24 évvel ezelőtt következett be a CART-sorozat történetének egyik, ha nem a leghíresebb balesete, amelyben az F1-et is megjárt Alex Zanardi mindkét lábát elveszítette. Az olasz pilóta a csodával határos módon túlélte a horrorisztikus bukást, az elkövetkező években pedig lépten-nyomon bizonyította, hogy milyen elképesztő fából faragták. Alább testvéroldalunk, a Rallycafe cikkét közölve tekintünk vissza a megrázó eseményekre:
Zacskóba gyűjtötték a leszakadt lábainak darabjait, vérének 75%-át elveszítette, majd másfél héttel később már ő öntött lelket korábbi csapattársába. 2001. szeptember 15-én Alex Zanardi élete örökre megváltozott, de ahelyett, hogy magába roskadt volna, mindenkinek példát mutatott élni akarásból. Pedig a sors azóta sem kegyes hozzá, és akkor még finoman fogalmaztunk…
Az egész világgal egyetemben a motorsport-közösség is még a szeptember 11-i terrortámadások hatása alatt állt, amikor a németországi Lausitzban kis híján újabb tragédia történt. 2001. szeptember 15-én ugyanis akkor még EuroSpeedway Lausitz néven ismert (ma már Lausitzring) komplexum két mérföldes oválpályáján rendezték az első európai CART-versenyt, amely eredetileg a German 500 nevet viselte, de a négy nappal korábbi szörnyűségek hatására a CART American Memorialra keresztelte át az eseményt.
Miután egy ideig az is kérdéses volt, hogy lesz-e verseny, az első edzésnapot az eső miatt törölték, de utána már minden a tervek szerint haladt, és úgy tűnt, Amerika első számú formaautós bajnoksága zökkenőmentesen debütál az öreg kontinensen. A 154 körös futam 143. körében azonban bekövetkezett minden versenyző rémálma. A széria kétszeres bajnoka, az 1999-es balul sikerült Forma–1-es visszatérés után 2001-től ismét a CART-ban versenyző Alex Zanardi a 142. körben az élről állt ki kereket cserélni és tankolni, majd amikor visszatért a pályára, a bokszutcából kigyorsítva az autója megcsúszott, és a pályát a bokszkijárattól elválasztó fűsávon végigpattogva egyenesen a versenytempóban érkezők útjába sodródott. Miután Patrick Carpentier még valahogy kikerülte, Alex Taglianinak már esélye sem volt erre, és 320 km/órás sebességgel telibe találta az olaszt.
A baleset:
Alex Zanardi, who survived this crash in 2001 but lost both his legs, just won his 3rd Paralympic Gold pic.twitter.com/pDaxRGR5sy
— Derek Alberts (@derekalberts1) September 14, 2016
Zanardinak a becsapódás következtében mindkét lába leszakadt (a bal teljesen, egészen a csípőjétől, a jobb pedig térdtől), illetve eltört a medencéje és agyrázkódást szenvedett. A közvetítésben szerencsére ez nem látszott, a rendező pedig nem mutatott közeli képet a roncsról, de a pálya zárt láncú kamerarendszerének felvételein már pontosan kivehető, milyen állapotban volt, amikor a Reynard-Hondája végül megállt a védőfal tövében.
A CART állandó mentőcsapata természetesen abban a pillanatban elindult a leginkább repülőgép-szerencsétlenségre hasonlító baleseti helyszín felé, de először azt sem tudták, hol keressék a sérült versenyzőt. Mikor látták, hogy Zanardi a versenyautóban van, Dr. Terry Trammell a mentőjárműből kiugorva futva indult el felé, de rögtön elcsúszott. Először azt hitte, hogy olajon, de aztán látta, hogy a pilóta vére az, ami patakokban folyik le a döntött oválon…
Az orvosi csapat igyekszik menteni Zanardi életét a baleset után
„Nem tudtuk, hogy mi történhetett, hogy baleset volt-e vagy bomba. A látottak alapján bomba is lehetett” – idézi Trammellt a The Seattle Times 2019-es cikke, rávilágítva az emberek négy nappal a szeptember 11-i terrortámadások utáni félelmeire..
„Odaértem, és azt kérdeztem, »Hol vannak Alex lábai?« – folytatta a visszaemlékezést az orvos. – Az elméd gondol valamit, a szemed pedig mást lát. Látod, hogy valami egyszerűen nincs rendben. A lábai nem voltak ott, és az egész mintha lassított felvételben játszódott volna le halálos csendben. Tökéletes csend volt, semmi zaj.”
Zanardi lábainak nagy része szanaszét, cafatokban hevert a pályán (a balesetről készült leghíresebb, csak erős idegzetűeknek javasolt fényképen már közvetlenül a becsapódás után látszik, hogy nem csak törmelék repül a levegőben…), a csonkokból pedig dőlt a vér, így a mentőcsapatnak nagyon gyorsan kellett cselekednie, különben a Mo Nunn Racing versenyzője ott vérzett volna el az autóba szíjazva.
A versenyzőtársak nem tudtak semmit
A futamot nem szakították félbe, hanem a maradék 12 kört sárga zászló alatt teljesítette a mezőny. Kenny Bräck nyert, de ez senkit sem érdekelt igazán, mert mindenki Zanardiért aggódott. „Azt mondták, hogy elment. Rosszul mondták – mondta Jimmy Vasser, Zanardi korábbi csapattársa és barátja 2019-ben az AP-nek. – Tony Kanaan és én is azt hittük, hogy nagyon hamar meghalt.”
Kenny Bräck nem örült látványosan a győzelemnek
De nemcsak Vasser, hanem a kis híján végzetes nap több szereplője is visszatekintett a történtekre.
„A 9-11 miatt az egy kemény és sötét időszak volt mindannyiunk számára. Nem tudtunk hazamenni a családunkhoz, a versenyzés pedig nem volt valami fontos – mondta a négyszeres Indy 500-győztes, a főállású IndyCar-versenyzéstől a 2023-as szezon végén visszavonult Helio Castroneves. – Sötét felhő volt fölöttünk és mindenki borzasztóan érezte magát, senki nem akart versenyezni. De amint lendült a zöld zászló, mindannyian koncentráltunk, a pálya pedig nagyon nehéz volt.”
„Amint hallottam a rádióban, hogy »sárga«, majd áthaladtam a baleset helyszínén, láttam Alex autóját, és azt hiszem, Tony [Kanaan] csapattársa volt, úgyhogy kíváncsi voltam rá, hogy ki az, ezért rendesen megnéztem az autót, majd nyilván láttam, hogy nincs meg az eleje. Rémisztő volt. Láttam a lábának a darabjait az aszfalton. Akkor nem tudtam, hogy mi az, mert rengeteg volt a törmelék, de éreztem, hogy valami nem oké. Később jöttem rá, hogy mit láttam.”
„A legdurvább a másnap volt, az újság címlapja és a kép, amin mindent látni lehetett, a cipőjét a levegőben, a testrészeit mindenfelé. A legtöbb országban szerintem nem engedték volna kinyomtatni azt a képet – mondta már Scott Dixon, az IndyCar hatszoros bajnoka, utalva a fentebb említett fotóra. – Fiatal voltam és nem sok ilyet láttam korábban, ezért nem értettem, hogy mit jelent. Az volt az első évem, és soha nem láttam még semmi ehhez foghatót.”
„Az egészet láttam a pálya széléről – mondta már a Zanardihoz hasonlóan szintén az F1-ben is versenyző Christian Fittipaldi. – Zanardi annyira, de annyira súlyos állapotban volt. Tagliani telibe találta, majd még vagy 200 métert csúszott, de az ő autójánál nem volt senki, mert valószínűleg az egész biztonsági csapat Zanardival foglalkozott. Emlékszem, láttam némi vért, és arra is, hogy csak a visszapillantó tükrökig volt meg az autója… Mind azért vagyunk, hogy show-t csináljunk, és mind profik vagyunk, de ugyanakkor szórakozni is akarunk. Nem háborúba megyünk, de akkor úgy tűnt, hogy mégis. Az embert az ilyesmi egy csomó dologgal kapcsolatban elgondolkoztatja. Tényleg megéri? Tényleg ezt kell csinálnom?”
A mentőcsapat, amely megmentette Zanardi életét
Zanardi nemcsak túlélte, de rögtön megmutatta elképesztő mentális erejét
„Sikerült nyomókötést csinálnom a tűzálló overáljából a jobb lábára, hogy elszorítsam azt, majd az övvel elszorítottam a bal csonkot, de azt nem tudtam rajta tartani. Olyan volt, mintha az ember egy tölcsérre próbálna szalagot kötni. El kellett juttatnunk a helikopterhez. Amikor odaértünk Berlinbe, valaki a kezembe nyomott egy műanyag zacskót és azt mondta, »Itt van, amit kért.« Én pedig: „Én kértem?«. A lábai voltak benne, az összes darab. A zacskót megröntgenezték, aztán elvitték a hullaházba. Az volt az első alkalom, amikor ennek az egésznek a szörnyűsége mellbe vágott. Amikor láttam a zacskóban a testrészeinek darabjait, amelyek már többé már nem voltak az ő részei” – adott brutális leírást a baleset után történtekről Dr. Trammell.
Zanardi esetének hatására egyébként ezután rendszeresítettek egy, csak „Zanardi Kitnek” nevezett csomagot a CART, ma már IndyCar mentőcsapatának autóira, amellyel az ehhez hasonló sérüléseket tudják ellátni már a helyszínen. Ez a csomag menthette meg például James Hinchcliffe életét, aki a 2015-ös Indy 500 edzésén szenvedett balesetet, amelyben megsérült az egyik combartériája.
Zanardi végül a vérének 75%-át elveszítette és az utolsó kenetet is feladták neki, de a berlini baleseti klinikán három órás műtét során sikerült stabilizálni az állapotát és megmenteni az életét. Ezután még napokig mélyaltatásban tartották.
2002 júliusában a torontói CART-futamon Alex Taglianival, akit még a berlini kórházból felhívott, hogy elmondja neki, ő semmiről nem tehet
„Ott voltunk Berlinben, de nem volt ébren, nekünk pedig mennünk kellett versenyezni (egy héttel a német verseny után már az Egyesült Királyságban volt jelenése a CART-nak – a szerk.) – emlékezett Jimmy Vasser. – Elmentünk Angliába, versenyeztünk, aztán vissza Berlinbe. Addigra felébredt, és amikor odaértem, éppen befejezte a zuhanyzást, az első zuhanyt, és a haját szárította. Fésülte és szárította, én pedig arra gondoltam, »Akkor ettől olyan dús a haja«. Kevesebb mint 10 nap telt el a baleset óta, én pedig odamentem, hogy ott legyek neki, de rájöttem, hogy ő volt ott nekem. Attól a naptól fogva, hogy arra sétáltam be, hogy hajat szárít, az én gyógyulásomról szólt az egész, és nem az övéről.”
Zanardi végül egy speciálisan átalakított CART-tal a 2003-as German 500 előtt lefutotta az American Memorialból hátralevő 13 körét (legjobb idejével 5. lett volna az az évi futam időmérőjén) és a versenyzéssel sem hagyott fel. Ugyanebben az évben részt vett a túraautó Európa-bajnokság monzai fordulóján és a balesete utáni első versenyén a 7. lett, majd 2004-re teljes szezonra írt alá a 2005-től világbajnoki rangra emelkedő sorozatba. 2009 végi visszavonulásáig 105 futamon állt rajthoz, melyek közül négyet megnyert, és egy pole pozíciót is szerzett. De az újabb bajnoki cím sem maradt el, 2005-ben ugyanis a Team BMW Italy színeiben 12 futamból 8-at megnyerve bajnok lett az olasz Superturismo-bajnokságban.
2003-ban, pillanatokkal azelőtt, hogy újra CART autóval körözött a balesete helyszínén
Noha együléses versenyautóval többé nem versenyzett, nemcsak CART-ot, hanem 2006-ban F1-es autót is vezethetett, miután 1992-ben, 1993-ban, 1994-ben és 1999-ben összesen 41 versenyen állt rajthoz a királykategóriában. A lehetőséget a BMW adta meg neki Valenciában, amiről ITT írtunk bővebben.
A versenyzéssel teljesen azonban 2009 után sem hagyott fel. 2014-ben és 2015-ben a Blancpain GT Sprint Series-ben ment egy BMW Z4 GT3-mal, 2018-ban egy hétvége erejéig belekóstolt a német túraautó-bajnokságba (DTM), 2019-ben pedig részt vett a Daytonai 24 óráson.
Az újabb baleset, amiből már lehet, hogy soha nem épül fel
Zanardi életét a 2001-es bukása után nemcsak az autóversenyzés töltötte ki, hiszen parasportolóként még ennél is maradandóbbat alkotott. A 2007-es New York-maratonon mindössze egy hónapos felkészüléssel 4. lett parakerékpárral, ami után elkezdett versenyszerűen parakerékpározni (2011-ben, negyedik nekifutásra végül megnyerte a New York-maratont) azzal a céllal, hogy bekerüljön a 2012-es paralimpiára készülő olasz válogatottba. Végül nemcsak, hogy bekerült, hanem két egyéni számban aranyérmet, a váltóval pedig ezüstérmet nyert és a 2012-es paralimpia legjobb férfi atlétájának választották.
De nem volt megállás, a 2016-os riói paralimpián a váltóval is felért a csúcsra, míg egyéniben nyert egy újabb aranyat és egy ezüstöt, azaz mostanra négyszeres paralimpiai bajnoknak mondhatja magát, miközben nyert 12 világbajnoki aranyat, öt ezüstöt és egy bronzot is.
A riói paralimpián
Több kerékpárversenyen azonban valószínűleg már soha nem fog indulni, 2020 januárjában ugyanis egy olasz bajnoki parakerékpár-versenyen frontálisan ütközött egy teherautóval. A csodával határos módon ezt a balesetet is túlélte, de súlyos arc- és koponyasérüléseket szenvedett, ami után számos arcrekonstrukciós műtétet hajtottak végre rajta, 2020 szeptemberében pedig méd mindig „súlyosnak” minősítették az állapotát.
Decemberre aztán visszanyerte a látását és a hallását, és szavak nélkül már képes volt a kommunikációra, majd egy újabb műtét után 2021 januárjában már arról lehetett olvasni, hogy ismét tud beszélni. Végül 2021 decemberében, 18 hónappal a baleset után térhetett haza, de 2022 júliusában megint kórházba került, miután tűz ütött ki az otthonában, és megrongálta a felépüléshez használt orvosi berendezéseket. Másodjára „csak” 76 napot kellett kórházban töltenie, 2022 szeptemberében jöhetett ki. Azóta nem igazán hallani róla, vélhetően folytatja a küzdelmet azért, hogy minél teljesebb életet élhessen.
Ha valaki, akkor ő képes rá, hogy innen is visszaküzdje magát.
