Jamie Chadwick történelmet írt a hétvége folyamán, miután ő lett a W Series történetének első bajnoka. A brit versenyzőnő elmondta, hogy egy időn belül már a Forma-1-ben is kipróbálná magát.
A 21 éves Chadwick a negyedik helyen ért célba a női széria szezonzáró versenyén Brands Hatchben, ami elég volt neki ahhoz, hogy megszerezze a bajnoki címet Beitske Visser és Alice Powell előtt. Chadwick, aki fél millió dollárt zsebelt be a bajnokság megnyerésével, Hockenheimben és Misanoban tudott futamot nyerni és emellett a szezon összes versenyén pontszerző helyen ért célba.
A brit versenyzőnő most már olyan nagy dolgokra gondol a sikerét követően, mint az F1. Tudja, hogy nagy kihívás lesz ez a számára, ugyanis utoljára 1976-ban fordult elő olyan, hogy egy női versenyző szerepelhessen a száguldó cirkuszban Lella Lombardi személyében.
„Ötletem sincs, hogy milyen rögös utat kell majd végig járnom, ha el szeretnék jutni a Forma-1-be,” – véli a brit versenyzőnő. „Ha megnézed a versenyzőket, akik eljutottak a Forma-1-ben, akkor látszik, hogy mindenki mögött állt egy erős szponzor. Bárhogyan is jutottak hozzá a támogatókhoz, az nyilvánvaló, hogy egyikük sem fizette be a versenyzőjét a királykategóriába.”
Chadwick már a korábbiakban is történelmet írt, ugyanis ő volt az első női versenyző, aki meg tudta nyerni a brit Formula 3-as bajnokságot, ahol rajta kívül szinte csak férfi versenyző szerepelt. Többek között emiatt alkalmazza őt a Williams tesztpilótaként. Chadwick a bajnokság megnyerése után most már nagyobb dolgokra gondol.
„Feljebb szeretnék lépni a ranglétrán. Nagyobb szériákban is ki szeretném próbálni magam, mint a W Series. Sok mindent szeretnék elérni ebben a sportban, szóval a következő év arról fog szólni a számomra, hogy minél jobban felkészítsem magam erre. Az idei év eddig remek volt, azonban most már szeretnék jobb képességű versenyzők ellen versenyezni és remélhetőleg a következő szezonban már lehetőségem adódik majd erre.”
René Rast vezényletével négyes Audi győzelem született a Német Túraautó Bajnokság (DTM) brands hatch-i második versenyén.
Már a délelőtti időmérő edzésen látszódott, hogy valamit nagyon találtak az Audik, ugyanis az első nyolc rajtkockát egytől-egyig csak Audis pilóta sajátította ki, Rast és Duval vezetésével, akik márkán belül is kiemelkedtek.
A rajtnál rögtön helycsere is történt az élen, ugyanis a francia meg előzte a német bajnok aspiránst, akire aztán Frijns is veszélyes volt, de utóbbit vizsgálták, mivel pontatlanul foglalta el a rajtpozícióját.
Nem tartott sokáig Duval vezetése, ugyanis már a második körben elment mellette Rast és a szenzációsan rajtoló Müller is, így a bajnokság első két helyezettje állt az élen. Hátrébb az Audik sorát törte meg a szombati győztes Marco Wittmann a BMW-vel, miközben Jamie Green öt másodperces büntetést kapott, mivel ő is rosszul foglalta el a rajtkockát. A brit a hetedik körben jött is a bokszba, ahol letudta a büntetését.
Wittmann a kilencedik körben tudta le a kötelező kerékcseréjét, de Eng mögé jött vissza, viszont egyikük se tudta támadni az Audikat. Rockenfeller folytatta a kerékcserék sorát, és Wittmann elé tért vissza, aki nem tudta tartani a tempót az előtte autózókkal.
Eng és Van Der Linde teljesítették legkésőbb a kerékcserét, virtuálisan pedig Rast vezetett. Tovább folytatódott Eriksson rémes hétvégéje, aki technikai hiba miatt most sem tudott eljutni a célig, mivel rossz helyen állt az autója, ezért lassú zónát hoztak létre ott a pályán. Ezt kihasználva Wittmann egy második kerékcserével próbálkozott, így igyekezett az Audikkal versenyre kelni.
Az élen Müller felzárkózott a bajnoki éllovasra, de megelőzni már nem tudta, így René Rast idei negyedik sikerével növelte előnyét az összetettben. A dobogó legalsó fokára pedig Robin Frijns állhatott fel.
Duval lett a negyedik, míg a legjobb nem Audis Eng lett az ötödik helyen. Után Rockenfeller, Van der Linde, Juncadella, Dennis és a végül a eltérő stratégiával semmit nem nyerő Nico Müller zárt.
A pontversenyben Rast előnye Müller előtt 37, Wittmann előtt pedig 59 pont. A bajnokság két hét múlva a Lausitzringen folytatódik.
Első szezonjának utolsó versenyén van túl a W Series mezőnye Brands Hatch-ben, és persze meg van a női bajnokság első bajnoka is, aki nem más, mint Jamie Chadwick.
A verseny úgy indult, hogy Jamie Chadwick vezette a bajnokságot, rajta kívül egyedül Beitse Visser volt még versenyben a bajnoki címért, ehhez azonban minimum dobogón kellett végeznie.
Az első rajtkockából Chadwick indulhatott, mellőle honfitársa, Alice Powell, míg a második sort Esmee Hawkey és Emma Kimiläinen foglalhatták el. Visser az ötödik helyről várta a rajtot, mag Keszthelyi Vivien a 17. rajthelyet szerezte meg a 20 fős mezőnyben.
Chadwick megtartotta az első helyet a rajt után, míg Hawkey a rajtrácson ragadt, így a többiek, köztük Visser is, azonnal nyertek egy pozíciót.
A második kör elteltével Miki Koyama egy boxutca áthajtásos büntetést teljesített, a rajtnál való kiugrásért.
Eközben Hawkey, aki a rajton ragadás után a mezőny legvégére csúszott vissza, megelőzte Keszthelyit és Sarah Bovyt-t és már a 14. helyen haladt.
Powell eközben nagyon hajtott a hazai győzelemre, 0,3-ra megközelítette Chadwicket.
A 6. körben azonban Hawkey ismét visszaesett a mezőny legvégére, Bovynak pedig le kellett cserélnie az első szárnyát, így Keszthelyi a 14. helyen autózhatott tovább.
Powell olyan hirtelen érkezett meg Chadwickre, hogy magával húzta Kimiläinent is és mindketten megelőzték a bajnoki éllovast, aki mögött így már fő ellenfele, Visser volt, mindössze 4 tizedre. Ez az állás azonban továbbra is elegendő volt Chadwicknek a bajnoki címre.
A 15. körben a biztonsági autó hozta össze a mezőnyt, miután Koyama furcsamód keresztbe fordult a pályán, és el kellett távolítani onnan az autóját. Ekkor Powell-Kimiläinen-Chadwick-Visser-Wohlwend volt a sorrend, Keszthelyi a 14. helyen állt.
Kevesebb, mint hat perc volt hátra a versenyből, mikor a safety car újra elengedte a mezőnyt, Visser pedig azonnal támadni kezdte Chadwicket, három perccel a vége előtt pedig meg is előzte, de ezzel még mindig Chadwick volt a bajnok, 10 pont előnnyel.
A futamot végül Powell nyerte Kimiläinen és Visser előtt, Chadwick pedig megtartotta negyedik helyét, ezzel pedig ő lett a W Series legelső bajnoka.
Idei negyedik sikerét ünnepelhette a DTM-ben a BMW-s Marco Wittmann, de a győzelmében kulcs szerepet játszott a gumikopás is.
Nem indult jól a verseny a BMW számára, ugyanis Joel Eriksson motor gondok miatt rajthoz sem tudott állni a szombati futamon, míg az Audis Aberdein a bokszutcából vághatott neki a versenynek. Wittmann bizonyult a leggyorsabbnak az időmérő edzésen, így ő indulhatott az élről, mellőle René Rast.
A zöld lámpák kialvása után Paul Di Resta vette át a vezetést, aki a negyedik helyről indulhatott, ám később kiderült, hogy túl jól sikerült a rajtja, vagyis kiugrott, ami miatt öt másodperces büntetéssel sújtották.
A sorrend ekkor a skót mögött Wittmann, Duval és Rast volt. Nem élte túl az első kört Jake Dennis, miután a Timo Glock-kal való találkozása után megsérült a hátsó szárnya. Az esetben Juncadella is érintett volt, aki aztán ezért kapott is egy bokszutca áthajtásos büntetést.
Wittmann hamar nyomás alá helyezte a vezető Di Restát, míg hátrébb Nico Müller az ötödik helyig zárkózott fel. Hat kör után kezdődtek az első kerékcserék, Green és Aberdein jóvoltából. Az élen közben Di Resta továbbra is sikeresen védekezett.
Az élmezőnyből elsőként Nico Müller teljesítette a bokszkiállását, pár körrel később követte őt Wittmann is, egy körre rá pedig Duval és Rast is. Utóbbi vissza tudott jönni Wittmann elé a pályára, köszönhetően a BMW lassú kerékcseréjének, de Wittmann visszaelőzte őt és virtuálisan már az élen is állt, míg Müller és Rast talált egymásra.
Amíg a két Audis csatázott egymással, addig Wittmann szép lassan elkezdte növelni az előnyét velük szemben. A 25.körre a komplett mezőny letudta a kerékcseréjét, így ekkor Wittmann, Rast és Müller volt dobogós helyen.
Green kénytelen volt másodszor is kereket cserélni, ami azt vetített előre, hogy a gumik nagyon gyorsan fogynak, így mindenki egy két kiállásos versenyt teljesíthet. Az élen nem nagyon változott a sorrend, kicsivel hátrébb az utolsóként kereket cserélő Robin Frijns kezdett felzárkózni Duvalra és Rockenfellerre.
A 36.körben a holland mindkettejüket megelőzte és már a negyedik helyen találta magát. Előbbi párosra aztán Eng is megérkezett, a németet még meg tudta előzni, de francia már nagy falat volt neki. Időközben Di Resta szép csendben vissza esett, a rajt óta nyolc pozíciót vesztett, majd két körrel a leintés előtt mechanikai gondok miatt fel kellett adni a versenyt.
Az utolsó körökre Wittmann gumijai a végét járták, Rast felzárkózott rá, de még így is megtudta tartani a vezető helyét a kockás zászlóig, így idei negyedik sikerét ünnepelhette. A dobogó legalsó fokára végül Nico Müller állhatott fel.
A pontszerző helyeken még Frijns, Duval, Eng, Rockenfeller, Van der Linde, Aberdein és Juncadella zárt. Az összetettben Rast átvette a vezetést 178 ponttal, de előnye csupán két egység Müller előtt, a győztes Wittmann pedig 32 pontos deficittel a harmadik.
Nem először csináltunk már interjút a Forma-1 egyik legismertebb háttéremberével, akit Joseph Leberer néven ismerünk. Az osztrák személyi edző, fizioterapeuta még 1988-ban került be a McLaren csapatához, és azóta is a Forma-1-ben dolgozik. Szinte mindent látott már, és a legjelentősebb versenyzőkkel dolgozott együtt.
A Német Nagydíjon egy saját készítésű képpel is megleptük, aminek igazán örült, és ezen beszélgetés alatt is árult el olyan dolgokat, amiket eddig máshol nem.
– Jo, már a 80-as évek vége óta fizioterapeutaként dolgozol a Forma-1-ben. Willi Dungl rehabilitációs központjában dolgoztál Ausztriában, ő volt a mentorod. Volt már kapcsolatod a motorsporttal mielőtt hívott a McLaren?
– Nem igazán. A motorsport népszerű sportág volt Ausztriában már Jochen Rindt és Niki Lauda óta, de nem voltam a dolog rajongója. Érkeztek Willi Dungl egészségügyi centerébe mindenféle arcok az autósportból, hogy segítsünk a sérüléseik miatt, így ismertem párat, természetesen leginkább Niki Laudát. Amikor ezen versenyzőkkel dolgoztam, természetesen megnőtt az érdeklődésem a dolog iránt.
– Az első munkád egy csapatnál aztán Senna és Prost idejében a McLarennél lett.
– Így igaz, akkoriban a McLaren volt a legjobb csapat, így egyből az élmezőnyben találtam magamat a rajtrácson.
– Ha összehasonlítjuk a két sportolót, mennyire voltak edzettek?
– Különösen Alain volt fitt. Ő egy okos srác volt, aki tudta, hogy nem csak a versenyzésre kell koncentrálnia, hanem a fizikai erejére is. Ő akkor és mai napig is nagyon elhivatott a kerékpársport iránt. Senna pedig folyamatosan fejlődött, de már mindketten jó szinten álltak.
Jo Leberer a fiát is Ayrtonról nevezte el. Fotó: Tajthi Andrea
– Az edzéseik melyik részét felügyelted? Csak a versenypályán dolgoztál velük, vagy otthon is?
– A munkám nagy része a versenypályákon zajlott, de az otthonaikban is meglátogattam őket. Ha szükséges volt, olykor ott is speciális tréningeket tartottam hetekig, hogy még edzettebbé váljanak. Ayrton például a téli szünetben sosem tesztelte az autókat. Hazament Brazíliába, és élvezte a szabadidőt, és csak tavasszal került elő, amikor kezdődött az új szezon. Mégis volt kidolgozott programja amely alapján otthon edzett. Ezen időszak alatt együttműködtem az ottani edzőivel.
– Amikor Senna elhagyta a McLarent, utánamentél a Williams csapatához is…
– Így igaz, és a balesete után a szezont is a Williamsnél fejeztem már be. 1995-re és 1996-ra azonban visszamentem a McLarenhez. Úgy éreztem, hogy újra a családomhoz tartozom.
– 1995-ben aztán megéltél egy újabb súlyos balesetet, amikor Adelaideben Mika Häkkinen ütközött.
– Igen, a balesetet követően egyből mellette voltam, és ezt követően végig együtt dolgoztunk a rehabilitációján. Nehéz időszak volt, hiszen addig nem voltak balesetek a „versenyzőimmel”, aztán két szerencsétlen baleset is érte őket két év alatt. Az 1996-os szezont követően a Sauberhez igazoltam, és most már több mint 20 éve ennél a csapatnál dolgozom.
– Elmondanád, hogy mi változott ezen időszak alatt abban, másképp dolgozol a versenyzőkkel?
– Először is: minden sokkal nagyobb lett. Ma már mi vagyunk az Alfa Romeo, sokan dolgoznak a csapatért, és nem csak a versenyzőink edzettségi állapotáért felelek, hanem a teljes csapat egészségéért és hogy jól érezzék magukat. Ahogy a világban is zajlik: minden intenzívebb lett, gyorsabb, sokkal elemzőbb és technikaibb. Mindkét versenyző rendelkezik személyi trénerrel is, én velük dolgozom még együtt, nagyon harmonikusan.
– Räikkönennel és Giovinazzival a fedélzeten van egy nagyon fiatal és egy nagyon tapasztalt versenyzőtök a csapatban. Van különbség közöttük amikor az edzettségüket méritek, vagy dolgozol velük?
– Közvetlenül már nem felelek a versenyzők személyes tréningjeiért. Ez a személyi edzőik dolga. Azt mondhatom csak, hogy a fiatal olasz és a meglehetősen öreg finn tökéletesen kiegészítik egymást.
– Hogy néz ki a pilóták versenynapja?
– Ez nagyon változó lehet, attól is függ, hogy épp hogyan érzik magukat. A versenyzőknek megvan a saját fellépésük, és edzőjükként olyan érzést kell kialakítanod bennük, hogy jól érezzék magukat. Lehet, hogy el kell terelni valamiről a figyelmét, vagy pont hogy ösztökélni kell az összpontosításra, fel kell pörgetni vagy pont hogy le kell hűteni a pilótát.
– Mennyire fontos a versenyzők táplálkozása figyelembe véve az edzéseiket is?
– Az étkezés nagyon fontos. Kezdetben magam főztem a versenyzőkre. Én készítettem el a reggelijüket és az ebédet is, meg a köztest. Manapság már sokkal jobb a catering, én már csak felügyelem, hogy mit esznek.
– Igaz az, hogy régen sokkal megterhelőbb volt fizikailag a versenyzés?
– Igen és nem… kézi váltó volt, nem volt szervó, így igen, megterhelőbb volt fizikailag. Manapság már sokkal komplikáltabb ez a sportág, hiszen jönnek az utasítások a mérnököktől, a stratégáktól, a versenyzőknek pedig engedelmeskedniük kell. Emiatt mentálisan felkészültebbnek kell lenned, de az csak akkor megy, ha fizikálisan is fitt vagy.
– Van olyan versenyződ, akire mondhatjuk, hogy ő a „tanárbácsi kedvence”? Egy olyan pilóta, aki rendre követte és betartotta a javaslataidat?
– Nem tudok megnevezni csak egy pilótát. Nagyon szerencsés vagyok, amiért jó lett a kapcsolatom az összes versenyzőmmel. Prostnak és Sennának a barátja lettem, a finnek Häkkinen és Räikkönen, Kubica, Coulthard, de még Michael Andretti is, aki csak egy szezont volt a McLarennél még mindig közeli barátaim. Ott van aztán Johnny Herbert is, akinek volt az a borzalmas balesete az F3000-ben Brands Hatchben, és a lába több helyen is eltört. Ő is borzasztóan rossz állapotban érkezett meg annak idején a Dungl központba. Elképesztő, hogy mennyire keményen dolgozott azért, hogy újra megtanuljon járni, és hihetetlenül fitt lett, ez egy csoda! Szoros kötelékben leszel az emberekkel amikor ilyen nehéz időszakban vagy mellettük.
– Örülünk neki, hogy még mindig ennyire boldogan végzed a munkádat, és a mai napig is ilyen elhivatott vagy. Köszönjük, hogy szakítottál ránk időt!
Jo-Jo, avagy a szerző és a legismertebb Forma-1-es fizioterapeuta. Fotó: Jo Klausmann
2018-ban még csak újoncként vett részt a kamion Európa-bajnokság futamain Jamie Anderson, de most már készen áll arra, hogy teljes szezont fusson. Határozott céljai is vannak 2019-re:
„A top 10-ben szeretnék végezni az ETRC-ben, és megnyerném a GRAMMER TRUCK kupát.”
2018-ban volt az első éve kamionosként, mert előtte ralizott. Akkor még csak pár versenyen tudott részt venni, de amennyi időt csak lehetett, a pályán töltött az ETRC-ben. Erről Anderson így beszélt:
„Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy elkezdtük. Összességében a 2018-as szezon nagyon jó és eredményes volt számunkra. A brit bajnokságban harmadikak voltunk, az nem rossz kezdőként. Voltak jó európai futamaink is, különösen Jarama sikerült jól, fejlődtünk.”
Idén már némi tapasztalattal teljesen belevágna a kamion Európa-bajnokságba, és el akarja érni a megfogalmazott célokat. Ehhez még hozzájönne két brit versenyhétvége.
„Donington nyáron lesz augusztusban és Brands Hatch novemberben, így ezekre el tudok menni.” – fejtette ki Anderson. Sőt, még bizonyos raliversenyekre is elmehet, ezt így látja:
„A ralizás továbbra sem egy lezárt történet az életemben. 2019-ben feltehetően több versenyen is elindulok majd.”
Alapvetően azonban már ismeretekkel felvértezve az Anderson Racing már az MAN fejlesztésével foglalkozott leginkább a téli szünet alatt. Ott lesznek a szezon előtti közös teszteken is majd Autodrom Mostban, erről ennyit árult el:
„Dolgozunk azon, hogy fejlesszük a kamiont. Teljesen szétszereltük télen, kapott egy új kabint, ami már mindenképp jó. Remélhetőleg javulunk pár másodpercnyit, már nagyon várom azt, hogy a pályán is kipróbálhassam. Nem fogunk tesztelni Angliában, mert megyünk majd áprilisban a többi európai csapattal Mostba, ami azért is jó lesz nekünk, mert tovább ismerkedhetünk a pályával, és megtalálhatjuk a megfelelő beállításokat is. Már kielemeztük a vezetésemet is, keményen dolgozunk, de az az igazság, hogy mindent magunk csinálunk.”
Tavaly Anderson hat versenyhétvégén volt ott a nyolcból a kamion Európa-bajnokságon, és negyedik lett a GRAMMER TRUCK kupában, az összesítettben pedig 16. lett. Négy kategóriagyőzelmet szerzett, és hét alkalommal verekedte be magát a 10 pontszerző közé.
Az utolsó versenyzőjét is bejelentette az R-Motorsport az Aston Martin kvartettjébe: Daniel Juncadella lett a kiválasztott. Mellette Paul di Resta, Jake Dennis és Habsburg Ferdinánd alkotják majd a versenyzői felállásukat.
Juncadella már 2013-ban bemutatkozhatott a DTM-ben, és öt szezonon keresztül a Mercedes-AMG pilótája volt. Az egykori kenyéradója, a HWA most szövetkezik az R-Motorsporttal, illetve az AF Racinggel, és életre hívták az Aston Martin programot.
A spanyol pilótának tényleg ősi múltja van már a Mercedes márkával, hiszen a Formula 3-ban is már támogatták, de a Blancpain GT-ben és a VLN versenyein is a csillagos márka autóiban foglalt helyet. Tavaly Brands Hatchben is nyerni tudott. Így vélekedik a szerződtetéséről:
„A tapasztalatommal szeretném segíteni az R-Motorsport munkáját az Aston Martin Vantage DTM autó fejlesztésénél, és szeretném, ha mielőbb versenyképesek lehetnénk a nagyon is szoros mezőnyben. Sok munka áll még előttünk, sok mindent meg kell oldanunk, de biztos vagyok benne, hogy hamar sikeresek tudunk lenni, hiszen nagyon elhivatott a fiatal csapatunk.”
Dr. Florian Kamelger így nyilatkozott a negyedik pilótájáról:
„Daniel egy nagyon megbízható toppilóta, és ismerik a DTM-ben. Számítunk a hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalatára, amivel előrelendítheti az Aston Martin Vantage DTM autóját, hogy minél közelebb legyünk a top autókhoz, hiszen erősek a versenytársaink, és a mezőny. Daniel és Paul di Resta is nagyon tapasztalt, pontosan tudják azt, hogy mire van szükség ahhoz, hogy gyorsan fejleszthessük a csomagunkat.”
Az R-Motorsport tehát ott lesz Hockenheimben a szezonnyitón, négy Aston Martinnal a mezőnyben.
A Forma-1-es világbajnok, Indy 500 győztes és CART bajnok Jacques Villeneuve a NASCAR európai bajnokságában indul majd 2019-ben, a Go Fas Racing színeiben. Villeneuve két napig tesztelt december 13-14 között az Autodromo di Franciacorta pályán, Olaszországban. A cél az volt, hogy megismerkedjen az Euro NASCAR-ban használt autóval, és némi tapasztalatra tegyen szert azon versenypályán, ahol 2019-ben a második versenyhétvégéjük lesz majd. A kanadai így értékelt:
„Jó móka volt megismerkedni az autóval, ami hasonló mint amit az amerikai NASCAR-ban vezethettem. Igazán keményen lehet vezetni, sokat dolgozhatsz az autóban, ami tetszik. Tetszik a pálya is, érdekes és jó kihívás egy versenyzőnek. Ami most számít, hogy újra egész évben versenyezni fogok, mert az egész projektben részt akarok venni, és célom van az egész szezonra. Már nagyon várom az első versenyt 2019-ben!”
A modern motorsportos korszak egyik legkülönlegesebb figurája, Jacques Villeneuve 1997-ben lett F1-es bajnok, 1995-ben nyerte meg az Indianapolis 500-at és az IndyCar bajnoki címét, valamint második lett Le Mansban, a 24 órás versenyen. A három fő NASCAR ligában is versenyzett már, valamint a kanadai lokális változatban. Ő lesz az első Forma-1-es világbajnok, aki teljes szezont tölt el majd az Euro NASCAR-ban, ami az egyik legjobb túraautós jellegű sorozat Európában.
Jerome Galpin, a NASCAR Whelen Euro széria elnök-vezérigazgatója is érthetően lelkes:
„Az, hogy Jacques is velünk tart, jó hír mindenkinek, aki résztvevője az Euro NASCAR-nak: a rajongóknak, a partnereknek, a csapatoknak, és a versenyzőknek is! Fejlődik a széria, és azokat vonzza, akik a nyers versenyzést szeretik, akár legyen szó világbajnok versenyzőről, vagy azon szurkolókról, akik megjelennek a versenyeinken. A 2019-es szezon lehet majd a legizgalmasabb európai sorozat!”
Villeneuve komoly fegyvertény lesz a Go Fas Racing életében. A csapat 2018-ban debütált Európában, és az első versenyüket meg is nyerték Brands Hatchben, valamint hazavitték a legjobb újoncnak járó díjat. A csapat tulajdonosa, Alain Lord Mounir így nyilatkozott:
„Izgalmas időszak előtt állunk, hiszen egy korábbi Indy 500 győztes, és Forma-1-es világbajnok csatlakozik a Go Fas Racinghez, és úgy érezzük, hogy Jacques tehetségével és a csapattal akár van esélyünk arra, hogy megnyerjük a NWES bajnoki címét is.”
A 2019-es NASCAR Whelen Euro Series első futamát Spanyolországban, április 13-14 között rendezik majd a Circuit Ricardo Tormo-n. Az európai széria 7 országba látogat majd el, és hozza el az amerikai motorsportos életérzést.
Kiadták a 2019-es DTM versenynaptárat, amiben kilenc versenyhelyszín lesz, és a jelenlegihez képest komoly változásokkal, melynek az áldozata lett a Hungaroring, de a Red Bull Ring is. A holland rajongók is ezentúl Assenbe kell majd, hogy menjenek és Zolder is visszatér.
Az ITR menedzsment igazgatója, Achim Kostron ezzel indokolja a döntésüket:
„Továbbra is arra a jó elegyre törekszünk, hogy legyenek események Németország legnépszerűbb versenypályáin, és az európai piac attraktív helyszínei. 2018-ban egy nagy szünet után visszatértünk Angliába és Olaszországba. Ez két olyan ország, ahol hagyománya van az autósportnak, és elhivatott a közönség. Nagyon fontos nekünk az, hogy ezen helyekre is betegyük a lábunkat, és növeljük a rajongói bázisunkat. Továbbá nagyon várom azt, hogy a DTM bemutatkozhasson Assenben. Hollandiának helye van a DTM versenynaptárában, és 2019-ben debütálunk a történelmi múltban gazdag TT pályán. Az meg hogy visszatérünk Zolderbe, a széria „születési helyére”, jó fogadtatásra lelt.”
A szezon szokás szerint Hockenheimben kezdődik és végződik, és májustól októberig tart a versengés. A szezon előtti teszt április 15-18 között lesz majd a Lausitzringen.
2019-es DTM versenynaptár
Május 4-5. – Hockenheim
Május 18-19. – Zolder
Június 8-9. – Misano
Július 6-7. – Norisring
Július 20-21. – Assen
Augusztus 10-11. – Brands Hatch
Augusztus 24-25. – Lausitzring
Szeptember 14-15. – Nürburgring
Október 5-6. – Hockenheim
Christian Danner az interjúnk tegnapi részében beszélt az autósport problémáiról Németországban, miközben Magyarországot nagyon megdicsérte a versenyszervezés miatt. Ma megismerhetjük egy kicsit jobban az ő személyes karrierjét, illetve azt is megtudhatjuk, mi volt a nagy újítása már tévés szakkommentátorként idén, ami a Liberty Media támogatását is elnyerte.
– Beszéljünk a Forma-1-es karrieredről. Már éppen jó úton haladtál afelé, hogy te legyél az első európai F-3000 bajnok, amikor jött a Forma-1-es lehetőség…
– Igen, ez 1985 végén adódott, amikor Jonathan Palmernek volt egy balesete a Porsche 956-tal, és nem tudott indulni a Zakspeednél Spában és Brands Hatchben. Nekem egyértelmű volt, hogy az F-3000 után csakis a Forma-1 jöhet szóra, így örömmel fogadtam el az ajánlatot. 1986-ban nem volt szabad ülés a Zakspeednél, de maradni akartam a királykategóriában, így aláírtam az Osellához. A szezon közepén Marc Surernek volt egy rali balesete, így váltani tudtam az Arrowshoz ami egy jobb autó volt, jobb BMW turbós jobb motorral. 1987-ben aztán vissza tudtam térni a Zakspeedhez.
– A Zakspeed túl kiscsapat volt a Forma-1-nek, vagy szerinted miért nem tudtak eredményesek lenni ott?
– Nem volt kicsi a csapat, és képzett emberekből állt. A probléma az autó megbízhatósága volt. Több erőfeszítéssel és befektetéssel az autót is megbízhatóbbá tudták volna tenni. Minden versenyen ahol a top tízben végeztem, fantasztikus volt. Ugyanakkor túl sok kiesésünk volt a motor és egyéb komponensek hibái miatt. A megbízhatóság akkor egy komoly probléma volt, nem csak a Zakspeednél, hanem az összes csapatnál.
– 1988-ban hogyhogy komaradtál a Forma-1-ből?
– Volt szerződésem 1988-ra a Ligierrel, de amikor elvégeztük az üléspróbát az új autóban, kiderült, hogy túl magas vagyok, és nem lehetett már módosítani az autó legmagasabb pontját sem, hogy megfeleljen a szabályzásnak! Ez egy fura autó volt, ahol a benzintartály a motor és a sebességváltó között volt. Stefan Johansson vezethette így végül, és nem én. Remek volt a kapcsolatom Guy Ligierrel, pedig felesleges volt, utólag látható volt, hogy az autó pocséknak bizonyult, és egy pontot se szereztek vele. Mivel kapcsolatban maradtam a Zakspeeddel, ezért tesztelhettem velük a szezon folyamán, így nem estem ki teljesen az F1-es vérkeringésből.
– 1989-ben aztán mégis a Rial alakulatával tértél vissza…
– Igen, 1988-ban sikeres évük volt de Cesarisszal, így ígéretes lehetőség voltak ők akkor. A Kanadai Nagydíjig jól is ment az év, ahol viszont esett az eső először a szezon folyamán. A probléma ezúttal a szánszálas monocoque volt, amit egy német cég csinált. Lágy volt a laminálás, és átitatódott vízzel, ettől meglágyult. Esélytelen volt kvalifikálni vele a versenyre, így kiléptem a csapattól a Portugál Nagydíjon.
– Volt olyan verseny, amelyiken úgy tudtál a rajtrácsra állni, ahol azt gondoltad, hogy „ez lehet az én napom!”?
– Igen, abszolút, – mindegyik Nagydíjam ilyen volt! Minden egyes versenyen biztos voltam benne, hogy jó eredményt tudok elérni. Ezen optimizmus nélkül nincs értelme autóversenyzőnek lenned.
– Hogyan alakult a karriered a Forma-1 után?
– A Bridgestone megbízásából 43 napot teszteltem Japánban a Forma-1-es gumijaikat 1990-ben, egy Reynard kasznis, Mugen-Honda motoros autóval. Aztán belevágtam a DTM-be egy privát csapattal, de újra formaautózni akartam inkább. Egy szerelő, akit ismertem még a Zakspeedből átment az IndyCarba, és megkérdezte, hogy az érdekelne-e engem. Remek időszakot töltöttem el Amerikában, nagyon rendesen bánt velem a csapat és a rajongók is. Jó eredményeink voltak annak ellenére, hogy egy kis csapat voltunk, alacsony költségvetéssel.
– Ma már a német televízió szakkommentátora vagy. Azonban nem csak a stúdióban ülsz, hanem a helyszínen is a pálya mellől is adsz információkat, vagy készítesz interjúkat!
– Sokat teszek hozzá ehhez a munkához, és ez volt anno az ötletem, ami csak az én kezdeményezésem miatt jött létre. Az, hogy mehessünk a pályára kamerával Bernie idejében nem volt lehetséges amikor ő volt a főnök. Odament tehát Christian Danner a Libertyhez, és kifejtettem nekik, mégis mit szeretnék, meglepően támogatóak voltak! Büszke vagyok arra, amit náluk elértem. Nézzük meg például most Hockenheimet. A Sachskurve kanyarba fogok menni az operatőrömmel a szabadedzésen és a különféle versenyíveket fogom elemezni, ami ott kivitelezhető.
Végül Danner még vállalkozott arra, hogy megjósolja a Német Nagydíj 2018-as nyertesét, Sebastian Vettelre tett rendes lokálpatriótaként, de tévedhet ő is… Danner-wetter!
