A korábbi Le Mans-i 24 órás győztes Neel Jani váltja az F1-es Kevin Magnussent a Chip Ganassi Racingnél a hétvégi Sebringi 12 órás versenyen.
A korábbi WEC, Champ Car, A1 Grand Prix, GP2 és Formula E versenyző, a 38 éves Jani Earl Bamberrel és Alex Lynn-nel együtt versenyez majd a Cadillac Racing DPi-V.R 2-es rajtszámú autójával az IMSA sebringi futamán.
„Szerencsés vagyok, hogy egy olyan neves csapattal versenyezhetek, mint a Chip Ganassi Racing, miközben visszatérhetek az egyik kedvenc pályámra és versenyemre, a Sebringi 12 órásra” – mondta Jani. „Alig várom, hogy együtt dolgozhassak Alex Lynnel, és Earl Bamber személyében egy ismerős arccal álljak rajthoz, és együtt lássuk majd meg a kockás zászlót, a #02-es csapatként.”
Jani a 2020-as Sebringi 12 órás versenyen a gyári Porsche GT csapattal a második helyen végzett Bamber és Laurens Vanthoor mellett a 3,74 mérföldes, 17 kanyaros Sebring International Raceway-en.
„Nagyon örülünk, hogy Neel Jani a Cadillac csapatunk szerves részét képezheti” – mondta Mike Hull, a CGR ügyvezető igazgatója. „Képessége, hogy csapatjátékosként győzni tud az endurance sportautóversenyzés legmagasabb globális szintjén, bizonyítja azt az önzetlen gondolkodásmódot, amely szükséges ahhoz, hogy együtt diadalmaskodjunk.”
Magnussen F1-be való távozásáról Hull hozzátette: „Örülünk, hogy Kevin visszatérhet szenvedélyéhez, a formula versenyzés lehető legmagasabb szintjén való versenyzéshez. Csapatunk hálás, hogy együtt dolgozhatott Kevinnel. Nagyon élveztük a vele töltött időt.”
A #02-es Cadillac DPi-V.R autó tavaly januárban debütált a Daytona 24-en, ahol Bamber, Marcus Ericsson, Lynn és Magnussen közösen vezették, és a 12. helyen értek célba. A Cadillac 2017 óta a Sebring International Raceway öt 12 órás versenyéből hármat megnyert.
Acura vs. Cadillac, Cadillac vs. Acura. Ez az utolsó órák nagy kérdése a Daytonai 24 órás versenyen. Az 5-üs autó vezet.
A 22. órára fordulva továbbra is szoros volt a küzdelem a DPi osztályban. Lépéselőnyben az 5-ös számú JDC-Miller Cadillac, melyet úgy tűnik Richard Westbrook fog a célig vezetni.
Bár az első pitek után még a 31-es autó volt a második, Mike Conway vezetése alatt hátraesett, és az órát a negyedik helyen fejezte be.
Bár az 5-ös Cadillac meglépett, stratégiailag jobbak lehetnek az Acurák a végén, hiszen több körrel később kell kiállniuk, mint riválisuknak.
A második helyen álló 10-es Wayne Taylor Racingbe a mindig remekül hajrázó Ricky Taylor ült be, őket követi a 60-as Meyer Shank Tom Blomqvisttal.
A P2-ben a legnagyobb történés az volt, hogy elbúcsúztunk a korábban már több kör hátrányba eső 11-es PR1/Mathiasen alakulattól.
A kategóriát Pato O’Ward és a Dragonspeed csapata vezeti, Habsburg Ferdinand Tower Motorsport autója előtt, a különbség tetemes.
A GTD Pro-ban is élesedik a küzdelem, hiszen a 2-es rajtszámú KCMG és a 9-es rajtszámú Pfaff Motorsport fej-fej mellett csatázik.
A kiállások után Laurens Vanthoor és Mathieu Jaminet harcolt, utóbbi átvette a vezetést.
A GTD kategóriában a 16-os Wright Motorsport áll az élen, mögöttük a 21-es AF Course üldöz, Toni Vilanderrel a volánnál, szintén nagy hátrányban.
Az elmúlt egy órában nem sok incidens történt, egyedül a 79-es GTD osztályú Porsche GT3 csúszott ki a pályáról.
Az utolsó körökig izgalmas kvalifikációs futamot hozott a Roar before the Rolex 24 záró akkordja, melyet a Wayne Taylor Racing versenyzője, Ricky Taylor nyert meg.
DPi
A pole-ból induló Tristan Vautier (#5 – JDC Miller MotorSports – Cadillac DPi-V.R) ragyogóan kapta el a rajtot, mögötte azonban rögtön megjelent Tristan Nunez (#31 – Action Express – Cadillac DPi-V.R), aki egyből feljött a második helyre.
Ez azonban csak a pálya belső részéig tartott, ekkor Renger van der Zande (#01 – Chip Ganassi Racing – Cadillac DPi-V.R) egy bravúros előzéssel megszerezte a második helyet – a hatodik helyről rajtolva.
A rajt vesztese Jimmie Johnson (#48 – Ally Racing – Cadillac DPi-V.R) volt, aki a kiváló időmérős teljesítménye után rossz pozícióba került, és visszaesett a DPi kategória utolsó, 7. helyére.
Az edzésen történt ütközése miatt – második hely helyett – hátulról rajtoló Filipe Albuquerque (#10 – Wayne Taylor Racing – Acura ARX-05) szépen lassan zárkózott fel.
Ebben segített az is, amikor egy lekörözött GTD autó lezavarta a pályáról a harmadik helyen autózó Nunezt.
#5: JDC Miller MotorSports, Cadillac DPi, DPi: Tristan Vautier, Richard Westbrook, Loic Duval, Ben Keating / Fotó: LAT Images/Courtesy of IMSA
Elől kialakult egy nagyobb boly, melyet Vautier vezetett, azonban nagyon támadta őt van der Zande, és megérkezett rájuk Albuquerque is.
A versenyen két kiállás is történt, az utolsó köröket pedig az Albuquerque-t váltó Ricky Taylor, valamint a Vautier-t váltó Richard Westbrook elképesztő csatája jellemezte.
Westbrook többször is próbálkozott, végül az utolsó körben egy bátor féktávval bevetődött Taylor mellé, azonban nem járt sikerrel, és megpördült.
Az 5-ös rajtszámú JDC autó nem sérült, így Westbrook be tudta hozni azt a második helyre.
Ricky Taylorék tehát elképesztő izgalmak után nyertek. A harmadik helyre a Jimmie Johnsontól volánt átvevő Kamui Kobayashi jött fel nagyszerű hajrát bemutatva.
#10: Konica Minolta Acura ARX-05, Acura DPi, DPi: Ricky Taylor, Filipe Albuquerque, Alexander Rossi, Will Stevens Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
LMP2
A versenyt magabiztos fölénnyel nyerte a Ben Keating – Marcel Jensen páros (#52 – PR1 Mathiasen Motorsports), mögöttük viszont hatalmas küzdelem folyt.
A második helyre végül a testvérautó futott be, Steven Thomas és Jonathan Bomarito (#1 – PR1 Mathiasen Motorsports) vezérletével.
A képzeletbeli dobogó alsó fokára a nagyszerűen hajrázó Renee Rast álhatott fel, csapattársával François Heriau-val (#68 – G-Drive Racing By APR) egyetemben.
#52: PR1 Mathiasen Motorsports, ORECA LMP2 07, LMP2: Ben Keating, Mikkel Jensen, Scott Huffaker, Nicolas Lapierre ünnepli a Motul Pole Award-ot / Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
LMP3
A kategóriában már a korai szakasztól kezdve dominálta az Andretti Autosport 36-os rajtszámú autója(Jarett Andretti – Josh Burdon), és végül simán nyertek.
Második lett a Muehlner Motorsports 6-os autója (Moritz Krantz – Ayrton Ori) lett, harmadik helyre pedig az AWA #13 (Orey Fidani – Kuno Wittmer) jött be.
Érdemes megemlíteni a Riley Motorsports #74-et (Gar Robinson – Felipe Fraga) is, amely az elején még tartotta a lépést a 36-os autóval, azonban kiállni kényszerültek a versenyből.
GTD Pro
A rajt után Mathieu Jaminet (és csapattársa Felipe Nasr) a Pfaff Motorsport 9-es rajtszámú Porsche 911 GT3R-jét repítette az élre, és a verseny első fele Porsche dominanciával volt jellemezhető.
A német gyártó levesébe végül a TR3 Racing, és Mirko Bortolotti tudott beleköpni, aki végül csapattársával, Andrea Caldarellivel egyetemben az utolsó félórában levadászta a két Porschét, első helyre hozta be a 63-as számú Lamborghini Huracan GT3-at.
Harmadik lett végül a a már említett 9-es számú Pfaff Motorsport Porsche, kettejük közé pedig a szintén remekül hajrázó WeatherTech Racing Porsche 911 GT3R (Julien Andlauer – Antonio Picariello) tudott befurakodni.
Ki kell emelni a Corvette-ek és a BMW-k gyengélkedését, a GTE kategóriát tavaly uraló amerikai márka autói a 8. és 9. helyen futottak be, míg a német gyártóéi a kategória utolsó két helyén.
#63: TR3 Racing, Lamborghini Huracan GT3, GTD PRO: Marco Mapelli, Andrea Caldarelli, Mirko Bortolotti, Rolf Ineichen az első helyen ért célba Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
GTD
A GTD-ben a Winward Racing Mercedese vezetett Russell Ward kezében, akit John Miller üldözött a Crucial Motorsport McLaren 720S-ével, míg Kenny Habul megőrizte a kvalifikáción elért figyelemre méltó harmadik helyét.
Mike Skeen Gilbert Korthoff Motorsport Mercedesével azonban a nyitó etapban erősen támadott, és Habul-t feljött a harmadik helyre.
A kiállások után Lucas Auer tartotta az élen Winwardot, akit Paul Holton üldözött a Crucial McLaren volánja mögül. Townsend Bell az osztály harmadik helyén futott be a #12-es VSR Lexusszal, közvetlenül Guy Cosmo előtt a GKM Benzszel.
Jan Heylen, aki Ryan Hardwick-től vette át a Wright Motorsports Porschét, az egész stint alatt keményen hajtott, és az utolsó pillanatban megelőzte Bellt a harmadik helyért.
Az élen Auer tartotta magát, és mindössze fél másodperccel megelőzve Holtont megszerezte a kategória első helyét.
Hivatalosan is bejelentette a Cadillac, hogy ők is megépítik a saját hiperautójukat a hosszútávú versenyzés következő érájára.
Az amerikai autógyártó a már hiperautóval rendelkező Toyota és Glickenhaus, valamint a már biztosan bejelentett Peugeot, Audi, Porsche, BMW, Ferrariés az Acura után a kilencedik gyártó, aki már biztosan épít autót az LMDh szabályrendszer szerint.
Nem lesz ismeretlen a Cadillac számára az Endurance-versenyzés, ugyanis korábban rendszeres résztvevői is voltak a Le Mans-i 24 órás versenynek, amelyre húsz év után térnek majd vissza. A legendás verseny mellett teljes WEC és IMSA bajnoki idényt terveznek majd futni az új, LMDh-V.R kódnevű modellel.
A Cadillac Dallara kasztnira építi majd a hiperautóját, amelyet a tengerentúlon jól ismert Chip Ganassi Racing és Action Express Racing fog futtatni. A tervek szerint pedig majd a bemutatkozó versenye a 2023-as daytonai 24 órás verseny lesz.
A Dallara és a Cadillac kooperációjából már született egy sikeres projekt, ugyanis ők közösen hozták össze a DPi-V.R modellt is, amely 2017 és 2020 között zsinórban négyszer diadalmaskodott Daytonában.
Az autósport rajongók ezen a hétvégén már tűkön ülnek, hiszen kezdődik a Rolex 24 Daytona, tehát az első komolyabb szórakozás az évben. Nem kevesebb, mint nyolc korábbi F1 versenyző is ott lesz a mezőnyben, konkrétan: Kevin Magnussen, Sebastien Bourdais, Felipe Nasr, Kamui Kobayashi, Juan Pablo Montoya, Robert Kubica, Giedo van der Garde és Timo Glock.
Ki volt azonban az utolsó olyan pilóta, aki úgy nyerte meg ezt a klasszikus 24 órás futamot, hogy közben a Forma-1-ben is versenyzett? Fernando Alonsót mondanád elsőre, 2019-ben, igaz? Nos, a spanyol akkor már elhagyta a királykategóriát, amikor két éve nyert a Cadillaccel.
Érdemes felcsapni az autósport történelmi könyveket, és egészen 1985-ig amikor Thierry Boutsen az F1-ben az Arrows versenyzőjeként megnyerte ezt a versenyt Bob Wollek, Al Unser és AJ Foyttal még a fedélzeten a Preston Henn Porsche 962-ével. Boutsen az utolsó pillanatban került a csapatba, eredetileg Henri Pescarolo és Bruce Leven mellett kezdett el versenyezni, utóbbi saját 962-ével. Ezzel azonban korán problémák adódtak, és Wollek javaslatára csatlakozott Henn alakulatához.
Nem meglepőmód, a francia és Boutsen vitték el a munka oroszlánrészét, és kényelmesen nyertek egy másik Porsche 962 csapat előtt, melynek a volánjánál Al Holbert, Al Unser Jr. és Derek Bell voltak.
Az ex-Forma-1-es pilóta Kevin Magnussen túl van az első megmérettetésén az amerikai sportautó bajnokságban (IMSA), és elmondása szerint, sokkal elégedettebb a prototípus autókkal.
A dán hét év alatt összesen 119 Forma-1-es futamon állt rajthoz, amelyeken 158 pontot szerzett. 2021-re azonban sem őt, sem pedig Grosjeant nem marasztalta a Haas, így számára az IMSA Sportautóbajnokságában szereplő Chip Ganassi Racing nyújtott mentőövet, így pedig egy Cadillac autót vezethet a hosszútávú szériában.
A 28 éves pilóta túl van a daytonai 24 órás verseny időmérőjén, ami után mesélte el a tapasztalatait az 5.5 literes V8-as autók kapcsán.
„Nagyon élvezem vezetni a Cadillacet. Úgy érzem, hogy végre visszatértem azokhoz a dolgokhoz, amik igazán izgatnak, autóversenyzőként harcolhatok az első helyért. Ez lehet kicsit furcsának fog hangzani, de nem olyan könnyű vezetni ezeket az autókat, ami viszont nagyon jó dolog!” – kezdte Magnussen.
„A Forma-1-es autók fantasztikusak, azok a leggyorsabbak a világon és hálás vagyok, hogy elérhettem az álmomat, hogy F1-es pilóta lehessek. De azokat az autókat nagyon könnyű volt vezetni. Ha beültetünk egy másik jó pilótát egy F1-es autóba, ő is ugyanezt fogja mondani. Az elektronikus rendszerek ellenőrzik az autók legfőbb teljesítményét, a Cadillacben jóval több dolgot kell ellenőrizni és csinálni versenyzőként. És a hang! A Forma-1-es motorok hangja kicsit olyan ’blah’ érzést vált ki manapság. A Cadillac hangját hallva lehet csak igazán autóversenyzőnek érezni magunkat.” – folytatta a dán.
A Chip Ganassi Racing személyében egy hatalmas tapasztalattal és sikerekkel rendelkező csapathoz került Magnussen, amit már a legelső látogatásakor is érzékelt.
„Amikor Indianapolisban meglátogattam őket, már akkor lenyűgözött a Ganassi profizmusa. Elkötelezettek a siker iránt. Persze, minden csapat nyerni akar, de amikor beszéltem Mike-kal és Chippel [a csapat tulajdonosai – a szerk.] akkor egyértelművé vált számomra, hogy ők csak a győzelemért versenyeznek. Nem elégednek meg a második vagy harmadik hellyel sem. A karrierem korai szakaszában többször is nyertem, ezért akartam mindig is versenyezni és fejlődni. A Forma-1-ben sajnos, ha nem vagy a legjobb két autó valamelyikében, akkor nincs esélyed győzelemre. A célod csak annyi lehet, hogy pontokat szerezz.” – vélekedett.
Magnussen pedig két igazi nagyágyút kapott csapattársának. Renger Van der Zande nyerte az elmúlt két év daytonai 24 órás versenyét, míg a másik társa az IndyCar legendának számító Scott Dixon.
„A Forma-1-ben a legnagyobb ellenfeled a saját csapattársad. A legjobb módja annak, hogy előrébb lépj egy jobb csapatba az, ha legyőződ a csapattársadat, ezért nem akarsz neki segíteni, mert ellenkező esetben tönkre teheti a karrieredet. Itt ez is más. Nagyon élvezem a közös munkát Rengerrel és Scott-tal. Ha kérdéseid vannak, vagy látják, hogy hogyan lehetnél még gyorsabb, akkor segítenek, és ez fordítva is igaz. Ez a valódi csapatmunka.” – vázolta fel.
Felipe Nasr az első nemzetközileg is ismert autóversenyző, akinek a koronavírus tesztje pozitív lett, így a brazil pilóta kihagyja a szombati 240 mérföldes futamot Daytonában. Helyére Gabby Chaves ül be a Cadillac DPi-V.R-be, így ő lesz a csapattársa most Luis Felipe „Pipo” Deraninak. Nasr a versenyhétvégét így Miamiban tölti, karanténban. Feltehetően itt is kaphatta el a fertőzést, hiszen hetek óta az Egyesült Államokban tartózkodik. Letörten nyilatkozott:
„Annyi ideje vártam már ezt a hétvégét, mert nagyon akartam újra versenyezni. Úgy vélem, hogy mindent jól csináltam. Egy hónapja vagyok itt Miamiban, és mindenkitől távolságot tartottam a motorsport világából.”
Ezzel a hozzáállásával legalább úgy tűnik, hogy másokat nem fertőzhetett meg a csapatban. A 27 éves versenyző így folytatta:
„Tegnap elutaztam Daytonába, de ott már nem éreztem jól magam. Mielőtt a pályára léphettem volna, leteszteltettem magamat. Sajnos ez pedig pozitívnak bizonyult. Mivel azt akarom, hogy az Action Express csapatában és a bajnokságban mindenki egészséges maradjon, egyből visszatértem Miamiba, karanténba. Remélem, hogy hamar rendbe jövök, és rövidesen orvosi igazolást is kapok arról, hogy újra versenyezhetek. Jelenleg minden javaslatát és előírását betartom a saját orvosi csapatomnak, az istállóénak illetve az IMSA doktorainak”
Felipe Nasr ugyanakkor nem az első pilóta, aki elkapta a COVID-19-et. Honfitársa, a brazil stock-car szériában induló Bruno Batista teszteredménye már 2020 áprilisában pozitívnak bizonyult. Nasr azonban az első globálisan is ismert versenyző, akit érint a dolog. 2015/16-ban a Forma-1-ben versenyzett, a Saubernél.
Alonso tavalyi csapata, a Wayne Taylor Racing négy év alatt harmadszor nyert Daytona 24 órás versenyt, most Kamui Kobayashi, Scott Dixon, Renger van der Zande és Ryan Briscoe összeállításban.
Kobayashi 65 másodperccel futott célba hamarabb, mint a második, pole-ból induló Mazda egység. Ezzel a Cadillac továbbra is mindig megnyerte az IMSA WeatherTech SportsCar Championship első fordulóját. Csak öt alkalommal kellett lelassítani a mezőnyt baleset miatt, így új rekord született a megtett táv tekintetében is.
A második autó – a Mazdás Oliver Jarvis, Tristan Nunez és Oliver Pla – mögött a Sébastien Bourdais, Loïc Duval és Joao Barbosa összeállítású Cadillac végzett. Juan Pablo Montoya az Indy 500 címvédőjével, Simon Pagenaud-dal és Dane Cameronnal negyedik lett.
Az LMP2-es kategória egyik nyertese Harrison Newey lett, egy teljes körrel megelőzve a második helyezettet. DragonSpeed-beli csapattársai Ben Hanley, Henrik Hedman és Colin Braun voltak.
Michelisz csapattársa, Augusto Farfus pedig a GT kategóriát nyerte meg Jesse Krohnnal, John Edwardsszal és Chaz Mosterttel egy BMW volánja mögött.
Ez több pilótára is kihatással van, a legnagyobbat Mike Rockenfeller veszítheti, aki Cadillac pilótájaként versenyezne Le Mans-ban, de így az állásába kerülhet, hogy nem tud rajthoz állni Franciaországban.
A Formula E-ben is szereplő Nico Müller a New York ePrix-t hagyja majd ki, a hasonló cipőben járó Robin Frijns pedig a Norisringet.
Amikor Bergert kérdezték, elkerülhető-e, hogy egyszerre többkötelessége legyen a pilótáknak, röviden lezárta, hogy „nem”.
„Nem azért, mert nem szeretném megoldani. Ez egy rémálom, de néhány pálya már foglalt arra az időpontra, ami nekünk lenne jó.”
„Aztán ott van az is, hogy a TV miatt egyenletesen kell eloszlatnunk a versenyeket. Nem tehetjük meg, hogy hat hétig szünetelünk. Ez elvárás velünk szemben.”
„Aztán ott vannak a gyártók, akik a Formula E-ben is versenyeznek. Ez még rendben is van. De van, aki 24 órás versenyeken vannak ott, például Spában. Ez mind jó. De erre jött még rá Le Mans.”
Berger megerősítette, célja elkerülni a hasonló eseteket, mind az FE-vel, mind a hosszútávú világbajnoksággal.
„Minden évben megpróbáljuk, de egyszer még a Forma-1 is egyszerre volt Le Mans-szal. Mi márciusban kezdjük a szezont, és októberben fejezzük be, miközben nyári szünetet is kell tartanunk. Ezt most nem tudjuk elkerülni.” – tette hozzá.
Juan Pablo Montoya a szombati Motul Petit Le Mans versenyt nagyon keménynek minősítette. pedig versenyzőtársaival IMSA bajnok lett ő is. Dane Cameron és Simon Pagenaud, az Acura Team Penskenek szereztek bajnoki címet a DPi bajnokságában, a kolumbiaival kiegészülve.
Montoya fejezhette be a #6-os rajtszámú Acura ARX-05-tel a versenyt, és negyedik helyen ért célba, két kör hátrányban a győztes #31-es Whelen Engineering Racing Cadillac-je előtt. Különösen fontos eredmény volt ez úgy, hogy már a tízórás Michelin Raceway Road Atlanta versenyen sem találták a sebességet a Dallara által épített Cadillac versenyautókkal. Montoya utoljára 1999-ben nyert bajnokságot, akkor a CART-ét, most így nyilatkozott:
„Azt hiszem, igazán meglepődtünk. Mindig kaptunk a BoP-ből, ez pedig egy lóerőket igénylő pálya. Nehéz napunk is volt, és az egész hétvégén stresszesek voltunk. Az mondjuk jó volt, hogy nagy előnnyel érkeztünk ide, így elég volt egy nyolcadik hely. Elég lett volna azonban csak egy hiba. Minden nap végül jól dolgoztunk, és ezt a pályára is át tudtuk ültetni. Nem mentünk neki senkinek sem, türelmesek voltunk. Jók voltak a kiállásaink a pitbe, és nem volt semmi dráma.”
Cameron Montoyával közösen három győzelmet szerzett idén, de elismerte, hogy a vége sokkal stresszesebb lett, mint bármi más:
„Tudtuk, hogy jó formában vagyunk, de sosem lehet tudni azt, hogy jön-e esetleg valami balszerencse, és így elrabolja tőled a győzelmet. Féltünk azért ettől a versenynapon. A srácok azonban egész évben jók voltak. Az autó remek volt, szupergyors, és a kiállásaink is jól sikerültek. Mindenkire büszke vagyok az Acura Team Penske-nél.”
Cameronnak ez már a második IMSA prototípus bajnoki címe, mert 2016-ban már az Action Express Racingnél szintén Pagenaud is ott volt a sikerénél:
„Simon már legutóbb is ott volt, amikor prototípus bajnokságot nyertem, így nagyon menő, hogy újra itt van velem. Juan volt az első, aki vezethette ezt az autót valaha is, és igazán klassz dolog bajnokságot nyerni azzal, aminek a fejlesztésébe és fejlődésében ennyi beleszólásod volt. Ez visszaigazolása is a tavalyi tanulóévünknek, de az, hogy háromszor nyertünk és a bajnoki címet is elnyertük, az fantasztikus!”
