Címke: Bugatti

  • Mauro Forghieri szerint Kimi maradjon és Vettel helyére jöjjön Leclerc!

    Mauro Forghieri szerint Kimi maradjon és Vettel helyére jöjjön Leclerc!

    Nagyon csalódott Mauro Forghieri, Sebastian Vettel versenyzése miatt, ahogy azt tette az Olasz Nagydíjon. A német megpróbálta Kimi Räikkönenen áthámozni magát már a rajtot követően, aztán egy olyan hibát vétett, ami méltatlan egy négyszeres világbajnokhoz. Ennek hangot is adott a FormulaPassion.it-n a 83 éves legendás olasz mérnök az írásában:

    „Az idei Olasz Nagydíj komoly leckét láthattunk a butaságból: hogyan lehet elveszíteni egy nyert versenyt. Másképp megfogalmazva, hogyan adjuk át az eredményt a Mercedesnek, akiknek pedig nem kellene pontot szerezniük. Ha még mindig ott lennék a pitben, és azt látnám, hogy mit művel Sebastian Vettel a harmadik kanyarban az első körben, akkor ott őrjöngtem volna a pálya mellett, ahogy illik. A Ferrari jót akar, miközben a versenyző, aki tíz milliót kap évente és világbajnok volt a Red Bullal, most egy páratlan autót kapott. Sajnálom, mert ez nem az autó hibája, amit nagy lélekkel összeraktak. A maranellói férfiak arckifejezése a falon, amikor a Roggiában történt az incidens a német és Lewis Hamilton között, nos az tipikusan az az eset, ami nem csak úgy kialakul. Az esetet Sebastian idézte elő, és nem egy átlagos hiba egy versenyen: ez a versenyző fejében dőlt el, aki nem mérte fel, hogy a manőver a közvetlen riválisát segíti majd, aki mögötte jött, miközben ő csak azzal törődött hogy a Ferrariját betegye elé. Versenystratégiai hibáról is beszélhetünk, hiszen a csapattársán akart túl lenni már a harmadik kanyarban, miközben elfelejti azt, hogy Monzában adott pár egyenes, amelyek biztosították volna azt, hogy különösebb üldözés nélkül elmenjen Räikkönen mellett. Hamilton a saját bevallása szerint is a kevésbé jó starthelyről indulhatott, miközben Vettel az első sorból indulva újra elvesztette a fejét. Kiminek meg a versenyét. Szép kis címvárományosok, miközben tényleg náluk van az ütőkártya a világbajnokságot illetően. Monzában szó volt Räikkönen szerződéséről, hogy megújítsák-e, vagy jöjjön Leclerc. A finn a véleményem szerint az igazi garancia a folytatólagosságra, nem stresszel, nem ragadják el lationos érzelmek. Így ha rajtam múlna, akkor a fiatal monacói inkább Räikkönen harcostársa lenne.”

    Mauro Forghieri egyébként a Ferrari mellett dolgozott még a Lamborghininek és a Bugattinak is a pályafutása során. John Surtees, Niki Lauda és Jody Scheckter is az általa konstruált Ferrarikkal lett világbajnok.

  • Bugatti Chiron 1:1 méretarányban LEGO-ból, ami vezethető is!

    Bugatti Chiron 1:1 méretarányban LEGO-ból, ami vezethető is!

    Az már annyira nem újdonság, ha a LEGO megépít egy igazi autót eredeti méretében, ahogy történt ez most a Bugatti Chiron esetében is. Ami viszont példátlan, hogy a kész művet ezúttal mozgásra is bírták! A Technic sorozatnál mindig is az volt a mondás, hogy építsd meg igaziból, nos ez most elég jól sikerült. A kihívás két dologból állt igazán: először is amennyire csak lehetett, próbálták pontosan lehozni a luxus sportautó vonásait, szerkezeti megoldásait. A másik átütő dolog az volt, hogy megépítették a motort is, ami oly módon vált működővé, hogy a kis LEGO villanymotorokat késztették teljesítményre, és ez hajtotta meg az egész szerkezetet.

    Papíron jól hangzott a dolog, de valóságban is ki akarták próbálni az elkészült művet. Ugyanott, ahol tavaly Juan Pablo Montoya sebességi világrekordot állított fel, Andy Wallace a Bugatti hivatalos tesztpilótája is megkapta a műanyag járművet, hogy hajtsa meg.

    Íme, az eredmény:

  • Cité de l’Automobile: A világ egyik legmenőbb autómúzeumában jártunk!

    Cité de l’Automobile: A világ egyik legmenőbb autómúzeumában jártunk!

    A Cité de l’Automobile-ban, vagyis a Bugatti múzeumban jártunk június elején, Mulhouse-ban, Franciaországban. Nevével ellentétben nem csak Bugattik láthatók az impozáns gyűjteményben, hanem sok minden más is, többek között jó pár Forma-1-es autó is, mindenféle korszakból.

    Szöveges és fotós beszámolónkat ide kattintva olvashatod el.

    Alábbi videónkban pedig megmutatjuk, milyen is a múzeum belülről, ám hozzátesszük, hogy olyan hatalmas a terület és annyi a látnivaló, hogy tuti nem szerepel minden a videón. Így aztán ha valaki arra jár, mindenképp ajánljuk, hogy töltsön el pár órát ezen a helyen!

    Ja, és azt is kipróbáltuk, hogy miként fog meg a biztonsági öv, ha fejre állítanak egy Peugeot-ban! 😮 😀

  • Bugatti múzeum: A világ egyik legkülönlegesebb gyűjteménye

    Bugatti múzeum: A világ egyik legkülönlegesebb gyűjteménye

    A Cité de l’Automobile, vagy ahogy inkább ismerik AZ első számú Bugatti múzeum, vagy a Schlumpf Kollekció, Mulhouse-ban, Franciaországban található, épp a német határnál.

    E nevezetes gyűjtemény története szorosan kötődik a Schlumpf testvérek, Hans és Fritz Schlumpf életéhez.
    Olaszországban születettek a múlt század elején, majd Mulhouse-ba mentek szüleikkel, 1906-ban. 1935-ben a testvérek megalapították a SAIL nevű, gyapjúval foglalkozó vállalkozást, részesedést vettek egy fonóból és több céget is megvásároltak 1940-ben.

    Az ’50-es évek végére Fritz Schlumpf elkezdett régi autókat vásárolni, miután 1939-től számos rally versenyen indult Bugatti 35B-jével. Eleinte titokban gyűjtötte az autókat, később francia, svájci, angol, olasz, német, és amerikai kapcsolatokra is szert tett. A testvérek figyelme egyre inkább a drága autók felé fordult és eltávolodtak eredeti vállalkozásuktól.

    Egyre nagyobb hely kellett a növekvő gyűjteménynek, így átalakították a gyapjúmalmot egy bemutató épületté az autóik számára, majd 1966-ban elkezdtek azon dolgozni, hogy a „Schlumpf Museum” a nyilvánosság előtt is megnyissa kapuit.

    Miután 1976-ban csődbe mentek, több szervezet és az ország is azon volt, hogy életben tartsa a gyűjteményt.

    Az egyik testvér 1989-ben, a másik 1992-ben halt meg, 2000-ben pedig a Culturespaces újjáépítette és modernizálta a múzeumot. 2006-ban jött létre a Cité de l’Automobile, mely átvette és máig üzemelteti a múzeumot.

    Manapság több, mint 400 álomautó van ott kiállítva, így ez az egyik legcsodálatosabb gyűjtemény a világon. Már az épülethez vezető út és a bejárat is látványos: a látogató felfüggesztett autókkal találja szemben magát. Az autók és állatok ilyen különös elrendezése mellé egy hangeszköz is társul, mely elegyíti a természetes, környezeti hangokat a mechanikus hanghatásokkal.

    A múzeum nyugodt légköre kifejezetten alkalmas arra, hogy mindenki a maga tempójában járja azt körbe, kényelmes kanapéra ülhetünk le például családdal érkezünk, vagy találkozunk a barátainkkal, de arra is lehetőséget kínál a hely, hogy az igazi fanatikusok több információhoz jussanak.

    A kiállítás több, mint 4 hektáros területen található, tipikus 19. századi építészettel. A tervezők törekedtek rá, hogy a lehető legjobban megtartsák a régi gyárépület egyedi építészeti jellegét. Az 17 000 négyzetméteres múzeum 800 utcai lámpával van bevilágítva, épp olyanokkal, mint amilyenek a párizsi III. Sándor hídon találhatók.

    2007 júliusában a helyiségeket kibővítették és modernizálták, így a Nemzeti Motor Múzeumból Cité de l’Automobile – National Museum – Schlumpf Collection lett. 2011-re a Cité de l’Automobile tovább bővült egy pályával, mely lehetőséget nyújt a látogatók számára, hogy mozgásban is megnézhessék a kiállított autókat. Minden hétvégén van egy show, mely a “In the arena! 17 symbolic cars tell their story” (Az arénában! 17 szimbolikus autó elmondja történetét). A Culturespaces egy gourmet éttermet is nyitott, melynek “L’Atalante” a neve, valamint négy más vendéglátó helyet.

    A múzeum területe több témára osztható:

    • Az első csoport az „Elődök és úttörők”: Panhardok, Peugeot-k, De Dion-ok és Benzek az 1895 és 1918 közti időből.
    • A második csoport a „Klasszikus autók”, 1918 és 1938 között.
    • A harmadik csoport a „Modern autók”, 1945-től napjainkig, immáron könnyebb, ismertebb autókkal.
    • Van egy versenyautókból álló, lenyűgöző kollekció is, olyan modellekkel, mint a Mercedes W125 (1937), a Maserati 250F (1957), vagy a Lotus 33 (1965), vagy épp a 2000-es évek F1-es és sportautói.
    • Ezen kívül vannak további mesterművek, például egy Bugatti Veyron terület, vagy a The Jammer kollekció 101 gyerek autóval, vagy a kabalák kollekciója, mely azokat a figurákat mutatja be, melyek az autók hűtőjén voltak.

    Audioguide készülékek – mely hat nyelven érhető el -, segítségével további információkat tudhatunk meg az egyes autókról, és a kollekció történetéről.

    Attól függően, hogy mennyire szeretsz elmélyülni az autók történelmében, könnyedén el lehet tölteni egy fél napot, vagy többet is, a múzeumban.

    Én azt javaslom, hogy akinek lehetősége lesz rá, menjen és látogassa meg a múzeumot!

    Hamarosan videóval is jelentkezünk!

    Fotók: Jo Klausmann

    [Best_Wordpress_Gallery id=”132″ gal_title=”2018 Bugatti múzeum”]

  • 80 éve ezen a napon hunyt el Hartmann László

    80 éve ezen a napon hunyt el Hartmann László

    1938. május 16, talán a legsötétebb nap a magyar autósportban, hiszen 80 éve ezen a napon hunyt el Hartmann László. A nagypolgári festékkereskedő családjából származó fiatalember mondhatni fenekestül forgatta fel a 30-as évek motorsport életét, mert teljesen mindegy, hogy túraúton vett-e részt, sebességi rekordot állított fel, vagy Grand Prix versenyen indult, általában trófeával térhetett haza.

    Igen elhanyagolt karaktere ő, a magyar motorsport történelemnek, és ebből csak egy az, hogy alig 10 évnyi idő adatott meg neki arra, hogy minél többször magasba emeltesse a magyar zászlót a himnusz hangjaira. És már akkor is jó magyar szokás szerint, bőven akadtak irigyek, akiknek nagy volt a szájuk, gyorsabb volt az autójuk, csak a kezük és a lábuk nem…

    Két érdekes adalék a halálával kapcsolatban: felesége, Ráhmer Mária minden versenyén ott volt Lászlónak, egy kivételével. Igen, az utolsó, tripoliszi futamon, Melhallában, pedig egy korabeli újságriport szerint érezte, hogy baj lehet, aggódott is. Másik érdekes dolog 1938 ezen szakaszából az, hogy Hartmann gondolkodott már azon, hogy eladja a régebbi Bugattijait, hogy az abból befolyó összegeket is a versenyzésére fordíthassa. Végül egy elgondolkodtató dolgot Mária osztott meg a magyar rádió riporterével 1986-ban, amikor volt hites ura emléktábláját avatták a Hungaroringen: Két opció adódott, pár héttel a végzetesnek bizonyult észak-afrikai verseny előtt: vagy vesz a Stefánia úton egy villát a feleségének, vagy megveszi és felújíttatja a kis 1.5 literes motorú Maseratit, amivel elindult Tripoliszban…

    Magáról a balesetről leírások több nyelven is hitelesen visszaadják, hogy mi történt, de fénykép a balesetet szenvedettekről nem került elő. A későbbi Forma-1-es világbajnok Giuseppe Farina a sokkal erősebb 3 literes 12 hengeres Alfa Romeo Tipo 308-asával már épp körözte volna le a Voiturette osztályban 1.5 literes Maserati 4CM-mel versenyző Hartmannt, amikor a rajt cél-egyenes elején összeakadtak, az erős oldalszélnek köszönhetően a némileg irányíthatatlanná vált autók összeakadtak, elvitték a szalmabálát is, László kirepült az autóból, gerinctörést szenvedett, másnapra elhunyt. Eltemetve a Kozma utcai izraelita temetőbe lett, az akkori magyar autó- és motorsportos társadalom főhajtása mellett.

    hartmann lászló
    Hartmann László sírja a Kozma utcai temetőben. Fotó: Vámosi Péter

    A DIGI Sport ma reggeli adásában az ő alakját és történetét elevenítettük fel 8 percben, kevésbé ismert képek segítségével, amely egy nagyszabású kutatási projekt része, amelyet Négyesi Pál ismert autótörténész is koordinál.

  • Bemutatjuk a Graber Sportgarage-t, Christian Traber birodalmát!

    Bemutatjuk a Graber Sportgarage-t, Christian Traber birodalmát!

    Svájcban talán annyira nem is meglepő, ha valaki veteránautót gyűjt, és a Graber cégnek bizony ebben komoly szerepe van már lassan 100 éve. Van a veterán sportautózásra pénz, és ez szerencsére legtöbbször igényes akarattal is párosul. Olykor versenyszellemmel is, ahogy azt láthatjuk Christian Traber esetében is. Remek beszámolók és képek vannak a http://grabersportgarage.ch/ oldalon is az autókról és a versenyekről, de mi Troffenban látogattuk meg Traberéket, akik a nagy múltú műhelyt vezetik. Igazi nagykutyákká váltak ők a történelmi versenysorozatokban, nagy eséllyel találkozunk velük a Goodwood Revival-ön, a klasszikus 24 óráson Daytonában, vagy akár a Peter Auto rendezvényein, amely tavaly látogatott el először a Hungaroringre, szeptember végén.

    A “Graber Sportgarage AG”-nek komoly múltja van autóépítés terén, hiszen a múlt század 20-as éveire nyúlik vissza!

    Így igaz, a cég és a név már 1925 óta létezik, és akkor készült el az a logó is, ami azóta sem változott! Az alapító, Hermann Graber kocsiszekrényeket épített és módosított, normál autókból készített kupékat, vagy kabriókat. A Bentleyken, Bugattikon és a Rolls-Royceokon elvégzett munkái világszerte híressé tették. 1970-ben halt meg, az özvegye vitte tovább a vállalatot 1980-ig. A fő tevékenységi kör ekkor már abból állt, hogy olasz és német sportautókat restauráltak.

    Graber

    Te mikor csatlakoztál a céghez?

    A barátaimmal és apámmal 1982-ben vettük át a vállalatot. Akkor még a cég innen 15 kilométerre volt, Wichtrachban. Folytattuk H. Graber életművét, de a Ferrari kereskedésünket is vittük tovább Bernben. Végül bezártuk a wichtrachi bázist, és Troffenba költöztünk 2001-ben, ahol egyesültünk a már itt lévő “Oldtimer Reparatur AG”-vel. Ma a Graber Sportgarázs inkább már csak a szervizelésre koncentrál, átvizsgálásra, valamint a versenyekre történő felkészítésre. Emellett klasszikus és történelmi sportautókkal kereskedünk. Így azt mondhatom, hogy némileg változott az eredeti tevékenység, de megtartottuk az ismert “Graber” nevet.

    Graber

    Hogy kezdődött nálad a szerelem az autók és a motorsportok iránt, amikor fiatal voltál?

    Apám kezdett el autókat gyűjteni a 60-as évek végén, amikor én 14 éves voltam. Mindig is érdekeltek a régi autói, voltak slot car kisautóim, gokartjaim, de inkább amatőr szinten. Soha nem voltam aktív a motorsportokban fiatalon, 1986-ban lettem versenyző, 30 évesen egy történelmi versenyautós futamon. Az első ilyen történelmi versenyem a Mille Miglia volt, aztán beiratkoztam Bob Bondurant versenyzői iskolájába Arizonában, ahol hét alkalommal voltam. Kezdetekben persze inkább csak tréningeztem, meg pályanapokon indultam, de nem versenyeztem. A történelmi autókkal versenyzés a 90-es évek közepén vált komolyabbá nálam, a Ferrari Challenge szériában, és ettől kezdve egyre inkább belelendültem. 2003-tól kezdve már rendszeresen versenyeztem, mert voltak ügyfeleink a történelmi autók versenysorozataiból. Ma oda megyek versenyekre, ahová az ügyfeleink is menni akarnak. Elég sűrű így a naptárunk egy évben, magam is 30 versenyen veszek részt egy szezonban. Másrészt én vagyok a csapatmenedzser is, a csapatunk felügyeli az ügyfeleink pályaautóit. Van, amikor egy ügyfél autóján osztozkodunk, van, amikor a saját autóimat vezetem. A teljes szervizhátterünket az ügyfeleink szolgálatába állítjuk: elvisszük az autókat a pályákra a saját kamionjainkkal, a mi szerelőink és mérnökeink dolgoznak rajtuk, majd megy vissza az egész a műhelybe. Nekik csak meg kell jelenniük, versenyezhetnek, majd mennek haza. Tavaly a Peter Auto szériájában versenyeztünk. Ezen tevékenységünk során rengeteg embert ismertem meg, akiket szintén érdekel a történelmi autós versenyzés, ami a mi cégünknek érték. Az emberek láthatják, hogy az autóink megbízhatóan mennek és jól teljesítenek, így mi jól érezzük magunkat a történelmi autós versengésben. Ez a szenvedélyem, de egyben üzlet is. Sok ügyfelünk már régóta versenyez velünk, akár több mint 15 éve. Így már azt is tudjuk, hogy idén milyen autókat kell felkészítenünk.

    Christian Traber, Graben

    Nyitott vagy bármilyen ügyfélre, vagy valójában az autó típusa a döntő?

    Igen, az autónak illeszkednie kell a portfóliónkba. Általában történelmi túra- és sportautókkal megyünk, a formula autók nálunk nem játszanak komoly szerepet. Én vagyok az egyedüli, aki néha versenyez nyitott együléses autóval.

    Időközben igazán jó versenyzővé váltál. Emlékszem olyan versenyekre, amikor turbós Porsche 935 ellen mentél az egykoron a ProCarban szerepelt BMW M1-eddel. Melyik a kedvenc pályád?

    Szeretek vezetni Spaban, de igazán szeretem Imolát is. Tavaly két BMW-t hajtottam leginkább, a 2002 ti-t, illetve az M1-est, egy Porsche RSR-t de három versenyen indultam egy Formula Junior autóval is a Lurani Trophy-n. Az egy igen erős versenyszéria, komoly mezőnnyel és változatos autókkal.

    bmw 2002, graben

    bmw m1, graben

    Mindig meglep, hogy milyen intenzív tud lenni néha egy történelmi autós verseny. Ilyenkor elfelejtitek, hogy mi az értéke annak az autónak amit hajtotok?

    Nem, nem feledjük. Én mindig a technika és az autó adta határokon belül maradok. Tisztában vagyok vele, hogy néha igen drága és ritka versenyautókkal megyünk, de ugyanakkor versenyben vagyunk, ahol gyorsnak kell lenni, amennyire csak lehet, hiszen az ellenfelek is a legjobbjukat nyújtják, így nem lehet csak úgy vezetni mint egy átlagos vasárnap délután. Nem hétvégi sofőrök vagyunk, mindent beleadunk.

    Graben

    A legszorosabb verseny minden évben talán a Goodwood Revival-ön van, de miért?

    A Revival annyiban speciális, hogy sztárversenyzők is indulnak rajta, és az autókat akár direkt erre építik újra és tuningolják. Azt gondolnád, hogy az autók az eredeti állapotukban vannak és versengenek, de nem. Ott is, és Németországban számtalan olyan verseny van, ahol az autók inkább replikák, és csak hasonlítanak azokra az autókra azon korszakokból, ha kívülről nézed a dolgot. A motorháztető alatt azonban egy más világ van. A motorokat a maximumra tuningolják, és az autók teljesen mások, mint ahogy ismertük őket annak idején. Ez persze a nézőknek jó, és a drámaiság miatt, de történelmileg már hiteltelenek. Ezért is nehezebb vezetni ezeket, és nem kell már annyira aggódni, hogy egy különösen ritka autód van. A technikai ellenőrzés azonban szigorú, és következetes például a Peter Auto rendezvényeken is – itt biztos lehetsz abban, hogy amit a pályán látsz, az valóban eredeti és a versenyzés is a fair play szellemében zajlik.

    Köszönjük az őszinte szavakat, további sok sikert idén is a pályán!

    Én köszönöm.