követtem el egy kanyon bejáratánál, rossz irányba mentem, de rájöttem a hibámra, és visszajöttem a saját nyomomban. Kicsit frusztrált vagyok, de holnap jó pozícióból indulok, ami megnyugtató. Amikor ilyen közel vagyunk, senki sem tudja, hogy támadjon vagy visszavegyen, ezért a végén azt csinálom, ami a legjobbnak tűnik, és meglátjuk, hogyan alakul. Összességében boldog vagyok, jól felkészültem idén, és azt hiszem, ez látszik is. Hét napig vezettem a versenyt. Most már csak koppanásig kell csavarni a gázt a hátralevő napokon” – mondta Sunderland.
Sam Sunderland, foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
„A vége felé elég magasan sütött a nap, és olyan halványak voltak a kontrasztok, hogy nehezen lehetett látni a nyomokat, ezért hibáztam a navigációval, ami több percembe került. Ez így megy, valamennyit nyersz, valamit veszítesz. Még két hosszú nap áll előttünk” – mondta Walkner.
Van Beverennek már az utolsó két nap jár a fejében. Csütörökön nehéz napra számít mert a homokos pályán jól láthatóak a nyomok, és ő elöl indul. Ráadásul a KTM, a GasGAS és a Husquvarna gyakorlatilag egy csapatként versenyez, a Hondának négy gyors versenyzője van, ő pedig csak a yamahás csapattárssal Andrew Shorttal tudja egyesíteni az erőit, ami elég kevésnek hangzik ahhoz, hogy be tudja osztani az egy másodperc híján hatperces előnyét. Persze mindent megtesz azért, hogy megnyerje az idei Dakart.
Gyenes Emánuel a 74. helyen ért célba, a 162. kilométernél leállt a motorja, és 20 percet veszített, míg rájött, hogy az üzemanyagszűrő okozta a bajt, és ki kellett szerelnie a szűrőt. Saghmeister Gábor a 111. helyen ért célba.
A kamionok közt Sotnikov nyert Nikolaev és Karginov előtt. Sotnikov 10 perc 18 másodperccel vezet az összetettben Nikolaev előtt, a harmadik SHibalov hátránya közel háromnegyed óra.
Nikolaev Eduard, foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
A Dakaron vezető Nasser Al-Attiyah öt perces időbüntetést kapott a keddi napon elkövetett szabályszegése miatt. A katari versenyző egy kerékcsere után már a mozgó autóban kapcsolta be biztonsági övét, amit tiltanak a szabályok.
Az esetet jól mutatja a videó, ami Loeb és Al-Attiyah kerékcseréjét hasonlítja össze.
🚗 What happens when both leaders suffer punctures? Who’s the quickest to get back on track? 🔧
📽 That’s what happened yesterday at the beginning of the stage. Relive the remote duel between Sébastien Loeb and Nasser Al-Attiyah. ⏱#Dakar2022pic.twitter.com/E2IwK0BRpE
A Toyota legénysége kerékcsere után azonnal elindult, majd menet közben 1 perc 45 másodpercig tartott míg becsatolták az öveket. Ráadásul ez alatt az idő alatt volt olyan pillanat, amikor a navigátor fogta a kormányt. Ezzel nem csak a szabályokat szegték meg Al-Attiyah-ék, hanem előnyt is szereztek, ezért kaptak öt perc időbüntetést.
A páros előnye így az összetettben 34 perc 5 másodpercre csökkent.
Nasser Al-Attiyah , foto: Flavien Duhamel / Red Bull Content Pool
Giniel De Villiers nyerte a Dakar keddi napját, mögötte két márkatárs Henk Lategan és az összetettben is vezető Nasser Al-Attiyah végzett a képzeletbeli dobogón. A motorosoknál Jose Ignacio Cornejo nyert Hondával, a kamionoknál Eduard Nikolaev volt a leggyorsabb.
287 kilométer speciálszakasz, és 204 kilométer etap várt a mezőnyre kedden, a rajt és a cél is Wadi Ad Dawasir volt. Viszonylag magasan, 800 és 1200 méter között haladt a pálya, amelynek fel homok volt, ebből 14 százalék dűne. Egy nagy sebességű rész is került az útvonalra, 35 kilométeren át nyomták padlóig a gázt. Itt a leggyorsabb Loeb volt aki 14 percen belüli idővel száguldott végig, ami 158 km/h-ás átlagsebességet jelentett. AZ adat akkor nyer igazán értelmet, ha tudjuk, hogy a BRX Hunter végsebessége 168 km/h-ban limitált, nehogy túllépjék a Dakaron engedélyezett 170-es mximális tempót.
Sebastien Loeb, foto: DPPI / Red Bull Content Pool
Hiába volt gyors Loeb, a végén a toyotások örülhettek. De Villiers 9 másodperccel volt gyorsabb Lategannál, és Al-Attiyah is csak 1 perc 4 másodperccel maradt le az elsőtől. Ekström lett a negyedik, Loeb pedig 2 perc 11 másodperces hátránnyal az ötödik. Ez azt jelentette, hogy az összetettben 39 percre nőtt Al-Attiyah előnye.
A motorosoknál Matthias Walkner állt az élre. Az osztrák KTM-es Cornejo, Benavides és Brabec mögött negyedik lett, de az elsőként rajtoló Sunderland nyolc perc hátránnyal csak 13. helyen ért a táborba, és ezzel összetettben is két perccel Walkner mögé került.
Gyenes Emánuel a 42., Saghmeister Gábor a 119. helyen ért célba.
A kamionosoknál Edouard Nikolaev második szakaszgyőzelmét szerezte. Sotnikov lett a második, meglepetésre a harmadik helyen az Iveco-val versenyző Martin Maczik futott be. Az összetettben továbbra is Sotnikov vezet, 8 perc 51 másodperc az előnye Nikolaev előtt.
Anton Shibalov, foto: DPPI / Red Bull Content Pool
