Michael Schumacher 1998-as futamgyőztes Ferrari F300-asa az RM-Sotheby’s rangos monterey-i árverésén két embert tett nagyon boldoggá a nap végén: az illusztris autó eladóját és szerencsés új tulajdonosát.
A Scuderia betontorpedója – konkrétan a Rory Byrne vezette mérnökcsapat által a Ferrari technikai igazgatója, Ross Brawn irányításával tervezett 187-es számú alváz – veretlen pályarekorddal büszkélkedhet. Négy futamon indult 1998-ban – Kanadában, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban -, és mind a négyet Schumacherrel a volánnál megnyerte. Feltehetően ez az értékes statisztika is hozzájárult a legmagasabb ajánlathoz, amely 6.220.000 dollárt ért!
Nem ez volt a legmagasabb ár, amit valaha is fizettek egy modern Forma-1-es autóért egy árverésen, ezt a rekordot egy másik ex-Schumacher gép, a 2001-es Ferrari 2001 tartja, amely tavaly 7 504 000 dollárért kelt el!
Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Az RM-Sotheby’s szombati monterey-i árverésének csúcspontja azonban az egyik legjelentősebb, célzottan a Ferrari „big block” sportautó prototípusának eladása volt az 1950-es évekből. Az 1955-ös Ferrari 410 Sport Spider – amellyel többek között Phil Hill, Carroll Shelby, Eugenio Castellotti, Masten Gregory, Richie Ginther és Jo Bonnie is versenyzett – 22 005 000 dollárért került kalapács alá!
Az autó egyik értékes különlegessége a Sergio Scaglietto által tervezett karosszéria mellett az eredeti üzemanyagtartály, amelyen Shelby néhány szava olvasható:
„Mr. Ferrari azt mondta nekem, hogy ez a legjobb Ferrari, amit valaha is épített.”
Az autós világ 2012-ben ezen a napon veszített el egy óriást, amikor Carroll Hall Shelby 89 éves korában elhunyt a texasi Dallasban.
Shelby leginkább a Shelby AC Cobra és az 1960-as évek Shelby Mustangjainak megalkotásában játszott szerepéről ismert, de karrierje évtizedeken átívelő versenyzői, mérnöki és gyártási bravúrokat is felölelt.
Shelby sebesség iránti szenvedélye már az 1930-as években is jelen volt, amikor a texasi középiskolában egy átalakított Willyssel járta a várost – írja az Automotive History.
Érettségi után a második világháborúban a légierőnél szolgált, ahol tesztpilótaként és repülésoktatóként szerzett magának kitüntetéseket.
Leszerelése után az olajmezőkön és egy baromfifarmon dolgozott, mielőtt végre lehetőséget kapott arra, hogy tényleg az autóversenyzéssel foglalkozzon.
Shelby korai versenyzői karrierje néhány nagyon megbízható barátjának köszönhetően indult be, akik kölcsönadták neki autóikat a pályán töltött napokra.
Ezek közé tartozott egy MG TC és egy Cad-Allard, amelyeket különböző amatőr versenyeken indított.
Az 1950-es évek végére sikerei révén meghívást kapott az Aston Martin és a Maserati gyári csapataihoz.
Hogy csak a felszínt karcoljuk meg a vezetőülésben elért eredményei közül, megemlíthetjük, hogy Shelby 16 nemzetközi sebességrekordot állított fel a Bonneville Speed Flats-en egy módosított Austin Healey-vel, Mount Washington Hillclimb rekordját, és hogy 1956-ban és 1957-ben a Sports Illustrated az év versenyzőjének választotta őt.
A Cobra hadosztály, mely dominálta az USA versenypályáit Fotó: Shelby.com
Shelby azonban egyszer azt mondta, hogy versenyzői pályafutása legnagyobb eredménye az 1959-es Le Mans-i 24 órás verseny megnyerése volt csapattársával, Roy Salvadori-val.
Ezen a versenyen figyelt fel az angol AC Ace kiemelkedő teljesítményére, éppen arra az autóra, amely az első olyan gép alapja lett, amely az ő vezetéknevét viselte.
Shelby a versenyzés után megváltoztatta a történelmet
Egészségügyi problémák miatt 1959 októberében visszavonult a versenyzéstől, de a pályán való közreműködése még korántsem ért véget. Hamarosan megalapította a Shelby-American nevű cégét, amely speciálisan épített AC autók importálásával foglalkozott.
Megkérte az AC mérnökeit, hogy módosítsák úgy a járművét ami lehetővé teszi egy Ford V8-as beépítését a motorháztető alá. Tisztességes fejlesztés a Bristol sorhatoshoz képest, amivel általában felszerelve érkezett. Az amerikai erő dübörgésével 1962-ben megszületett a Cobra.
Míg a Cobra 1965-ig a vállalat egyik fő támasza volt, Shelby a Ford GT40 megalkotásában is nagy szerepet játszott, amely 1966-ban az első amerikai építésű autó lett, amely a Le Mans-i 24 órás verseny összesített győzelmét szerezte meg.
Carroll Shelby élete – és legfőképp a Ford GT-s munkássága – főszerepbe került a 2019-es Ford vs. Ferrari című filmben is.
Shelby főszerepet játszott a Ford GT Le Mans-i sikereiben Fotó: Shelby.com
Ugyanebben a korszakban gördült ki a raktárából a Mustang-alapú GT350 és GT500, amelyek a legendás autóépítő legkeresettebb alkotásai közé tartoznak.
Shelby a későbbiekben saját márkája alatt, valamint a Dodge-dzsal és az Oldsmobile-lal kötött partnerségek révén is épített autókat, de kevés volt olyan igéző, mint azok, amelyek az 1960-as években uralták a versenypályákat.
Az International Motorsports Hall of Fame 1991-ben iktatta be őt, majd 1992-ben az amerikai Motorsports Hall of Fame, 1992-ben az Automotive Hall of Fame, 2013-ban pedig az SCCA Hall of Fame-nek lett a tagja.
Az aszfalt királyai (Ford v. Ferrari) című filmet novemberben mutatják be Európa-szerte a mozikban. A film a Ford és a Ferrari legendás párviadalának történetét dolgozza fel; az 1966-os ikonikus franciaországi endurance versenyen játszódik, ahol a Goodyear abroncsok központi szerepet játszottak Bruce McLaren és Chris Amon győzelmében.
Amikor Bruce McLaren és Chris Amon megszerezték a győzelmet az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen, nem a Ford volt az egyetlen amerikai vállalat, amely letette a névjegyét a nemzetközi nagyközönség előtt. A Ford híres fekete GT40 Mark II versenyautója Goodyear abroncsokon futott, bár a rajthoz még Firestone abroncsokkal sorakozott fel, amely cég az „abroncsháborúkban” a Goodyear legnagyobb ellenfele volt.
„McLaren és Amon győzelme azt jelentette, hogy a Goodyear is felállhatott a dobogó legfelső fokára, mégpedig sorozatban a második alkalommal a Le Mans-i versenyen” – nyilatkozta Mike Rytokoski alelnök, a Goodyear európai marketingvezetője. „A Goodyear különösen büszke arra, hogy ilyen fontos szerepet játszott a motorsportok történetének ezen kiemelkedően fontos epizódjában. Örömmel tisztelgünk a történelmi örökség előtt azzal, hogy részt veszünk Azaszfalt királyai kampányában.”
Kiss Norbert. Fotó: WS Hungary
A Ford v. Ferrari film premierjén szervezett Goodyear sajtóeseményen Kiss Norbert kétszeres Európa-bajnok kamionversenyző, a Goodyear hazai márka nagykövete beszélt a Goodyear versenyzésben elért sikereiről. Elmondta, 1966 után a Goodyear összesen 14 alkalommal segítette győzelemre a pilótákat a Le Mans-i 24 órás versenyeken, és 368 Forma 1-es nagydíj győzelmével a versenyzés igazi nagyágyújává vált – ezt a rekordot pedig azóta sem döntötte meg senki. A 2019-20-as szezonban a FIA World Endurance Championship bajnokság keretében a Goodyear visszatért a nemzetközi autóversenyzésbe, és 2020-ban az LMP2-kategóriában ismét indul a Le Mans-i versenyen.
A film
Az aszfalt királyainak főszereplői a Carroll Shelby-t alakító, Oscar-díjas Matt Damon és a szintén Oscar-díjas Christian Bale, aki Ken Miles szerepében látható. Carol Shelby, az amerikai autótervező mert nagyot álmodni, Ken Miles, a brit pilóta pedig nem ismerte a félelmet. Ketten együtt harcba szálltak a fizika törvényei és saját démonjaik ellen, és forradalmian új versenyautót építettek a Ford számára, amely végül az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen megelőzte Enzo Ferrari legyőzhetetlennek hitt autóit. A film az ő igaz történetüket meséli el.
A verseny
Az 1966-os Le Mans-i 24 órás verseny elején nedves volt az idő, és gyorsan kiderült, hogy ez a Goodyear abroncsoknak kedvez a Firestone-nal szemben. A Shelby American csapat két autójának – a Ken Miles/Denny Hulme páros által vezetett 1-es számú, illetve Dan Gurney és Jerry Grant 3-as számú járművének – Goodyear abroncsaival nem volt semmi probléma, de a McLaren Firestone abroncsainak futófelülete a Mulsanne egyenesben 340 km/óra felett több helyen is kiszakadt.
Mikor a kiállás során Amon átvette a kormányt, McLaren megkereste a Firestone képviselőjét, és elérte, hogy Goodyear abroncsokra válthasson.
Ahogy a következő napon a verseny a végéhez közeledett, a 2-es, az 1-es és az 5-ös számú Ford versenyzők (az utóbbi egy Holman & Moody autó volt Ronnie Bucknummal és Dick Hutchersonnal a volán mögött) az előre megbeszélt sorrendben futottak a cél felé. A mai napig vita tárgya a két Shelby autó közti mesterségesen kialakított holtverseny, de a hivatalos változat szerint McLaren és Amon szerezték meg a győzelmet, mégpedig azért, mert hátrábbról indultak, ezért ugyanannyi idő alatt nagyobb távolságot tettek meg. Mindenesetre esélyük sem lett volna, ha idejében nem váltanak Goodyear abroncsokra.
Goodyear – ismét versenyben
„Az 1966-os Le Mans-i 24 órás verseny története tökéletesen illusztrálja a Goodyear szenvedélyét, teljesítőképességét és újító szellemét” – foglalja össze Mike Rytokoski alelnök, a Goodyear európai marketingvezetője. „Ugyanezzel a lelkesedéssel áthatva határoztuk el az idén, hogy ismét mi leszünk a FIA World Endurance Championship abroncsbeszállítója. Nagyon örülünk, hogy jövőre újra rajthoz állhatunk Le Mans-ban!”
A napokban hunyt el Dan Gurney, az az amerikai versenyzőlegenda, aki megjárta a Forma-1-et, a NASCAR-t, az IndyCart és a sportautózás csúcsát is jelentő Le Manst. Mindenütt letette a névjegyét, nyert is legendás versenyeket, bár az Indy 500-at már „csak” csapatvezetőként tudta megnyerni, 1975-ben. Feltalálta a Gurney fékszárnyat, amivel nagyobb leszorítóerőt lehetett elérni, illetve ő használt elsőként olyan bukósisakot, ami egy versenyző teljes arcát védte.
1967-ben, amikor megnyerte a Le Manst, akkor viszont gyakorlatilag a pezsgőlocsolást találta fel, amire így emlékezik vissza Dan Gurney:
„Annyira fel voltam spanolva, hogy amikor a kezembe nyomták a Magnum MOËT ET CHANDON pezsgőt, elkezdtem azt rázni, és előbb a fotósokra locsoltam vele, majd a versenyzőkre, ifjabb Henry Fordra, Carroll Shelbyre és a feleségeikre. Akkoriban ez egy elég különleges dolog volt, nem gondoltam volna, hogy elindítok egy tradíciót azon a napon, amit aztán folytatódott világszerte a győztesek között.”
Az IndyCar hivatalos csatornája így emlékezik Gurneyre:
