Jövő ilyenkor már a Ferrari egyenruhájában lesz látható Lewis Hamilton, aki jól ismeri új csapatfőnökét, hiszen az utánpótlás sorozatokban már versenyzett Frédéric Vasseur irányítása alatt.
Hamilton egyetlen korábbi F1-es csapatváltása a mostanihoz hasonló körülmények között történt: addigi istállójával, a McLarennel már évek óta kilátástalanul vágyott az újabb bajnoki címre, vagy legalább a megszerzésének a reális esélyére, és új csapatához az óriási műszaki reform előtti évtől szerződik. 40 évesen, a Forma-1 legendás pilótáinak többségéhez hasonlóan végre ő is eljut a Ferrarihoz, és az átigazolásban a maranellóiakat tavaly óta irányító csapatfőnök, Vasseur személye is szerepet játszhatott, aki karrierjének első gyötrelmes időszakában segített neki kimászni a gödörből.
2004-et írunk, amikor a Formula Renault 2.0 brit sorozatának megnyerése után Hamilton első éve nehezen alakult nemzetközi mezőnyben, az F3 Euro bajnokságban. (Nem összetévesztendő a jelenlegi F1-es betétsorozattal.) A brit tehetség a Manor színeiben indult, de a húsz futamból csak egyet nyert meg, a tabellán 5. lett, Nico Rosberg mögött egy, Robert Kubica előtt két hellyel végezve.
Hamilton apja mégis erősködött, hogy a McLaren a következő évben már a GP2-ben indítsa a pártfogoltját, de a vita odáig fajult, hogy Martin Whitmarsh rövid időre szerződést bontott velük. Végül utóbbinak lett igaza, hogy Hamilton teljesítsen még egy szezont az F3 Euróban, hiszen 2005-már magabiztosan menetelt a bajnoki címig – immár a Vasseur vezette AMS istállónál.
Ez az eredmény természetesen roppant fontos volt Hamiltonnak, hiszen láthatjuk, a csapatok racionális okból milyen ridegen tudják megszüntetni a fiatalok támogatását, amikor elfogy a bizalom. Igaz, két évtizeddel ezelőtt azért türelmesebben bántak velük, mivel a merítés is szűkebb volt abból, hogy az F1-es istállók többségének semmilyen kiépített utánpótlás-programja nem volt, a McLaren kivételnek számított ebben.
Hamilton egy évvel később beszántotta a GP2 (lényegében a mai F2) mezőnyét, kiérdemelve a lehetőséget az F1-es debütálásra, és ezt is a Vasseur irányította ART-nál tette. A korábban róla kiadott életrajzi könyvben meghatározónak nevezte a nála töltött éveket. „Úgy gondolom, sokat tanultam ott a mérnököktől. Az F3-ban és a GP2-ben fantasztikusan működtették a csapataimat – jelentette ki. – Jól felkészítettek műszakilag, mert aki a Forma-1-be vágyik, annak kitűnően kell ismernie az autót, hogy megfelelően kommunikáljon róla a csapattal. Ezt tanultam meg ezeknél a csapatoknál.”
Így érthető, miért él Hamiltonban a bizalom Vasseur felé. A francia csapatvezető pedig tavaly megemlítette, lassan két évtizede szinte minden alkalommal vált pár szót Hamiltonnal a paddockban, amikor teheti.
Találtunk hasonló korabeli nyilatkozatot is: amikor 2005-ben megnyerte az F3 Masters versenyét Zandvoortban, kiemelte, „köszönetet kell mondania csapatnak, ugyanis a fantasztikus szerelők miatt volt ilyen gyors, akik nagyon rátermettnek tűntek.”
Vasseur bemutatkozása pozitív volt a Ferrari élén, az első évének vége felé felfelé indult el a csapat. Szelíd ember látszatát kelti, bár azt természetesen nem tudjuk, milyen keményen fog fellépni vitatott ügyekben, amikor esetleg a bajnoki címért harcolnak – akár a pilótái egymás között.
A két alfahímes felállás ritkán bizonyult szerencsésnek a Forma-1 történetében, ráadásul Hamilton kétszer is átélt olyan szituációt, hogy a csapattársával széthúzást okoztak a csapaton belül. A jövő zenéje, Charles Leclerc-rel hogy jön ki egy csárdában, de talán Vasseur az a személy, aki elintézi, hogy a Ferrari ezzel a furcsa recepttel ne essen hasra, és képes lesz kordában tartani a pilótáit, akikkel régóta jó viszonyt ápol.
