A jelenlegi idény végén árverésre bocsátják az egyetlen létező olyan Forma-1-es autót, amellyel amerikai pilóta világbajnokságot nyert.
Mario Andretti négyes alvázszámú Lotus 79-es autóját a Bonhams az idei Abu Dhabi Nagydíjon árverezi el. Az aukciósház becslései szerint 6,5-9,5 millió dollár közötti áron kelhet el. A 79-es elképesztően sikeres volt, hat győzelméből egy kivételével mindet Andretti szerezte. Azonban az 1978-as szezon nagy részében csapattársa Ronnie Peterson volt, aki az autó másik győzelmét szerezte, meghalt, miután az Olasz Nagydíj rajtjánál Monzában balesetet szenvedett. Andretti ugyanezen a versenyen szerezte meg a világbajnoki címet, két futammal a szezon vége előtt.
Ez volt a Lotus pilótáinak az utolsó bajnoki címe az F1-ben, és egyben a csapat hetedik és egyben utolsó konstruktőri világbajnoki címe.
A Lotus nagy előrelépést tett a talajhatást kihasználó aerodinamika terén a 79-es modellel, amely az autót a mezőny klasszisává tette. Andretti és Peterson 1978-ban gyakran futott párban a mezőny élén.
Míg a Lotus alapítója és arca, Colin Chapman vezette a csapat alkotásai mögött álló koncepciómunkát, a 79-est Geoff Aldridge és Martin Ogilvie tervezték. Egy 3,0 literes Ford-Cosworth DFV V8-as motor hajtotta, amelyet a Lotus több mint egy évtizeddel korábban hozott be a Forma-1-be. A Team Lotus azonban nehezen tudta követni a 79-es sikerét. A következő évben bemutatott radikális 80-as építésük bukás volt, ami arra késztette a csapatot, hogy még a szezon vége előtt újra bevesse a 79-est, bár ekkorra már a riválisok is lekörözték őket.
Az autó becsült magas ára részben a száguldó cirkusz történetében elfoglalt ritka helyét is tükrözi. Csak egy másik amerikai pilóta, Phil Hill nyert Forma-1-es világbajnokságot, mégpedig a Ferrarival 1961-ben. Enzo Ferrari ugyanakkor gyakran megsemmisítette egykori versenyautóit, és Hill 156-osa vélhetően azok között volt, amelyeket leselejteztek, miután már nem volt üzemben.
A Lotus 79-est élő adásban a nagydíj hétvégéjén árverezik el a Yas Marinán.
A Forma-1 aranykorában Colin Chapman csapata, a Lotus volt a sportág egyetlen olyan csapata, amelynek hírneve gyakorlatilag megegyezett a Ferrariéval.
De mindez 1995-ben ezen a napon szomorú véget ért, amikor a hetheli székhelyű, tarthatatlan helyzetben lévő csapat bejelentette, hogy kiszállnak a Forma-1-ből, és a 112-es kódjelű autójuk már soha sem készül el.
Wat had kunnen zijn… 25 jaar geleden viel het doek voor Team Lotus. De nieuwe Lotus 112, waarvan alleen een windtunnelmodel was gemaakt, werd nooit gebouwd. Op basis van het model werd vorig jaar een 3D ontwerp gemaakt. Zo had de 112 er uit kunnen zien.
Az eredeti csapat névhasználati joga az F1-ben később gazdát cserélt, az egykori versenyző David Hunttól – James Hunt testvére – Tony Fernandesre szállt.
Erre válaszul a Genii Capital és a Group Lotus szövetséget jelentettek be, amely zavarba ejtő módon két hasonló nevet használó csapatot állított fel a 2011-es rajtrácsra. 2012-ben a Lotus-Renault GP végleg megkapta a név használati jogait, és átnevezték Lotus F1-re, míg Fernandes csapata a Caterham Cars megvásárlása után Caterham F1-re változott.
Az újraalkotott fekete-arany istálló négy idényben, 2012-től 2015-ig volt aktív, és még két futamot is nyertek Kimi Räikkönennel, mielőtt az enstone-i alakulat 2016-tól visszakerült a Renault-hoz.
A Race Debrief gondosan kielemezte a dohányreklámok szerepét a Forma-1-ben, ennek első részét közöljük most.
Hét évtized, megannyi legenda, felemlő pillanat, öröm, bánat, tragédia. Ez mind ugyanúgy részese a Forma-1 dúsgazdag történelmének, mint azon támogatók, szponzorok, amelyek nélkül talán ma már nem is létezne sokak kedvenc sportja és nem ültetne le minket hétvégente a tévékészülék elé.
Híres és kevésbé neves szponzorok, itt megismert és emiatt tönkrement márkák jöttek-mentek az évek során, de van egy, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy összeforrt az F1-gyel, ikonikus megjelenést adtak több F1-es csapatnak, miközben világmárkává nőtte ki magát. Ez nem mást, mint Philip Morris International dohányipari birodalom.
A kezdetek kezdetén a csapatok jellemzően fizetős versenyzők alkalmazásával (emiatt is fordulhatott elő, hogy kisebb konstruktőrök szinte minden versenyre más és más versenyzővel álltak rajthoz), valamint más vállalkozásokkal való kooperációval tudták fenntartani magukat. Ahogy a sorozat nagyon hamar hatalmas népszerűségre tett szert, úgy nőttek a csapatok fejlesztési, fenntartási és üzemeltetési költségeik. Emiatt kénytelenek voltak más bevételi források után nézni.
Az 1950-es években szinte elképzelhetetlen volt, hogy a rajtrácson felsorakozó csapatok külső megjelenését egy-egy szponzor határozza meg, plusz pénzért cserébe. Az akkori korszak gyári csapatainak színezését a nemzetiségük határozta meg, a zöld a britek (BRM, Lotus, Cooper, Vanwall), a kék a franciák (Talbot-Lago, Tyrell, Matra), míg a piros az olaszok (Ferrari, Alfa Romeo, Maserati) színe volt. Ezen kívül csupán a rajtszám, illetve a versenyzők neve volt az, ami megjelent az autókon.
Mint oly sok minden más, ez is egy bizonyos Colin Chapmannek köszönhetően változott meg. A Lotusmárka legendás alapítója, aki menedzserként és mérnökként egyaránt úttörő volt. Csapata a Lotus minden szinten a határokat feszegette, 1958-as bemutatkozásuk után öt évvel csúcsra is értek Jim Clark vezényletével. 1968-ig a hagyományos brit verseny zöld pompában értek el nagyobbnál nagyobb sikereket.
A költségek nőttek, ráadásul az üzemanyag partnerük, valamint az utcai részlegük felelősségét, ráhatást csökkenteni igyekezett Chapman, így szponzor után kutakodott. Rá is lelt a John Player & Sons dohánycég leányvállalatára a Gold Leaf-re. A Lotus autók színe a cigis doboz dizájnja után piros-fehér-aranyra változott. Ez akkora újdonság volt, hogy nem mindenkitől kaptak pozitív visszajelzést. Bernie Ecclestone például „guruló cigis doboznak” nevezte őket.
Ám mint mindig, az idő most is Chapmant igazolta. A pénz valósággal ömlött a csapathoz, megalapozva a sikerszéria elnyújtását. A dohányzás akkoriban rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, noha tisztában voltak annak rákkeltő mivoltával, a nagy cégek pedig rájöttek a Forma-1-ben rejtőző hatalmas reklám lehetőségére. A John Player & Sons 1972-ben úgy döntött, hogy másik márkáját, a John Player Specialt kívánja népszerűsíteni, így a csapat 1972-be felvette a leglegendásabb arculatát, a fekete-arany kombinációt. Az ő sikerükön felbuzdulva, megjelent egy másik cigaretta óriás is a platformon, amely őket is túl tudta szárnyalni…
1948-ban Colin Chapman, szenvedélyes fiatal brit tervezőként és mérnökként megépítette első autóját, egy módosított Austin 7-est. Tette mindezt szabadidejében, barátnője, Hazel szüleinek garázsában, Londonban. Autóját Mark I-nek nevezte el, és benevezte helyi versenyekre.
Ezt követően különböző modelleket épített, mindegyik az előzőt továbbfejlesztve készült, és négy éven belül az egészből üzlet lett, amelyet ő és Hazel Lotusnak neveztek el.
2023-ban – pontosan 75 évvel később – a márka számos izgalmas globális rendezvénnyel és kezdeményezéssel ünnepli ezt a jelentős mérföldkövet. Hét és fél évtizedes innovációra és sikerre fognak visszatekinteni, amely kétségtelenül hozzájárult a mai autós és motorsport világkép kialakításához, és amely a világszerte ismert és kedvelt autókat alkotott meg.
Ebben a különleges évben a brit autógyár a 75. évforduló megkülönböztető és feltűnő márkajelzést is alkotott, amely a 12 hónap során számos környezetben feltűnik majd.
Matt Windle, a Lotus Cars csoport alelnöke és ügyvezető igazgatója így nyilatkozott: „A 2023-as Lotus egy világnyira van már az észak-londoni garázstól, köszönhetően a vállalatunkba fektetett milliárdoknak, amelyeket a termékfejlesztésbe, a villamosított jövőbe és még sok másba fektetünk be. Hosszú utat tettünk meg azóta, hogy 1966-ban a Norfolkban található ikonikus otthonunkba költöztünk. Ma már az Egyesült Királyságban, Németországban és Kínában is vannak mérnöki létesítményeink, tervezői stúdiók Hethelben, Coventryben és Sanghajban, valamint új, világszínvonalú gyártóüzemek Norfolkban és Kínában. Ez utóbbiakban kezdődik meg még ebben a hónapban [decemberben] az első Lotus életstílusautó – az Eletre Hyper-SUV – összeszerelése.”
Lotus Eletre | Fotó: Lotus Cars
Hozzátette: „Colin és Hazel Chapman úttörő szelleme és elkötelezettsége ma is él és virul a Lotusban, és stílusosan ünnepeljük meg a 75. évfordulónkat, tisztelegve a múlt előtt és előre tekintve a jövőbe, ahogy közeledünk az első évszázadunkhoz.”
A képernyőkre került Netflix-kiadás körüli felhajtás miatt a doku-sorozatok mostanában igencsak divatosak, így nem maradhat ki ebből Bernie Ecclestone sem.
Éppen ideje volt tehát, hogy a BAFTA-díjas „Senna” írójának és producerének, Manish Pandeynek a legújabb műve karácsonykor kerüljön fel a Discovery+-ra és más nemzetközi platformokra. (Magyarországon a Spektrum TV-re.)
A Forma-1-et több mint 40 éven át uraló Bernie Ecclestone-t 2017-ben félreállították. Azóta pedig a Liberty Media rányomta a bélyegét a sportágra. Most azonban a 92 éves Ecclestone is megmondja a frankót. A Pandey által írt és rendezett új, nyolcrészes doku-sorozat egyetlen főszereplőjeként Ecclestone 1950-től egészen 2017 végzetes napjáig meséli el a történetét. Ezután a Liberty újonnan beiktatott F1-vezérigazgatója, Chase Carey több mint 35 év után a sportág ringmesterének ajtót mutatott.
A műsor hihetetlenül gazdag archívumból építkezik, 1950-től kezdve látványos felvételekkel, köztük az első silverstone-i nagydíjjal, ahol Ecclestone is jelen volt. A Forma-1 frontembereként Ecclestone a kevés szó embere volt, de itt központban van. Látszólag kényelmesen mesél saját történetéről, olykor vicces, máskor rendkívül szomorú meglátásokkal.
A korai, az 50-es, 60-as és 70-es éveket felölelő részekben kikerülhetetlenül sok versenyző halálával végződő balesetet látunk. A száguldó cirkusz kezdeti időszakában az autók és a versenypályák szánalmasan elégtelen biztonsága lehangolóan ismerős. Telnek az évtizedek, és egyre több nagy nevet veszítünk el: Hawthorn, Collins, Rindt, Cevert, Villeneuve. Ecclestone is kivette a részét a biztonság növelésében, különösen akkor, amikor az 1980-as években átvette a sportág irányítását. Sid Watkins professzort kérte fel, és a Forma-1 orvosi felügyelőjének nevezte ki.
Ecclestone akkor a legjobb, amikor a zárt ajtók mögötti üzleteit írja le, ami a szakmája volt. Mivel ezeket az anekdotákat szinte lehetetlen archívummal illusztrálni, a készítők elegáns megoldást találtak a képregény stílusú animációval, ami giccsesnek hangzik, de valójában jól működik.
Ennek ellenére az archívumkutató remekül dolgozott. Valódi felvételeket láthatunk arról, ahogy a versenyek promóterei pénzkötegeket adnak át Ecclestone-nak. Ő szépen elrendezi őket az aktatáskájában, és megköszöni az üzletet. Csodálatosan hangulatos felvételeket láthatunk a londoni Warren Street-i használt autókereskedésről is, ahol Mr. E. üzletkötőként kezdte a pályafutását.
A sorozat azonban minden bizonnyal a történelem legnagyobb Forma-1-es videóarchívum-beszerzését tartalmazza. A versenyakciók mellett akadnak gyöngyszemek is, ahogy azt a Senna filmben is láthattuk. Jean-Marie Balestre, az FIA 1980-as évekbeli elnöke, akivel Ecclestone az F1 irányításáért küzdött. Balestre a „Sennában” főszerepet játszott, és ismét egy nagyképű pojácaként van ábrázolva, akit Ecclestone pár remek humorú és esetlen jelenetben kifiguráz.
A készítők nem kis kihívást állítottak maguk elé azzal, hogy Bernie-t tették meg a sorozat fő narrátorának; a történetet teljes egészében az ő szemszögéből látjuk. A sportág történetének más nagyszerű alakjai is megszólalnak, de csak korabeli interjúk részleteiben. Olyan alakok, mint Graham Hill, Colin Chapman, akiket a maguk idejében örökítettek meg.
A dolog azonban működik. A fő történetmesélő elemeknél Ecclestone-t egy világos, teljesen fehér környezetbe helyezik. Egyenesen a kamerába néz, az arcát úgy világítják be, hogy minden szikár körvonala látható legyen. Mivel nem tud elbújni, az arca párhuzamosan mesél; van benne érzelem, némi megbánás, rengeteg humor és a pontszámok elszámolásának a fanyar pillanatai.
Ecclestone az utóbbi időben többször került a címlapokra a rossz megszólalásai miatt, amikor ellentmondásos kijelentéseket tett Putyinról és Szaddám Huszeinről. De ez a dolga nem a címlapokról szól, hanem egyértelműen a kisfiának, Ace-nek szóló hagyatékról, aki 89 évvel fiatalabb Ecclestone-nál, és nem valószínű, hogy a saját szájából ismerheti meg részletesen apja történetét. Így viszont mindannyian megismerhetjük azt.
Számos életrajzíró és filmkészítő szerette volna elmesélni Bernie történetét. Pandey a megfelelő időben, a megfelelő helyen volt a megfelelő ötlettel, és Ecclestone annyira megnyílt, amit bárki, aki vele dolgozott a királykategóriában, nehezen tud elképzelni.
Természetesen, akárcsak abban a másik, jelenleg sokat emlegetett doku-sorozatban, itt is csak a főszereplő oldalát ismerhetjük meg a történetnek, de bárki számára, akit érdekel az F1, hogy hogyan lett belőle évi 2 milliárd fontos üzlet és a világ egyik legnagyobb sportága, ez a sorozat sok hiányosságot fog pótolni.
Természetesen, akárcsak abban a másik, jelenleg sokszor emlegetett doku-sorozatban, itt is csak a főszereplő oldalát ismerhetjük meg a történetnek, de bárki számára, akit érdekel a Forma-1, hogy miképp lett belőle évi 2 milliárd fontos üzlet és a világ egyik legnagyobb sportága, ez a sorozat sok ilyen jellegű részletre választ ad majd.
A Lotus istálló társalapítója és Colin Chapman felesége, Hazel Chapman a tegnapi nap folyamán örök nyugalomra lelt. Hazel Chapman 94 éves volt.
Hazel Chapman, leánykori nevén Hazel Williams, 1944-ben találkozott először a leendő férjével egy táncos mulatság során. Szerelem volt az első látásra az övék. Olyannyira az volt, hogy amikor Colin egy rövid ideig szolgált a Királyi Légierőnél, Hazel elkezdte fejleszteni Colin első autójának Ford motoros utódját, a Mark 2-t. Ezzel kisebb-nagyobb sikereket arattak és ezt követően jött létre a Lotus csoport 1952. január 1-jén.
Colin és Hazel 1954-ben házasodott össze egymással és az üzletük annyira jól ment, hogy egy időt követően elkezdtek terjeszkedni. Ennek a terjeszkedésnek a végeredménye lett többek között a Team Lotus Forma-1-es csapat is, a sportautókat és alkatrészeket gyártó cégeik mellett.
Hazel kulcsszerepet vállalt a csapat hat egyéni és hét konstruktőri címében, amiket a 60-as, 70-es évek során szereztek meg. A Lotus összes futamgyőztes versenyzőjével együtt dolgozott, így többek között olyan nagy nevekkel is, mint például Emerson Fittipaldi, Jim Clark, Ayrton Senna, Graham Hill, Mario Andretti és Nigel Mansell.
Colin Champman 1982-es halálát követően a Lotusnak biztos anyagi forrásra volt szüksége, ezért Hazel úgy döntött, hogy jelentős részvényeket ad el a British Car Auctions nevezetű cégnek. A Forma-1-es csapat megszűnése után a brit hölgy a Classic Team Lotus vezetője lett, ami mind a mai napig egy családi vállalkozás, köszönhetően a fiának, Clive-nak.
Hazel halálhírét követően a Lotus Cars vezetője, Matt Windle ezt nyilatkozta: „A mai nap rendkívül szomorú mindazok számára, aki valamilyen úton módon kapcsolatban állnak a Lotusszal. Hazel nélkül ugyanis a Lotus név nem létezhetne.”
Colin Chapman csapata, a legendás Team Lotus sosem ment a szomszédba az új ötletekért, így esett meg, hogy gázturbinamotoros versenyautót indítottak előbb az Indy 500-on, majd később a Forma-1-ben. Arról nem is beszélve, hogy Indianapolisban még négykerék meghajtású is volt a dolog, és ekkor fejlettnek volt mondható a Lotus 56 aerodinamikailag is.
A csapat Graham Hillt, Joe Leonardot és Art Pollardot nevezte 1968-ban Indianapolisban, miután korábbi sikergyárosuk, Jim Clark elhunyt az év áprilisában egy Formula 2-es versenybalesetben, a Hockenheimringen. Leonard meg is szerezte a pole pozíciót, a versenyen ugyanakkor Hill autója összetört, Pollard autója lerobbant, Leonard pedig néhány körrel a vége előtt még vezetett, amikor majd az üzemanyagszivattyú tengelye. Ezt követően betiltották ott a turbinás és az összkerekes versenyautókat. A Hot Wheels-nél azonban „Lotus Turbine” sokáig nagy siker volt a kicsinyített játékváltozat.
Utoljára a kétszeres Forma-1-es világbajnok, Emerson Fittipaldi hajtotta az 1971-es Olasz Nagydíjon, akkor már az ismert Gold Leaf arany-piros-fehér színekben, tehát a dohánymárkák szponzorációjának a hajnalán. A királykategóriában azonban ez a megoldás túl nehéznek bizonyult, és emiatt itt már soha nem volt versenyképes, a brazilok akkori hőse is csak a nyolcadik helyre tudta behozni Monzában.
Hogy hangzik egy kisebb vadászgép motorja egy nyitott együléses versenyautóban?
Jim Clark rajongók és főleg jól kitömött gyűjtők most felkaphatják a fejüket, hiszen a legendás skót egyik fontos emléke került a piacra. Németországban a klasszikus autókkal kereskedő Chrome Cars gondosan őrzi a remekül restaurált Lotus 49-est az R4-es alvázút, amellyel Clark megnyerte a 25. és egyben utolsó Forma-1-es versenyét Kyalamiban, 1968. január 1-én.
Ezen dél-afrikai győzelme után Colin Chapman eladta a Cosworth DFV erőforrással ellátott versenyautót a brit privát csapatot üzemeltető Rob Walkernek. Sajnos Walker akkori versenyzője, Jo Siffert megtörte az autót a Race of Champions akkori edzésén Brands Hatchben, később pedig Walker műhelyében a tűz martaléka lett az R4-es.
Miután évtizedekig hánykolódott különféle műhelyekben, a „49”-es végül Hall és Fowler kezei között kötött ki, akik specialistái a a nagydíjakat is megjárt versenyautók újjáépítésének. (Ma már Hall and Hall. – a szerk.) Ők az autót teljesen az eredeti állapotára hozták, így annak a festését is.
Akárhol is köt majd ki a Lotus 49, azért a legjobb helye biztosan a Jim Clark Múzeumban lenne Duns városában.
2006 óta minden év áprilisában történelmi versenyautók gyűlnek össze Hockenheimben, Németországban. A korábban „Jim Clark Revival” névre hallgató esemény most a „BOSCH Hockenheim Historic, das Jim Clark Revival“ nevet viseli.
Persze az esemény neve onnan ered, hogy 1968 áprilisában a kétszeres F1-es világbajnok, Jim Clark életét vesztette egy Formula 2-es versenyen, a régi hockenheimi pálya egyik hosszú egyenesében. A következő évben a tradicionális F2 verseny már a „Jim Clark Gedächtnis Rennen“ nevet viselte, és az 1980-as évekre a pálya versenynaptárának kiemelt eseményévé vált.
2006-tól, már az F2-es széria versenye nélkül, de továbbra is Jim Clark nevével egy új esemény jött létre, történelmi autók számára, a „Jim Clark Revival”. Bár az elmúlt években a nagyszerű skót versenyző emléke egy kicsit megfakult, köszönhetően annak, hogy már nincs verseny a történelmi F2-es autóknak. De 2018-ban a szervezők gondoltak a baleset 50. évfordulójára és Clark emlékére:
Szép számmal érkeztek F2-es autók az akkori korszakból, hogy részt vegyenek HSCC F2 bajnokság első két versenyén. Mindkét verseny igazi sportélményt nyújtott, folyamatos csatákkal, a teljes mezőnyben, épp úgy, mint a régi szép időkben.
A paddockban kiállítottak négy Clarkhoz köthető autót: egy Goggomobilt, egy Ford Cortinát, egy Lotus 23-at és egy Lotus 59-et (melyet feltételezhetően 1968-ban vezetett volna).
Igazi különlegesség volt a svájci Jürg Mallepell Clark kiállítása a „Kongress Pavillonban” Több száz értékes műtárgy, emléktárgy volt kiállítva: versenyzői overálok, levelek, trófeák, kiváló fotók, és még a Lotus 49 R10 kaszni is.
Aki szeretett volna, az csatlakozhatott a „Jim Clark Tourhoz”, ami más helyszínek mellett elvitte az érdeklődőt a baleset helyszínére, az új pályán kívülre, ahol egy emlékművet építettek. Igazán megindító volt a koszorúzási ceremónia, melyen jelen volt Clive Chapman is, a Classic Team Lotus vezetője, a Lotus alapítójának, Colin Chapmannek a fia.
A hab a tortán egy kerek asztal volt, Clark közeli hozzátartozóval és vasárnap reggel az egy perces néma csend az F2-es verseny előtt.
Azt kell mondjam, a szervezők jó munkát végeztek, hogy megemlékezzünk így is ennek a tragédiának az évfordulóján.
A pályán zajló események is sokkal jobbak voltak, mint az elmúlt években. Nagy túraautós mezőny jött össze, ez volt a közönség kedvence. Az egyre népszerűbb Deutsche Rennsportmeisterschaft, és a régi DTM autók a ’70-es-’90-es évek közti időszakból, fantasztikus show-t csináltak a különféle versenyeken és emlékeztette a közönséget a dicső napokra, amikor a Motodrom lelátói zsúfolásig voltak emberekkel. Peter Mücke Zakspeed Capri turbója, egy csodálatos Schnitzer BMW 3.0CSL, egy pár M1-es, Ford Escortok, Alfa 1555ti V6, Mercedes C-osztály, és további fantasztikus autók voltak jelen, lélegzetelállítóak!
Nagy fejlődést lehetett látni a BOSS GP mezőnyében is. A Big Open Single Seater 15 fős mezőnyt vonultatott fel, köztük F1-es autókkal: Toro Rosso, Benetton, Super Aguri. (Lesz Boss GP júliusban is Hockeneimben, V10-es és V8-as erőforrásaikkal az F1-es Német Nagydíj közönségét szórakoztatják majd.)
Összeállt a „Race Club Germany” mezőnye is (’84-es Williams Honda, 1986-os Minardi, 1991-es és 1985-ös Minardi, 2005-ös Toyota, 1987-es Arrows…), erős GT-s és túraautók sz STTP-ből sőt még a Lurani Trophy mezőnye is tiszteletét tette, ezzel is csodálatos motorsportos élményt okozva a kilátogató közönségnek.
Aki nyitva tartotta a szemét, az gyorsan levadászhatott pár német legendát egy szelfire vagy autogramra, olyanokat mint: Jochen Mass, Ellen Lohr, Roland Asch, Christian Danner, Marco Werner, Michael Bartels vagy sokan másokat, akik kilátogattak egyszerű nézőként az eseményre.
Ugyan a szervezők 10 euróval növelték a belépő árát, így az már 45 euróba került a hétvégére, nagy számban érkeztek rajongók, több mint 25.000-en látogattak ki a majd 500 történelmi autót felvonultató rendezvényen. A paddock és a bokszutca is nyitott volt a közönség számára, és tényleg boldog arcokat lehetett látni, akik élvezték a versenyeket, és a három napnyi napsütést.
Mindent figyelembe véve: amennyiben jövőre valakit áprilisban Németország felé vet a sors, érdemes egy kitérőt tenni motorsport rajongóként Hockenheim felé, mert a „Jim Clark Revival” erősen ajánlott részünkről!
Hosszas tanakodás után összeállítottunk a MAHASZ mintájára egy autósportos, autós TOP 40-es listát azon zeneszámokból, melyeknek valamiért van közük legalább a sportautózáshoz, de inkább a versenyzéshez. A helyezéseket persze ne vegye senki se vér komolyan, mert ugye ez eléggé szubjektív. Cikkünk végén pedig kíváncsiak vagyunk arra, hogy nektek melyik dal a kedvencetek, ha meg esetleg kimaradt volna, akkor nyugodtan kommenteljétek a poszt alá facebookon, és ha összejön újabb 40 szám, akkor azt is publikáljuk majd.
Íme, a mi listánk első része, a negyvenediktől a huszonhatodik helyig!
40. Formula One World champion Lewis Hamilton Debuts Song Of Debut Album Hamilton adós a zenei albumával, hiszen évek óta hangoztatja, hogy szabadidejében dolgozik egy ilyen karrieren is. Feszülten várjuk, hogy összecsapjon mondjuk a brit vagy amerikai slágerlisták élén Nicole Scherzingerrel is!
39. Delhusa Gjon – Gyertyák a síron Delhusa Gjon és a 80-as évek legendás magyar autóversenyzője, Kesjár Csaba barátsága még gyermekkorukban köttetett. Ez a dal Csaba végzetes norisringi balesete után született meg.
38. George Harrison – Faster Az egykori Beatles tag 1977-ben szinte együtt utazott a száguldó cirkusszal, és olyan versenyzők lettek a barátai, mint Niki Lauda, vagy Jackie Stewart. Az 1979-ben kiadott bakelitlemezen világbajnokok képei találhatóak, ettől is különleges, és ritka. Ugyanakkor Nagy-Britanniában ennek a lemeznek az eladásából segítette Harrison a rákban elhunyt Gunnar Nilson, illetve a balesetben elhunyt Ronnie Peterson családját.
37. Team Lotus – The Champions 1973-ban a regnáló bajnok Team Lotus csapat szerelői felénekeltek Michael (Luke) Watson vezényletével két számot bakelitlemezre, melyet elneveztek nemes egyszerűséggel „Team Lotus Sings”-nek. Két számot adtak elő, az itt hallható „The Champions”-t, illetve a „Workin’ al’ nighter”-t. A nemcsak mérnök, hanem marketingzseni Colin Chapman persze egyből ki is adta ezt annak idején, ma már ritka gyűjtői darab lett ez a lemez.
https://www.youtube.com/watch?v=FSHSJnT_osY&t=31s
36. The Beatles – Drive My Car 1965-ben adta ki a a legendás brit beat zenekar a Rubber Soul albumát, amelyen a „Drive My Car” is hallható. Bizony, az ártatlannak tűnő dalszöveg némileg áthallásos, hiszen valójában eléggé szexuális töltete van a számnak. Emlékezetes volt, amikor a 2005-ös Superbowlon Paul McCartney adta elő, majd később George Michaellel együtt is Londonban.
https://www.youtube.com/watch?v=X2jamOq0Qsg
35. Slim Borgudd – Hot Metal A svéd zenész Magyarországon elsődlegesen az ABBA dobosaként ismert, de több zenei formációja is volt, és többek között a saját nevén is adott ki egy funky/soul albumot. Mindemellett 1981-ben az ATS csapat tagjaként a Forma-1-ben is pontot szerzett! Később kamionversenyző lett, és bizony még Krasznai Jánossal is indult együtt a kamion-Európa bajnokságon, ahol bajnok is lett!
34. Cassius – Cassius 1999
Az „1999” volt a Cassius néven megismert francia house zenét játszó Phillippe Zdar és Boom Bass bemutatkozó albuma. Ez a szám pedig annak idején a brit listák hetedik helyére kúszott fel, és Amerikában is bekerült a top 10-be.
https://www.youtube.com/watch?v=_PmU6G_Z4n8
33. Eric Church – Talladega Ez az eredménye annak, ha egy country énekes NASCAR rajongó. A videoklipben az igazi „csalás” az, hogy nem is Talladegában, hanem a Nashville Superspeedwayen forgatták. A szám 2014-ben jelent meg, a „The Outsiders” albumon.
32. Jacques Villeneuve – Vaguement
2007-ben jelent meg 1997 Forma-1-es világbajnokának a „Private Paradise” albumán ez a szám. Kellően rádióbarátnak gondoljuk, és követeljük, hogy álljon össze Eddie Jordannel (dob), Damon Hillel (basszusgitár), és vegyék be együtt a Sziget Nagyszínpadát!
31. Road – Go
2004-ben adta ki a magyar Road rockbanda a „Nem kell más” albumát, melyen a Go, az egyik legismertebb szám. A srácok igazán kedvelik a sebességet, hiszen például a 2008-as „Visszahárom” számuk is szerepelhetne akár a listánkon. Nem meglepőmód szorgalmasan szoktak járni elsősorban kamionversenyekre is, ahol lehet, hogy új énekest keresnek…
30. Kazzer – Pedal To The Metal
Mark Kasprzyket korábban Kazzerként, ma már inkább Redlight Kingként ismerhetjük a színpadon. Rappel, de rockban és alternatív rockban is utazik Kanadában, ahol rock rádiót is vezet, valamint egyike az ismert ottani autósportos személyiségeknek. A „Pedal to the Medal” társszerzője a Grammy-díjas Brian West, aki például már Nelly Furtadóval is dolgozott együtt. Ez a szám szerepel az „Olasz meló” film 2003-as remakejében is.
29. Lee Brice – I Drive Your Truck
2012-ben jelent meg az „I Drive Your Truck”, amely arról szól, hogy egy testvérpár egyik tagja meghal az USA katonai akciója közben, míg az életben maradt testvér amikor vezeti az elhunyt kisteherautóját, közel érzi magához a testvérét. A 49. Academy of Country Music Awardson természetesen megválasztották az év dalának.
28. Blümchen – Die Welt gehört mir
Német előadótól mindig örömteli hír, ha megtudjuk, hogy övé a világ. Blümchen, alias Jasmin Wagner azonban nagyon rendes, hiszen egyből nekünk is adná a világot, miközben örömmel jelenti be a videoklipben, hogy sikerült megszereznie a jogosítványt. Ford Caprival kergeti önmagát egy régi Miniben, mindezt a Cseh Köztársaságban… Pozor, izé… Pazar!
27. Andrew Dice Clay – I ain’t got you Magyarországon kultuszfilm státuszba emelte elsősorban a magyar szinkron az Amerikában amúgy nem túl sikeres „Ford Fairlane kalandjai”-t. Főhősünk, Ford Fairlane (Andrew „Dice” Clay komikus) megmutatja, hogy hol kezdődik a zene, és énekel ’65-ös Cadillacről, csajokról, meg az igazi rock and roll életérzésről.
26. Exotic Együttes – Sipos F. Tamás – Trabanton szállni élvezet A rendszerváltás után az egyik legnagyobb sláger volt, és ma is még bármelyik házibuli illetve magyar karaokebár alapkelléke ez a szám, pedig rettenetes. Igazi korlenyomat, nem is szeretnénk nagyon mit hozzáfűzni, azon kívül, hogy ahogy a Trabant 601-es, ez a dal is kikophatna már igazán.
