A kaliforniai Van Nuys műhelyben átlakított 71-es Camaro teljes mértékben izomautóvá vált, köszönhetően a 600 lóerős 454 LSX motornak.
Ezt a 7,4 literes Camaro-t a kaliforniai Santa Fe Springs-i L & R Engines cég szerelte össze szakszerűen, és a 7,4 literes motor 543,4 font lábnyi (737 Nm) nyomatékot képes leadni.
A 90 milliméteres Holley fojtószelep testtel, Mast Motorsports Black Label 305 hengerfejekkel és XRP tömlőkkel szépített port-befecskendezéses motor bronzkerámia bevonatú finomságokkal rendelkezik, amelyek közé tartoznak a hajtás tartozékai és a kipufogócsövek is.
A hetedik és jelenlegi tulajdonosa által szeretettel „Infravörösnek” becézett autó EVOD Industries téglalapból készült hűtőráccsal, egy SpeedKore szénszálas első spoilerrel és egy karosszéria színű spoilerrel módosították hátul.
Az átalakítás magában foglalja továbbá a megmunkált irányjelzőket és integrált légbeömlőket, a süllyesztett osztott lökhárítókat, a meghosszabbított lengőkarokat, a meghosszabbított hátsó küszöbön keresztül kilépő, fekete színű alumínium kipufogóvégeket és a Dapper Lighting nagy intenzitású fényszóróit.
A háromrészes kovácsolt keréktárcsák is említést érdemelnek, a HRE S207H-ket Michelin PS4S 275/30 R19 és 345/30 R20 méretű gumiabroncsokkal szerelték fel.
Az Aztec Gold színűre festett hatdugattyús Baer féknyergekkel kiegészítve az egy az egyben épített autó a 14 colos féktárcsáknak köszönhetően pillanatok alatt megáll.
A hátsó részhez a tulajdonos egy Detroit Speed QuadraLink hegesztett készletet választott, amely a jobb kezelhetőség érdekében stabilizátorral rendelkezik. Minden sarkon állítható tekercses lengéscsillapítók kerültek felszerelésre.
A belső tér a maga nemében egy műalkotás. A Classic Instrument műszeregységtől a Sparc Industries kormánykerékig, a Ferrari légbeömlőkig, az Audi TT vászonülésekig és a Lamborghini Nero Perseus bőrkárpitozásig sok mindent lehet szeretni ebben az autóban.
A megvilágított kapcsolók a Ford GT stílusában és a 2,407 mérföldet (3,874 km) mutató kilométeróra összefoglalja ezt a klassz járgányt.
Ismét egy fantasztikus régi autó keltette fel szerkesztőségünk figyelmét, méghozzá egy 1968-as Chevrolet Camaro.
A Camaro össztermelése 1968-ban némileg nőtt, így a végső szám valamivel több mint 235 000 darab volt.
Ahogyan az várható volt, az alapmodell több mint 159 000 autóval biztosította az oroszlánrészt, míg az RS közel 41 000 Camaróval a második helyen végzett.
Az SS és a Z28 továbbra is a legritkább konfigurációk voltak ebben a modellévben, az utóbbi a teljes gyártásból mindössze mintegy 7200 darabot tett ki.
Az itt bemutatott Camaro is alapmodellként született, de a hozzá tartozó opciók, valamint a jelenlegi külső és belső állapota mind-mind az egyik legritkább 1968-as példánnyá teszik a ma forgalomban lévő példányok között.
Nem kell rakétatudósnak lenni ahhoz, hogy megmondjuk, ez a Camaro nagyon-nagyon jól néz ki. Ami még lenyűgözőbb, hogy a festék még mindig a gyári fényezés, így elég egyértelmű, hogy az autót az évek során megfelelően tárolták.
Bár néhány alkatrész már nem a gyárilag beszereltek közül való, a raktárkészletben lévő alkatrészek még megvannak, így könnyen visszaállítható az eredeti specifikáció.
Most pedig lássuk, mitől is olyan ritka ez a modell
Annak ellenére, hogy egy alap Chevrolet Camaro, a D80-as spoilerrel és a D90-es fehér csíkokkal van felszerelve, két olyan opcióval, amelyeket jellemzően a magasabb felszereltségű konfigurációkhoz rendeltek.
A Camaro szakszerű átvizsgálása megerősíti, hogy az órán lévő 24 000 mérföld (38 600 km) eredeti, a motorháztető alatt lévő LF7 327 (5,3 literes) szintén az autóval együtt szállított szériaegység.
Egyértelmű, hogy egy ilyen túlélővel nem mindennap találkozik az ember, és ez az oka annak, hogy ezt a Camarót nem adják olcsón.
Az eBay-en a licit nem kevesebb, mint 45 000 dollárról indul, de eddig senki sem szállt be a versenybe, hogy megvegye ezt a Camarót. Aki harc nélkül szeretné megszerezni az autót, annak 55 000 dollárt kell fizetnie érte.
Hatalmas változás jöhet be az izomautók világába, hiszen egyre több vérbeli amerikai márka kezdi gyártani elektromos izomautóit.
Az autórajongók körében sokan, köztük mi magunk is, elég keményen fogadtuk az elektromos autók újonnan felfedezett kulturális felsőbbrendűségét. De az autómániások különböző frakciói közül az amerikai izomautók rajongói viselték a legnehezebben a dolgot – írja az Auto Evolution.
Egy elektromos autó sosem lehet izomautó, mondják gyakran. Vagy hogy az elektromos autók sértik azokat a hagyományokat, amelyeket ezek a gépek képviselnek.
Mintha azok valami metaforikus démonok lennének, akik azért jöttek, hogy megöljenek mindent, ami közel áll hozzájuk és kedves számukra.
Gyakran azzal érvelnek, hogy egy olyan elektromos autónak, amelynek motorja ugyanazokat az elveket használja, mint egy turmixgép vagy egy RC Baja teherautó, semmi keresnivalója semmilyen autó motorházteteje alatt, nemhogy egy izomautóé. De vajon ez teljesen igaz?
Lehetséges, hogy ha visszavesszük az elfogultságot és objektíven nézzük a dolgokat, talán van néhány olyan tulajdonsága az EV-knek, amit azok az emberek, akik köbcentiben mért V8-asokon nőttek fel, valóban élvezhetnek.
A Tesla Model S Plaid viszi a prímet
Vegyünk például egy olyan EV-t, mint a Tesla Model S Plaid, az egyik legdrágább, és leggyorsabb közúti közlekedésre alkalmas elektromos jármű, amelyet valaha építettek. Egyesek úgy dicsérik, mint a valaha épített legnagyobb személyautót. Bármennyire is visszataszítóan hangzik ez a gondolat néhány izomautó-hívő számára.
Mások viszont egy megdicsőült iPhone-nak nevezik. Amit egy olyan egomániás tervezett az amerikai tengerparti külvárosiaknak, akinek több vagyona van, mint a Vatikánnak. Valahogy mégis sikerül „pénzszegénynek” lennie.
A Tesla izomautója, a Model S Plaid Fotó: Tesla, Inc.
A Model S valójában egy teljesen amerikai szedán, amelyet kifejezetten a modern amerikai sofőröknek terveztek. Az a tény, hogy a jelek szerint a világ minden táján az emberek is élvezik, már csak hab a tortán.
Egy kis kontextus kedvéért hasonlítsuk össze a Model S Plaidet a legközelebbi kortárs V8-as izomautóval, amelyet találtunk, a 2022-es Dodge Charger Hellcat Redeye-vel.
Az 510 cm hosszú és 210 cm széles Charger Hellcat Redeye csak néhány centire van itt-ott a Model S Plaid méreteitől. Van értelme, hiszen mindkettő nagy amerikai szedán.
Igaz, az 1020 lóerő, amit a Model S Plaid kibocsájt, valószínűleg minden Redeye-t lehagyna. A 797 kompresszoros lóerő csodálatosnak hangozhat, de ez nem az 1000 plusz lóerő, amit attól a pillanattól megkap az ember, amint a lábát a gázra teszi.
A hajtásláncok közötti különbségektől eltekintve nem nehéz észrevenni, hogy mindkét konstrukcióban ugyanaz a kezdetleges tervezési nyelvezet érvényesül. Mindkettő a két legjobb módja a bevásárlási és iskolába járási kötelezettségek teljesítésének. Mindezt úgy, hogy közben nem kell egy hétvégi autó, amivel szórakozni is lehet.
Összességében elmondható, hogy a Model S Plaid az egyik leggyorsabb autó, amit valaha építettek, ez nem kérdés.
Mégis, túl sok nyomós oka van annak, hogy az emberek miért nem akarnak egy olyan EV-t venni, amelynek a hűtőrácsán a Tesla monolitikus T betűje látható.
A Ford Mustang Mach-E nem segített az elektromos autók megítélésén Fotó: Ford Motor Company
Mi a helyzet egy hagyományos izomautó gyártók EV-jével?
Lehetséges, hogy az izomautó-rajongók és az EV elfogadottsága között az utolsó akadály az, hogy a múltbeli amerikai sportkocsikhoz kötődnek, amelyeknek már van hagyománya?
Nos, ez egy erős érv lenne, ha nem lenne a Ford Mustang Mach-E katasztrofálisan megosztó bevezetése. Akkor viszont mi a fenét vártak, hogy mi fog történni, amikor egy hat évtizedes sportkupé-nevet elektromos crossover SUV-vá alakítottak át?
A Fordnak már messziről előre látnia kellett volna, hogy ez lesz a vége. De talán nem is a Mach-E a legjobb nagykövete az amerikai elektromos járműveknek. Sőt, úgy gondoljuk, hogy találtunk egy sokkal alkalmasabbat erre a feladatra. Ez a Chevrolet Camaro eCOPO.
Az eCOPO a 60-as évek végi és a 2010-es évek végi híres Central Office Production Order drag racing Camarókról kapta a nevét, és az EV szférában azt jelenti, amit a belső égésű motorral hajtott COPO Camaro a hagyományos drag racingben.
Ez a 700 lóerős szörnyeteg kilenc másodperces negyedmérföldes időt produkál, miközben nulla üvegházhatású gázkibocsátás mellett kevesebbet kell fizetni a feltöltésért, mint egy McDonald’s Happy Mealért.
Ez csábítóan hangzik a jelenlegi benzinárak mellett. Persze az eCOPO csak egy sorozatgyártás előtti koncepcióautó volt. Ami igazán számít, az az, hogy mit rejt a motorháztető alatt.
Olyan technológia, amely kétségtelenül utat talál majd a sorozatgyártású modellekbe. Azt kell mondanunk, hogy ugyanez elmondható a Fordról és a Chryslerről is, mivel mindketten a GM nyomában vannak az EV-technológia terén.
Könnyen elképzelhető, hogy egy elektromos Mustang kupé sokkal jobban fog menni, mint egy SUV.
Chevrolet eCOPO Camaro Concept autó Fotó: Isaac Brekken for Chevrolet
A jövő izomautói segíthetik elhozni az elektromos gépek elfogadottságát
A jelenlegi helyzetben a GM, a Ford és a Stellantis mind azt ígérte, hogy legkésőbb a 2030-as évek végére teljes akkumulátoros és üzemanyagcellás EV-kre cserélik le a belsőégésű személyautó-kínálatukat.
Valószínűleg a jelenlegi ikonikus Dodge Challenger és Charger nyugdíjazásával kezdik, majd 2024-ig plug-in hibrid és teljesen elektromos új modellek következnek.
A dolgok persze változhatnak addig is. De van okunk feltételezni, hogy a régi idők ikonikus izomautó-nevei valóban hatással lesznek a teljesen elektromos jövőre, amelybe mindannyiunkat rúgkapálva és sikoltozva rángatnak bele.
