Egyesek szerint a Forma-1 végül a Netflix Drive to Survive sorozatának köszönhetően került be az amerikai mainstreambe, de a fokozott ismertség már évekkel korábban elkezdődött: Ayrton Sennával.
2023-ban az Egyesült Államok három F1-es nagydíjnak ad otthont: Austinban, Miamiban és Las Vegasban. Ez a legtöbb futam egy év alatt Amerikában, és a legtöbb, amit valaha egy szezonban bármelyik ország rendezett.
30 évvel ezelőtt minden az amerikai Forma-1 rajongók ellen dolgozott. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a versenyeket nem mindig adták valós időben. Hacsak nem voltak olyan kapcsolataid, mint David Lettermannek, aki az ESPN connecticuti központjába autózott, hogy élőben nézhesse a királykategória futamait a műholdas közvetítésről, a rajongóknak gyakran be kellett érniük 20 perces összefoglalókkal.
A Speedvision remek munkát végzett az amerikai közönség kiépítésében a 2000-es évek elején. A kábelhálózat az egész szezont élőben adta, még akkor is, ha egyes futamok hajnali fél háromkor kezdődtek Amerikában. 2013-ban belépett az NBC Sports, és további vállalt programokra szánt finanszírozással támogatta ezt a sorozatot, amelyben tévés producerként J.F. Musial is részt vett. A nézettség nőtt, de a műsorszolgáltatókat még mindig a régi szabályok kötötték, amelyeket Bernie Ecclestone, a száguldó cirkusz hosszú ideje irányító vezérigazgatója állított fel. Kevés helyen engedtek akkoriban forgatni. Csapatok garázsai? Esélytelen. A pályák mellett? Azt az F1 tulajdonában lévő kamerákra szabályozták. Kiemelt pozíciót akarsz? Tilos volt. Kissé mókás volt az is, hogy nagyméretű kamerákkal voltak ott a kézben, hogy a tévének forgathassanak vágóképeket, valamint a telefonról a közösségi médián keresztül küldött tartalmak miatt megvonhatták a belépési engedélyeket is akár.
Nem csoda, hogy a versenyhétvégék közvetítésein túl is volt igény valamire, bármire. Így aztán megugrott az érdeklődés, Asif Kapadia 2010-es Senna dokumentumfilmjére. Kapadia a majdnem két évtizeddel korábban elhunyt versenyzőről szóló, friss tartalom elérhetővé vált.
Ayrton Senna 1994-es temetése a világtörténelem egyik legnagyobb tömegét vonzotta, több mint hárommillióan álltak sorba São Paulo utcáin a halottaskocsija mellett. Ecclestone sok mindent elrontott, de értett a tömegek vonzáshoz. Akkor még vezérigazgatóként lazított a Forma-1-es tartalmának ellenőrzésén, és megnyitotta az archívumokat a filmkészítők előtt, hogy elmesélhessék a történetet. A Senna a nem rendszeres nézők számára is tanulságos élményt adott. Nem csak a versenyzésről szólt, hanem azokról is, akik az életüket adták a Forma-1-ért.
A filmet legkorábban megtekinteni az Államokban zártkörűen lehetett. Az egyik első Manhattanben, a New York Times épületében volt. A közönség között F1- és Senna rajongók, de a média döntéshozói és az iparág befolyásolói is jelen voltak. A Senna dokumentumfilm rámutatott az F1 potenciális amerikai üzleti lehetőségeire. Amikor Ecclestone felfogása a sportágáról végül a távozásához vezetett, egy olyan terméket hagyott maga után, amely tökéletes volt az új vezetésnek, és ezt a szerepet a coloradói székhelyű Liberty Media töltötte be.
A Forma-1 új amerikai tulajdonosai megértették, hogy szükség van a kereskedelmi termék modernizálására. Az egyik első változtatásuk az volt, hogy megnyitották a mezőnynek az új tartalmi lehetőségeket. A közösségi médiahasználat szabályait 2018-ban fellazították, a televíziós futamok nézettsége pedig megugrott. Ez megnyitotta a Netflix előtt is az ajtót. A Drive to Survive talán tökéletes szelet kapott, hiszen az első évad a COVID korlátozások előtt jelent meg, de a „Senna” teremtette meg az alapokat. Ez volt az a felismerés, hogy emberekről szóló történetek kellenek, nem csak a versenyzés, az értékes áru.
