Amikor már kezdett felsejleni annak árnya, hogy Oliver Rowland tetemes pontelőnye elolvadhat, a Nissan versenyzője a második berlini futam hajrájában beállt fordulattal mégis bebiztosította a világbajnoki címet.
Oliver Rowland az FE-ben szinte példátlan kiegyensúlyozottsággal szállította az első és második helyeket a szezon első felében, így a 16 futamos szezon 10. állomása után már 86 pont volt az előnye a tabellán, miközben nem is rajzolódott ki mögötte egyetlen legesélyesebb kihívó: egy ideje már Pascal Wehrlein, Antonio Felix da Costa és Taylor Barnard váltogatták egymást a bajnokság második helyén. A csapatok és a konstruktőrök bajnoksága végig szoros maradt (köszönhetően nagyrészt annak, hogy Rowland csapattársa, Norman Nato alig-alig szerzett pontot a másik gyári Nissannal), de az egyéni címre már senki más nem hajtott, Wehrlein még egy-egy dobogós eredménye után is rég lefutottnak nevezte a bajnoki küzdelmet.
Aztán jött egy hullámvölgy, és úgy kezdett tűnni, hogy Wehrlein számára talán mégsem teljesen veszett ügy a címvédés. A sanghaji második futamon, majd Jakartában, illetve az e hétvégi első berlini versenyen Rowland mindössze egy pontot gyűjtött, a Porsche német pilótája pedig 50 pontosra csökkentette a hátrányát, amikor még a berlini vasárnap és a londoni dupla szezonzáró, vagyis három futam volt még hátra a szezonból.
Szombaton ráadásul Rowland magának köszönhette a nullázást: bár már ekkor is lett volna esélye, hogy matematikailag bebiztosítsa a címet, az esőben rendezett futamon Stoffel Vandoorne-nal ütközött, ami a kieséséhez vezetett, ráadásul vasárnapra is öt rajthelyes büntetéssel sújtották a baleset okozásáért. Wehrlein eközben bejött a második helyen, de a győzelem is karnyújtásnyira volt számára Mitch Evans mögött – aki nemcsak először nyert, de pontot is először szerzett azóta, hogy a Sao Pauló-i szezonnyitón az utolsó helyről az élre tört.
Vasárnap már száraz körülmények között zajlott a futam, amelynek bár első kétharmada intenzív energiatakarékoskodásról szólt és temérdek helycserét hozott a mezőnyben, Wehrlein mégis képes volt folyamatosan az élmezőnyben tartani magát. Rowland az alsó pontszerző helyek környékén haladt, és 11 ponttal kellett többet szereznie a németnél ahhoz, hogy a bajnokságról való döntés ne tolódjon át Londonra.
https://twitter.com/FIAFormulaE/status/1944398459231936526
Wehrlein más leosztás szerint használta fel támadó módjait, mint a mezőny többsége, ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy versenye a végkifejlethez közeledve, egy biztonsági autós szakasz után félresiklott, amikor temérdek pozíciót veszítve kicsúszott a pontszerzők közül, és már nem is volt képes visszakapaszkodni. Rowland eközben feljött a számára minimálisan szükséges negyedik helyre, s mivel azt a leintésig megtartotta, behozhatatlan pontelőnyre tett szert, ezzel már a szezonzáró forduló előtt bajnokká vált. A győzelmet ezúttal a másik Jaguarral Nick Cassidy vitte el.
Ez lett a Nissan első bármilyen bajnoki címe az FE-ben (a jogelőd Renault még halmozta a sikereket), de a csapatok és a konstruktőrök trófeájáért is versenyben lesz még a szezonzárón a Porsche ellen.
Rowland hetedik FE-szezonjában ért fel a sorozat csúcsára, noha megpróbáltatásokkal teli időszak van mögötte: korábban volt már egy hároméves periódusa a Nissannál, majd a Mahindrához igazolt, akikkel viszont két éve a szezon közepén szakított. A brit versenyző mostani sikerével az FE 11. szezonjában a sorozat 10. különböző bajnoka lett, egyedül Jean-Éric Vergne tudott duplázni.
Ez a mostantól 10 bajnok közül ráadásul 9 máig a mezőny tagja, csupán a legelső szezont megnyerő Nelson Piquet Jr. nincs már a sorozattal hosszú ideje. Ez azt jelenti, hogy ha a 2025/26-os szezonra minden korábbi bajnok meg tudja tartani az ülését, akkor a McLaren megszűnésével 20 versenyzőssé váló mezőnynek közel a fele bajnoknak, illetve 2021-től kezdődően már világbajnoknak mondhatja magát a Formula E-ben.
